Ha elmúlik karácsony...

Először is nagyon nagyon nagy bocsi mindenkitől, akinek nem írtam vissza, a karácsonyi üdvözleteire, de mire igazán ideértem már vagy 26.a este volt, akkor már cikinek éreztem volna. De őszintén remélem, hogy boldogan telt mindenkinek az ünnep.
A magam részéről ez a karácsony volt az elmúlt 10 év egyik legjobban sikerült ünnepe, bár voltak "gazdagabb" ünnepeink is, de most valahogy sokkal nyugodtabb volt minden.
Nem csináltam x fogásos menüt, meg nem törekedtem arra, hogy minden "tökéletes" legyen és mindenképpen én csináljak mindent, minden óraműpontossággal működjön.
Reggel igyekeztem kipihenten ébredni, Apa éjszakás volt, egyre ért csak haza. Megvártam a leves felrakással, mert volt szerencsém kifogni két olyan farhátat, aminek feje is volt, és nem mertem lefejezni, de a második már javában készült... Ebédre egyszerűbbet ettünk, mikor a fiúk elmentek aludni délutánra, akkor összeraktam a fenyőnket, kerestem neki helyet (vicces módon a 2 gardrób között leltük meg a tökéleteset, nincs útban, nem kell eltenni a szárítót, nem zavar senkit ha éjjel is villog)én feltettem az égősort és aztán a lányok, közülük a Kitti leginkább elkezdték díszíteni. Szerintem szép lett. Este megfürdettem mindenkit, szépen felöltöztünk megvacsiztunk stb. Aztán megjött az Angyalka. Mindenki örült az ajándékának, bár Nimród ország miniszterelnöke gyakran kacérkodott az totális államosítás gondolatával, de a nép mindig fellázadt.
S miért is írtam, hogy az egyik legjobban sikerült szenteste volt? Azért mert az esti játékelosztási vitát leszámítva egy hangos szó nem hangzott el, nem vitatkoztunk semmi olyan baromságon, hogy ki mit csináljon, hogy időre készen legyünk, hogy hova tegyünk díszt meg hova ne, műfenyőnk lévén az a vita is megszűnt, hogy ki milyen görbe fát választott, hogy faragjuk be a talpába stb.
Sok ismerősöm és eddig szinte folyton mi is rengeteget vitatkoztunk ezen a napon, mert ekkor csattanik le a stressz, a pörgés. Sokszor olvassuk azt különböző hírportálokon, h szenteste a viták tettlegességig fajulnak. Nálunk meg teljes nyugi volt

Aztán 25-26.-án lent voltunk Velencén. Ott is jó volt nagyon!
Közben persze több-kevesebb sikerrel és energiával tanultam, de bizti ami tuti azért a 29.ei vizsgát áttettem január elejére, mert sok hiányzik még.

Azért apró bosszúság nálunk is akadt, persze csak tágabb értelemben, mert végül is jót nevettünk a dolgon, eléggé mókás az olyan, amikor valaki egész évben rá se néz az emberre de ilyenkor rájuk tör a szeretet meg minden és nyálasnál nyálasabb üzeneteket küldenek.
Szóval vicces az ilyen.

Na meg pöttyet gyomorforgató amikor sorra nyílnak a topikok, hogy hát nincs Jézus most mit mondjak a gyereknek? Olvastam olyat is, hogy 2(!)éves gyereket világosítanak fel a szülei, hogy nincs Jézuska. Olykor kedvem lett volna beírni, hogy banyek akkor mi a f@szt ünnepelsz most? Mi a fenének készülődsz hetek óta, minek ép akkor ajándékozod meg a gyerekedet? Mert divat? Mert szokás? Hát van ahol szokás a ramadam, meg a sabbath és még ki tudja mi, de mivel nem vagyok muzulmán vagy zsidó sem más egyéb nem keresztény, nem azt hiszem amit ők, nem is ünneplem. oké, nem vagyok sajna vallásos sem, de Istenben igen is hiszek! Hiszem, hogy Jézus az Ő fia, a megváltónk, és az Ő érkezését ünnepeljük Karácsonykor. S bár a gyerekek tudják, hogy nem Jézuska ajándékoz, de azt is tudják, hogy mit ünneplünk karácsonykor.
Jó mondjuk én eleve az a bolond vagyok aki tiszta szívvel őszintén mondta a holtomiglan-holtodiglan-t a templomban Isten előtt, nem a flanc vitt be oda. S bár tudom, hogy gyarló ember vagyok, és korántsem jó keresztény, de legalább nem tagadom meg Jézus nevét karácsonykor (sem) és igyekszem átadni a gyerekeknek is a Karácsony szellemét.
Remélem most nem gyalogoltam senki lelkébe bele :-)

Boldog Karácsonyt! :-)

Mivel az időm alig, ezért így hirtelen csak gyorsan bemásolnám a párnappal ezelőtti hozzászólásomat az nlcről, hátha valaki nem olvasná ott:
Mi szombat óta "karácsonyozunk", meghívtuk a konyhaTündér barátnőméket az aquawordbe (tőlünk családilag azt kapták karácsonyra). Nagyon jó muri volt. Valami eszméletlen feeling volt a szakadó hóban a kinti medencében feküdni, imádom a havat is meg a fürdést is, és most együtt a 2, valami csodálatos volt. Meg kipróbáltuk az új murit ott, ilyen "labdák" amikbe bele lehet bújni, felfújják és a vízen gurulhatsz benne. Kaptunk egy bónusz kört, és én mentem. Hatalmas volt! Bár kicsit hülyén éreztem magamat vén benne, de nem baj :-) igaz voltak olyan elvont gondolataim is, hogy mekkora királyság lenne ebben tanulni, mert egyedül lehetnék végre, teljesen kizárva a külvilágot, senki nem rángatná az éppen író jobb kezemet egy kis cicit kuncsorogva, meg nem nyaggatna a másik, h töröljem ki a fenekét, vagy adjak neki azonnal enni/inni, v had mondja fel az angol házit.
Aztán a nagyobbik lányuk nálunk aludt, vasárnap jöttek fel érte, és akkor ők ajándékoztak... A két kicsi (Nimród és az ő lányuk, aki 3héttel idősebb) olyan édesek voltak, hol puszilkodtak, hol egymást verték :-D volt, hogy "segédeszközökkel" mint fa bébi puzzle alappal, vagy a Kevin frissen kapott starwars lézerkardjával... Szóval figyelni kellett őket. Kevin meg 2napig a nagylánynak udvarolt, olyan haláli volt, igazi pasi.

Keményen dübörög a vizsga időszak is, a durvábbak még hátra vannak, de pár jegyem már megvan, latinból lehet nem megyek tovább, csúsztatok egy félévet, nincs rá energiám most, és nem épül rá semmi, így nem kell sietnem vele, ami jegyek megvannak az egy darab kettes (idióta filó), kettő 3as, a többi 4-es 5ös, igaz ezek könnyű jegyek voltak, az egyik a névtelen alkoholista csoportra hajazó hivatás és személyiség szeminárium, a másik szülészettöri, a jegy abból állt, h írni kellett egy 4oldalas esszét szüléssel/fogamzással ilyesmivel kapcsolatban. Megírtam Nimród születésének meg a vele való terhességemnek a sztoriját. Védőnő szakmatörténet doga: Interjú a védőnőddel, ugye eléggé jó kapcsolatban vagyunk, és sűrűn találkozunk, nem volt meló összehozni.
Most viszont a napjaim az alkalmazott biológia és az anatómia társaságában telnek, megspékelve a családdal és a vele járó dolgokkal. Kicsit sem vagyok idegbeteg és alváshiányos.
Megyek is vissza a könyvekhez...
Mindenkinek Áldott ünnepeket :-)

:-) pár szó rólunk

Mivel páran az orromra koppintottak, hogy alig írok, gyorsan írok pár mondatot. Bár nem igazán tudom miről is írhatnék, mert eléggé egysíkúan telnek a napjaink ugye, suli, tanulás család, a kölykök meg jó esetben "dolgoznak" a maguk munkahelyén. Igaz ma a Kevin és a Nimród itthon maradtak, mert betegek. Kevin már több mint egy hete be-belázasodik a hétvégén már a füle is fájt vittük is a fül-orr-gégére, mint kiderült még nincs középfül gyuszija, de egy hét pihit még kapott. Nimród szombaton volt lázas, azóta szerencsére nem, max hőemelkedés, viszont folyik az orra.
Fanninak is volt láza szombaton, de azóta semmi, még hőemelkedés se, így elengedtem ma suliba.
Én suli ügyileg alakulok, pl nem ájultam el pénteken, amikor formalinban tocsogó szerveket nézegettünk (szívek, tüdők, lép, félbevágott emberi fej benne mindennel, meg placenta...) persze hozzá nem nyúltam, annyira nem sikerült leküzdenem magamat, eddig a teljesítményem annyi, hogy nem lettem rosszul, csak majdnem. De már ez is haladás, nem? Lehet még pár év és megyek boncolni is? Na azt azért nem :-P
Viszont egyre inkább érzem, hogy kezdek fáradni, nem alszom eleget és ennek következtében a koncentrációm egyenlő a 0-val. Olyan szinten segg vagyok, hogy eszméletlen! Pl anat dogára készültem (nálam ritka ;-)) hajnali 1-ig tanultam, medence volt a téma, amit nekünk vágni kell ugye. Na szóval kérték a külső szülészeti átmérőket, latin név + centi, és én meg szépen ügyesen leírtam a belső átmérőket, és csak a beadás után esett le, hogy elcsesztem. :'( és hiába stimmelnek ugye a nevek az értékekkel de nem arra a kérdésre válaszoltam. Mától lehet majd felvenni a vizsgákat, azt hiszem, hogy az anatot a középső harmad végére 8január eleje-közepe) időzítem, hogy több időm legyen beseggelni amit be kéne, de nem lesz egyszerű...

Nimród újra kap cicit, most hogy beteg főleg. Nagyon boldog volt, amikor újra megkínáltam, de sajnos nagyon sokat apadt a tejem, nem tudom javul-e még a dolog, valamint veszettül érzékeny lett a mellbimbóm is :-(

Malacunk van?

Ma újabb sulit zártak be a H1N1 végett. Nem, még nem a lányok suliját.
DE és itt jön a de:
Az a suli is itt van a kerületünkben, ráadásul alig pár utcányira. Kevin ugye vasárnap óta beteg influenza szerű tünetekkel, ma beszéltem az óvónőjével, hétfőn 9en voltak a 23-ból. Bónusz: Kitti is lázas tegnap este óta, szintén torokfájással indult, meg rossz közérzet stb. kb minden tünetük megvan, mint amit a neten lehet találni, ha beütjük a keresőbe, hogy H1N1 tünetei. Persze nem annyira vészes egyik állapota sem (de pl az ominózus iskola igazgatója is azt nyilatkozta, hogy enyhe lefolyású az ottani gyerekeknél is)
Úgyhogy most agyalgatok...
Vajon? -Mennyi az esélye, h a kölkök is ezt cipeljék haza?
Ha igen, mi legyen most az oltással?
-Mi lesz ha a többinél nem lesz ilyen egyszerű lefolyású?

Életjel, és én is szavaztatnék :-)

még megvagyunk, csak zajlik az élet...
Nem is tudom hol kezdjem a postot.
A héten elég vacak napjaim voltak, jórészt a fogbajomnak köszönhetően, begyulladt és feldagadt a bal fele az arcomnak, ezt megnyitották, és tettek bele egy gyógyszeres gézcsíkot, amit minden nap cserélnek. Szerencsére mint a Semmelweis hallgatója járhatok az egyetemi szájsebészeti klinikára, ami kész felüdülés a kerületi hentes és mészáros üzemhez képest, amit szájsebészetnek becéznek. Persze így sem sétagalopp a helyzet, hétfőn konkrétan kisebb sokkot kaptam a beavatkozás után, amit szégyenlek is meg minden, de nem tudtam tartani magamat...
A címben említett szavaztatásom is hellyel közzel ehhez a témához kapcsolódik:
Mivel már múlt hét szombaton bazi erős fájdalomcsillapítókra volt szükségem, ezért azonnal leállítottuk a szoptatást, hétfőn kaptam lórugásos antibiotikumot is, ami most jár majd le. Bár az első 1-2 napban Nimród nehezen viselte a cici megvonást szép lassan megszokta, nem kell alváshoz sem, igaz azért néha még próbálkozik a drága, de szerencsére tényleg nem tűnik lelki sérültnek. Lassan lejár a gyógyszerkúrám, és remélem nem is lesz írva másik, és most itt van a kérdés: vissza engedjem a cicire? Vagy ha már leválasztottam "örüljek"? Annyi érv van pro és kontra, ahogy tejem is rengeteg, szenvedek is vele rendesen most, hogy nincs aki kiürítse... Szóval ugye itt ez a vacak betegséges időszak is, amin kicsit segíthet ugye a szoptatás, meg jó összebújni vele, de pl néha már bosszantó volt, hogy még a wc-n is követelte volna magának. Meg vacak érzés, hogy "csak" 16,5 hónapig cicizett, míg a Kevin és a Kitti tovább. A lehetőség itt is adva van ugye. Egy barátnőm felajánlotta a mellszívóját, h adjam Neki a tejet pohárból ne ciciből, de nem tudom, hogy van-e időm, energiám a suli+háztartás mellett még a fejésre is. Szóval kedves Mindenki, aki olvassa ezt a bejegyzést! Ti mit tennétek?

Amúgy a kis huncut Úr napról napra elevenebb, jó étvágya van, és egyre sűrűbben feszegeti a határait és a családja idegrendszerének tűrőképességét, mindent elkoboz, és államosít a nagyoktól, amit csak meglát Náluk, persze a saját dolgait is védelmezi. Imádja a zenét, gyakorlatilag mindenevő ezen a téren is, sokat táncol is. Nálunk a nagyok akik sokat TVznek :-S, de őt nem érdekli, max egy-két főcímdal. Olyankor oda áll a készülék elé és táncol, aztán megy tovább a dolgára. Bölcsiben már egy jó hete nem sír reggelenként, hanem szépen átöltözünk megfogja a kezemet és besétálunk, az ajtóban elengedem a kezét, kap egy puszit és vagy oda megy a gondozónénihez, hogy vegye fel, vagy megy szépen dolgozni=pakolászni. Még mindig dicsérik, hogy milyen jó gyerek, úgy látszik a kisördög csak itthon jön elő :-D. Új dilije, hogy ha puding félét kap, akkor elveszi a kiskanalat, nem engedi magát etetni. Majd teszek fel képet egy ilyen akciójáról, katasztrófa. Felmerül a kérdés, hogy van-e a pocakjában is valami, vagy mindet szétkeni...

A héten a csajok pár napot itthon voltak, kisebb nyavalyával. Szerdán mivel csak 1 órám volt bekísértek a suliba, hallgattak egy kis pszichológiát velem, a tanárnőm rendes volt és beengedte a vendéghallgatókat ép videóztunk meg ilyesmi. El voltak ájulva :-), kapásból találtak pár dolgot, amit szívesen vennének a maguk sulijában is, pl a kajáldánk rendszere, meg a bőrfotelek az aulában és a zsibongóban, meg, hogy nem kell kéredzkedni óráról, ha esetleg hív a természet. Egy csaj is csak felállt és kiment-ezen nagyon csodálkoztak, főleg Kitti, akinek ép a minap gyalogolt bele Katinéni a lelkébe, mert nem engedte ki egy hasonló szitunál. Meg volt aki vagy 15 percet késett, és csak besétált leült. Általánosban ez nem így működik ugye. Szóval nagyon tetszett nekik a hely is meg az óra is, olyan aranyosan nézelődtek körül, meg kérdezgettek, hogy ez mi, az mi.

Kevin sajna estére belázasodott, így holnap megint jön a mama-bébiszitter. Aggódom, hogy mi lehet a baj mert semmi egyéb tünet, csak láz, amit szerencsére lejjebb vitt a nurofen elsőre. Még talán annyi, hogy a közérzete rosszabb, legalábbis ahogy kérdezgettük erre mondott igent. Persze a kis drogos amint megkapta a gyógyszert azt mondta, hogy már sokkal jobban van. (mindig elsőre bevesz minden gyógyszert soha nem kell könyörögni, legyen akármilyen szar íze, sőt, ha valaki más beteg akkor kimondottan fel van háborodva mert ő nem kap gyógyszert. Már csak azon agyalok hogy juttassam el dokihoz, mert ugye suli is van, meg randizom a szájsebészsráccal is abban a 1,5 órás szünetben, és a dokink rendelése pont akkor ér véget, amikor az utolsó órám.

Röviden, hirtelen kb. ennyi, és most húzok vissza anatómiázni, ép az ivarsejtek kifejlődését, és a megtermékenyítést kellene bemagolnom.

Pont

Tegnap volt az a pont amikor majdnem bedobtam a törölközőt iskola ügyileg...
Jó, eddig sem volt séta galopp, és vannak tárgyak, amikkel khm finoman szólva csehül állok, de lelkileg azért rendben voltam. A dolog az anatómiához kapcsolódik, de nem is inkább a tanuláshoz, tudásomhoz.-meglepő módon- csontokat fogdostunk, ezzel már így részben szeptember óta meg is barátkoztam, igaz még mindig van bennem némi rossz érzés-féle, ha valódi csontokat kellett tapintanunk. Mert még nem a munka eszközt látom benne, hanem egy embert, aki meghalt. De ezen lassan már túl léptem, mikor is történt, az az eset, hogy medence csontot néztünk, és kb 2-3 emberre volt egy csont az asztalon. De lelkes tanárnőnk gondolta van még a raktáron és elkezdett kiosztani még, egy dobozból. Mikor hozzám ért lerakott elém egyet, és holt természetesen mondta, hogy "tessék itt van, ez egy gyerek". Nagyon rosszul lettem, kavargott az agyam, és a gyomrom egyszerre, nem tudtam megfogni, az kattogott a fejemben, hogy Istenem, kb ekkora az én lányaim csontja is, ez a csont pedig itt egy halott gyerek, valakinek a gyereke, és hogy kerülhetett ide, miért nem "nyugszik valahol", ha már el kellett mennie, ehelyett itt van, és arra van, hogy a diákok végig tapogassák rajta a különböző incisurakat, meg cristakat, spinakat... Szóval majdnem felálltam, és kijöttem, mert erre nem voltam felkészülve. Azaz tudtam én, hogy kell majd ilyet is csinálni és azt hittem, hogy menni is fog, hisz másoknak is megy, az anat tanár is tud előadást tartani egy komplett medencével a kezében, ami ráadás úgy van kikészítve, hogy nem csak csont, hanem az inak és hasonlók is rajta vannak még. De egyenlőre még nem nagyon sikerült túl lendülnöm a halál gondolatán ezekkel a "tárgyakkal" kapcsolatban, és tegnap szíven ütött az a gyermek medencecsont.
Hisz én nem is ezt akarom! Mert a szülészet maga az ÉLET így csupa nagybetűvel, ahol a csoda minden nap jelen van, és az ÉLET szó szerint minden nap előttem fog kibontakozni és keletkezni, ahogy láthatom majd pl az ultrahangfelvételeket a párhetes magzatról majd a kezemben is tarthatom, mikor még apró, puha meleg csomag, aki engem lát meg elsőként, én köszönthetem majd ezen a világon, szóval csupa csupa pozitívum.
Hirtelen meg itt van a másik véglete mindennek.
Persze nem álltam fel és nem jöttem el, igaz mint írtam nem tudtam hozzányúlni, és az egész napomra rányomta a bélyegét ez a dolog.
Bár őszintén szólva nem is tudom melyik lenne a "jobb", ha én is megtanulnám darab-darab ként kezelni ezeket a csontokat, vagy ha még látom bennük az embert, akik valaha voltak...

Csere-diák :-)

Ma nem mentem suliba, mert Kevin is beteg kicsit, azt hiszem gyomorrontás, mert szerencsére jobban van.... De nem hagytam volna itthon másra, főleg mert éjjel még félóránként hányt. Mákom van, hogy ügyes gyerek, egyszer sem volt „baleset” mindig oda ért a wc-re, éjjel meg felült ügyesen és a kihelyezett lavórba célzott így nem kellett pluszban takarítani, ne adj Isten mosni, ami tönkrement géppel=kézzel sz@r lett volna. Talán a hétvégén már sikerül olyan gépet venni ami bele fér a keretbe, jó is, és el is tudjuk hozni valahogy. Megjegyzem a keretünket negatívan befolyásolja pl az, hogy kb 50ezerbe van eddig Nimród bébiszittellése a 3 hét alatt míg beteg volt. (azt hagyjuk is, hogy a férjem anyja a bébiszitter) Szerencsére hétfőn már mehet bölcsibe, és úgy fest Kevinnek sem tartós a nyavalyája.
De hagyjuk is ezt most! Mert Kitti csere-diákjáról akartam/akarok posztot írni.
Mert náluk ilyen is van ám :-) Ő egy Maci, amolyan jutalom -féle de feladat is egyben. Az hozhatja haza, a hétvégére aki egész héten jól viselkedik, jól teljesít stb.A feladat pedig az, hogy egy fogalmazást kell írni, hogy mit csinált a hétvégén a Maci, mindezt úgy fogalmazva, mintha a Maci írta volna. Ezt a fogalmazást hétfőn fel is olvassa a tanító néni a többieknek.
Ezért hétvégére olyan programot csináltunk, amiről érdemes írni. Szombaton lementünk Velencére anyuékhoz. Bringáztak, tollasoztak meg minden ott a ház előtt (Maci is részt vett a programokon), aztán délután lesétáltunk a tópartra, ahol hattyúkat, vadkacsákat etettek, meg láttunk 2 pasit akik valami kütyüvel álltak a tóban derékig vízben, azt hiszem „kincset kerestek” visszafelé szedtünk terméseket, leveleket meg ilyesmit a környezet házihoz, játszótereztünk. Nagyon jó volt, ezerszer jobb mint itt Bp-n poshadni. Este még játszottak az udvarban. Aztán éjjel meg elkezdett esni az eső (azóta is esik kisebb megszakítással), így már vasárnap nem tudtunk csavarogni, pedig terveztem sétát a babák rózsakertjébe is, ahol van a csajok, meg Kevin rózsája, nagyon szép park, játszótérrel. Ráadás jól mutatott volna a Maci füzetben (a fogalmazáshoz van egy füzet, amit szintén a Macival kell haza hozni, így minden mackós sztori egy helyen van) is.
Igaz így is a Kitti írása volt a leghosszabb, meg is dicsérték, hogy jót tett neki a sok írás szebb betűkkel írt a füzetbe stb. Nekem is nagyon tetszett ez a Macis dolog, mert valóban ösztönöz, ezért igyekeztem komolyan venni, nem elbagatelizálni, aminek Kitti nagyon örült. Jól esett Neki, hogy kerestem a Mackónak ruhát (látszik rajta, hogy valaha volt 1 pólója mert ott nincs szőre) meg ilyesmi. Csináltam pár képet is, hogy megörökítsük. Ha lesz időm előhívatom és beviheti a suliba is, esetleg betehetik a füzetbe.

Ma nagyon jó

Kivettem egy nap szabit.
Ennek számos oka van, többek közt spórolok a bébicsősszel, meg 1 hetet halasztok 2 dogát, mert nem éreztem elég felkészültnek magamat (latin-mondjuk ebből sose leszek elég felkészült-, és alkalmazott biológia)
Így ma kettesben vagyunk Nimróddal. Rég voltunk már így mióta megy a suli/bölcsi. Reggel percekig lustálkodtunk az ágyban csak mi ketten. Hatalmasakat nevetett, fészkelődött, kacagott. Napközben is folyton jön egy két ölelésért és látom a szemén, hogy tök boldog, hogy végre újra csak mi ketten vagyunk. Nevet és bohóckodik, mindenhova jön utánam, és azért akad itthon elég meló, plusz még tanulni kell, és délután meg ovis buli van azért igyekszem csak vele foglalkozni
Ma nagyon jó kedvünk/napunk van
Imádom

Füles manócskám

Sajnos nem javult a füle, az antibigyó csak elnyomta a tüneteket, így nem fájt neki és nem volt lázas sem. Sőt, az elmúlt napokban hatalmas étvágya is volt, ezzel is nyugtattam magamat, hogy amikor nekem fáj a fülem nincs étvágyam, mert fáj, ha nyelek... De most jövünk a fülészetről. Sajnos felszúrták a fülét. Mind a kettőt. Szerencsére maga a művelet nem járt nagyobb fájdalommal, mert kapott előtte érzéstelenítős vattát. Igaz az nagyon nem tetszett neki, hogy lefogtuk. Valamint felmerült, hogy talán „füles” lesz a kistörpém. Mert Neki is nagyobb az orrmandulája. A doktornő célzott rá, hogy nem biztos, hogy meg kellene várni, hogy állandóan előjöjjön ez a macera. Tehát burkoltan célzott rá, hogy esetleg ki kellene szedni. Nagyon nem szeretném eddig. A Kitti is elnőtte, azóta kutya baja. Szóval most vívódom. Persze most kivárjuk, hogy meggyógyuljon majd az is sokat számít, hogy nyugalmi állapotban mekkora az a mandula. Mennyire lesz fogékony a fertőzésekre.
De most biztos van min rágódni.


Hogy ne csak a rosszról meséljek: végre megérkezett a várva várt minilapitopim. Így azért aktívabban tudok netezn, igaz főképpen sulis dolgokkal foglalatoskodom. Szerencsére nem lassabb mint a másik gépünk, de a picike kijelzőt még szoknom kell.
A kicsike:



Most pedig megyek és lefekszem, mert holnap suli, ráadásul lesz az a mókás kis filozófia is-már érzem is a gyomorideget. Megfogadtam, hogy nem szólalok meg, így nem kerülök kellemetlen szituba.

Futok magam után

Ismét elhanyagoltam a bejegyzések gyártását...
De a suli több energiámat kiveszi, mint azt előre sejtettem. Rengeteg dolgot várnak el tőlünk, akad bőven tanulni való. Van ami könnyen megy és van ami nem annyira. Jelen állás szerint annyira távol áll tőlem a latin, mint a sarki hajléktalan hímtagja Sharon Stone alfelétől...
A szokásos káoszra még az is rátett, hogy Nimród több mint egy hete beteg, középfül gyulladása van Ami nem, hogy javult volna, de még romlott is, ezért tegnap újabb antibió kúrát kezdtünk, ami szélesebb spektrumú talán használ is majd valamit.
Kisember amúgy nagyon vicces gyerek, a minap anatómia dolgozatra készültem, este 11:30 ig magoltam (igaz szinte semmi nem maradt meg), gondoltam fél 5-kor felkelek, és folytatom. Erre Nimród 1 körül úgy döntött, hogy a monoton napjait, amit itthon tölt bölcsi helyett feldobja egy jó kis házibulival. Nevetett, mászkált, játszott de aludni nem akart. Nem lehetett cicivel sem lekenyerezni, majd 2 órán át mulatott. Naná, hogy amikor csengett a telefonomon az óra úgy kinyomtam, hogy csak nyekkent, és próbáltam behozni az alvás lemaradást. Ez oly annyira sikerült, hogy nem a szundi gombot nyomtam le, hanem a másikat, így többet nem zenélt az a vacak. 6:20 kor ébredtem arra, hogy a párom telefonált (mert ilyenkor ugye szinte már indulásra kész vagyok, s reggel telefonon váltunk pár szót, hisz ő 4 előtt már elmegy dolgozni). Naná, hogy kapkodás volt az egészből, és örültem, hogy összeszedtem magamat, meg a nagyobbakat, akik nem maradtak itthon a mamával, nem, hogy a 8kor kezdődő anatómia dolgozat témáit újra olvassam. Mondjuk érzésem szerint azért görbül a dolog, így annyira nem aggódom ezen.

Csütörtökön buli lesz az oviban, remélem addigra meggyógyul Nimród, és akkor lemehetünk. Tavaly is nagyon jó móka volt, volt mustkészítés meg mindenféle kézműves dolog.

FeketE évfolyam:
Máshol nem tudok "panaszkodni" így itt írom ki magamból, hogy pár napja milyen gyomorideggel járok suliba. Volt egy érdekes óránk, nevezetesen ilyen filozófia jellegű dolog, ahol konkrétan kérdezték a mi véleményünket, amit utána persze lehurrogott a tanárnő, nem érdekelte egyik másik vallásos lány meggyőződése sem, közölte burkoltan, hogy törődjenek bele neki van igaza (pl tudtátok, hogy Jézus is önzőségből halt meg a kereszten?!) Eléggé érdekesen állt a dolgokhoz, és a vitatkozós témákat sem igazán tudta "terelgetni". Egy két lány valóban kicsit hülyén viselkedett, és ezt ő úgy reagálta le, hogy kiment az óráról, és a dékánhelyettesig meg sem állt. Szerintem ez elég óvódás dolog volt, közel nem volt akkora horderejű a dolog, hogy ne lehetett volna értelmesen megbeszélni, az osztály és közte. A d. helyettes felkapta a vizet, és jól lehordott mindenkit aki ott maradt, meg rendőrrel, és hasonlókkal fenyegetőzött, hogy kidobatja azokat, akik nem tudnak viselkedni, sőt másnap a fejmosáson egészen odáig ment el, hogy miattunk fog éhezni a tannő gyereke, mert nem tudta az óráját leadni=nem kap fizut. Én nem érzem bűnösnek magamat, mert úgy gondolom én értelmesen vitatkoztam, nem nevettem hangosan egy-egy vicces beszóláson, csak mosolyogtam, igaz nem tagadom szerintem azért nem mindig volt 1000%ban igaza a tanárnőnek. De valahogy mindig azok kapják a leb@szást ugye akiknek nem is szólna. Mondhatni az egész évfolyamunk "meg van bélyegezve", állítólag ellőttük az utolsó esélyünket, legközelebb akár repülhetünk is, nem, nem csak X és Y, hanem bárki az évfolyamunkból. S külön bosszantó, hogy filozófiákról volt szó. Ez eleve szinte emberenként változik, évszázadokként dől meg pl ugye a 30-as években újra előtört a fajelmélet, míg ma erősen ellenzik a gondolatát... Mert még ha olyan téma lett volna, hogy a tanárnő azt mondja, hogy császármetszést a hasfalon végzünk, erre mi azt mondjuk, hogy minek, ha a háton keresztül is eljuthatunk a magzatig, meg miért nem jöhet ki a gyerek a tápcsatornán, hisz csatorna az is... tehát akkor full evidens, hogy neki van igaza és nekünk el kell fogadni.
Azt sem értem, ha ilyen szemellenzősen csak az ő véleménye számít, akkor miért akar "beszélgetős" véleménycserélős órát tartani, miért nem adja le az anyagot, amit majd a ZH-n vissza kérdez és nekünk azt kell leírni, mellette meg had gondoljunk amit akarunk, megtartjuk magunknak. S ha már ZH: van egy olyan érzésem kicsit ott is meg leszünk fingatva. Tekintet nélkül arra, hogy ki vett részt a rendbontásban (már ha volt) és ki nem. Próbálom "viccnek" felfogni az esetet, mert kicsit az is, de mégis gyomoridegem van, ha rá gondolok, vagy ha meglátom a d.helyettest a folyosón.

képek

Ez utóbbi sorozatban van pár kép, mikor szőlős joghurttal keni magát. Azt hiszem félre értette a szőlőmagolaj és a szépségápolás témát... :-D

Az első hét a suliban (azaz hivatalosan a 0. hét :-) )

Ezt a fogadalmat a vasárnapi évnyitón hangosan kell megtenni. De én nem megyek el, részben mert nem kötelező, részben mert hatalmas tömeg várható, hiszen ez az egyetem összes karának az évnyitója, s inkább itthon leszek a családommal, amúgy is a vasárnap az Apa egyetlen szabad napja. Viszont a fogadalom szimpla elolvasásától is borsódzott a hátam, amolyan jó értelembe véve. Lehet még meg is könnyezném, ahogyan ott több száz gólya mondja egyszerre.

Még mielőtt plágiummal vádolhatnám saját magamat szólok, hogy az alábbi bejegyzés első része az az általam az NLC-re írt, szeptember elsejei hozzászólás szó szerinti bemásolása :-) egyrészt, hogy ne kelljen újra fogalmazgatni, másrészt ugye így gyorsabb is.

*amúgy látjátok, máris tanultam valamit a suliban :-D, ugyan is ép alá is kellett írni egy nyilatkozatot a plágiummal kapcsolatban...



Sziasztok!



Tegnap megvolt a beiratkozás, ami nem ment "zökkenőmentesen", mert a hölgy, aki segített nem sokkal tudott többet mint mi, sőt, egy csomó nyomtatványt mi magunk silabizáltunk ki, mert ő nem tudott válaszolni. Az orvosi kartonba pl azt mondta, hogy az anamnézis lapot tegyük csak bele, a leleteket ne. Na erre kiderült, hogy minden más osztály bele kellett, hogy tegye (ahogy mi is gondoltuk), most majd rohangálunk az orvosiba.

Ja és kapásból fél órát késett. (addig bevallom többször gondoltam rá, hogy na most kellene felállni és "megfutamodni". Persze nem tettem.

A csajok (évfolyamtársak) helyesek, de valahogy még kívülállónak érzem magamat köztük... 84-en vagyunk az évfolyamon.



Ma pedig már "előadások" voltak. Volt köztük egy két érdekes, de pl. amikor a könyvtárosnéni 45 percen keresztül beszélt a könyvtárról ott majdnem elaludtam

Na meg volt egy olyan előadás, hogy mit illik és mit nem, tehát hogyan viselkedjünk a karon. Annyira evidens dolgokat mondott, hogy holt feleslegesnek éreztem... De volt egy-egy számomra tök érdekes is, főleg a szakirány bemutatás. Mint kiderült, mi már olyan diplomát kapunk (ha sikerül ugye), hogy teljes kompetenciánk lesz sima szülésnél, gátmetszéstől a varrásig. Sőt nekünk már "kell" tanulni otthonszülést is, és a diploma szerint amint "legális" lesz vezethetünk is le, de nekem egyenlőre eléggé ellenkezik az elveimmel. Igazán konkrét tantárgyak majd csak jövőre lesznek, az elsőt "túl kell élni" anatómiástól, alkalmazott biológiástól... Ha ez sikerül akkor már a hangsúlyvalóban a szülészeten lesz többnyire, a mi szakunk a leggyakorlatorientáltabb. Még holnap, és azután is ilyesmi tárgyak lesznek, az igazi tanulás hétfőn kezdődik.



Nimródot ép tegnap dicsérték meg, csak úgy dagadt a mellem, mert azt mondták: egy tucat kellene belőle. A reggeli nekem szóló sírdogáláson kívül, semmi baja nincs, jókat eszik és nagyon nyugodt, alszik... Szóval Imádni való

(Ha már mell, nem tud valaki valami olyan módszert ami csökkent az anyatejen, de nem apasztja el teljesen? Mert reggel és este még cicizik, de borzasztó, hogy napközben figyelni kell, mert folyik, és váltás ruhákkal, meg melltartóbetétekkel rohangálhatok. )



A csajok is ma mentek suliba először. Szerencsére nem bonyolították a dolgokat, nem kellett ünneplő meg mindenféle ilyesmibe öltözni, a héten még laza lesz nekik is minden.

A reggelünk többé-kevésbé zökkenőmentes volt, bár a fél 6-os kelés nekem még nagyon nehéz.

Így megyek is és alszom kicsit, amíg lehet, és nem kell magolni.
Eddig az NLC-s bejegyzés.

Ami azóta történt:

Befejeződött a 3 napos előadás sorozat a fontosabb tudnivalókkal kapcsolatban. Voltak nagyon jó, vicces és/vagy érdekes előadások, megtudtunk fontos információkat is, de voltak azért unalmas, holt evidens/köztudott infókat szolgáltató órák is. Pl a házirendet ugye már rég mindenki elolvashatta a honlapon, és tudjuk, hogy nem rongálunk pl. Aki meg mégsem olvasta el, vagy nem érdekli és "renitens", az meg ettől az egy órától úgysem javul meg.
Írtam egy rohadt béna angol felmérőt is, így szerintem nem tudok a suliban angolt tanulni, ebben az esetben 2 megoldás van: vagy ebben a félévben beseggelem egyedül-magamtól azt a tananyagot, amit órán leadnak, és félévkor teszek belőle egy különbözetit, vagy 2 éven belül (4. félév végére) le kell tennem egy nyelv vizsgát, természetesen ugye saját költségre... Hát még nem tudom mit is tegyek... (hétfőn derül ki, hogy sikerült-e -de szerintem tuti nem)
Az évfolyamom többnyire helyes kis csajszikból áll (nem bántás a "kis" jelző), de ugye ők már nem az én korosztályom, ami néha kicsit feszélyez. Persze szívesen dumálok velük, meg segítek ha van valami olyan aminek én már utána jártam/olvastam, de nekik most kell az infó. Én magam rengeteg segítséget kapok a HÖK fórumos lapjáról (etk-online.hu), ezt szívesen tovább adom.
Amúgy a heti katalógust végig böngészve úgy fest mégsem 84-en leszünk, mert sokak neve mellől hiányzott az "X" egész héten...

Most már csak annyi van hátra, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek a nagyon vágyott diploma (ami a köztudattal ellentétben bizony teljes értékű főiskolai diploma a szülésznőknél is) érdekében

A "szokásos összevont jelentés ;-)

Igen, megint elmaradtam egy hétig...
De annyi minden összejön mindig, hogy mire ide jutnék már alig alig van energiám. Sőt napközben ugye a dolgom végzem, este pedig osztozkodom Apával a gépen, remélem nem sokáig, mert ha a suliban megkapom a szociális támogatást, akkor beruházok egy mini netbookra, most "relatíve" jó akció van a piros mobilszolgáltatónál. S bár kicsi lesz és furi, de így nem kell majd versenyezni a gépért, "remegve várni", hogy a másik mikor megy ki a mosdóba, vagy akad hirtelen dolga ;-). Ha ide jutok akkor pedig elsőnek az "élőbb" kapcsolatokat ápolgatom, fórumokon (nőcis és sulis), rendbe teszem a farmomat a facebook-on -jó újabban már ezt is az alkalmazottaim végzik (a csajok) én csak kiadom a feladatot, hogy hova mit "ültessenek", de nagyon jó móka amúgy ha az embernek van kicsi ideje, közben néha dudorászom a Teknő Álmom egy tanya című nótáját :-D.

Anyut még 19.-én megoperálták, az orvosok szerint jól ment a műtét, olyannyira, hogy kedden már haza is engedték, otthon pihenget, kapott fájdalomcsillapítót és magának kell beadni az alvadásgátlót.

Nimródnak alakul a bölcsi, bár néha sírdogál, pl reggel, mikor otthagyom mindig. Ilyenkor a szívem szakad meg, ő bent sír én meg kint és sokszor kell ismételgetnem magamban, hogy mit miért teszek, meg közös érdek, mert legszívesebben fognám és hazahoznám. Persze utána megnyugszik, mert a gondozónők nagyon kedvesen dajkálják. Napközben néha eszébe jutok, akkor is el-el törik a mécses, de meg tudják nyugtatni. Az étvágyát nagyon dicsérik és ennek hála -mármint, hogy jól lakik- el is alszik egész könnyen délben, bár még simogatják Neki a hátát. Mostanában még magányos harcosként fedezi fel az új környezetet, ritka az, ha keresi a többiek társaságát, de ez ugye a korára jellemző. Viszont új dilije van: eszméletlenül magas frekvencián sikít ha valami nem tetszik Neki. Borzalom! És ezt ki is használja, mert ugye akkor megkap mindent, csak fejezze be. Tudom nem ez a helyes nevelés, de képtelenség ráhagyni mert egészségre káros amit művel... Amióta bölcsis, kicsit változott a hangulata is, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy már nem olyan jófiú a babakocsiban, hanem ott is sikongatva jelzi, hogy vegyem fel. De ezért nem haragudhatok Rá, mert tudom, közvetve az én hibám, hisz a bölcsi hozza ezt ki belőle. Ott eddig csak egy képet csináltam, szerdán, mikor először jöttem el tőle és először evett bent. Mikor odaértem épp nyűgösködött mert fáradt volt, és dajkálta Anna néni, de nem mentem oda, hogy ne lásson meg, szokja a dolgot. Meg is nyugodott és utána még hatalmas adag spenótot benyomott tojással. Csak eztán hozták ki nekem az előtérbe.

Amikor a kicsik még alszanak ebéd után az udvar ilyen csendes:


Kevin jól elvan az oviban, szeret járni oda.

A csajok még itthon vannak keddig, néha egész jó pillanataink vannak, főleg, hogy 3-asban vagyunk csak csajok, eljárunk ide-oda vásárolni (tanszereket többnyire)élvezik, hogy nem kell a kicsikre tekintettel lenni, mint pl sietni, meg ilyesmi, itthon is szeretik, hogy több figyelem jut rájuk. Bár már elég könnyen tudunk egymás agyára menni. Várják már a sulit is, végre előkerültek a kötelező olvasnivalók, meg a könyvek gyakorolni. Tegnap átvettük a könyveiket is, nagyon tetszik nekik, kíváncsian lapozgatják, és nagyon örültek, hogy végre ők is kaptak CD-t a nyelvkönyvhöz (eddig csak a tanári csomagban volt), így ők is gyakorolhatják itthon, tegnap már be kellett tenni a gépbe, mert ez nem csak zenei CD, hanem multimédiás. Még jó, hogy az ő szobájukban is van egy gép... Szerencsére nem lesz nekik tanévnyitó, így idén sem kell a pingvinruha, meg ilyesmi. Kedden reggel berakom őket a suliba, aztán csengetéskor felviszik őket a tanítók, és "belecsapnak a lecsóba", persze gondolom az első napokban még lájtosan.

Én már megvettem a jegyzeteket, könyveket (azaz fénymásolatok, de bevallom ez nem izgat ;-)) és belevetettem magamat, mert muszáj az agyamat újra tanulásra hangolni, ami nem is annyira egyszerű ennyi év kihagyás után. Most pl az alkalmazott biológiát nyúzom, azaz inkább fordítva, az nyúz engem. Nagyon sok benne a kémia jellegű dolog, elemek, atomok, képletek érzem nehéz meccsem lesz velük.

Mostanában nagyon rákaptunk (főként a Párommal) a kenyérlángosra, amit magam készítek el. Nagyon egyszerű, még egy ilyen konyhai analfabétának is, mint amilyen én vagyok. Fogok 1kiló lisztet, egy kocka élesztőt, fél liter langyos vizet, egy púpos teáskanál sót, beledobom a kenyérsütőbe, a dagasztó programon megdagasztom, mikor elkezdődne a kelesztés kiveszem, és 2 vagy 3 egyforma darabba szedem (a tepsi méretétől függ), magasabb falú edénybe teszem, és a tetejét bekenem olajjal, egy órán át kelesztem. Nagyon változatos feltétekkel lehet csinálni, a kedvencem a tejfölös alapon hagymás, mangalica szalonnás (kisütöm a zsírját, tehát inkább tepertő) de a csajoknak "pizza jellegűre" csinálom a feltéteket. Vagy pl lehet rá bacon, kolbi, szalámi bármi... Szóval kivajazott tepsibe terítem a tésztát, ráteszem a feltéteket, és előmelegített sütőben közepes lángon megsütöm, kb 20-30 perc alatt. Nem is bonyolult, és viszonylag olcsó, főleg ha azt veszem, hogy sok helyen 1 szeletért elkérnek 500 vagy akár ennél több forintot is. Jó mondjuk az "igazi" kemencében sült ízt nem adja vissza, de sok helyen ugyanígy sütőben sütik meg. A minap már bátrabban sütöttem, és kicsit rafináltkodtam is, a peremébe töltöttem egy kis sajtot. Ez nagyon bejött a családnak.
Baconös, jó sok lila hagymával (mert imádom ;-):

sonka-minikolbi:

szalámis-gombás:

a peremében a sajt:

-

Ma a kicsi emberkém már egyedül van a bölcsiben, 11-re megyek vissza, de akkor sem rögtön érte, hanem leülök az előtérbe, hogy ne vegyen észre, és a gondozónő megpróbálja megetetni majd ebédkor. S csak akkor jön majd ki értem, ha nagyon nem akarna sikerülni. Aztán ebéd után pedig jövünk haza.
Addig pedig gyorsan nekiesünk az akvárium kitakarításnak a lányokkal, mert az úgyis macerás, ha Nimród is itthon van. Jövőhéten pedig majd szépen kitakarítjuk a lakást, amolyan ajtó-ablak mosós nagytakarítás, mert gyanítom ha elkezdődik a suli nem igen lesz rá időnk.
Na meg a csajoknak sem árt elpakolni az íróasztaluk körül, mert azon sem csodálkoznék, ha halott német katonákat is találnánk abban a káoszban, ahol egy atombomba csak rendet tudna csinálni... elrakjuk tavalyi könyveket, füzeteket is, hogy legyen hely az ideieknek, mert 26.-án már azokat is át kell venni, legalább lesz időnk becsomagolni, tavaly nagyon sokat szenvedtem vele, mert köztudottan nagyon béna a kézügyességem, és itt meg az "előírás" az átlátszó öntapadós könyvborítás. Na, mire ezt én kiszabtam és rásimogattam, hogy ne legyen ráncos...
Most legalább lesz pár napunk ezzel szöszölni, mert eddig mindig az első tanítási napon adták ki, és illett visszavinni már másnap bekötve.


Anyu telefonja most ép nem kapcsolható, így gondolom/remélem ép most műtik. Nagyon aggódom, remélem minden rendben lesz, de bevallom őszintén minden egyes telefoncsörgésnél össze szorul a szívem.
Most szaladok is gyorsan, belevetem magamat a munkaterápiába, mert mindjárt indulhatunk a törpémhez is.

A második nap

Ma már 2 órát voltunk a bölcsiben, ebből csak 10 percet voltam vele, a többit kint töltöttem az előtérben, így nem tudom mit is csinált pontosan, de nem sírt (csak akkor amikor meglátott és kérte, hogy vegyem fel). Jött-ment felfedezett, felmászott-lemászott, homokozott és ilyesmi. Egyenlőre még magányos harcos, de lassan majd biztos talál "barátokat" is.
Holnap már délig maradunk, ugyan így, hogy én kint várok, hogy ha bármi van azért ott legyek, a gondozónő megpróbálja majd megebédeltetni is, kíváncsi leszek sikerül-e.
Hazafelé nagyon jó kedve volt, mindenkinek vigyorgott, bohóckodott a piacon is. Ez kicsit megerősít abban, hogy annyira nem lehet "rossz a közérzete".



Bár úgy volt, hogy anyut ma operálják erre nem került sor. Kicsit érdekesen tájékoztatták erről ráadásul. Történt ugyan is, hogy este osztották a vacsit és a nővérke neki is vitte az adagot, erre mondta anyu, hogy neki talán nem kéne, hisz reggel műtik. Erre közölte a nővér, hogy nincs rajta a másnapi műtéti listán...
Hát remek, mondhatom. Azért lelkileg baromira nehezen, de rákészült a keddre, és erre "beintenek". Elvben holnap lesz a műtét, de én már csak akkor hiszem el ezek után, ha "látom". Nagyon aggódom így is.

Az első óránk a bölcsiben

Viszonylag könnyen telt a dolog, az udvaron voltunk. Nimród felfedezte a terepet, időnként pedig jött egy-két ölelésért, majd, ha már úgy vélte elég, ment tovább a dolgára. Nagyon szimpatikus a hely még mindig, a vezetők is ép úgy mint a gondozónők.
Ilyenkor nyáron kint vannak délelőtt az udvaron, szaladgálnak, játszanak a picik. Vannak nagyok és van pár kicsi is, Nimród ép az egyik legkisebbe kapaszkodott volna bele a homokozóban, biztos pontot keresvén, szóval az első negyed órában sikerült ledöntenie egy picilányt a lábáról :-D, később megeresztet felé egy két huncut mosolyt is, egyenlőre a lányka még nem viszonozza, csak szendén pislog, ő amúgy fél évvel idősebb mint Nimród. Majd indulás előtt leültünk és elrágcsált egy szelet körtét a karomban, a többi gyerkőc pedig a homokozó szélén ülve, nagyon cukik voltak, ahogy ott ültek szépen sorban. Majd elköszöntünk mindenkitől, Nimród még egy két "pá-pá"-t is megejtett. Holnap már 9-11 ig maradunk a terv szerint.
Nagyon szimpatikus az egész hely, igaz még a gondolattal barátkozni kell, de erről nem a bölcsi tehet, hanem én, mert bár biztos vagyok abban, hogy jó helyen lesz még aggódom, hogy helyesen tettem-e.
A jele pedig csiga lesz Neki is, mint a Kevinnek.


Ha már Kevin: Ő szó nélkül ment ma oviba, sőt nagyon is várta. Szerintem mind a kettőnknek jót tett a dolog, ő tombol eleget kint az udvaron, én pedig végre kicsit leereszthetek.

zanzásítva ez meg az

Szóval megint itt vagyok...

Fekete pontot beírtam ;-)
Nem is tudom most mivel kezdjem
7.-én a csajok elmentek táborozni siófok mellé a sulival. Nem minden ment zökkenőmentesen. Összességében szerintem tavaly könnyebben viselte a Fanni lelkileg, a konzekvenciákat levontuk, hogy ha jövőre mennek,akkor min változtatunk majd (pl érzelmileg lehúzós barátnőt nem kérjük a sátorba, sőt lehet szabadabb teret kapnak, azaz a Kitti nem megy egy sátorba a Fannival, meg hasonlók)
Amíg a csajok a balcsiban áztatták magukat egy hétig mi igyekeztünk a fiúkat "kárpótolni" jártunk az állatkertben, ahol hatalmas örömünkre a gorillák privát műsort is adtak nekünk, amit a srácok csodáltak. (naná, hogy ép lemerült a telefonom, így csak a párom cégesével tudtam fotózni, ami f@s, mert nem lehet közvetlen feltenni a képet max, ha mms-ben elküldöm az enyémre... Pedig hatalmas élmény volt. A gorillák a kifutójukban voltak, és felváltva odajöttek az ablakhoz bohóckodni. Oda nyomták a fejüket az üveghez "megsimogathatták őket a srácok", persze egy vékony üvegfalon keresztül. Mi érdeklődve néztük őket, ők meg minket. Az egyik nőstény olyan "furcsán" nézte Nimródot, amint fel le mászott az üvegnél. Szerintem érezte, hogy ő egy növendék példány, és olyan volt mintha "szeretettel" nézné, mint amikor mi emberek bele kukucskálunk egy idegen babakocsiba, amibe egy tündéri csecsemő mosolyog ránk. Közelről láthattuk ahogy az egyik gorilla ép orrot piszkál. Hogy ennek a hatására-e nem tudom de már aznap este Nimród is rájött, hogy a mutatóujja belefér az orrába. De legalább nem eszi meg a talált dolgokat, mint a fent említett gorilla.
Aztán elvittük a srácokat az aquaword-be is, ahol szintén jól érezték magukat, meg mi is. Bár egy két csúszda rendesen kékre-zöldre vert, s előtte még hosszú sorokat is kellett végig állni mindezért, de attól még jó volt.
Aztán, mikor a csajok haza jöttek voltunk párszor a Mamáéknál, meg az ottani fürdőben is. Meg a csajok voltak még Kevin keresztszüleinél is picit nyaralni, többek közt Pápán is strandoltak. Nekik nagyon jó nyaruk van:-)

Végül a nyár számomra "legizgalmasabb" dolga: felvettek a Semmelweis Egyetem Egészség tudományi Karára, szülésznő képzésre, nappali tagozaton, már megjött minden hivatalos levelem is, mindenféle portálkódokkal és egyebekkel, nagyjából elkészíttettem a beiratkozáshoz szükséges orvosi vizsgálatokat is. Nagyon örülök, de természetesen teli vagyok aggódással is, részben a család végett, részben meg, hogy sikerül-e visszarázódnom a tanulásba. Egyenlőre a szoptatás mellett még doppingolni sem tudok ilyen olyan memória javítókkal. Ezért már most tréningezem a fejemet, olvasgatok, tanulgatok mindenféle neten talált jegyzetekből, amikről azt vélem, hogy hasznos lehet.
Nimród pedig jövőhét hétfőn kezdi a bölcsit. Nagyon félek mi lesz vele... De valamikor el kell vágni a köldökzsinórt. Rettenetesen anya és cicifüggő, ez utóbbiból akadnak gondjaink, mert le kell állni a nappali cicizéssel és ezért gyakran közelharc megy a ciciért. Viszont itt szeretném megköszönni a Kavicsos bölcsi vezetésének a rugalmasságát, kedvességét. Mert ugyan nem lett volna "muszáj" mégis megengedték, hogy már nyáron elkezdjük a beszoktatást, mert nekem elsején már kezdődik a suli, ráadásul 3 olyan nappal, ami bár nem "kredit értékű, de ha nincs meg az aláírás, akkor nem is folytathatom a dolgot, mert ilyenkor magyarázzák el a következő négy évre szükséges dolgokat, mint pl a suli információs rendszerének használatát, a tárgyfelvétel-leadás mizériákat és minden ilyesmit. aztán hetedikétől belecsapunk a lecsóba.
Tegnap voltunk mérlegelni egyet még így bőlcsi előtt. 10,66 kiló és 78 centi, nyolcfogú tömör rosszaság.
Kevin is megy hétfőn az oviba, hogy nyugiban tudjunk beszokni a bölcsibe. Tőle már nem tartok annyira, már várja az ovit. Kezd kicsit unatkozni itthon (én meg idegileg leépülni tőle :-D).
Nagyvonalakban kb ennyi az elmúlt hónap, majd lesz egy kicsi időm/energiám, akkor csinálok egy diavetítést abból a pár képből, amit fotóztunk a nyáron.

Sajnos történt azért negatív dolog is a nyáron, kiderült, hogy az Anyukámnak a tüdején van egy rosszindulatú daganat, kedden fogják operálni. Ami bosszantó, hogy évekig ott volt a folt, nem nőtt semmit, aztán kifogott egy buzgó dokit, aki mintát vett belőle még tavasszal, ami negatív volt, ám a rá következő CT vizsgálat kimutatta, hogy nőni kezdett, a következő mintavételnél pedig már rosszindulatú sejteket mutattak ki. Lehet ez az én hülye gondolatom, de azt hiszem semmi baja sem lenne, ha nem piszkálják meg neki. Hallottunk már ilyet... A dokinő csak jót akart, és erre tessék! Most nagyon aggódom/aggódunk, persze azért anyunak nem mutatjuk ki, elég ideges enélkül is. Ma kellett befeküdnie (amit szintén nem értek, hogy miért), és keddig ott kuksolhat. Lelkileg ez is elég lestrapáló lehet majd, aztán meg jön a 7-8 órásra tervezett műtét.

Partly Cloud

De most aztán jó hosszú lesz! ;-)

Igen, töredelmesen bevallom ebben a hónapban hanyagoltam a blogbejegyzések írását...
Hát most sorolhatnám a szabadkozásokat, foghatnám a 4 gyerekre, a nyári szünetre, meg sok egyébre. De tény, hogy ha agyilag még egy kicsit ép vagyok szívesebben folytatok a gépen társalgás szerű pötyögést (fórumozás itt-ott), mint monologizáló blogbejegyzést. Valamint az is megesett, hogy elkezdtem írni, de elhagyott az ihlet, van jó pár félbehagyott bejegyzés piszkozat most is.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
14.-én mintegy terepszemle célzattal meglátogattuk a gyerekszigetet, hiszen a terveink szerint ott tartottuk volna jó idő esetén a babatalit. Az érzéseim elég vegyesek voltak ezzel kapcsolatban, mert bár jól fel van szerelve játékokkal, rengeteg ember volt, s nem tudom miért az utóbbi időben eléggé aszociális vagyok, egyre nehezebben viselem a tömeget. Viszont a gyerekek jól érezték magukat. Haza pedig hajóval jöttünk, ahol Kevin elalvóművész előadást tartott egyik pillanatról a másikra bealvából egy széken...


Kevin és az ujja:
15.-én késő délután míg én konyhában voltam a fiatalúr bent szaladgált a nappaliban, naná, hogy ezerszer mondtam Neki, hogy ne tegye... Majd kijött sírva, hogy beütötte az ujját. Pontosan nem tisztázódott, hogy mi is történt de valami olyasmit magyarázott, hogy a kanapéba ütötte be. Valahogy nem hittem, hogy akkora lehet a baj, először bekentük zúzódásra használatos géllel, na meg kapott varázs erejű fájdalomcsillapítós macitapaszt, este pedig bejegeltük, de reggelre még ugyan olyan csúnya volt, ha nem csúnyább. Szóval mentünk is gyorsan a Bethesda gyermekkórházba. Szerencsére hamar végeztünk, a diagnózis: bal mutatóujj alappercén egy törés, kapott rá sínt, amivel a későbbiek során még lesznek kalandok... Hatalmas gond, hogy egyszerűen nyughatatlan a gyerek, nagyon nem érdekli/akadályozza semmiben a kötés, pillanatok alatt leamortizálja, mászik meg minden. Ha ráüvöltök kb 2 percig ül, azt kezdi előröl. De naná, hogy a dokik meg engem bactatnak, hogy miért nem vigyáz a gyerek, azaz én miért nem vigyázok a gyerekre. Azért megkérdezném, hogy mégis hogyan lehet egy nyughatatlan örökmozgó 4 évest bekorlátozni, nagyon jól jönne minden tanács, mert én nem bírok vele.



Ceglédi Laskafesztivál
20.-án szombaton Ceglédre mentünk (én és a 4 gyerkőc). Bár aznapra már ígérték a csúnya időt, esőt meg mindent de az égiek nagyon kegyesek voltak hozzánk és pont szabadtéri programokhoz való időjárást küldtek ránk. Így jónéhány Kabalasziget társsal bográcsozhattunk egy jót. Nagyon örülök, hogy végre sikerült még több Kabalákokat megismerni. Míg rotyogott a KabaLaska a bográcsban, addig a gyerkőcökkel körbenéztünk a rendezvényen. Kézműveskedtek és játszottak Dörmögő Dömötörrel, meg szelektáltak az ökopannon standjánál, ahol mindenféle aranyos újrahasznosítással kapcsolatos játék volt. Bár a laskánk a zsűri előtt nem nyert (valami fura oknál fogva minden nyertes helybéli volt) én bizton állíthatom, hogy Mr. Fruttika nagyon finomat főzött nekünk! S ami még biztosabb: pótolhatatlan remek társaság jött össze, hatalmasakat beszélgettek/beszélgettünk és jól éreztük magunkat. A napot pedig a magam és kis családom részére egy fergeteges Alma koncerttel koronáztuk meg. Szerencsére az egész ottlétünk alatt egy csepp eső sem esett, viszont kellemesen borult volt az ég, ezért nem tűzött a nap. Csak a vonaton visszafelé kezdett esni az eső.


2008Júniusi babások babatali
21.-én vasárnap tartottuk ezt a találkozót, sajnos a tervezettnél sokkal kevesebben jöttek el, és a rossz időre való tekintettel a helyszínt is meg kellett változtatnunk. Így az újpesti Sugar cukrászdában gyűltünk össze. Nagyon jól éreztem amagamat, s annak nagyon örülök, hogy olyan anyukákat is megismerhettem személyesen, akikkel már rengeteget beszélgettem fórumokon.

Minden szép és jó volt addig, amíg a játszóházban egy szomorú baleset nem történt Kevinnel. Ugyan is Őt is vittem magammal Nimródon kívül, míg az Apjuk a csajokat leszállította őket a vonathoz, ahova apukám jött eléjük. Mindenképpen szerettük volna úgy megoldani, hogy Kevin ne lássa mikor mennek, mert tudtuk, hogy nagyon rosszul esne Neki, hogy a csajok mennek, Ő meg nem, de sínezett kézzel nem akartuk elengedni. Szóval a baleset: a játszóházban a csúszda alján valaki rálépett a sínjére, ami naná, hogy azonnal elmozdult. (rohadt murphy! azért mekkora volt ennek az esélye, hogy pont a sérült keze sérüljön még jobban...) Szóval sajnos ott hagytunk mindent és mindenkit (amiért utólag is bocsi mindenkitől) és Meara Stefijének köszönhetően robogtunk az ügyeletes gyermekkórházhoz. A madarász volt az. Hát mondanom sem kell nem kifejezetten volt szimpatikus, sőt, mondhatnám inkább, hogy kifejezetten nem volt szimpatikus. Arrogáns, okoskodó ügyeletes orvos volt, és hasonló stílusú gipszelő (ugyan is a doki szerint nem elegendő a sín ezért gipszelni kellett a gyereket), szóval, hogy csak néhány dolgát említsem: nem győzte megjegyezni, hogy mellettem a babakocsiban hisztizik a Nimród (aki így próbálta nemtetszését kifejezni aziránt, hogy helyette a Kevin ül épp az ölemben, és különben is fáradt, na meg cicizne is kicsit), a művelet vége felé megkérdeztem a gipszelőt, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy hol találom a szoptatós helységet, ami mint kiderült nincs a gyerekkórházban(!), szóval erre kioktatott az ürge, hogy egy egyévesnek már nem kellene szopnia. Azért remek, hogy egyes helyeken már a gipszeléssel foglalkozó EÜ alkalmazottak is értenek az anyatejes táplálással kapcsolatos dolgokhoz...

Az ezt követő hét aránylag eseménytelenül telt, a fiúkkal nem sok helyre mentünk, a csajok ugye Velencén nyaraltak. Az időjárás nem kicsit szeszélyes volt. Szerdán nálunk hatalmas felhőszakadás volt, pillanatok alatt ellepett mindent a víz.


Pénteken (26.-án) volt a Kevin születésnapja. Bár tőlünk megkapta a hőn áhított szülinapi ajándékot, az "omnitrix"-et, a bulija szombaton volt, mert akkor hozták haza a csajokat anyukámék, valamint jöttek a keresztszülei a gyerkőceikkel



Tegnap ismét voltunk dokinál gipsz ügyben, még egy hétig rajta kell legyen... Persze megint jól lecsesztek, mert elhasználódott a gipsz, és én nem tudom visszafogni a gyereket... De már nem is idegesítem magamat...

Remek a hangulatom, negyedik szülinapom!

Kevin ma négy éves...
Akkor ép vasárnapra esett. Ő is jó gyerek volt (akkor még), megvárta, hogy Apa szabadnapos legyen, és együtt indulhassunk, ne kelljen a fejben százszor lezongorázott vészforgatókönyvet elővenni, hogy mindenki rendesen oda érjen.
Igazából 27.-re voltam kiírva, de már tűkön ülve vártuk a nagy találkozást. Pénteken már nem tudtam rendesen kialudni magamat, mert a kertszomszédéknál buli volt (egész hétvégén)Szombaton este végre találkoztam a nyákdugóval, valamivel éjfél előtt. Akkor meg már azért sem tudtam aludni, mert izgatottan vártam, hogy végre történjen valami. Körülbelül hajnali 5 órakor már éreztem is valamit. Telefonáltunk is Anyukáméknak, hogy jöjjenek a csajokhoz, mi pedig hívtunk egy mentőt. Igazság szerint most már tudom, hogy kicsit korán mentünk, viszont a második szülésem után nem mertünk kockáztatni, hiszen Kitti az első fájáskától számított 2 órán belül kibújt, és azt hittük, hogy most is hasonló szerencsében lesz részünk. Természetesen nem lett... Úgy fél 7 felé értünk be a kórházba, épp váltás volt, de azért megvizsgáltak, és kiderült, hogy még közel sincs vége... Azért rá nemsokára kaptunk egy szülőszobát és lassan de biztosan haladtunk is. Igaz közben megesett olyan, hogy kimentünk a fürdőbe, és mire vissza értünk volna, addigra szépen kizártak minket a folyosóra, mert minden szülőszoba foglalt volt, és jött valaki, akinek nagyobb szüksége volt rá. Igaz sajnos nem sokáig voltak ott, ugyan is a baba a végén meggondolta magát, így rohantak a műtőbe. Minden esetre nem volt kellemes élmény hallgatni a hangokat. Szóval vissza kerültünk a szobánkba. Egyre sűrűbben jöttek a fájások, a végén már felfektettek a szülőágyra, CTG-re. 2x is elment a Kevin szívhangja, de a doktornő (ügyeletes) közölte, hogy semmi gond nincsen, csak én mocorogtam, és feküdjek nyugodtan. (ezúton is kívánok neki hasonló kellemes élményeket, mint a legerősebb fájásokkal nyugodtan/mozdulatlan feküdni), de azért valahol éreztem, hogy itt valami nincs teljesen rendben, egészen másképp zajlik minden mint a lányokkal. Bevallom kezdtem kétségbe esni, de a doktornőt ez nem kifejezetten hatotta meg, hiába mondtuk, hogy nagy gyerekre számítunk, hiába felejtették el a 37. héten a súlybecslést, hisz eddig is nagy gyerekeink voltak, meg az elején a SOTE-n mindig csináltak súlybecslést és akkor is nagyobb volt az "átlagnál". de a dr. nő tartotta magát ahhoz, hogy még nincs eléggé lent a gyerek feje, addig nem tehet semmit. Egy ilyen pillanatom után kiment a férjem, hogy rákérdezzen még egyszer, hogy nem kellene-e esetleg valamit csinálni. Ez az eszmecsere egy kicsit hangosra sikeredett. Szerencsére. Ugyan is meghallotta ezt egy idősebb/tapasztaltabb orvos is, és ő bejött megvizsgálni engem. Azonnal burkot repesztett. Erre pont bejött a fiatal dokinő, akinek a betege voltam, és elkezdett kiabálni azzal az orvossal, aki eleve minimum az apja lehetne, hogy hogy képzeli azt, hogy hozzám nyúlt. A burokrepesztés maga volt a megváltás, szinte azonnal jöttek a tolófájások, érdekes módon a gyerek feje is azonnal megtalálta a kivezető utat. (tehát itt jegyzem meg, hogy bő egy órával azelőtt mikor én már tolófájás szerű dolgokat éreztem (és finoman le is hülyéztek ezért, holott harmadszor szültem), szóval akkor lehet ha megrepesztik a burkot egy órával kevesebbet szenvedünk, de ezen már kár rágódni)
12:50 perckor ki is bújt Kevin Krisztián, 4330g-al, 61cm-el, és 38/35-ös fej/mell körfogattal. A kis Drága bosszút állt a szülésznőn, mert nem számított ilyen nehéz babára, és rosszul tartotta be magát, így picit meghúzta a hátát amikor a kezébe csúszott a kicsi csomagom. Azonnal a hasamra fektették, megvárták, mikor már nem pulzál a zsinór, és csak akkor vágták el. Elvitték rendbetenni, és már vissza is hozták a kis haspókot, aki azonnal tudta, hogy mi a dolga, és megtömte a kis pocakját. Már ott kicsit szürkének találtam, de a szülésznő közölte, hogy csak rossz a fény a szülőszobában nincs semmi gond. Egy kicsi ideig még együtt voltunk 3-asban, majd Kevint elvitték egy órára megfigyelni, én pedig kaptam egy ágyat az osztályon. a szülés után 1,5 órával már letusoltam, és tisztán vártam a folyosón fel-alá sétálva (ami meg sem kottyant) a fiamat. Mikor kihozták ugyan csak szürke volt, sőt a szeme is be volt vérezve, gyakorlatilag a fehérje helyén végig véreres volt (még 2 hetes korában is látszott) Persze mindezek mellett gyönyörű volt, a mi kicsi fiunk. A kórházi egyen rugdalózók ugyan kicsikét feszültek rajta, hiába vadásztuk minden fürdetéskor a legnagyobbat.

Utólag az is kiderült, hogy a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Igaz ezt sem nekünk mondták, hanem a zárójelentésében volt leírva, a gyerekorvosunk mondta meg. Ez kicsit rosszul esett. Mondjuk a férjem akkori lelki állapotára gondolva lehet, hogy féltek elmondani, mert esetleg kicsit letépi a fejüket, hogy ezek szerint mégis csak megmondtuk, hogy valami nem jó, és ők sz@rtak erre.
Szerencsére nem lett maradandó károsodása a gyereknek, és ez a lényeg.

Az egyik szülinapi ajándék

Beindult

A néhány nappal ezelőtti kezdeti totyogást kezdi felváltani a haladó totyogás. Nagyon rövid idő alatt hatalmasat ugrott a mozgás fejlődése, de sajnos a veszélyérzete még nem nőtt ehhez a szinthez. Ugyanis a büdös kölök, laza mozdulatokkal mászik fel mindenre, legyen az a babakocsi, vagy a kanapék, ágyak, de az is egyre gyakoribb, hogy az érdekes magasabban levő dolog megszerzéséhez odatolja a kisszékét, majd rááll.. Engem ilyenkor a frász kerülget, és ugrok, hogy lekapjam. Persze nem mindig vagyok elég gyors. Picasso-nak kék korszaka (is) volt, Nimród életében most kezdődik a kék-zöld korszak, remélem hamar túl lépünk rajta.
Külön bosszantó, hogy még élvezi is, ahogy felmászik, és rám néz, látszik a szemén az az imádni való gonosz csillogás, majd elkezd ugrálni. Ha Kevin is vele van, akkor meg ez az állapot sokszorosára fokozódik.
(holnap csatolok képet is az első kék foltjáról, a picike fején-ha még akkor is látszódik)

Szülinapos hétvége és hétfő

Szombaton Velencére mentünk, mivel másnap ott szavaztam, csak úgy döntöttünk lent töltünk egy hétvégét ha már úgyis "kell" menni.
Mikor leértünk, Apukám már elkezdte a bográcsban főzni a gulyást. Mi lementünk a fürdőbe. Sógornőm szerzett "ingyen jegyeket" amivel a fürdő minden részét kipróbálhattuk, de őszinte leszek, örülök, hogy nem fizettünk érte, mert nekem nem jön be az a nagy wellnessesdi inkább csak élményfürödni szeretek. Azt viszont nagyon, ahogy az egész családom. A gyerekeket is alig lehetett kiszedni, Nimród kapott a Mamáéktól egy beülős úszógumit, és nagyon tetszett neki. Naná, hogy képeket nem készítettünk, mert Apa mindig a lelkemre köti, hogy a telefont hagyjam kint a lezárt szekrényben, oké, valóban igaza van, hogy a babakocsit sokszor hagyjuk a látóterünkön kívül és az nem zárható. Végre már nyitva volt a kinti rész is, ott is van élmény medence, meg minden. A parkosítást még nem fejezték be, de alakul majd.
Mire vissza értünk Anyuékhoz már készen volt a gulyás és a lángos. Kint vacsoráztunk az udvaron. Jól éreztük magunkat.
Vasárnap ébredés után elmentünk szavazni, majd délre vendégeket vártunk, Kevin keresztszülei jöttek Panka babájukkal, aki Nimródnál pár héttel idősebb csak.
Szerencsére még az eső előtt sikerült a tortát is megenni. Nimródnak nagyon tetszett a gyertya meg minden. Előre látó emberke lévén egy ottani bodyt adtam rá, és mivel nem volt lent etetőszék, ezért a tesóm lányának régi kompjába tettük, ott fogyasztotta a tortáját. Azaz inkább csak maszatolta, mert előtte jól bekajált a gulyásból. Kikövetelte magának az egyik villát (egy kerekített végű süteményest) és egész ügyesen bánt vele.

Itthon ma folytattuk a szülinapozást, hiszen ugye valójában ma van Neki, 20:25kor lett egy éves. Hihetetlen.
Tavaly megírtam a születésének történetét röviden a kedvenc babázós fórumomba, amit most ide másolok:
Tehát röviden:

Vasárnap délelőtt mentem CTG-re. Már nehezen találták meg a szívhangot, többször elmászott, majd 1 órát szenvedtünk egy 100 éves CTG géppel (és mint kiderült értékelhetetlen is volt). A lelettel vasárnap a szülőszobára kell lemenni ott van doki olyankor. Le is mentem, és az ajtóban ép volt egy fiatal nő (én azt hittem szülésznő tanuló, vagy max frissem végzett ) elvette a papíromat, majd várni kellett (fél órát) és behívott. Kiderült ő az ügyeletes doktornő... Megvizsgált, hogy kivitelezhető-e az ASK, és közölte, 2,5 újjnyira nyitva vagyok. Így elvégezték a vizsgálatot, egy hipermodern vizsgálószéken, tök furi volt, távirányítós volt az állítása, a magasságát, és a dőlést lehetett szabályozni meg minden. Akkor még a víz teljesen tiszta volt, és közölte, hogy rengeteg haja van a babának. Majd megismételtük a CTG-t, mert ugye az előző szar volt, ezt már ott egy jobb gépen (de még fájás mérő nélkül) Ez már jó volt. De a méhszájam miatt konzultált az ügyeletvezetővel, arra jutottak, hogy bent kellene maradjak, hisz ugye 4. szülés stb... Először vonakodtam a dologtól, de végül is úgy döntöttem, maradok. Azért ebben közre játszott, hogy Rusy volt dokija volt ép az ügyeletvezető, és azért "Rusyn keresztül" jó dokinak ismertem meg, így jobban adtam a szavára. Közben a nyákdugóm is megvált tőlem, ez volt a végső ok a döntésemben.

Felkerültem a terhes osztályra, mert ugye még nem volt konkrét indult szülésem, nem is garantálták, hogy aznap lesz belőle bármi is. Mint írtam le sem ültem/feküdtem, csak hívtam a párom, hozza a többi cuccomat is, meg "rendeltem" bébiszittert 2 órára (akkor kb dél volt még csak) és sétáltam 1000-el. Majd olyan 2-től jöttek a derék fájdogálások... Beért 3 előtt nem sokkal a párom is. Azt terveztük 4 körül haza indul majd. Így előtte lementem megkerestem a doktornőt nézzen már rám változik-e valami, mert a 10 percesekből 7-esek lettek, néha 5 ösök, de még mindig nem fájt, csak érztem. Így érdekelt hogyan kalkuláljunk a bébiszitterrel. A szülőszobán vizsgált meg, ahonnan már ki sem engedett. Felfektettek ágyra, CTG-re ami mutatott nagyon enyhe fájásokat, néha kicsit erősebbeket, de azok is viselhetőek voltak... De ahogy az idő előre haladt természetesen erősödött is. Először 30-asoknál éreztem, hogy kellemetlen, majd jöttek 50-esek is, amik akkor már fájtak is azért, de még tűrhető volt. Olyan 7 körül kezdtek durvulni. Időközben bejött a párom is. Fájások erősödtek, de Levi feje nem akart lejjebb jönni, és addig nem mertek burkot repeszteni, nehogy kilökődjön a zsinór. Fájások egyre erősebbek, előkészítést megkaptam (azt hittem vissza se tudok menni a vizsgálóból amikor felfeküdtem az ágyra nem tudtam felemelni a lábamat, apát kértem meg, hogy segítsen). Időközben bemutattam a CTG gépet is Neki, megmutattam, hogy ha a második számsor elkezd emelkedni, na akkor nem szabad hozzám szólni 1-2 fájás alatt meg is értette a lényegét... És természetesen egyre sűrűbben volt csendszünet. Azt mondta volt fájás amikor 127-nél járt a számláló, de én nekem nem volt energiám forgolódni, nézni, mert a fejem felett a falon van a gép. Ami tök érdekes, hogy az elején 50 nél már sziszeg az ember, a végén annál lejjebb már nem is megy, és akkor hawaii van, nem is érez semmit az ember... Fejecske még mindig fent volt, így arra a döntésre jutott a doktornő, hogy oxitocin kell. Itt dőlt meg először a szülésről kialakított "álomképem", a beavatkozás mentesség... Tiltakoztam, de a dokinő mondta, hogy "muszáj", valamint akkor ha lejjebb jön, és elcsipheti a burkot, akkor pikk-pakk készleszünk. Na oxis infúió be, második törés: én aki edig azt mondtam, hogy nem kell fájdalom csillapítás egy szülésnél, kértem, hogy hozzanak valamit azonnal, bármit ami nem gerincbe megy. Meg is kaptam. Alig pár perc alatt hatott is az infúzió, lejjebb jött Levi annyira, hogy burkot repeszthettek... És innen már valóban felgyorsultak az események, magzatvíz a déli tisztából kakissá változott, egy "vesetálba" csorgatta a szülésznő és a doki, mire a 3. körrel elért a csapig és jött vissza már éreztem is az első tolófájást, majd fél percre rá még 1-et (én ösztönösen toltam), ép arra sétált egy másik szülésznő, rámnézett (azaz oda), és megszólalt a szülésznőmnek, hogy te, nem kéne szétkapni az ágyat?! az meg legyintett volna, ha nem néz ő is hírtelen "oda"... Na ágy pikk-pakk szét, dokinéni be, ha érzem a fájásokat nyomjak. Igen ám, csak hogy hírtelen semmit nem éreztem (nem tudni, hogy eleve fájásgyengeség lépett fel, vagy akkor is hatott még a gyógyszer), így nagyjából találomra nyomtam, de nehezen ment, nem éreztem úgy mint a 3 másiknál, nem tudtam "uralni" őket, úgy éreztem végem van... Majd felnéztem, és megláttam a dokinéni kezében az ollót, Ekkor éreztem magamat a leg csalódottabbnak, elkeseredettnek, hogy már a gátvédelem sem jött össze nekem, akinek eddig mindig sikerült, és valami biztos elromlott bennem, kezdtem kétségbe esni mi lesz velem/velünk. De aztán 2-3 nyomás után végre kijött a feje de nem engedték sírni, hanem addigra egy konkrét csapat verődött a lábam közé, és azonnal szívni kezdték a váladékot a piciből, ugye a mekóniumos víz miatt... Majd még 1 nyomás és kint is volt a törpe, Őt elvitték lemérni stb, nálam megvárták a lepényt, majd alaposan (és picit fájdalmasan) körbenéztek belül, hogy okozott-e valami kárt a kisember. Szerencsére belül semmi sérülés nem volt, így csak kint kellett 3 öltéssel össze stoppolni, ami nem volt vészes, bár éreztem...

Majd megkaptuk a törpét akit akkor 4660g nak mondtak (de a papíron már 4600 van nem tudom melyik a jó) 59 cm és 38-as fej és mell körfogata volt. Nem tehettem cicire (újjabb törés a lelkemen), nehogy épp azzal vigyen le valamit a mekóniumból, vagy valami ilyesmivel magyarázták...

Mivel ugye "sokadik" gyerek, az orvosok úgy találták, hogy azt az infúziót amit elkezdtek csepegtetni, de alig 10 perc után abba hagyták, mikor lejött Levi fejecskéje, újra engedik, sőt "nyertem" még 1 bónusz üveggel is, majd csak akkor kelhetek fel ha az lecsepegett. Kombóba még a végén kaptam grátisz fenékbe szúrós össze húzót is. Ez megpecsételte az éjszakámat. Pedig gondoltam jól kialszom magam amíg tehetem. Rosszul gondoltam. Ugyan is ez a koktél olyan össze húzódásokat csinált egész éjjel, a falat vakartam kínomban, talán a vajúdásnál is rosszabb volt... Jó ha fél órát aludtam. Másnap reggel is kaptam még injekciót. Kb 2 óra volt mire lekerültünk babás szobába. Én reggel azért kikértem cicire a kicsit, szerencsére azonnal tudta mi a dolga, valamint olyan 11 körül is megkaptuk kicsit, bár akkor nem szívesen akarták odaadni, mert vizit volt, csak látták, hogy ott a család. Szerencsém volt, mert a másik 2 szobatársamnak addig meg se mutatták egyszer sem (pedig 2x lementek kérni), míg nem jutottunk szobához...

Attól kezdve már minden jól alakult, együtt voltunk, cicizett ahogy kell, a tejem hamar megindult, legalább az úgy sikerült ahogy vártam. Vissza szinte nem is esett, 4470-el jöttünk haza.

A régi sztreptó leletem végett felvitték 1 órára a nic-re vizsgálatra, megfigyelésre, de mire én már éjfélkor mentem fel a szobába, addigra lent volt a sima csecsemős terembe.

Totyogó

Néhány napja pici Emberem az 1-1,5m-est távokat totyogva teszi meg. Még kicsit bátortalan, de egyre ügyesebb.
Bátortalanságát nem is értem, mert alapból egy kamikáze.
Pl mindenre felmászik, mint a képeken, ahol éppen horgászni próbál. Nagyon szereti nézegetni az akváriumot. De az a baj, hogy ütögetni is szereti, ha ép nem éri fel akkor szerez valamit amire vagy rálehet állni, vagy felér odáig és úgy csapkodja...
És mindezt olyan vigyorral tudja kombinálni, hogy még haragudni sem lehet rá.

Persze ugyan ezt a mosolyt alkalmazza miután kirámolja a konyhaszekrényt, vagy felfordította a csajok szobáját.




Ha minden jól megy holnap Velencén megyünk a fürdőbe, kíváncsi vagyok mennyire fog neki tetszeni így egy évesen. Alapból szereti a pancsolást. Ma ki is szaladok venni neki beülős úszógumit, hisz már van annyira stabil, hogy tudja tartani magát benne. Meg remélem kapok valami értelmes ajándékot is Neki. Igaz a babakocsi megvétele után (amit nem terveztem a költségvetésben előre) már nem tudok rá annyit fordítani. De igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a dologból.

Ma egy éve

Kellett volna a papír forma szerint Nimródnak világra jönnie.
De nem tette, bárhogy próbáltam kicsalogatni. Pedig ezek a napok már nagyon nehezen viselhetőek voltak. a pocakomtól menni is alig bírtam
Valamint ugye ilyenkor már türelmetlenebb is az ember lánya, a karjában akarja tartani "tüzetesen átvizsgálni" azt a hatalmas csomagot, ami ahelyett, hogy békésen szuszogna már a mellkasomon ép lerúgja a vesédet, és nem hagy aludni, na persze nem mintha a születés után szándékában állna majd.

szóval egy éve ilyenkor épp a fiamat győzködtem, hogy bújjon már ki végre

Nem felejtünk

Gyereknap és sok más egyéb...

A gyereknap nálunk csütörtökön kezdődött, mikor is az oviban tartották ezt a kis bulit. Ugyan Nimród Fanni és én csak néhány percig élvezhettük, mert a Fanninak aznap este volt a néptánc évzáró vizsgaelőadása, és már korán oda kellett mennünk, a gyerekbuli meg 4 órakor kezdődött. Sajnos a Fanni bemutatóján én nem csináltam képeket, mert Nimród végett hátul álltunk, és a telefonom nem tud szép képeket csinálni. De nagyon ügyes volt, és aranyos volt a ruha is rajta. De térjünk vissza az ovis bulira: volt minden mi ovis szem-szájnak ingere, ügyességi játékok, arcfestés, ugrálóvár... Még rendőr lovak hátára is fel lehetett ülni, Nimród nézte is őket, gondolkodott egy ideig majd megállapította: va-va Valamint a lovaknak és a "gazdájuknak" hála a nap további részében a fejemben zsongott a Kárpátia Barátom mond merre vagy című nótája. Gondolom mással is volt már olyan, hogy valamire nem akart gondolni, mégis ott zsongott a fejében. A gyerekek nagyon jól érezték magukat és a lényeg ez volt. Szegény antiszoc párom volt ott a Kevinnel és a Kittivel. Igaz sikerült beszélgetésbe elegyednie egy csoporttárs (Krisztofer) anyukájával, kiről kiderült, hogy ő sem szereti a rendőröket, sem lóval, sem anélkül. Valamint elpanaszolta, hogy sajnos neki egy gyereke lehet csak, mert extrán hátrahajló méhszája van nem esik teherbe, pedig milyen aranyosak a kisgyerekek... Erre mondta az uram, hogy igen ismeri a problémát, mert nekem is ez van (ugye olyan szinten, hogy ha tanító kedvű dokit fogtam ki a klinikán azonnal becsődítette a medikákat, hogy nézzék meg mennyire hátrahajlik), szóval erre kérdezte az asszony, hogy nekünk is egy gyereketek van? A párom mondta, hogy négy... Hát egy pillanatra elhűlt állítólag. Mondtam is a férjemnek, ha legközelebb ilyen intim témákban társalognak súgja meg a rejtély kulcsát, ami a helyes póz választásban van. De mint tudjuk ennél a társadalom rétegnél a szex ilyen módja tabunak számít, állítólag ott nem valami széles a pózok palettája.

Pénteken Nimróddal először elmentünk a bölcsibe, hogy szóljunk megváltozott a címünk. Ha már ott jártunk rákérdeztem, hogy meg van-e már a lista. Mint kiderült igen, a picim a 16. a várólistán, úgy novemberre várható, hogy jöhetünk. Én szóltam, hogy köszönöm, de kicsit problémás lesz majd szeptembertől... Megkérdezték, hogy miért is, és elmondtam az indokomat (Suli), a vezető pedagógus nagyon rendes volt első szóra áttette Nimródot a szeptemberi gyerekek közé. Igaz picit szarul éreztem magamat, mert ez azt jelenti, hogy valakit pedig átraktak szeptemberről novemberre. Nagyon remélem, hogy nem valami igazán rászorulóval teszik ezt. Bár gondolom azért alaposan mérlegelik majd ki is legyen az. Szóval szeptembertől irány a bölcsi. Nagyon vegyes érzésekkel várom. Szerencsére eddig egyik gyermekünk sem volt bölcsődés, így nem tudom mit várhatok, milyen lesz majd ott a gyereknek.
A bölcsitől a védőnőnkig mentünk, ahol megmérték a kicsit:
Súlya 10480 g, hossza 76,5 cm, kalapméret: 48 cm, mellkörfogat 48,5 cm
Megállapították, amit ugye eddig is tudtunk: tökéletesen fejlődik. Erről bemutatót is tartott a védőnéniknek, míg mi beszélgettünk, sok téma szóba kerül ilyenkor, természetesen nem csak mi, hanem úgy alapból a szakmájukról meg hasonlókról is szívesen dumálunk.

Szombaton a Rex állatszigeten jártunk egy családi rendezvényen, ahol a pocsék idő ellenére nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Még soha sem jártam menhelyen, igaz van egy sanda gyanúm, hogy nem mindenhol vannak ilyen jó körülmények. Volt a gyerekeknek hatalmas légvár-csúszda, arcfestés, kézműves foglalkozás, tombola, gyermekműsorok, kincskereső játék és ami a legfontosabb körül lehetett nézni az állatsziget lakóit, valamint volt remek állat bemutató is. Bár az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzánk, azaz jól meg is áztunk (azaz csak én, mert a nagyokon volt esőkabát,a picire meg feltettem az esővédőt), dörgött villámlott, amit viszont nagyon szeretek... Nagyon szép környezete van a szigetnek, kerti tóval, amiben tavirózsák vannak, szép eukonform kutyakennel, meg hasonlók.
Íme pár kép, amit én csináltam:


Valamint ezen a linken az egyik barátnőm képeit láthatjátok, aki meginvitált minket ide a szigetre. Ő ott önkéntes. Mi is gondolkodunk rajta, hogy jelentkezünk kutyasétáltatásra. A nyári szünet alatt biztosan jó elfoglaltság lenne.

Vasárnap sem volt túl jó idő, igaz szerencsére még a már szokásosnak mondható futást a Kabalákkal, a Margitszigeten még megázás nélkül megúsztuk. Kittivel és Nimróddal voltam, mi nem futottunk ugyan, de ezt láttuk:


Aztán amint haza értünk, elkezdett szakadni az eső, azóta kisebb nagyobb szünetekkel folyton esik...