2012. július 31., kedd

Kapustábor meglepetéssel

Ha nyár, akkor tábor!
Nagyon vártuk már az idei kapustábort, a gyerek az élmények miatt én meg azért, hogy végre kimozogja magát és ne itthon pörögjön :-P
Bevallom kicsit megijedtem, amikor azt láttam, hogy idén csak egy turnus lesz, de abban 15-16 gyerek, míg tavaly ugye két turnus is volt és Kevin amikor volt akkor csak nyolcan voltak.
Mégis azt kell, hogy mondjam ez volt a lehető legjobb döntés! Mert bár sok gyerkőc volt, több edző is jött el idén. Három tapasztalt edző (Nagy Attila, Bálint Attila, Eperjesi Miklós) valamint Miháczi Gábor (nagy kamasz kapus :-) ) irányítása alatt kezdődött meg hétfőn reggel az edzés. Gábor remek ötletének hála, miszerint Ő is szerelésben megy fel a jégre kicsit könnyebb feladatuk volt a kicsiknek (6-12 éves gyerkőcök), ugyan is minden egyes feladatot, amit az edzők kértek megmutatott Gábor, így könnyebben kezdhettek hozzá. Hiába voltak "sokan" sorokra osztották fel őket és mind a négy sort egy-egy edző tartotta szemmel, egyesével haladtak a sorokban a gyerekek (egyszerre 4 gyerek csinálta a feladatot), mindenkivel szemben haladt egy edző és segített, javított már menet közben

A gyerekek is nagyon élvezték! Szóval bár többen voltak, mindenki megkapta a 100%-os figyelmet, ezáltal fejlődhettek. Idén is jöttek lövőjátékosok, Kevin cimbije is köztük volt, akivel már tavaly összehaverkodtak, egy eleven, de nagyon ügyes újpesti fiú, aki szerint a fiam cuki és huncut :-D, valamint azt is mondta, hogy a Kevin a kedvenc kapusa <3

A tábor napirendje a nekünk már megszokott módon telt, reggel egy 2,5-3 órás jeges edzés kapus cuccban (én eddig voltam ott, mármint ugye átöltöztettem a gyerekem és elhoztam azt a cuccát, amire aznap már nem volt szüksége), átöltözés után tízórai, majd különböző játékos foglalkozások, ebéd, csendes pihi és még egy óra korcsolya....

A meglepetés:
Korábban már írtam itt is, hogy Kevin kedvenc felnőtt újpesti játékosa (azaz kapusa) Hajek Márk, Ő a példaképe is...
Márk egy internetes csoda lévén ráakadt a képre, a blogomra és így megtudta, hogy kevin a #1 rajongója :-)
Ekkor pedig megkeresett engem a fészen, hogy szeretne egy aláírt mezt adni a Kevinnek. Megbeszéltük, hogy a kapustábor első napján találkozunk, odajön az edzés végére. Kevinnek is elmondtam, hogy jönni fog majd hozzá és megnézi kicsit, hogy hogyan játszik. Mondanom sem kell a hétfő délelőtt úgy ment el, hogy a fél szeme kint volt :-D, mikor lejöttek inni, pihenni mindig kérdezte, hogy mikor ér már oda. Aztán megérkezett :-), Kevinből meg előjött a szégyenlős nyúl :-D alig mert rápillantani, vörösödött meg minden. 


Az edzőnk is elcsodálkozott, hogy mit keres ott Márk, aztán pedig gyorsan meg is kérdezte ráér-e. Mivel igen volt a válasz, így másnaptól már Márk is ott volt a délelőtti edzéseken a fiam nagy örömére! Így Márk és Gábor már ketten mutatták be a feladatokat és Márk is segített a kicsiknek. Nagyon jó volt a gyerekeknek! Hihetetlen volt látni, hogy a két "nagy" milyen jól eltalálja a hangot a kicsikkel, a kicsiknek meg ők voltak a félistenek! Bár Kevin kicsit zavarban is volt, ha a Márk volt az ő sorukban, gondolom ismeritek a feelinget, amikor valakinek "tetszeni akartok", próbáltok szépen, ügyesen menni, de ehelyett kábé azt sem tudod melyik a jobb és a bal lábad, ráadásul egyik sem engedelmeskedik :-D

Szóval összefoglalva:
Nagyon klassz táboron vagyunk túl, amit nagyon jó edzők irányítottak. Minden gyerek sokat fejlődött önmagához képest, megérte nekik eljönni, pedig nem csak budapestiek jöttek ám! Voltak nálunk Zalaegerszegről, Jászberényből is többek közt. Valamint jó volt látni, hogy sok egykori Pingvin is itt volt. Amikor a nagyok is felvették a régi pingvin mezeiket, akkor volt, hogy csak úgy nyüzsögtek a Pingvinek a pályán :-D Régi barátságok elevenedtek fel, na meg persze újak is születtek, végig a jó kedv volt az úr (na meg a némi rumli az öltözőben :-P)
Nagyon köszönjük a lehetőséget és a szervezést! Elsősorban ugye Nagy Attilának, mert nélküle nem is lehetne kapustábor, a szíve-lelke végig benne volt (ahogy már Tőle megszoktuk), Évának, mert Ő volt aki a szervezés javát lebonyolította, Attila és Miki bácsinak, akik tudásuk legjavát adva segítettek a gyerekeknek jobb kapussá válni, Gábornak, aki szintén sokat segített a srácoknak ráadásul igazi jó bébiszitter is és kitartott egész héten reggeltől a tábor végéig (nem sok kamasz fiú ilyen!), egyszerre volt kicsit még gyerek és komoly felnőtt, a srácok imádták, folyton csüngtek rajta (a szó minden értelmében :-P)

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm, köszönjük Márknak, hogy Ő is velünk volt, szülő Nála jobb példaképet nem is kívánhat a fiának!
Az edzők :-):



Valamint az összes képet a Pólus Pingvinek facebook lapján:

2012. június 18., hétfő

A Négyéves

Kicsit megkésett poszt, de mentségemre legyen mondva, hogy jól el voltunk látva programokkal, mellékletnek meg itt a vizsgaidőszak...
Szóval nyolcadikán Nimród betöltötte a negyediket.
Nem csináltunk "nagy bulit" csak azt a két gyerkőcöt hívtuk át ünnepelni, aki mindig kitölti a napjait, a két legjobb ovis barátot, Zitát és Alpárt. Fotókat nem igen csináltunk, a srácok kicsit felforgatták a lakást, mi meg beszélgettünk jókat a szülőkkel.

Ilyenkor minden kedves blogger barátom összegzést készít a lurkókról, szóval én is próbálok valami ilyesmit.

Nimród igazi nagy dumás, reggeltől estig be nem áll a szája, mindent szépen, érthetően ejt, bár ha nagyon siet vannak betűcseréi, de ez inkább annak tudható be szerintem, hogy ezer dolgot akar néha egy időben elmondani.
Amennyire kivehető az óvónénik szavából Nimród és a fent már említett két barátja az igazi "keménymag", Zitával már nem ülhet egy asztalnál ebédkor... (Ő a legrégebbi Barát, már a bölcsiben is együtt voltak)



Nimi igen határozott elképzelésekkel bír az öltözködés terén is, ami néha igen furcsa kreálmányokban bontakozik ki és igen nehéz róla lebeszélni, valamint az új dolgokat szeretné folyton hordani, az én központúsága is a régi :-)
Nagyon szeret bringázni (még kitámasztóval)



Nagyon szeret mozogni, pörögni eddig úgy fest, hogy jó a "gömbérzéke" is
De a hoki is egyre jobban érdekli :-)
De mindenben elég bátor és talpraesett



Már most hatalmas sumák :-D házasságszédelgő... van egy korabeli "felesége" a Zita (ki más?), aztán Fanni egyik barátnője a Betti is a felesége, de persze örömmel használ ki minden ilyen nagyobbacska lánykát, aki vele akar babázni :-)
Méreteit tekintve a legtökéletesebb 17 kiló és 105 centi ezzel az úgynevezett 50% ban van, ami ebben az esetben a teljesen jó és átlagos, se nem "túl és se nem alul táplált"
sokat gondolkodtam azon, hogy írjam-e a többit, de végül is, akármilyen is az enyém...

Szóval bár a látása tökéletes, sajnos a hallása, azon belül a jobb füle nem a legjobb, nem is rossz annyira, de nem tökéletes. Többször próbálgattuk a védőnővel és mindig ez jött ki a balban meghallotta azt, amit a jobban már nem. Valószínű a babakori sok fülgyulladás "eredménye", gyakran 0 tünet (nem fájt, nem folyt az orra, evett ivott jókedvű volt, nem volt láza se) után azonnal felrepedt a füle és folyt ki a zöld cucc
Persze biztos ami tuti alapon most kérünk időpontot egy "igazi" hallásvizsgálatra az audiológiára, a többi meg majd kiderül

2012. június 6., szerda

Csak egy kis pánik :-D

Már több korábbi posztomban is nyavalyogtam frissen az oviból ballagott Fiam iskolaválasztásával kapcsolatban... De ugye nagy nehezen megszültük a döntést
Tegnap egy kicsit betojtunk apával, mert a neten egy eléggé félreérthető cikket olvastunk a kerületi iskola-összevonásokról: "Az ugyancsak XV. kerületi Száraznád Nevelési-Oktatási Központ, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat három telephelye közül a Neptun utcait - amelyben szakiskola és tanműhely működik - megszüntetik, miután a 740 férőhelyre csak 407-en járnak; ez az intézményrész a továbbiakban a Pattogós utcában működik majd." 
Na ebből próbáltuk tegnap hámozni, hogy most a szakiskolát viszik-e, vagy kompletten mindent, mert eléggé lehet így is úgy is érteni. Kicsit megbolygatta a nyugalmunkat az, hogy lehet kicsit összekavarodik minden, messzebb is van a suli, meg elvész minden pozitívum, ami a suli javára írható.
Mivel éppen ma vittem be a Kevin diákigazolványához szükséges okmányirodás papírt, gondoltam kapok az alkalmon és megkérdeztem a dolgot.
Mint kiderült szerencsére csak a szakiskolát helyezik át (és nem én vagyok az első aggódó, már több hívást is kaptak általános iskolás szülőktől)

ÉS itt akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, hogy
Bárcsak minden kívánságom így teljesülne!!!

Ugyan is az egyetlen nem igazán tetsző pont az iskolával kapcsolatban a szakiskolások jelenléte volt és már többször fejeztem ki azt a kívánságomat, hogy remélhetőleg elviszik őket innen

2012. június 4., hétfő

A 10-ből 9 pontos recept

Ebben a posztban főként a Fanniról írok majd
Vele mostanában eléggé hullámzó a kapcsolatunk, ahogy kamaszodik egyre több a súrlódási pont köztünk, mind a tanulás, mind a viselkedés terén. Apját az öltözködése is zavarja, de engem nem kifejezetten. Tudom, hogy nem az a kiscsajos, habos babos, nem bírja a rózsaszínt... Neki egyedi stílusa van, hogy az milyen kategóriába fér be, azt passzolom, de ha így érzi jól magát akkor legyen...
De bírom benne (csak ő ne tudja), hogy mindig mindent ki tud magyarázni -gondolja Ő, persze nem mindig mutatom ki, de én többnyire átlátok rajta :-D,akkor is tetszik, hogy ötletes.
Hihetetlenül el tudja játszani a "buta szőkét", pedig bent csak "információt raktároz", amit később pillanatok alatt képes előhozni, ha a helyzete megkívánja
Kevinnel nem annyira bírják egymást, ebből adódóan eléggé passzív, ha valami olyan dolog akad, ami az öccsét érinti. Például a ballagása... Na olyan unott arcot szokott produkálni és látványosan tüntet, azon van, hogy egy egy beszólásával padlóra vágja a többi ember hangulatát is, ha már "oda kényszerítettük"
Így volt ez tegnap is. A hoki-csapattal (korábbi és mostani pólusosok, újpestiek) mentünk egy jó kis szezonzáró bográcsozós bulira a Csömöri-horgásztóhoz. Mondanom sem kell, egész odaúton duzzogot, ahogy kitettük a lábunkat az ajtón, hol a Kittit csesztette, hol minket, a buszon, héven külön ült látványosan fájt neki a világ és különben is miért gondoljuk mi azt, hogy amikor süt a nap meg tök kellemes idő van, akkor mi kivisszük a szabadba a normális jó levegőre?!
A tóhoz érve azonban látszott, hogy oldódik. Remek hangulat volt, gyönyörű környezet, az asztalok tele voltak sütikkel, üdítőkkel (később volt isteni gulyás is, de ez a Fanni története és az ő szempontjából abszolúte semleges --> nem egy nagy evő) szóval gyűltek a gyerekek sorban, kicsiktől a nagyokig vegyesen..
A Fanni először békára vadászott a kisebbekkel (Kevin és Nimród korú gyerekekkel), fogtak is rendesen, ilyenkor a Fanni kezébe vette a jószágot és diadalmasan körbejárták a brigádot, Fanni elől markában a békával, egyre több kicsi a nyomában, mindenkinek megmutatták... Apukák arra biztatták őket, hogy adják oda valamelyik anyukának, a gyerekek arra, hogy dobja a gulyásba, persze minden esetben a béka vissza került a tóba épen és egészségesen...
Volt ott egy kikötött csónak, abban ringatóztak csoportosan, amíg ki nem zavarták őket :-D, aztán egy 10 éves gyerekkel körbejárta a tavat, néztek teknőst meg minden effélét... Majd kellő számú és elevenséggel megáldott "nagy" hokis fiú (10 év körüliek) gyűlt össze ahhoz, hogy lehessen rosszalkodni. El is vonultak pacsálni, ha már fürödni tilos a tóban, gondolták az abba vezető csatornába sétálni azért lehet... Hagytam is az enyémet is, had érezze jól magát. Ismerem és tudom, hogy az efféle játékok sokkal közelebb vannak hozzá, mint a kislányokkal barbizás mondjuk. Az egyik kissráccal korábbról is ismerik egymást, amikor az uszodába jártak a Kevinék, akkor a Fannit is vittem, Zsombor is járt... Már akkor kerülgette a maga módján a lányom; elvette előle a labdát, eldobta majd így szólt: Ússz utána kutya! (tudja mi kell a mai emancipált nőknek :-D )
Szóval így nem teljesen idegenkén volt a többiek közt, Zsomborral ment oda. Szórakoztak, pacsáltak, ugratták egymást, meg ilyesmi ÉS állítólag itt hangzott el a srácok szájából, hogy a Fanni egy 10-es skálán 9-es bomba nő :-D Ne legyünk már maximalisták ugye... És mindezt azzal érte el, hogy van egyénisége, nem olyan lányos a viselkedése, mármint benne van az ökörködésbe, ha kell békára vadászik, és nem sír ha vizes és/vagy sáros a ruhája, ha eközben jól szórakoznak...

Tehát egyértelműen állíthatom tegnap nagyon jó napunk volt, családilag... Mindenki jól érezte magát, jó levegőn voltunk, klassz környezetben. Kevin horgászott a többiekkel, meg focizott, játszóterezett, apa is beállt kicsit a nyomi hátával focizni, Nimród is önmagához képest egész jól viselkedett és valami csoda folytán a tóból se kellett kihúzni, mert megértette meddig mehet el. Persze azért nagy szerepe volt ebben a világ legjobb bébiszitterének, a Kittinek :-)














2012. június 1., péntek

Kevin



Tegnap délután a nagy fiam elballagott az oviból...
Hihetetlen!
A minap éppen nézegetett valami könyvet az ágyon hason fekve, heverészve... Végignéztem rajta; szépen kicombosodott, hatalmas fiú és már nincs benne semmi babás :-( aztán odamentem megcsikiztem és kérdeztem tőle, hogy ki ez a nagy fiú és mit csinált az én kicsi Kevin babámmal :-D Persze tudom, hogy ez az élet rendje, meg végső soron erre neveltem, tanítottam, hogy minél nagyobb lesz, annál jobban megállja a helyét és mindig is egy ilyen vagány kis krapekra vágytam.
Ami azt illeti igen eseménydús éve volt a Kevinnek ez a hetedik év.
Ugye keményebben bele csaptak a hoki-dologba, heti három jeges edzés, egy száraz és volt még mellette 10 alkalom úszás és néha vasárnaponként egy-egy hoki-torna, mind ezek mellett pedig ugye élte a nagycsoportos óvodások mindennapos életét
A trófeák:

(az oklevelek nincsenek rajta, volt pár meccs ahol "csak" azt kaptak)

(az alsó érem a kerületi óvódás olimpia bronz, amit csapatban szerzett)

Voltak nagyon klassz túráink, játszottak Szombathelyen, Miskolcon, Veszprémben meg egy csomó helyen, ilyenkor Ők kisbusszal mentek a csapattal, mi pedig kocsikkal utánuk. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az utak, meccsek. Jól is szerepeltek. Volt, hogy el is sírtam magam Győrben, mikor egy ellenfél csapatos edző a hátam mögött állva a mellette állónak dicsérte az ÉN gyerekem teljesítményét (nem tudta, hogy az én gyerekem), még most is borsódzik a hátam és könnybe lábad a szemem olyan boldog voltam és ez vagy ehhez hasonló helyzet gyakran ismétlődött... Sőt A mi edzőnk (akit igen nagyra tartok, mint edző) egy szülőin úgy emlegette Kevint, mint korosztályának egyik legjobb kapusa! Neki elhiszem (valaha ő is kapus volt, gondolom így is meg mint edző csak tudja mit beszél és ő az az ember aki amit ha mond azt nem "nyalásból" teszi, az nem az ő stílusa).
Minden meccs közül most ami a leginkább téma az a Gyereknapi torna, ami most volt 26.-án.
A mi jegünkön volt, a mi edzőnk szervezte. Nagyon jó volt, szeretjük ezt a programot :-)
Idén két csoportban indult Kevin, mert 3 csapattal indultunk, a C csapat kapusa Gergő volt, az új "kiskapus", akit szerencsére Kevin nagyon kedvel jókat dumálnak már most és segít az új fiúnak a "szakmai dolgokban" :-D is
Itt éppenséggel az edzőtáborban segít neki levenni a mamutot <3:

Szóval így a B és A csapatnak Kevin volt a kapusa, mert Gergő még túl "friss" és kicsit elfáradt az ő fordulóiban, viszont meg kell említsem, nagyon ügyes kisfiú.
Jó meccsek voltak, minden kis hokis nagyon ügyes volt, a régiek és az újak egyaránt. Kevin is hozta a formáját, ahogy mondani/tanácsol ni szoktam Neki: "csak a Tőled telhetőt, de azt elvárom" :-)
A B és az A forduló között a búcsúzó (2004-es) Pingvinek játszottak a felnőtt UTE csapat fiataljaival, akik valaha ezen a jégen a mi edzőnkkel kezdtek. ÉÉÉSSSS eljött a Kevin egyik kedvence, a csapat egyik fiatal kapusa a Hajek Márk is (egész héten ezen drukkolt a fiam :-) ), ha nagyritkán eljutunk Újpest meccsre akkor míg a többi hasonló korú kölyök fent rohangál mi az első sorban ülünk lent, mindig annak a kapunak az oldalánál, ahol a Hajek véd (így a szünetekben helyváltoztatunk, a nagy nehezen bemelegített székemet ott hagyva :-P ) Persze, ha a Szőke áll a kapuban ugyan ezt tesszük, de azért odafelé a buszon mindig azon drukkol, hogy a Hajek legyen :-) Minden mozdulatát figyeli :-D
Egyszer előfordult, hogy Márk sokat korcsolyázott ki nagyon előre úgy festett fel volt spanolva és csapkodta a botjával a jeget, meg kiabált, mikor a meccs a másik kapu előtt zajlott... Szerintetek mit csinált az én fiam a következő edzésen? ;-) igen pontosan azt... de ez gyakran fordult elő, mmint, hogy leutánozta valamilyen mozdulatát, viselkedését...
Így kaptunk az alkalmon és gyorsan kértünk egy közös fotót, amit természetesen nem utasított vissza Márk.
Megjegyzem hihetetlenül jó volt látni azt, ahogy a 18 év körüli srácok beszéltek az edzővel; tisztelettel, szeretettel, felnézve rá (hát pedig ebben a korosztályban ritka ma már az ilyen, ezért is vagyok hálás, hogy a gyerekem sportol, mert EZT is megkapjuk hozzá, az alázatot, a tiszteletet)

A ballagásról nem tudok sokat írni, szép volt, aranyosak voltak, ügyesen mondta a gyerekem amit csak kellett. Nagyon örült a lila-fehér csokornak, amit csináltattam Neki... Volt lufi felengedés is, a srácoknak az volt a kedvenc... 
Az ünnepség után még kicsit bent voltunk a csoportban. Nagyon tetszett a díszítés, voltak felaggatva madárkák, amiket a gyerekek csináltak, azt jelképezve, hogy repülnek tovább az iskolába... A gyerekek lerajzolták az óvónéniket és a dadusokat, Kevin teljesen egyedül rajzolta le Móni dadusnénit egy hatalmas lapra
Napról napra ügyesebb és büszke vagyok Rá, az én nagy fiamra, aki szeptembertől iskolás lesz

2012. május 10., csütörtök

Visszaigazolva érzem

Mint már korábban is írtam ebben a posztban (is) sok gondunk volt az iskolaválasztással...
A 15-ker nem könnyítette meg a helyzetünket, sőt mi több eléggé igazságtalannak gondolom a húzását...
Ugye írtam, hogy végül arra a döntésre jutottunk a Párommal, hogy nem rizikózunk hanem inkább a körzetes iskolába írattuk be, nem pedig a másik suli sport tagozatára. Mind a két sulinak van normál esetben előnye is hátránya is, de3 napról napra erősebb bennem, hogy jól döntöttünk.
A legutóbbi megerősítés egy játszótéri beszélgetés volt, a Kevin csoporttársának anyukájával. Ők is a másik suliba jelentkeztek, de ide körzetesek. A helyzetük a következő 2 darab hely van az 4 osztályból a többit betöltötték a körzetisek, a 3H-sok az SNI-sek és azok a nem körzetesek, akiknek jár már oda tesójuk. Erre a 2 helyre vannak öten (ebből 3-an Kevin csoportjából) ráadásul nem is tudom melyik osztályben, lehet a sportba már nincs is hely...
Ma délután kell bemenni a suliba a szülőknek és ott sorsolnak. Szerintem külön k.vára igazságtalan, hogy így pláne nem veszik figyelembe azt, hogy van aki végig járta a több alkalmas előkészítőt, amit a suli tartott és van, aki arra se járt, mégis ha az ő neve lesz az amit kihúznak, akkor mehet... A többi három pedig "kulloghat" vissza a körzetes suliba, ahol ráadásul a hivatalos beiratkozáson meg kellett jelenni szólni, hogy nem oda kívánnak menni és "fél füllel" bizony hallottam, hogy volt olyan aki eléggé felvágott nyelvvel indokolta meg... mókás lenne ha éppen annak nem jutna hely ;-)
A másik fele viszont az, hogy ha csak 2 hely van, akkor bizony ez azt is jelentheti, hogy az osztályok max létszámmal mennek (ami ha jól tudom olyan 26 gyerek körül van kb) Ez szerintem még a legjobban nevelt álomgyerekekből is sok egy jó pedagógusnak is, és nem hiszem, hogy csak álomgyerekek lesznek az osztályokban.


Igaz ami igaz még nálunk is sok a bizonytalanság, kevés a gyerek és ebből adódóan a múlt héten (Kittinek fogadóóra volt és az Ő tanítói lesznek jövőre az elsősökkel) még nem tudták a leendő osztályfőnökök, hogy indul-e mind a 3 osztály, lesznek-e összevont osztályok, ki kinek lesz a tanára
Ami biztos, hogy a csoportban 17en ballagnak ebből 1 kisfiú ide jön, de a logopédiás osztályba, Kevin és egy kislány meg egy kisfiú az angolos osztályba, a többiek közül aki körzetes lenne ide, az más sulikba megy, a 3 gyerek kivételével, akiknek ma sorsolnak mindenkit felvettek (igaz sokan "csaltak" pl arra az időre gyorsan bejelentkeztek rokonokhoz, barátokhoz, így az adott napon nem voltak körzetesek)
 + van egy fiúcska, aki nem a 4es csoportba jár, de a mi ovinkban (Kitti osztálytársának a kistesója) ő is angolosba... Az ovinkban van még a mienken kívül 7 csoport, szóval biztos vannak még ballagó gyerekek, remélem ők ide jönnek majd, hogy elindulhassanak az osztályok normálisan...


Ja és a végére plusz idegesítő bürokrácia:
Ugye idén módosult a diákigazolvány igénylés... Na ehhez kell ugye fotó, amit okmányirodában kell megcsinálni. Telefonáltam időpontért a hivatalba. Kérdezték, hogy kinek és miért kell az időpont, mondtam, hogy a kisfiamnak, aki itt a kerületi suliban lesz elsős... Jóhiszeműen amikor a címet kérték a lakcímkártyást mondtam. Erre közölte a nő, hogy az nem lesz jó, nem adhat időpontot, menjünk oda valamelyik nap fél 8ra, akkor lehet sorszámot húzni.
Na erre kivette a kezemből a férjem a telefont, és "finoman" elküldte oda őket ahova valók! Többek közt említve, hogy Ba...+! nem a velencei önkormányzat színeit képviselte a fiam az óvódás olimpián, hanem a 15-kerületet, a lányom sem velencei suli színeiben úszott a diákolimpián, hanem a helyi Neptun suliéban és így tovább. Meg is lett az eredménye kaptunk időpontot mehetünk arra az 5 perces fénykép dologra úgy, hogy előtte ne kelljen ott ülni órákat egy örökmozgó 7évessel....

2012. április 20., péntek

szülészetes

Egy jó hete a kettesen vagyok gyakorlaton.
Nagyon érdekes és izgalmas, bár igazán nem csinálok semmit nagyjából csak megfigyelek, leszámítva pl a CTG-t mert ott én raktam fel és vettem le a kismamákat, mértem vérnyomást... Erre, mint "terhesgondozás" gyakorlat E értékelést kaptam a gyakorlati füzetembe. Első nap Annával voltam, Ő adta az értékelést, ha kellene értékelni nekünk is, Ő is ezt kapná, aranyos kedves és türelmes volt. Hagyta, hogy próbálkozzak, ha nem ment azonnal, meg jókat beszélgettünk és sok hasznos infót adott át. Másik nap nem ő volt... kicsit türelmetlenebb volt az illető valamint nem igazán lopta be magát a szívembe ahogy valami olyan kérdéssel nyitott, hogy "mi vezetett ehhez a rossz, hálátlan munkához?" aztán, amikor megtudta, hogy 4 gyerekem van csak tetézte, miszerint hát ennyi gyerekkel ilyen szakma, biztos vagyok-e benne stb.
BASSZUS! nekem senki nem szólt, hogy a szülésznőknek cölibátust kell fogadniuk és nem lehet(nek) gyereke(i).. Mert kurvára nem számít szerintem, hogy 1 vagy 4 vagy 14 gyereked van, ha megtudod oldani, na meg nem beszélve arról, hogy Nimród már 6 éves lesz, mire elvégzem a sulit, a csajokról már nem is beszélve... Szóval nem hiszem, hogy annyira megviseli majd őket, ha éjszakázom vagy ilyesmi. Na meg van egy nagyon rendes férjem, aki maximálisan segít mindenben... Mellesleg a szaros érettségivel max árufeltölthetnék 3 műszakban... szóval, akkor mi is a rossz a 3 műszakban, ha már legalább azt csinálom, ami érdekel?! 
De vissza a jó dolgokhoz is...
Szóval, amikor a gyerekágyon voltam, akkor babáztunk, amikor felértünk már zengett a folyosó egy babától... egyszer csak megjelent egy kétségbeesett arcú anyuka a hang forrását tolva, hogy ő most megy és segítséget kér a csecsemősöktől... átvettük a csemetét, először a társam, akivel gyakorlatoztunk. Sétált vele, egy ideig hatott is aztán már nem... Ekkor átvettem a csöppet. Sejtettem, hogy büfi gondok vannak, ezért elkezdtem a hátát simizni a már begyakorolt technikámmal, amit meg is hálált a kis cuki egy hatalmas böfivel... Még simogattam kicsit, erre el is aludt, vissza tettem a kordéba és aludt tovább (ilyen dolgokért érdemes élni :-) ), még másnap is bekukucskáltam hozzájuk és minden rendben volt, majd mikor indultak haza összefutottunk a folyosón és elköszöntek... komolyan majd elsírtam magam :-) olyan jól esett
Voltunk még "orientálódni" a patológián is, az is egy elég jó gyakorlat volt...
Aztán azóta már túl vagyok két szülőszobás műszakon. Az első nap rögtön egy kitolási szakba érkeztem bele, szóval rögtön egy szülést láttam. Fantasztikus volt! Aztán volt még a napban 2 császármetszés, ahol csak megfigyeltem, mert egy harmadéves volt az, aki átvette a babákat (tök furcsa, ahogy el kell őket kapni és kivinni) viszont számomra is tök meglepő volt: nem lettem rosszul :-D igaz én csak addig néztem, míg ki nem emelték a babát, utána a melegítő asztalon volt a "lényeg" -számomra, ott érdemes figyelni mi is a szülésznő dolga, aztán kivittük a babát Apukának, had örüljön (már ha nem vitte el a csecsemős pl volt iker pár iker-iker transzfúzióval (a nagy elszívott mindent a pici elől), vagy mondjuk nem annyira jó apgarral, de például a nagysúlyú babákat is elviszik vércukormérésre meg megfigyelni...)
Szerdán igazán klassz napom volt, nagyon aranyos volt az egyik műszakos bába, akihez "csatlakoztam", sokat mutatott és magyarázott, kis híján egy szutura (varrás) műszerelésbe is bele vont (de egy harmadéves "beelőzött", Neki fontosabb ezt csinálni már, nem is nagyon bíznak ilyet másodévesre, de látta rajtam, hogy akarom, érdekel és megbízható vagyok) valamint a körülményekhez képest be is vont a szülésekbe, még ha nem is "igazi négykezesbe", de ilyen hozd, vidd, tedd dolgokba, pl öntsem a parafint a gátra fogjam a CTG fejet, amik látszólag csipp-csupp dolgok, de ezerszer jobb, mint 1,5 méterre állni az ágytól és nézni ki a fejedből. Sőt a végére már a szülőnővel is elég jól ment a kommunikálás, meg minden, szóval kezdem kicsit hasznosnak érezni magamat. De ha kell szívesen mosok el véres műszereket, meg hajtogatok bucit is, mert ez is a bábaság része és nem mindig van szülés sem, na meg ha nem mosod el a műszereket, akkor mit használnál a következő szüléseknél?!
Szóval lassan azt mondhatom átestem a tűzkeresztségen és még mindig azt érzem, hogy IGEN! ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI!!! :-)
Ma este pedig nekivágok az első éjszakás, szülőszobai műszakomnak. Nagyon várom :-)

Eldőlt...

Tegnap végre pontot tettünk a mondat végére és eldöntöttük, hogy hova íratjuk a Kevint, mert 19.-20. a beíratás időpontja a kerületben.
A választás a körzetes iskolára esett. 
Van sok negatív meg néhány pozitív dolog is mellette, de3 a lényeg az, hogy kurvára betette a kaput ez a fellebbezős mizéria, amit az önkormányzat kitalált nekünk, hogy menjenek oda ahova gondolom (és az bizony nem is szép hely). Teljesen elment a kedvem a bürokráciának attól a részétől mint fellebbezés és efélék. Son Koneri (a polgármester a plakáton tök úgy nézett ki mint a színész, amikor Indiana Jones faterja) meg megnyalhatja a hangomat, amúgy sem a szívem csücske se ő se a macája (akarom mondani helyettese)
Szóval a sporttagozatról lemondtunk, utánunk meg a vízözön, vagy ami jön...
De a bürokráciának nincs még vége... már eleve macerás volt a beíratás, hisz ugye a férjem homless (papíron), mi a srácokkal Velencén élünk (szintén papíron) albi szerződést nem vittünk (ne kotorjanak már a tárcánkban) szóval kellett írjunk ilyen nyilatkozatot, hogy "így görbüljek meg itt élünk a körzetben" erre 2 tanú, de nem volt ám jó, h ők majd oda firkálják, neem ők nem írhatták alá, így Apa kiment a folyosóra összeszedni 2 tanút. Aztán jött a diákigazolvány téma: a csajok idején (sőt 3 éve mikor egyetemre iratkoztam) az volt, hogy vittél igazolványképet, meg egy csekket 500 forintról, kitöltötted a lapot azt helló. De most?! Húzz el az okmányirodába, csináltass képet a kölyökről, ott adnak egy igazolást, azt hozd vissza a suliba, töltsd ki amit ki kell, csengess ki 1400(!) pénzt, aztán majd ősszel -szándékosan nem szeptembert írtam, ezeket ismerve- vigyorog a kölyköd a diákigazolványán...


Szóval röviden és tömören:
Kevint beírattuk a Neptun suliba, ha minden jól megy (össze jön elég gyerek, meg effélék), akkor angolos osztályba 
   -olyanba mint a csajok, szóval semmi komoly, hogy majd minden egyebet is angolul fognak nyomni, csak heti 5 angol, játékosan, lazán, ismerkedve


Ja és a vezetés meg mindenki bekaphatja, amire gondolok, nesze nekünk "szabad iskola választás", meg "válassz tanítónénit a gyerekednek" és hasonló, lassan csak közhelyes mondatok

2012. április 6., péntek

három dolog....

öregség, betegség, halál. Ezek azok, amikkel a mai napig nem nagyon tudok mit kezdeni. 
A múlt héten végre elkezdtük az "igazi" gyakorlatot, amikor is műanyag babák, félkarok után élő, hús-vér embereken gyakorolhattuk az ápolási tevékenységeket. Hát a fent említett három dolog erősen képviseltette magát az első héten, bár szerencsére az utolsó csak közvetve (nálunk nem volt exit, a másik csapat osztályán viszont igen, nálunk "csak 1-2 embert kerülgetett, minden reggel félve léptem a kórterembe, hogy üres-e az ágy...)
Bevallom eléggé izgatottan vártam a hétfőt, aznap éjjel kb semmit sem aludtam. Egyrészt tartottam kicsit magától a belgyógyászattól, másrészt pedig nem tudtam mennyire leszek terhelhető, főleg ami a nyomi bokámat érinti...
A bokámban nem csalódtam, bár a műszakot bírtam rendesen, esténként Apánk mindig azt mondta, hogy kétszerese a másiknak. Ez is valami, legalább munka közben nem hagyott cserben.
Mi dönthettük el, hogy 3szor 12 órázunk, vagy 5ször 8órázunk. Én az utóbbit választottam, mert egyszerűbbnek is tűnt, lehetett mellette a Kevint edzésre hordani, na meg mégsem egyből a mély víz...
Első nap nyolckor találkoztunk a klinika főnővérével, ahol feltették a kérdést, hogy ki az aki a gasztróra és ki az aki az endokirinológiára akar menni. Mivel, hogy ez utóbbiról jobb híreket hallottam ezért pár harmadéves és két másodéves csaj társaságában oda mentünk. Mint kiderült a legjobb választásunk volt. A főnővér egy cuki csaj és az első perctől segített nekünk. Kaptunk melót, de legalább emberszámba vettek minket. A másik osztályon az első napokban állítólag kb. semmit sem csinálhattak, mi már az első negyed órában önállóan EKG-ztünk (bevallom kicsit be voltam tojva :-P ), délben már vércukrot mértünk (az első bökésem örök rémálom marad -nem is részletezem), gyógyszereltünk etettünk meg minden. A hét folyamán kétszer kellett pelenkát cserélnem (néniken), azt hiszem meglepően jól viseltem ezt is. Adtam be inzulint, vettünk vért is (na az is jó móka volt, egy 31 éves srácot szúrtam, aki már eleve nem kicsit be volt tojva, majd meglátta, hogy tanulók kapják a munkát :-D, de szerencsére később mondta, hogy meg sem érezte és Zsuzsi is elégedett volt a technikámmal), meg is dicsértek minket és kb. ekkor esett le a főnővérnek, hogy mi másodévesek vagyunk, mert mondtam, hogy nagyon jól érezzük magunkat annak ellenére, hogy be voltunk tojva az első igazi gyakorlattól. Ráadásul a kemény munkának meglett a gyümölcse, E-t a legjobb értékelést kaptunk a gyakorlatos könyvünkbe. Ezer hála érte Zsuzsinak, a főnővérnek :-)
Szóval az első héten túl vagyunk és úgy alakult, hogy a félelmeim javával sikerült megküzdeni ott (élő ember szurkálása és hasonlók) így a jövőhéttől kicsit nyugodtabban kezdek a nőgyógyászati klinikán.

2012. március 3., szombat

Mindent egy lapra?!

Az utóbbi pár napban a gutaütés kerülget, ha meghallom az iskola szót.
Nem, nem az ETKn van gond (oké, tanulni kell/ene/, meg összevadászni a rohadt orvosi vizsgálatokat)
Kevin ugye szeptembertől iskolás lesz. Azaz kellene lennie de kvára elegem van már az iskolakeresésből.
Ahova a csajok járnak, oda nem szívesen engedném, azaz végszükség eseti tervnek benne volt a pakliban. De pl éppen a minap mikor a suliban voltam a Férjem sms-ezett velem, hogy kerestek-e valamelyik telefonunkon nincs-e nem fogadott hívásom (mind a 2 telefon nálam volt, amit ismernek a suliban) ismét kissé elbizonytalanodtam. Lényeg az, hogy a férjem azért volt ideges, mert 2 gyerekmentő és egy rendőr autó állt a csajok sulija előtt, és aggódott a csajokért. Még pontosan nem tudjuk, hogy éppen mi történt de szerencsére nem a lányainkkal.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kinéztünk egy sulit a közelben, ami még pont abban a távban van, hogy könnyen elérhessem a sulit meg mindent.

Szépen el is kezdtünk járni az iskola-előkészítőre, ahogy javasolt a körzeten kívüli gyerekeknek (is). Ugyan is eddig az volt a szokás, hogy a körzeten kívüliek, akik járnak erre az iskolába hívogató mókára, azok előnyt élveznek a felvételnél. Mi több, eddig kb. mindenki be is került. Na de hála a 2005ös baby-boomnak, idén már kapásból jóval többen érdeklődtünk és jártunk el ezekre a foglalkozásokra, mint a befogadható létszám.
De sebaj, gondoltam, hogy az indoklásokat figyelembe véve majd előrébb kerülhetünk.

Azt szerettem volna, ha Kevin a suli sport osztályába jár, lévén elég sportos alkat, járnak úszni is, meg különben is sport-osztályban nem lenne csodabogár ha mondjuk a hoki miatt néha ki kellene maradnia. Ráadásul a suli azon a vonalon van, ahol a 96-os busz jár (az közvetlen az UTE csarnok előtt jár), így ha már Újpesten játszik és legalább U12-es tehát már 4. ben akkor már bent tartják a felszerelésüket és így mehetne egyedül edzésre (azaz abba a suliba jár egy csapattársa, valamint szeretne (szeretett volna?) járni egy másik is, tehát így 3an mehettek volna.
Csütörtökön volt az esedékes sulielőkészítő, ahol a körzeten kívülieket különhívták. Az igazgató asszony finoman bejelentette, hogy akik nem körzetesek, és nem jár ide nagytesójuk, nem halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy SNI-sek, azok első körben mindenképpen el lesznek utasítva. Oké ez kb sejthető is volt, de eddig kb. saját hatáskörben döntötték el, hogy a fent maradó helyekre kik kerülnek be.
Eddig. Ugyan is idén bejelentette a fenntartó (önkormányzat), hogy ezentúl szeretnék ők intézni ezt a nemes feladatot, ráadásul teljesen random módon, sorsolással. Minden egyes fellebbezést bele dobnak egy dobozba és kihúznak annyit, ahány hely van. És pont. Szarnak ezek arra, hogy ki járt például az előkészítőbe vagy ki az, aki aznap reggel vonszolta el magát a suliig először, de körzeten kívüli. Na és a hab a tortán, ha majd ki is húzzák a "kalapból" a gyerekem nevét, akkor sincs garantálva az, hogy majd a sportosztályba fog kerülni. 
Mindez amolyan játszótéri pletykák szerint, azért van ez így mert bizonyos iskolák az önkormányzatnál sírnak arról, hogy elhalásszák a körzetes gyerekeiket ahelyett, hogy valami rendfélét próbálnának teremteni a saját portáikon, hogy újra legyen bizadalma a szülőknek, hogy hozzájuk kerüljenek a gyerekek. 
Szóval most ott tartok, hogy baromira elegem van az egészből, és magamban tanakodom, hogy ússzak-e az árral szemben, tegyek-e fel mindent egy lapra és próbáljam meg a fellebbezést? De ha nem sikerül, akkor meg kulloghatunk vissza a körzetesbe, hogy bocs, szerintem szarok vagytok ebben-abban (persze vannak jó dolgok is, az sem vitatható, sok jó szakkörük van mondjuk és ha kivágnák a nyomorult szakiskolásokat még jó is lehetne), de máshova nem kerültünk be, itt meg alapból kevés a gyerek vegyétek már be a kölket... aztán meg ha be vannak fordulva mert nem eleve oda mentünk, annak ellenére, h a 2 csaj ide jár, akkor még tán el is utasítják a vakarcsot, mégis csak velencei a hivatalos lakcíme, ergo nem körzetesek ha szűken értelmezzük azokat a tetves paragrafusokat.
Szóval még nem döntöttem, csak őrlődöm. és ELEGEM VAN!!!

2012. február 21., kedd

Dilemma a határokról

Nem Magyarország térképét szeretném újra rajzolni (bár ez nem lenne rossz ötlet)
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.

2012. február 6., hétfő

Mindenféle...

Na, úgy fest, hogy a bejegyzéseim "havilappá" ritkulnak... :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...


A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.


Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!


De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében). 
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el  tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte  (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is.... 
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...


Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz...  Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)

2012. január 2., hétfő

A hetedik...

Boldog új évet mindenkinek!
Kívánom, hogy Mindenkinek teljesüljön minden álma vágya amit 2012-re betervezett, remélem a fele sem jön be annak a sok rossznak, amit gazdaságilag beígértek nekünk...


A szilveszterünk kb. úgy telt mint a kisgyermekes családok jó részének, csendben nyugalomban, itthon a családdal... 
Apával beszélgettünk kint a konyhában még délután, hogy na vajon bejön-e a Maják jóslata, bár ő kételkedik, mert nincs olyan ember, aki évezredekkel előre ilyet megmondjon, eltaláljon stb. és különben is olyan mint paranormál különben sem létezik... Hát mondom B+ pont Te mondod?! Apánkról ugyan is tudni kell, hogy sokszor mond olyan dolgokat, ami később beigazolódik, fiatalabb korában többször is előfordult, hogy hirtelen haragból valakinek rosszat kívánt és pár héttel később baj érte az illetőt. A legemlékezetesebb ilyen, amikor katona volt és volt egy tiszt aki hazugnak titulálta, mert a családról kérdezték és ő közölte, h az anyja a nemzetbiztonságnál van, apja katona budaörsön, a menyasszonya (én) várandós (ezek ugye amolyan kibúvók is lehettek volna a kemény bánásmód alól, meg a hazatávozás is benne van ugye...) erre meglátott engem a pasas kb 2 hónapos terhes voltam a Fannival és az állandó hányásnak hála 10 kiló mínusz körül jártam... fiatal is voltam, életem legjobb formájában (megjegyzem apám előtt is titkolni tudtam a terhességem az 5. hónapig kb., szóval oké tényleg nehezen hihető volt), lényeg h pont ott voltam mondta is a pasas a páromnak, h hazug stb... erre a párom, h "dögöljön meg" rá 2 hétre mentem látogatni és kint volt a pasas (egyébként 40es egészséges csóka) gyászjelentése a falon :-O és ez csak egy volt a sok közül... Szóval apánknak gyakran van ilyen, meg olyasmi, hogy kicsúszik valami a száján, nem agyal stb, csak egyszer csak jön és az később beigazolódik. A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy régi munkatársa eltűnt és a legjobb haverja bent volt a cégnél, beszélgettek páran, h szegény Gáborral mi lehet, mondta a srác, hogy hát ő azt hallotta, h drogügyekbe keveredett és lelépett "némi" pénzzel, de szerinte már megtalálták... Erre a párom: Lófaszt te ölted meg! (megjegyzem haverok voltak, de nem ismerte annyira a srácot, szóval csak ismét kijött a száján), srác arcára fagyott a mosoly, majd mondta, h bazd+ a legjobb barátom együtt nőtünk fel, a tanúm volt a lagzin, nem gondolod?! Erre pár hónapra kiderült, hogy bizony a srác ölte meg, kegyetlenül feldarabolta elásta a virágoskertben potom 200ezer ft adósság miatt, ami az undorítóbb a srác folyamatosan járt a családhoz (vmilyen fokon rokonok is voltak), hogy támogassa őket lelkileg, h előkerül majd a gyerek épen egészségben...
Idén nyáron meg volt egy olyan akciója apának, hogy éjjel aludtunk, egyszer csak felpattant megfogta az ajtót és abban a pillanatban jött egy akkora huzat, hogy ha nem fogja az ajtót mind a 2 üveglap betörik ripityára... azóta sincs fogalmunk, hogy ez miképpen történhetett, miért kelt fel álmából, honnan az ihlet, h ezt meg kell fogni...
Ezek csak részletek, mondom sok ilyesmi dolog van körülötte, sokszor apró dolgokban és sajna a lottó 5ös számai nem jöttek még elő :-P
Na szóval beszélgetünk, belátja amit mondok, neki is vannak ilyen dolgai, eddig még nem jöttünk rá, hogy miért kapta, mi a feladata, de akkor miért ne lehetne, hogy másnak is jutott ilyen/hasonló? Persze természetesen nagyon nagyon remélem, hogy nincs igazuk a Majáknak, vagy ha mégis, akkor igaz az amit más "jósok" mondogatnak, hogy a Kárpátmedence megvéd minket...
Aztán a szilveszter este ment tovább, mindegyik gyerkőc fent maradhatott, Nimród imádta a tűzijátékokat, amiből láthatott is eleget hála a szomszédságnak, akik gyakorlatilag sötétedéstől virradatig nyomták...
Közeledett az éjfél, gondoltuk előkészítünk a gyerekpezsgőhöz. Én szentül emlékszem, hogy 6 poharat hoztam be (egy körben úgyhogy komolyan kiszámoltam stb), Apánk pedig egyet sem, legalább is nem emlékszik... Ám amikor kitöltötte a pezsgőt 7 pohárba töltött (csodálkozott is, hogy nem elég)
Vajon kié lehetett a hetedik pohár?
-Egy jövevényé? Nem lenne most (még) jó de remélem egy kisbaba és nem pl anyós költözik majd hozzánk 2012ben :-D
- Vagy esetleg itt volt velünk Valaki, aki már fizikailag nem lehetett itt és ha igen akkor vajon ki?
Nem tudjuk, talán idén majd kiderül....


Az újévünk első napja jól telt dél körül kimentünk egy hatalmasat sétálni (10km) a budai hegyekbe Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy volt a séta táv, nagyon szeretem a tájat és mindent. A lábam is bírta (meg sem kottyant) Kitti ízületei kicsit fájtak estére. Nimród is csak az utolsó párszáz méteren kezdett sztrájkolni. Apánkat a megérzése cserben hagyta, a többszöri kérésem ellenére is kimentünk a mező melletti (nem turista jelzéses) útra, ahol akkora sár volt... és ahol apánk jól el is csúszott :-D csupa sár lett a gatyája, a kabátja, törölgethettük ezerrel, több-kevesebb sikerrel :-D De összességében mégis mindenki jól érezte magát...
Hazafelé a buszon egy bácsi fűzte a csaját, olyan szöveggel, hogy komolyan besírtam ő az atlantiszról jött 10ezer éves meg látja a szellemeket a gonoszt... (oké épp fent taglaltuk, h akár hihető a természet feletti, de lehet nem véletlen a lipót előtt ment a busz :-D), aztán átszálltunk az 50es buszra, bánom, h nem volt pofám fotózni, kívül belül díszítve volt, kívül egy csomó fenyőgirland volt ráragasztva meg a visszapillantóra tekerve, belül is szilveszteri díszítés volt... :-) egy nő a hátsó ülésen amolyan átszellemült, de nem részeg vigyorral kívánt mindenkinek Boldog új évet, aki elhaladt mellette... a nemlétező angoltudásommal segítettem egy külföldi párnak, hogyan juthatnak fel a várba...
Szóval tényleg jó napunk volt tegnap, remélem igaz a mondás az újév első napjáról és az adott év hangulatáról...