2011. december 28., szerda

kis ez is, az is zanzásítva, mert ezer éve nem blogoltam... :-P

Azt hiszem időrendben kb. visszafelé fogok haladni...
Szóval kezdem a karácsonnyal :-)
Idén is jól teltek az ünnepek, bár nem volt valami gazdag, bevallom nálunk nem is erről szól.
Ellenben gyerekkorom tragikomédiás emlékeivel ellentétben még egy fél hangos szó sem hangzott el köztünk, tényleg a béke és a szeretet ünnepe volt nálunk. (anno gyerekkoromban a szenteste, azaz szentnap kb a vitákkal ment el, miszerint jó a fa vs. ronda görbe, miért ezt választottad, nem igaz, hogy nem megy a talpába, hagyjálmá' gyere kóstold már meg mi hiányzik a kajából, mért kötözted ilyen hosszú cérnával a szaloncukrot, nem igaz, hogy nem vetted észre, hogy kiégtek az égők, menjünk vagy ne menjünk az éjféli misére útközben betérjünk-e a família tagokhoz régi szokás szerint, útközben persze jól bekarmolva a felhalmozott nagy családi tartalék beszittyózása folyamán és az átlag bő félórás séta helyett vagy 3 órás túrák voltak, megdobva némi süti-áradattal... meg volt: ezek a büdös kölkök már megint kikutatták már rég az ajándékokat..., de ennyit a visszaemlékezésről :-D, gondolom a szituáció mindenki szeme előtt ott van...
Szóval ott van a régi "példa" az ember szeme előtt, hogy milyen ne legyen a dolog...
Ezeket kiküszöbölendő nekünk eleve mű fenyőnk van, én seperc alatt fel tudom állítani és még görbe sem lesz, sőt az sem fordulhat elő, hogy kibontás után kiderül, hogy hiányos a közepe vagy ilyesmi. Az évek során felhalmoztunk annyi díszt (3 színben ezüst-kék-narancs(?) ), hogy bőven van a fán dísz, nem kell kipótolni a lukakat szaloncukorral, tehát nem is teszünk a fára szaloncukrot, ebből kifolyólag nem kell senkinek kötözni és a kicsik sem rántják le a fenyőt némi csokoládé reményében. Szóval az elsődleges vitaforrás kiküszöbölve...
Mivel Kevin hokicsapata 24.-én reggel mindig rendez ilyen családi hoki-mókát amiből nem akartam kihagyni a gyereket, plusz mivel én nem mehetek jégre, így a Fanni helyettesített engem és ő régen ki szerette volna próbálni a jégkorongot. Így viszont bő 3 óra mínuszban voltam a szent-napi teendőimmel. Viszont kivételesen előre látó voltam és 23.-án  este megcsináltam pár dolgot, mint pl francia és krumplisaláta sült husi, meg pár tekercs piskóta, amit úgy este 9 magasságában dobtunk össze a csajokkal, ők ezt élvezték a legjobban :-)
Mivel Apa dolgozott még 24.-én reggel ezért 5-kor keltünk családilag (na jó a fiúk nem), Kitti ment dolgozni Apával, Fanni pedig nekem segített a fenyővel... Bár a díszítés végére már a fiúk is felkeltek, így is gyorsan, könnyen ment... aztán meg indulhattunk is a jégpályára. Az öltöztetés nem ment annyira simán, mert a Fanni szokásához híven mindenért nyavalygott, nem akart védő-szerelést venni, én meg nem voltam hajlandó anélkül felengedni, közben öltöztettem a Kevint és szemmel tartottam Nimit... aki különösen meg volt zakkanva, ugyan is pár nappal korábban megbeszéltem Barnával, hogy a családi ramazuri után felviszi a tökmagot a jégre, hogy végre kipróbálhassa a korcsolyázást, amiről egészen addig azt gondolta, hogy nagyon nagyon könnyű :-P
Nagyon jó móka volt, mindenki hozott finom sütiket, sok szülő is ráment a jégre (az egyik jól el is találta a gyerekem térdét, ami azóta is lila :-( ) Fanninak is tetszett, néha még a korongot is eltalálta, bár a kicsi Beni tök cuki volt, mert nem tudta, hogy a felnőttekkel van a Fanni, hisz "engem helyettesített" ugye... Egyszer csak megállt a Fanni előtt és így szólt: "lehet, hogy az elején nem mondtam, de MI A MÁSZIK KAPUSZRA LÖVÜNK!!!" azt hittem betojok a nevetéstől :-D, de elmagyaráztuk neki, hogy a Fanni a nagyokkal van (az ő 8 éves tesója a kicsikkel volt, gondolom azt hitte a Kevinékkel is ez a helyzet) :-)
Mikor véget ért a "meccs" volt csapatfotó a jégen, mi is rámentünk Nimróddal, persze cipőben... már akkor érezte, hogy ez bizony csúszik :-D, de nem adta fel. addig nyúzott még kértem neki egy korit (27-est) és felvittük... én csizmában, ő koriban... hát, eléggé bizonytalanul pakolgatta a lábát :-), majd jött Barna és vitte egy kört amolyan oktatás-szerű módon. Mutatta Neki, hogy pakolja a kis lábát, meg tartsa ki a kezét, mert a repülő is azért nem esik le, mert szárnya van :-D egész ügyes volt a mütyűr, csak egyszer esett el (na mert jól fogtuk ugye), nagyon tetszett neki, de belátta, hogy hát ő mégsem tud MÉG korizni, de ami késik nem múlik... majd viszem még jégre, meg ősszel majd kezdi az ovi korit is Barnával és Attilával.
Mire a pályáról haza értünk Apáék már itthon voltak, rendet tettek, porszívóztak... így ebéd után le tudtunk pihenni, még mielőtt Tündiék (Kevin keresztanyjáék) megérkeztek, így a srácok sem voltak zizik estére...
A Kereszt-családdal jól elkarácsonyoztunk, volt ajándékozás meg minden, a kicsik szokás szerint tüneményesek voltak, nagyon szeretik egymást (Panka és Nimród) és bár néha egy kicsit tönkre tették a nagyok aktuális játszását azért jól elvoltak. Tündi istenien finom sütiket is hozott, ami fogyott is rendesen (ő nagyon profi az ilyesmi készítésében ellentétben velem, nekem se érzékem, se türelmem...)
És "kölcsön ajándékot is hoztak" mert sajnos aznap délelőtt a héten már másodjára megdöglött a winchester a nagy laptopomon (most viszi majd vissza Apa a szerelőhöz, hogy azért a -nekünk-sok pénzért bizony többet vártunk 2 napi működésért...!!!) Szóval kölcsönadták az ő mini netbookjukat, amit nem használnak sokat amúgy sem, nekünk viszont most az egyetlen internetforrásunk. Ezer hála érte!!!!
Mikor Ők haza indultak, akkor kezdtük a mi kis karácsonyunkat, megkapták a gyerkőcök az ajándékaikat (Fanni egy iPhone3ast, Kitti egy Nokia C5-03ast, Kevin egy testvédőt a hokihoz, meg egy Jáva építőt, mert azt nagyon szeretett volna, Nimród meg egy szövegelős Manny mestert, egy ilyen pakold meg Timmy-t társast, meg egy Anna Peti Gergő könyvet, a Gergő-könyvet... Nagyon örült neki :-)
Szóval mint írtam nem volt nagy karácsony, de nem is vettünk fel hiteleket, nem lökdösődtünk sehol az akciós plazmáért... Viszont nem kell messzire menni, hogy lássuk bizonyos szemszögből ez nem kevés. (elég csak azt a sort nézni, akik a Blahán álltak sorba némi meleg ételért, sajnos nem csak hajléktalanok, és nem is csak felnőttek... mi meg itthon ülünk a tiszta meleg lakásban, jókat kajálunk, beszélgetünk játszunk... Szóval ugye minden relatív. Lényeg, hogy valóban békés nyugodt három nap volt, vasárnap Velencén voltunk a szüleimnél, hétfőn itthon. Végül is erről szól a karácsony, a szeretetről, a családról "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3.16)
Nimródot varázsolta el leginkább a csoda, csak úgy mint Mikuláskor, Neki jó, Ő még hiszi a mesét, a szépet a csodát.
Kb. ennyit a karácsonyról :-)


Pár mondat a suliról: az idei vizsgaidőszakból már csak kettő vizsga van. Bár úgy terveztem, hogy három lesz, lévén, hogy a klinikai vizsgára (gyógyszertan+belgyógyászat) nem készültem, mert csúnya rémhír kapott szárnyra, miszerint 30 kérdéses vizsga lesz, 4 válasszal, de nincs megadva, hogy melyikre hány helyes válasz van de csak akkor ér pontot ha a helyes válaszokat mindet és csak azt karikázol... Szóval mondom a fene sem cseszi el ezzel a karácsony előtti heteket a non-stop tanulás stressz meg effélék. A vizsga 20-án volt, még mondtam is a vizsga előtt a csajoknak, hogy ha idén jó voltam, akkor karácsonyra azt kapom, hogy sima hagyományos kilogikázható teszt lesz... Amikor beültünk és megkaptuk a lapokat láttam, hogy "ez-az!!" totó és logika segítségével x-elgettem (na jó 5 kérdésre kaptam tuti -padalatti-sugallatot jobbról :-P) lényeg, hogy rá két napra nézem a neptunt és láttam, hogy 2est kaptam :-D persze, ha készülök jobb jegy lett volna, az tuti és jobban mutatna az eddigi 4-es 5-ös mellett, de egyrészt jó érzéssel töltött el, hogy min. 60%osra teljesítettem kút főből a dolgot, másrészt nem kell erre most időt pocsékolnom :-D


A másik igazán említésre méltó dolog a Kevin és a hoki dolgai :-)
Túl vagyunk már néhány meccsen, egész ügyes a csapat a fiam is alakul... Jókat játszanak és ősszel mind a 2 meccsen elverték a Fradit, nem úgy mint tegnap az UTE (volt szerencsénk kint lenni a gyerekkel, mondjuk, hogy jó meccs volt, bár még a laikus szememmel is volt kivetni való a játékban, volt kis bunyó a pályán, meg szájkarate a lelátón de semmi komoly, már az ilyesmi sem a régi :-D azért nem ültünk túl közel, nehogy valami csúnya rendőr elgázosítson minket véletlenül)
A legutóbbi meccsre busszal mentek a gyerekek (kisbusz) mi meg kocsival. Jó buli volt Győrig, bár kis híján elkéstek, hiszen a buszsofőr nem mehet gyorsan (tachográf) és nem is akart (mégis csak 12 gyereket vitt)
Nagyon jó volt a játék is és a vendéglátás is. Mindenki kedves volt, jó nagy asztalokat raktak meg nekünk szendvicsekkel, teával, forraltborral... a rolbájukat imádtam, olyan hangja van, mint a motorvonatnak Hűvösvölgyben, az emberek, akik a jeget csinálták kedvesek voltak beszélgetősek, mosolygósak... Nem sértésként, hanem épp ellenkezőleg, az az igazi vidéki vendéglátás volt :-)
Pénteken óévkupa lesz Újpesten, 8.-án pedig Szombathelyre megyünk :-)