Földrengés!!!

Mint azt a fészen már olvashattátok alattam is megremegett a föld, ahogy Orsiéknál is.
Hihetetlenül furcsa érzés volt, enyhén azért bepánikoltam.
Úgy kezdődött, hogy ültem itt a gép előtt és hátulról egy rántást éreztem, majd folyamatosan oda vissza kisebb taszigálásokat, mint mikor pl Nimród szeretné kivívni a figyelmemet és cibálja a székemet hátulról, már majdnem rá is szóltam, mikor leesett, hogy mind a 4 porontyom kint eszik, a pasim meg mosogat a konyhában. Ekkor oldalra néztem és láttam, hogy leng a fenyőfa, az akváriumban meg mozgott a víz, nem sokáig tartott az egész, talán pár másodperc elkiáltottam magam, hogy apa gyereeee de mire beért csak azt látta, hogy a fenyődíszek hintáznak még kicsit. Ő nem érezte, ahogy a kölykök sem. Ezért tök hülyének éreztem magamat, már arra is gondoltam, hogy megkattantam. Még tartott a híradó, de percekkel később sem volt egy fél mondat sem róla, így egyre inkább azt hittem csak képzelődtem. Majd a rádióban a 7órás hírekben elmondták, hogy 4,8as földrengés volt ma Magyarországon, az epicentruma Oroszlánynál volt, de nagy kiterjedésben érezték (ugye én Bp. 15ben lakom, Orsiék Fehérváron, mégis éreztük ahogy a Felvidéken is, Győrben is, Pécsett is...)
Remélem senkinek nem esett baja és nem lettek káraik.
Én minden esetre meglepődtem magamon, mert bepánikoltam, percekig remegtem. Az futott át az agyamon az alatt a pár másodperc alatt, hogy Istenem, ha ez eldurvul hogyan mentem a gyerekeimet így törött lábbal a gyerekeimet?
Remélem ennél nagyobb vészhelyzet soha sem lesz és nem kell élesben kipróbálni, hogy miként reagálom le az ilyesmit. Mert azt hittem magamról, hogy "keményebb" vagyok.

Mostanában...

Velem gyakorlatilag sok újdonság nem történik, de erről később...

A csajok megkapták a bizonyítványokat a félévre. Nem kitűnő, de nem is annyira rossz, én egyenlőre kb ennyit várok el tőlük. Sőt Kitti olvasásból megtáltosodott, dicséretet kapott. Imád olvasni, falja a könyveket, amik a korosztályának vannak, főleg a kislányos "regényeket", nagy kedvence a Holly Webb könyvek de szereti a tündéres dolgokat is, a Keve karácsonyra kapott Anna Peti Gergő könyvét is azonnal kiolvasta. Apától karácsonyra megkapta a Légy jó mindhaláligot, de azzal még nem bír, amit nem is csodálok. Van, hogy egyszerre több könyvet is olvas.
Fanni? Na ő más tészta. Mindig csak azt csinálja meg amit nagyon muszáj, holott nem hülye, csak lusta. Mondjuk ez se jó szó, mert ha focizni vagy hócsatázni kell akkor megtáltosodik. Érdekes, hogy az alkata olyan lányos, de a természete inkább fiús. Sokkal könnyebben megtalálja a hangot a srácokkal, mint a lányokkal (velük nagyon sok vita van, a legtöbb kis fruska az osztályban kész "picsa" intrikák, keverés...) sokkal inkább focizik, bakugánozik, kártyázik stb a fiúkkal, mint a csajokkal kelljen babázni. Érdekes, mert van egy kiscsaj, ő is Fanni, ő is kis picike törékeny(nek látszó) kiscsajszi és ugyan ilyen.
Most, hogy kripli vagyok mind a ketten nagyon sokat segítenek, hol lelkesen, hol nem annyira, de ez érthető, kb már mindenki fáradt, testileg, lelkileg...
A srácok jól vannak. Kisebb balesetek előfordulnak, legutóbb Nimród esett akkorát a lányok szobájában, hogy felrepedt a szája nem is kicsit, úgy bedagadt a felső ajka, hogy bármelyik szilikon-cica megirigyelhette volna. Hogy mi történt, azt szerintem kb soha nem tudjuk meg, mert 4en voltak a lányszobában és mindenki mást mond...
Mivel anyós lebetegedett, ezért már második napja itthon van velem a kis vakarcs. Mert ugye a Kevét el tudják vinni a csajok, itt van az ovi a ház mellett, de a Nimi bölcsije messze is van és kicsi is még ehhez... Szerda óta terhelhetem csak a lábam (nem nagyon megy...), ezért féltem, hogy mi lesz, hogy boldogulunk mi ketten így, de eddig nagyon jól megy. Már be tudom tenni az etetőszékbe, alap dolgokat tudok csinálni a konyhában csak a járáshoz kell a 2 kezem, állni már rövid ideig tudok. Pakolni sem igazán megy, mármint a fiatalúr után a földről. Mert kedv kérdése a dolog nála, van amikor első szóra elpakol, van, hogy könyöröghetek neki...
Én: a vizsgaidőszakkal végeztem, amit kitűztem sikerült. Egy tárgyat hagytam elúszni, mert elég vacakul állok kredit ügyileg, és erre a félévre megvolt elég, de a tavaszira nem igazán. Ráadásul elég ellentmondásos információk voltak arról, hogy miképpen nézik a 2 félév/30 kredit minimumot (ha nem teljesíted mehetsz fizetősre jó 300ezer/félév) volt aki szerint minden utolsó 2 félév, volt aki szerint csak nyáron nézik az ősz+tavasz félévet. Utóbbi szerint jó vagyok előbbi szerint csak úgy, hogy átvittem azt a tárgyat és a vele járó 4 kreditet. Biztos ami tuti. Nem lettem kitűnő, vannak 5öseim és vannak 2eseim is. De megvan.
Finoman szólva jó sokba volt, hogy bejártam a vizsgákra, pedig igyekeztem csoportosítani, volt, hogy egy nap 2 vizsgát vettem fel, ha lehetett, de így is 4000Ft volt egy oda-vissza út. Először a férjem kísért el, majd a Kitti, aztán a Fanni, de legutóbb már egyedül mentem. Naná, hogy akkor esett a hó. Be is voltam tojva rendesen.
Mivel Apánknak pláza undora van, ezért Kevét is én hordom hoki edzésre, minden pénteken ötre (ez a minimum, ebben legalább tudok segíteni). Első alkalommal elég fura érzés volt visszatérni a tett színhelyére, ahol rommá törtem a bokámat :-D de már nem zavar, sőt. Mondjuk pl amikor hazajöttem a kórházból már műkori gálát néztem (azért egyik másik kunsztnál hangosan kiáltottam fel és megfájdult a sebem is...), a hoki azóta is mindennapos (ráérek) A pasimnak nem merem mondani, de rendesen hív a jég, talán ha helyrejövök és vastalanítják a lábamat (jövő ilyenkor) akkor... Lehet nem vagyok normális. Mondjuk ez akkor is eszembe jutott, amikor fekvőgipsszel ültem a pálya szélén, kértem a gyereket melegítsen be és a guggolásnál nem tolta elég mélyre a seggét (a jégen is csak hajolgat mikor guggolni kéne) ezért fogtam magam, megtámaszkodtam a pad szélében, törött láb kinyújt és megmutattam mit jelent, hogy a segget lenyomni... :-D Mindent a gyerekért!
A járás dolog még nem az igazi elég macera ráállni, lépni a beteg lábammal, kell még a 2 mankó. Ja és ugye senki nem mutatta/magyarázta meg, hogyan is kell érteni azt, hogy terhelhetem, milyen "technikával", stb. Fájdogál is, de legalább már nem dagad be annyira minden este és már néha rendesen is tudok aludni. Apró örömök...

Amúgy ha nem is írok minden nap (nagyon nincs is miről), akkor is olvasok másokat, valamint kb címszavakban néha követhető vagyok a plurk-ön (oldalt kicsit lejjebb a bloglisták alatt), ha valakinek "hiányzom".

Pánik

Tegnap elmentem epilálni (fél munka, gipszcserekor legszívesebben neki estem volna a nyomi lábamnak is...) bent voltam a fürdőben, ajtót becsuktam.
Egyszer csak hallom, hogy Nimród össze-vissza rohangál a lakásban és üvöltözi, hogy Anya! Hol van Anya?!
Szegénykémet megviselte az a 3 nap amíg kórházban voltam.
Látszott az arcán amikor benyitott, hogy megkönnyebbült, hogy nem vesztem el megint

Varrat szedés

Ma végre túl estem rajta, túl éltem de féltem tőle nagyon.
Először is ugye a gipsz levétel. Kőr-fűrésszel szedték le, már 2 hete ezen járattam az agyamat, hogy mi lesz ha belém vág (tudom, para-hipochonder vagyok a köbön)
Amikor megláttam, hogy Lóri bácsi közeledik a gipszem felé össze rezzentem, erre közölte, hogy ne nézzek oda nézzek ki az ablakon vagy nézzek a szemébe, és mindeközben rám nézett a fűrész meg dolgozott, én meg "könyörögtem", hogy oké én nem nézek oda de ő nézzen...
Lekerült a gipsz és a lábam a helyén maradt, természetesen nem vágott bele :-)
A látvány, hát finoman szólva nem szép -nekem, mert orvosilag normális. Tervben volt, hogy képet csinálok róla, de elment a kedvem, nem is tettem volna ide ki. Eleve még amikor a kötés rajta volt láttam, hogy a rászáradt trutyi a gézen zöldes fekete. Na mondom itt a világ vége, de kiderült, hogy még nem is. Kicsipkedték a varratokat, enyhén csípett.
Abban a percben tudatosult bennem, hogy még nem is reggeliztem és inni sem ittam. Annyira megszédültem, hogy le kellett feküdnöm a gipszelő asztalon.
Idő és anyag spórolás céljából járógipszet keptem, de majd csak 2 hét múlva állhatok rá.
"kedves" anyósom ki kombinálta, hogy nem is igaz csak lusta vagyok, mert a csepp agyához nem jut el, hogy nekem nem sima törésem volt, hanem állítócsavaros lemez van a lábamban, ami a belső boka nyúlványomat fogatja vissza (ugye ez tört le az alapjánál, a doki vissza puzzlezta és lemezzel oda csavarta), mert bezzeg (ebben nagyon nagy) amikor neki volt eltörve akkor ő 2 hét után ráléphetett és bár alig bírta el, de a lakásban mindent megcsinált bla bla. Nagy kaland! Apám járógipsszel nem vonszolta magát, hanem vadászatokra járt, vadat hajtott élőbefogáskor... Akkor ehhez képest ő hol van a bezzegjével?!) csak ugye mind a 2őjüknek "sima törése volt a lábszáron, nem duplatöréses műtött boka.
De nem is tudom mi a fenét várok, amikor ő bezzeg nem ment gyógytornára mert hülyeség, mindezt olyan hangon közölve, hogy szerinte nekem se kéne. Nem a pacikukit nem! Én használni akarom még a bokámat jó pár évig, rendesen.
Amúgy is a bögyömben van rendesen, játssza az eszét, idegeli a fiát (már a hét elején azt hittem gyomorfekélye van annyira fájt a gyomra. Mártírkodik, hogy ő tesz szívességet, holott a fia eteti és pénzeli, mert állítólag nincs mit ennie neki, meg a naplopó 22 éves fiának (akinek büdös a munka, sehol sem bírja, igényei vannak a 8 általánosával, drogozik és terrorizálja az anyját. de ha az meg elviseli, akkor áldásom rájuk, csak ugye ne a mi kontónkra...)
Kitti lányomat állandóan piszkálja, nem szeretik egymást.
NEm kértünk sokat, csak vigye el reggel oviba bölcsibe a kölyköket és néha főzzön. Már keresem az alternatívát, hogy lehetne lecserélni, mert ennyiért lehet már találok valakit, aki megköszöni a pénzt, nem pedig még hálálkodást vár...
A férjemnek ugye dolgoznia kell, mert valamiből élni is kell.

Szóval a lábam a megfelelő ütemben gyógyul, rtg "tökéletes", én nem vagyok hajlandó eltérni az utasításoktól, mert meghálálta most is a pracim, semmilyen színe nem volt amit "vártam", hogy kék zöld stb....szép, nincs túldagadva. Valamint mégis csak a dokim az adjunktus.

De az idegeink végesek, a férjem is napról napra stresszesebb nekem meg a szívem szakad meg, mert még nem tudok segíteni. Egyedül nem tudom ellátni a fiaimat, mert 2 kézzel Közlekedek, egy tányért nem tudok az étkezőig vinni. Ha már járhatok a gipsszel, akkor ez menni fog, max 2 hetet nem mennek oviba-bölcsibe.

Talán semmi nem történik véletlen....

ezen nagyon sokat agyaltam az utóbbi napokban (időm ugye engedi)

Kezdem azzal ami lelkileg a legjobban érint. Az úgy volt, hogy álmodom egy kisbabáról még, beszélgettünk, hogy most lenne a legjobb a suli alatt 1 plusz évet csúszva, munkából már nem kéne kimaradni, na meg ugye fiatalabb se leszek.. szóval félidőben gondoltunk egy merészet és... aztán rá egy hétre baleset, műtét után pecsételő vérzés, nem sok, csak mégis. majd 1-2 napot késett is és az "állaga" sem a megszokott.
Persze 100%osan nem merem állítani, hogy egyeltán volt valami(Valaki akinek a nevét is megálmodtam) persze az agyam kattog
Ám ha mégis, akkor odafent úgy döntöttek, hogy hanyagoljam a témát, hogy mégsem kellene, most erőltetni. Talán így is kicsit be vagyok táblázva és ha minden jól megy Keve áprilistól heti 3 edzésre megy majd, mindig 5-6 ig, nem beszélve arról, hogy ősztől talán már "meccsek" is lesznek a szupermini kategóriában, nem mindig pesten, így is ott a suli meg minden. Meg a többieknek is szüksége van rám.
S, ugye a máj-mizéria sincs még végleg lefutva, bár optimista vagyok. Persze amint megszabadulok a gipsztől kontroll UHra kell mennem...

Aztán itt van az egyetem téma. Nyáron kicsit elkeseredtem, hogy csúszni fogok.
Ám most, hogy ez történt még jó is, hogy tavasszal csak 5 tárgyam van, laza órarenddel, így a gyógytornát is biztosan be tudom ütemezni, hogy ne menjen a srácok rovására. Akik nem csúsztak március végétől gyakorlatra mennek. Bár akkor már nem lesz gipszem, de biztos vagyok benne, nem bírnám az egész napos talpalást még.

Ezen kívül még van pár hasonló ok-okozat típusú agyalmányom.
Ezért érzem azt, hogy bár nem tudom racionálisan megfogalmazni, de minden okkal történik.

Amúgy a helyzet most:
kevésbé fáj a sebem, viszont kifogytam a gipszből, ami ezért lötyög és tör. A tisztálkodás napról-napra könnyebb, gyorsabb, de a minap megcsúsztam kifelé és ráestem a csapra bevertem a jobb oldalam, nem kicsit.
"Gyúrok", hogy hétfőn be tudjak menni vizsgázni.
A párom és a nagyok sokat segítenek, a pici viszont érzelmileg nehezen viseli, hogy felborult minden körülöttünk. Sok dolgom lesz ha felépülök, hogy megháláljam a segítségüket és "kiengeszteljem a picit
Csak tartanék már ott....

Kevénél ma eldöntöttük, hogy marad oviban, na nem mintha az óvónők véleménye hatott volna meg, csak szokja meg először a heti 3 edzést, meccseket ilyesmit, ne egyszerre próbálja az iskolába való beszokással.