De most aztán jó hosszú lesz! ;-)

Igen, töredelmesen bevallom ebben a hónapban hanyagoltam a blogbejegyzések írását...
Hát most sorolhatnám a szabadkozásokat, foghatnám a 4 gyerekre, a nyári szünetre, meg sok egyébre. De tény, hogy ha agyilag még egy kicsit ép vagyok szívesebben folytatok a gépen társalgás szerű pötyögést (fórumozás itt-ott), mint monologizáló blogbejegyzést. Valamint az is megesett, hogy elkezdtem írni, de elhagyott az ihlet, van jó pár félbehagyott bejegyzés piszkozat most is.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
14.-én mintegy terepszemle célzattal meglátogattuk a gyerekszigetet, hiszen a terveink szerint ott tartottuk volna jó idő esetén a babatalit. Az érzéseim elég vegyesek voltak ezzel kapcsolatban, mert bár jól fel van szerelve játékokkal, rengeteg ember volt, s nem tudom miért az utóbbi időben eléggé aszociális vagyok, egyre nehezebben viselem a tömeget. Viszont a gyerekek jól érezték magukat. Haza pedig hajóval jöttünk, ahol Kevin elalvóművész előadást tartott egyik pillanatról a másikra bealvából egy széken...


Kevin és az ujja:
15.-én késő délután míg én konyhában voltam a fiatalúr bent szaladgált a nappaliban, naná, hogy ezerszer mondtam Neki, hogy ne tegye... Majd kijött sírva, hogy beütötte az ujját. Pontosan nem tisztázódott, hogy mi is történt de valami olyasmit magyarázott, hogy a kanapéba ütötte be. Valahogy nem hittem, hogy akkora lehet a baj, először bekentük zúzódásra használatos géllel, na meg kapott varázs erejű fájdalomcsillapítós macitapaszt, este pedig bejegeltük, de reggelre még ugyan olyan csúnya volt, ha nem csúnyább. Szóval mentünk is gyorsan a Bethesda gyermekkórházba. Szerencsére hamar végeztünk, a diagnózis: bal mutatóujj alappercén egy törés, kapott rá sínt, amivel a későbbiek során még lesznek kalandok... Hatalmas gond, hogy egyszerűen nyughatatlan a gyerek, nagyon nem érdekli/akadályozza semmiben a kötés, pillanatok alatt leamortizálja, mászik meg minden. Ha ráüvöltök kb 2 percig ül, azt kezdi előröl. De naná, hogy a dokik meg engem bactatnak, hogy miért nem vigyáz a gyerek, azaz én miért nem vigyázok a gyerekre. Azért megkérdezném, hogy mégis hogyan lehet egy nyughatatlan örökmozgó 4 évest bekorlátozni, nagyon jól jönne minden tanács, mert én nem bírok vele.



Ceglédi Laskafesztivál
20.-án szombaton Ceglédre mentünk (én és a 4 gyerkőc). Bár aznapra már ígérték a csúnya időt, esőt meg mindent de az égiek nagyon kegyesek voltak hozzánk és pont szabadtéri programokhoz való időjárást küldtek ránk. Így jónéhány Kabalasziget társsal bográcsozhattunk egy jót. Nagyon örülök, hogy végre sikerült még több Kabalákokat megismerni. Míg rotyogott a KabaLaska a bográcsban, addig a gyerkőcökkel körbenéztünk a rendezvényen. Kézműveskedtek és játszottak Dörmögő Dömötörrel, meg szelektáltak az ökopannon standjánál, ahol mindenféle aranyos újrahasznosítással kapcsolatos játék volt. Bár a laskánk a zsűri előtt nem nyert (valami fura oknál fogva minden nyertes helybéli volt) én bizton állíthatom, hogy Mr. Fruttika nagyon finomat főzött nekünk! S ami még biztosabb: pótolhatatlan remek társaság jött össze, hatalmasakat beszélgettek/beszélgettünk és jól éreztük magunkat. A napot pedig a magam és kis családom részére egy fergeteges Alma koncerttel koronáztuk meg. Szerencsére az egész ottlétünk alatt egy csepp eső sem esett, viszont kellemesen borult volt az ég, ezért nem tűzött a nap. Csak a vonaton visszafelé kezdett esni az eső.


2008Júniusi babások babatali
21.-én vasárnap tartottuk ezt a találkozót, sajnos a tervezettnél sokkal kevesebben jöttek el, és a rossz időre való tekintettel a helyszínt is meg kellett változtatnunk. Így az újpesti Sugar cukrászdában gyűltünk össze. Nagyon jól éreztem amagamat, s annak nagyon örülök, hogy olyan anyukákat is megismerhettem személyesen, akikkel már rengeteget beszélgettem fórumokon.

Minden szép és jó volt addig, amíg a játszóházban egy szomorú baleset nem történt Kevinnel. Ugyan is Őt is vittem magammal Nimródon kívül, míg az Apjuk a csajokat leszállította őket a vonathoz, ahova apukám jött eléjük. Mindenképpen szerettük volna úgy megoldani, hogy Kevin ne lássa mikor mennek, mert tudtuk, hogy nagyon rosszul esne Neki, hogy a csajok mennek, Ő meg nem, de sínezett kézzel nem akartuk elengedni. Szóval a baleset: a játszóházban a csúszda alján valaki rálépett a sínjére, ami naná, hogy azonnal elmozdult. (rohadt murphy! azért mekkora volt ennek az esélye, hogy pont a sérült keze sérüljön még jobban...) Szóval sajnos ott hagytunk mindent és mindenkit (amiért utólag is bocsi mindenkitől) és Meara Stefijének köszönhetően robogtunk az ügyeletes gyermekkórházhoz. A madarász volt az. Hát mondanom sem kell nem kifejezetten volt szimpatikus, sőt, mondhatnám inkább, hogy kifejezetten nem volt szimpatikus. Arrogáns, okoskodó ügyeletes orvos volt, és hasonló stílusú gipszelő (ugyan is a doki szerint nem elegendő a sín ezért gipszelni kellett a gyereket), szóval, hogy csak néhány dolgát említsem: nem győzte megjegyezni, hogy mellettem a babakocsiban hisztizik a Nimród (aki így próbálta nemtetszését kifejezni aziránt, hogy helyette a Kevin ül épp az ölemben, és különben is fáradt, na meg cicizne is kicsit), a művelet vége felé megkérdeztem a gipszelőt, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy hol találom a szoptatós helységet, ami mint kiderült nincs a gyerekkórházban(!), szóval erre kioktatott az ürge, hogy egy egyévesnek már nem kellene szopnia. Azért remek, hogy egyes helyeken már a gipszeléssel foglalkozó EÜ alkalmazottak is értenek az anyatejes táplálással kapcsolatos dolgokhoz...

Az ezt követő hét aránylag eseménytelenül telt, a fiúkkal nem sok helyre mentünk, a csajok ugye Velencén nyaraltak. Az időjárás nem kicsit szeszélyes volt. Szerdán nálunk hatalmas felhőszakadás volt, pillanatok alatt ellepett mindent a víz.


Pénteken (26.-án) volt a Kevin születésnapja. Bár tőlünk megkapta a hőn áhított szülinapi ajándékot, az "omnitrix"-et, a bulija szombaton volt, mert akkor hozták haza a csajokat anyukámék, valamint jöttek a keresztszülei a gyerkőceikkel



Tegnap ismét voltunk dokinál gipsz ügyben, még egy hétig rajta kell legyen... Persze megint jól lecsesztek, mert elhasználódott a gipsz, és én nem tudom visszafogni a gyereket... De már nem is idegesítem magamat...