De annyi minden összejön mindig, hogy mire ide jutnék már alig alig van energiám. Sőt napközben ugye a dolgom végzem, este pedig osztozkodom Apával a gépen, remélem nem sokáig, mert ha a suliban megkapom a szociális támogatást, akkor beruházok egy mini netbookra, most "relatíve" jó akció van a piros mobilszolgáltatónál. S bár kicsi lesz és furi, de így nem kell majd versenyezni a gépért, "remegve várni", hogy a másik mikor megy ki a mosdóba, vagy akad hirtelen dolga ;-). Ha ide jutok akkor pedig elsőnek az "élőbb" kapcsolatokat ápolgatom, fórumokon (nőcis és sulis), rendbe teszem a farmomat a facebook-on -jó újabban már ezt is az alkalmazottaim végzik (a csajok) én csak kiadom a feladatot, hogy hova mit "ültessenek", de nagyon jó móka amúgy ha az embernek van kicsi ideje, közben néha dudorászom a Teknő Álmom egy tanya című nótáját :-D.
Anyut még 19.-én megoperálták, az orvosok szerint jól ment a műtét, olyannyira, hogy kedden már haza is engedték, otthon pihenget, kapott fájdalomcsillapítót és magának kell beadni az alvadásgátlót.
Nimródnak alakul a bölcsi, bár néha sírdogál, pl reggel, mikor otthagyom mindig. Ilyenkor a szívem szakad meg, ő bent sír én meg kint és sokszor kell ismételgetnem magamban, hogy mit miért teszek, meg közös érdek, mert legszívesebben fognám és hazahoznám. Persze utána megnyugszik, mert a gondozónők nagyon kedvesen dajkálják. Napközben néha eszébe jutok, akkor is el-el törik a mécses, de meg tudják nyugtatni. Az étvágyát nagyon dicsérik és ennek hála -mármint, hogy jól lakik- el is alszik egész könnyen délben, bár még simogatják Neki a hátát. Mostanában még magányos harcosként fedezi fel az új környezetet, ritka az, ha keresi a többiek társaságát, de ez ugye a korára jellemző. Viszont új dilije van: eszméletlenül magas frekvencián sikít ha valami nem tetszik Neki. Borzalom! És ezt ki is használja, mert ugye akkor megkap mindent, csak fejezze be. Tudom nem ez a helyes nevelés, de képtelenség ráhagyni mert egészségre káros amit művel... Amióta bölcsis, kicsit változott a hangulata is, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy már nem olyan jófiú a babakocsiban, hanem ott is sikongatva jelzi, hogy vegyem fel. De ezért nem haragudhatok Rá, mert tudom, közvetve az én hibám, hisz a bölcsi hozza ezt ki belőle. Ott eddig csak egy képet csináltam, szerdán, mikor először jöttem el tőle és először evett bent. Mikor odaértem épp nyűgösködött mert fáradt volt, és dajkálta Anna néni, de nem mentem oda, hogy ne lásson meg, szokja a dolgot. Meg is nyugodott és utána még hatalmas adag spenótot benyomott tojással. Csak eztán hozták ki nekem az előtérbe.
Amikor a kicsik még alszanak ebéd után az udvar ilyen csendes:
Kevin jól elvan az oviban, szeret járni oda.
A csajok még itthon vannak keddig, néha egész jó pillanataink vannak, főleg, hogy 3-asban vagyunk csak csajok, eljárunk ide-oda vásárolni (tanszereket többnyire)élvezik, hogy nem kell a kicsikre tekintettel lenni, mint pl sietni, meg ilyesmi, itthon is szeretik, hogy több figyelem jut rájuk. Bár már elég könnyen tudunk egymás agyára menni. Várják már a sulit is, végre előkerültek a kötelező olvasnivalók, meg a könyvek gyakorolni. Tegnap átvettük a könyveiket is, nagyon tetszik nekik, kíváncsian lapozgatják, és nagyon örültek, hogy végre ők is kaptak CD-t a nyelvkönyvhöz (eddig csak a tanári csomagban volt), így ők is gyakorolhatják itthon, tegnap már be kellett tenni a gépbe, mert ez nem csak zenei CD, hanem multimédiás. Még jó, hogy az ő szobájukban is van egy gép... Szerencsére nem lesz nekik tanévnyitó, így idén sem kell a pingvinruha, meg ilyesmi. Kedden reggel berakom őket a suliba, aztán csengetéskor felviszik őket a tanítók, és "belecsapnak a lecsóba", persze gondolom az első napokban még lájtosan.
Én már megvettem a jegyzeteket, könyveket (azaz fénymásolatok, de bevallom ez nem izgat ;-)) és belevetettem magamat, mert muszáj az agyamat újra tanulásra hangolni, ami nem is annyira egyszerű ennyi év kihagyás után. Most pl az alkalmazott biológiát nyúzom, azaz inkább fordítva, az nyúz engem. Nagyon sok benne a kémia jellegű dolog, elemek, atomok, képletek érzem nehéz meccsem lesz velük.
Mostanában nagyon rákaptunk (főként a Párommal) a kenyérlángosra, amit magam készítek el. Nagyon egyszerű, még egy ilyen konyhai analfabétának is, mint amilyen én vagyok. Fogok 1kiló lisztet, egy kocka élesztőt, fél liter langyos vizet, egy púpos teáskanál sót, beledobom a kenyérsütőbe, a dagasztó programon megdagasztom, mikor elkezdődne a kelesztés kiveszem, és 2 vagy 3 egyforma darabba szedem (a tepsi méretétől függ), magasabb falú edénybe teszem, és a tetejét bekenem olajjal, egy órán át kelesztem. Nagyon változatos feltétekkel lehet csinálni, a kedvencem a tejfölös alapon hagymás, mangalica szalonnás (kisütöm a zsírját, tehát inkább tepertő) de a csajoknak "pizza jellegűre" csinálom a feltéteket. Vagy pl lehet rá bacon, kolbi, szalámi bármi... Szóval kivajazott tepsibe terítem a tésztát, ráteszem a feltéteket, és előmelegített sütőben közepes lángon megsütöm, kb 20-30 perc alatt. Nem is bonyolult, és viszonylag olcsó, főleg ha azt veszem, hogy sok helyen 1 szeletért elkérnek 500 vagy akár ennél több forintot is. Jó mondjuk az "igazi" kemencében sült ízt nem adja vissza, de sok helyen ugyanígy sütőben sütik meg. A minap már bátrabban sütöttem, és kicsit rafináltkodtam is, a peremébe töltöttem egy kis sajtot. Ez nagyon bejött a családnak.
Baconös, jó sok lila hagymával (mert imádom ;-):
sonka-minikolbi:
szalámis-gombás:
a peremében a sajt:
Szia Timi! Tetszik a beszoktatós sztori. Mi is pont ebben a cipőben járunk. Holnap alszik ott Botóka először. Ja! És a mi bölcsink udvarán is ugyanolyan kukac van. :D
VálaszTörlésNem ide tartozik, de nem tudtam hol üzenjek. A Szigeten pólókat csináltatunk, ha érdekel nézz majd be a pólós topikba. ;)
Puszi! pinkie