2010. augusztus 29., vasárnap

Nem mindig történik elsőre úgy minden ahogy szeretnénk

A nyáron hanyagoltam a blogolást.
Konkrét oka nem nagyon volt, csak a kedvem hiányzott...

A suliban az év végét nem zártam túl fényesre, 2 fontos tárgyból elszálltam, melyhez részben hozzájárult az, hogy Nimród a vizsgaidőszak javát itthon töltötte, nem igazán hagyott tanulni, nem tudtam koncentrálni. A "szokásos" középfül gyulladással hadakoztunk azokban a hetekben. Az valóban igaz, hogy nem fordítottam elegendő időt a tanulásra, ez már nem a gimi, hogy nulla tanulásból minimum közepest ki lehessen hozni. Persze az egyik karót kicsit így is jogtalannak érzem, de ez van, a másikra valóban nem maradt időm, energiám és lelkesedésem se, és azt meg nem is részletezném, hogy Kevin is júni 11-től itthon volt, mert bezárt az ovi (nem részletezem mire képesek 2en).
Igazából mégsem vagyok elkeseredve, mert nem én vagyok az egyetlen akinek nem sikerült, sőt kevesen vannak akiknek minden sikerült, pedig az évfolyamtársaim javának ugye nincs egy háztartás meg egy rakat gyerkőc a nyakán. Igaz egy év tuti csúszás lesz, mert nincs keresztfélév nálunk és ezekre a tárgyakra fontos dolgok épülnek, amiket nem tudtam felvenni most, de ez van. Azt hiszem kell ez az egy év még. A konzekvenciákat levontam, túl lazán vettem elsőre, és hirtelen ugrottam bele, Nimródom is pici volt még. Viszont nem bánom, hogy 2009-ben felvételiztem, ugyanis idén nem jutottam volna be, épp picivel kevesebb pontom volna, mert megugrott idén rendesen a ponthatár, szerintem nem véletlen. Mert azért én úgy érzem itt valóban minőségi tanítás folyik és ez egy rendkívül jó szakirány.
Szóval 6.án újult erővel belecsapok a lecsóba mert szeretem...
A csajoknak is lassan becsengetnek, szerintem már várják. Jól telt a nyaruk, sokat voltak a mamánál, egy baráti családnál, szóval nem csak a panel falai között senyvedtek...
Nekem azért kicsit hosszúnak tűnik a nyár, ami az idegi részét illeti, mert mostanra már kicsit sok volt mindenkinek mindenkiből.
Nyaralni a párom munkája miatt nem voltunk, csak 1-1 napokat fürdőkben, kirándultunk Esztergomba (huligán Kevin és a tót rendőrkocsi esete megér egy mesét, bár szakadtam a röhögéstől kicsit betojtam, mert gyakorlatilag minden okmány nélkül ugrottunk át Felvidékre, Párkányba, azaz ugye a srácoknak se útlevél se személyi. Azt meg hagyjuk is, hogy a kedvenc fehér rovásírásos pólómban voltam így ha valami baj lett volna az Isten nem mossa le rólunk, hogy nem mi bujtottuk fel a gyereket...)
Meg párszor elruccantam kicsit kikapcsolni, feltöltődni a kedves kabalatársakkal, mikor megszálltuk egyik-másik barátunk házát.
Sőt idén kicsit nosztalgiáztam kedvenc gyerekkori barátnőmmel, mert megnyitott újra az a hely, ahol csitri korunkban szombat esténként buliztunk ezerrel (Arató). Érdekes volt, mert bár csak a ház ugyan az, új tulaj, új belső tér, de a zenék kb ugyan azok voltak, mert amolyan nosztalgia diszkó-féle volt aznap. Az elmúlt 10 évben nem táncoltam annyit, mint azon az estén, vagy 2 kilót leizzadtam a seggemről :-D

Viszont sajnos a nyár nem zárul valami jól számomra és ez a stressz rányomja a bélyegét mindenre kicsit. Egy sima laboron kiderült, hogy a májfunkciómmal gond van, majd visszanézve pár korábbi, de nem túl régi eredményt kiderült nem friss a dolog. Szerdán voltam ultrahangon, ahol csupa nem várt dolgot találtak, meg van enyhén nagyobbodva a májam-lépem, az epehólyagom a nyakánál meg van törve horog alakban és a legijesztőbb számomra egy 15mm-es göb a májamban. Elsején megyek vele CT-re addig nem tudok semmit, és ez a nemtudás a legijesztőbb. Nem finomítom, aznap kiborultam. Sokan tudják, hogy a családomban akadnak akik nem vetik meg az italt (zömmel a sört), én viszont nem iszom... És igazságtalannak érezném, ha az én májam lenne beteg. Persze senkinek sem kívánnám, hogy neki legyen, csak mert iszik! Azt is tudom, hogy nem csak az ital teszi taccsra a májat, meg eleve ezerféle dolog létezik ami az a kis dög lehet odabent, zsíros folttól értágulaton át akármi. De azt sem felejtem ki a számításból, hogy a családomban bőven fordulnak elő daganatos betegségek, anyukám is a másodikkal küzd, szerencsére úgy tűnik nyerésre áll. Szóval a genetika, meg az öröklött hajlam mint tényező a pakliban van.
DE NEM LESZ BAJ! Nem AKAROM és nem hagyom!