2009. január 31., szombat

Nyílt nap, Neptun gála és betegség...

Tegnap miután elvittem a Kevint oviba a Vas utcába mentünk az Eü kar épületébe. Nyílt napot tartottak. Egész sokan voltak, többnyire végzős gimnazisták, és a szüleik, bár voltak még rajtam kívül mások is kisgyerekkel, de ők már ott tanulnak, és indexet beíratni jöttek. Nagyon kedvesek voltak a "házigazdák", mindenkit pogival teával és kávéval kínáltak. Elvileg "szervezett" csoportokban lehetett látogatni az épületet, a demonstermekkel együtt, de mi Nimróddal fakultatív programot tartottunk, nem csatlakoztunk külön csoportokhoz, ennek több oka is volt, egyrészt ha kicsit nyügi volt, akkor megálltunk kicsit "beszélgetni" meg ilyesmi, így senkit nem zavartunk esetleg a hangoskodásunkkal. Másrészt ugye én konkrét terveimmel mentem, nem néztem meg mindent. A szülészeti demons teremben kezdtem, nagyon aranyosak voltak az előadók, körbe udvarolták Nimródot, valamint mindent megmutattak meg lehetett fogni...
Majd benéztem az elsősegélydemonsba ott is egy szimpatikus előadó volt, mint később megtudtam (mikor a babakocsit segített felcipelni a lépcsőn) 5 gyermeke van. Valamint jártunk a csecsemős demonsban is, ahol többnyire a védőnőket képzik, de ugye a szülésznőknek is van ott gyakorlat. Ott is nagyon kedves volt az előadó hölgy. Ódákat zengett a kisebb-nagyobb gyerekekről, akik már megfordultak az előadásán. Természetesen mindenki akivel beszéltem alig hitte, hogy 4gyerekem van, valamint a kart nagyon családbarátnak mondták. Majd felkerestük a baba-mama szobát, ami ugyan pici, de a célnak megfelel, kedves mintákkal a falon, pelenkázó és szoptató fotel valamint egy mosdó van benne. Nekem ez is nagyon pozitív. Aztán lementünk az ebédlőbe, vettem otthonra egy kis kaját. Elég barátságos áron dolgoznak ott, és amit kóstoltam az finom is volt. Ott lent találkoztam egy anyukával, aki a kisfiát etette ép, olyan 2 éves formát. Ő már kissé másképpen emlékszik azokra a dolgokra, amikről odafent hallottam, a családdal kapcsolatban. De sebaj, végülis igyekszem majd ahogy tudok, és nem szeretnék a gyerekeimből előnyt kovácsolni. Sajnos "szuris tollat" nem kaptam, amiből csak 1-et vettem el az educatio kiállításon, és természetesen mindenkinek az kellett volna itthon, a csajok már-már veszekedtek rajta és a lelkemre kötötték, hogy szerezzek még. Hát nem tudtam...

Aztán a lányok ebéd után jöttek haza a suliból, mert nevelési értekezlet volt még a gála előtt.
Maga a gála elég "érdekesre" sikerült. Előszőr is mindenki úgy emlékezett, hogy 5-től van, de a jegyekről kiderült, hogy fél 6... Ugyan úgy mint tavaly most is a Magyar kultúra napja (jan. 22) apropóján hírdették meg. Na ja. Nagyon sok mindenhez köze volt, csak a nemzeti kultúrához nem, legalábbis szerintem és még azok szerint akik mellettünk ültek. Mondjuk ők is hasonló nézeteket vallanak mint mi, rovásírásos polóban voltak pl. Többek közt a Kárpátia zenekarról beszélgettünk, ők lelkes koncertre járók, nekem még nem volt szerencsém, de mint megtudtam április 18.-án ép a szomszéd kerületben lesznek, lehet végre eljutok.
Félre értés ne essék, a gyerekek többsége (természetesen a mi gyerekeink is) nagyon aranyosak ügyesek voltak. Az is elismerésre méltó, hogy hónapok óta erre készültek. Csak az a furcsa nekem, hogy például az én lányaim angol zenés műsort csináltak, új barátaink nagyfia pedig német táncot táncolt. De volt ott cigány tánc is, meg Arany János Mátyás anyja paródia reppesítéssel és egyebekkel (nesze neked kultúra). Szóval én inkább sima (magyarázat nélküli) gálaként neveztem volna, vagy farsangi szezonnyitó gála, de nem így.
Apa hamar feladta a kultúra ezen prezentálásának megtekintését, és hazajött a Kevinnel. Később csörgött a telefon, Kevin lázas... Már napközben sem festett jól, kezdett folyni az orra... Gondolom influenza. Már nekem is fájdogál a torkom, a picinek is reggel kicsit folyt az orra. Persze ugye várható hogy elkapja hiszen amikor csak teheti puszilgatja Kevint meg simogatja, próbálja átrendezni az arcát-mindezt puszta szeretetből ;-), nagyon szeretik egymást. Egyenlőre nem hívjuk ki az orvost, lázcsíllapítunk vitamin kálcium kamilla tea amit alkalmazunk. Közérzetileg telljesen jól van a gyerek rohangál a lakásban, rosszalkodik, alig lehet ágybadugni, csak néha felmegy a láza. Remélem hamar helyre jön! (na és gondolom végig megy a nyavaja a családon)

2009. január 29., csütörtök

-

Tegnap végre leszedtem és elpakoltam a fenyőfánkat, tudom, jócskán elmúlt már vízkereszt, de lehet, hogy Shakespeare erre a témára találta ki az alábbi művét: Vízkereszt, vagy amit akartok Mivel, hogy ezáltal fakultatív a program, így a másodikat választottam. Szerettem este nézegetni még itt a gép mellett az égősor fényeit, és természetesen véletlenül sem azért maradt eddig, mert lusta voltam leszedni ;-) (mondjuk az ilyesmi dolgokban eléggé az vagyok. Egyszer volt egy nálam lustább ember, de azt már eltemették, mert nem mozdult). De tegnap megszületett a nagy elhatározás leszedem, mert a gonosz porcicák is mindig beszöktek alá, és ahogy takarítottam ki levertem egy díszt, ami széttört (irgum-burgum szmájli). Ez amúgy nálam egy szeánsz féle dolog (a díszítése is az volt amíg csak én végeztem, nem a 3 karácsonyi manóm), színek szerint szedem le a díszeket, úgy is csomagolom, van dísz, amit minden évben utoljára szedek le... Idén nem kellett ellenőrízgetnem a fentfelejtett szaloncukorpapírokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem is tettem rá, elfogyott a fa alól is, anélkül, hogy a gyerekek lopkodás közben kárt tettek volna bármiben is.
Azért jó volt a műfenyő, hiszen lassan február van, mégsem szórta tele a lakást úgy, hogy még augusztusban is azt találjunk... Mondjuk az eldobozolásnál kellett kicsit karatéznom a darabjaival, hogy visszaférjen ugyan abba a dobozba, amiben vettük. Hát jövőre valahonnan viszont keríteni kell egy új dobozt, mert ezt kissé megviselte, hogy a gyerekek a "legyél Te is műfenyő" című sok felvonásos darab díszleteként használták...
Lassan össze kellene kapnom magamat, mert indulni kellene Endaajhoz egy újabb babatalira, de kicsit álmos vagyok még.

2009. január 25., vasárnap

Babatali, Kopperfield Nimród, nagy elhatározás, és egyebek


Szokás szerint nem napi sűrűségben jelentkezem , de mindig mire ideszánom magamat elmegy az ihlet. Már gondolkoztam azon is, hogy kéne egy diktafon, amin rögzíthetem a gondolataimat, és akkor ha ideülök, csak visszahallgatom és bepötyögöm.

Ez a hetünk is elment... Az eleje átlagos volt a napi rutinokkal (ébredés-ébresztés-suli-ovi-házimunka-gyerekösszeszedés-vacsi-pancsi-alvás+ játék meg minden ami a gyerekekkel jár)


Szerdán babamama találkoztunk a Lurdy-ban. Nem siettünk túlságosan, egyrészt mert úgy tudtam mindenki késik, másrészt nekem még bankba is kellett mennem, mert reggel jöttünk rá, hogy Apánál maradt a kártyám. Konkrétan már a bankomat előtt álltam, mikor hiába kerestem a kártyát. Még jó, hogy arra indultam el, mert felmerült bennem a gondolat, hogy előtte a spárban bevásárolok, és kártyával fizetek majd. Hát vér ciki lett volna ha ott állok a kasszánál és se KP, se kártya.
Viszont ha tudtam volna, hogy ketten időben ott vannak, és sietnek, mert később dolguk van, akkor én is jobban igyekszem.
Lassan csak össze gyűlt a csapat, és először kajáltunk kint az éttermeknél (a játszóban nem igazán van étel), persze mindenki a jó kis "diétás" mekit választotta, csak Annus nem. Voltak járókelők akik megbámultak bennünket, egy rakáson sok baba meg anyuka...
Majd a játszóba mentünk. Sajnos a két időben érkező anyatárs nem maradt sokáig, éppen csak megetették csemetéiket, és már indulniuk is kellett. Mi pedig letelepedtünk egy kisebb helyre a szőnyegre. Nimródom úgy gondolta, hogy tart egy kis bemutatót a többségében egyke, vagy egy tesós (Oké a kis Méregdrágának 2 tesója is van, de ő nem szállt be a prezentációba) gyerkőcöknek a nagycsaládi farkastörvényekről, és neki iramodott a babakupac közepébe, és jól elvette mindenki játékát egy kis csócsálásra, majd miután ezt megunta "világgá" mászott új felfedezésekért. Ott fejlesztette tökélyre a váltott kar-láb mászást, be is mutatta mindenkinek.
Képek: http://picasaweb.google.hu/Gati.Anita/Lurdy090121?feat=directlink#
Ezt mára már olyannyira begyakorolta, hogy reggel meglépett a járóka-karám ajtaján keresztül, pedig van egy kisebb küszöb is, amit az eddigi kommandós-sebesült kúszásával még nem tudott megoldani.Tegnap reggel viszont... Ébredés után már a csajok kint voltak a nappaliban, gondoltam kiviszem a járókába a kicsit is, én meg még vissza lustulok, végül is nem sokáig pihiztem még, így leültem kicsit a géphez (háttal a járókának) egyszer csak kérdezik a csajok, hogy én vettem-e ki Nimródot a járókából? Mert mire odanéztünk Ő bizony kint volt. Így kénytelen leszek megkeresni azt a csavart amivel a maci ajtót be lehet zárni, ha szeretném néha biztonságban letenni valahova. Amúgy ha csak a padlón cirkál akkor is csukni kell az ajtókat mert fél pillanat és már el is tűnik a nappaliból. Volt, hogy a babakocsi alól szedtem ki , vagy már a csajok szobájába indult, esetleg a cipőket lopkodja a cipősről... Fel még nem állt, de feltérdel, úgy is elég "magas", hogy a 2.-3.-sorig elérjen.
Este pedig felállt! Na jó! Nem olyan egyenesen mint a szög, de végre feltolta magát a kis lábaival. Fotózni nem tudtam, mert nem volt a kezem ügyében telcsi, és mivel "hozzám" állt oda ha megmozdulok is jön utánam

Már a címben is utaltam a "nagy elhatározás"-ra:
Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy tovább kellene tanuljak, hiszen egy szál érettségivel sokra nem megyek. Szóval sokáig gondolkodtam azon, mit is lenne érdemes tanulni. Mindenképpen valami olyat szeretnék, amit akár egy életen át is csinálhatok, igazi hivatásképpen. Az ilyen elmélkedésekkor egyre sűrűbben merült fel bennem az egészség ügy, azon belül is a szülésznő képzés. Úgy érzem/vélem, hogy ezt tudnám szívesen csinálni. Mivel lassan itt van a határideje a felvételi lapok beadásának egyre jobban ásom bele magamat. Szerencsére a bennem felmerülő sok-sok kérdésre gyakorlati válaszokat is kapok egy kedves Pakura fedőnevű fórumtársamtól, aki szülész-nőgyógyász Neki ezúton is hálás vagyok!
Tegnap el is mentem az educatio kiállításra, bár sokkal okosabb nem lettem, hiszen az iskola diákjai adtak felvilágosítást, és ugye nem tudhatnak mindent (a tömeg babakocsihoz való hozzáállását nem minősítem). Még vívódom, hogy nappali, vagy esti tagozaton induljak-e neki a dolgoknak, hajlok a nappali felé, ha Nimródot felveszik a bölcsibe, hiszen én könnyebben tanulok "tanórán", mint ha itthon kellene szorgoskodni, dolgozni elvileg sehogy sem tudnék, hiszen a levelezőn is szinte havonta van egy konzultáció hétfőtől-péntekig egész nap van. Nem hiszem, hogy van olyan munkahely, ami ezt tolerálja...
Szerencsére Apa is mellettem van, megbeszéltük, hogy segít majd, ugye erre a gyerekek mellett lesz szükség leginkább. A házimunkába már a kezdetek óta besegít, így azon már osztozunk régóta. Bár szerintem a gólyatáborba nem engedne el ;-), de a gólyabált nem adom!:-P :-D

2009. január 17., szombat

"csavarogni" kisgyerekkel





Nem mindig egyszerű...
Minél kisebb a gyermek, annál bonyolultabb, mert hiába vannak minimális igényei a gyermekünknek, nevezetesen eszik, ürít, sír és alszik, ha nagyon le egyszerűsítjük. Na mármost bárhova is készülünk szemelőt kell tartani, hogy mindezen igényeket ki tudjuk elégíteni. Jobbik esetben ezt úgy, hogy ne botránkoztassunk meg másokat, ám magunkat se hozzuk kellemetlen helyzetbe. Értem ezalatt azt, hogy például tudjunk félrevonulni pelenkát cserélni és/vagy szoptatni is, de ne kelljen esetleg egy büdös koszos WC be etetni a gyereket, csak mert néhány embert zavar az, ha lát egy gyermekfejet a mellem helyén, mert más nem igazán látható azért erre törekszem mindig. S be kell valljuk nagyon sok olyan ember van akit frusztrál a látvány. Volt már rá példa ugye, hogy egy jó nevű játszóház vezetője kelt ki magából, mert a baba-mama sarokban néhány édesanya nyilvánosan merészelt szoptatni egy fórumos találkozón. Na meg ugye a kakis pelus látványa sem sokan bírják, így nem árt a jó pelenkázó helységgel rendelkező hely sem, na meg a későbbiek folyamán, ha már szobatiszta a gyerek, akkor valami olyan hely, ahol elfogadható a mosdó tisztasága. Persze nem nyúlhat a gyerek ott sem semmihez-ez evidens. De ugye míg mi tudjuk tartani hazáig, ez a kisgyerekekről nem mondható el. Na és persze az utcán nem lehet pisiltetni őket, az csak a panelprolik hónaljkutyáinak a kiváltsága, mert míg azokra mindenki mosolyog, még akkor is ha ép a járda közepére tolják a csomagjukat, addig, az általad legtávolabbinak, félreesőnek vélt bokor tövében pisilő gyerekre úgy néznek, mint a véres rongyra.
Ám néha megesik, hogy az ember lánya kimerészkedik a négy fal közül, a társadalom nagytöbbségének hatalmas bánatára. Mert ilyenkor például én képes vagyok és tömegközlekedésre szállok. Hatalmas merénylet ez, az emberek arcáról ilyenkor rengeteg dolgot le lehet olvasni: a szánalomtól kezdve (szerencsétlennek gyereke van ú milyen csapás) a hogy merészelsz felszállni a buszra azzal a babakocsival így nincs hely a banyatankomnak kifejezésig bármi... Segítséget nem is várok, mert az a mottóm, hogy az én gyerekem az én dolgom, ha nem tudok valamit egyedül megoldani, akkor ne is induljak el.. Na jó nem vagyok ennyire negatív ám, vannak kifejezetten rendes segítőkész, mosolygós emberek is!
Aztán meg az sem mindegy, hogy ilyenkor hova megy az ember, mert vannak helyek, ahol igencsak ferde szemmél néznek rád, ha babakocsival állítassz be.
De hála egyik kedves fórumos társamnak találtam egy olyan helyet, ahova nyugodtan belehet üllni egy teára/kávéra, sütire csevegni a csajokkal, mindeközben a gyerekek is jól elvannak, van pelenkázó helység és a padlóra bármikor terítenek takarót, hogy letedd a kisgyereket, és még azért sem tiltottak ki, hogy mertünk nyilvánosan (mindemellett természetesen diszkréten) szoptatni. Legutóbb múlthéten pénteken jártunk itt, a Tranzitban. Ismét összegyültünk pár fórumos anyukával, egy kis dumálásra. Na nem mintha a neten nem ezt tennénk minden nap
Már csak azt sajnálom, hogy nem sok hasonló hely van, esetleg kissé közelebb

2009. január 16., péntek

Kétoldali iskolaundoritisz :-D

A cím azt hiszem mindent elmond

Már vasárnap enyhén betegség gyanúsak voltak a csajok, akkor valóban betegek voltak, annak is tűntek. Hétfőn a doktornénink is megerősítette ugyan ezt. Enyhe felsőlégúti fertőzést diagnosztizált, vitamin+torokfertőtlenítő, szerdáig szabit kaptak. Ezzel nem is volt semmi gond, itthon voltak, pihentek, már ha az egésznapos ugrálást jövés-menést, egymás szadizását pihenésnek nevezzük. Csütörtökön már mentek iskolába. Ám egyszercsak 2 órakor megszólal a telefon: a Fanni osztályfőnöke volt: A Fanni nem fest valami jól, egésznap csak gubbaszt a padban, és azt mondta fáj a feje-hasa-torka (ez volt már hétvégén is), de láza nincs ahogy eddig sem volt, sem neki sem a hugának. Na Nimródot gyorsan felöltöztettem, irány a suli. Amint odaértem, és meglátott a gyerek, mintha kicserélték volna, felpattant szaladt. Míg megvártuk, hogy a Kittiék feljöjjenek a játszótérről, szint ugrándozott. (remélem a tanító néni is látta azért). Felértek a Kittiék, na mondom akkor őt is elviszem, hogy ne kelljen vissza jönnöm bő egy óra múlva. Akkor közölte a z ő tanítónője is, hogy szerinte a Kitti sincs még jól. Mert neki is fáj a feje...
Na mondom szép... De mondom, mire haza értünk kutya bajuk sem volt, és azóta sincs, lázuk sem volt. Így megtoldottuk a szabijukat. Ami nekem "gyanús" az az, hogy beküldtem a Fannit most a szobájába VUK-ot olvasni (már rég végeznie kellett volna vele, de nagyon nehezen megy neki. Bármit szívesen olvas pedig, de valahogy ez nem "csúszik" úgy. Szóval alig be ment, már jött is ki, hogy: Anya, fáj a hasam, kicsit pihenek. Na most bámulja a tv-t pihenés címszavával, és persze már nem fáj a hasa. Csakhogy én most jól kikapcsolom a TV-t
Bár még megvárom, hogy egyen, mert amúgy is baromi rossz evő, de most olvasás helyett inkább az evést imitálja(bár nem valami meggyőzően-persze, mert nem csokis vagy édes cuccok vannak előtte). Hát ugye a Kittinek ilyen gondjai nincsenek

De gondolom holnapra még kevesebb baja lesz, mert megy szülinapi zsúrra, Kitti meg vasárnap...
Így jól elrendezték a hétvégénket. Korizni, csúszkálni készültünk a velencei tóra, de ugye így nem jön majd össze, és mivel mindkét csajszinak a buliján ott volt az aki most meghívta őket, így pláne illetlenség lett volna visszamondani.

2009. január 14., szerda

Lezárult egy korszak








Méghozzá Nimródom életében. Tudod-tudom, nem nagy "tragédia" csak lejjebb tettük a kiságyban a szivacsot. De valahogy én mégis úgy gondolom, hogy nagy dolog ez, és ezzel vége a kisbaba korszakunknak. Most már kisgyerek lett belőle. Próbáltam húzni a dolgot. Bár már 4.-én felült, kissé bátortalanul akkor még, a napokban már fel is térdelt párszor. Szóval egyre erősítette bennem az elhatározást, a szép kicsi baba ágyát nagy babaággyá alakítsuk. A végső löketet pedig az adta meg, hogy ma a kiságyban is feltérdelt, úgy, hogy a rács tetejébe belekapaszkodott és teli szájjal belevigyorgott az arcomba. Szóval ő már nem pici baba, hanem egyre inkább nagy fiú. Ezt én egyre nehezebben viselem, másképpen mint a nagyoknál, mert nagyon valószínű, hogy több gyereket nem vállalunk, így Nimród dolgait igyekszem mélyebben átélni, sokkal szentimentálisabb vagyok. Tudom, hogy ő is felnő, tehetek én bármit is, nem is hátráltatom ebben, csak nagyon furcsa. Úgyhogy most már éppen a leeresztett kiságyban alszik a Drága.

Még nem is meséltem, a hétvégén ismét voltunk Velencén, fürödtünk a fürdőben és a mamáéknál aludtunk.
A fürdőbe jött Tomi is és hozta a tesóját Szabit is. Fannival nagyon jól elvoltak egész nap.
Relatíve jó volt a pancsolás, Nimród is velünk volt Neki is tetszett, bár egyre furcsább dolgok voltak.
Kezdésnek: mivel a múltkor nagyon nem volt finom a rohadt drága büfés kaja, és be lehetett vinni "hozott" kajákat is, ezért most vittünk enni és inni is. Na erre a bejáratnál valami hasonló kiírás fogadott: a fürdőbe a közegészségügyi előírások végett ételt és italt vinni tilos! Na megnézném én ezt a közegészségügyi előírást! Tehát most a felállás az: hogy vedd meg a nem olcsó jegyeket, majd ha éhes vagy vagy szomjas, akkor vedd meg a drága (bár állításuk szerint 4*-os) étteremben. Persze mi inkább az öltözőben ettük meg a hozott szendvicset, és ittuk a töredék áron vásárolt gyümilevet. S nem csak mi voltunk így. Mindig voltak más kisgyerekes családok is akik ugyan ezt tették. Ők is azt mondták, hogy soha sehol nem találkoztak még ilyennel, pedig ők is több helyen jártak már.
Aztán második érdekes dolog volt az, hogy beültem a 60cm-s gyerekmedencébe a picivel, aki ugye 7 hónapos, éppen hogycsak ülni tud, de többnyire még a lisztezzsákot utánozza és eldől... Szóval beültünk a medencébe, majd közli velem az egyik fürdőmester nő, hogy nem szabad felnőtteknek "belefeküdni" a medencébe, vigyem át a gyereket a 30 cm-esbe és ülljek le a partján. Persze azt lógassam a gyereket mi?! Abban mi a jó Neki vagy nekem?!
Így azt gondoltam a nőci szarjon sünt, és átmentünk az élménymedencébe a kicsivel... A nap vicce meg az volt, mikor műszakváltás után összefutottunk egy másik fürdőmester nénivel, aki körbe dícsérte Nimródot, mosolygott meg minden, kérdezte, hogy tetszik a kisembernek a fürdő és a gyerekmedence. Mondtam, hogy az élményrész az tök oké neki is, de a gyerekmedencéből kiküldtek bennünket, ám érdekes módon a benne később fetrengő rasztafári nőcit, akinél még csak Nimród kora körüli gyerek sem volt, hanem egy nagy fiú azt bezzeg nem. Részleteznem sem kellett hogy hogy néz ki a kollegina, már tudta is kiről beszélek, gondolom rá jellemző ez... Majd pont arra jött egy másik alkalmazott, egy srác, és egyöntetűen mondták, menjünk csak nyugodtan be, evidens, hogy kisbabával beül az ember, de megmondom őszintén addigra már elment tőle a kedvem. A nagyok jobban érezték magukat azért. Oké azért az efféle malőröket leszámítva mi is jól éreztük ám magunkat, ahol víz van az nekem jó :) Meg tök hangulatos volt, hogy mi bent ültünk a vízben, tőlünk 50m-re meg a tavon korcsolyáztak az emberek, ciciztetni is úgy vonultam félre, hogy rálássak a tóra és a hegyre, sötétedéskor (is) gyönyörű volt.
Mondjuk a helyiek véleménye elég érdekes a fürdőről, nagyon drágának találják és ami még érdekes, hogy bár amikor a gondolata megszületett a fürdőnek, úgy lobbiztak mellette, hogy a helyieknek munkalehetőség (ehhez képest állítólag egyetlen velenceit sem vettek fel, pedig többen is jelentkeztek) valamint olcsó (kedvezményes) fürdési lehetőség szintén a helyieknek. Na ebből teljesült is 300 Ft lejön a jegy árából(a két nap alatt 2 ismerős arcot láttam eddig csak). Ami így is elég húzósmarad, neten össze hasonlítottuk más népszerű élményfürdőkkel, és szinte ez a legdrágább.
Hogy mi mégis miért voltunk már 2x? a válasz egyszerű: ez közel van, kocsi nélkül is, Anyuék 5 percre laknak onnan, így ha lemegyünk, akkor hozzájuk is megyünk ott alszunk, így ők is unokázhatnak. A gyerekek is imádják a vizet. Így erősen remélem, hogy apukámnak igaza lesz, hogy adják még ott lejjebb is és akkor még szívesebben mennénk le.

A hétvégi nagy lazulásban Nimród úgy döntött növeszt még egy fogat, így már kettő van Neki!

2009. január 12., hétfő

Szóval pár előző bejegyzésem a másik blogomról:

A legkisebb
2008.06.08-án született 4600g-al, és 59 cm-el, amit 3 héttel később 57-nek mértek... De nyugi, nem én fürdettem túl sokat, s ezálltal ment összeKacsintó, hanem állítólag a csecsemők nagytöbbségét "elmérik" a szülőszobán akár 2-3 cm-el is....
A héten már 4 hónapos volt, 8170g és 64,5cm.
Mivel a napom legnagyobb részét Vele töltöm, ezért bejegyzéseim témáinak többsége vele kapcsolatos lesz.
okt. 9.

Ovis buli
Ma volt az oviban a Viktor napi szüreti mulatság. (azt csak halkan jegyzem meg, hogy az asztali naptáramban e hónapban nincs is viktor napKacsintó de tudjuk be annak, hogy Molnár Viktor utcai ovi a neve a helynekMosolygó arc)
Nagyon jó volt különben a rendezvény, az ovónők kitettek magukért. Volt termésből kép készítés, "mozgó maci" gyártás, meg ékszer készítés különböző anyagokból... De Kevint ez nem kifejezetten kötötte le (családi vonásSzégyenlős) viszont a must készítés az nagyon tetszett neki, volt is miből gyártani, mert a belépő 1 fürt szőlő volt. A képek a galériában vannak. Tetszett neki, hogy tekerhette a darálót, meg a prést... A must mondjuk csak nekem ízlett igazán, a gyerekek (Kevin, Kitti, Fanni) túl édesnek vélték. Én sem vittem mondjuk túlzásba, két okból sem: egyrészt mert azért illett hagyni másoknak is, másrészt pedig nem tudom, hogy milyen hatással van az anyatejre. Bár ugye Nimród pocakja biztos bírja már, de mivel anyatejet is adok le, nem mertem túlzásba vinni, nehogy a kis korababáknak fájjon a pici pocakjuk esetleg. ÉS pont holnap reggel jönnek is a tejért, így amit este meg reggel fejek, azt viszik el, ha van hatással a tejre, akkor biztos "belekerül". A másik tejtestvérünk apukája most vitte el az "ő adagjukat", igaz, náluk Sarolta egyidős Nimróddal, így gondolom nekik sem okozna már hasfájást.


Amúgy vicces, mára azt terveztem, hogy idejében lefekszem, mert kissé kialvatlan vagyok, ehelyett itt ülök a gép előtt... Reggel meg kelni kell. (ez függőség?!KacsintóKinyújtott nyelvűSzégyenlős)
okt. 9.


október 14.

"elvárosiasodás"

Hát azt hiszem be kell lássam: én is kezdek elvárosiasodniSzégyenlős Erre akkor döbbentem rá legutóbb, mikor ma reggel a buszmegálló felé vettem volna az irányt, miután letettem az oviban Kevint, és indulni készültem a bank automatához, hogy felvegyem a pénzecskét, amit a Heim Pál utalt az anyatejért... Holott az automata kb. 5 percnyi sétára van, igaz lehet menni busszal is, ami ráadásnak reggel sűrűn is jár. (nem úgy mint pl vidéken)
De szerencsére még időben észbe kaptam, hogy nem fog sem Nimródnak, sem pedig nekem megártani az a kicsi séta, ezen az őszi reggelen.
Közben azon elmélkedtem, hogy miért is szeretek, vagy nem szeretek itt élni (ezt sok vidéki ismerős is kérdezi azóta, mióta felköltöztünk Velencéről, hogy: Na jobb ott fent?") Valahogy nem tudok egyértelmű, egy szavas választ adni ilyenkor erre a kérdésre.
Mert:
-Szeretek itt élni ha ezeket veszem számításba:
  • mindent megtalálok egy helyen, közelben akár autó nélkül is boldogulhatok, bevásárolhatok, ahova kicsit macerásabb menni gyalog, oda megy busz, néhány megálló csak. Míg Velencén például sok dolgot macerás volt így intézni, sok helyre csak vonattal vagy olyan busszal jutott el az ember lánya, ami csak óránként jár jobb esetben, és persze babakocsival szinte lehetetlenség felszállni rá... (gondolok itt a nagyobb áruházakra, mint a spar plus és társaik, vagy akár egy OTP, sőt, a költözésünk előtt nem sokkal tettek csak elérhető közelségbe egy automatát) S akkor még az olyan luxus dolgokat nem is említem, hogy drogéria, meg könyvüzlet mert azokért akár 20 km.-t is kellett utazni Fehérvárra. Mert itt van választék és ha valami nincs egyik helyen, akkor megyek még pár percet és meg tudom venni máshol. Akár este is, ha valamire épp akkor van "szükségem"
  • az sem utolsó szempont, hogy mind a gyermek, mind a felnőtt orvosi ellátás elérhető késő délutánig, kora estig. A gyermekrendelésen van olyan nap, hogy este 7 ig rendelnek, a felnőttnél pedig heti 2x van úgy hogy este 8-ig. Ahogy a patikák is kb. eddig nyitva vannak, egy kis sugarú körben több is van, és így még soha sem volt, hogy ne kaptam volna meg olyan gyógyszert amire éppen szükségünk lett volna, maximum a készítős krémek, kencék ilyenek. A körzeti szakrendelő is úgy van nyitva, hogy reggel 8-13-ig van majd 13-14 óráig takarítják a rendelőket, ezt követően még 19 óráig van rendelés. Számomra az is örvendetes, hogy a gyerekrendelőben külön van választva épületen belül az egészséges és a beteg rendelés.
  • Oktatási intézményekből is sok van, közel egymáshoz, többféle módszert találhat az ember, akár válogathat is. Nagylányom Fanni például enyhe fejlesztésre szorul, valószínűleg a koraszülöttsége végett, és ezt az iskolában helyben meg tudják oldani napközi idő alatt, nagyon jó pedagógusokkal. Nem kell nekem rohangálni, hozni-vinni a nevelési tanácsadóba, vagy bárhová, és mindezt teljesen ingyen csinálják. Az is tetszik, bár minket szerencsére nem érint, hogy mind az óvodában, mind az iskolában reggel 6-tól délután 6-ig meg van oldva a felügyelet, így a dolgozó emberekre is gondolnak. Mert valljuk be, a mai világban nem biztos, hogy jó az ha a gyerek egyedül van otthon...
  • Az sem utolsó szempont, hogy jó a tömeg-közlekedés. Például, míg Velencén laktunk, akkor ha a Párom lekésett egy vonatot, akkor jobb esetben is majd egy órát kellett várjon, míg jött a következő, míg ha elmegy egy busz, jön helyette rövid időn belül a másik, s így csak perceket veszít nem órákat. Vagy ha menni szeretnék valahova, akár hivatalos ügyben, akár csak mehetnékem van, szinte mindent meg tudok közelíteni.
  • Az sem rossz, hogy a hivatalok is sokáig nyitva vannak, például az a posta ahova mi "tartozunk" este 7-ig minden nap. A polgármesteriben, anyakönyvi hivatalban, vagy okmányirodában is vannak olyan napok, hogy akár 6-ig vagy 7- ig is lehet menni
  • Nekem külön jó, hogy van anyatejgyűjtő szolgálat is, így nem kell a felesleget a csapba öntenem, vagy jobb esetben a környék macskáinak, mint Velencén, mert Fejérben még a megyeszékhelyen sincs ilyenre lehetőség. Itt viszont le tudom adni a többletet, ami akad azért, és ezt oda tudják adni olyan gyerekeknek akik rászorulnak, és mellékesen még fizetnek is érte. Volt már, hogy találkoztam a kerületben olyan babával, aki idősebb volt, mint az én majd 4 hónapos és a 8 kilót súroló kisfiam, de akkora volt, mint egy újszülött, mint kiderült, 25 hétre született. Az anyukája ép az anyatejért ment a rendelőbe amit úgy kapnak, és bizony megesett már, hogy olyan üveget kaptak, amin az én leadási számom állt, tehát az "enyém" volt. Leírhatatlan érzés volt, olyan jó. Arra gondoltam, hogy segítettem annak a csöpp kis hősnek-mert igen is hős aki 25 hétre születik, de küzd, és túléli-én is hozzájárultam, hogy pár grammocskát felszedjen egy egy evés után, a lehető legjobb csecsemő táplálékból, az anyatejből.
-Ám be kell vallanom, itt sem minden csak jó és szép, nagyon nem szeretek itt lakni amikor az alábbiakkal szembesülök:
  • kutya kaki úton-útfélen, mert kutya az kell a panelba, de a végtermékét felszedni azt már nem kell. Sáros, mocskos időben gyakran meg esik az is, hogy a kedves kutyatulaj a járdára kakiltatja a kutyát, mert azért mégse menjen be a sárba, de ugye felszedni elfelejti. Ilyenkor nem kis akadálypálya főleg nekem, hogy figyeljem azt, hogy a 3 nagy se lépjen bele, a kocsit se toljam bele, meg én is ki tudjam kerülni.
  • Néhány hónappal ezelőtt megjelentek az elhasznált fecskendők is, amiket teljesen tuti, hogy nem orvosi célra használnak, hanem drogosok. A gyerekeknek el lett magyarázva, hogy ezekhez, soha semmilyen körülmények között nem szabad hozzá nyúlni. De találkoztam már használt óvszerrel is a növény ágyásban az egyik lépcsőház előtt.
  • Ami még zavar, hogy az emberek annyira személytelenek, távolságtartók... Amikor ideköltöztünk gyakran úgy néztek rám mint valami UFO-ra mert mikor beléptem valahova akkor köszöntem, ha szükségem volt segítségre értelmesen kértem, és megköszöntem... S teszem ezt a mai napig. Szemmel láthatóan nagyon sok embernek jól esik az emberi szó... Valamint az emberek gyakorta szeretik túllicitálni a másikat, vagy átnézni a másikon, akár még szülői közösségekben is
  • Tele van minden szeméttel. Nagyon nem törődik senki azzal, hogy milyen a környék ahol él. A játszótér viszonylag jónak mondható, EU konform, elkerített stb. De gyakran megesik, hogy egyes-főképp nagyobb- gyerekek nem a rendeltetésnek megfelelően használják a játékokat, valamint az sem ritka, hogy a "kedves" szülők dohányoznak, a jóízlés és a tiltótábla ellenére, bónuszban még a kukáig sem hajlandóak elvinni a csikkeiket, hanem szerte szét dobálják a játszótéren ahol többek közt a saját gyermekeik is játszanak, akár egész kicsik is.
  • Az egy kupacon élés nem igazán jó, és ez gyakorta kiütközik a szomszédi viszonyokon. Pl az alattunk lakó sérelmezi azt, hogy mi (azaz a gyerekek) gyakran hangosak vagyunk, és állandóan kötekedik cserébe, hol azért jön fel, mert húst klopfol az ember, és ez őt zavarja, hol a liftben ép egyedül utazó nagylányomat cseszi le úgy hogy még sírjon is, ami rá amúgy nem jellemző, mert egyedül ment, és azt gyereknek nem lehet-persze ez sehol sincs kiírva. Mikor pedig a Párom lemegy kérdőre vonni, csak hebeg és habog. A viselkedése alapján akár arra is következtethetnénk, hogy nem jó-sőt talán nincs is- szexuális életeGúnyos, vagy csak szimplán hülyeNagy mosolyKinyújtott nyelvű
  • Meg azért hiányzik a család, és a barátok is. Szomorú
  • Valamint egy kertes ház sem lenne rossz

október 15.

pár szó a mai napról...

Ma többnyire orvosos napunk volt.

Átlagosan indult a napunk. Reggel ébresztő, készülődés a suliba-oviba. Fannim kezdett panaszkodni, hogy fáj a keze-lába meg a torka, gyors lázmérés: hőemelkedése van -Remek!
Még gyorsabban kezdtem öltöztetni a fiúkat, ugyanis, ha a Fanni beteg, akkor nem tudnak menni ketten a suliba a Kittivel, ahogy többnyire mennek, főleg, mikor tejleadós nap van, mert 8-ra itt van az anyatejgyűjtő sofőrje. Szóval egyedül azért csak nem engedem el a Kiscsajt, nyakunkba kaptuk a lábunkat letettem a Kittit a suliban, és a Kevint az oviban, addig a Fanni pihent itthon... Még ép haza értem mire jöttek.
Na eztán el kellett mennem a körzeti dokimhoz, mert a tüdőszűrő leletem érvényessége lejárt, ismételni kell a tej-leadáshoz... Erre közli az asszisztens, hogy a körzeti orvosoktól elvették a kompetenciát a tüdőszűrő beutalóra. Bónuszban ugye én még "fiatal" is vagyok és a tüdőszűrő vizsgálat csak 30 fölött indokolt évi 1 szer beutaló nélkül, így anélkül nem mehetek oda. DE sima tüdő röntgenre azért adhatnak beutalót, állítólag a 2 vizsgálat ugyan az, csak más szavakkal írják le a leletet. Tehát irány az SZTK mindezt a legöregebb és a legfiatalabb gyermekem társaságában. Ott a röntgenes betegfelvételnél kijött a hölgy még mosolygott is Nimródra, majd tök természetesen megkérdezte, hogy ugye nem vagyok terhes és nem szoptatok. Mondom: TERMÉSZETESEN szoptatom a picit, valamint ép anyatej ügy miatt vagyok itt, mert szükséges a lelet. Erre azt a tanácsot kaptam, hogy a vizsgálat után az első adag tejet öntsem ki, bizti-ami tuti alapon. Na mondom remek, hogy erre hülye fejjel nem gondoltam, amit fejtem is, ment a Heim Pálba... Gyorsan lementünk az egészséges gyerek rendelőhöz, megtömtem a Picit, majd fel a vizsgálatra, ép hívtak is amint vissza értünk. Fanni addig vigyázott Nimródra, szerencsére 10 perc alatt elkészült a lelet, minden oké velem.
Na vissza felé beugrottunk a gyerekorvosunkhoz is, aki megállapította, hogy enyhe torok gyuszi, de mehet már holnap is suliba.
Majd hazajöttünk, tettem vettem ezt azt. Na meg fejtem egy adagot a csapnak... Egy jó nagy bögrényit tudtam fejni. Hát mit ne mondjak, a szívem szakadt meg, ahogy folyt le.
Aztán begyüjtöttük a többi gyereket... Gondoltam, na minden menetrend szerint megy már tovább. Bár a Tökmag kicsit nyügi volt, csak kézben volt jó meg hasonlók Na akvárium tisztítás elhalasztva, mert Apa pihen, és nem akartam felzavarni a gyerek sírással. Pedig nem kicsit időszerű volt a takarítás, mert a rohadt almacsiga "gyerekek" belemásztak és eltömítették a szűrőt. Akkor fürdés a három nagy már a kádban, mondom gyorsan lefürdetem a picit a vízükben, vetkőztetem: tele van kiütéssel. Gyors Apa ébresztés, persze a telefon rittig akkor merül le. Én öltöztetem vissza a gyereket, Krisztián telefonál a gyerekrendelőbe, 7 ig vannak, kb 6:35 volt---> futás. Szó szerint. Szerencsére megvárt az aktuálisan rendelő doktornő, és megvizsgálta Nimródot. Enyhe pánikban voltam, mindenféle hülyeség kavargott az agyamban a himlőtől, az agyhártya gyulladásig. Állítólag szerencsére semmi komoly, bár nem tudta megmondani a dokinő, hogy mitől van. Nem használtam új mosószert öblítőt sem (ráadásnak az arcocskáján is jött elő pötty amint jobban megnéztem, és ugye azt nem éri a ruha), új kaját sem ettem az elmúlt napokban, ami allergizállhatná a tejen keresztül. Hexaklorophines hintőport írt fel, és közölte, hogy nem fertőző szerinte. Szóval sokkal okosabb nem lettem. Viszont hazafelé készítettem 1 képet a szökőkútról a Fő téren. Nagyon szép volt kivilágítva.
Aztán itthon kitakarítottuk az akváriumot mégiscsak.


A család már órák óta alszik, én meg itt ülök. Alvászavar, vagy hasonló. Megyek is letusolni, és próbálok aludni, hisz bő 6 óra és indul egy újabb-remélem jobb- nap.

-

Hát az elmúlt két napban nem igazán volt energiám a blogoláshoz....
Sajnos beszedtem megint valami betegséget, kezdődött azzal, hogy a jobb térdem bedurrant, fájt, majd még be is lázasodtam. Mind e közben még a Nimród is lebetegedett ugye, mint írtam. DE nem ám az volt a baja, amit az a dokinő mondott, akihez beestünk este. Mindez az után derült ki, hogy hiába diétáztam meg minden, a gyerekről nem múltak a pöttyök, sőt csak jöttek előSzomorú. Tegnap elmentünk megint dokihoz, most egész nap egy fiatalabb orvos volt (nálunk pénteken mindig egy doki rendel, egész nap, a többi meg szabadnapos, és minden héten más van pénteken). Ő alaposan megvizsgálta a picit, és arra jutottunk, hogy vírus alapúak a kiütései, és elvileg hétfőre el kell múljanak, ha mégsem, akkor vissza kell menni. Remélem nem kell majd!
Itt egy kép, hogy nézett ki este miután elaludt "olvasás közben"

Ma moziban vannak

Már egy ideje terveztem ezt a "kategóriát" is felvenni. És azért nem külön külön Fanni és Kitti, mert többnyire velük ugyan az, vagy hasonló dolgok történnek, és többnyire egy időben is. Hiszen csak 10 hónap és 23 nap van közöttük, és mind a kettő lány.
Ma éppen mozizni mennek majd 11 kor a sulival, mert nem tanulnak ezen a "munkanapon" csak játszanak, majd moziznak, és 1-kor lehet is menni értük.
Aztán Fannira vár a Vuk, ami nagyon nyögve-nyelősen megy neki, de hát ugye kötelező olvasmány, és hírtelen nem is tudom pontosan, de asszem januárig kell elolvassák... Le sem merem írni hogy eddig hol jár.SzomorúZavarban levő és mindig könyörögnöm kell, hogy menjen olvasni. Mondjuk a héten extrán büntiben van, se gép, TV is csak minimális, mert 3-as volt a heti magatartása, és bosszantó, hogy már kedden elvesztette az 5-ös és a 4-es kártyáját. Ráadásnak meg mindig más a hibás, soha sem ő. ez dühít leginkább. Nagyon rossz természete van. Ha valami ilyen történik, és kérdőre vonja az ember, minden mondata így kezdődik: DE például: De az X Y nak 2-ese van, DE én csak azért fordultam meg, mert valaki szólt nekem és nem hagyott békén, és folyton a de és de... Már a plafonon vagyok tőle. Nagyon el szállt vele a ló mióta másodikos, de állítólag ez az egész osztályára jellemző.
Szerencsére a Kittivel még nincsenek ilyen gondok. Egyenlőre csak 1 fekete pontja van, azt is az első héten kapta, mert beszélgetett az ebédlőbenTitokzatos. Kérdem én hol beszélgessen...?! Főképp, hogy frissen került ki az oviból, új barátok ezer élmény meg minden, mikor adj ki magából a feszültséget? Szegény nagyon neki keseredett akkor, de megnyugtattam, hogy ez a pont nekem olyan, mintha nem is lenne. Több ilyen ne is legyen azért, de a lényeg leginkább, hogy órán tudjon viselkedni.
Tegnap meghozták az osztály képeket. Érdekes volt kérdezgettük őket (főleg a Kittit), hogy ki milyen, meg mondtuk neki, hogy mutasson rá ki szokta csúfolni. Volt is egy-kettő, akik a súlya végett piszkálják a Kittit és más dundibb kislányokat. De egy kislányon nagyon meglepődtem: ő mindenkinek olyanokat kiabál állítólag, hogy "rákos picsa"-hát no commentBeteg, gondolom ezt hallja otthon, de akkor is! Borzalom! Bele sem gondol, hogy miről fröcsög! Adja Isten, hogy ne is kelljen megtudnia mi az a rák. De kicsit gondolkozhatna. Igaz nagyon megvisel mostanában ez a téma, főképp mióta követem a kis Boti blogját, ami nem tagadás nagyon megrázott a héten... Szóval nagyon undorító dolognak tartom ezt a csúfolást. Csak egyszer halljam meg, pl amikor megyek a Kittiért.
A Fanniéknál szerencsére nincs ilyen, náluk nagyon jó az osztály közösség, igaz kevesebben is vannak, valamint csak hangyák, nincsenek tücskökKacsintó
Ha holnap is ilyen jó idő lesz akkor kimegyünk a hajógyári szigetre arra a jó csúszdás játszótérre. Ma már azért nem megyünk, mert mire el tudnánk indulni és kiérnénk, már ránk is sötétedne. Holnap idejében el tudunk majd indulni.

október 18.

Nehogymá' jó legyen :-(

Most, hogy végre Nimród fiam jobban van, múlnak a pöttyei, erre Kevin délutánra belázasodott, estére már ment a hasa és hányt. Baromi jóMérges. Persze gondolom ez is vírus, de másik még véletlen sem az amit a pici kapott. Tehát ez is végig megy a családon. Már nagyon unom! Bosszantó mert eddig nem voltunk ilyen betegesek, most meg még nincs is itt a tél, meg az influenza sem és már folyton beteg valamelyikőnk. Amikor meg a fiúk azok külön aggódom, hisz ők még olyan kicsik.

Bogyó és Babóca

Nagy fiam Bogyó és Babóca rajongó lett. Végre eljutottunk a múltkor a könyvtárba, és akkor ki tudtuk kölcsönözni a könyvtárban fellelhető egyetlen darab Bartos Erika könyvet, amikről nagyon sok jót hallottam eddig, pont az ilyen korú gyerekeknek való, mint a Kevin. Ez a könyv a Bogyó és Babóca Karácsonya. Nagyon szereti, napjában többször is kell olvasni.
Egy kis ízelítő: http://www.bogyoesbaboca.com/
De vannak a szerzőnek más könyvei is, ami még tetszik, az az Anna Peti és Gergő sorozat...


október 19.

Lehet ma este sem tudok majd aludni... :-(

Ismét "gondoskodtam" magamnak egy kis lelki emészteni valóról, azaz nem is pontosan én, hanem egyik iwiw-es ismerősöm. Belinkelt egy videót az üzifalra, és csak annyit fűzött hozzá: elgondolkoztató.
Én balga rá kattintottam. Hiba voltZavarban levő
A videó olyan "jól kezdődik" sorra egy egy fotó egy 4 hetes pocakról majd nagyobbról, még 1 picit nagyobbról... majd hírtelen egy inkubátor, benne egy végtelenül pici emberke, egy kislány. Tele csövekkel, lélegeztetik, meg minden, majd hosszú perceken keresztül pillanatképek, ahogy a szerető szüleik ölelgetik szeretgetik ahogy csak lehet ennyi kütyü mellett. Láthatóan cseperedik, formásodik. Aztán amit ki tudtam venni a 0 angol tudásommal, hogy gyógyíthatatlan beteg a kicsi és kikapcsolják a gépeket, kiveszik a csöveket, és a szülei karjában szépen csendben elalszik-örökre. Majd kép ahogy a koporsóban fekszik, szépen felöltözve mint egy angyal, egy alvó angyal. Én meg itt sírok a gép előtt, egyszerűen nem bírom magamban tartani a könnyeket, pedig csak egy videó egy idegen családról. Néhány perc alatt tudatosult bennem, hogy Istenem azt hiszem most láttam életemben először és remélem utoljára képet örök álomba merült angyalról. Második gondolatom ezután: miért tesz fel valaki ilyet a youtube-ra?
Aztán rájöttem milyen szerencsések vagyunk mi a Párommal. Mert leszámítva azt, hogy Fanni 7 héttel előbb jött, és egy hétig gépen volt-de ugye azóta teljesen jól van- nekünk soha nem kellett megküzdenünk, komolyabban aggódnunk harcolnunk, hogy gyermekünk legyen. S bár nincsenek millióink-milliárdjaink, mégis gazdagok vagyunk sok párnál akár négyszer is gazdagabbak. Náluk fontosabb, jobb, szebb dolog nincs is a világon.
Közben pici fiam nyöszörögni kezdett álmában, és most nem vártam meg azt a negyed percet, míg vissza alszik, hanem kihoztam az ölemben, itt simogatom, szeretgetem, miközben ő már alszik tovább.
De azért én elmondom Neki, hogy nála és a Testvéreinél nincs csodásabb ajándék a világon!
október 22.

--

Voltunk ma (is) gyerek dokinál, persze mivel újabban nagyon nem vagyok magamnál, ezért jól benéztem a rendelési időtZavarban levő...
Szóval egy újabb dokinál voltunk, szerinte sem kell még antibiotikum, de ajánlott torok fertőtlenítőt, valamint emeljük a nurofen szirup adagját 5ml-ről 7,5-re...
Nagyon remélem, hogy most már meggyógyul a gyerek, mert nem hiszem, hogy jó neki, hogy szombat óta lázas. Este is az volt...Szomorú
Nimród folyamatosan jobban van szerencsére, neki elég a c-vitamin orrcsepp kálcium...
Nekem meg azt hiszem migrénem van, mert eszméletlen fáj a fejem, főképp elől homlok-halánték vonalon, és a szemem... Remek, ilyenem sem volt még...
De nem baj! Holnapra már biztos jobb lesz!
Sajnos megemlékezésre így nem tudunk menni. Majd itthon emlékezünk.

:-(

Még mindig lázas a Kevin.... 38,7-et mértem ma reggel is, adom a lázcsillapítót, plusz kálcium C-vitamin...- ahogy a doki javasolta.
Semmi más tünete nincs azon kívül, hogy néha fáj a hasa (de se hányás, se hasmenés), és rossz a közérzete. Nem tudom mi legyen... Menjünk sokadszorra dokihoz, ahol közöljék, hogy lázcsillapítsak, és még össze is szedjen valamit? Szerintem Nimród is ott kapott el valami nyavalyát. Szerencsére ő nem lázas, de köhög, prüszköl, és hiába szívom az orrát alig jön valami. Kitti is fájlalja a fülét néha, de még ment suliba.
A térdem is vacakol...
Szóval kezdek nagyon mérges lenni...
Soha nem voltunk ennyire betegesek.

október 23.

Ma már hűtőfürdőztünk :-(

Ma sem lett jobb a dolog, éjjel 39,2 volt a láza Kevinnek, és napközben is fel-fel ment 38,5 -ig is. Hívtuk az ügyeletet is, át váltottunk a nurofenről, cataflan-ra, de nem sokáig használt. Így este egy kupp+ hűtőfürdő elalvás előtt, és reménykedem, hogy ma éjjel már nem fordul ez elő magasabb láz.
Ha holnap is lázas lesz, akkor bevisszük délután a Heim Pálba, mert azért aggasztó, hogy minden doki csak legyint, hogy csak a torka piros, de már szombat óta lázas...

Alakul

Ma reggel már csak hőemelkedésre ébredtünk, 37,2-re. De azért kap még ma Cataflam-ot, ha nincs is láza, had vigye le a fránya torokgyuszit...


Hétvége

Szombaton elvitte a Mama a nagyokat (Kevin akkor láztalan volt), mi pedig Nimróddal és Apával, valamint leendő keresztapával elmentünk Esztergomba fürdeni.
Nagyon tetszett, már oda úton olyan jó érzésvolt bámulni a tájat, és az járt az eszemben, hogy "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"



Mesés a Duna-kanyar ilyenkor ősszel (is), az aranyló levelű erdők, a Duna part....


A fürdő is nagyon jó volt! Régen nem lazultam már ekkorát. Nimród is bejött a medencébe, nagyon élvezte. (egy-két képet is csináltunk-persze már este, mire jól elfáradt, és nyügi, pedig egész nap vigyorgott boldog-boldogtalanra a vízben- majd holnap igyekszem feltölteni) Fürdés után átruccantunk párkányba, ahol benéztünk egy eszméletlen jó étterembe, de mivel rém drágának találtam (főképp, hogy tízbe váltották a koronát), így csak egy innivalót ittunk, helyesebben szlapát. Ez egy nagyon jól berendezett középkori paraszti étterem volt, valahogy volt egy fajta hangulata, mikor a pincérnő oda tolta a fémbögréket+ inni valót, és közölte: nesztekNagy mosolyKacsintó, meg köll-e még valami parasztMosolygó arc, valamikor a közeljövőben vissza térünk, az biztos, csak akkor előtte váltunk koronát (januártól eurót-amiről szintén meg van a véleményem... Bosszantó, hogy az EU-s csatlakozáskor még úgy volt mi vezethetjük be elsők közt, azt még a tótok is beelőztekMérges) Alább egy cikk linkje az étteremről... Szóval Szentendrén vacsoráztunk végül, egy szintén hangulatos étteremben.
Este nagyon későn értünk haza, szinte szó szerint kidőltem... De jó nap volt! Az esti kivilágított bazilikát nézni a meleg kültéri medencében nyakig elmerülve, ahogy szállt fel a vízről a pára, összebújva ApávalPiros szív... Csak az okozott nagy lelkifurdalást, hogy anyuval beszéltünk telefonon, és mondta Kevin újra lázasSzomorú, de szerencsére ma már nem volt az! Viszont megjelentek a kiütések. Hívtuk az ügyeletet: állítólag ugyan az a vírus, mint a múltkor Nimródnak volt, csak ő be is lázasodott, sok napig. Azért holnap elviszem a körzetihez...
Ma többnyire pihentünk, és jöttek is délután a gyerekek. Azóta minden megy a megszokott kerékvágásban...



október 28.

Szülinap

Kitti lányom ma 7 éves!





Hihetetlen, hogy már ennyi idős...
Reggelre lufival díszítettem a nappalit Neki, valamint kapott egy békás, kulcsos naplót, szép mágneses dobozban. A bulija majd csak vasárnap lesz, a helyi meki repülőből átalakított szülinapos részében....


október 30.

Babakocsi

Még nem is "panaszkodtam"...
Június közepén bevittük szervízbe, mert eltörött a tolókarja, ott közölték, hogy 2(!) hónap és meg csinálják, csak az alkatrészt olaszból kapják hozzá, és nyáron az olaszok leállnak, de nyugi, megcsinálják...
Na eltelt a 2 hónap, semmi, de még mindig nyugtattak, hogy meg fog jönni az alkatrész, majd... Most 4 hónap után jutottunk el oda, hogy kimondták: bocsi de nincs alkatrész. Ám van egy másik szervíz ahol meg fogják tudni hegeszteni (vagy mi), vigyük el oda. Azt nem értem, mi a jó büdös fenéért nem mondták ezt már az első alkalommal? 4 hónapig parkoltatták a babakocsinkat a szervízben, és folyton hitegettek bennünket. Nem beszélve arról, hogy nem egy kedvező ajánlatú/árú babakocsit szalasztottam el, mert vártuk, hogy nemsokára kész a mi jó kis Brevi Colibrink. Addig úgy véltem elég lesz a nania kicsi kocsink, ami egy autós ülés, egy kerekes aljjal. Csakhogy ugye teltek a hetek, Nimród meg növöget, és már alig fér el a hordozóban. Igaz imádom ezt a kis kocsit is, mert nagyon könnyű vele bárhol közlekedni, akár busz, villamos vagy bármi... Autóba is nagyon egyszerűen belefér, a hordozó ugye maga az autós ülés, a kereke meg tök pici helyet foglal. De jó lenne már egy nagyobb és főképpen téliesíthető babakocsi. A teszveszen hetekig fent volt egy nagyon jó Brevi B Max 111, a mi Colibrink továbbfejlesztett változata, ugyan olyan klafa biztonsági övvel, ami tök jól védi a kieséstől, stb, mégsem a háttámlára van szíjazva a gyerek, tehát rendesen tud mozogni benne, ám ha jól be van állítva a hátat, vállat védő rész, akkor nem tud belőle kimászni még egy 2 éves sem. A végén már egy 20-asért el lehetett volna hozni. DE ugye mi vártunk, mert a szervíz bíztatott. Most meg már nem találom azt a tételt, csak egy másik van, ami drágább is és győrből kellene elhozni, vagy a posta, amitől egy ekkora csomagnál már tart az ember, ha meg ilyen olyan biztosítást köt az ember, az még emeli az árát...
Így most várunk, hogy tényleg meg tudják-e szerelni a vázát a kocsinknak. 2 héten belül kiderül... Addig marad a nania, és a remény, hogy nem lesz hidegebb, vagy ha mégis, akkor overállban is belefér majd Nimród. Valamint a Brevi esővédőjét szoktam rátenni, ha esik... Nem valami divatos kinézetű, meg nem is 100%-osan passzol rá, de legalább védi...


november 3.

Hétvégéről pár szóban...

Gondolom már észre vettétek, hogy nekem a hétvége az ami nem kedvez a blog írásnakKacsintó
Ugye ilyenkor itthon van a család, mindenki a gépet szeretné, meg nekem is több dolgom van ilyenkor.


Először is itt (is) szeretnék megemlékezni azokról a szeretteimről, akik már nem lehetnek velem/velünk, és akiknek a sírjához nem jutottunk ki. Ők az én nagyszüleim, sajnos mindegyikSzomorú, közülük a Nagymamáim, akiket személyesen nem is ismerhettem meg, valamint a Sipos papám, akire alig emlékszem már, mert még nagyon kicsi voltam, mikor elment és a Verebi papám akit nagyon szerettem, ő volt nekem a legtöbb ideig, mondhatni egyetlen nagyszülőm, akit ismerhettem.
Szeretném még megemlíteni itt a párom nagymamáját Ica nénit, őt is nagyon szerettem, és hálás vagyok neki, mert tudom minden jó ami a férjemben van Tőle van, Ő tanította, nevelte rá.
Vannak ugyan az interneten már "virtuális gyertya gyújtó helyek", de én ott nem gyújtottam nekik gyertyát, ez már nagyon távol áll tőlem. Nem attól emlékezek jobban, ha azt megteszem, sőt hány olyan ember lehet, aki minden évben kint van a temetőben, teli pakolja a sírokat virággal, gyertyával, de az év másik 364 napjában még csak gondolatban sem emlékezik. Én nem szeretem a temetőket (szégyenlem is magamat), de valahogy rosszul érzem ott magam, valamint mostanság ugye a gyerekeket sem szeretném kicipelni (sok balesetről lehet hallani). Másképpen emlékezem/emlékezünk. S nem csak ezen az egy napon.
Ami viszont elborzasztott az utóbbi időben: hogy egyre több helyről lehet hallani, hogy a temetők előtt ilyenkor szó szerint bazár van, édességes kirakodó vásár. Na ez már tőlem nagyon távol áll... Bár sokaktól tuti nem, hisz ha nem lenne kereslet, akkor nem lennének ott.

Minden szentekről körvonalazódott ugyan a fejemben pár gondolat, de benne is maradt, mert mire ide jutottam, hogy leírom, már elszállt az ihlet...
De valami hasonló volt kb.:
Mennyire érdekes, ahogy a pogány hagyományok keverednek a kereszténységgel.. Hiszen sok Mindenszentek napján alkalmazott hagyomány ősi, például kelta hagyományokra emlékeztet...
Itt vannak például a vissza járó lelkek, akiknek a szokások szerint díszítik a házakat gyertyákkal, tehát azért, hogy haza találjanak azon az egy éjjelen, mikor képesek kijönni a sírból. Ám itt jön az a rész is, hogy a sírt azért kell feldíszíteni, kivilágítani, hogy a halottnak kedve legyen vissza is menni...
A neten találtam néhány szokást Mindenszentekre és halottak napjára:
Mindenszentek napja

Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a VIII. században május 13-áról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.

Népszokások - Halottak napjának hetét a halottak hetének is nevezik. Ezen a napon szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak: a gyertyák fényénél a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszatalálhatnak a sírba, nem kísértenek, és nem nyugtalanítják az élőket. Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták).
Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.


Mindenszentek története és szokásai!

Mindenszentek ünnepe keleten alakult ki, a római birodalom keleti részében. Bizánc az, amelyik megfogalmazza azt az igényt, hogy azokról a szentekről, vértanúkról, hitvallókról is megemlékezzenek a templomokban, akikről esetleg maga az egyház sem tud. Névtelenek, vagy éppen nagyon is van nevük, de olyan sokan vannak, hogy az év 365 napja nem elég az ő felemlítésükre. A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére, de nem engedték, hogy a templomot a császárnének szenteljék, ezért Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

A római katolikusoknál november 1-jén tartják a főünnepet. A mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: "Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat."

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween ("minden szent estéje"). A házaknál töklámpások világítanak,a gyerekek lehetőleg horrorisztikus jelmezbe öltözve házról-házra járnak és "trick or treat", azaz édességet vagy megviccelunk jelszóval gyűjtik a cukorkákat, csokoládékat. Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" ("Minden szenteknek") című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

Sok európai országban - köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen - szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

A magyar nép kalendárium szerint Szent Márton napján (október 31.) választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész "halottak hetében". Több népszokás csatlakozik hozzá, van, ahol kenyeret sütnek a szegényeknek ("Isten-lepénye", "halottak lepénye"), külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak."
elsőre kb ezeket találtam...

Valamint Fanni lányom kedvéért a haloween-i töklámpás történetének is utána jártunk:
A haloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe", amit október 31.-én este ünnepelnek.
Az idők folyamán a töklámpás lett a jelképe, elterjedt neve: Jack O'Lantern. A történet szerint Jack egy részeges alak volt, aki kicsikarta az ördögtől, hogy halála után ne jusson a pokolra. Ám a menyország sem fogadta be. így az ördög egy szén darabot adott neki, amit ő egy marharépába tett, és lámpásnak használta, ennek a fényével kereste a nyugvóhelyét. Idővel az ünneplés során a marharépát a tök váltotta fel, mert sokkal látványosabb, jól díszíthető...


november 7.

-

Tegnap babamasszázson voltunk, nagyon élvezte Nimród... Nem is kifejezetten a masszázst, mert inkább tekergett a polifoamon, meg húzkodta magára a kis plédet, amire tettem, viszont nagyon érdeklődött a többi pici baba iránt, szövegelt-kiabált nekik, figyelte őket, főleg egy 10 hónapos kis srácot, mert ő volt hozzánk legközelebb... Kevin pedig féltékeny volt Mosolygó arc, igazgatta-fordítgatta maga felé a picit, hogy neki dumáljon... Nagyon aranyosak voltak. Szerencsére nagyon szereti a picit, pedig féltem, hogy nem fogja.

Mostanában olyan korán sötétedik. Mire 4-kor megyek a lányokért a suliba, már olyan szürke minden. Ezt nem szeretem az őszben/télben... Pedig alapból szép, a sárguló levelek meg minden. Ezeket a képeket is fél 5-kor csináltuk a játszón... S alig látszanak.


Mozi

Ma délután moziba készülünk...
Kicsit persze dilemmázom rajta...Kacsintó
Ugyanis Apa bevállalta, hogy a Ne bántsd a magyart tüntetés után (ha kell előbb eljön), találkozunk "félúton" és elviszi magával Nimródot. Mennek kicsit csavarogni, meglátogatják egy barátját, aki a hónap közepén külföldre költözik a családjával...
Na már most természetesen "aggódom", hogy mihez is kezdenek egymással nélkülem, persze tejet fejek le egy csomót, így éhezni nem fog a pici, a pelusát is ki tudja cserélni (így a negyedig gyermekénél ez már nem nagy kunszt).
De akkor is szívem szerint elvinném magammal. Mivel minimaxos vetítés lesz, több ilyenen is voltunk, tudom, hogy ez nem a síri csendes mozi, 1-2 éves kistesók szaladgálnak le fel a lépcsőn a sötétben, nyomukban egy-egy szülővel, persze néha elesnek-sírnak, míg a nagytesók ülnek és nézik a filmet, Kevin 2 évesen egy ilyenen vagy 2liter popcornt borogatott szét, és ezzel nem ő volt a rekorderNagy mosoly, szóval senkit nem zavarna, ha én ki-be mászkálnék a picivel, hangulatától függően, bár kétség kívül, a lányoknak és a Kevinnek jobb hangulata lenne, ha végig mellettük ülnék, és nem hisztizne a pici, így nem közvetlen az ajtóhoz kéne ülni, kereshetnénk jobb helyet is...
Most egyenlőre arra jutottam, hogy fejek tejet, meg minden, és ha meggondolom magamat, hát max magammal viszem a picit.
Egyébként a Csingilinget nézzük majd meg, a csajok tök várják, főleg a Kitti, neki a suli cuccainak nagy része (táska tolltartó, füzetborító, vonalzó stb) Csingilinges...
A Kevint is elvitte volna Apa, de ő szeretne jönni, remélem végig üli majd. Mondjuk ha jó a film és leköti akkor igen, pl a Fairytopyát végig ülte, de az én kicsi pónimat nem..., míg a 101 kiskutya is tetszett neki, igaz azért ilyenkor trükköztem egy kicsit mindig: az ölembe vettem, és amikor már nyüzsgött volna, akkor mondtam neki, hogy nézd ott egy ez vagy az... mit csinál? stb... s akkor megint lekötötte a film egy ideig...
Ha jól emlékszem a csajok első mozija a Némó nyomában volt, milyen rég is volt.....


november 8.

Nimród ma 5 hónapos!

Bizony! Ma este 20:25-kor már 5 hónapos a Törpe...
Az akkori 4600g-járól már 8400g-ra gyarapodott, okos ügyes, korának megfelelően fejlődik, és eddig csak anyatejet kapott.
Sokat kacag, vigyorog mint a tejbetök, úgy figyeli a nagy testvéreit, mint valami fél-Isteneket.... Tud hasról hátra és hátról hasra fordulni (igaz ez utóbbi ritkábban fordul elő...), természetesen a fejét már jó régóta tartja, nyúlkál-fog és még egy csomó mindent csinál, szóval szerintem tökéletesNagy mosoly
Nagyokat szunyálgat napközben is, bár éjjel 2x is eszik...
És már ő is le tudja bontani az ágyátPiros szív


Ez a hét...

Hát, a héten nem kicsit hanyagoltam a blogotSzégyenlős
Kevin a héten már végre ment oviba, így kicsi csend van itthon.
A csajoknak a szokásos suli...
Kedden Kittust elvittem szemészetre, mert hetek óta panaszkodik (estére már sír), hogy fáj a szeme. A doki megvizsgálta, és azt mondta semmi eltérést nem lát, írt egy szemcseppet (ami annyi mint halottnak a csók), és kész. Közölte, hogy biztos csak gyenge még a szem izma, pihentesse sokat, és ne olvasson közelről. Egyenlőre nem elégszem meg ezzel a válasszal, így 24.-én megyünk másik orvoshoz, másik rendelőbe. Mert nagyon bosszant, hogy nem tudok rajta segíteni amikor jön, hogy fáj a szeme.
Kedden egy órára még beugrottunk az nlcafe-s babatalira is, mire oda értünk már jó sokan voltak a Nimróddal egyidős Törpék, nagyon helyesek voltak, ahogy szemeztek egymással, meg eszmecserét folytattak.
Sajnos csak egy órát tudtunk maradni, pedig nagyon jó volt személyesen is találkozni azoknak a csajoknak egy részével, akikkel nap-mint-nap beszélgetek az interneten, együtt "izgultuk" végig a várandósságunkat, és többé kevésbé egy időben szültünk idén májusban és júniusban. Bár ugye mint büszke édesanyák gyakran mutogatunk egymásnak képeket a csemetékről, de élőben még szebbek voltak a picik. Akik nagyon helyes kis emberkékké cseperedtek a hónapok folyamán. Bár a találkozás örömét beárnyékolta a hely negatívitása, ugyanis a játszóház vezetői-dolgozói rossz szemmel nézték, hogy az anyukák "nyilvánosan" szoptattak a babasarokban, volt, hogy egyszerre 3-4 baba is megéhezett-evett, és a játszóházban egyetlen szűk kis szoptató helység volt egy fotellel. A babasarokra meg éppenséggel szinte fel sem lehetett látni, ráadásnak ugye ha az ember etetés céljából veszi elő a melleit, akkor nem "mutogatja-villogtatja", alig látszik. Azt meg hagyjuk is, hogy a kedd dél körüli időpontban szinte nem is voltak rajtunk kívül... Valamint amikor én a külső pelenkázót használtam, egy anyuka-aki nem velünk volt, ép magyarázta a kislányának, aki már vagy 2 éves volt, hogy azért nem tudnak bemenni a pelenkázóba (gondolom a szopis helységben van pelusozó is) kicserélni a pelenkáját a kicsinek, mert valaki ép bent szoptat, és ezt olyan furcsán mondta a csaj, meg ismételgette. És így a szegény kislányának állva kellett felvenni a pelust-de többször megjegyezte hogy mennyire ügyes (megjegyzem, én jobban dícsérnék egy ekkora gyereket, ha nem pelusba pisilne.Bár mentségére legyen mondva lehet, csak idegenben használják már, otthon nem). Szóval állítólag miután mi eljöttünk, sőt többen haza indultak már a találkozóról, akkor a vezető kis előadást tartott a viselkedésről. Érdekesen hangzott a szájából, de mindenki egyből levágta, neki még nincs gyereke. Mivel egyik mama-társunk közvetve érintett a helyen ezért nem csaptak ott helyben balhét az anyukák. Bár én nem szoptattam éppen ott (mert Nimród ép előtte evett még a szemészet épületében, szintén többé-kevésbé nyilvános helyen), engem is felháborított, mikor itthon olvastam az eseményekről, valamint érdekes volt az is, hogy mielőtt mentünk oda hívták többen is a helyet telefonon, akkor azt mondták, hogy be lehet vinni a hordozókat a játék térbe is, a vezetőnő mégis ezt is kiemelte, hogy milyen csúnya dolog volt bevinni a babahordozót, meg a pelenkázó táskákat. De többek szerint csak az volt a baj, hogy a fél év alatti gyerekeknek nem kell fizetni... Bár azért nem kis összeget hagytak ott a csajok a büfében, és többen hoztunk nagy tesókat is, akik igencsak fizetősek voltak... De ezt leszámítva tök jó volt, valószínűleg sűrűbben megismételjük majd, persze nem ott Kacsintó
Aznap még a gyerekdokit is meglátogattuk a második Prevenár szuri miatt. Törpém 8500g-volt, és 69 cm, szóval már nem hízik olyan hatalmas iramban. Persze még mindig bőven van rajta mit fogniPiros szívNagy mosoly. Az oltása sajnos ismét bepirosodott, és kezd csomósodni. Az előző is ilyen volt. De legalább már túl lesz ezen lassan, még 1 kell a jövő hónapban, és később egy emlékeztető. Sokan kérdezték miért is adatom be, de én "nyugodtabb" vagyok, hogy legalább a pneumótól nem kell tartanunk, főleg, hogy a 3 nagytesó bármit haza hozhat a közösségéből.

Szerdánk átlagosan telt...
Bár itt (is) megjegyezném, hogy szüljön sünt az aki kitalálta, hogy mindenféle celebeket meg sztárokat (bár H Á-nem tudom mióta "sztár"?) küldözgessenek Afrikába meg egyéb helyekre! Mert így olyan későn vannak a sorozatok, hogy ember legyen a talpán aki végig tudja nézni őket. Nekem csak a fél House-ig sikerült, pedig nagyon bírom ezt a sorozatot is, meg utána ugye a Született feleségeket is, ám egyszerűen kidőltem...
Mostanában Nimródot le szoktam tenni a földre egy pokrócra, és egyre messzebb kúszik-mászik attól a ponttól ahova leraktam, sokszor még a pokrócról is lekerül, addig kepeszt. Tegnap kimentem a konyhába, de persze Apa a szobában volt, (csak netezett) mire jöttem be a gyerek nemhogy a pokrócról lejött, de még az asztal alá is betolatott... Mondtam is az Apjának, hogy még jó, hogy figyelte...Titokzatos, bár szemmel láthatóan tök élvezte a gyerek. Szerencsére a padló sem hideg, bár sima laminált parketta, de ugye alattunk is fűtenek stb... Azért jobb lesz majd, ha végre meglesz a járóka (a teszveszen néztem ki /licitáltam egyre, 18.-án jár le az aukció, remélem én nyerem), mert ott azért biztonságosabb lesz a törpének, egyrészt így nem mászik be semmi alá, másrészt nem aggódom folyton, hogy valaki (és itt első sorban a Kevinre gondolok) véletlenül rálép...
Ma elvileg babamasszázs tanfolyamunk lenne, de szerintem kihagyjuk, mert esik az eső, és nincs kedvem ilyen időben tömeg-közlekedni...


-

Ezen a héten sem írogattam minden nap...
Szokás szerint 2átlagosan" telt el, a gyerekek oviban és suliban voltak, mi a picivel itthon, Apa dolgozott.
Egyedül a csütörtök volt "mozgalmasabb", akkor délelőtt a Tranzitban kávéztunk Lilu baba anyukájával Noémivel, míg a csemeték játszottak. Nagyon nagyon elégedett voltam a hellyel, mondhatni álmaim kávézója, hiszen anno még régen ezt álmodtam meg a ha én gazdag lennék című gondolatmenetembenNagy mosoly, mikor még Velencén laktunk itt megjegyzem szerintem jó befektetés lenne ott is megcsinálniKacsintó. Mint jó ideje gyakorló kisgyermekes édesanya én is néha szívesen kimozdulnék, ám az esetek nagy többségében kisgyermekkel tudom/tudnám ezt megtenni. Szerintem nyugodtan beszélhetek más anyukák nevében is. Szóval néha mi is szívesen beülnénk egy kávéra, sütire vagy bármire egy jó helyre. Na de mi a reakció a legtöbb helyen, mikor belépünk és toljuk a babakocsit, vagy kézen fogunk egy kisgyermeket? Elárulom: érdekes szájhúzás a minimum. De nem így a Tranzitban. Már első látásra is szimpatikus hely volt, vidám berendezéssel, vannak "sima" asztalok normál székekkel, de vannak kanapék-fotelek is kis asztalokkal. Az egyik polcon társasjátékok sorakoztak, a kanapékon plüss állatok... És még valami amit más kávézóban még soha sem láttam: a pelenkázó. Szóval már elsőre szimpatikus hely volt, Barátnőmmel letelepedtünk egy-egy kanapéra, gondoltam, így ha Nimród ki akar jönni a babakocsiból le tudom tenni magam mellé. Ám kisvártatva megjelent az egyik pincér hölgy, és közölte: padló fűtés van, nyugodtan letehetjük a piciket a földre, vannak direkt erre a célra pokrócaik, és már hozta is és terítette le, valamint plüss állatkákat is pakolt nekik. Szóval bevallom ilyen helyen még soha sem voltam, és nagyon tetszett! Valószínűleg vissza térünk még oda. (itt kérem ha valaki, aki olvas engem ismer még hasonló jó helyet írja meg a vendégkönyvbeKacsintó, így is serélhetnénk tapasztalatokat)
Csütörtök délután pedig babamasszázson voltunk. Nimród inkább a társasági részét élvezte, dumálgatott egy 5 hónapos iker párral meg hasonlók. Nem hagyta magát végig "gyúrni", csak kisebb ideig egy egy pontot.
Pénteken a Fanni hazahozta a fejszámolós röpdoga füzetét, és csupa 98-99%-os 5 ös dogái vannak benneBulizós Valamint össze állítottuk az új babakarámot amit teszveszeltünk. Nem volt egyszerű munka, de sikerült. egyenlőre a nagyobb gyerekek jobban élvezik mint a kicsi, de remélem ő is megszokja-megszereti, mert elsősorban neki vettük. Bár mostanában inkább még Kevinék csinálnak belőle jurtát és abban bandáznak.
Szombaton pedig itthon voltunk... Nimród végre felvette a mászó pozíciót és néha már ringatja a kis seggétPiros szív, valamint leesett az első hó is. Na nem ám méteres vagy ilyesmi, reggelre már csak a parkoló autók és a házak tetején látszik leginkább, mégis olyan jó téli hangulata lett az embernek.


1 éve....

Ép tegnap volt egy készült az alábbi kép.
Milyen hihetetlen a mai napig, hogy már nem csak a képet nézegethetem, hanem a kisembert is a képről, megfoghatom, ölelhetjükPiros szív
Egy éve ilyenkor még nagyritkán egy buborék szerű érzés volt a hasamban, most meg itt hintázik és énekel a pihenőszékben mosolyog. Szóval tökéletes.
A kép nem annyira "jó" minőség, a Fiatalúr minden egyes Uh vizsgálatkor szeretett elbújni, és többnyire aludt. Erre a képre azt mondta a szonográfus, hogy olyan mint egy kis fáraó, ahogy a kezeit tartja. Hát őszinte leszek, egy darabig kellett néznem, míg rájöttem mi micsoda

november 23.

Hó esés

Szabó Lőrinc
Esik a hó!

Szárnya van, de nem madár,
repülogép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
í gy ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye -
és reggel az utca, a puszta, néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!


1 éve....

Ép tegnap volt egy készült az alábbi kép.
Milyen hihetetlen a mai napig, hogy már nem csak a képet nézegethetem, hanem a kisembert is a képről, megfoghatom, ölelhetjükPiros szív
Egy éve ilyenkor még nagyritkán egy buborék szerű érzés volt a hasamban, most meg itt hintázik és énekel a pihenőszékben mosolyog. Szóval tökéletes.
A kép nem annyira "jó" minőség, a Fiatalúr minden egyes Uh vizsgálatkor szeretett elbújni, és többnyire aludt. Erre a képre azt mondta a szonográfus, hogy olyan mint egy kis fáraó, ahogy a kezeit tartja. Hát őszinte leszek, egy darabig kellett néznem, míg rájöttem mi micsoda




november 29.

Vak vezet világtalant :-D

Pillanatkép:
A Kitti éppen a z iskolába tanult angol éneket taníttgatja a Kevinnek, persze enyhén hibás a kiejtéseNagy mosoly, ezt megdobja a Kevin pöszesége...
Szóval az összhatás érdekes.
Most pedig bújócskáznakTitokzatos, kb. még 5 percet adok a rendnek amivel persze sokkal többet küszködtem mint 5 perc...
november 28.

Az első falatok

Mivel m,ég kezdő blogoló vagyok, és nem értek ahhoz hogyan vezethetnék táblázatot, ezért ebben a kategóriában vezetem majd azt hogy ennyi idősen mit evett Nimród így az elején...
Szóval 11.24.-én 4db főlt krumplikockát törtem össze neki, és kevertem híg péppé anyatejjel, elsőre ügyesen kanalazott a kis Drága!
11.26.-án 3 teáskanál Kecskeméti alma-őszibarack konzervet hígítottam anyatejjel, ezt is megette jókedvűen
11.28.-án az alma őszi konzerv maradékát vágta be
11.29.-én és 30.-án fél-fél üveg Kméti alma-banán
12.01és 02: továbbra is maradunk az alma-banánnál


november 29.

Vak vezet világtalant :-D

Pillanatkép:
A Kitti éppen a z iskolába tanult angol éneket taníttgatja a Kevinnek, persze enyhén hibás a kiejtéseNagy mosoly, ezt megdobja a Kevin pöszesége...
Szóval az összhatás érdekes.
Most pedig bújócskáznakTitokzatos, kb. még 5 percet adok a rendnek amivel persze sokkal többet küszködtem mint 5 perc...


december 5.

2000.12.05

Már nyolc éve...
Bizony! Ma 8 éves lett a nagyobbik lányom Fanni Viktória!
Valahogy így kezdődött a dolog:
2000.12.03.-án vasárnap este arra lettem figyelmes, hogy vérzek, ami a 33. héten nem a legjobb dolog, így hétfőn reggel a kórházba siettem, ahol közölte az orvosom (dr Bácskai), hogy ez bizony a nyákdugóm volt, és szerinte két héten belül itt baba lesz, így nem enged haza a kórházból, szigorú fekvés. Amit igyekeztem is tartani, de kedden reggel fél 7-kor, mikor tusolni indultam megrepedt a burok, elfolyt a magzatvíz, visszafordíthatatlanul megindult a szülés. Akkor még a régi épületekben volt a terhes osztály, és a szülészet. Így szépen sétálhattam át a nagy pakkokkal a másik épületben, közben telefonálgattam, hívtam anyuékat, meg próbáltam a Páromat is, aki épp sorkatona volt és az újpalotai laktanyában éppen vért adott, és a telefonja (ami elvileg nála sem lehetett volna) lenémítva pihent a szekrényében. Itt jött a B terv, anyósom (aki olyan helyen dolgozik, hogy kapcsolata van a honvédséggel is) hívta a parancsnokot, hogy kerítse elő a férjemet, és küldje gyorsan hozzám Fehérvárra...
Kb. 10 óráig az ijedtségen, és az aggódáson kívül semmi bajom nem volt, nem hittem, hogy itt még ma meglesz a gyerek, se fájás, se semmi nem volt, az orvos késő délutánig adott időt, hogy magától induljon tovább a dolog, aztán az oxitocint helyezte kilátásba, de ezt nem kellett megvárnunk, lassan jöttek a fájások, és haladtunk is előre, miközben életem párja, az Apuka robogott a vonattal valahol Bp és Fehérvár között, szóval többé-kevésbé egyedül voltam, és ez nagyon rossz volt. A régi részen a szülőszoba úgy volt, hogy volt egy egy ágyas, és egy olyan hely, ahol 4-5 szülőágy volt, függönyökkel elválasztva. Mivel koraszülésem volt, ami komplikációkkal járhat stb. így az egy ágyasba kerültem, akkoriban, főleg ha sokan szültek, többnyire csak ott lehetett bent az apa is, de nekem nem voltak ilyen reményeim. Ám a kitolási szak kezdete előtt alig pár perccel (mint ugye később megtudtuk) jött be az orvosom és azt mondta, hogy tartsak ki, mert mindjárt jön a férjem is. Mondtam, hogy sztem össze kever valakivel, az én párom pesten van. De nem! Röviddel ezután megjelent az ajtóban, így a következő 10-15 percet már "együtt csináltuk" végig.
Kislányom annyira kíváncsi volt már a világra, hogy durván max 2 órás vajúdás után (ha nem a víz elfolyást veszem, hanem a fájásokat) 11:55 perckor megérkezett 33 hétre 2350 g-al, és 50 cm-el, ami nagyon jó értéknek számít.
Bár fél pillanatra megmutatták, de aztán szaladtak vele a koraszülött osztályra, ami akkor még egy teljesen másik épületben volt. Aznap már nem láthattam. Volt nekem is kisebb komplikációm (nem jött le a placenta, majdnem elvéreztem műtét közben) de ez akkor másodlagos volt nekem
Fannit lélegeztető gépre tették, tüdőgyulladása volt, be kellett csövezni a mellkasát. Az orvos azt mondta az első egy hét a kritikus, addig ne is kérdezzünk semmit, csak örüljünk minden napnak. Néhány nap alatt lefogyott 1800g alá, majdnem egy hétig volt gépen, ha jól emlékszem 1,5 hétig inkubátorban. Akkor még nem készítettünk képeket sem, valamint ha írtam volna bármi napló félét, akkor sem írtam volna bele, valamilyen szinten nem akartam meg örökíteni ezeket a nehéz napokat. Lelkileg nagyon nehéz volt. Folyamatosan a gondolatok a "miért pont én" és társaik foglalkoztattak... Majd lassan kikerült az inkubátorbol és más csak hizlalni kellett, és Dec. 29.-én, 24 kórházi nap után haza jöhetett. Szerencsére eddig úgy fest, hogy semmi komolyabb visszamaradása nem lett, csak enyhe tanulási fejlesztésre jár. De ez sem tuti, hogy csak a koraszülöttségére vezethető vissza.
Akkoriban kerestük "orvosilag" is a miérteket., gondolom minden koraszülésnél leül a szülő és az orvos(ok), és megpróbálják kideríteni, hogy mi is történhetett. Én nem ittam és dohányoztam meg kábítószereztem akkor sem így azokat kizártuk, alapból egészséges vagyok... Így valószínűleg egy terhesség alatti felfázás volt a baj okozója az 5. hónap környékén, amit a korábbi (SZTK-s) orvosom nem vett komolyan. Közölte, hogy hisztis vagyok se UH se semmi, holott panaszkodtam, hogy fájnak a veséim, csíp ha pisilek... Néhány nap múlva a körzeti dokink csinált egy egyszerű vizelet tesztet (mert felkerestem, hogy adjon valami fájdalom és láz csillapítót, amit ilyenkor is szedhetek), cukrot fehérjét és egyebeket találtak, mentővel akart beküldeni a kórházba. Bár ott jó helyre kerültem, akkor ismertem meg Bácskai doktort is, mindent megtettek, de utólag derült ki, hogy az a "nyavalya" megfertőzte a méhemet, benne a gyereket, ezért is született tüdőgyulladással, és a méhem és a burok csak a 33. hétig bírta hordani a terhességet.
DE mindez már csak a múlté, itt van a ma 8 éves második osztályos egészséges nagy lányom!

december 2.

A régi-új babakocsi

Végre elkészült a Kevin volt babakocsija, a szuper kis Brevi Colibri on the road...
Hát mit ne mondjak hatalmas különbség van közte és a NANIA kerekes hordozónk között. Persze mindegyiknek rengeteg pozitív oldala van.
De míg a nania kicsi könnyű egyszerűen lehet vele tömeg-közlekedni és lépcsőzni, addig a Brevi nehéz (nekem legalábbis, mert amúgy kategóriájában középsúlyú)
Viszont a kisebbet nem lehetett már megfelelően téliesíteni, míg a nagyobban bőven elfér Nimród, akár hatalmas overállban is, van lábzsákja és esővédője, be tudom úgy takarni akármekkora takaróval is, hogy ne rúgja le... Nagyobb a bevásárló kosara is (és szemben sok babakocsival ebbe akkor is tudok pakolni, ha teljesen le fektettem a háttámlát) és zsebei is vannak hátul amit be lehet "zárni" húzózárral...
Viszont nagyon furcsa volt először tolni a nagyot a kisebb után...
Autós nyelvre úgy fordíthatnám le a 2 babakocsi összehasonlítását, mintha egy Smartot vennénk egy Hammer dzsiphez Mind a kettőt imádnám, de mindegyiknek más tulajdonságai a kiemelhetőek...



december 11.

Az elmúlt napok "zanzásítva"

Először is: Nem tetszik az új dizájn... Én mondjuk itt a neten olyan vagyok, hogy nem szeretem a változásokat (ellentétben az élettel)
Szeretem, ha minden ott van a felületen, ahol "hagytam", és nem kell újra keresgélnem a dolgokat. Többek közt ezért is kerültem napokig a blogot...

Szombaton, Mikulás járt nálunk,( meg minden gyereknél gondolomKacsintóMosolygó arc), majd elmentünk a Minimax szülinapra. Igaz nem időztünk ott sokat, az Alma együttes koncertjére mentünk csak, valamint hazafelé vettem a gyerekeknek egy-egy könyvet. A nosztalgia mikulás gőzös vonattal jöttünk haza, Kevinnek nagyon tetszett. Nekem kevésbé, mert Apa dolgozott, és így egyedül vittem a 4 gyerkőcöt, és nem volt ép egyszerű dolog feltenni a babakocsit a régi szerelvényekre.
Az alma koncert viszont fantasztikus volt! Nagyon szeretem őket, szerencsére a gyerekek is. Tapasztalatom szerint ők nem egy megélhetési gyerekzenekar. Nagyon szimpatikus volt, hogy "interaktív" volt az előadás, beszélgettek, mókáztak a kicsikkel és a felnőttekkel is, mert biza 1-1 poén olyan volt, hogy a szülőket is megmosolyogtatta.
Haza felé a Bosnyákon már terelés volt, a hírekben is szereplő bombák miatt. A gyerekek tök "izgultak", mert azon az útvonalon még soha nem jártak, főképp nem a megszokott buszjáratunkkal, meg elcsípték a sofőrt tájékoztató rendőr mondandóját, és a bomba dolog érdekes volt nekik, egész hazaúton kérdezgették, a mi-miért stb kérdéseket...

Vasárnap vendégeink voltak, feljöttek a tesómék és a szüleim a Fannit köszönteni, valamint Kevin keresztszülei is. A konkrét bulit ismét a mekis repülőben tartottuk a gyerkőcöknek. A lakásunk nem éppen alkalmas annyi gyerek bulizására, na meg takarítsanak ottKacsintó.
Nimród délután udvarolt Pankának, Tündiék kislányának, Apa nagyon büszke volt rá.

Hétfőn szemészeten voltunk a Kittivel, ez a doktornő is arra jutott, hogy semmi baja sincs a kis szemének. Délután a csajok cirkuszban jártak, nagyon tetszett Nekik.

Kedden mozgalmas napunk volt, délelőtt az anyatejgyüjtő állomáson voltunk, az anyatejadó anyák klubbjában. Nekem nagyon érdekes volt, láthattam, hogy hova kerül a tej, miután elviszi a szállító. Volt egy kisebb beszélgetés is, eljött vendégnek a Heim P. kórház toxikológia osztályának a főnővére, a mérgezéses balesetekről és azok elkerüléséről beszélgettünk. A megelőzésről sok újat nem mondott (legalábbis nekem), viszont mesélt érdekes esetekről, mikor a kedves szülők mindenféle "hülyeséget" (illo-olajtól kezdve egyéb nyalánkság) adnak a gyereknek pl vigantol helyett, vagy anyuka meg akarta hánytatni a valamit nyelt gyereket, és a műkörmével kaparta a gyerek torkát, amiből maradandó sérülés lettMérges... Szóval ezeken pöttyet elszörnyűlködtem magamban, hogy előfordulhat ilyesmi, de ezek után azért én is mégjobban odafigyelek. Nimród jól elvolt ott is a hatalmas játszó szivacson, figyelgette a babákat, némelyikkel beszélgetett is.
Arról is beszélgettünk, hogy mennyi tej leadó anya van, sajnos "természetesen" sokkal keesebb, mint amennyire szükség lenne, és sokszor megesik állítólag, hogy a védőnők beszélik le az anyukákat, mondván sok macerával jár a megelőző vizsgálatTitokzatos, mivel én itt (is) szeretném népszerüsíteni az anyatej leadást, leírom: 4(!) kötelező szűrés van, az eggyik a wassermann vizsgálat, amit a várandósság elején a legelső vérvételkor néznek is, és azt el is fogadja az állomás, kell egy egyévesnél nem régebbi tüdőszűrő lelet, valamint szintén egy egyévesnél nem régebbi HIV szűrési lelet-egy apró vérvétel, nagyon is kibírható, és egy széklet vizsgálat. A beutalót a körzeti doki adja, de a "prodoktumot" nem kell nekünk hurcolászni, hanem elviszi akár a szállító is, és akkor egyből az anyatejgyüjtő állomásra megy a lelet.-szóval ezeket kell nekünk teléjesíteni, valamint egy minimál papírmunkát a védőnőnek (erre nem fűlik némelyiknek a foga), szerencsére nekem nagyon lelkes védőnőm volt, már a terhességem alatt jeleztem, hogy szeretnék majd leadni, és örömmel fogadta, szívesen töltögette a kartont, amit ilyenkor kell neki...
Délre volt egy másik szintén babás találka, ahonnan nem kicsit elkéstünkSzégyenlős, ezt rettenetesen sajnálom, mert így lecsúsztam Bilu-Erikáról, és pici babájáról Barbiról. Pedig annyira szeretném megismerni személyesen. De annyira belefeletkeztem az anyatejes beszélgetésbe, hogy nem néztem a telcsimet (amit naná, hogy lehalkítottam). Szóval már csak 2 babával és az anyukáikkal találkoztunk, Botival (és Andi anyuval), valamint Nórival (és Dóra anyuval), de jól éreztük magunkat így is (azért természetesen full lelki ismi furdim van/volt Erikáék miatt). Most a Lurdy házban voltunk az ottani játszóházban, ezt nyugodta szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Innen nem utáltak ki bennünket pl a nyilvános szoptatásértKinyújtott nyelvűNagy mosoly, valamint elég jól felszerelt, és abban az időszakban nem is volt tele, sőt rajtunk kívül csak 2-3 anyuka volt a gyerekeivel, ott is többé-kevésbé babák voltak. (külön pozitívum volt nekem, hogy Alma szólt a háttérben), majd később kiültünk a csajokkal kajálni, a gyerekek pedig versenyt aludtakPiros szív
Elvileg most pénteken is lett volna egy kisebb randi pár 2008 Júniusi babás csajszival, és poronttyal, de sajnos a házigazda Meara aki valójában Orsi, és a 2 kisgyerkőce megbetegedettSzomorú, Nekik ezúton is mielőbbi gyors gyógyulást kívánok!
Hétfőn székesfehérvárra megyünk szintén babás tali, szintén Orsinál, de nem Mearánál.

A végére hagytam a legnagyobb eseményt: Nimród hétfőn (12.08.-án) 20:25 perckor Fél éves lett! Isten éltesse a DrágámatPiros szívSzülinapi torta! Szerencsére minden nagyon oké Vele, pont olyan mint lennie kell, pörög-forog, tolat, próbálkozik a mászással, gagyog, kacag stb. és imádjuk!Mosolygó arc
december 5.

2000.12.05

Már nyolc éve...
Bizony! Ma 8 éves lett a nagyobbik lányom Fanni Viktória!
Valahogy így kezdődött a dolog:
2000.12.03.-án vasárnap este arra lettem figyelmes, hogy vérzek, ami a 33. héten nem a legjobb dolog, így hétfőn reggel a kórházba siettem, ahol közölte az orvosom (dr Bácskai), hogy ez bizony a nyákdugóm volt, és szerinte két héten belül itt baba lesz, így nem enged haza a kórházból, szigorú fekvés. Amit igyekeztem is tartani, de kedden reggel fél 7-kor, mikor tusolni indultam megrepedt a burok, elfolyt a magzatvíz, visszafordíthatatlanul megindult a szülés. Akkor még a régi épületekben volt a terhes osztály, és a szülészet. Így szépen sétálhattam át a nagy pakkokkal a másik épületben, közben telefonálgattam, hívtam anyuékat, meg próbáltam a Páromat is, aki épp sorkatona volt és az újpalotai laktanyában éppen vért adott, és a telefonja (ami elvileg nála sem lehetett volna) lenémítva pihent a szekrényében. Itt jött a B terv, anyósom (aki olyan helyen dolgozik, hogy kapcsolata van a honvédséggel is) hívta a parancsnokot, hogy kerítse elő a férjemet, és küldje gyorsan hozzám Fehérvárra...
Kb. 10 óráig az ijedtségen, és az aggódáson kívül semmi bajom nem volt, nem hittem, hogy itt még ma meglesz a gyerek, se fájás, se semmi nem volt, az orvos késő délutánig adott időt, hogy magától induljon tovább a dolog, aztán az oxitocint helyezte kilátásba, de ezt nem kellett megvárnunk, lassan jöttek a fájások, és haladtunk is előre, miközben életem párja, az Apuka robogott a vonattal valahol Bp és Fehérvár között, szóval többé-kevésbé egyedül voltam, és ez nagyon rossz volt. A régi részen a szülőszoba úgy volt, hogy volt egy egy ágyas, és egy olyan hely, ahol 4-5 szülőágy volt, függönyökkel elválasztva. Mivel koraszülésem volt, ami komplikációkkal járhat stb. így az egy ágyasba kerültem, akkoriban, főleg ha sokan szültek, többnyire csak ott lehetett bent az apa is, de nekem nem voltak ilyen reményeim. Ám a kitolási szak kezdete előtt alig pár perccel (mint ugye később megtudtuk) jött be az orvosom és azt mondta, hogy tartsak ki, mert mindjárt jön a férjem is. Mondtam, hogy sztem össze kever valakivel, az én párom pesten van. De nem! Röviddel ezután megjelent az ajtóban, így a következő 10-15 percet már "együtt csináltuk" végig.
Kislányom annyira kíváncsi volt már a világra, hogy durván max 2 órás vajúdás után (ha nem a víz elfolyást veszem, hanem a fájásokat) 11:55 perckor megérkezett 33 hétre 2350 g-al, és 50 cm-el, ami nagyon jó értéknek számít.
Bár fél pillanatra megmutatták, de aztán szaladtak vele a koraszülött osztályra, ami akkor még egy teljesen másik épületben volt. Aznap már nem láthattam. Volt nekem is kisebb komplikációm (nem jött le a placenta, majdnem elvéreztem műtét közben) de ez akkor másodlagos volt nekem
Fannit lélegeztető gépre tették, tüdőgyulladása volt, be kellett csövezni a mellkasát. Az orvos azt mondta az első egy hét a kritikus, addig ne is kérdezzünk semmit, csak örüljünk minden napnak. Néhány nap alatt lefogyott 1800g alá, majdnem egy hétig volt gépen, ha jól emlékszem 1,5 hétig inkubátorban. Akkor még nem készítettünk képeket sem, valamint ha írtam volna bármi napló félét, akkor sem írtam volna bele, valamilyen szinten nem akartam meg örökíteni ezeket a nehéz napokat. Lelkileg nagyon nehéz volt. Folyamatosan a gondolatok a "miért pont én" és társaik foglalkoztattak... Majd lassan kikerült az inkubátorbol és más csak hizlalni kellett, és Dec. 29.-én, 24 kórházi nap után haza jöhetett. Szerencsére eddig úgy fest, hogy semmi komolyabb visszamaradása nem lett, csak enyhe tanulási fejlesztésre jár. De ez sem tuti, hogy csak a koraszülöttségére vezethető vissza.
Akkoriban kerestük "orvosilag" is a miérteket., gondolom minden koraszülésnél leül a szülő és az orvos(ok), és megpróbálják kideríteni, hogy mi is történhetett. Én nem ittam és dohányoztam meg kábítószereztem akkor sem így azokat kizártuk, alapból egészséges vagyok... Így valószínűleg egy terhesség alatti felfázás volt a baj okozója az 5. hónap környékén, amit a korábbi (SZTK-s) orvosom nem vett komolyan. Közölte, hogy hisztis vagyok se UH se semmi, holott panaszkodtam, hogy fájnak a veséim, csíp ha pisilek... Néhány nap múlva a körzeti dokink csinált egy egyszerű vizelet tesztet (mert felkerestem, hogy adjon valami fájdalom és láz csillapítót, amit ilyenkor is szedhetek), cukrot fehérjét és egyebeket találtak, mentővel akart beküldeni a kórházba. Bár ott jó helyre kerültem, akkor ismertem meg Bácskai doktort is, mindent megtettek, de utólag derült ki, hogy az a "nyavalya" megfertőzte a méhemet, benne a gyereket, ezért is született tüdőgyulladással, és a méhem és a burok csak a 33. hétig bírta hordani a terhességet.
DE mindez már csak a múlté, itt van a ma 8 éves második osztályos egészséges nagy lányom!


Ismét csak pár szó az elmúlt napokról

Hirtelen nem is tudom mi mindent akartam leírni, többé-kevésbé átlagos hetünk van-volt.

Múlt héten szombaton ismét kiruccantunk kicsit, ránk fért. A nagyok a Mamáéknál voltak, így Tomiékkal lementünk Esztergomba fürdeni egyet. Nagyon jól éreztük magunkat! Tomi hozta a kis-tesóját Szabit, aki Fannimmal egy idős. Érdekessé tette az odafelé vezető utat, mint Shreknek a Szamár Nagy mosoly, végig azt kérdezgette, hogy ott vagyunk-e már. Mikor beértünk átöltöztünk stb, akkor azért Nimródnak nem tetszett annyira elsőre mint legutóbb, többen megállapítottuk, hogy bizony mind a víz, mind a fürdő levegője hidegebb mint volt akkor, mikor ott jártunk. De azért megbarátkozott később nagyon hamar a Törpém, és jókat úszkált. Ahogy mi is. Szabi először félt a csúszdától, persze mert ez a két bolond (Életem párja és a Tomi) azzal hülyítették, hogy a minap beszorult valaki, úgy kellett kibontani a csúszdát, hogy kiszedjék, meg letépte valakinek a karját stb. Na, hát nem kevés erőfeszítésembe került, míg megértettem vele, hogy a srácok csak szívatják, szemléltettem is (magam is lecsúsztam) na meg ugye az érvek, szóval megtört a jég: Szabi lecsúszott, alig leért már kiabálta is, hogy még egyszerNagy mosoly, szóval onnantól fogva szinte végig csak csúszdázott.. Haza felé már csend volt a kocsiban, a kicsik kidőltek, még el se hagytuk Esztergom határát, már aludtak.

Hétfőn pedig újra babataliztunk. Bár úgy festett, hogy a máv sztrájk közbe szól, ugye a vonatok nem járnak, a buszokra meg nem fértünk volna fel babakocsival, hiszen ilyenkor rendesen tömve vannak. De szerencsére jött még valaki (Gabi) pestről, és így együtt mentünk autóval. A találkozás ismét remek volt. Nagyon szeretek "élőben" is találkozni azokkal a csajokkal, akikkel napi szinten csevegek itt az interneten. Jó látni azokat a babákat, akikről a beszélgetéseink többsége folyik. Mégis személyesen természetesen sokkal jobb. Itt érteni lehet minden egyes gesztikulációt nincsenek félreérthető szmájlik sem, na meg azért a szájával könnyebben kommunikál az ember, mint az "ujjaival". Most csak 5-en voltunk a székesfehérvári találkán, a házigazda Orsi Roxánával, Zsóka Enikővel, Defter Gabi Zozi val, és Limosa Gabi Andrással, valamint Nimród és én. Tüneményesen eljátszottak a gyerkőcök a szőnyegen, mindegyik nagyon ügyes volt, mutogatták ki mit tud. Enci például nagyon aranyosan mászik, és ráadásnak gyorsan. Jól rá is startolt NimródraPiros szív, szegénykém kicsit meg is ijedt, mit akar ez a gyors babacsajszi, aztán jól szemügyre vették egymás arcát, persze a kezükkel Kacsintó
Még egyszer (itt is) nagyon szépen köszönjük Orsinak a vendéglátást!
Képek:

Nimródnak új szokása van, ha nem kötöm le a pihenőszékbe, akkor kimászik. Ügyesen hasra fordul és letolja magát. Először térdel és a pihiszéken támaszkodik, többnyire az övet rágcsálja, majd ha megunja, akkor "hátrafelé mászva" teljesen elhagyja a pihenőszéket, és elindul felfedezni a szobát. Úgyhogy most nem győzöm tanítani a nagyokat, hogy soha semmi apró-lenyelhető játékot ilyesmit ne hagyjanak a földön, mert az ördög nem alszik. Párszor le szerettem volna videózni a kimászást, de a kis Vakarcs, amint meglátja, hogy figyelem vagy azonnal abba hagyja, vagy még sírni is kezd, hogy minek dolgozzon Ő vegyem inkább ki én és persze azonnalKacsintóMosolygó arc.
Annyira aranyos, ahogy a nagyokat szemléli, mint valami fél-Isteneket, főleg ugye a Kevint. Nagyon szereti őket, és szerencsére Ők is a picit.

Sajnos csütörtökre Kevin is lebetegedett, begyulladt a foga. Most úgy fest mint egy kis hörcsög. Jártunk a gyerekdokinál, és fogorvosnál is. De szerintem ma is megyünk még, mert még mindig lázas, pedig nem lenne neki "szabad", mert megnyitották a fogát... S ami még érdekes, hogy mind a 2 oldala az arcának meg van duzzadva, pedig a fogától csak az egyiknek lenne indokolt.Szomorú Szóval lehet van más betegsége is a fogacskáján kívül.

A Csajok ma már nem tanulnak a suliban, csak a karácsonyi ünnepről szól minden, először azt hiszem az aulában a közös ünnepen vannak, majd mindenki a saját osztályában bulizik, vittek sütit, meg inni valót. Ma délben lehet is értük menni. Szerencsére nem pingvin cuccban kellett menjenek, csak "csinosban". Én személy szerint nem szeretem azt, ha fekete-fehérben kell ünnepelni, főképp ilyen jellegű alkalmakat. Mert az teljesen okés, hogy az évzáró, meg a nagy (történelmi) ünnepélyeken így öltöznek, de az ilyen buli jellegű ünnepekre nem kéne. Szerencsére nem is kell.
A Kevin nem marad le a karácsonyi ünneplésről, mert az oviban nem ünneplik szó szerint (remélem a hanukát semKacsintóTitokzatosGúnyos). Pár napja van egy fenyő az előtérben, meg fel van díszítve sok minden, de ennyi...

Szerencsére a karácsonyi bevásárlás szinte teljes egészében le van tudva, javát az interneten keresztül bonyolítottuk, volt amit futárral vagy postával, de pl Apa ma megy személyesen átvenni az utolsó adagok egyikét. Elég lesz a tömegből az, amikor az élelmiszereket vásároljuk. Nem bírom már annyira a tömeget, főleg gyerekkel.
Idén már mű fenyőnk lesz. Több okból döntöttünk így. Elsősorban azért mert tavaly nagyon sokat szenvedtünk mire a talpába faragtuk a fenyőt, amit egyébként az utolsó percben vettem meg, ráadásul nem kicsit görbe volt, viszont baromi nehéz, így a vízzel tölthető műanyag fenyőtalp azonnal megroggyant, így ép hogy csak kibírta az ünnepet, nem lehetett eltenni a köv. ünnepig. Így idén is kellett volna venni újat (masszívabbat-ami ugye drágább is), na meg ugye ismét "küzdeni" a talpba faragással Ami Apukámnak 100szor gyorsabban menne, de ugye nagyon messze vannak. A kivágott fenyők nem is olcsók, főleg egy szebb, tartósabb fajta, így ha azt vesszük, hogy talpat is kellett volna venni nem sokkal került többe a műfenyő. Igyekeztünk szebb darabot választani tobozzal meg minden, hisz ugye több évre választottuk. Nem lesz görbe sem, mint az eddig vásárolt vágott fenyőink többségeSzégyenlős, ami az árusnál még tökéletesnek tűnt, de amint haza vittük már kevésbé... Valamint ugye így gondoltunk a környezetre is, így miattunk már nem kell kivágni egy fenyőt sem. Mondjuk ez a dolog elég visszás, hiszen ezeket a fenyőket azért ültetik, hogy egyszer kivágják, így munkát és "kenyeret" adnak azoknak az embereknek akik gondozzák ezeket a fenyőerdőket. De mi most már mégis a műfenyő mellett döntöttünk, kényelemből.
Ám a legtöbb ajándékot (a gyerekeinkét) idén sem csomagoljuk, csak 1-1 masni dísszel (amit később a fára is felköthetünk, például a ledézsmált szaloncukrok helyéreSzégyenlősKacsintóNagy mosoly), mert az is ismeretes, hogy nem kevés fát vágnak ki a csomagoló papírért, egy-egy karácsonyért nem kevés erdő tűnik el, és a csomagolás java még az ünnep alatt a kukában landol, sokszor nem is hasznosítjuk újra. Töredelmesen bevallom nem igazán vagyunk környezet tudatosak, de legalább erre már ügyelünk. Minden egy kis lépéssel kezdődik. Bár pl. jó ideje az elemeket is az iskolai gyűjtőbe dobjuk, nem a kukába, de szelektivitás terén még bőven van mit tanulnunk.
Így csak a tágabb értelemben vett családnak csomagolunk idén.
A Szüleim ajándéka viszont még nem dőlt el mi is legyen. Szerettem volna fényképes ajándékot, de valószínűleg addig húztam a fotózás részét a dolognak, hogy már nem készülne el. Ezen kívül viszont már meg van minden. Remélem mindenki örül majd a maga ajándékának.
Az ünnepi "menü" kigondolása is az utolsó percre marad, de mivel mi nem várunk vendégeket (pofátlan módon csak mi megyünkKinyújtott nyelvű), így nem töröm magamat annyira, a gyerekeket úgysem a kaja érdekli majd. Valószínű szentestére lesz húsleves, meg velencei apró pecsenye, valamint valami süti + gyümölcs, első ünnepre meg ha itthon leszünk, akkor vagy gombócos esetleg rakott káposzta, de az is lehet rakott krumpli, ami tudom nem "ünnepi", viszont Apa kedvence... 26.-án Anyuéknál ünneplünk, sajnos ő akkor lesz csak szabadnapos.


Ha esetleg valaki addig nem olvas már, vagy én leszek lusta dög megint írni, akkor most kívánok:
ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Néhány kedvenc karácsonyi számom a videókon...


december 11.

Az elmúlt napok "zanzásítva"

Először is: Nem tetszik az új dizájn... Én mondjuk itt a neten olyan vagyok, hogy nem szeretem a változásokat (ellentétben az élettel)
Szeretem, ha minden ott van a felületen, ahol "hagytam", és nem kell újra keresgélnem a dolgokat. Többek közt ezért is kerültem napokig a blogot...

Szombaton, Mikulás járt nálunk,( meg minden gyereknél gondolomKacsintóMosolygó arc), majd elmentünk a Minimax szülinapra. Igaz nem időztünk ott sokat, az Alma együttes koncertjére mentünk csak, valamint hazafelé vettem a gyerekeknek egy-egy könyvet. A nosztalgia mikulás gőzös vonattal jöttünk haza, Kevinnek nagyon tetszett. Nekem kevésbé, mert Apa dolgozott, és így egyedül vittem a 4 gyerkőcöt, és nem volt ép egyszerű dolog feltenni a babakocsit a régi szerelvényekre.
Az alma koncert viszont fantasztikus volt! Nagyon szeretem őket, szerencsére a gyerekek is. Tapasztalatom szerint ők nem egy megélhetési gyerekzenekar. Nagyon szimpatikus volt, hogy "interaktív" volt az előadás, beszélgettek, mókáztak a kicsikkel és a felnőttekkel is, mert biza 1-1 poén olyan volt, hogy a szülőket is megmosolyogtatta.
Haza felé a Bosnyákon már terelés volt, a hírekben is szereplő bombák miatt. A gyerekek tök "izgultak", mert azon az útvonalon még soha nem jártak, főképp nem a megszokott buszjáratunkkal, meg elcsípték a sofőrt tájékoztató rendőr mondandóját, és a bomba dolog érdekes volt nekik, egész hazaúton kérdezgették, a mi-miért stb kérdéseket...

Vasárnap vendégeink voltak, feljöttek a tesómék és a szüleim a Fannit köszönteni, valamint Kevin keresztszülei is. A konkrét bulit ismét a mekis repülőben tartottuk a gyerkőcöknek. A lakásunk nem éppen alkalmas annyi gyerek bulizására, na meg takarítsanak ottKacsintó.
Nimród délután udvarolt Pankának, Tündiék kislányának, Apa nagyon büszke volt rá.

Hétfőn szemészeten voltunk a Kittivel, ez a doktornő is arra jutott, hogy semmi baja sincs a kis szemének. Délután a csajok cirkuszban jártak, nagyon tetszett Nekik.

Kedden mozgalmas napunk volt, délelőtt az anyatejgyüjtő állomáson voltunk, az anyatejadó anyák klubbjában. Nekem nagyon érdekes volt, láthattam, hogy hova kerül a tej, miután elviszi a szállító. Volt egy kisebb beszélgetés is, eljött vendégnek a Heim P. kórház toxikológia osztályának a főnővére, a mérgezéses balesetekről és azok elkerüléséről beszélgettünk. A megelőzésről sok újat nem mondott (legalábbis nekem), viszont mesélt érdekes esetekről, mikor a kedves szülők mindenféle "hülyeséget" (illo-olajtól kezdve egyéb nyalánkság) adnak a gyereknek pl vigantol helyett, vagy anyuka meg akarta hánytatni a valamit nyelt gyereket, és a műkörmével kaparta a gyerek torkát, amiből maradandó sérülés lettMérges... Szóval ezeken pöttyet elszörnyűlködtem magamban, hogy előfordulhat ilyesmi, de ezek után azért én is mégjobban odafigyelek. Nimród jól elvolt ott is a hatalmas játszó szivacson, figyelgette a babákat, némelyikkel beszélgetett is.
Arról is beszélgettünk, hogy mennyi tej leadó anya van, sajnos "természetesen" sokkal keesebb, mint amennyire szükség lenne, és sokszor megesik állítólag, hogy a védőnők beszélik le az anyukákat, mondván sok macerával jár a megelőző vizsgálatTitokzatos, mivel én itt (is) szeretném népszerüsíteni az anyatej leadást, leírom: 4(!) kötelező szűrés van, az eggyik a wassermann vizsgálat, amit a várandósság elején a legelső vérvételkor néznek is, és azt el is fogadja az állomás, kell egy egyévesnél nem régebbi tüdőszűrő lelet, valamint szintén egy egyévesnél nem régebbi HIV szűrési lelet-egy apró vérvétel, nagyon is kibírható, és egy széklet vizsgálat. A beutalót a körzeti doki adja, de a "prodoktumot" nem kell nekünk hurcolászni, hanem elviszi akár a szállító is, és akkor egyből az anyatejgyüjtő állomásra megy a lelet.-szóval ezeket kell nekünk teléjesíteni, valamint egy minimál papírmunkát a védőnőnek (erre nem fűlik némelyiknek a foga), szerencsére nekem nagyon lelkes védőnőm volt, már a terhességem alatt jeleztem, hogy szeretnék majd leadni, és örömmel fogadta, szívesen töltögette a kartont, amit ilyenkor kell neki...
Délre volt egy másik szintén babás találka, ahonnan nem kicsit elkéstünkSzégyenlős, ezt rettenetesen sajnálom, mert így lecsúsztam Bilu-Erikáról, és pici babájáról Barbiról. Pedig annyira szeretném megismerni személyesen. De annyira belefeletkeztem az anyatejes beszélgetésbe, hogy nem néztem a telcsimet (amit naná, hogy lehalkítottam). Szóval már csak 2 babával és az anyukáikkal találkoztunk, Botival (és Andi anyuval), valamint Nórival (és Dóra anyuval), de jól éreztük magunkat így is (azért természetesen full lelki ismi furdim van/volt Erikáék miatt). Most a Lurdy házban voltunk az ottani játszóházban, ezt nyugodta szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Innen nem utáltak ki bennünket pl a nyilvános szoptatásértKinyújtott nyelvűNagy mosoly, valamint elég jól felszerelt, és abban az időszakban nem is volt tele, sőt rajtunk kívül csak 2-3 anyuka volt a gyerekeivel, ott is többé-kevésbé babák voltak. (külön pozitívum volt nekem, hogy Alma szólt a háttérben), majd később kiültünk a csajokkal kajálni, a gyerekek pedig versenyt aludtakPiros szív
Elvileg most pénteken is lett volna egy kisebb randi pár 2008 Júniusi babás csajszival, és poronttyal, de sajnos a házigazda Meara aki valójában Orsi, és a 2 kisgyerkőce megbetegedettSzomorú, Nekik ezúton is mielőbbi gyors gyógyulást kívánok!
Hétfőn székesfehérvárra megyünk szintén babás tali, szintén Orsinál, de nem Mearánál.

A végére hagytam a legnagyobb eseményt: Nimród hétfőn (12.08.-án) 20:25 perckor Fél éves lett! Isten éltesse a DrágámatPiros szívSzülinapi torta! Szerencsére minden nagyon oké Vele, pont olyan mint lennie kell, pörög-forog, tolat, próbálkozik a mászással, gagyog, kacag stb. és imádjuk!Mosolygó arc


Ismét csak pár szó az elmúlt napokról

Hirtelen nem is tudom mi mindent akartam leírni, többé-kevésbé átlagos hetünk van-volt.

Múlt héten szombaton ismét kiruccantunk kicsit, ránk fért. A nagyok a Mamáéknál voltak, így Tomiékkal lementünk Esztergomba fürdeni egyet. Nagyon jól éreztük magunkat! Tomi hozta a kis-tesóját Szabit, aki Fannimmal egy idős. Érdekessé tette az odafelé vezető utat, mint Shreknek a Szamár Nagy mosoly, végig azt kérdezgette, hogy ott vagyunk-e már. Mikor beértünk átöltöztünk stb, akkor azért Nimródnak nem tetszett annyira elsőre mint legutóbb, többen megállapítottuk, hogy bizony mind a víz, mind a fürdő levegője hidegebb mint volt akkor, mikor ott jártunk. De azért megbarátkozott később nagyon hamar a Törpém, és jókat úszkált. Ahogy mi is. Szabi először félt a csúszdától, persze mert ez a két bolond (Életem párja és a Tomi) azzal hülyítették, hogy a minap beszorult valaki, úgy kellett kibontani a csúszdát, hogy kiszedjék, meg letépte valakinek a karját stb. Na, hát nem kevés erőfeszítésembe került, míg megértettem vele, hogy a srácok csak szívatják, szemléltettem is (magam is lecsúsztam) na meg ugye az érvek, szóval megtört a jég: Szabi lecsúszott, alig leért már kiabálta is, hogy még egyszerNagy mosoly, szóval onnantól fogva szinte végig csak csúszdázott.. Haza felé már csend volt a kocsiban, a kicsik kidőltek, még el se hagytuk Esztergom határát, már aludtak.

Hétfőn pedig újra babataliztunk. Bár úgy festett, hogy a máv sztrájk közbe szól, ugye a vonatok nem járnak, a buszokra meg nem fértünk volna fel babakocsival, hiszen ilyenkor rendesen tömve vannak. De szerencsére jött még valaki (Gabi) pestről, és így együtt mentünk autóval. A találkozás ismét remek volt. Nagyon szeretek "élőben" is találkozni azokkal a csajokkal, akikkel napi szinten csevegek itt az interneten. Jó látni azokat a babákat, akikről a beszélgetéseink többsége folyik. Mégis személyesen természetesen sokkal jobb. Itt érteni lehet minden egyes gesztikulációt nincsenek félreérthető szmájlik sem, na meg azért a szájával könnyebben kommunikál az ember, mint az "ujjaival". Most csak 5-en voltunk a székesfehérvári találkán, a házigazda Orsi Roxánával, Zsóka Enikővel, Defter Gabi Zozi val, és Limosa Gabi Andrással, valamint Nimród és én. Tüneményesen eljátszottak a gyerkőcök a szőnyegen, mindegyik nagyon ügyes volt, mutogatták ki mit tud. Enci például nagyon aranyosan mászik, és ráadásnak gyorsan. Jól rá is startolt NimródraPiros szív, szegénykém kicsit meg is ijedt, mit akar ez a gyors babacsajszi, aztán jól szemügyre vették egymás arcát, persze a kezükkel Kacsintó
Még egyszer (itt is) nagyon szépen köszönjük Orsinak a vendéglátást!
Képek:

Nimródnak új szokása van, ha nem kötöm le a pihenőszékbe, akkor kimászik. Ügyesen hasra fordul és letolja magát. Először térdel és a pihiszéken támaszkodik, többnyire az övet rágcsálja, majd ha megunja, akkor "hátrafelé mászva" teljesen elhagyja a pihenőszéket, és elindul felfedezni a szobát. Úgyhogy most nem győzöm tanítani a nagyokat, hogy soha semmi apró-lenyelhető játékot ilyesmit ne hagyjanak a földön, mert az ördög nem alszik. Párszor le szerettem volna videózni a kimászást, de a kis Vakarcs, amint meglátja, hogy figyelem vagy azonnal abba hagyja, vagy még sírni is kezd, hogy minek dolgozzon Ő vegyem inkább ki én és persze azonnalKacsintóMosolygó arc.
Annyira aranyos, ahogy a nagyokat szemléli, mint valami fél-Isteneket, főleg ugye a Kevint. Nagyon szereti őket, és szerencsére Ők is a picit.

Sajnos csütörtökre Kevin is lebetegedett, begyulladt a foga. Most úgy fest mint egy kis hörcsög. Jártunk a gyerekdokinál, és fogorvosnál is. De szerintem ma is megyünk még, mert még mindig lázas, pedig nem lenne neki "szabad", mert megnyitották a fogát... S ami még érdekes, hogy mind a 2 oldala az arcának meg van duzzadva, pedig a fogától csak az egyiknek lenne indokolt.Szomorú Szóval lehet van más betegsége is a fogacskáján kívül.

A Csajok ma már nem tanulnak a suliban, csak a karácsonyi ünnepről szól minden, először azt hiszem az aulában a közös ünnepen vannak, majd mindenki a saját osztályában bulizik, vittek sütit, meg inni valót. Ma délben lehet is értük menni. Szerencsére nem pingvin cuccban kellett menjenek, csak "csinosban". Én személy szerint nem szeretem azt, ha fekete-fehérben kell ünnepelni, főképp ilyen jellegű alkalmakat. Mert az teljesen okés, hogy az évzáró, meg a nagy (történelmi) ünnepélyeken így öltöznek, de az ilyen buli jellegű ünnepekre nem kéne. Szerencsére nem is kell.
A Kevin nem marad le a karácsonyi ünneplésről, mert az oviban nem ünneplik szó szerint (remélem a hanukát semKacsintóTitokzatosGúnyos). Pár napja van egy fenyő az előtérben, meg fel van díszítve sok minden, de ennyi...

Szerencsére a karácsonyi bevásárlás szinte teljes egészében le van tudva, javát az interneten keresztül bonyolítottuk, volt amit futárral vagy postával, de pl Apa ma megy személyesen átvenni az utolsó adagok egyikét. Elég lesz a tömegből az, amikor az élelmiszereket vásároljuk. Nem bírom már annyira a tömeget, főleg gyerekkel.
Idén már mű fenyőnk lesz. Több okból döntöttünk így. Elsősorban azért mert tavaly nagyon sokat szenvedtünk mire a talpába faragtuk a fenyőt, amit egyébként az utolsó percben vettem meg, ráadásul nem kicsit görbe volt, viszont baromi nehéz, így a vízzel tölthető műanyag fenyőtalp azonnal megroggyant, így ép hogy csak kibírta az ünnepet, nem lehetett eltenni a köv. ünnepig. Így idén is kellett volna venni újat (masszívabbat-ami ugye drágább is), na meg ugye ismét "küzdeni" a talpba faragással Ami Apukámnak 100szor gyorsabban menne, de ugye nagyon messze vannak. A kivágott fenyők nem is olcsók, főleg egy szebb, tartósabb fajta, így ha azt vesszük, hogy talpat is kellett volna venni nem sokkal került többe a műfenyő. Igyekeztünk szebb darabot választani tobozzal meg minden, hisz ugye több évre választottuk. Nem lesz görbe sem, mint az eddig vásárolt vágott fenyőink többségeSzégyenlős, ami az árusnál még tökéletesnek tűnt, de amint haza vittük már kevésbé... Valamint ugye így gondoltunk a környezetre is, így miattunk már nem kell kivágni egy fenyőt sem. Mondjuk ez a dolog elég visszás, hiszen ezeket a fenyőket azért ültetik, hogy egyszer kivágják, így munkát és "kenyeret" adnak azoknak az embereknek akik gondozzák ezeket a fenyőerdőket. De mi most már mégis a műfenyő mellett döntöttünk, kényelemből.
Ám a legtöbb ajándékot (a gyerekeinkét) idén sem csomagoljuk, csak 1-1 masni dísszel (amit később a fára is felköthetünk, például a ledézsmált szaloncukrok helyéreSzégyenlősKacsintóNagy mosoly), mert az is ismeretes, hogy nem kevés fát vágnak ki a csomagoló papírért, egy-egy karácsonyért nem kevés erdő tűnik el, és a csomagolás java még az ünnep alatt a kukában landol, sokszor nem is hasznosítjuk újra. Töredelmesen bevallom nem igazán vagyunk környezet tudatosak, de legalább erre már ügyelünk. Minden egy kis lépéssel kezdődik. Bár pl. jó ideje az elemeket is az iskolai gyűjtőbe dobjuk, nem a kukába, de szelektivitás terén még bőven van mit tanulnunk.
Így csak a tágabb értelemben vett családnak csomagolunk idén.
A Szüleim ajándéka viszont még nem dőlt el mi is legyen. Szerettem volna fényképes ajándékot, de valószínűleg addig húztam a fotózás részét a dolognak, hogy már nem készülne el. Ezen kívül viszont már meg van minden. Remélem mindenki örül majd a maga ajándékának.
Az ünnepi "menü" kigondolása is az utolsó percre marad, de mivel mi nem várunk vendégeket (pofátlan módon csak mi megyünkKinyújtott nyelvű), így nem töröm magamat annyira, a gyerekeket úgysem a kaja érdekli majd. Valószínű szentestére lesz húsleves, meg velencei apró pecsenye, valamint valami süti + gyümölcs, első ünnepre meg ha itthon leszünk, akkor vagy gombócos esetleg rakott káposzta, de az is lehet rakott krumpli, ami tudom nem "ünnepi", viszont Apa kedvence... 26.-án Anyuéknál ünneplünk, sajnos ő akkor lesz csak szabadnapos.


Ha esetleg valaki addig nem olvas már, vagy én leszek lusta dög megint írni, akkor most kívánok:
ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!


Ha elmúlik karácsony...

Bizony elmúlt... (de csillagszóró még maradtKacsintó)

Idén úgy döntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy az ünnepi készülődés sütés főzés egyebek összecsapjanak a fejem felett...
Most a hangsúly az EGYÜTT volt, erre fókuszáltunk. Nem stresszeltem magamat agyon olyan menün ami amúgy csak másodlagos volt minden évben, főzhettem én akármit is...
Idén meg jött még egy csavar a dolgokba ráadásnak. Úgy volt, hogy csak szenteste után megyünk le Velencére a szüleimhez, ám 22.-én este hívott Apukám, hogy hát mi lenne, ha mégis szenteste már lent lennénk? Na puff... Az addigi kb-ra össze állt tervem szerte foszlott, hogy majd 24.-én délelőtt a gyerekek csinálják a fát, én meg azért mégis csak valami ünnepi-féle kaját (francia saláta fasírt esetleg még valami leves is, meg könnyű süti)
Szóval terv "borult". Aznap már nem is foglalkoztam a témával, hogy most akkor mit tegyek...
Másnap reggel viszont erősen gondolkodóba estem, mi is legyen. Végül is az mellett a variáció mellett maradtunk, hogy még aznap (23) este megünnepeljük itthon a karácsonyt. Szóval, délelőtt befejeztük a karácsonyi nagytakarítást, hátra volt még portörlés (ami ünnep nélkül is heti 2x vanZavarban levő), de most azért a vitrin belsejét is alaposan kitöröltem, a benne levő cuccokat is, meg a szekrény tetejét stb.), felporszívóztam felmostam meg egyebek.
Majd össze szereltem a műfenyőnket és a gyerekek feldíszítették (az égősort azért én tettem fel)... Nimród persze nem könnyítette meg a napot, mert szokás szerint kézben akart lenni, bónuszban aludni se nagyon akart.
Éppen csak elkészültünk mire megjött Apa és Tomi, az utolsó ünnep előtti nagy bevásárlásból. Tomi átadta az ajándékait, és mi is neki a mienket (amit még szerencsére ünnep előtt-az utolsó pillanatban- kihoztak, mert erre jár haza az egyik dolgozó a webshop-ból). Egy darabig azokkal az ajándékokkal szöszmötöltek a gyerekek, majd beküldtük őket a szobájukba, hogy jöhessen az Angyalka.
Szerencsére úgy bizonyul idén sikerült olyan dolgokat ajándékozni, amik maximálisan sikeresek voltak. Kevin Thomas-os síneket mozdonyokat kapott, a csajok icurka-picurka állatos (Littles Pet Shop) házikót, meg tamagochit kaptak, az most náluk a menő, van már egy csomó nekik ilyen kisállatból van könyvük is hozzá (most is azokkal játszanak.) meg kaptak egy FurReal papagájt is (ami bár közös, de Kevin finoman szólva kisajátította) a pici FP tanuló kulcsot, meg K's plüss autót kapott, amit még nem tud igazán használni, mert nem tud egyedül ülni.
Kajának pizzát rendeltünk, ami nem túl "ünnepi" viszont nem volt időm főzni. Ám nem is idegeskedtem, kapkodtamKacsintó
Estig játszottak-játszottunk, igaz Apa hamar lepihent, mert Ő még 24.-én hajnalban is ment dolgozni. Én időközben kínlódtam a gömbkirakóval amit a lányok kaptak a Tomitól (és ő csak az egyiket rakta össze) Hát rendesen küzdöttem vele, mire elkészült, főleg az utolsó darabok voltak macerásak, mert ha egyet bepattintottam a helyére kiesett vagy 3... Remélem Tomi nem csuklott, de talán még a gömbkirakó kitalálója meg a kedves mamája is "veszélyben" volt ezen a térenSzégyenlős Majdnem éjfélig tartott a nagy játszás. Természetesen minden évben megfogadom, hogy soha többet zenélős/hangot adós játék, de valahogy mindig kerül a cuccok közé, hát a Fisher P "szinkronhangjától" már a falat kaparom. Lehet nem véletlenül énekelnek a kulcsok a sárga házról?

Szenteste Anyuékhoz mentünk, Apu halászlevet főzött (amit én nem szeretek, de a páromnak ízlett), Anyu is finom hamit csinált, az már természetesen ízlett. Átjöttek a tesómék is, hozták a kislányukat, nagyon jó volt a hangulat, szeretem, ha együtt a család.
Másnap, 25.-én az új velencei termál és élményfürdőbe mentünk a 3 nagyobbal, és tesómék Lucájával, a tesómék pedig Nimródomra vigyáztak. Elég vegyes élményeink vannak. Az ára elég húzós, ahhoz képest, hogy semmi extra nem volt benne. A külső medencéket nem lehet használni, csak fel vannak töltve... Oké az élmény részek a medencében jók, bár a jól beígért sodró hullám hiányzott, meg csúszda is csak a gyerekrészen van, ahol a karót-nyelt alkalmazottak (akik a vízet törlik a medence körül) még az olyan felnőttekre is rászólnak, akik a kicsi gyerekükkel csúsznának le... Az éttermi rész rohadt drága, és halkan jegyzem meg, a hamburger hús "kicsit" nyers voltMérges, a kiszolgálás annyira fürge volt, hogy Kevin elaludt amíg vártunk, előtte meg Luca unokatesóval kicsit átrendezték az asztalunkat és környékét, szóval nem két percről beszélek... De azért jó volt kikapcsolódni és a vizet imádom/imádjuk
26.-án jöttünk csak haza velencéről. Az ünnepek közötti napok átlagosan teltek, a gyerekek sokat játszottak az új játékaikkal, annyi említésre méltó dolog történt, hogy a hétvégén belázasodott a Nimród. Vasárnap ügyeletet hívtunk, aki megnézte, piros a torka, egyből antibigyót írt fel, pedig tüdeje tiszta volt, náthás sem volt, de arra hivatkozott, hogy félti a gyerek fülét... Mint kiderült nem torokgyulladásunk van/volt, hanem régi "jóbarátunk" a háromnapos láz tért vissza hozzánk, erre abból következtethetünk, hogy hétfő reggel volt utoljára lázas, viszont fokozatosan előjöttek a kiütések, ahogy néhány hónapja is. Egyre jobban van, bár az éjszakáink még mindig elég vacakok.

Most pedig dec. 31.-e van, nagyfiam itt figyeli a tüzijátékokat, a kicsi már(még) alszik, a csajok is kidőltek, elvileg keltem őket éjfélkor-kíváncsi leszek ki kel felKinyújtott nyelvű, a háttérben megy a TV Apa jobbra-ballra kapcsolgat, fergeteges műsorok vannak, pl életemben először láttam Qvaanyázni Kiszel TündétMeglepődött (valami kész átverős ismétlés)
Luca baba is nálunk van, így a tesóm a párjával lehet, igaz ő dolgozik épp, de ez van. Hát az tuti, hogy jövőre (ami lassan itt van) nem szülök, négy gyerekkel még egyszerű az élet, de öttel már kissé bonyolult. Igaz azért közre játszik, hogy Lucával akadnak még nyelvi nehézségeink, meg Nimródra is vigyáznunk kell, mert ugye nem nőttek össze, vagy életkori sajátosság(2 éves), de még nem érti, hogy Nimród nem játék baba, valamint nem tud menni és nem érti, hogy ha húzza a kezét a picinek, az miért nem megy-a Pici meg nem érti a nagyobb miért húzza az ő kezétNagy mosoly, nem érti miért sír, ha hirtelen mozdul felé... S még ki tudja milyen tesztprogramokat futtatna le, ha nem lennénk résenKacsintó Szóval Mama megnyugodhattok több unoka (tőlünk) jó ideig tuti, hogy nem leszAngyali


január 8.

FOG!

Na, nem ám annak örülök, hogy a kezével fog meg ezt azt, azt már jó ideje csinálja, és nagyon ügyes benne, pakolgatja egyikből a másikba a cuccait... Mindent megfog ami a keze ügyébe kerül, és ezek többségét azonnal a szája felé "kell" továbbítania így teljes az átvizsgálásMosolygó arc


Szóval örömöm tárgya egy kis fogacskának a teteje a cuki kis szájában, a jobb oldali 1-es. Látszólag már a bal 1-es is rajta áll a rajtkockán, szerintem rövid időn belül kint lesz az is.

Ma egy kicsit nyűgösebb a drága, folyamatosan fogni kell a kezét, nehezebben alszik, de ez lehet azért van, mert a másodikon, vagy a harmadikon felújítanak, és annyira zörögnek, meg vezeti a panel a hangot, hogy olyan mintha itt a 10.-en dolgoznának.
Mondjuk nálunk új hóbort ez a kézfogás, "idegenben" buszon boltban stb, ha nyűgös akkor meg kell fogni a kezét, ha megsimogatom az arcát akkor megragadja a kezemet és nem engedi, öleli. Lehet nála így jön ki a "szeparációs szorongás"? Amúgy jó kedvű, csak legyek vele, és lehetőleg meg tudjon fogni. Érdekes így mosogatni, port törölni stb...
január 4.

Breaking news :-)

Nimród ma végre többször is felült!
Szilveszterkor is egyszer, mintha... de nem láttuk hogyan, és egyet pislogtam és el is dőlt... De ma rákapott az ízére a olognak, meg tetszik neki, hogy mindenki dícséri

Kutya pozícióból maga alá húzta a lábát és feltolta magát.Piros szív


január 8.

FOG!

Na, nem ám annak örülök, hogy a kezével fog meg ezt azt, azt már jó ideje csinálja, és nagyon ügyes benne, pakolgatja egyikből a másikba a cuccait... Mindent megfog ami a keze ügyébe kerül, és ezek többségét azonnal a szája felé "kell" továbbítania így teljes az átvizsgálásMosolygó arc


Szóval örömöm tárgya egy kis fogacskának a teteje a cuki kis szájában, a jobb oldali 1-es. Látszólag már a bal 1-es is rajta áll a rajtkockán, szerintem rövid időn belül kint lesz az is.

Ma egy kicsit nyűgösebb a drága, folyamatosan fogni kell a kezét, nehezebben alszik, de ez lehet azért van, mert a másodikon, vagy a harmadikon felújítanak, és annyira zörögnek, meg vezeti a panel a hangot, hogy olyan mintha itt a 10.-en dolgoznának.
Mondjuk nálunk új hóbort ez a kézfogás, "idegenben" buszon boltban stb, ha nyűgös akkor meg kell fogni a kezét, ha megsimogatom az arcát akkor megragadja a kezemet és nem engedi, öleli. Lehet nála így jön ki a "szeparációs szorongás"? Amúgy jó kedvű, csak legyek vele, és lehetőleg meg tudjon fogni. Érdekes így mosogatni, port törölni stb...