Pont

Tegnap volt az a pont amikor majdnem bedobtam a törölközőt iskola ügyileg...
Jó, eddig sem volt séta galopp, és vannak tárgyak, amikkel khm finoman szólva csehül állok, de lelkileg azért rendben voltam. A dolog az anatómiához kapcsolódik, de nem is inkább a tanuláshoz, tudásomhoz.-meglepő módon- csontokat fogdostunk, ezzel már így részben szeptember óta meg is barátkoztam, igaz még mindig van bennem némi rossz érzés-féle, ha valódi csontokat kellett tapintanunk. Mert még nem a munka eszközt látom benne, hanem egy embert, aki meghalt. De ezen lassan már túl léptem, mikor is történt, az az eset, hogy medence csontot néztünk, és kb 2-3 emberre volt egy csont az asztalon. De lelkes tanárnőnk gondolta van még a raktáron és elkezdett kiosztani még, egy dobozból. Mikor hozzám ért lerakott elém egyet, és holt természetesen mondta, hogy "tessék itt van, ez egy gyerek". Nagyon rosszul lettem, kavargott az agyam, és a gyomrom egyszerre, nem tudtam megfogni, az kattogott a fejemben, hogy Istenem, kb ekkora az én lányaim csontja is, ez a csont pedig itt egy halott gyerek, valakinek a gyereke, és hogy kerülhetett ide, miért nem "nyugszik valahol", ha már el kellett mennie, ehelyett itt van, és arra van, hogy a diákok végig tapogassák rajta a különböző incisurakat, meg cristakat, spinakat... Szóval majdnem felálltam, és kijöttem, mert erre nem voltam felkészülve. Azaz tudtam én, hogy kell majd ilyet is csinálni és azt hittem, hogy menni is fog, hisz másoknak is megy, az anat tanár is tud előadást tartani egy komplett medencével a kezében, ami ráadás úgy van kikészítve, hogy nem csak csont, hanem az inak és hasonlók is rajta vannak még. De egyenlőre még nem nagyon sikerült túl lendülnöm a halál gondolatán ezekkel a "tárgyakkal" kapcsolatban, és tegnap szíven ütött az a gyermek medencecsont.
Hisz én nem is ezt akarom! Mert a szülészet maga az ÉLET így csupa nagybetűvel, ahol a csoda minden nap jelen van, és az ÉLET szó szerint minden nap előttem fog kibontakozni és keletkezni, ahogy láthatom majd pl az ultrahangfelvételeket a párhetes magzatról majd a kezemben is tarthatom, mikor még apró, puha meleg csomag, aki engem lát meg elsőként, én köszönthetem majd ezen a világon, szóval csupa csupa pozitívum.
Hirtelen meg itt van a másik véglete mindennek.
Persze nem álltam fel és nem jöttem el, igaz mint írtam nem tudtam hozzányúlni, és az egész napomra rányomta a bélyegét ez a dolog.
Bár őszintén szólva nem is tudom melyik lenne a "jobb", ha én is megtanulnám darab-darab ként kezelni ezeket a csontokat, vagy ha még látom bennük az embert, akik valaha voltak...

Csere-diák :-)

Ma nem mentem suliba, mert Kevin is beteg kicsit, azt hiszem gyomorrontás, mert szerencsére jobban van.... De nem hagytam volna itthon másra, főleg mert éjjel még félóránként hányt. Mákom van, hogy ügyes gyerek, egyszer sem volt „baleset” mindig oda ért a wc-re, éjjel meg felült ügyesen és a kihelyezett lavórba célzott így nem kellett pluszban takarítani, ne adj Isten mosni, ami tönkrement géppel=kézzel sz@r lett volna. Talán a hétvégén már sikerül olyan gépet venni ami bele fér a keretbe, jó is, és el is tudjuk hozni valahogy. Megjegyzem a keretünket negatívan befolyásolja pl az, hogy kb 50ezerbe van eddig Nimród bébiszittellése a 3 hét alatt míg beteg volt. (azt hagyjuk is, hogy a férjem anyja a bébiszitter) Szerencsére hétfőn már mehet bölcsibe, és úgy fest Kevinnek sem tartós a nyavalyája.
De hagyjuk is ezt most! Mert Kitti csere-diákjáról akartam/akarok posztot írni.
Mert náluk ilyen is van ám :-) Ő egy Maci, amolyan jutalom -féle de feladat is egyben. Az hozhatja haza, a hétvégére aki egész héten jól viselkedik, jól teljesít stb.A feladat pedig az, hogy egy fogalmazást kell írni, hogy mit csinált a hétvégén a Maci, mindezt úgy fogalmazva, mintha a Maci írta volna. Ezt a fogalmazást hétfőn fel is olvassa a tanító néni a többieknek.
Ezért hétvégére olyan programot csináltunk, amiről érdemes írni. Szombaton lementünk Velencére anyuékhoz. Bringáztak, tollasoztak meg minden ott a ház előtt (Maci is részt vett a programokon), aztán délután lesétáltunk a tópartra, ahol hattyúkat, vadkacsákat etettek, meg láttunk 2 pasit akik valami kütyüvel álltak a tóban derékig vízben, azt hiszem „kincset kerestek” visszafelé szedtünk terméseket, leveleket meg ilyesmit a környezet házihoz, játszótereztünk. Nagyon jó volt, ezerszer jobb mint itt Bp-n poshadni. Este még játszottak az udvarban. Aztán éjjel meg elkezdett esni az eső (azóta is esik kisebb megszakítással), így már vasárnap nem tudtunk csavarogni, pedig terveztem sétát a babák rózsakertjébe is, ahol van a csajok, meg Kevin rózsája, nagyon szép park, játszótérrel. Ráadás jól mutatott volna a Maci füzetben (a fogalmazáshoz van egy füzet, amit szintén a Macival kell haza hozni, így minden mackós sztori egy helyen van) is.
Igaz így is a Kitti írása volt a leghosszabb, meg is dicsérték, hogy jót tett neki a sok írás szebb betűkkel írt a füzetbe stb. Nekem is nagyon tetszett ez a Macis dolog, mert valóban ösztönöz, ezért igyekeztem komolyan venni, nem elbagatelizálni, aminek Kitti nagyon örült. Jól esett Neki, hogy kerestem a Mackónak ruhát (látszik rajta, hogy valaha volt 1 pólója mert ott nincs szőre) meg ilyesmi. Csináltam pár képet is, hogy megörökítsük. Ha lesz időm előhívatom és beviheti a suliba is, esetleg betehetik a füzetbe.

Ma nagyon jó

Kivettem egy nap szabit.
Ennek számos oka van, többek közt spórolok a bébicsősszel, meg 1 hetet halasztok 2 dogát, mert nem éreztem elég felkészültnek magamat (latin-mondjuk ebből sose leszek elég felkészült-, és alkalmazott biológia)
Így ma kettesben vagyunk Nimróddal. Rég voltunk már így mióta megy a suli/bölcsi. Reggel percekig lustálkodtunk az ágyban csak mi ketten. Hatalmasakat nevetett, fészkelődött, kacagott. Napközben is folyton jön egy két ölelésért és látom a szemén, hogy tök boldog, hogy végre újra csak mi ketten vagyunk. Nevet és bohóckodik, mindenhova jön utánam, és azért akad itthon elég meló, plusz még tanulni kell, és délután meg ovis buli van azért igyekszem csak vele foglalkozni
Ma nagyon jó kedvünk/napunk van
Imádom

Füles manócskám

Sajnos nem javult a füle, az antibigyó csak elnyomta a tüneteket, így nem fájt neki és nem volt lázas sem. Sőt, az elmúlt napokban hatalmas étvágya is volt, ezzel is nyugtattam magamat, hogy amikor nekem fáj a fülem nincs étvágyam, mert fáj, ha nyelek... De most jövünk a fülészetről. Sajnos felszúrták a fülét. Mind a kettőt. Szerencsére maga a művelet nem járt nagyobb fájdalommal, mert kapott előtte érzéstelenítős vattát. Igaz az nagyon nem tetszett neki, hogy lefogtuk. Valamint felmerült, hogy talán „füles” lesz a kistörpém. Mert Neki is nagyobb az orrmandulája. A doktornő célzott rá, hogy nem biztos, hogy meg kellene várni, hogy állandóan előjöjjön ez a macera. Tehát burkoltan célzott rá, hogy esetleg ki kellene szedni. Nagyon nem szeretném eddig. A Kitti is elnőtte, azóta kutya baja. Szóval most vívódom. Persze most kivárjuk, hogy meggyógyuljon majd az is sokat számít, hogy nyugalmi állapotban mekkora az a mandula. Mennyire lesz fogékony a fertőzésekre.
De most biztos van min rágódni.


Hogy ne csak a rosszról meséljek: végre megérkezett a várva várt minilapitopim. Így azért aktívabban tudok netezn, igaz főképpen sulis dolgokkal foglalatoskodom. Szerencsére nem lassabb mint a másik gépünk, de a picike kijelzőt még szoknom kell.
A kicsike:



Most pedig megyek és lefekszem, mert holnap suli, ráadásul lesz az a mókás kis filozófia is-már érzem is a gyomorideget. Megfogadtam, hogy nem szólalok meg, így nem kerülök kellemetlen szituba.

Futok magam után

Ismét elhanyagoltam a bejegyzések gyártását...
De a suli több energiámat kiveszi, mint azt előre sejtettem. Rengeteg dolgot várnak el tőlünk, akad bőven tanulni való. Van ami könnyen megy és van ami nem annyira. Jelen állás szerint annyira távol áll tőlem a latin, mint a sarki hajléktalan hímtagja Sharon Stone alfelétől...
A szokásos káoszra még az is rátett, hogy Nimród több mint egy hete beteg, középfül gyulladása van Ami nem, hogy javult volna, de még romlott is, ezért tegnap újabb antibió kúrát kezdtünk, ami szélesebb spektrumú talán használ is majd valamit.
Kisember amúgy nagyon vicces gyerek, a minap anatómia dolgozatra készültem, este 11:30 ig magoltam (igaz szinte semmi nem maradt meg), gondoltam fél 5-kor felkelek, és folytatom. Erre Nimród 1 körül úgy döntött, hogy a monoton napjait, amit itthon tölt bölcsi helyett feldobja egy jó kis házibulival. Nevetett, mászkált, játszott de aludni nem akart. Nem lehetett cicivel sem lekenyerezni, majd 2 órán át mulatott. Naná, hogy amikor csengett a telefonomon az óra úgy kinyomtam, hogy csak nyekkent, és próbáltam behozni az alvás lemaradást. Ez oly annyira sikerült, hogy nem a szundi gombot nyomtam le, hanem a másikat, így többet nem zenélt az a vacak. 6:20 kor ébredtem arra, hogy a párom telefonált (mert ilyenkor ugye szinte már indulásra kész vagyok, s reggel telefonon váltunk pár szót, hisz ő 4 előtt már elmegy dolgozni). Naná, hogy kapkodás volt az egészből, és örültem, hogy összeszedtem magamat, meg a nagyobbakat, akik nem maradtak itthon a mamával, nem, hogy a 8kor kezdődő anatómia dolgozat témáit újra olvassam. Mondjuk érzésem szerint azért görbül a dolog, így annyira nem aggódom ezen.

Csütörtökön buli lesz az oviban, remélem addigra meggyógyul Nimród, és akkor lemehetünk. Tavaly is nagyon jó móka volt, volt mustkészítés meg mindenféle kézműves dolog.

FeketE évfolyam:
Máshol nem tudok "panaszkodni" így itt írom ki magamból, hogy pár napja milyen gyomorideggel járok suliba. Volt egy érdekes óránk, nevezetesen ilyen filozófia jellegű dolog, ahol konkrétan kérdezték a mi véleményünket, amit utána persze lehurrogott a tanárnő, nem érdekelte egyik másik vallásos lány meggyőződése sem, közölte burkoltan, hogy törődjenek bele neki van igaza (pl tudtátok, hogy Jézus is önzőségből halt meg a kereszten?!) Eléggé érdekesen állt a dolgokhoz, és a vitatkozós témákat sem igazán tudta "terelgetni". Egy két lány valóban kicsit hülyén viselkedett, és ezt ő úgy reagálta le, hogy kiment az óráról, és a dékánhelyettesig meg sem állt. Szerintem ez elég óvódás dolog volt, közel nem volt akkora horderejű a dolog, hogy ne lehetett volna értelmesen megbeszélni, az osztály és közte. A d. helyettes felkapta a vizet, és jól lehordott mindenkit aki ott maradt, meg rendőrrel, és hasonlókkal fenyegetőzött, hogy kidobatja azokat, akik nem tudnak viselkedni, sőt másnap a fejmosáson egészen odáig ment el, hogy miattunk fog éhezni a tannő gyereke, mert nem tudta az óráját leadni=nem kap fizut. Én nem érzem bűnösnek magamat, mert úgy gondolom én értelmesen vitatkoztam, nem nevettem hangosan egy-egy vicces beszóláson, csak mosolyogtam, igaz nem tagadom szerintem azért nem mindig volt 1000%ban igaza a tanárnőnek. De valahogy mindig azok kapják a leb@szást ugye akiknek nem is szólna. Mondhatni az egész évfolyamunk "meg van bélyegezve", állítólag ellőttük az utolsó esélyünket, legközelebb akár repülhetünk is, nem, nem csak X és Y, hanem bárki az évfolyamunkból. S külön bosszantó, hogy filozófiákról volt szó. Ez eleve szinte emberenként változik, évszázadokként dől meg pl ugye a 30-as években újra előtört a fajelmélet, míg ma erősen ellenzik a gondolatát... Mert még ha olyan téma lett volna, hogy a tanárnő azt mondja, hogy császármetszést a hasfalon végzünk, erre mi azt mondjuk, hogy minek, ha a háton keresztül is eljuthatunk a magzatig, meg miért nem jöhet ki a gyerek a tápcsatornán, hisz csatorna az is... tehát akkor full evidens, hogy neki van igaza és nekünk el kell fogadni.
Azt sem értem, ha ilyen szemellenzősen csak az ő véleménye számít, akkor miért akar "beszélgetős" véleménycserélős órát tartani, miért nem adja le az anyagot, amit majd a ZH-n vissza kérdez és nekünk azt kell leírni, mellette meg had gondoljunk amit akarunk, megtartjuk magunknak. S ha már ZH: van egy olyan érzésem kicsit ott is meg leszünk fingatva. Tekintet nélkül arra, hogy ki vett részt a rendbontásban (már ha volt) és ki nem. Próbálom "viccnek" felfogni az esetet, mert kicsit az is, de mégis gyomoridegem van, ha rá gondolok, vagy ha meglátom a d.helyettest a folyosón.