2010. december 30., csütörtök

Életem legrosszabb napja(i)

Az úgy kezdődött hogy:
Karácsonyra a hokis palántám kapott egy korit...
26-án mikor már sokat ettünk meg minden gondoltam ideje mozogni kicsit, na meg próbáljuk ki azt a korit.A Párom kért, hogy ma ne, de mondom mozogni kéne. Így elmentünk a pólusba 3an, a Keve a sajátjával, Kitti meg én bérelt korival...
Az első 15-20 perc istenkirály volt. Mentem mint régen, mutogattam a vakarcsomnak miképp haladhat a leggyorsabban...
Aztán azt hiszem (ez a perc nem a legtisztább) azt kérdezte a gyerek, tudok-e egy lábon menni? asszem megpróbáltam.
A következő percben már a jégen feküdtem, a bal bokám alattam, hallottam is ahogy reccsent.
Többen jöttek, h segítsenek-e felállni, de a belső hang azt súgta NE PRÓBÁLJAM, így kimásztam a szélére ott leültem, kori le (vacak műanyag 2 csatos, anno nekem hagyományos fűzős bőr korim volt lehet nem is ért volna ekkora baj, ha olyanban nyomulok) szóval kori le, belbokámon egy naagy kékes folt és valahogy nem állt normálisan a lábam, ahogy kellett volna, ekkor még nem fájt az csak fokozatosan jött
Mindenki nagyon segítőkész volt, biztonságiőr néni hívta a pólus elsősegélyesét, aki kedves volt végig tartotta a lábamat úgy hogy ne fájjon, míg meg nem jött a mentő és nem rögzítették. Hívtam a zuram, naná hogy nem örült. Útközben kiraktuk a srácokat a háznál. Ekkor még azt hittem bemegyünk röntgen+gipsz, viszlát. AHA, elmonta a mentős, hogy ezt bizony műtik ha tört. Mondom, tuti viccel. (amúgy meg jól elbeszélgettünk kedvenc anattanáromról, akinél a srác mostanában vizsgázik)
Beértünk a kórházba, szinte azonnal bejutok a vizsgálóba, ahol közlik, hogy rtg, de már vetkőztetnek is. A gatyát még értettem, aztán a bugyit, na itt kicsit értetlenkedtem, erre mondja az ápoló nő (aki szintén egy tök aranyos nőci volt, ahogy mindenki ott), hogy a műtét miatt. Itt már sejtettem, hogy nem viccelnek.
Gyors rtg, aztán vizsgálóba vissza eredmény:
A tibia, a belboka nyúlványa alapjánál letört, a tallus mellett maradt, a törésben több mint 1cm-es diasthasis látható. A fibulan a syndesmosis magasságában spirál törés látható 4mmes dorsalis elmozdulással. A tibiofibularis syndesmozis megnyílt. A tallus lateral felé subfluxált helyzetben áll.
kb fél 2kor estem el, negyed 5 kor már a műtőben készítettek elő.
Következő hidegzuhany: ebédeltem felejtős az altatás, gerincbe böknek. Mondom engem ugyan nem.De jött a tök aranyos anesztes bácsi aki közölte, hogy oké, de akkor most nincs műtét és ahogy telik az idő nehezebb lesz helyretenni. Meg ne féljek, kicsit rámaltat így nem látom és hallom a fúrást-faragást. Engedtem. szúrás vacak volt de elsőre eltalálták amit kell, lassan jött a millió hangya az alfelemre és kaptam a bódítót. Mikor magamhoz tértem még tartott a buli, láttam az asztalt, amin ott figyelt mindenféle barkács cucc, láttam az átvilágító monitort, amin a lábam felvételei voltak már benne a sok csavarral és egyéb fémmel. aztán nagy nehezen befejezték. Láttam a lábam, h ide oda pakolják, de nem éreztem (szar volt) kaptam kötést és gipszet ami csak fél gipsz, hogy mindennap kötözhessék akkor ki kellett emelni a lábam rendbetették, kicsit széthúzták a gipszet, láb vissza, körbe fásli...
Műtét után rtg ahol megállapították, hogy minden a helyén, majd irány a kórterem.
Mikor mentem még csak Marikanéni volt ott (aranyos asszony, régi jobb oldali bénulással, enyhe affáziával, de hálás minden jó szóért) aztán megjött Karolina néni combnyaktörés, műtét 92 évesen..., majd Klárinéni, egy pici fejsérüléssel és Vivien egy ausztráliai magyar származású asszony, enyhe agyrázkódással..
Az éjjel iszonyat volt fájt nagyon, Karolina néni is rosszul tűrte, hangosan kérte vagy egy órán át, h valaki segítsen meghalnia mert nem akar élni.
Fokozatosan jobb lett de nem az igazi. Klárinéni és Vivien sokat segítettek mikor felkelhettem mankókkal vagy ha bármire szükségem volt. Sokat beszélgettünk. Keddre Karolina néni is jobb színben volt, egyedül evett pár szót beszélt is, tiszta volt a tudata.
Az éjszakák rosszak voltak, aludni nem sokat aludtam azt is rádióval a fülemben.
Szerdán hajnalban Karolinanéni nem festett valami jól, sokat jött a nővér, majd egyre rosszabb volt a levegővételének a hangja (hörgés) már nem reagált a külvilágra...
Engem 9 körül levittek a dokim (tünemény pofa) megnézte a sebemet, kimondta az áment a körgipszre ami =hazamenetel. rtg még mindig "jó" minden a helyén.
Mire visszaértem a terembe Karolina néni ágya nem volt ott, állítólag nagyon gyorsan kitolta 2 nővér. Mint utólag kiderült elment.. Sajnáltam nagyon, ahogy mindenki aki még ott volt (Vivien már kedden elmehetett)
3ra jött értem a párom és egy barátunk. Nagyon jól szórakoztak a nyomoromon, de jön még kutyára úthenger ;-)
Azóta itthon vagyok, gyakorlatilag semmit nem csinálok, anyósom és a férjem viszik a háztartást és a kölyköket (erről majd még írok) nagyon köszönöm nekik.

A jövő: 4 hét fekvő gipsz (mivel ugye sikeresen lecsaptam a belbokám kiugró csontrészét azt most egy lemez díszíti és ez több ideig gyógyul, nem terhelhető hamar...
Majd pár hét járó gipsz, aztán intenzív heti 2-3 gyógytorna hónapokig és akkor talán rendesen tudom használni a bokámat...

Na meg január 29ig le kéne vizsgázzak mindenből meg csomó papírt intézni.... Érdekes lesz bejutni
Ez van...