Az elmúlt hetek tanulságát, tanulságait keresem időnként, ha éppen van pár szabad percem elmélkedni.
Vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy sikerül a közelébe férkőznöm, van amikor meg azt, hogy esélytelen, hogy ebből bármi is leszűrődjön olyan minőségben, hogy tanúságnak nevezhessük.
Mondjuk talán egy dolog van, amit annak gondolok. Ez az Anyukám és az Ő betegsége, na meg az ezzel járó kedélyállapot változások. Bevallom eddig nagyon nehezen viseltem néha. Ma már értem, ismerem és igyekszem elfogadni. Csak, hogy néhány példát említsek: mérges voltam, mikor épp mélyponton volt (főleg az elején) és mi mondtuk neki, hogy hinnie kell, hogy sikerül és a java fejben dől el. Megtanultam, hogy ezt csak mondani könnyű, hogy néha bizony a kisördög rátelepszik a válladra és súg olyan dolgokat, amit a körülöttünk levők el sem tudnak képzelni, ezekben az időkben mondhat akárki akármit, az a kis dög bizony hangosabb. Aztán vannak órák, mikor a kisördög éppen szünetet tart, és elhiszed, hogy igen! sikerülni fog! amolyan világmegváltó hangulatban. Van, mikor csak lenyugszik az ember kicsit. Aztán meg jön néha egy kis düh, a miért pont én? és a bezzegek. A félelem, hogy mi lesz velem, másokkal mi lenne nélkülem? Aztán jönnek az információk-természetesen negatív a java. Anyunál ez nemrég egy ismerőse halálhíre volt, akinek ugyan az a betegsége volt, mint neki. Nálam ez a google és társai. Van még sokféle állapot, amit hirtelen nem tudok jellemezni,, de a szele megcsapott. Valamelyik mindig van, de folyton változik, elég egy hang, egy kép a fejedben, vagy bármi kis mozzanat és teljesen összefüggéstelenül képes átugrani az ember egy másik témára. Hogyan várhatnám el Anyutól, vagy bárkitől, akit vigasztalni szeretnék, hogy ne érezze néha nagyon lent magát, hogy ne hullámozzon a kedve? SEHOGY! Ez ilyenkor kiirthatatlan, enyhíteni lehet, de elmulasztani nem. Nekem az a dolgom, hogy mellette legyek, akármilyen a hangulata épp.
Bár egy dolgot továbbra sem értek, de elfogadom, hogy ő így döntött.
Ez pedig az, hogy nem hajlandó életmódot váltani.
Én igyekszem összeszedni magamat és tanulni a figyelmeztetésből, hallgatni a tanácsra. Pár napja írásban is megvan az eredményemet, kicsit több információval, jóindulatú daganat, meg nem alkoholos zsírmáj... Ez utóbbinak utána olvasva a leírását gondolkoztam el, mit is tegyek és azt hogyan. A válaszom még nincs meg, de erősen keresem. Pl fogyni kellene, de szigorúan lassan, a gyors fogyás ront a prognózison. Mozgás is kellene, de időm az nem sok van (ezért is szeretnék egy szobabiciklit-na meg némi helyet hozzá) étrendi változás sem ártana. Ez sem egyszerű-nekem, mert utálok szüttyögni a kajával, de imádok finomakat enni (zsírost is akár, meg fűszereset, sőt gyorsat is) és akkor még ott van, hogy mi van, ha valami "toxikus" dolgot nem vesz be a májam, hogy azonosíthatnám és iktathatnám ki? Szóval a kérdések megvannak, a válaszokat még keresem, de rajta vagyok :-)
(viszont ha nem hormon a ludas akkor előbb utóbb... ;-) )
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 24., péntek
Szalad az idő...
Épp most beszéltem a lányommal Facebook cseten...
Hihetetlen, hogy szalad az idő. Ő informatika órán, én menedzsmenten.
Nemrég még kisbaba volt, ma meg már iskolás nagylány, aki internetezik.
Hihetetlen, hogy szalad az idő. Ő informatika órán, én menedzsmenten.
Nemrég még kisbaba volt, ma meg már iskolás nagylány, aki internetezik.
2010. szeptember 21., kedd
Eredmény
Mondhatni, a középút jutott nekem.
Nem rosszindulatú, de nem is sima ciszta.
Adenóma, azaz a máj jóindulatú mirigydaganata. Rendszeres követése javasolt, UH legközelebb januárban, hormonokat kerülni kell legyen az fogamzásgátló vagy várandósság.
Így úgy fest ejteni kell a húgi témát (leginkább ez szomorít most el) Pont most mikor kezdett napirendre térni. Pedig egyre erősebb az érzés, hogy szeretnék még egyszer terhes lenni, szülni, babázni, sokat álmodom is mostanában ezzel.
Tudom, hogy van már 4 gyerkőcöm, akik a világ legtökéletesebb gyermekei. Ezért nem is merek kockáztatni, nehogy emiatt váltson át rosszindulatúra.
pedig én csak sima cisztát reméltem :-S
Nem rosszindulatú, de nem is sima ciszta.
Adenóma, azaz a máj jóindulatú mirigydaganata. Rendszeres követése javasolt, UH legközelebb januárban, hormonokat kerülni kell legyen az fogamzásgátló vagy várandósság.
Így úgy fest ejteni kell a húgi témát (leginkább ez szomorít most el) Pont most mikor kezdett napirendre térni. Pedig egyre erősebb az érzés, hogy szeretnék még egyszer terhes lenni, szülni, babázni, sokat álmodom is mostanában ezzel.
Tudom, hogy van már 4 gyerkőcöm, akik a világ legtökéletesebb gyermekei. Ezért nem is merek kockáztatni, nehogy emiatt váltson át rosszindulatúra.
pedig én csak sima cisztát reméltem :-S
2010. szeptember 20., hétfő
Bulis
Szeptember idén a srácoknak a buliról szól, a sulikezdésen kívül...
Keve van abban a szerencsés helyzetben, hogy ebben a hónapban 4 helyre is hívták.
Volt a Jamal kölyökparkos buliján (elvben ígért anyuka képeket e-mailre), volt Dia mekis buliján és megy majd szombaton Dóri bulijára is. Kitti szombaton megy majd Brigi bulijára, szintén mekis, és annyi az érdekessége, hogy Kevét viszem 17:00-ra az egyik mekibe, majd fél óra múlva Kittit kell vinnem egy másik mekibe, összeszedés kb ugyan ez lesz, nem kis logisztika. A terv eddig a következő: Én elviszem a Vakarcsot, Apa elviszi a Kittust, de ők a Nimivel haza is jönnek, Kitti már elég nagy, hogy 2 órát ellegyen nélkülünk, én meg maradok Kevével, és aztán fél óránk van, hogy odaérjünk Kittusért.
Szeretem a Keve csoport bulikat. Nagyon jó társaság alakult ki az elmúlt években jókat tudunk beszélgetni mindenféléről. Ami a legfurább: kb mindenkinek azok a tapasztalatai az ovival és az óvónőkkel kapcsolatban is. Meg is dumáltuk, hogy legközelebb egy ilyen bulira meg kell hívni az óvónéniket, és akkor le van tudva a szülői értekezlet :-D
Na ha már a szülői: a változatosság kedvéért most sem tudok menni, mert éppen előadásom lesz, nem tudok hiányozni, értelemszerűen a Párom a 4 gyerkőccel lesz itthon. Naná, hogy megint betették délután 4re, és elvárják, hogy addigra már mindenki vigye haza a csemetét és érjen is vissza. (érdekes) Gondolom maga az értekezlet zömmel arról fog szólni, hogy mi milyen szar szülők vagyunk, mert TV-znek a srácok, egyik másik (Keve is) még internetezik is, és különben is tudja, hogy mi sokszor merünk fáradtak lenni, holott a nap 24 órából áll ezalatt ugye perfektre kell vágni a lakást, a munkát és a gyerekekkel is maximális fordulaton pörögni és nem elfáradni, pihenni meg minek... Ja és mi nem tudjuk öltöztetni sem a gyereket, mert némelyik télen is bokazoknit visel, meg edzőcsukát... Majd hallhatnak akik mennek pár általánosságot még. De kétlem, hogy arról esne szó, hogy miként felejtették kint tavaly télen az egyik kislányt, vagy, hogy hogyan ért pár gyereket egy-két csúnyább baleset (pl Sz. 2cm-es fejsebe, M. kitört fogai) miért van az, hogy kis pedagógiai rafinéria helyett folyton büntetnek pár fiúcskát, akik éppen a seveled-senélküled barátsági periódusban vannak, hogy miért nem motiválják jobban a srácokat, hogy üljenek le ugrálás helyett (a csoport egy része jövőre suliba megy) De nem is sorolom most tovább, és lehet nem is lesz igazam és nem ilyen lesz a szülői. Mindenesetre szombaton majd jól megbeszéljük.
A legfontosabb buli szeptemberben idén is Laura szülinapja volt (igazából augusztus 21-én született, de mindig megvárják a bulival a sulikezdést, hogy a barátokat is meghívják)
Legfontosabb kulcsmondat ebben nekem: NEM ÉN TAKARÍTOK :-D a képekből rájöhettek majd miért is vagyok ezzel így. Szerencsére Niki is órabérben van ;-)
A helyet nagyon szeretjük, jól bejáratott már, ezért is van, hogy a két nagy gyerek (férjem és Keve keresztapja) is elengedik magukat. Szuper hangulat tud lenni. Nikit kérjük minden ilyen partihoz, ő már hozzászokott a látványhoz és a felforduláshoz. (megjegyzem egyszer egy "vidéki júniusi babás tali"-t összehozhatnánk ott fehérváron mert jó kis hely és árban nagyon elfogadható, akad mindenkinek megfelelő játék, legyen az kistesó, nagytesó...)
Képek:
Keve van abban a szerencsés helyzetben, hogy ebben a hónapban 4 helyre is hívták.
Volt a Jamal kölyökparkos buliján (elvben ígért anyuka képeket e-mailre), volt Dia mekis buliján és megy majd szombaton Dóri bulijára is. Kitti szombaton megy majd Brigi bulijára, szintén mekis, és annyi az érdekessége, hogy Kevét viszem 17:00-ra az egyik mekibe, majd fél óra múlva Kittit kell vinnem egy másik mekibe, összeszedés kb ugyan ez lesz, nem kis logisztika. A terv eddig a következő: Én elviszem a Vakarcsot, Apa elviszi a Kittust, de ők a Nimivel haza is jönnek, Kitti már elég nagy, hogy 2 órát ellegyen nélkülünk, én meg maradok Kevével, és aztán fél óránk van, hogy odaérjünk Kittusért.
Szeretem a Keve csoport bulikat. Nagyon jó társaság alakult ki az elmúlt években jókat tudunk beszélgetni mindenféléről. Ami a legfurább: kb mindenkinek azok a tapasztalatai az ovival és az óvónőkkel kapcsolatban is. Meg is dumáltuk, hogy legközelebb egy ilyen bulira meg kell hívni az óvónéniket, és akkor le van tudva a szülői értekezlet :-D
Na ha már a szülői: a változatosság kedvéért most sem tudok menni, mert éppen előadásom lesz, nem tudok hiányozni, értelemszerűen a Párom a 4 gyerkőccel lesz itthon. Naná, hogy megint betették délután 4re, és elvárják, hogy addigra már mindenki vigye haza a csemetét és érjen is vissza. (érdekes) Gondolom maga az értekezlet zömmel arról fog szólni, hogy mi milyen szar szülők vagyunk, mert TV-znek a srácok, egyik másik (Keve is) még internetezik is, és különben is tudja, hogy mi sokszor merünk fáradtak lenni, holott a nap 24 órából áll ezalatt ugye perfektre kell vágni a lakást, a munkát és a gyerekekkel is maximális fordulaton pörögni és nem elfáradni, pihenni meg minek... Ja és mi nem tudjuk öltöztetni sem a gyereket, mert némelyik télen is bokazoknit visel, meg edzőcsukát... Majd hallhatnak akik mennek pár általánosságot még. De kétlem, hogy arról esne szó, hogy miként felejtették kint tavaly télen az egyik kislányt, vagy, hogy hogyan ért pár gyereket egy-két csúnyább baleset (pl Sz. 2cm-es fejsebe, M. kitört fogai) miért van az, hogy kis pedagógiai rafinéria helyett folyton büntetnek pár fiúcskát, akik éppen a seveled-senélküled barátsági periódusban vannak, hogy miért nem motiválják jobban a srácokat, hogy üljenek le ugrálás helyett (a csoport egy része jövőre suliba megy) De nem is sorolom most tovább, és lehet nem is lesz igazam és nem ilyen lesz a szülői. Mindenesetre szombaton majd jól megbeszéljük.
A legfontosabb buli szeptemberben idén is Laura szülinapja volt (igazából augusztus 21-én született, de mindig megvárják a bulival a sulikezdést, hogy a barátokat is meghívják)
Legfontosabb kulcsmondat ebben nekem: NEM ÉN TAKARÍTOK :-D a képekből rájöhettek majd miért is vagyok ezzel így. Szerencsére Niki is órabérben van ;-)
A helyet nagyon szeretjük, jól bejáratott már, ezért is van, hogy a két nagy gyerek (férjem és Keve keresztapja) is elengedik magukat. Szuper hangulat tud lenni. Nikit kérjük minden ilyen partihoz, ő már hozzászokott a látványhoz és a felforduláshoz. (megjegyzem egyszer egy "vidéki júniusi babás tali"-t összehozhatnánk ott fehérváron mert jó kis hely és árban nagyon elfogadható, akad mindenkinek megfelelő játék, legyen az kistesó, nagytesó...)
Képek:
2010. szeptember 19., vasárnap
Kukacos
Mivel az utolsó pár bejegyzés szinte csak rólam szólt, gondoltam ideje írni a srácokról is valamit...
A nyár végén Nimródot elvittem a sebészetre, mert egyrészt furi a köldöke, másrészt ugye a kukacával is voltak gondok, pontosabban nem jött fel a bőre, nagyon szűk volt neki (mint anno Kevének, csak Ő megoldotta magának: kétszer úgy felrántotta, hogy majdnem kizáródott, de azóta működik neki).
Mint kiderült a köldöke szerencsére nem valódi sérv (az Apának van-egyenlőre borsónyi) hanem csak úgynevezett bőr-köldök, ami inkább esztétikai probléma, ezért csak akkor javasolt műteni, ha esetleg később zavarja, de a sérvkapú zárva van, azaz bél vagy egyéb nem oda illő dolog nem kukucskál ki neki, ezért nem is valószínű, hogy kizáródna. De azért majd figyeljük, mert Apa gyárilag hajlamos a sérvre (kötőszöveti gyengeség asszem) volt már műtve baba korában, 3 éve is és érik neki most is a műtét. Ráadásul van egy olyan baja is, hogy a hegek nehezebben és csúnyábban gyógyulnak neki, így a 3 éves sebe is jobban látszik mint kellene. Ezt a hajlamot meg Keve örökölte meg "sok szeretettel", ebből adódóan a tavaly nyári seb a fején nem gyógyult be igazán, meg a tavasz elei karmolás, amit az oviban szerzett a két kis szeme közé még mindig látszik ha jobban megfigyeljük.
Szóval lényeg, hogy eddig úgy fest nem lesz sérve a Niminek, és kés alá is csak akkor kell feküdnie, ha nagy korában esetleg zavarná.
Na meg ami még fontosabb, hogy nagy megkönnyebbülésemre vallást sem kell váltania, azaz a kukacán a szűkület visszafordítható volt. A sebész bácsi fogott egy ilyen ollószerű csipeszt benyúlt vele a szűk kis lyukba és kinyitotta vagy kétszer, két irányba. Szegény Drágaságom sírt is nagyon. Aznap panaszkodott is, hogy csípi a pisi a kukacát, de legalább már lehet neki fel-le húzni, tisztítani. Akinek van fia sejtheti, hogy első nap milyen szagú/állagú trutymákot takarítottam le.
Amúgy ez is annyira érdekes dolog, hogy nincs egységes álláspont az ügyben a dokik közt. Van aki azt mondja, hogy már pici korától minden nap kell, van aki azt mondja, hogy csak később, meg hogy nem szabad... Te meg igazodj el és tedd ami a legjobb a gyermekednek...
Mi azóta sebészi tanácsra minden nap megtornáztatjuk, és pár hónap múlva megyünk kontrollra.
A nyár végén Nimródot elvittem a sebészetre, mert egyrészt furi a köldöke, másrészt ugye a kukacával is voltak gondok, pontosabban nem jött fel a bőre, nagyon szűk volt neki (mint anno Kevének, csak Ő megoldotta magának: kétszer úgy felrántotta, hogy majdnem kizáródott, de azóta működik neki).
Mint kiderült a köldöke szerencsére nem valódi sérv (az Apának van-egyenlőre borsónyi) hanem csak úgynevezett bőr-köldök, ami inkább esztétikai probléma, ezért csak akkor javasolt műteni, ha esetleg később zavarja, de a sérvkapú zárva van, azaz bél vagy egyéb nem oda illő dolog nem kukucskál ki neki, ezért nem is valószínű, hogy kizáródna. De azért majd figyeljük, mert Apa gyárilag hajlamos a sérvre (kötőszöveti gyengeség asszem) volt már műtve baba korában, 3 éve is és érik neki most is a műtét. Ráadásul van egy olyan baja is, hogy a hegek nehezebben és csúnyábban gyógyulnak neki, így a 3 éves sebe is jobban látszik mint kellene. Ezt a hajlamot meg Keve örökölte meg "sok szeretettel", ebből adódóan a tavaly nyári seb a fején nem gyógyult be igazán, meg a tavasz elei karmolás, amit az oviban szerzett a két kis szeme közé még mindig látszik ha jobban megfigyeljük.
Szóval lényeg, hogy eddig úgy fest nem lesz sérve a Niminek, és kés alá is csak akkor kell feküdnie, ha nagy korában esetleg zavarná.
Na meg ami még fontosabb, hogy nagy megkönnyebbülésemre vallást sem kell váltania, azaz a kukacán a szűkület visszafordítható volt. A sebész bácsi fogott egy ilyen ollószerű csipeszt benyúlt vele a szűk kis lyukba és kinyitotta vagy kétszer, két irányba. Szegény Drágaságom sírt is nagyon. Aznap panaszkodott is, hogy csípi a pisi a kukacát, de legalább már lehet neki fel-le húzni, tisztítani. Akinek van fia sejtheti, hogy első nap milyen szagú/állagú trutymákot takarítottam le.
Amúgy ez is annyira érdekes dolog, hogy nincs egységes álláspont az ügyben a dokik közt. Van aki azt mondja, hogy már pici korától minden nap kell, van aki azt mondja, hogy csak később, meg hogy nem szabad... Te meg igazodj el és tedd ami a legjobb a gyermekednek...
Mi azóta sebészi tanácsra minden nap megtornáztatjuk, és pár hónap múlva megyünk kontrollra.
2010. szeptember 17., péntek
Túl éltem...
Nem volt egyszerű eljutni idáig.
Részben mert eléggé féltem (megjegyzem így utólag, nem ok nélkül)
Részben meg az időpontjaim sorozatos bedőlései sem volt túl biztató.
Szóval ott tartottunk ugye, hogy hétfőn megkért Zs. doki, hogy hívjuk szerdán, mikor fogadna csütörtökön soron kívül ennek a 2 kis szónak még lesz jelentősége később. Szóval szerdán délután azt mondta, menjünk 8:30-ra. Párom éjszakára ment be dolgozni, hogy velem tudjon lenni (tehát reggelre kb mosott fos volt), oda rongyolunk a sebészetre, becsekkolás, várakozás. Ekkor még a férjem a viccelődős alvatlan szerepében teccelődött, mint pl: azért nem jött időben a doki, mert ki kellett mennie a talponállóba, mert remeg a keze és be kell dobnia pár felest (biztató volt a gondolat :-S-persze tudtam, hogy nem is igaz :-D) aztán már bő egy órája vártunk, mire közli egy asszisztens nő, hogy Zs. doki az intenzíven van. Vidámkodtunk egy jót, hogy nem mindegy, hogy mint ápolt, vagy mind doki, mert akkor még várhatok egy darabig... kb negyed 11 kor meg is jelent és elnézést is kért tőlem, meg egy bácsitól, aki még rá várt, hogy sok meló van, kicsit megcsúsztak. Igen-ám, de most foglalt volt az UH szoba, kicsit még vissza ment az intenzívre addig. Nagy nehezen megürült a rendelő, doki sehol... Várunk, már fél 11 is elmúlik, megjelenik, közli sajnálja meg minden, de be nem tervezett műtét lesz neki kell asszisztálnia, úgy kb 3 órát várni kéne. Na egy kicsit idegesek lettünk. Még jó, hogy 11 óra előtt voltunk, ugye addigra volt időpontom a másik (múlthét kedden még tök bunkó) dokihoz a belklinikára, ami onnan 5 perc séta. Gyorsan át is mentünk. Bejelentkezéskor a pasi, aki felvette a papírokat sok türelmet kért... Ekkor láttam, hogy a pasim agyát kezdi elönteni a kaki. Kb egy órát vártunk mire bejutottam. Nagyon kedves asszisztens fiú invitált be, megmutatta hol várjak, szólt mit vegyek le. Majd a rendelőben sok doki és asszisztens, volt UH-s doki, volt J doki (aki most már nem is volt bunkó és még páran. Megállapítottuk, hogy nagyon szar helyen van a cucc (a jobb alsó lengőbordámat kellett nyomni az UH fejjel-azóta is sajog), naná, hogy az emberi máj baromi nagy kiterjedésű, de az én nyavalyámnak egy nehezen megközelíthető helyen kellett lennie. Oldalra kellett feküdni, előttem J doki a kiba. nagy tűvel, hátam mögött F. doki az UH-val... A kezemet a fejem felé kellett tennem, jött egy hölgy doki, szólt, nyugodtan szorítsam a kezét -persze nem volt pofám, inkább a másik kezemmel a vizsgálóágy alját... 2szer böktek, 2 mintát vettek. Rohadt szar volt, Bent kellett tartsam a levegőt, és éreztem ahogy a tű le-fel mozog az oldalamban, az nem fájt igaziból annyira, csak ismeretlen, kellemetlen érzés volt. A másodiknál még azt is hallottam ahogy szörcsögött a fecskendőben ("bizalomgerjesztő" vagy 20 centis eszköz, plusz még a bazinagy tű)a folyadék, amit leszívott. Még egy jó órát kellett kint várni, és addig sem lehetett enni-inni, aztán volt egy kontroll UH, hogy nem vérzett-e be. A várakozás nagyon szar volt, mert fájt is a helye, meg ülni alig tudtam, mert olyan érzés volt, mint amikor "beszorul a levegő" pl futás közben. Persze mint kezdő hipochonder, már mindent gondoltam, főleg, hogy múlthét óta sok órán át a PTX ről is volt szó, ahol böktek nem sokkal a tüdőm alatt volt és na mi van, ha a plerulát is sértették, azért tudok nehezebben levegőt venni? Na meg az is fájt ahol az UH fej volt, a bordámon, azaz kicsit még mindig érzem. Ráadásul a kedvenc alvós oldalam lett nyomi, ezért nem tudtam jót aludni sem.
Éhes is voltam, meg álmos is, mert előző éjjel alig aludtam, mert Nimi fél óránként felsírt, rosszul aludt. Álmosságom fázással járt... Sőt volt egy nő, aki az anyukáját kísérte, mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, meg minden.
Aztán fél 2 re itthon is voltunk le is pihentem kicsit, ami a szúrás után amúgy is javasolt.
Eredmény majd valamikor a jövőhéten lesz. De bizakodom, mert J doki, ahogy a tárgylemezre kente a mintát, valami olyat mondott, hogy cisztásnak tűnik. Ami elvileg azt hiszem jó.
Részben mert eléggé féltem (megjegyzem így utólag, nem ok nélkül)
Részben meg az időpontjaim sorozatos bedőlései sem volt túl biztató.
Szóval ott tartottunk ugye, hogy hétfőn megkért Zs. doki, hogy hívjuk szerdán, mikor fogadna csütörtökön soron kívül ennek a 2 kis szónak még lesz jelentősége később. Szóval szerdán délután azt mondta, menjünk 8:30-ra. Párom éjszakára ment be dolgozni, hogy velem tudjon lenni (tehát reggelre kb mosott fos volt), oda rongyolunk a sebészetre, becsekkolás, várakozás. Ekkor még a férjem a viccelődős alvatlan szerepében teccelődött, mint pl: azért nem jött időben a doki, mert ki kellett mennie a talponállóba, mert remeg a keze és be kell dobnia pár felest (biztató volt a gondolat :-S-persze tudtam, hogy nem is igaz :-D) aztán már bő egy órája vártunk, mire közli egy asszisztens nő, hogy Zs. doki az intenzíven van. Vidámkodtunk egy jót, hogy nem mindegy, hogy mint ápolt, vagy mind doki, mert akkor még várhatok egy darabig... kb negyed 11 kor meg is jelent és elnézést is kért tőlem, meg egy bácsitól, aki még rá várt, hogy sok meló van, kicsit megcsúsztak. Igen-ám, de most foglalt volt az UH szoba, kicsit még vissza ment az intenzívre addig. Nagy nehezen megürült a rendelő, doki sehol... Várunk, már fél 11 is elmúlik, megjelenik, közli sajnálja meg minden, de be nem tervezett műtét lesz neki kell asszisztálnia, úgy kb 3 órát várni kéne. Na egy kicsit idegesek lettünk. Még jó, hogy 11 óra előtt voltunk, ugye addigra volt időpontom a másik (múlthét kedden még tök bunkó) dokihoz a belklinikára, ami onnan 5 perc séta. Gyorsan át is mentünk. Bejelentkezéskor a pasi, aki felvette a papírokat sok türelmet kért... Ekkor láttam, hogy a pasim agyát kezdi elönteni a kaki. Kb egy órát vártunk mire bejutottam. Nagyon kedves asszisztens fiú invitált be, megmutatta hol várjak, szólt mit vegyek le. Majd a rendelőben sok doki és asszisztens, volt UH-s doki, volt J doki (aki most már nem is volt bunkó és még páran. Megállapítottuk, hogy nagyon szar helyen van a cucc (a jobb alsó lengőbordámat kellett nyomni az UH fejjel-azóta is sajog), naná, hogy az emberi máj baromi nagy kiterjedésű, de az én nyavalyámnak egy nehezen megközelíthető helyen kellett lennie. Oldalra kellett feküdni, előttem J doki a kiba. nagy tűvel, hátam mögött F. doki az UH-val... A kezemet a fejem felé kellett tennem, jött egy hölgy doki, szólt, nyugodtan szorítsam a kezét -persze nem volt pofám, inkább a másik kezemmel a vizsgálóágy alját... 2szer böktek, 2 mintát vettek. Rohadt szar volt, Bent kellett tartsam a levegőt, és éreztem ahogy a tű le-fel mozog az oldalamban, az nem fájt igaziból annyira, csak ismeretlen, kellemetlen érzés volt. A másodiknál még azt is hallottam ahogy szörcsögött a fecskendőben ("bizalomgerjesztő" vagy 20 centis eszköz, plusz még a bazinagy tű)a folyadék, amit leszívott. Még egy jó órát kellett kint várni, és addig sem lehetett enni-inni, aztán volt egy kontroll UH, hogy nem vérzett-e be. A várakozás nagyon szar volt, mert fájt is a helye, meg ülni alig tudtam, mert olyan érzés volt, mint amikor "beszorul a levegő" pl futás közben. Persze mint kezdő hipochonder, már mindent gondoltam, főleg, hogy múlthét óta sok órán át a PTX ről is volt szó, ahol böktek nem sokkal a tüdőm alatt volt és na mi van, ha a plerulát is sértették, azért tudok nehezebben levegőt venni? Na meg az is fájt ahol az UH fej volt, a bordámon, azaz kicsit még mindig érzem. Ráadásul a kedvenc alvós oldalam lett nyomi, ezért nem tudtam jót aludni sem.
Éhes is voltam, meg álmos is, mert előző éjjel alig aludtam, mert Nimi fél óránként felsírt, rosszul aludt. Álmosságom fázással járt... Sőt volt egy nő, aki az anyukáját kísérte, mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, meg minden.
Aztán fél 2 re itthon is voltunk le is pihentem kicsit, ami a szúrás után amúgy is javasolt.
Eredmény majd valamikor a jövőhéten lesz. De bizakodom, mert J doki, ahogy a tárgylemezre kente a mintát, valami olyat mondott, hogy cisztásnak tűnik. Ami elvileg azt hiszem jó.
2010. szeptember 13., hétfő
Azért már kezdek kicsit mérges lenni!
Ma hívtam a dokit, akinek a számát megkaptam Uh ügyében. Kiderült, hogy holnap szabadnapos! Hívjam szerdán délután, hogy csütörtökön mikor érnek rá. Ott vagyunk ahonnan kb indultunk, hisz a bunkózós múltkori doki is csütörtökre adott időpontot.
Az eredményért nem aggódok, csak a szúrástól félek és szeretnék már túl lenni ezen. De úgy látszik odafent még húzni szeretnék egy kicsit...
Az eredményért nem aggódok, csak a szúrástól félek és szeretnék már túl lenni ezen. De úgy látszik odafent még húzni szeretnék egy kicsit...
2010. szeptember 11., szombat
Breaking news
Végre valami jó is legyen már :-)
Nimi ma reggel áll a wc ajtó előtt, cibálja le magáról a pelust és be akar menni, hajtogatja, hogy kakilni kell. Mondom egye kukac mit veszthetünk? Pelus le, felteszem a wc-re és már nyomja is a kakit, látszik, hogy tudatosan, mert mikor rákérdezek, hogy kell e még kakilnia, akkor mondja, hogy idem (igen), és látom a hasprést... Végzünk, törlés, lehúzás stb. Majd 3 perc múlva jön, hogy cisi (pisi) újra fel wc-re kicsi erőlködés és pisi. Törlés, deszka lehajt, felmászik rá aztán lehúzza.
Mindehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy még nem kezdtük el a szobatiszta mizériát, mert azt gondoltam, hogy nem érett még rá a nyáron és nem szeretném a macerát, hogy pelenka letépés (Keve volt így, hogy én cibáltam le, ő rángatta fel és üvöltött, mindezt bő két és fél évesen), bilire ültetős "terror". Valahogy éreztem, hogy ha kész lesz erre akkor úgy is jelzi. És igen! Ez egyértelmű jelzés, aminek nem én voltam az erőltető kezdeményezője.
Szóval most villámgyorsan keresnem kell egy wc fellépőt, és még jó, hogy nem szereztük be a bilit (Kevéjét kidobtam mert kikezdte a domestos), mert ezt a fázist átugorhatjuk. Legalább nem lesz bilimosás sem.
Ps.: Azóta álladóan a wc-n ül, gyakorlatilag meg kell verekedni vele a helyért, ha valakinek pisilni kell.
Mert mindenkit ez a látvány fogad, mikor belépne:
Nimi ma reggel áll a wc ajtó előtt, cibálja le magáról a pelust és be akar menni, hajtogatja, hogy kakilni kell. Mondom egye kukac mit veszthetünk? Pelus le, felteszem a wc-re és már nyomja is a kakit, látszik, hogy tudatosan, mert mikor rákérdezek, hogy kell e még kakilnia, akkor mondja, hogy idem (igen), és látom a hasprést... Végzünk, törlés, lehúzás stb. Majd 3 perc múlva jön, hogy cisi (pisi) újra fel wc-re kicsi erőlködés és pisi. Törlés, deszka lehajt, felmászik rá aztán lehúzza.
Mindehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy még nem kezdtük el a szobatiszta mizériát, mert azt gondoltam, hogy nem érett még rá a nyáron és nem szeretném a macerát, hogy pelenka letépés (Keve volt így, hogy én cibáltam le, ő rángatta fel és üvöltött, mindezt bő két és fél évesen), bilire ültetős "terror". Valahogy éreztem, hogy ha kész lesz erre akkor úgy is jelzi. És igen! Ez egyértelmű jelzés, aminek nem én voltam az erőltető kezdeményezője.
Szóval most villámgyorsan keresnem kell egy wc fellépőt, és még jó, hogy nem szereztük be a bilit (Kevéjét kidobtam mert kikezdte a domestos), mert ezt a fázist átugorhatjuk. Legalább nem lesz bilimosás sem.
Ps.: Azóta álladóan a wc-n ül, gyakorlatilag meg kell verekedni vele a helyért, ha valakinek pisilni kell.
Mert mindenkit ez a látvány fogad, mikor belépne:
2010. szeptember 8., szerda
Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb
A tegnapi napom kb így nézett ki:
Reggel felkelek, holt kómásan kivánszorgok a konyhába, letekerem a mogyorókrémes üveg tetejét, éppen kiskanálért kotorok a fiókban mire észbe kapok, hogy basszus nekem ma nem szabad enni! Pedig olyan éhes vagyok, mint a dög (persze máskor délig eszembe se jut, hogy enni kellene valamit) Ez az éhség egész nap elkísért, először a Nimródot vittük bölcsibe majd kimentem Kevinnel a piacra gyümölcsért, mert az oviban gyümölcsnap volt. Naná, hogy éhes ember a piacon még éhesebb lesz. Irány az ovi, majd még kicsit haza...
Útközben a metrón persze egyből azokat az embereket láttam, akik éppen falatoznak, volt aki csak ilyen gyors ezt azt, volt aki komplett ebédet varázsolt elő a táskájából.
Valamivel negyed 12 után értem oda, becsekkoltam, a 3. voltam (elvben ugye érkezési sorrend) a délben kezdődő rendelésen. Majd mikor megérkeztek a rendelést végzők (ők egy másik kórházból jönnek) beadtam a papíromat a többiekkel együtt. Mondom a páromnak, hogy mivel 3. vagyok én elmegyek még oda, ahova a sirály is gyalog... Épp húznám le a gatyóm, mikor a pasim utánam ront, hogy engem hívnak. Na utólag már itt gyanús a dolog....
Bemegyek: doki kérdi, hogy mizu. Adom neki a papírokat, csóválja a fejét, látom a nemtetszést az arcán. "na jól van feküdjön fel" nyögi ki nagy kegyesen. (én itt már a befosás határán, körbenézek, mindenhol nagy tűk meg fecskendők, meg különben is...
Nyúl az UH fejért. Hohó nincsen hasi UH fej azért valami más fejjel megnéz (igaz valóban fájt a bordám körül mikor húzkodta a nem kerekítettebb végű fejet). Majd közli, hogy jöjjek vissza máskor, mert ezt ő nem tudja így megcsinálni (agyamat kezdi elönteni a fos, ami az előbb még alul akart utat törni) na meg ő különben sem csinál itt ilyen vizsgálatot, és nem is érti hogy én mit keresek ott.... Mondom a szomszéd szobából van a beutaló, kérdezze meg ott (persze iróniával) Majd telefonál valahova, hogy adjanak új időpontot (17.-e) de nem is oda, hanem egy másik helyre, és készüljek úgy, hogy 3 órát még maradnom kell majd a vizsgálat után. Erről eddig szó sem volt ugye) na meg szerinte ez a vizsgálat akár még 5 év múlva is ráérne.
Erős a gyanúm, hogy ő már eleve akkor eldöntötte, hogy én aznap nem leszek megbökve, mikor még csak a lapokat vitték be és meglátta, h hasi vizsgálat. Különben mi a fenéért hívott volna be 3as sorszámmal elsőre? Csak az kúrta fel az agyamat, hogy úgy beszélt, mintha én akartam volna a vizsgálatot (pl épp felkeltem és nem volt programom, ezért elsétáltam a sebészetre, bekopogtam, hogy vágjon már a májamba egy nagy tűt, mert ez minden vágyam) nem pedig a szomszédos rendelőben döntött volna úgy a sebészem a leleteim ismeretében, hogy ennek a rohadt foltnak utána kell járni.
Így hát átsétáltam ama bizonyos szomszéd rendelőbe és megkértem az asszisztenst, hogy szóljon már a dokimnak (aki épp már műtéthez készült, de mégis első szóra lejött) Elmondtam, hogy mi történt, amin csodálkozott is, na meg, hogy máshova hívtak vissza és egyebek. Elkezdte keresni a kórház Uh-sát, de ő már nem vállalta el aznapra, mert valami dolga volt, így megegyeztünk a jövőhét keddben (ami mégiscsak 2 nappal előbb van mint csütörtök, de ráadásul nincs semmi fontos órám ahonnan ne lehetne hiányoznom, ellentétben a csütörtökkel, márpedig aznap ágynyugi kell és nem mehetek be az egyetemre), megadta az UH-s doki privát(!) számát, h hétfőn hívjam fel hányra menjek másnap és akkor aztán soron kívül fogad.
S mikor elnézést kértem tőle, hogy "zavartuk", hisz ugye már nem volt lent hivatalosan, csak annyit mondott, hogy nem zavartuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Kár, hogy nagyon nagyon kevés orvossal találkoztam eddig aki ezt vallaná.
Szóval az új felállás szerint kedden most már tényleg túlesem ezen a kellemetlen beavatkozáson, aztán remélem már csak majd időnként kontrolláljuk UH val vagy valami más noninvaziv cuccal, hogy kutya bajom. De a dokim ragaszkodna a full negatív leletem követéséhez (mert ezután akármi van most már szemmel tartjuk), pedig én mondtam, h én benne vagyok, ha most kihagyjuk a bökést és néha ránézünk, h nem
nőtt-e... Mint kiderült ő is ezt akarja tenni, csak nem hagyja ki a szurit.
Mérgemben jól bementem a suliba, beebédeltem a menzán, majd részt vettem az első drogprev. órán ami érdekesnek tűnik, csak, hogy a végén írjak valami jót is.
Reggel felkelek, holt kómásan kivánszorgok a konyhába, letekerem a mogyorókrémes üveg tetejét, éppen kiskanálért kotorok a fiókban mire észbe kapok, hogy basszus nekem ma nem szabad enni! Pedig olyan éhes vagyok, mint a dög (persze máskor délig eszembe se jut, hogy enni kellene valamit) Ez az éhség egész nap elkísért, először a Nimródot vittük bölcsibe majd kimentem Kevinnel a piacra gyümölcsért, mert az oviban gyümölcsnap volt. Naná, hogy éhes ember a piacon még éhesebb lesz. Irány az ovi, majd még kicsit haza...
Útközben a metrón persze egyből azokat az embereket láttam, akik éppen falatoznak, volt aki csak ilyen gyors ezt azt, volt aki komplett ebédet varázsolt elő a táskájából.
Valamivel negyed 12 után értem oda, becsekkoltam, a 3. voltam (elvben ugye érkezési sorrend) a délben kezdődő rendelésen. Majd mikor megérkeztek a rendelést végzők (ők egy másik kórházból jönnek) beadtam a papíromat a többiekkel együtt. Mondom a páromnak, hogy mivel 3. vagyok én elmegyek még oda, ahova a sirály is gyalog... Épp húznám le a gatyóm, mikor a pasim utánam ront, hogy engem hívnak. Na utólag már itt gyanús a dolog....
Bemegyek: doki kérdi, hogy mizu. Adom neki a papírokat, csóválja a fejét, látom a nemtetszést az arcán. "na jól van feküdjön fel" nyögi ki nagy kegyesen. (én itt már a befosás határán, körbenézek, mindenhol nagy tűk meg fecskendők, meg különben is...
Nyúl az UH fejért. Hohó nincsen hasi UH fej azért valami más fejjel megnéz (igaz valóban fájt a bordám körül mikor húzkodta a nem kerekítettebb végű fejet). Majd közli, hogy jöjjek vissza máskor, mert ezt ő nem tudja így megcsinálni (agyamat kezdi elönteni a fos, ami az előbb még alul akart utat törni) na meg ő különben sem csinál itt ilyen vizsgálatot, és nem is érti hogy én mit keresek ott.... Mondom a szomszéd szobából van a beutaló, kérdezze meg ott (persze iróniával) Majd telefonál valahova, hogy adjanak új időpontot (17.-e) de nem is oda, hanem egy másik helyre, és készüljek úgy, hogy 3 órát még maradnom kell majd a vizsgálat után. Erről eddig szó sem volt ugye) na meg szerinte ez a vizsgálat akár még 5 év múlva is ráérne.
Erős a gyanúm, hogy ő már eleve akkor eldöntötte, hogy én aznap nem leszek megbökve, mikor még csak a lapokat vitték be és meglátta, h hasi vizsgálat. Különben mi a fenéért hívott volna be 3as sorszámmal elsőre? Csak az kúrta fel az agyamat, hogy úgy beszélt, mintha én akartam volna a vizsgálatot (pl épp felkeltem és nem volt programom, ezért elsétáltam a sebészetre, bekopogtam, hogy vágjon már a májamba egy nagy tűt, mert ez minden vágyam) nem pedig a szomszédos rendelőben döntött volna úgy a sebészem a leleteim ismeretében, hogy ennek a rohadt foltnak utána kell járni.
Így hát átsétáltam ama bizonyos szomszéd rendelőbe és megkértem az asszisztenst, hogy szóljon már a dokimnak (aki épp már műtéthez készült, de mégis első szóra lejött) Elmondtam, hogy mi történt, amin csodálkozott is, na meg, hogy máshova hívtak vissza és egyebek. Elkezdte keresni a kórház Uh-sát, de ő már nem vállalta el aznapra, mert valami dolga volt, így megegyeztünk a jövőhét keddben (ami mégiscsak 2 nappal előbb van mint csütörtök, de ráadásul nincs semmi fontos órám ahonnan ne lehetne hiányoznom, ellentétben a csütörtökkel, márpedig aznap ágynyugi kell és nem mehetek be az egyetemre), megadta az UH-s doki privát(!) számát, h hétfőn hívjam fel hányra menjek másnap és akkor aztán soron kívül fogad.
S mikor elnézést kértem tőle, hogy "zavartuk", hisz ugye már nem volt lent hivatalosan, csak annyit mondott, hogy nem zavartuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Kár, hogy nagyon nagyon kevés orvossal találkoztam eddig aki ezt vallaná.
Szóval az új felállás szerint kedden most már tényleg túlesem ezen a kellemetlen beavatkozáson, aztán remélem már csak majd időnként kontrolláljuk UH val vagy valami más noninvaziv cuccal, hogy kutya bajom. De a dokim ragaszkodna a full negatív leletem követéséhez (mert ezután akármi van most már szemmel tartjuk), pedig én mondtam, h én benne vagyok, ha most kihagyjuk a bökést és néha ránézünk, h nem
nőtt-e... Mint kiderült ő is ezt akarja tenni, csak nem hagyja ki a szurit.
Mérgemben jól bementem a suliba, beebédeltem a menzán, majd részt vettem az első drogprev. órán ami érdekesnek tűnik, csak, hogy a végén írjak valami jót is.
2010. szeptember 3., péntek
Meglepi lép...
Ma a párom betelefonált a klinikára és kiderült, hogy készen van az eredményem (gyakorlatilag még aznap kinyomtatták 14:42-kor...)
A hepatosplenomegália igazolást nyert, mérsékelt, de van.
Az is kiderült, hogy a lépem kapujában van egy 12 és egy 8 mm-es járulékos lép is. (nem kóros, csak nincs mindenkinek, pláne pedig nem 2 bónusz. A google és ezen belül weborvos szerint: Veszélyt nem rejt magában. Jelentősége csak akkor van, ha a lépet hematológiai betegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor a melléklépet vagy melléklépeket is el kell távolítani. Adott esetben hasznos is lehet, ha pl. a lép sérülése miatt végzik a lép eltávolítását. Ilyenkor a melléklép veszi át az eltávolított lép szerepét. Rendszerint mellékleletként, véletlenül fedezik fel jelenlétét.)
A májamban az a göb ott van, 18mm-es és kedden vesznek belőle mintát.
A tüdőmnek abban a szegletében, ahol még ért a vizsgálat találtak 6 kis gumót (3-6mm-esek). A dokim szerint nagy valószínűséggel csak a tejmirigyek árnyéka. De azért szemmel tartjuk.
Ha már a dokinál tartunk. Nagyon jó orvost fogtam ki a sebészeten, idősebb, tapasztalt mégis jó kedélyű pasas. Megnyugtatóan tud beszélni, és a Párom jó emberismerő, neki is szimpatikus. De reméljük, hogy az orvos-beteg viszony megmarad ilyen beszélgetősnek, nem találkozom a késével.
A göbről az a véleménye, hogy nagy valószínűséggel a számtalan hormonális hatást így vezeti le a májam. Ezt mondta a kedvenc online nőgyógyásznőm is :-)
Amúgy a klinika maga eléggé ambivalens érzéseket kelt, jó orvosok, high-tech gépek, mindezt egy balkánt idéző épület együttesben, vicces, hogy a százéves ajtón ott a mágneskártya-leolvasó a CT mosdójában meg omlik a vakolat, amit vagy 30 éve vittek fel, meg potyog a csempe a csap alig folyik. Mondjuk legalább van papír...
Maga a CT eléggé szar volt, eleve ahogy ott fekszik az ember lánya a hidegben azon a nagy asztalon, ami mozog oda-vissza a nagy gyűrűbe, meg hangosan berreg minden és szinte végig egyedül abban a nagy teremben. A kontraszt anyagtól majdnem hánytam éreztem, hogy alig bírom visszatartani és be is pánikoltam kicsit, mert senki nem volt ott, hogy pl hozzon egy vesetálat, az a szag meg íz a számban, a forróság a testemben... nem volt jó érzés. Azt hagyjuk is, hogy a velem várakozók a szokásos rémmeséket mondták, ugye pl egy terhes osztályon a szülésről és az összes terhességgel kapcsolatos dologról mesél mindenki valami félelemkeltőt, ami vele vagy az ismerősével, esetleg az ismerőse ismerősével esett meg, na itt meg mindenki a rákról beszélt :-S, meg a kapcsolódó vizsgálatokról, mint végbél, vastagbél stb tükrözés és kemoterápia meg egyebek.
De, hogy ne csak magamról írjak: Kittin a parlagfű allergia ekcémaként manifesztálódik, baromi csúnya sebes, ma voltunk magándokinál (8000Ft) és írt fel ezerféle kencét meg gyógyszert (kb hasonló összeg volt) de a gyerek az első és jöjjön rendbe mert most majdnem felülfertőződött a sok sebe (állandóan vakarta nem izgatta, h pl épp játszótéren volt)A férjecském "csak tüsszög" meg efféle, amik a szénanáthával járnak, de azt brutál formában ezt megspékelve némi tipikus pasi betegség-hisztivel (igaz mentségére legyen mondva, hogy mióta benne van a pakliban, hogy beteg vagyok nem teszi, mert nem akar ezzel is fárasztani, szerintem amúgy őt jobban megviseli ez a dolog mint engem, nekem elég ha néha, főleg éjjel sírok egy kicsit egyedül, hogyha bekerítenek a hülye gondolatok)
Szóval folyt. köv. kedden.
Addig igyekszem majd valami vidámabb témát keresni.
Hisz a srácok jól érzik magukat a suliban, oviban, a csajok sem panaszkodtak eddig, hétfőtől nekem is kezdődik.
A hepatosplenomegália igazolást nyert, mérsékelt, de van.
Az is kiderült, hogy a lépem kapujában van egy 12 és egy 8 mm-es járulékos lép is. (nem kóros, csak nincs mindenkinek, pláne pedig nem 2 bónusz. A google és ezen belül weborvos szerint: Veszélyt nem rejt magában. Jelentősége csak akkor van, ha a lépet hematológiai betegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor a melléklépet vagy melléklépeket is el kell távolítani. Adott esetben hasznos is lehet, ha pl. a lép sérülése miatt végzik a lép eltávolítását. Ilyenkor a melléklép veszi át az eltávolított lép szerepét. Rendszerint mellékleletként, véletlenül fedezik fel jelenlétét.)
A májamban az a göb ott van, 18mm-es és kedden vesznek belőle mintát.
A tüdőmnek abban a szegletében, ahol még ért a vizsgálat találtak 6 kis gumót (3-6mm-esek). A dokim szerint nagy valószínűséggel csak a tejmirigyek árnyéka. De azért szemmel tartjuk.
Ha már a dokinál tartunk. Nagyon jó orvost fogtam ki a sebészeten, idősebb, tapasztalt mégis jó kedélyű pasas. Megnyugtatóan tud beszélni, és a Párom jó emberismerő, neki is szimpatikus. De reméljük, hogy az orvos-beteg viszony megmarad ilyen beszélgetősnek, nem találkozom a késével.
A göbről az a véleménye, hogy nagy valószínűséggel a számtalan hormonális hatást így vezeti le a májam. Ezt mondta a kedvenc online nőgyógyásznőm is :-)
Amúgy a klinika maga eléggé ambivalens érzéseket kelt, jó orvosok, high-tech gépek, mindezt egy balkánt idéző épület együttesben, vicces, hogy a százéves ajtón ott a mágneskártya-leolvasó a CT mosdójában meg omlik a vakolat, amit vagy 30 éve vittek fel, meg potyog a csempe a csap alig folyik. Mondjuk legalább van papír...
Maga a CT eléggé szar volt, eleve ahogy ott fekszik az ember lánya a hidegben azon a nagy asztalon, ami mozog oda-vissza a nagy gyűrűbe, meg hangosan berreg minden és szinte végig egyedül abban a nagy teremben. A kontraszt anyagtól majdnem hánytam éreztem, hogy alig bírom visszatartani és be is pánikoltam kicsit, mert senki nem volt ott, hogy pl hozzon egy vesetálat, az a szag meg íz a számban, a forróság a testemben... nem volt jó érzés. Azt hagyjuk is, hogy a velem várakozók a szokásos rémmeséket mondták, ugye pl egy terhes osztályon a szülésről és az összes terhességgel kapcsolatos dologról mesél mindenki valami félelemkeltőt, ami vele vagy az ismerősével, esetleg az ismerőse ismerősével esett meg, na itt meg mindenki a rákról beszélt :-S, meg a kapcsolódó vizsgálatokról, mint végbél, vastagbél stb tükrözés és kemoterápia meg egyebek.
De, hogy ne csak magamról írjak: Kittin a parlagfű allergia ekcémaként manifesztálódik, baromi csúnya sebes, ma voltunk magándokinál (8000Ft) és írt fel ezerféle kencét meg gyógyszert (kb hasonló összeg volt) de a gyerek az első és jöjjön rendbe mert most majdnem felülfertőződött a sok sebe (állandóan vakarta nem izgatta, h pl épp játszótéren volt)A férjecském "csak tüsszög" meg efféle, amik a szénanáthával járnak, de azt brutál formában ezt megspékelve némi tipikus pasi betegség-hisztivel (igaz mentségére legyen mondva, hogy mióta benne van a pakliban, hogy beteg vagyok nem teszi, mert nem akar ezzel is fárasztani, szerintem amúgy őt jobban megviseli ez a dolog mint engem, nekem elég ha néha, főleg éjjel sírok egy kicsit egyedül, hogyha bekerítenek a hülye gondolatok)
Szóval folyt. köv. kedden.
Addig igyekszem majd valami vidámabb témát keresni.
Hisz a srácok jól érzik magukat a suliban, oviban, a csajok sem panaszkodtak eddig, hétfőtől nekem is kezdődik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)