2013. január 23., szerda

Bizonyítványok

Hamar ide ért a félév vége, pedig mintha tegnap kezdődött volna a suli a gyerekeknek.
Kevin bizonyítványával kezdem, mégis csak Ő az elsős
Mivel akkoriban éppen a blog-hanyagolás fázisában voltam ezért pár dolgot a kezdetekről:
Első nap már nagy izgalommal kezdtünk, mondanám, ha nem csak én paráztam volna ettől ez egésztől.
Kevin kb le sem tojta azt a macerát, mint évnyitó, meg első napok. ennek több oka is van biztos, de én csak kettőt emelnék ki. Egyrészt ugye nem volt neki semmi idegen ebben az egész iskolásdiban, a tesói révén már ismer mindent ugye itt sok családi rendezvény (farsang, gála stb), másrészt az egyik ovis cimbije is az osztályába jár, így nem érezte annyira idegennek a dolgot, pláne, hogy Kitti alsós osztályfőnökét kapta meg.
Igen ám, csak amit én itt most felsoroltam az lett a nagy előnyből a kisebb gáz. Ugyan is a gyerekem elfelejtett bepánikolni, nem volt sírás meg "para" ebből adódóan elkezdett ugye lazán bandázni az osztályban és ugye kikkel, ha nem a "nem annyira jó" gyerekekkel. Szóval sok gondunk volt a magatartásával. Amit alig akar elhinni bárki is, aki ismeri a gyereket (pl hokis-társak szülei...). Nem is ragozom nem szép történetek, persze nem is annyira csúnyák apró csínyek, amit rendes gyerekek minimum másodiktól csinálnak
DE mindezek ellenére nagyon nagyon jól tanul, gyorsan halad. A tegnapi szülőin mondta Aranka néni, hogy ha nem lennének ezek a magatartás dolgok, akkor bizony kitűnő lenne a gyerek. A félévi bizonyítványába be is van írva dicséret irodalomból és matematikából. Valamint amikor megkapta a tájékoztatót, akkor kiemelték, hogy még egy órát sem hiányzott :-)
Mint már nyáron is írtam asszem, szépen fokozatosan elkezdett megtanulni olvasni egyedül (na jó felismerte a betűket), amint elkezdődött a suli azonnal megértette, hogy mi a kulcsa az összeolvasásnak, így még a többiek ismerkedtek csak a betűk első pár darabjával Kevin szépen megtanult olvasni. Matekból is extra feladatokat kell neki adni, mert annyira hamar végezne különben, hogy rengeteg ideje maradna rosszalkodni.
Szóval egyértelműen leszögezhetem, hogy Kevin abszolút jól teljesít a suliban. Szerencsére házit is ritkán hoz haza, mindent meg csinál a napköziben, így bőven van időnk energiánk edzésekre menni, nem megy a suli rovására, pedig szépen be van idén is táblázva: hétfőn jeges edzés, kedden úszás, szerdán metodika (jégkorongosoknak kifejlesztett "tornateremben" száraz edzés), csütörtökön és pénteken jeges edzés, hétvégén néha meccs, vagy egyéb programok, most szombaton pl a Téli sportágválasztón voltunk képviselni egy kicsit a hoki utánpótlást és a csapatot. Ha éppen nincs semmi hétvégén, akkor azért olvastatom kicsit, meg gyakorolja a betűket is, nem árthat.

Kitti
Igazából vele vagyok a legelégedettebb, idén nincs egy hármas sem a féléviben, az átlaga 4,6-os. Amiért igazán büszke vagyok az az, hogy tett is érte rendesen. Nem benyalással, hanem tanulással. Hihetetlen, hogy 11 évesen belátja a saját gyengeségeit és azokon változtatni akar, képes. Így nem egyszer volt, hogy tudta, hogy valamiből még tanulnia kell, akkor felkelt akár hajnali 4 kor és nekiállt. Mert rájött, hogy akkor tud igazán tanulni. Este nyüzsi van itthon, mire csend van, addigra már fáradt a feje, így időben lefekszik és felkel négykor, kimegy a konyhába és tanul. Kicsit tartott a felsőtől, hogy majd milyen nehéz lesz, de eddig minden oké
Fanni
Nem véletlen hagytam őt utoljára... Tudna ő, ha akarna, de nem annyira akar. Igazi kis kamasz, nagyon nehéz vele ilyen téren. Hiába 3,77 az átlaga. A matek, a töri, a nyelvtan az bizony 2es neki és nagyon bosszant, mert nem hülye. De nem érti meg, hogy ez fontos lenne, főleg hatodikban. Szerintem jöcőre nagyon meg fogja ütni a bokáját, ha bejön a fizika, a biosz, föci, kémia (amúgy nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem úgy rémlik, hogy a biosz és föci anno vagy 5. ben kezdődött, a fizika meg hatodikban, nem?)
Folyamatosan hisztizik, hogy bezzeg a Kevin bezzeg a Kitti... de ő nem tesz semmit.
mégis engedem táncra (ami szerintem veszett hülyeség, amolyan frenchsize rendszerben működő táncsuli, sok iskolában vannak jelen, csinálnak maguknak "versenyeket", te meg fizesd a tagdíjat, a belépőket a versenyekre mind a gyereknek aki versenyzik, mind magadnak, ha látni akarod. Vegyél egyen pólót, valami tagsági füzetet, meg bele matricákat (csak akkor indulhat a versenyen a gyerek) szóval inkább a lehúzást jelenti nekem , mint a heti két táncórát)

Szóval itt tartunk most.

2013. január 13., vasárnap

Lila-Fehér

A Történet nagyon nagyon régen kezdődött...
Valahogy én világ életemben mániákusan mentem szembe a tömeggel bizonyos dolgokban... Így alakulhatott ki az, hogy kamasz koromban még a környezetemben mindenki (legalábbis a legtöbben) divat fradisták voltak én UTE szimpatizáns, konkrétan nem voltam soha nagy foci drukker, max néha tudtam pár játékos nevét és pár egyszerűbb szabályt, na meg jó néhány szitkot, amit hol a bíróra hol a zöldekre lehetett mondani, igazából nem tagadom annak a feelingje tetszett, hogy "ellene drukkoltam a népnek" egy-egy meccsen. A véletlen úgy hozta, hogy a szakmunkás suliban volt még 2-3 emberke, aki szintén Lila volt, egyikük akkoriban kezdett meccsekre is járni.
Aztán jött egy még nagyobb véletlen 2000 húsvétján: Bár én azon a vasárnapon ügyeletes voltam a suli állattartó-telepén (ott sajnos tombolt a fiatalkorúak kizsákmányolása munka terén :-D ) és ugyan fáradt voltam, de amikor hazaértem egy alapos tusolás után úgy döntöttem ideje elvernem azt a pénzt, amit a nyuszi hozott, hisz már vagy 12 órája meg volt ;-) így erőt vettem magamon és elindultam kicsit bulizni, persze komolyan mondom (írom), tényleg sokszor gondoltam át menjek-e vagy sem. A "véletlen" az igent hozta.
Majd jött egy másik véletlen: egy helyen kötöttem ki azzal az osztálytársammal, aki a meccsekre is járt, plusz néhány Lila haverjával, az egyikkel kölcsönösen szimpatikusak lettünk egymásnak... Nem ragozom tovább: a mai napig Ő a Párom, azaz már hivatalosabban megszólítva a Férjem
Természetesen kisebb-nagyobb intenzitással maradt a lila-fehér csapat a kedvencek közt, bár Apa futballhuligánból igen csak leszelídült hétköznapi család-apává, aki csak néha néha ment ki, ha a becsület megkövetelte (azt nem részletezem, hogy a 2006os "zavargásoknak" hála sok zöld "ellenségből" barát lett, így sokszor azért sem ment bele egy-egy balhéba onnantól)
Aztán ismételten jött a jó öreg véletlen és Kevin elkezdett jégkorongozni. Bár már előtte is gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha valamelyik gyerekünk UTE színekben sportolna, az eszembe sem jutott, hogy előbb-utóbb tényleg megvalósul ez a dolog. Ugyanis a kedves Véletlen úgy rendelte, hogy a Kevin hoki-csapata a Pólus Pingvinek az Újpest nevelőegyesülete (így Kevin 2013 májusától hivatalosan is Lila-Fehér kapus lesz)

Ráadásul mostanában egyel több oka van a Törpének örülni az Újpesttel kapcsolatban, kedvenc U18-as válogatott csajszi (Horváth Tifani) is átigazolt ide a hugaival, így tavasztól egy naagy bandába fog járni azokkal akikre igazán felnéz (Márk, Tifi, Joci...)
Szóval azóta Kevin és én gyakran járunk Újpest meccsre, amióta hokizik ki nem hagynánk egy UTE-fradit sem :-)
Nem tagadom a hoki nekem is egyre nagyobb "szerelmem", így Kevinnel együtt tanulgatjuk a szabályokat, szidjuk a zebrákat, szinte mindegyik srácnak tudjuk a nevét is, Kevin kedvence ugye egyértelműen Hajek Márk, de a másik kapust Jocit is bírja (hiszen ugye kollégák vele is)... Imádom, amikor hazafelé megbeszéljük a meccsen történteket és mindenkit szinte a keresztnevén emleget, pl egyszer: "Jé, ezen a meccsen a Benjit csak kétszer állították ki!" -mondta csodálkozva :-D


A Márktól kapott mezben éppen nagyon keményen néz egy meccs szünetében :-D


Az Újpest mezzel alszik...

DE bevallom én is gyakran veszek magamnak hasonlókat:


Szóval igen a véletlenek és a lila-fehér nagyban befolyásolják az életemet/életünket :-)

Hogy miért is jutott eszembe ez a poszt?
Finoman szólva a Fanni és a Kevin "rivalizálnak", néha már már igen csak nem kompatibilisek, így most a Fanni abban a periódusban van, hogy amit a Kevin szeret, azt Ő zsigerből és válogatás nélkül utálja :-D
Tegnap este a Fanni beindult a fürdőbe fogat mosni, majd azzal a lendülettel ki is vágódott a fürdőszobából. Kezében a fogkrémes tubus és kiabál:
"Ez most komoly?! Lila-fehér fogkrém?! Mégis kinek az ötlete volt ilyet venni?!" kiabálta olyan hangsúllyal, mintha valaki minimum leborotválta volna a haját álmában :-D
Ráadásul esküszöm: nem Kevin és én vettük, apa hozta a boltból, gondolom nem a színe miatt.
Mindenesetre jót nevettem rajta :-)

2013. január 7., hétfő

B.Ú.É.K. vagy mi

Először is szeretnék én is mindenkinek minden jót kívánni erre a 2013-as esztendőre!
Igazából vagy fél éve nem írtam (ami nem jelenti azt, hogy közben nem jártam erre a Többiek blogljait olvasni)
Sok piszkozat is van itt lementve de ezeknek a java nem ér annyit, hogy most befejezzem és felposztoljam ide, finoman szólva aktualitásukat vesztették mondjuk.
Igazából nem köntörfalazom egyrészt baromi lusta is vagyok, ha gép elé kerülök, akkor max "tompulni" van energiám, másrészt kicsit zsúfoltak tudnak lenni a mindennapok, ha a gyereket átlag heti 5x kell vinni edzésre,    na meg mellette ott van még három másik csemete az ügyes bajos dolgaikkal, meg nekem a suli, megspékelve a gyakorlattal, amivel kapcsolatban egyébként annyira vegyes tapasztalataim vannak, de leírni nem akarom sem a gyomorforgató (nem a szüléssel kapcsolatos, inkább emberekkel, emberi hozzáállással) dolgokat, mert még a végén beperelnek, ha kiteregetem a szennyest, sem a csodás részével kapcsolatban, mert sok történet lenne belőle és elmenne a blog egy szüléses/terhességes beszámolós oldallá, ami meg van fent a neten dögivel :-D
Már annyiszor megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit :-P de azért ebben az évben igyekszem egy kicsit összekapni magamat blog ügyileg (is) és igyekszem pár szóban leírni az aktuális dolgokat amíg még aktuálisak :-)
Mivel nem akarok sem regényt írni, sem egy eszméletlen hosszú blog bejegyzéseket pótló posztot ezért ma csak Nimródról rakok fel pár képet és írok pár sort
Így festett az ovis fotókon:
Ezzel a mosollyal bárkit levesz a lábáról 

Karácsonyra korit (is) kapott, egyből elkezdett gyakorolni


Tanulni csak is a legjobbaktól érdemes :-)

És bár még nem megy neki a legprofibban a dolog, de már elkezdte a hoki-sulit


(a bot még kicsit bezavarja, nehéz arra is koncentrálni, hogy korizzon és a botot is tartsa maga előtt)

És a végére egy elsőre szadistának tűnő videó, mármint, h én lennék a szadista, hogy felvettem, amikor először korizott és bizony el is esik... DE feláll és nem is akárhogy, hangsúlyozom: először volt jégen és a lényeget meg is tanulta; ha elesel fel kell állni ;-)