Ma a kicsi emberkém már egyedül van a bölcsiben, 11-re megyek vissza, de akkor sem rögtön érte, hanem leülök az előtérbe, hogy ne vegyen észre, és a gondozónő megpróbálja megetetni majd ebédkor. S csak akkor jön majd ki értem, ha nagyon nem akarna sikerülni. Aztán ebéd után pedig jövünk haza.
Addig pedig gyorsan nekiesünk az akvárium kitakarításnak a lányokkal, mert az úgyis macerás, ha Nimród is itthon van. Jövőhéten pedig majd szépen kitakarítjuk a lakást, amolyan ajtó-ablak mosós nagytakarítás, mert gyanítom ha elkezdődik a suli nem igen lesz rá időnk.
Na meg a csajoknak sem árt elpakolni az íróasztaluk körül, mert azon sem csodálkoznék, ha halott német katonákat is találnánk abban a káoszban, ahol egy atombomba csak rendet tudna csinálni... elrakjuk tavalyi könyveket, füzeteket is, hogy legyen hely az ideieknek, mert 26.-án már azokat is át kell venni, legalább lesz időnk becsomagolni, tavaly nagyon sokat szenvedtem vele, mert köztudottan nagyon béna a kézügyességem, és itt meg az "előírás" az átlátszó öntapadós könyvborítás. Na, mire ezt én kiszabtam és rásimogattam, hogy ne legyen ráncos...
Most legalább lesz pár napunk ezzel szöszölni, mert eddig mindig az első tanítási napon adták ki, és illett visszavinni már másnap bekötve.
Anyu telefonja most ép nem kapcsolható, így gondolom/remélem ép most műtik. Nagyon aggódom, remélem minden rendben lesz, de bevallom őszintén minden egyes telefoncsörgésnél össze szorul a szívem.
Most szaladok is gyorsan, belevetem magamat a munkaterápiába, mert mindjárt indulhatunk a törpémhez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése