még megvagyunk, csak zajlik az élet...
Nem is tudom hol kezdjem a postot.
A héten elég vacak napjaim voltak, jórészt a fogbajomnak köszönhetően, begyulladt és feldagadt a bal fele az arcomnak, ezt megnyitották, és tettek bele egy gyógyszeres gézcsíkot, amit minden nap cserélnek. Szerencsére mint a Semmelweis hallgatója járhatok az egyetemi szájsebészeti klinikára, ami kész felüdülés a kerületi hentes és mészáros üzemhez képest, amit szájsebészetnek becéznek. Persze így sem sétagalopp a helyzet, hétfőn konkrétan kisebb sokkot kaptam a beavatkozás után, amit szégyenlek is meg minden, de nem tudtam tartani magamat...
A címben említett szavaztatásom is hellyel közzel ehhez a témához kapcsolódik:
Mivel már múlt hét szombaton bazi erős fájdalomcsillapítókra volt szükségem, ezért azonnal leállítottuk a szoptatást, hétfőn kaptam lórugásos antibiotikumot is, ami most jár majd le. Bár az első 1-2 napban Nimród nehezen viselte a cici megvonást szép lassan megszokta, nem kell alváshoz sem, igaz azért néha még próbálkozik a drága, de szerencsére tényleg nem tűnik lelki sérültnek. Lassan lejár a gyógyszerkúrám, és remélem nem is lesz írva másik, és most itt van a kérdés: vissza engedjem a cicire? Vagy ha már leválasztottam "örüljek"? Annyi érv van pro és kontra, ahogy tejem is rengeteg, szenvedek is vele rendesen most, hogy nincs aki kiürítse... Szóval ugye itt ez a vacak betegséges időszak is, amin kicsit segíthet ugye a szoptatás, meg jó összebújni vele, de pl néha már bosszantó volt, hogy még a wc-n is követelte volna magának. Meg vacak érzés, hogy "csak" 16,5 hónapig cicizett, míg a Kevin és a Kitti tovább. A lehetőség itt is adva van ugye. Egy barátnőm felajánlotta a mellszívóját, h adjam Neki a tejet pohárból ne ciciből, de nem tudom, hogy van-e időm, energiám a suli+háztartás mellett még a fejésre is. Szóval kedves Mindenki, aki olvassa ezt a bejegyzést! Ti mit tennétek?
Amúgy a kis huncut Úr napról napra elevenebb, jó étvágya van, és egyre sűrűbben feszegeti a határait és a családja idegrendszerének tűrőképességét, mindent elkoboz, és államosít a nagyoktól, amit csak meglát Náluk, persze a saját dolgait is védelmezi. Imádja a zenét, gyakorlatilag mindenevő ezen a téren is, sokat táncol is. Nálunk a nagyok akik sokat TVznek :-S, de őt nem érdekli, max egy-két főcímdal. Olyankor oda áll a készülék elé és táncol, aztán megy tovább a dolgára. Bölcsiben már egy jó hete nem sír reggelenként, hanem szépen átöltözünk megfogja a kezemet és besétálunk, az ajtóban elengedem a kezét, kap egy puszit és vagy oda megy a gondozónénihez, hogy vegye fel, vagy megy szépen dolgozni=pakolászni. Még mindig dicsérik, hogy milyen jó gyerek, úgy látszik a kisördög csak itthon jön elő :-D. Új dilije, hogy ha puding félét kap, akkor elveszi a kiskanalat, nem engedi magát etetni. Majd teszek fel képet egy ilyen akciójáról, katasztrófa. Felmerül a kérdés, hogy van-e a pocakjában is valami, vagy mindet szétkeni...
A héten a csajok pár napot itthon voltak, kisebb nyavalyával. Szerdán mivel csak 1 órám volt bekísértek a suliba, hallgattak egy kis pszichológiát velem, a tanárnőm rendes volt és beengedte a vendéghallgatókat ép videóztunk meg ilyesmi. El voltak ájulva :-), kapásból találtak pár dolgot, amit szívesen vennének a maguk sulijában is, pl a kajáldánk rendszere, meg a bőrfotelek az aulában és a zsibongóban, meg, hogy nem kell kéredzkedni óráról, ha esetleg hív a természet. Egy csaj is csak felállt és kiment-ezen nagyon csodálkoztak, főleg Kitti, akinek ép a minap gyalogolt bele Katinéni a lelkébe, mert nem engedte ki egy hasonló szitunál. Meg volt aki vagy 15 percet késett, és csak besétált leült. Általánosban ez nem így működik ugye. Szóval nagyon tetszett nekik a hely is meg az óra is, olyan aranyosan nézelődtek körül, meg kérdezgettek, hogy ez mi, az mi.
Kevin sajna estére belázasodott, így holnap megint jön a mama-bébiszitter. Aggódom, hogy mi lehet a baj mert semmi egyéb tünet, csak láz, amit szerencsére lejjebb vitt a nurofen elsőre. Még talán annyi, hogy a közérzete rosszabb, legalábbis ahogy kérdezgettük erre mondott igent. Persze a kis drogos amint megkapta a gyógyszert azt mondta, hogy már sokkal jobban van. (mindig elsőre bevesz minden gyógyszert soha nem kell könyörögni, legyen akármilyen szar íze, sőt, ha valaki más beteg akkor kimondottan fel van háborodva mert ő nem kap gyógyszert. Már csak azon agyalok hogy juttassam el dokihoz, mert ugye suli is van, meg randizom a szájsebészsráccal is abban a 1,5 órás szünetben, és a dokink rendelése pont akkor ér véget, amikor az utolsó órám.
Röviden, hirtelen kb. ennyi, és most húzok vissza anatómiázni, ép az ivarsejtek kifejlődését, és a megtermékenyítést kellene bemagolnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése