Körülbelül ez a gondolat jutott eszembe, amikor szóltak, hogy a gyerekek bemutató mérkőzésen vesznek részt a felnőtt UTE múltheti hazai meccsein... (oké az "anyád" nem csak ebben a kontextusban jutott eszembe a hétvége folyamán)
A mérkőzések pénteken és vasárnap este 6 után kezdődtek és a srácaink az első harmad utáni szünetben (természetesen miután végzett a rolba) játszottak 5(!) percet, megjegyzem nagyon ügyesen (a Steua kapus nagyon kedves volt, mind a 4 kapuspalántát megdicsérte a gyerekem állítása szerint igaz enyhe akcentussal, ami nagyon kedves dolog, sokat jelent egy 6évesnek, ha egy olyan ember dicséri, akinek a mamutja akkora, mint a gyerek maga, a Rio de Miskolciak nem tették, hangsúlyozom állítólag, hisz nem lehettem ott a kispadon...)
Szóval a megjelenés, pláne a kapusnak "kötelező", cserébe 1 gyerekkel egy felnőtt ingyen megnézheti a meccset.
Szerintem hibás döntés, valami olyan kéne, hogy egy gyerek hozza el az összes szomszédot meg havert is, mert gyalázat az a pangás ami a lelátón van.
Na nem mintha a csapat megérdemelné, hogy akárki is kiüljön a lelátóra...
Oké, kis túlzással a pénteki meccs még élvezhető is volt, 2:5ről szépen feljöttek 5:6-ra, de még az én avatatlan szemem is látott egy-egy csúnya gólt aminek be sem kellett volna menni, ha csak kicsit is figyel a kapus :-(
A fiam még várta a csodát, remélte, hogy majd a vasárnapi... Kac-kac, ha a tabellán egyel felettünk álló csapattal nem sikerült, várható volt, hogy a második helyért jövő csapattal sem fog, de a remény hal meg utoljára...
Hát a tegnapi meccs gyakorlatilag gyalázat volt, mind a csapat teljesítménye, mind a bírói oldal utóbbiak kaptak is hideget-meleget attól a maroknyi szurkolótól, akit érdekelt a meccs. Éppen azt beszéltük, hogy lesz mit magyarázni az oviban, suliban, hogy azokat a cifrákat hol tanulta a gyerek :-D Kevin maradt volna végig, de Apa is velünk volt, akiből kitört egykori szurkolói vére és közölte: az eredményre, játékra való tekintettel tüntetőleg hagyjuk el a csarnokot :-D, így csak a második harmadig maradtunk. Nimródot dicséret illeti, hogy egyeltán eddig is bírta, mert míg a Kevin képes végig ülni a 3x 20 percet (csak ha hokiról van szó :-P ) kisebbik csemeténkre nem jellemző.
A nap "jó híre" a következő volt: vasárnap 8kor edzőmeccs, szintén a Megyerin... annyira várom :-D
És itt a már megszokott mondásomat kell idéznem:
A hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj :-) (de a gyerekért MINDENT!!!)
2011. október 24., hétfő
2011. október 22., szombat
Iskolaérés hokival...
Csillától kaptam az ihletet, hogy Kevint specifikusabban figyeljem, kérdezgessem.
Szerencsére nagyjából mindenben megfelelt az én szakképzelteln felmérésemnek.
Persze enyhe félelemmel indultunk neki 1-1 témának, de a gyerekem szerencsére kellemes meglepetést okozott. Számolni már régóta elszámol százig, kisebb összeadásokat és kivonásokat már tud (de azt inkább ilyen 10es számkörben), érti a különbséget a zöldség-gyümölcs között, a testsémájával tisztában van, térben és időben orientált (bár néha "számolja" a napokat az ujján) ismeri az évszakokat. Az én nevemet néha keveri, a lánykori mögé teszi a "né"t csóri gyerek issza a levét a hosszú nevemnek :-P, színeket ismeri, felismerhető alakokat rajzol (na jó nem lesz a következő Munkácsy, de ez van)
Valamint a minap volt konzultáció a logopédusnál, Kevin tavaly óta jár, az utolsó találkozáskor még az r betűt nem tudta kimondani, a nyáron egyik pillanatról a másikra kimondta... Szóval a logopédus néni nagyon nagyon elégedett volt vele, épp a találkozásunk előtt íratott a srácokkal ilyen iskolaérettségi feladtlapot (még a nem hivatalosat) és a Vakarcs nagyon ügyes volt, felismerte a logikai sorrendeket és mindent, egyedül az auditiv feladatoknál van kis gondja, egy-két hasonló hangot kever (sajnos nem kaptam tippet itthon hogy tudom fejleszteni), viszont nagyon jó könyvet kért dolgozni (Lexi iskolás lesz), és ezt szoktuk itthon is nézegetni... Szóval a logopédus néni szerint a gyerek nagyon jól halad, lehet nem is kell egész évben járnia.
Aminek én azért nem örülök, mert bár végre "tiszta nagycsoport" vagyunk, sajnos nem nagyon foglalkoznak a srácokkal, mint "felkészítés", kerek perec kimondták, hogy ha erre van igényünk, oldjuk meg magunk. Szóval így ajándék az a heti 1 foglalkozás, amit végig koncentrál a gyerek.. S ha már koncentráció: a gyerek nagyon sokat fejlődött ebben is a logopédus szerint. Erre pedig feltettem a kérdésemet, ami egy ideje ott motoszkált bennem: "Jól gondolom-e azt, hogy a hoki javított ekkorát a gyerekemen?" és a válasz: IGEN nagyon valószínű.
Miért is gondolom ezt? Heti három óra jeges edzés, koncentráció, figyelik az utasításokat, ismerniük és alkalmazniuk kell a jobb-bal fogalmát, guggolni, felállni, mind ezt a korcsolyában, néha büntiből még bukfenc is bár ebből Kevin kimarad, mert jó (na jó nem is, csak abban a szerelésben lehetetlen ami a kapusnak van)
Minderre rájön az, hogy heti egyszer van száraz edzés is egy "speciális" tornateremben (metodikai központ), direkt hokisokra tervezve, rengeteg dolgot csinálnak ott is abban a másfél órában, több TSM-torna szerű mozdulatot, gyakorlatot véltem felfedezni (pl ilyen levegővel teli fél gömb, amin mondjuk fél lábon kell egyensúlyozni és minden efféle)
Szóval ezek nagyon hasznos dolgok egy fejlődő kis elmének, szerintem.
Az első és legfontosabb amit mi a hokitól kaptunk: IDŐ. Mivel Apánknak "enyhe tömegiszonya van" és mi egy bevásárló központ közepén játszunk, így én viszem a gyereket edzésre, rengeteg időnk van beszélgetni. Mindenfélékről, a napunkról, az időjárásról, a körülöttünk levő dolgokról és az autókról, ugyan is ez az új favorit. Az autók, márkajelzéseik (szerintem a legjobb memória fejlesztők egyike), a menő kocsikról, amiben a kerület bővelkedik, van Űrdongó imitáló Camaró, ilyen-olyan porsche, Mustang kabrió, és minden hasonló csoda... Egyik másik kiejtése már önmagában jó kis nyelvtorna a gyereknek :-)
Nekünk pedig nagy szerencsénk van, hogy szereti is, amit csinál. Egyetlen egy baj van: nem tud veszíteni :-(
Legutóbb vasárnap volt meccsünk a jégpalotában, rengeteg csapat volt, a centerpálya 3 részre volt osztva, és mindegyiken folyt a küzdelem (persze tét nélkül, mert ugye ebben a korosztályban nincs győztes/vesztes...) szóval minden csapat 3-3 meccset játszott, igyekeztek úgy összerakni a csapatokat, hogy egy szinten legyenek az ellenfelek, elsőnek 2:0ra "verték" vasast, majd 5 vagy 6:0-ra a fradit (itt voltam a legboldogabb :-P ), majd 0 perc pihenő után jött az mtk, bár a fiam hatalmasakat védett, olyan mozdulatai voltak, hogy még az ellenfél és egyéb csapatok szüleinek is tátva maradt a szája és minden oldalról csíptem el csodálkozó beszélgetés töredékeket, amiben egyértelműen felismerhető volt a "Kevin" (ugye a hátán ott a neve :-).. DE mivel a srácok elfáradtak, a másik csapatnak jobbnak bizonyult az állóképessége, a meccs java, főleg a végén a gyerek kapuja körül zajlott... így "vesztettek". A gyerekem sírva jött le a pályáról. Pedig mindenki dicsérte, vad idegen edzők jöttek oda hozzá és veregették vállon... mégis percekig vigasztalhatatlan volt. Hiába mondtuk, hogy 1.: nem számít az eredmény, 2.: akkor is kiemelkedő volt és még sorolhatnám...
Pedig még tegnap is az UTE pályán volt 2 szülő a hátunk mögött a büfében, akik mutogattak rá (mezben volt), hogy "Ő volt az..."
S, ha már tegnap: felnőtt UTE-Steua (bukarest) meccs volt, melynek az első szünetében a gyerekek játszottak (vagy 5percet), állítólag amikor jöttek le a vendégek kispadjánál a steua kapus azt mondta ügyes volt (gondolom minden gyereknek ezt mondta :-P, ugyan is a gyerek kapujához alig mentek nem nagyon tudta megvillogtatni a benne szunnyadó tehetséget) utána ott maradtunk meccsen, ahol 5:6ra kikapott az Újpest... mondani sem kell, megint elszontyolodott...
Holnap Újpest-Miskolc lesz és mennünk kell :-P
Száz szónak is egy a vége: szerintem jövő szeptemberre nagyon érett lesz a fiam iskolaügyileg, remélem
Szerencsére nagyjából mindenben megfelelt az én szakképzelteln felmérésemnek.
Persze enyhe félelemmel indultunk neki 1-1 témának, de a gyerekem szerencsére kellemes meglepetést okozott. Számolni már régóta elszámol százig, kisebb összeadásokat és kivonásokat már tud (de azt inkább ilyen 10es számkörben), érti a különbséget a zöldség-gyümölcs között, a testsémájával tisztában van, térben és időben orientált (bár néha "számolja" a napokat az ujján) ismeri az évszakokat. Az én nevemet néha keveri, a lánykori mögé teszi a "né"t csóri gyerek issza a levét a hosszú nevemnek :-P, színeket ismeri, felismerhető alakokat rajzol (na jó nem lesz a következő Munkácsy, de ez van)
Valamint a minap volt konzultáció a logopédusnál, Kevin tavaly óta jár, az utolsó találkozáskor még az r betűt nem tudta kimondani, a nyáron egyik pillanatról a másikra kimondta... Szóval a logopédus néni nagyon nagyon elégedett volt vele, épp a találkozásunk előtt íratott a srácokkal ilyen iskolaérettségi feladtlapot (még a nem hivatalosat) és a Vakarcs nagyon ügyes volt, felismerte a logikai sorrendeket és mindent, egyedül az auditiv feladatoknál van kis gondja, egy-két hasonló hangot kever (sajnos nem kaptam tippet itthon hogy tudom fejleszteni), viszont nagyon jó könyvet kért dolgozni (Lexi iskolás lesz), és ezt szoktuk itthon is nézegetni... Szóval a logopédus néni szerint a gyerek nagyon jól halad, lehet nem is kell egész évben járnia.
Aminek én azért nem örülök, mert bár végre "tiszta nagycsoport" vagyunk, sajnos nem nagyon foglalkoznak a srácokkal, mint "felkészítés", kerek perec kimondták, hogy ha erre van igényünk, oldjuk meg magunk. Szóval így ajándék az a heti 1 foglalkozás, amit végig koncentrál a gyerek.. S ha már koncentráció: a gyerek nagyon sokat fejlődött ebben is a logopédus szerint. Erre pedig feltettem a kérdésemet, ami egy ideje ott motoszkált bennem: "Jól gondolom-e azt, hogy a hoki javított ekkorát a gyerekemen?" és a válasz: IGEN nagyon valószínű.
Miért is gondolom ezt? Heti három óra jeges edzés, koncentráció, figyelik az utasításokat, ismerniük és alkalmazniuk kell a jobb-bal fogalmát, guggolni, felállni, mind ezt a korcsolyában, néha büntiből még bukfenc is bár ebből Kevin kimarad, mert jó (na jó nem is, csak abban a szerelésben lehetetlen ami a kapusnak van)
Minderre rájön az, hogy heti egyszer van száraz edzés is egy "speciális" tornateremben (metodikai központ), direkt hokisokra tervezve, rengeteg dolgot csinálnak ott is abban a másfél órában, több TSM-torna szerű mozdulatot, gyakorlatot véltem felfedezni (pl ilyen levegővel teli fél gömb, amin mondjuk fél lábon kell egyensúlyozni és minden efféle)
Szóval ezek nagyon hasznos dolgok egy fejlődő kis elmének, szerintem.
Az első és legfontosabb amit mi a hokitól kaptunk: IDŐ. Mivel Apánknak "enyhe tömegiszonya van" és mi egy bevásárló központ közepén játszunk, így én viszem a gyereket edzésre, rengeteg időnk van beszélgetni. Mindenfélékről, a napunkról, az időjárásról, a körülöttünk levő dolgokról és az autókról, ugyan is ez az új favorit. Az autók, márkajelzéseik (szerintem a legjobb memória fejlesztők egyike), a menő kocsikról, amiben a kerület bővelkedik, van Űrdongó imitáló Camaró, ilyen-olyan porsche, Mustang kabrió, és minden hasonló csoda... Egyik másik kiejtése már önmagában jó kis nyelvtorna a gyereknek :-)
Nekünk pedig nagy szerencsénk van, hogy szereti is, amit csinál. Egyetlen egy baj van: nem tud veszíteni :-(
Legutóbb vasárnap volt meccsünk a jégpalotában, rengeteg csapat volt, a centerpálya 3 részre volt osztva, és mindegyiken folyt a küzdelem (persze tét nélkül, mert ugye ebben a korosztályban nincs győztes/vesztes...) szóval minden csapat 3-3 meccset játszott, igyekeztek úgy összerakni a csapatokat, hogy egy szinten legyenek az ellenfelek, elsőnek 2:0ra "verték" vasast, majd 5 vagy 6:0-ra a fradit (itt voltam a legboldogabb :-P ), majd 0 perc pihenő után jött az mtk, bár a fiam hatalmasakat védett, olyan mozdulatai voltak, hogy még az ellenfél és egyéb csapatok szüleinek is tátva maradt a szája és minden oldalról csíptem el csodálkozó beszélgetés töredékeket, amiben egyértelműen felismerhető volt a "Kevin" (ugye a hátán ott a neve :-).. DE mivel a srácok elfáradtak, a másik csapatnak jobbnak bizonyult az állóképessége, a meccs java, főleg a végén a gyerek kapuja körül zajlott... így "vesztettek". A gyerekem sírva jött le a pályáról. Pedig mindenki dicsérte, vad idegen edzők jöttek oda hozzá és veregették vállon... mégis percekig vigasztalhatatlan volt. Hiába mondtuk, hogy 1.: nem számít az eredmény, 2.: akkor is kiemelkedő volt és még sorolhatnám...
Pedig még tegnap is az UTE pályán volt 2 szülő a hátunk mögött a büfében, akik mutogattak rá (mezben volt), hogy "Ő volt az..."
S, ha már tegnap: felnőtt UTE-Steua (bukarest) meccs volt, melynek az első szünetében a gyerekek játszottak (vagy 5percet), állítólag amikor jöttek le a vendégek kispadjánál a steua kapus azt mondta ügyes volt (gondolom minden gyereknek ezt mondta :-P, ugyan is a gyerek kapujához alig mentek nem nagyon tudta megvillogtatni a benne szunnyadó tehetséget) utána ott maradtunk meccsen, ahol 5:6ra kikapott az Újpest... mondani sem kell, megint elszontyolodott...
Holnap Újpest-Miskolc lesz és mennünk kell :-P
Száz szónak is egy a vége: szerintem jövő szeptemberre nagyon érett lesz a fiam iskolaügyileg, remélem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)