Igazgatói dícséret

A Lányok dicséretet kaptak a kultúra napi fellépésükért, méghozzá az igazgatótól!
Hatalmas örömmel mutatták tegnap a tájékoztató füzetüket, benne a pecsétes dicsérettel...
Fanniéknak annyira bejött ez a műsor, hogy már egész turné épült rá: ugyanis felléptek a kerületi farsangon a Csokonai művházban, és már jött a következő felkérés: az iskolai farsangra... Annyira tetszik nekik ez a haknizás! Így legálisan elsumákolhatnak egy-egy tanórát is, pl amikor a művházba mentek gyakorolni, és gondolom a héten is jó-pár "színpadi próba" lesz majd. Lassan már várom a sztár allűröket
Lehet amúgy, hogy még a Kittiék is színpadra állnak a farsangon...
Ami nem is baj, mert nagyon szeretnek szerepelni, csak így kész élmény lesz, hogy először rájuk kell varázsolni a fellépős jelmezt, majd gyorsan a farsangolós jelmezt...
Kittim már tuti, hogy tündér lesz (ő amúgy is az), méghozzá nem is akármilyen... Elina tündér szívárvány szárnnyal...
A Fanni még nem döntötte el, egyetlen kérése van: NE tündér... Bevallom én nem vagyok egy kreatív emberke így majd jól turkálunk egy jelmezt neki az angol turiból. Ott max 2000ből már kijön, együtt elmegyünk, és kiválasztja majd amit talál és tetszik neki. Tavaly így találtuk a pók cuccot, amivel 3. lett a jelmezversenyen. Idén a Kevin fogja majd viselni, remélem hasonló sikerrel. A Kitti is a tavalyi cuccában lesz majd tündérke, egyedül egy új szárnyat kap, mert a tavalyi kicsi is és nem is annyira illett a ruhához...
Szóval ez a hetünk a farsang jegyében telik majd, csütörtökön a Kevinnél kezdődik, majd szombaton a nagy családi sulis farsanggal zárul.

végre kettesben ;-)

Ma már ment a Kitti végre iskolába, na nem mintha nagyon zavart volna itthon, hisz ő nagyon nyugis gyerek, Nimródot is ügyesen bébiszittelte. De azért örülök, hogy végre meggyógyult.
Igaz egy hét alatt fogyott több mint 2 kilót, ami ugyan ráfért a kis Drágámra, de nem szerettem, hogy nincs étvágya.
Viszont már a mai kezdés sem indult zökkenőmentesen, történetesen ismét a mumus osztálytárssal volt konfrontálódás. A Fanni ugyanis észrevette a múlthéten, hogy a kislány a Kitti kesztyűjét hordja, és rákérdezett a Kittire, hogy nem hiányzik-e neki... Kittim állította, hogy ő a padjában hagyta. Reggel az volt az első dolga, hogy benézzen a padba, a kesztyű nem volt ott. Bár én mondtam, hogy hagyja, csak egy kesztyű, eleve "fogyóeszköz" de ő szólt a tanító néninek. Mi ketten kimentünk megnézni a kesztyűt, valóban a Kittusé volt, bár én mondtam Aranka néninek, hogy ugyan, csak 1 kesztyű, ne csináljunk belőle ügyet. De Arankanéni bölcsen megjegyezte, hogy ma csak egy kesztyű... Szóval kiscsaj kihív, megkérdezte a tanítónéni honnan a kesztyű: szemrebbenés nélkül (jó azért kicsit hebegve, habogva) rávágta a Kitti neki adta. Na mondom most ácsi, kihívom a Kittit is. A kis drágám váltig állította ő bizony nem adta oda, még kölcsönbe sem, nemhogy örökbe. A kiscsaj viszont a szemébe nézve állította, hogy márpedig de. Kicsit elbizonytalanodtam, mert amilyen jó lelkű a kis pocok akár még oda is adhatta volna, de nem hiszem, hogy azzal a kislánnyal is ilyen jószívű lenne, aki hónapok óta minden veletörtént "rossz" iskolai élmény megtestesítője. A kislány egyébként "eszkimó" származású, és inzézetis (azaz mostmár talán lakásotthon formának nevezik), gondolom ott nem sok jót tanulhat a nála nagyobbaktól. Nem teljesen a saját hibája, de be kell látni komoly gondok vannak vele, ugye pár hónapja megfenyegette a Kittit, hogy megöli, csúfolja, hogy dagadt stb, sőt azt mondta neki, hogy az egész családja dagadt (oké én elismerem az én részemről igaz) és a Fannit is ezzel piszkálja, aki szerencsére nem veszi fel, hisz 25 kiló vasággyal, az osztályában már-már méreten alulinak számít, de a Kittusomnak ez nagyon fáj. De nem csak az én lányomat pécézte ki, volt, hogy egy másik kiscsajszinak csak úgy belenyírt a hajába, tönkre tette a játékát, valami babát, amit 3 éves kora óta dédelget, de még sokáig sorolhatnám csak azt amit nekem elmondtak...
Szóval ma egész reggel azon morfondírozom, hogy vajon most mi is történhetett, és természetesen a lányom verzióját hiszem el, és nagyon ledöbbentett, hogy egy 7 éves kislány így viselkedik, így tud "hazudni" is. Származása ellenére nagyon sajnálom azt ahogy és ahol él, viszont megrémiszt a gondolat, hogy mi lesz belőle később.
Egyszer amikor már gond volt vele, és a Férjem elkapta és jól megmondta a véleményét neki (természetesen a napközis tanítónéni előtt) akkor azzal jöttek, hogy jajj, hát szegénykém árva meg ilyen olyan hátrányos helyzetű. DE könyörgöm: nem kellene akkor is valakinek megnevelni? Már 7 évesen bele kell nevelni, hogy a származása és helyzete elég takaró minden általa elkövetett dolog ellen?
Minden estre nagyon nagyon remélem, hogy ez volt az utolsó ilyen eset, hogy a Kitti és ő bármiféle bonyodalomba keveredtek.

Viszont olyan szívmelengető látvány is ért ma a suliban. Amint felértünk a terembe meglátta Terike a Kittit, odaszalad megölelte, mondta, hogy örül, hogy végre jön, és oda súgta neki, hogy Most én vagyok a hetes nem szólok majd rád semmiért. Jó? Még most is megkönnyezem ha csak rá gondolok, olyan aranyosak voltak.
Szóval azért sikerült barátokra is találnia. Igaz a félévi biziben valami olyasmi volt, hogy társaival közönbös. Erről beszéltem is a napközis tanítójával, aki azt monta tény, hogy nem egy nagy társasági lény, de azért vannak barátai, jól elvannak, akikkel nem barátkozik, azokkal nem is baj. (gondolunk itt pl Bernire és a brigádjára, meg a "gonosz" eleven csúfolódos fiúkra)


Nimród szerencsére javul, az ő étvágya is kezd rendeződni, a nozija is egyre kevésbé folyik. De még mindig áldom azt az embert, aki feltaláta a porszívós orrszívót.


Ma is havazik. Szeretem a havat, olyan szívmelengető így kinézni az ablakon, elfedi a fehérség a város mocskát. S mivel havat sem kell lapátolnom, így valóban gond nélkül élvezhetem a látványt...

ez+az

Már megint betegek vannak kis családomban...
Ez a tél erről is szól úgy fest. Vasárnap a Fanni féle kötelező programra még elmentünk , és ott még nem is volt semmi különleges gond, láthatóan jól érezte magát a Kitti is. Aztán haza jöttünk, a szokásos napi rutin vette kezdetét, vacsi, fürdés stb. Akkor jött a Kittim, hogy nem érzi jól magát, ez engem nem lepett meg, mert újabban, ha az iskola kerül szóba (ebben az esetben úgy, hogy "tessék idejében lefeküdni, reggel iskola") akkor mindig azzal jön, hogy itt fáj ott fáj ez a baj az a baj. Ilyenkor mindig lázat is mérek, többnyire az dönti el mennyire hihető a dolog. Hát most 39° körül volt a hője, így biztosak lehettünk benne, hogy beteg és nem csak iskolaundora van. Mert valamiért észrevehetően az van neki, a tanítónőjével is beszélgettünk, hogy látványosan és sokat rontott, a nagyon jó kezdésből mélyrepülés lett. Én több dologra is gyanakszom, amit a nevtanban (amit a tannéni javasolt, hogy vigyük el) nem hiszem, hogy meg tudnak oldani, de azért természetesen elvisszük, hátha. Őszintén megvallom én az osztálybeli kissebbségi zacis gyerek fenyegetése köré datálom a mélyrepülés kezdetét, és azóta nem szeret iskolába járni. Itthon nagyon jól elvan, hurcolja a könyveit, olvasgat egyre ügyesebben, nézegeti töltögeti a feladatlapjait meg minden, tehát nem a konkrét tanulás a baja. Monjuk szerintem stresszel is azért, mert talán van benne némi megfelelési kényszer is. annyira jó lelkű gyerek pedig. Nagyon ki tud állni mindenkiért, szereti a testvéreit is, mégis nagyon érzékeny. Sokan ezt ki is használják, szerintem a suliban is ezt használja ki a sok gonosz kis törpe, hogy nagyon könnyű belegyalogolni a lelkivilágába
Kedd óta a pici Vakarcsom is beteg, folyik az orra és köhög, bár szerencsére neki nincs láza. Közben a Kittinek rámászott a fülére a nyavajája, ezért antibiotikumot is kap, nehogy komolyabb baja legyen.
Mivel napközben 2-en vannak itthon (meg persze én) ezért egyre jobban mélyül köztük a szerelem Kitti felveszi a kicsit, becipeli, ha éppen szökne, ölelgeti puszilgatja, rendezgeti. Nagyon gondos Vele. Ilyenkor (is) öröm rájuk nézni.


Nekem angolra kellene gyúrnom, de annyira nehezen indulok neki. Pedig ugye elindultam a diploma felé (remélem fel is vesznek), nyelvvizsga nélkül viszont nem kaphatom meg, ráadásul az általam választott szakon "kötelező" szakmai nyelv is van.
Ahogy telnek a napok egyre többet gondolok a sulira és a későbbi áhított szakmámra, lehetőségekre...
De még nagyon messze van a július vége, mikor is kihírdetik a ponthatárokat... Addig is lehet izgulni, meg angolozni... Csak ne lenne olyan nehéz ez a kezdet.

Ma reggelre az idei tél legkomolyabb hava is leesett végre, kár hogy a betegségek végett nem tudjuk élvezni. Na meg ugye itt ahol megmarad a hó, a füves helyeken, na ott aztán minden egymerő kutyagumi, és a hótól nem is látszanak, így ki sem kerülhetjük... Murphy biztos gondoskodik róla, hogy a hétvégére elolvadjon még a budai hegyekben is, nehogy tudjuk kicsit élvezni.

-

Hirtelen nem is tudom mit írhatnék, mert ugye többé-kevésbé átlagos hetünk volt. Szerencsére a gyerekek meggyógyultak, így mehettek iskolába és óvodába.
Hétfőn Nimród és én érdre látogattunk fórumos barátainkhoz. Pici fiam nagy csajozós lesz, ezt már most látni, megölelgette Míra babát, puszit adott, simogatta Anna babát... Persze elég hevesen közeledett a lánykák felé, ezt ők nem igazán tudták mire vélni és elpityeredtek.
A héten úgy adódott, hogy kábel gondok végett egy délután és este nem volt se kábelTV se internet. Az első sokkon kívül nem viselt meg annyira mint hittem. Sőt... Meglepően nyugalmasan telt az esténk. Sokkal nyugodtabban olvastam az estimesét a gyerekeknek, nem rohantam vissza a géphez, és a tv-hez a sorozatokhoz, aznap nem csak egy mesét olvastam nekik... Mostanában a Hanna utazásait olvassuk esténként, Bartos Erika tollából. Nagyon szeretem, igazi csajos mesekönyv. A szerzőnő műveit különösképpen szeretem, Kevin nagyon oda van Bogyóért és Babócárét, Anna Peti és Gergő mindenki kedvence, és most a könyvtárból Hannát "hoztuk haza". Először el sem tudtam képzelni milyen lehet, mert nem az a "stilusa" mint a másik sorozatkönyveknek, nem úgy van, hogy minden oldalon rajz és alatta pár sor. Hanem ezek egészen más szép leírós kalandos mesék egy 10 éves kislány és a varázslóbabája utazásairól a falon túli mesebirodalomba. A varázslóbabát minden telihold alkalmával a hold sugara kelti életre, sok különböző kalandban van részük, bátorságról és szeretetről szól minden része.

Csütörtökön a mamához mentem a fiúkkal, mert oda érkezett egy igazolás, amit a felvételi jelentkezési lapomhoz kellett csatolni. Találkoztunk az unokahuginkkal is, jót játszottak a Kevinnel, próbálta megszerelni Nimródomat, természetesen puszta szeretetből.
Pénteken volt egy kisebb áramszünet nálunk, valami karbantarás végett. Ezt is meglepően jól viseltem a civilizálció ezen hiányát , igaz a telefonon rádiót hallgattam...
A héten feladtam a felsőoktatási jelentkezésemet is, így "véglegesítettem" a dolgot, most már nem tudok visszatáncolni mint korábban mindig tettem valamiért. Úgyhogy most már csak a július végi ponthatár hirdetést kell megvárnunk.

Pénteken Kittimmel kint voltunk a jobbikos demonstráción, kicsit átfagytunk ugyan, de túléltük.

Mára jól beterveztek nekünk, amit nem szeretek. A kerületben ma lesz valami farsangi felvonulás, és Fannimék fellépnek a kultúranapi műsorukkal. Gyakorlatilag semmi kedvem/kedvünk menni, de nem fakultatív a dolog...

Zsebi labdája ;-)

Először is, ígérem lassan összekapom magamat, és bepötyögöm az elmúlt hét történéseit (szokás szerint a fejemben kavarog nem is egy pont...)


Viszont mindenek előtt egy blogos, netes játék felkérsnek tennék eleget.
A játék lényege, hogy fel kell sorolni 5 dolgot, 5 függőséget ami megédesíti vagy megkeseríti mindennapjaimat;-)
1.: a családom, a gyermekeim és a férjecském
2.:az internet ezen belül a fórum függőségem
3.: a kávé
4.: a sorozatok (CSI és egyéb helyszínelős meg a kórház sorozatok)
5.: Az alvás (lenne, ha tudnám gyakorolni gyakrabban) és lustálkodás

Ezt a labdát szeretném tovább dobni Annusnak és Sinadva Katának! Szóval tibibácsi után szabadon ott repül a pontoslabda!

8 hónaposom

Levente Nimród ma 8 hónapos.
Szokásos "leltáramat" megint rövidre szabom: Tökéletes

Mászik, térdel, játszik ezerrel, eszik ügyesen (eddig többnyire konzerveket kapott, 5-6 hónaposoknak valót, kedvenc az alma-csirke), de a fő tápláléka még mindig az anyatej.
A szomszédok nagy örömére az egyik kedvenc játéka a búgócsiga, bár a technika még nem tökéletes, de már alakul, zörögni meg aztán nagyon tud, lévén ez egy "békebeli" hagyományos búgócsiga. Azt is nagyon szereti, ha a tesói pörgetik.

Tegnap megkapta élete első igazi cipőjét is. 20-as, hiába nincs akkora hosszra a lába a lábfeje olyan magas, hogy csak ebbe fér el. Remélem azért majd ugyan úgy lesz, mint a többieknél, hogy majd nől a hossza, de a magassága meg folyamatosan csökken. Ha meg már cipő: Kevinnek Apa vett egyet, mert itt a tavasz lassan, és kinőtte a régit, meg én is elcsábultam tegnap egyre, nagyon baba kis cipő, de kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz ilyen szép, ebben a városi dzsuva-dzsungelben.

Lebetegedtek...

Ahogy azt megjósoltam, mindegyik gyerkőcöm megkapta azt a vackot, ami Kevinen jelentkezett először.
Szerencsére nem vészesen komoly a dolog, Kevin is szombaton volt utoljára lázas, a csajoknak is szerencsére csak egy hőemelkedésre futotta. Tegnap azért meglátogattuk a doktornénit, ha másért nem, akkor ugye az igazolásért. Megvizsgálta a gyerekeket, megkérdezte mit tettem eddig: láz-csillapítottam szükség esetén, sok folyadék, kálcium C vitamin. Mint kiderült jól is tettem (önvállonveregetős szmájli) más egyéb teendőnk nincs is, mert ismét valami enyhe felső-légúti vírushoz van "szerencsénk" Erre a hétre szabit kaptak. Hurrá Mondanom sem kell zeng a lakás, rohangálnak, ugrálnak, vitatkoznak stb. Látszólag kutya bajuk.
Reggelre a kicsinek is folyni kezdett az orra. Úgyhogy takaróba betekertem, és orrszívó-porszívóval indítottuk a napot. Szerencsére ő is láztalan. Valamint megemeltem a kálcium-C-vitamin adagomat, minél több jusson a tejcibe, valamint cebiont is kap a pici. Ezért úgy fest elhalasztjuk a fehérvári kiruccanást is. Biztos-ami tuti alapon.
Ma meg még az eső is esik. ez is sokat "dob" a hangulatomon.
Mivel szüksége van egy igazolásra az államkincstártól a felvételi kérelmemhez, ezért ma fel kellett hívni őket. Azon ügyködöm ugyanis, hogy ne kelljen személyesen lemennünk most fehérvárra. Első próbálkozásom a telefonközponton keresztül volt. 4 percet csörgött ki, naná, hogy nem vették fel, ami azért is bosszantó, mert ugye az ember egyenlege a mobilon meg ketyeg. Majd újra a központot hívtam, de most már elkértem a közvetlen számot, ne gazdagítsam a mobilcégemet ha nem muszáj. Hát jó párszor meg kellett ismételnem a tárcsázást, mire nagy kegyesen felvették, kaptam mail címet, ahova küldhetem a kérésemet... Kíváncsi leszek mire jutunk. Mindenesetre a scannert beizzítottam és most gyorsan csatolom azokat amik itthon is megvannak.

A nap költői kérdése: miért van egyes -jelen esetben pizzafutár- cégeknél a rendelési panelen megjegyzés rovat, ha nem olvassák el?
Történt ugyan is, hogy ma úgy döntöttünk pizzát eszünk ebédre (ilyen időben nem akartam kivinni a betegség szélén álló Nimródomat a közértig) A megjegyzés rovatba beírtam, hogy csak nagy címletű (20000-es) pénzem van. Erre jött csóri futár, nyújtom a pénzt, és az meg néz rám hatalmas elképedt szemekkel. Mondom: direkt jeleztem, hogy ez van... Így pizza és pénz maradt, ő elment, hogy majd később vissza jön. Jött is majd 2 óra mulva, és akkor már volt nála elegendő váltó...

Néptánc szülői bemutató Fanni 2009.01.23.