Mikor leértünk, Apukám már elkezdte a bográcsban főzni a gulyást. Mi lementünk a fürdőbe. Sógornőm szerzett "ingyen jegyeket" amivel a fürdő minden részét kipróbálhattuk, de őszinte leszek, örülök, hogy nem fizettünk érte, mert nekem nem jön be az a nagy wellnessesdi inkább csak élményfürödni szeretek. Azt viszont nagyon, ahogy az egész családom. A gyerekeket is alig lehetett kiszedni, Nimród kapott a Mamáéktól egy beülős úszógumit, és nagyon tetszett neki. Naná, hogy képeket nem készítettünk, mert Apa mindig a lelkemre köti, hogy a telefont hagyjam kint a lezárt szekrényben, oké, valóban igaza van, hogy a babakocsit sokszor hagyjuk a látóterünkön kívül és az nem zárható. Végre már nyitva volt a kinti rész is, ott is van élmény medence, meg minden. A parkosítást még nem fejezték be, de alakul majd.
Mire vissza értünk Anyuékhoz már készen volt a gulyás és a lángos. Kint vacsoráztunk az udvaron. Jól éreztük magunkat.
Vasárnap ébredés után elmentünk szavazni, majd délre vendégeket vártunk, Kevin keresztszülei jöttek Panka babájukkal, aki Nimródnál pár héttel idősebb csak.
Szerencsére még az eső előtt sikerült a tortát is megenni. Nimródnak nagyon tetszett a gyertya meg minden. Előre látó emberke lévén egy ottani bodyt adtam rá, és mivel nem volt lent etetőszék, ezért a tesóm lányának régi kompjába tettük, ott fogyasztotta a tortáját. Azaz inkább csak maszatolta, mert előtte jól bekajált a gulyásból. Kikövetelte magának az egyik villát (egy kerekített végű süteményest) és egész ügyesen bánt vele.
Itthon ma folytattuk a szülinapozást, hiszen ugye valójában ma van Neki, 20:25kor lett egy éves. Hihetetlen.
Tavaly megírtam a születésének történetét röviden a kedvenc babázós fórumomba, amit most ide másolok:
Tehát röviden:
Vasárnap délelőtt mentem CTG-re. Már nehezen találták meg a szívhangot, többször elmászott, majd 1 órát szenvedtünk egy 100 éves CTG géppel (és mint kiderült értékelhetetlen is volt). A lelettel vasárnap a szülőszobára kell lemenni ott van doki olyankor. Le is mentem, és az ajtóban ép volt egy fiatal nő (én azt hittem szülésznő tanuló, vagy max frissem végzett ) elvette a papíromat, majd várni kellett (fél órát) és behívott. Kiderült ő az ügyeletes doktornő... Megvizsgált, hogy kivitelezhető-e az ASK, és közölte, 2,5 újjnyira nyitva vagyok. Így elvégezték a vizsgálatot, egy hipermodern vizsgálószéken, tök furi volt, távirányítós volt az állítása, a magasságát, és a dőlést lehetett szabályozni meg minden. Akkor még a víz teljesen tiszta volt, és közölte, hogy rengeteg haja van a babának. Majd megismételtük a CTG-t, mert ugye az előző szar volt, ezt már ott egy jobb gépen (de még fájás mérő nélkül) Ez már jó volt. De a méhszájam miatt konzultált az ügyeletvezetővel, arra jutottak, hogy bent kellene maradjak, hisz ugye 4. szülés stb... Először vonakodtam a dologtól, de végül is úgy döntöttem, maradok. Azért ebben közre játszott, hogy Rusy volt dokija volt ép az ügyeletvezető, és azért "Rusyn keresztül" jó dokinak ismertem meg, így jobban adtam a szavára. Közben a nyákdugóm is megvált tőlem, ez volt a végső ok a döntésemben.
Felkerültem a terhes osztályra, mert ugye még nem volt konkrét indult szülésem, nem is garantálták, hogy aznap lesz belőle bármi is. Mint írtam le sem ültem/feküdtem, csak hívtam a párom, hozza a többi cuccomat is, meg "rendeltem" bébiszittert 2 órára (akkor kb dél volt még csak) és sétáltam 1000-el. Majd olyan 2-től jöttek a derék fájdogálások... Beért 3 előtt nem sokkal a párom is. Azt terveztük 4 körül haza indul majd. Így előtte lementem megkerestem a doktornőt nézzen már rám változik-e valami, mert a 10 percesekből 7-esek lettek, néha 5 ösök, de még mindig nem fájt, csak érztem. Így érdekelt hogyan kalkuláljunk a bébiszitterrel. A szülőszobán vizsgált meg, ahonnan már ki sem engedett. Felfektettek ágyra, CTG-re ami mutatott nagyon enyhe fájásokat, néha kicsit erősebbeket, de azok is viselhetőek voltak... De ahogy az idő előre haladt természetesen erősödött is. Először 30-asoknál éreztem, hogy kellemetlen, majd jöttek 50-esek is, amik akkor már fájtak is azért, de még tűrhető volt. Olyan 7 körül kezdtek durvulni. Időközben bejött a párom is. Fájások erősödtek, de Levi feje nem akart lejjebb jönni, és addig nem mertek burkot repeszteni, nehogy kilökődjön a zsinór. Fájások egyre erősebbek, előkészítést megkaptam (azt hittem vissza se tudok menni a vizsgálóból amikor felfeküdtem az ágyra nem tudtam felemelni a lábamat, apát kértem meg, hogy segítsen). Időközben bemutattam a CTG gépet is Neki, megmutattam, hogy ha a második számsor elkezd emelkedni, na akkor nem szabad hozzám szólni 1-2 fájás alatt meg is értette a lényegét... És természetesen egyre sűrűbben volt csendszünet. Azt mondta volt fájás amikor 127-nél járt a számláló, de én nekem nem volt energiám forgolódni, nézni, mert a fejem felett a falon van a gép. Ami tök érdekes, hogy az elején 50 nél már sziszeg az ember, a végén annál lejjebb már nem is megy, és akkor hawaii van, nem is érez semmit az ember... Fejecske még mindig fent volt, így arra a döntésre jutott a doktornő, hogy oxitocin kell. Itt dőlt meg először a szülésről kialakított "álomképem", a beavatkozás mentesség... Tiltakoztam, de a dokinő mondta, hogy "muszáj", valamint akkor ha lejjebb jön, és elcsipheti a burkot, akkor pikk-pakk készleszünk. Na oxis infúió be, második törés: én aki edig azt mondtam, hogy nem kell fájdalom csillapítás egy szülésnél, kértem, hogy hozzanak valamit azonnal, bármit ami nem gerincbe megy. Meg is kaptam. Alig pár perc alatt hatott is az infúzió, lejjebb jött Levi annyira, hogy burkot repeszthettek... És innen már valóban felgyorsultak az események, magzatvíz a déli tisztából kakissá változott, egy "vesetálba" csorgatta a szülésznő és a doki, mire a 3. körrel elért a csapig és jött vissza már éreztem is az első tolófájást, majd fél percre rá még 1-et (én ösztönösen toltam), ép arra sétált egy másik szülésznő, rámnézett (azaz oda), és megszólalt a szülésznőmnek, hogy te, nem kéne szétkapni az ágyat?! az meg legyintett volna, ha nem néz ő is hírtelen "oda"... Na ágy pikk-pakk szét, dokinéni be, ha érzem a fájásokat nyomjak. Igen ám, csak hogy hírtelen semmit nem éreztem (nem tudni, hogy eleve fájásgyengeség lépett fel, vagy akkor is hatott még a gyógyszer), így nagyjából találomra nyomtam, de nehezen ment, nem éreztem úgy mint a 3 másiknál, nem tudtam "uralni" őket, úgy éreztem végem van... Majd felnéztem, és megláttam a dokinéni kezében az ollót, Ekkor éreztem magamat a leg csalódottabbnak, elkeseredettnek, hogy már a gátvédelem sem jött össze nekem, akinek eddig mindig sikerült, és valami biztos elromlott bennem, kezdtem kétségbe esni mi lesz velem/velünk. De aztán 2-3 nyomás után végre kijött a feje de nem engedték sírni, hanem addigra egy konkrét csapat verődött a lábam közé, és azonnal szívni kezdték a váladékot a piciből, ugye a mekóniumos víz miatt... Majd még 1 nyomás és kint is volt a törpe, Őt elvitték lemérni stb, nálam megvárták a lepényt, majd alaposan (és picit fájdalmasan) körbenéztek belül, hogy okozott-e valami kárt a kisember. Szerencsére belül semmi sérülés nem volt, így csak kint kellett 3 öltéssel össze stoppolni, ami nem volt vészes, bár éreztem...
Majd megkaptuk a törpét akit akkor 4660g nak mondtak (de a papíron már 4600 van nem tudom melyik a jó) 59 cm és 38-as fej és mell körfogata volt. Nem tehettem cicire (újjabb törés a lelkemen), nehogy épp azzal vigyen le valamit a mekóniumból, vagy valami ilyesmivel magyarázták...
Mivel ugye "sokadik" gyerek, az orvosok úgy találták, hogy azt az infúziót amit elkezdtek csepegtetni, de alig 10 perc után abba hagyták, mikor lejött Levi fejecskéje, újra engedik, sőt "nyertem" még 1 bónusz üveggel is, majd csak akkor kelhetek fel ha az lecsepegett. Kombóba még a végén kaptam grátisz fenékbe szúrós össze húzót is. Ez megpecsételte az éjszakámat. Pedig gondoltam jól kialszom magam amíg tehetem. Rosszul gondoltam. Ugyan is ez a koktél olyan össze húzódásokat csinált egész éjjel, a falat vakartam kínomban, talán a vajúdásnál is rosszabb volt... Jó ha fél órát aludtam. Másnap reggel is kaptam még injekciót. Kb 2 óra volt mire lekerültünk babás szobába. Én reggel azért kikértem cicire a kicsit, szerencsére azonnal tudta mi a dolga, valamint olyan 11 körül is megkaptuk kicsit, bár akkor nem szívesen akarták odaadni, mert vizit volt, csak látták, hogy ott a család. Szerencsém volt, mert a másik 2 szobatársamnak addig meg se mutatták egyszer sem (pedig 2x lementek kérni), míg nem jutottunk szobához...
Attól kezdve már minden jól alakult, együtt voltunk, cicizett ahogy kell, a tejem hamar megindult, legalább az úgy sikerült ahogy vártam. Vissza szinte nem is esett, 4470-el jöttünk haza.
A régi sztreptó leletem végett felvitték 1 órára a nic-re vizsgálatra, megfigyelésre, de mire én már éjfélkor mentem fel a szobába, addigra lent volt a sima csecsemős terembe.
Boldog szülinapot, Nimród!
VálaszTörlésBoldog szülinapot a Macska vadász Nimródnak! Ügyesen eszik!!
VálaszTörlés