2009. március 31., kedd

Mérlegeltünk

Baba úr ma 10170g és 75 cm volt a rendelőben található mérőeszközök szerint cicmákolás előtti pocakkal. a védőnő2 szerint teljesen tökéletesen gyarapszik. (bár ezt tudtam mérés nélkül is)

Ma történt egy kis baleset is. Fél percre nem figyeltem, és Kevin megetette csokis gabona golyóval ami ráadásul tejbe volt már áztatva. Természetesen vertem a fejem a falba, tudom, hogy idióta vagyok. De legközelebb jobban figyelek (ilyet a csajok anno vele nem csináltak). Remélem nem lesz baja kb. 2 golyónyi tejtől... Amúgy mind a 2 büdös kölök nagyon boldog volt a dologtól, Kevin büszke volt magára, hogy Ő megetette a kistestvérét, a kismajom meg örült, hogy a félIsten keze táplálékkal szolgált, ami még finom is, és elégedett örömteli vigyorral csámcsogott tovább. Legszívesebben üvöltöttem volna. De mint tudjuk magammal kellett vona... Így nyeltem egyet, és megmondtam a Kevinnek, hogy bár ez nagyon rendes dolog volt a részéről, de legközelebb legyen kedves egyeztetni velem, még a dolgok előtt.

2009. március 30., hétfő

Helyzet jelentés (vagy valami olyasmi ;-) )

Szóval, az elmúlt héten nem írtam semmit. Sorry

Most hivatkozhatnék mindenféle házimunkára is ,, de nem teszem. Egyszerűen csak nem volt semmi érdekes amiről írhattam volna, valamint kicsit net csömöröm is volt. Így többé-kevésbé csak olvasó üzemmódban működtem
Múlt héten Kevin nem ment oviba, mert köhögött és folyt az orra. Így napjaink javát itthon töltöttük, csak a csajokért mentünk a suliba, meg a közértbe. Itthon jól elszórakoztunk, bár azért úgy fest, hogy a Vakarcs kicsit féltékeny. De szerencsére nem úgy fejezi ki, hogy bántja, csak például a minap a kiságyban aludt délután, mert ott szeretett volna. Meg hasonló apróságok. De amúgy nagyon jól elszórakoznak, a kis vakarcs követi a nagy Vakarcsot mindenhova, próbálja utánozni és úgy néz rá, mint valami bálványra. Baba úr sok huncútságot művel újabban, például szeret a hangjával játszani, akár órákig mondogatja, hogy babababa meg mindenféle gagyarászást, sikongat kacag. Szóval jó kedvű szerencsére. Még mindig imád pakolni, rumlizni, popsitörlőt csenni és azzal törölgetni... Tud már nemet bólogatni is. Bár még mindig a cici a minden, azért már eszeget mellette mást is. Most például reggelire margarinos rozskenyeret sonkával...
Így viszont újra bőven van tejem, hogy kevesebbet eszik, és azt megint leadom. Napi kétszer reggel és este fejek újra. Nem mondom, hogy nem kis "macera", hiszen ugye kezdődik a vasalással, mert a textil pelust és a maszkot előszőr így kell fertőteníteni, majd felveszem a maszkot, leveszem a gyűrűimet, és irány a mosdó, fertőtlenítős szappannal "bemosakszom", mind a karomat, mind a felsőtestemet alaposan. Majd az ímént vasalt textilpelussal megtörlöm magamat, és kezdődhet a fejés. Most már nem megy olyan könnyen és gyorsan mint az elején, és nem is jön le annyi tej (anno volt, hogy egy reggel egy fejésre fél liter lejött 2 mellből). De valahogy mégis jó érzés ezt a kevesebbetörülök, hogy ezt is le tudom adni. Mert tudom, hogy a piciknek szükségük van erre a kevésre is.
Sajnos a héten történt egy anyatejjel kapcsolatos eset kishazánkban, amit olvasva nagyon felháborodtam. Egy "anyuka" pancsolt anyatejet adott el egy kisbabának, tápszert és bolti tejet kevert bele, hogy több legyen (ezúton is kívánom neki, hogy minimum száradjon le a melle!) a dolog úgy derült ki, hogy a kisbaba, aki kapta kétszer is hányt miután evett. Ekkor ment el az apukája és az anyatejgyüjtő állomás munkatársa az anyatejadó nőhöz (aki egyébként 3 gyermekes anya), és derült ki a turpisság. Elvben a nő 3 évet is kaphat. Az ilyen emberek miatt van az, hogy egyre többen választják a tápszert, mint más anya tejét. Ezt nem a pénzért kell csinálni, hanem jó indulatból, szerintem az kell, hogy legyen az első.

Egy másik hír is kiborított kissé a múlt héten: egy újszülött holttestet találtak egy kukábanSzomorú, bár mint utólag kiderült, már nem élt a születésekor sem, de nagyon elgondolkodtatott a dolog, hogy vajon ki volt az aki világra hozta és miért tette ezt. Valószínű titkolt terhesség volt eleve. Miért vannak a világon ilyen szörnyű és buta emberek? Ertem ezelatt a szülőt és a családot is. Eszembe jutott az is, hogy a fórumozó helyen, ahova járok gyakran olvasok olyan nőket, akik szinte már ott kérnek gyereket, például ha nyílik egy topic, hogy "jajj, terhes maradtam" vagy bármi hasonló már ott van a történetével, hogy meddő, X ideje várnak már örökbefogadásra-eddig hiába- és ha úgy dönt az illető szívesen örökbefogadná a picit. De volt rá precedens, hogy a 4 gyermekesek topicjába írt be, hogy ha valakinek túl sok a gyerekszám adja neki. Igaz akkor ott vérlázító volt ezt olvasni. De tudom, hogy a kétségbeesés íratta ezt vele.
Amit biztosan tudok: hamarosan el fogok beszélgetni a lányokkal a gólya és hasonló témákról, és mit lehet tenni. Adja az Isten, hogy nekünk ne kellejen ezzel szembesülni, de szeretném ha tudnák, rám számíthatnak. Valamint lehet hogy egyszer egy barátnőjük kerül hasonló szituációba és akkor ők segíthetnek neki azzal, hogy át adáj azt amit tudnak. Hogy ne kelljen rejtegetni a terhességüket, egy nyílvános illemhelyen világrahozni, és kidobni. Persze a legfontosabb a megelőzés... Szerencsére ma már nem csak olyan idióta orvosok vannak, mint akivel nekem volt dolgom anno: 16 elmúltam mikor előszőr orvoshoz mentem. Kértem írjon gyógyszert, erre közölte ő ugyan nem fog meg nem is lehet és különben is tanuljak dolgozzak, sportoljak ahelyett, hogy pasizok. Mint ismert ugye nemsokra rá terhes lettem a Fannival. De ugye az én történetem jól végződött. Viszont ismerwek olyanokakat, akik szintén ennek a dokinak "köszönhetnek" ugyan ezen indok végett abortuszt, vagy rossz kényszerházasságot (a szülei csak úgy egyeztek bele, hogy megtarthatja a picit, ha hozzámegy az apjához), depressziót...
Szóval ha majd egyszer úgy alakul én segíteni fogok a gyerekeimnek, vagy a barátaiknak.
De inkább váltsunk jobb témára!


A hétvégén Mama napok voltak. Ez nálunk minden negyedik hétvége jó esetben. Anyukám ilyenkor van otthon szombat-vasárnap, és ekkor visszük le a nagyokat hozzá.
Ilyenkor egy kicsit lazulunk itthon, hisz egy napig nem kell reggeltől estig pakolni utánuk, meg ilyesmi. Igyekszem ezt az időt kihasználni, hogy lelkileg kicsit feltöltődjek. Most szombaton például eszünkbe jutott, hogy "hétköznap" van, és így este 6-tól megfizethető áron van a szomszéd kerületben az Aquaword. Gondoltunk egy merészet és gyorsan neki indultunk. Képeket sajnos elfelejtettünk készíteni... De nagyon jól éreztük magunkat. Bár a hagymacsúszda vicces volt, ugyanis első körben azt próbáltam ki, és amint leértem észre vettem, hogy elszakadt a fürdőruha felsőm, de szerencsére még a 2m-es víz takarásában, így gyorsan összefogtam, és szaladtam az öltözőbe, ami ott van közel a medencéhez. Lehet nem véletlen? Szerencsére javítható volt a dolog, így folytathattuk a mókázást. Nagyon jó volt, Nimród is élvezte. Apa nagyon büszke volt rá, mikor az élmény medencében a sekély részen hasalva úgy stírőlte a csajokat, mint a nagyok (igen-igen, ha már a kis "menyasszonyunk" is puszilgathat holmi 3 éveseket a ringatóban)
Zárásig maradtunk, amit Nimród baba nagyon ügyesen tolerált, nem volt semmi cirkusz, így apával felváltva csúszdáztunk, és ügyeltünk rá. A vízet nagyon élvezte, a melegebb élményt ugyan úgy, mint a hidegebb hullámosat. Hatalmasakat kacagott mikor hátulról meg-meg taszajtotta egy egy hullám (persze ugye végig a kezünkben volt)
Egyetlen negatív dolog az az öltöző volt. Ugyanis koedukált. És ez még mind hagyján, hiszen kabinok vannak, csak a szekrények vannak együtt, de a szekrényes helyszínt, csak egy ajtó választja el a zuhanyzóktől, ahol nincs függöny sem! Így hiába van külön női és férfi, ha valaki nyitva felejti az ajtót. Mint ott jártunkkor ép egy iq light nő: ennek hála pár pillanatig a pasik premier plánben nézhették, ahogy a meztelen nőcik tusolnak. Én pont ott szárítottam a hajamat (felöltözve), így gyorsan ugrottam és berántottam az ajtót. A csajok nem győztek hálálkodni. Mikor ezt elmeséltem a páromnak hazafelé a taxis csak ennyit mondott vigyorogva: igazi élmény fürdő... Ja, nekik. De én el tudom képzelni szegény nőcik mit érezhettek. A kiléptetés is elég gázos így zárórakor, gyakorlatilag hosszú sorokban kell ácsorogni.
Igaz kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy a nagyok kimaradtak a buliból. De épp ezért valószínüleg, ha minden úgy alakul a családi költségvetésben, akkor a héten elvisszük őket is. Bár nem átlag nagycsalád kasszájához szabják az árakat, de ennyi jár nekik is. Annyiban próbálunk spórolni, hogy egyik hétköznap (eddig úgy fest pénteken) megyünk, így akkor azért olcsóbb. Max. délben jönnek haza az oviból, suliból, hogy azért sokáig tudjunk fürödni, mókázni.

2009. március 20., péntek

Baba tali Várpalotán

Ma Várpalotán jártunk Zsebinél.
Nimróddal kettesben vonatoztunk le, egy és negyed óra alatt lent van a gyors, így nem volt vészes út.
Rajtunk kívül még Gabi (Limosa) és Andris jött el. A többiek, akik úgy volt, hogy jönnek sajnos le kellett mondják, legtöbbjüknél betegség volt a gond. (Ezúton is jobbulást kívánunk!)
Enikő egy Tünemény! Kis örökmozgó.
Andris sokkal nyugodtabb, de Ő élő példa a lassú víz partot mos mondás igazságára: például ha Enci és Nimród valami játékra rámozdultak, jól össze "vitatkoztak", bár szemmel láthatóan Andrist is érdekelte az a bizonyos játék, mégsem szállt érte harcba, viszont a két "harci-cincér" miután megunták az erő fitogtatást, már a játék sem kellett... Ekkor jött András és nyugodtan megszemlélte a játékot.

Enikő már most huncut kislány, csak úgy osztogatta a puszit a két kis gavallérnak, akik igazi pasikhoz méltóan, szégyenlősen Anyához menekültek :-D

2009. március 16., hétfő

Hétvége

Elég mozgalmasan telt...
Szombaton ugye találkoztunk a rég nem látott barátommal Zolival, és a párjával Ancsával.
Sétáltunk egy jót a remek időben... Elvileg úgy volt, hogy a Citadella a célpont, de csak fél útig jutottunk a Gellért-hegyen, nevezetesen egy sok hosszú/kanyargós/zárt csúszdás játszótérig. Apa úgy volt, hogy később csatlakozik hozzánk, jól el is "tévedt", bolyongott egy jó ideig míg össze találkoztunk. Hát kellemesen leizzadtam míg fel toltuk babakocsit, pedig nem is mentünk a tetejéig. (persze képeket elfelejtettem csinálni, viszont ha jól emlékszem Zoli kattintott egyet-kettőt, lehet megkérem küldjön képet) A gyerkőcöknek nagyon tetszett, meg ígértem, hogy a tavaszi szünetben ha jó idő lesz vissza térünk. Ám elkövettük azt a hibát, hogy nem vittem inni a törpéknek. Na ott vettem 300(!) ft-ért fél liter ásványvizet, amit Apa vihetett is vissza, mert le volt járva a szavatossági ideje (nem hiszem, hogy sok bajunk lett volna tőle, de akkor is az elvek), és még ők voltak felháborodva, hogy megjegyeztük.
Majd fel jöttünk hozzánk pizzáztunk egyet.
Jól el beszélgettünk, sztorizgattunk. Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat (remélem Ők is)
Megbeszéltük, hogy folyt. köv. legközelebb náluk.

Vasárnapra "beköszönt" kicsit Murphy.
Már Nagyon vártam, ugye Gárda avatás, Jobbik rendezvény... Nagyon szeretem az ilyen tömeg rendezvényeket, ami tök érdekes, mert amúgy az utóbbi időben nem viselem jól a nagy tömeget. Viszont az ilyesfajta rendezvényeken nem jön elő a tömegundorom. Sőt, mintha "otthon" lennénk. Lelkileg nagyon fel tölt akár hetekig friss energiával. Tetszik, hogy mindenki mosolyog még a vad idegenekre is, szeretem a zenéket ami ott szól, szeretem a beszédeket, mert az én véleményemet tükrözik, szeretem nézni a zászlókat, vannak népviseletbe, nagyon szép felöltőkbe öltözött emberek, akiket mindig megcsodálok, olyan jó a sok ismeretlen ismerős arca, akikkel szinte minden rendezvényen találkozik az ember, és az üdvözlő mosolyukból lehet látni, hogy ők is ezt érzik... Szóval valami hasonló lelki örömre készültem már egész héten. A szombati jó idő is bizalommal töltött el. Erre mikor készültünk az indulásra (épp a kokárdákat varrtam a gyerekek kabátjára, mert nem szeretem a tűs megoldásokat náluk), szóval kinézek az ablakon: esik az eső. Hurrá! Szépen meg beszéltük, hogy akkor Apa aki frissen gyógyult a tüdőgyulladásából marad itthon, valamint maradt még a Fanni és a Kevin is. Kittivel és Nimróddal indultunk el, Kittinél esernyő, Nimród babakocsiján esővédő... Ki is értünk, már elkezdődött e rendezvény rég (nem kis késéssel indultunk eleve-ugye aki ismer az tudja milyen "pontos" tudok lenni. Már az kész felüdülés volt a lelkemnek, hogy itt nem kutattak át senkit, nem kellett féltenem a Nimród cumisüvegét, amiben lefejt tej volt (mint tudjuk az állami rendezvényekre nem lehetett még cumis üveget sem bevinni). De az eső csak nem csillapodott. Így úgy döntöttem, hogy inkább haza viszem a gyerekeket, mert hiába védte a picit az esővédő, még fel sem tudtam volna venni, ha beadja a durcát esetleg, valamint a Kitti nadrágja is egyre vizesebb lett. Én már full átáztam, ugye esernyővel babakocsit tolni képtelenség, a kabátom meg feladta egy idő után. De nem érdekelt volna, ha "egyedül" vagyok. Mások is elindultak, sűrűn cserélődött a nép, mert "száraz" emberkék érkeztek, vízes emberkék távoztak... Úgy döntöttem, hogy kihagyjuk a sétát a Thököly útig, mentünk egy kisebb kört (földalatti-metró), kicsit több idő volt, de nem áztak a gyerekek. Nagyon jól esett, mikor indultunk lefelé a kisföldalatti lépcsőjén, hogy rengetegen akartak segíteni. Szóval sajnos nekünk csak ennyi volt a Gárda avatás. A Gárdistákat nagyon sajnáltam, Ők ugye végig ott álltak a szakadó esőben.
Így a feltöltődés várat magára. Remélem a Kárpátia koncertre eljutok, és ott pótolom, valamint a majálisra már most rendelnék jó időt-ha van valaki iiletékes aki olvassa kérem továbbítsa!

A nap estére is tartogatott meglepetéseket, fürdés után Kevin úgy döntött, hogy a wc és a bejárati ajtó közötti kemény 3 métert sprintben teszi meg (ami naná, hogy tiltva van), csak azt felejtette ki a számításaiból, hogy mivel most szálltak ki a kádból a fürdő előtt még vizes a kő. Akkorát esett mint az ólajtó! Minek következtében azonnal egy diónyi nagyságú púp keletkezett a fején. Nagyon nem tolerálta a jegelést, persze Apa hajthatatlan ezügyben. Én hamarabb megsajnáltam volna, mert nagyon hisztizett. Talán a jegelésnek köszönhetően, lehet amúgy is így lett volna, de reggelre egész jól lehúzódott a dolog, és nem volt annyira érzékeny neki. Persze egész éjjel figyeltük, nem nől-e, meg ha sóhajtott egyet álmában, már vert a víz, hogy hányni készül és akkor futás a kórházba. De szerencsére erre nem került sor. Persze azért egy párszor emlékeztettem jegelés közben, hogy "látod Fiam ezért nem szabad szaladgálni"...

2009. március 15., vasárnap

Március 15.



Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)



"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...

- Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."

(Részlet Petőfi Sándor naplójából)

2009. március 13., péntek

Egy ovis Barát...




Most nem a gyerkőceimről fogok írni, hanem kivételesen magamról.
Bár az emlékeim kicsit megkoptak
Szóval anno pelenkás koromban volt egy nagyon kedves barátom, Zoli. A szüleink is barátok voltak néha össze jártak stb. Egy csoportba jártunk az oviban, és az iskolában is egy osztályba kerültünk. Egészen 5.-ig jártunk egy osztályba, mikor is elköltöztek. Azután sajnos megkopott a barátságunk.
Ám most hála az iwiwnek újra megtaláltuk egymást, már MSN-en beszélgettünk, és szombaton végre újra találkozunk immár felnőtt fejjel. Ő hozza a kedvesét is, én pedig ugye viszem a családom.
Ha jó idő lesz, amit nagyon remélek, akkor a Citadellára megyünk sétálni (azért, mert Fanni meg van őrülve érte, állandóan fel akar menni, akárhányszor alatta haladunk el).
Mint kiderült Zoli utoljára még velem és az osztályunkkal volt ott 3.-ban. Szóval felelevenítjük az emlékekett
Már MSN-en el is kezdtük a dolgot. Előszőr is küldött eme jeles napról régi képeket, amiken többek közt már akkor is látszott, hogy mennyire nem szerettem ha fotóznak. Na meg azért full ciki ahogy akkor kinéztem, de jó volt elnézegetnmi a retro képeket.
Amúgy Forest Gumpot idézve, Zoli volt a legjobbik jó barátom. Hatalmasakat hintáztunk a lakótelep játszóterén, meg minden. Emlékszem amikor rosszalkodtunk, levél kupacra ugráltunk a mászókáról, és ő rosszul esett, és felrepedt a bőr a fején. Naná, hogy azt a játékot is én találtam ki. Ahogy akkoriban a legtöbb "rosszba" én vittem bele. Még tisztán emlékszem a szobájában a polcra, milyen katonás rendben álltak a "dzsiádzsók" meg egyéb játékok, szegénynek én meg mindig jól össze kuszáltam őket. Valamint az is máig bennem van, hogy az Anyukája (aki sajnos már nincs köztünk) Rozi nak hívta a mosógépet. Ő varrt nekünk ovis farsangra kacsa fiú és lány jelmezt mi voltunk a kacsa Fiú-kacsa Lány (ez aztán a kacsa tánc...) Persze mi ezt akkor űber cikinek tartottuk.
Persze azért voltak nagy össze veszéseink is, pl Szigetszentmiklóson a táborban egyszer jól hasba vágtam egy fém kukával, mert meg akartam lépni, ő meg beárult... Meg egyszer mikor az ő anyukája és az én apukám egy helyen dolgoztak (Velencén egy táborban) ott töltöttük a nyarat és én véletlenül a tűző napon hagytam az egyik műanyag katonáját ami megolvadt... (itt megjegyzem nem direkt volt, még egyszer bocsi)
Meg sokszor azért is voltam gonosz vele, mert gyakran cikiztek bennünket, hogy "szerelmesek vagyunk" holott nem is. És akkor még adtam a köz véleményére...
Szóval holnap végre több mint 10 év után újra találkozunk, dumálunk egy jót. Már nagyon várom, és kíváncsi vagyok milyen emberke lett belőle. Amit fix tudok, hogy ő is szereti a Kárpátiát, és a világ jelen dolgairól is hasonlóan vélekedünk. Szóval nagy baj nem lehet

2009. március 12., csütörtök

Díj


Nekem is ez az első blogos "díj", amit kaptam, és nagyon nagyon szépen köszönöm Rika és Zsebi!

A díj mottója:

Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.


Nos, hirtelen nem is tudom kiket válasszak... Mert bevallom őszintén, hogy egyrészt az elmúlt pár napban elhanyagoltam a blogokat, mind a sajátomat, mind másokét. Valamint egy konkrét "szűk" kör blogjait olvasom csak napi rendszerességgel, akiknek a 99%-a az NLC-s anyuka társaimé. Akik gondolom már rég megkapták másoktól ezt ;-)

De ha mégis írni "kell" 8 Valakit akkor a következőek lennének:

Annus, Zsebi, Ginie, Dodo, Kata, Kriszti, Rusy, Sly, Bilu, Mariann (természetesen a lista a teljesség igénye nélkül készült, én minden kedves Blog/fórum-barátomnak adnék)

Játék ;-) (amit majdnem elsumákoltam :-D)

Szóval Rikától, aki Bilu néven nyomul a fórumozós oldalon, kaptam egy játékot, melynek az a lényege, hogy adva van 10 szó, és le kell írni azt ami eszembe jut, amit számomra jelent.
Lássuk:
Család: Természetesen ha szűken vesszük, akkor mi 6-an (a 2 lányom, a 2 fiam a Férjem és én) nekem egyszóban ez a Minden De ha tágabb értelemben veszem, akkor a szüleim és a testvérem, valamint az ő kis családja.
Szeretet: a világ legszebb dolga, és a család egyik alapja...
Gyerekek: az én 4 lurkóm, a jövő kulcsai
Tavasz: Szép! Szeretem
Vidámság: önfeledt öröm, jó kedv
Segítőkészség: bennem van bőven
Boldogság:"
Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!" ez egy G. Green idézet... Most találtam a neten, mert találó módon nem igazán tudnám a saját gondolataimat szavakba önteni...
Kitartás: (karlendítés ;-)) Bennem nem sok van, de a párom kipótol ebben is.
Vágyakozás: Nekem is mindig van valami... Van ami könnyen teljesíthető, van, ami kevésbé...
Szerencse: A szerencse forgandó a becsület állandó!



Már nem igazán hiszem, hogy van kinek tovább dobni ezt a labdát...





2009. március 9., hétfő

A már ígért ovis farsangi képek:

Pár sor az előbbi képekhez, meg erről arról...

Az elmúlt pár napban megint nem írtam, de bevallom, mások oldalait sem nézegettem nagyon. Pedig szeretek róluk/rólatok olvasgatni.
Ám valahogy nincs annyi energiám.
Ha sokat alszok az a baj, ha meg keveset akkor az...
Azt gyanítom kimerültek a tartalékaim, nemártana feltölteni őket, például egy kis tavaszi napfénnyel. Szóval jöhetne már végre a jó idő...
Nimródom egyre nagyobb kópé, már most eléggé csintalan. Mindenkivel huncutkodik, rámol és imád bennünket.
Bármit megeszik amit neki adunk, mászik, ül, feláll. 3 fog boldog tulajdonosa, és ez szó szerint is érthető, hisz állandóan harapna. Na szerencsére a cicit azt nem, de egy egy óvatlan pillanatban már megharapta a család minden tagjának a lábát például...
Kortársaival egy kicsit durvább, azaz mivel szeretetből ismerkedne inkább csak rámenős...
Fogalmam sincs mennyi a súlya és hány centi, talán csütörtökön lemérjük, de szerintem mind méretben, mind viselkedésben bőven tökéletes 9hónapos

Na, a Fanni haknival kapcsolatban ismét igazam lett... Csütörtökön érkeznek valami belgák (vagy balgák) a suliba, és hogy nagyon meglepődjenek ezért jól előadják a szokásos előadásukat a kis sztárok...



Mostanság igyekszem odafigyelni, hogy ha vásárolok, akkor lehetőleg magyar árut tegyek a kosaramba. Jó (még) nem vagyok fanatikus, de vannak olyan termékek/márkák amit például kifejezetten igyekszek kerülni. Na ma mondom reggelire veszek magamnak Győri (!) Jó reggelt-et, rám fér a diéta, ezért bedobtam vagy 3-at a kosárba, pláne, hogy ákcijós, folytattam tovább a vásárlást, figyeltem a vonalkódot, meg a gyártás helyét. Gondoltam "poénból" megnézem a Jó reggelt kódját is... Hát majd seggre ültem, ugyan is Csehországban gyártják a Győrit... Na gyorsan fogtam is és vissza tettem a polcra és vettem helyette finom magyar sajtos stanglit, a kekszet meg egyék meg a csehek...
Remélem holnap végre jobb idő lesz, és eljutunk a Törpével a szomszéd kerületbe a "Szociális bolthálózat" egyik üzletébe, már nagyon kíváncsi vagyok milyen is lehet. Ha beválnak a hozzá fűzött reményeim, akkor gyakran vissza térünk majd.

Lassan a tanulás terén is össze kell kapjam magamat, mert nagyon nehezen megy, és muszáj lesz ráhangolódni az agyamnak arra, hogy a háztartási dolgokon kívül mást is bele lehessen kódolni. Na nem mintha a háztartással kapcsolatos dolgok mindig maradéktalanul benne maradnának... Fogalmazzunk úgy, hogy néha enyhe amnéziában szenvedek, mely állítólag szoros összefüggésben van kisgyermekes háztartásbeli életmódommal.

Néhány kép az elmúlt pár napról

2009. március 2., hétfő

Gumi, a kiskutyus

A nagyok kaptak egy "kiskutyát"...
Igaz lassan már 9 hónapja, de most érett meg a játékra...
Tegnap Nimród egyszer csak eltűnt a nappaliból, és a lányok szobája felől hallottam nagy kacagásokat, na mondom, ennek utána járok. Már az ajtó előtt hallottam, hogy: "Gumi, gyere ide! Gumi ül...."
Belépek, akkor látom, hogy Gumi=Nimród. Először le akartam cseszni őket, hogy miért csináltak kutyát az öcsiből, de aztán rájöttem/megláttam, hogy ezt ő nagyon élvezi! Mindenki hívogatja, simogatja... A szeme csak úgy csillogott, hogy Ő az öröm forrása. Természetesen 4kézláb követett is szófogadóan mindenkit, és hálás volt a simogatásokért, ahogy jó kutyushoz méltóan kell. Az sem zavarta, hogy kapott egy új nevet, erre is hallgat, hisz így is több néven szólítja a "bolond" család, ugye a jó-anyja Nimródnak, a többiek Levinek, Kevin Levente-úr-nak (amit Hepteú-nak ejt)... Szóval egy név ide vagy oda már mit sem számít.
És végre így Ő is csatlakozhatott a bandához...
Ám vannak pillanatok, amikor Neki is elege lesz a nyúzásból, és olyankor ingerülten gagyog a maga nyelvén (ilyenkor is meg kell zabálni olyan kis cuki), és akkor figyelmeztetni szoktam, hogy a haverjainak is az az anyja aki neki, úgyhogy csak óvatosan a szitkokkal

Vége van a báli szezonnak...



A múlt héten túl estünk a farsangolásokon. Először az oviban volt csütörtökön. De erről csak később tudok képeket tenni, mert elfelejtettem feltölteni a telefonomat, pont lemerült, így nem tudtam fotózni, viszont egy kedves szülőtárs megígérte, hogy amint tudja elküldi e-mailen azokat amiket ő csinált, remélem most már hamarosan szán egy kis időt rá.
Maga a buli nagyon tetszett. Hatalmas ötlet volt az óvónőktől, hogy bemehetnek a szülők is, egyetlen feltétellel: jelmezben, és ez nem merülhet ki egy szemállarcal, amit pl bárhol megkaphat az ember pár száz forintból. Mivel úgy voltam vele, hogy nagyon nem akarok beruházni a dologba, de mindenképpen a fiammal szeretnék lenni, ezért körbenéztem, hogy mi is van itthon. Kittim épp előző nap kapta meg a szárnyat a szombati bulira, szerencsére olyan volt, hogy még rám is jó volt... Körülnéztem milyen szoknyám van itthon, ami kicsit is megy a szárnyakhoz... Na egy ezer éveset találtam, ami halvány lila, a többi mind sötét színű, és mivel én tündérke akartam lenni, nem halálangyal, így a lilát vettem fel. Körbenéztem mivel dobhatnék rajta, mitől lenne "varázslatos"... Varrtam hát az aljára (hú de jól hangzik, hogy varrtam, holtott nem is tudok)-szóval legyünk őszinték: pár öltéssel erősítettem az aljára egy karácsonyfa díszítésre való ezüst boát, valamint a fejemre is tekertem egyet... Előszőr otthon full cikinek és hülyének éreztem magamat. De az oviba érve láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen szülő aki "beöltözött" és senki nem nézett zizinek, sőt sokan meg is dícsértek, hogy milyen lelkes vagyok...
Nimróddal nem volt gond, ő megörökölte az elefánt jelmezt és abban hódított.
Volt indián apuka, meg speciális mentő, varázsló is... Anyukák is csinosak voltak, volt bohóc, pincér, maci mama félénk boccsal, és még sok minden, majd a képekből Ti is láthatjátok, kár belemenni a felorolásba, mert valakit úgyis kihagyok. Szóval már ez a része is nagyon szimpatikus volt a dolognak, hogy a szülők ennyire aktivizálták magukat, és mindenki vidám volt, jó kedélyű. A gyerekek is tüneményesek voltak. Láthattunk kis hercegnőket, pókembert, Thomas vonatot, Sam tűzoltót, Pókot (Kevin fiam személyében) indiai hölgyet is, és a felsorolást itt sem folytatom még (bevallom kellenek majd a képek, hogy mind eszembe jusson;-))
Az óvónénik mint játékmesterek végig vezényelték a délelőttöt, adtak feladatot kicsiknek nagyoknak egyaránt. S, bár Kevin nehezen oldódott (mint anyós a sósavban), de lassan be-bekapcsolódott a játékokba. Volt ilyen-olyan ügyességi verseny, kicsiknek nagyoknak egyaránt, olyan is, ahol gyermek-szülő indult és szülő-szülő páros is. Volt találós kérdés kitalálós körben ülős is, és nagy mozgásos dolgok is. Vonatos t Nekem nem sikerült mindenben részt vennem, mert tele volt a kezem egy elefánt bébivel többnyire. De a táncverseny alatt letettem "dolgozni", és hatalmasat táncoltunk a Kevinnel. A feladat lényege az volt, hogy felkellett ismernünk a zenéket és erre kellett "megfelelően" mozogni. Nyertünk is egy olvadós rágót Szóval Anya ezúton üzenem: "látod, hogy érdemes volt fizetned tízenpár évvel, (és több mint húsz kilóval) ezelőtt a táncóráimat? Ugye, hogy megtérült a befektetés?"
Viszont arra is jó volt ez a móka, hogy a tánc sulis emlékeimet elő csalja... Hú mekkora bulik voltak szombat délelőttönként a Jeges (a tanár vezeték neve) tánciskolában... (amit mi ha begurultunk a tanárra, csak hólapát dance school-nak említettünk)
Volt még a törpéknek süti és üdítő is, ami nélkülözhetetlen a party hangulathoz...
A buli végére Nimród is elaludt. Szóval mindent egybevéve nagyon jól éreztük magunkat és ezt ezúton is köszönjük az óvónéniknek!


Az iskolás farsang már kicsit más volt. Szombaton délután 3-7 ig tartott. Számomra kicsit vontatott volt, ezt az időt másképpen is ki lehetett volna tölteni, de végeredmény képpen azért így sem volt teljesen rossz, és ezért is hálásak vagyunk az alsós pedagógusoknak!
Volt egy egyórás műsor, többek közt Fanni lányomék is hakniztak, meg jöttek bohócok is... Jelmezverseny is volt, idén az enyémek nem kaptak helyezést, de nagyon sok ötletes jelmezt láthattunk. Nekem nagy kedvenceim: a több méteres(!) szárnyú arkangyal, a hűtőszekrény, jelzőlámpa és Kittim osztálytársa az egyik Vivi (van vagy 3), aki Csingilingnek öltözött, de nem ám előre gyártott jelmezben, hanem a szülei (gondolom) csinálták, a haja is meg minden olyan volt, mintha valóban a meséből lépett volna ki (a képeken Kitti mellett látható is). Sajnos én nem vagyok ilyen ügyes kreatív szülő, de ez van.
A tombolán idén végre nyertünk 2x is! Ugyan nem hatalmas dolgokat (egy kártyát, és egy labdát), de a Fanni úgy örült, nagyon szeret nyerni...
Viszont úgy látszik elszoktam már az ilyen kis kölkök rohangálós tombolásától, mert ez kicsit zavart, holott az én elsőszülöttem is köztük volt. Itt is sokan megcsodálták a babaelefántomat, aki a végére itt is jól elfáradt. De előtte jól megcirógatták egymást a nála 2 hónappal fiatalabb Csenge boszi-hercegnővel (legalábbis sztem az volt a jelmeze), az apukák már meg is egyeztek, hogy már a nevük sem lehet véletlen, Csenge+Nimród... Majd mehetnek együtt Kárpátiára ha kicsit megnőlnek (ők is nagy Kárpátia rajongók)
Bár úgy volt, hogy Kitti-mumusa Berni nem jöhet, mégis megengedte a tanítónő, hogy jöjjön... Bár voltak gondolataim, de az inteligensebbik énem kerekedett felül

Ez volt nekünk az idei báli szezon. (bár az egyik anyuka a Fanni osztályában azért viccesen megkérdezte, hogy vajon megyünk-e még haknizni, vagy elcsomagolhatja a jelmezt?...)