2009. december 30., szerda

Ha elmúlik karácsony...

Először is nagyon nagyon nagy bocsi mindenkitől, akinek nem írtam vissza, a karácsonyi üdvözleteire, de mire igazán ideértem már vagy 26.a este volt, akkor már cikinek éreztem volna. De őszintén remélem, hogy boldogan telt mindenkinek az ünnep.
A magam részéről ez a karácsony volt az elmúlt 10 év egyik legjobban sikerült ünnepe, bár voltak "gazdagabb" ünnepeink is, de most valahogy sokkal nyugodtabb volt minden.
Nem csináltam x fogásos menüt, meg nem törekedtem arra, hogy minden "tökéletes" legyen és mindenképpen én csináljak mindent, minden óraműpontossággal működjön.
Reggel igyekeztem kipihenten ébredni, Apa éjszakás volt, egyre ért csak haza. Megvártam a leves felrakással, mert volt szerencsém kifogni két olyan farhátat, aminek feje is volt, és nem mertem lefejezni, de a második már javában készült... Ebédre egyszerűbbet ettünk, mikor a fiúk elmentek aludni délutánra, akkor összeraktam a fenyőnket, kerestem neki helyet (vicces módon a 2 gardrób között leltük meg a tökéleteset, nincs útban, nem kell eltenni a szárítót, nem zavar senkit ha éjjel is villog)én feltettem az égősort és aztán a lányok, közülük a Kitti leginkább elkezdték díszíteni. Szerintem szép lett. Este megfürdettem mindenkit, szépen felöltöztünk megvacsiztunk stb. Aztán megjött az Angyalka. Mindenki örült az ajándékának, bár Nimród ország miniszterelnöke gyakran kacérkodott az totális államosítás gondolatával, de a nép mindig fellázadt.
S miért is írtam, hogy az egyik legjobban sikerült szenteste volt? Azért mert az esti játékelosztási vitát leszámítva egy hangos szó nem hangzott el, nem vitatkoztunk semmi olyan baromságon, hogy ki mit csináljon, hogy időre készen legyünk, hogy hova tegyünk díszt meg hova ne, műfenyőnk lévén az a vita is megszűnt, hogy ki milyen görbe fát választott, hogy faragjuk be a talpába stb.
Sok ismerősöm és eddig szinte folyton mi is rengeteget vitatkoztunk ezen a napon, mert ekkor csattanik le a stressz, a pörgés. Sokszor olvassuk azt különböző hírportálokon, h szenteste a viták tettlegességig fajulnak. Nálunk meg teljes nyugi volt

Aztán 25-26.-án lent voltunk Velencén. Ott is jó volt nagyon!
Közben persze több-kevesebb sikerrel és energiával tanultam, de bizti ami tuti azért a 29.ei vizsgát áttettem január elejére, mert sok hiányzik még.

Azért apró bosszúság nálunk is akadt, persze csak tágabb értelemben, mert végül is jót nevettünk a dolgon, eléggé mókás az olyan, amikor valaki egész évben rá se néz az emberre de ilyenkor rájuk tör a szeretet meg minden és nyálasnál nyálasabb üzeneteket küldenek.
Szóval vicces az ilyen.

Na meg pöttyet gyomorforgató amikor sorra nyílnak a topikok, hogy hát nincs Jézus most mit mondjak a gyereknek? Olvastam olyat is, hogy 2(!)éves gyereket világosítanak fel a szülei, hogy nincs Jézuska. Olykor kedvem lett volna beírni, hogy banyek akkor mi a f@szt ünnepelsz most? Mi a fenének készülődsz hetek óta, minek ép akkor ajándékozod meg a gyerekedet? Mert divat? Mert szokás? Hát van ahol szokás a ramadam, meg a sabbath és még ki tudja mi, de mivel nem vagyok muzulmán vagy zsidó sem más egyéb nem keresztény, nem azt hiszem amit ők, nem is ünneplem. oké, nem vagyok sajna vallásos sem, de Istenben igen is hiszek! Hiszem, hogy Jézus az Ő fia, a megváltónk, és az Ő érkezését ünnepeljük Karácsonykor. S bár a gyerekek tudják, hogy nem Jézuska ajándékoz, de azt is tudják, hogy mit ünneplünk karácsonykor.
Jó mondjuk én eleve az a bolond vagyok aki tiszta szívvel őszintén mondta a holtomiglan-holtodiglan-t a templomban Isten előtt, nem a flanc vitt be oda. S bár tudom, hogy gyarló ember vagyok, és korántsem jó keresztény, de legalább nem tagadom meg Jézus nevét karácsonykor (sem) és igyekszem átadni a gyerekeknek is a Karácsony szellemét.
Remélem most nem gyalogoltam senki lelkébe bele :-)

2009. december 23., szerda

Boldog Karácsonyt! :-)




Mivel az időm alig, ezért így hirtelen csak gyorsan bemásolnám a párnappal ezelőtti hozzászólásomat az nlcről, hátha valaki nem olvasná ott:
Mi szombat óta "karácsonyozunk", meghívtuk a konyhaTündér barátnőméket az aquawordbe (tőlünk családilag azt kapták karácsonyra). Nagyon jó muri volt. Valami eszméletlen feeling volt a szakadó hóban a kinti medencében feküdni, imádom a havat is meg a fürdést is, és most együtt a 2, valami csodálatos volt. Meg kipróbáltuk az új murit ott, ilyen "labdák" amikbe bele lehet bújni, felfújják és a vízen gurulhatsz benne. Kaptunk egy bónusz kört, és én mentem. Hatalmas volt! Bár kicsit hülyén éreztem magamat vén benne, de nem baj :-) igaz voltak olyan elvont gondolataim is, hogy mekkora királyság lenne ebben tanulni, mert egyedül lehetnék végre, teljesen kizárva a külvilágot, senki nem rángatná az éppen író jobb kezemet egy kis cicit kuncsorogva, meg nem nyaggatna a másik, h töröljem ki a fenekét, vagy adjak neki azonnal enni/inni, v had mondja fel az angol házit.
Aztán a nagyobbik lányuk nálunk aludt, vasárnap jöttek fel érte, és akkor ők ajándékoztak... A két kicsi (Nimród és az ő lányuk, aki 3héttel idősebb) olyan édesek voltak, hol puszilkodtak, hol egymást verték :-D volt, hogy "segédeszközökkel" mint fa bébi puzzle alappal, vagy a Kevin frissen kapott starwars lézerkardjával... Szóval figyelni kellett őket. Kevin meg 2napig a nagylánynak udvarolt, olyan haláli volt, igazi pasi.

Keményen dübörög a vizsga időszak is, a durvábbak még hátra vannak, de pár jegyem már megvan, latinból lehet nem megyek tovább, csúsztatok egy félévet, nincs rá energiám most, és nem épül rá semmi, így nem kell sietnem vele, ami jegyek megvannak az egy darab kettes (idióta filó), kettő 3as, a többi 4-es 5ös, igaz ezek könnyű jegyek voltak, az egyik a névtelen alkoholista csoportra hajazó hivatás és személyiség szeminárium, a másik szülészettöri, a jegy abból állt, h írni kellett egy 4oldalas esszét szüléssel/fogamzással ilyesmivel kapcsolatban. Megírtam Nimród születésének meg a vele való terhességemnek a sztoriját. Védőnő szakmatörténet doga: Interjú a védőnőddel, ugye eléggé jó kapcsolatban vagyunk, és sűrűn találkozunk, nem volt meló összehozni.
Most viszont a napjaim az alkalmazott biológia és az anatómia társaságában telnek, megspékelve a családdal és a vele járó dolgokkal. Kicsit sem vagyok idegbeteg és alváshiányos.
Megyek is vissza a könyvekhez...
Mindenkinek Áldott ünnepeket :-)