El kezdődött ez a félév is. Vannak régi és új tárgyaink vegyesen. Szerencsére az anatómia tanárunk a régi, valamint a biosz tanárnő is maradt nekem valamilyen szinten, mert vettem fel nála választható tárgyat, ráadásul számomra nagyon érdekes őssejtekkel kapcsolatban fogunk tanulni, nem kifejezetten magolós formában, hanem inkább érdekesség szintjén, a tanárnő ebből PhD -zett ha jól emlékszem, szóval nagyon sok jó dolgot tud majd velünk megosztani.
S, hogy honnan van a bejegyzés címe? Van egy új tárgyunk, az elsősegély nyújtás, na az még egy fura óra. Első előadáson azt taglaltuk, hogy hogyan és mikor hívunk mentőt. Erre volt egy szemléltető példa: hogy amikor a sérült Oh my God pozitív, azaz amikor ránézel és felkiáltasz, hogy Istenem, vagy Jézusom, vagy hasonló. A tanár többnyire saját tapasztalataival példálózik egy egy eset kapcsán, lévén valaha ő mint mentős kezdte. Az első óra nagyon "nyomasztó" volt. Valami olyasmivel kezdődött a mondandója, hogy bárki szenvedhet balesetet, de mindezt olyan hangnemben, stílusban adta elő, hogy nagyon meggyőző volt. Pl ilyen mondatok, hogy ki mondta nektek, hogy ma biztosan haza fogsz menni, vagy haza mész e még valaha? Senki nem garantálja... Úgy jöttél-e el otthonról, hogy elmondtál-e mindenkinek mindent amit szerettél volna? Meg majd ott fekszel a kövön és azokra gondolsz akiket szeretsz. Rémes volt hallgatni, nem olyan értelemben, hisz végül is nagyon jó előadó a tanár, csak én vagyok az a hülye lelkis típus, aki minden szóba belegondolt. Majdnem sírtam... Arra is kitért, hogy amikor valakit valami ér az utcán oda megyünk-e segíteni? merjünk oda menni segíteni, mert nem is biztos, hogy annak az embernek XY műfogásra van szüksége (sokan azért nem segítenek, mert nem mernek oda menni, mert tudják, hogy semmi hasznos segítséget nem adhatnak, nem ismernek fogásokat, ellátási módokat. De sokszor a sérültnek már azzal segíthetünk ha meghallgatjuk amit mondani szeretne, s talán utoljára mond, ha csak érzi, hogy nincs egyedül... Ez is nagyon elgondolkodtatott, meghatott, és ez a cím sor, mint fogalom be ivódott a gondolataimba. Nem is tudom miért írtam le, csak ki kívánkozott.
Vannak ezeken kívül még régi és új, érdekes, nehéz és/ vagy dög unalmas tárgyaink is, de ugye ez ezzel jár. Egyszer egyszer majd biztos lesz mit leírnom is, hiszen sokszor hallunk érdekes és nem feltétlenül szakmai dolgot is.
A srácok jól vannak, igaz most van újabb dilemmázni való. Ugyan is lassan elkészülnek az új csoportok a bölcsiben, és Nimród "hivatalos" gondozónénije is megy akihez amúgy egyértelműen jobban ragaszkodik, valamint egy gyerkőc egy kici kínai lány, viszont a csoport teljesen új, a bútorok meg minden, de új gyerkőcök is jönnek. Van gondozónő aki azt mondja, hogy az lenne jó a Törpének ha maradna a csoportjában, valamint vannak akik azt mondják, hogy az ő korában a személy lényege a fontosabb. Most agyalhatok ezerrel ezen. Hétfőre választ ígértem, és annyira nem tudom mi tévő legyek, mert mind a két oldalon vannak érvek bőven. Ha gondoljátok osszátok meg velem, hogy Ti mit tennétek!
Szóval újra zajlik az élet, pörög a tanulás és a család körül minden. Azért remélem hogy ide is ide fogok jutni sűrűbben.
2010. február 19., péntek
2010. február 1., hétfő
Fél év összefoglalva
Mozgalmas félévet "zártunk", volt hogy pörgött, volt hogy döcögött, de mindig mozgásban volt/van az élet nálunk.
Kezdem talán Nimróddal, hisz rajtam kívül talán Neki kellett több újdonsággal találkoznia. Kezdetben sírva ment be a bölcsibe, de mára ennek nyoma sincs, nagy rutinnal hajtja végre a dolgát reggel vetkőzik, délután öltözik gond nélkül, napközben jól elvan hatalmasakat eszik, konkrétan még nem a gyerekekkel, inkább mellettük játszik, de ugye ez életkori sajátosság még. A csoport összes dadusa, gondozónője nagyon aranyos és kedves egyikkel sem volt még soha semmilyen gond, szeretik a gyereket és ő is viszont.
Még mindig kap néha cicit, de már nem rendszeres és az éjszakai cicin cumizós bulikat is beszüntettem, mert kicsit fárasztó volt.
Nagyon jó kedélyű kis Törpe, szereti a tesóit és a tesók is nagyon szeretik őt annak ellenére, hogy még megvan az a szent meggyőződése, hogy ebben a lakásban minden csak az övé, és többnyire bárkinél bármi van az neki kell-természetesen azonnal, aminek mindig hangot is ad. Beszédben nem fejlődik valami gyorsan, de nem is aggódom, hisz a Kevin se kapkodta el, ma meg le se lehet lőni... Szóval azért megérteti magát, anya, mamma, cici, pápá, adi (mint add ide azonnal!) stb az már jó ideje megy. Viszont nemrég kezdi csak próbálgatni a hangját, eddig nem igazán halandzsázott, de most már egyre ügyesebb, több hangot ki tud mondani, szerintem lassan fejlődik tovább is.
Kevin továbbra is az ügyes cuki ovis, hol jó hol rossz napokkal. Bár van egy kis gondunk az oviban, egy kissrác személyében. Alapból haverok, de a kölyök ha elfárad agyilag akkor "megbolondul", novemberben úgy megkarmolta a Kevint a 2 szeme közt, hogy a helye még ma is látszik, a múlthéten meg a mosdóban elment mellette és arcon harapta. Semmi vita vagy ilyesmi nem volt köztük, csak gondolt egyet és kész... Lökdösődés hasonlók az minden napos. Nem ez az első eset és nem csak Kevinnel csinál ilyet. Kicsit tanácstalan vagyok mit kellene tennem. Majd beszélek az anyukájával is, még formálom magamban, hogy ne vegye támadásnak, tolakodásnak, de féltem a gyereket, mi lesz ha egyszer pl a szemét szedi ki? Már mondtam a fiamnak, hogy kerülje a srácot, de ugye mint írtam nem is konfliktus helyzet hozza ki ezeket belőle, sőt ép, hogy a haverjainak esik neki mindig, mintha a "szeretetét mutatná így ki" de természetesen akkor sem kérünk belőle többet.
A csajok is jól el vannak a maguk közegében, Kitti sokat javított, szeret olvasni, igazi kis könyvtár kukac lett, átlagos képességű, de szorgalmas kislány. Végre van egy két igazi kis barátnője is, így szívesebben is jár suliba.
Fanni ugyan az a link kis boszorkány, sokkal több rejlene benne, csak lusta kihozni magából. Mindenre van furfangja. Itthon is igyekszik a munkához úgy állni, hogy más (Kitti) is oda férjen, pedig nem rabszolga munkáról beszélek, csak a saját szobájuk rendjéről, a saját tiszta ruháik elrakásáról, esetleg teregetésnél segítség, szemét kidobás. Tanulásban is ilyen, pedig többre lenne képes. Akaratos és hisztis nem egy könnyű természet-de azért így is szeretjük.
Én is sikeresen befejeztem az első félévemet, nem mondom, hogy nem volt nehéz, meg lazán sikerült, hiszen kijöttem a formából, meg az esti gimiben közel nem kaptam olyan alapokat anno bioszból és kémiából, ami bizony jól jött volna most. Valamint közismert, hogy pocsék időbeosztó vagyok, ezen is van mit javítanom. De már van rálátásom a dolgokra ez a félév tökéletes volt arra, hogy belássam mit kell majd másképpen csinálnom, min tudok időt spórolni, azt hova fektessem be... A latin kivételével mindent teljesítettem, az utolsó vizsgám csütörtökön volt, pénteken beiratkoztam a következő szemeszterre. Most egy hét pihi van, gondoltam majd jól kipihenem magamat de persze pont most újítanak fel egy lakást itt a házban, jó hangosan. Az átlagomért ösztöndíjat tuti nem kapok, de ha azt veszem, hogy több mint húszan nem vették az akadályokat (olyan tárgy nem sikerült Nekik, amikre épül más tárgy így csúsznak minimum 1 de lehet hogy 2 szemesztert-már ha nem adják fel itt) akkor elégedett vagyok magammal, hogy 4 gyerek +háztartás meg ilyesmi mellett azért sikerült és tovább mehetek egy lépést a cél felé. Egy évfolyam társam volt még rajtam kívül családos, de Ő január közepén szülte a harmadikat, így azt hiszem halaszt. Szerencsére nagyon sok aranyos csajszit ismertem meg, pedig sokat paráztam, hogy ilyen vén fejjel milyen sz@r lesz nekem köztük. Ennek ellenére elég jó társaság kovácsolódott össze, és van ezen belül is egy kisebb klikk, akikkel jókat lehet dumálni, együtt szoktunk kajálni a menzán, meg a szünetekben cseverészni, segíteni egymásnak a tanulásban...
A következő félév még rázósabb lesz, komolyodnak a tárgyak, jönnek a "fincsi" gyakorlatok, mint pl vérkenet készítés, meg kaki tenyésztés-ha ezeket kibírom akkor tényleg megtaláltam a helyem ;-)
Kezdem talán Nimróddal, hisz rajtam kívül talán Neki kellett több újdonsággal találkoznia. Kezdetben sírva ment be a bölcsibe, de mára ennek nyoma sincs, nagy rutinnal hajtja végre a dolgát reggel vetkőzik, délután öltözik gond nélkül, napközben jól elvan hatalmasakat eszik, konkrétan még nem a gyerekekkel, inkább mellettük játszik, de ugye ez életkori sajátosság még. A csoport összes dadusa, gondozónője nagyon aranyos és kedves egyikkel sem volt még soha semmilyen gond, szeretik a gyereket és ő is viszont.
Még mindig kap néha cicit, de már nem rendszeres és az éjszakai cicin cumizós bulikat is beszüntettem, mert kicsit fárasztó volt.
Nagyon jó kedélyű kis Törpe, szereti a tesóit és a tesók is nagyon szeretik őt annak ellenére, hogy még megvan az a szent meggyőződése, hogy ebben a lakásban minden csak az övé, és többnyire bárkinél bármi van az neki kell-természetesen azonnal, aminek mindig hangot is ad. Beszédben nem fejlődik valami gyorsan, de nem is aggódom, hisz a Kevin se kapkodta el, ma meg le se lehet lőni... Szóval azért megérteti magát, anya, mamma, cici, pápá, adi (mint add ide azonnal!) stb az már jó ideje megy. Viszont nemrég kezdi csak próbálgatni a hangját, eddig nem igazán halandzsázott, de most már egyre ügyesebb, több hangot ki tud mondani, szerintem lassan fejlődik tovább is.
Kevin továbbra is az ügyes cuki ovis, hol jó hol rossz napokkal. Bár van egy kis gondunk az oviban, egy kissrác személyében. Alapból haverok, de a kölyök ha elfárad agyilag akkor "megbolondul", novemberben úgy megkarmolta a Kevint a 2 szeme közt, hogy a helye még ma is látszik, a múlthéten meg a mosdóban elment mellette és arcon harapta. Semmi vita vagy ilyesmi nem volt köztük, csak gondolt egyet és kész... Lökdösődés hasonlók az minden napos. Nem ez az első eset és nem csak Kevinnel csinál ilyet. Kicsit tanácstalan vagyok mit kellene tennem. Majd beszélek az anyukájával is, még formálom magamban, hogy ne vegye támadásnak, tolakodásnak, de féltem a gyereket, mi lesz ha egyszer pl a szemét szedi ki? Már mondtam a fiamnak, hogy kerülje a srácot, de ugye mint írtam nem is konfliktus helyzet hozza ki ezeket belőle, sőt ép, hogy a haverjainak esik neki mindig, mintha a "szeretetét mutatná így ki" de természetesen akkor sem kérünk belőle többet.
A csajok is jól el vannak a maguk közegében, Kitti sokat javított, szeret olvasni, igazi kis könyvtár kukac lett, átlagos képességű, de szorgalmas kislány. Végre van egy két igazi kis barátnője is, így szívesebben is jár suliba.
Fanni ugyan az a link kis boszorkány, sokkal több rejlene benne, csak lusta kihozni magából. Mindenre van furfangja. Itthon is igyekszik a munkához úgy állni, hogy más (Kitti) is oda férjen, pedig nem rabszolga munkáról beszélek, csak a saját szobájuk rendjéről, a saját tiszta ruháik elrakásáról, esetleg teregetésnél segítség, szemét kidobás. Tanulásban is ilyen, pedig többre lenne képes. Akaratos és hisztis nem egy könnyű természet-de azért így is szeretjük.
Én is sikeresen befejeztem az első félévemet, nem mondom, hogy nem volt nehéz, meg lazán sikerült, hiszen kijöttem a formából, meg az esti gimiben közel nem kaptam olyan alapokat anno bioszból és kémiából, ami bizony jól jött volna most. Valamint közismert, hogy pocsék időbeosztó vagyok, ezen is van mit javítanom. De már van rálátásom a dolgokra ez a félév tökéletes volt arra, hogy belássam mit kell majd másképpen csinálnom, min tudok időt spórolni, azt hova fektessem be... A latin kivételével mindent teljesítettem, az utolsó vizsgám csütörtökön volt, pénteken beiratkoztam a következő szemeszterre. Most egy hét pihi van, gondoltam majd jól kipihenem magamat de persze pont most újítanak fel egy lakást itt a házban, jó hangosan. Az átlagomért ösztöndíjat tuti nem kapok, de ha azt veszem, hogy több mint húszan nem vették az akadályokat (olyan tárgy nem sikerült Nekik, amikre épül más tárgy így csúsznak minimum 1 de lehet hogy 2 szemesztert-már ha nem adják fel itt) akkor elégedett vagyok magammal, hogy 4 gyerek +háztartás meg ilyesmi mellett azért sikerült és tovább mehetek egy lépést a cél felé. Egy évfolyam társam volt még rajtam kívül családos, de Ő január közepén szülte a harmadikat, így azt hiszem halaszt. Szerencsére nagyon sok aranyos csajszit ismertem meg, pedig sokat paráztam, hogy ilyen vén fejjel milyen sz@r lesz nekem köztük. Ennek ellenére elég jó társaság kovácsolódott össze, és van ezen belül is egy kisebb klikk, akikkel jókat lehet dumálni, együtt szoktunk kajálni a menzán, meg a szünetekben cseverészni, segíteni egymásnak a tanulásban...
A következő félév még rázósabb lesz, komolyodnak a tárgyak, jönnek a "fincsi" gyakorlatok, mint pl vérkenet készítés, meg kaki tenyésztés-ha ezeket kibírom akkor tényleg megtaláltam a helyem ;-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)