2011. december 28., szerda

kis ez is, az is zanzásítva, mert ezer éve nem blogoltam... :-P

Azt hiszem időrendben kb. visszafelé fogok haladni...
Szóval kezdem a karácsonnyal :-)
Idén is jól teltek az ünnepek, bár nem volt valami gazdag, bevallom nálunk nem is erről szól.
Ellenben gyerekkorom tragikomédiás emlékeivel ellentétben még egy fél hangos szó sem hangzott el köztünk, tényleg a béke és a szeretet ünnepe volt nálunk. (anno gyerekkoromban a szenteste, azaz szentnap kb a vitákkal ment el, miszerint jó a fa vs. ronda görbe, miért ezt választottad, nem igaz, hogy nem megy a talpába, hagyjálmá' gyere kóstold már meg mi hiányzik a kajából, mért kötözted ilyen hosszú cérnával a szaloncukrot, nem igaz, hogy nem vetted észre, hogy kiégtek az égők, menjünk vagy ne menjünk az éjféli misére útközben betérjünk-e a família tagokhoz régi szokás szerint, útközben persze jól bekarmolva a felhalmozott nagy családi tartalék beszittyózása folyamán és az átlag bő félórás séta helyett vagy 3 órás túrák voltak, megdobva némi süti-áradattal... meg volt: ezek a büdös kölkök már megint kikutatták már rég az ajándékokat..., de ennyit a visszaemlékezésről :-D, gondolom a szituáció mindenki szeme előtt ott van...
Szóval ott van a régi "példa" az ember szeme előtt, hogy milyen ne legyen a dolog...
Ezeket kiküszöbölendő nekünk eleve mű fenyőnk van, én seperc alatt fel tudom állítani és még görbe sem lesz, sőt az sem fordulhat elő, hogy kibontás után kiderül, hogy hiányos a közepe vagy ilyesmi. Az évek során felhalmoztunk annyi díszt (3 színben ezüst-kék-narancs(?) ), hogy bőven van a fán dísz, nem kell kipótolni a lukakat szaloncukorral, tehát nem is teszünk a fára szaloncukrot, ebből kifolyólag nem kell senkinek kötözni és a kicsik sem rántják le a fenyőt némi csokoládé reményében. Szóval az elsődleges vitaforrás kiküszöbölve...
Mivel Kevin hokicsapata 24.-én reggel mindig rendez ilyen családi hoki-mókát amiből nem akartam kihagyni a gyereket, plusz mivel én nem mehetek jégre, így a Fanni helyettesített engem és ő régen ki szerette volna próbálni a jégkorongot. Így viszont bő 3 óra mínuszban voltam a szent-napi teendőimmel. Viszont kivételesen előre látó voltam és 23.-án  este megcsináltam pár dolgot, mint pl francia és krumplisaláta sült husi, meg pár tekercs piskóta, amit úgy este 9 magasságában dobtunk össze a csajokkal, ők ezt élvezték a legjobban :-)
Mivel Apa dolgozott még 24.-én reggel ezért 5-kor keltünk családilag (na jó a fiúk nem), Kitti ment dolgozni Apával, Fanni pedig nekem segített a fenyővel... Bár a díszítés végére már a fiúk is felkeltek, így is gyorsan, könnyen ment... aztán meg indulhattunk is a jégpályára. Az öltöztetés nem ment annyira simán, mert a Fanni szokásához híven mindenért nyavalygott, nem akart védő-szerelést venni, én meg nem voltam hajlandó anélkül felengedni, közben öltöztettem a Kevint és szemmel tartottam Nimit... aki különösen meg volt zakkanva, ugyan is pár nappal korábban megbeszéltem Barnával, hogy a családi ramazuri után felviszi a tökmagot a jégre, hogy végre kipróbálhassa a korcsolyázást, amiről egészen addig azt gondolta, hogy nagyon nagyon könnyű :-P
Nagyon jó móka volt, mindenki hozott finom sütiket, sok szülő is ráment a jégre (az egyik jól el is találta a gyerekem térdét, ami azóta is lila :-( ) Fanninak is tetszett, néha még a korongot is eltalálta, bár a kicsi Beni tök cuki volt, mert nem tudta, hogy a felnőttekkel van a Fanni, hisz "engem helyettesített" ugye... Egyszer csak megállt a Fanni előtt és így szólt: "lehet, hogy az elején nem mondtam, de MI A MÁSZIK KAPUSZRA LÖVÜNK!!!" azt hittem betojok a nevetéstől :-D, de elmagyaráztuk neki, hogy a Fanni a nagyokkal van (az ő 8 éves tesója a kicsikkel volt, gondolom azt hitte a Kevinékkel is ez a helyzet) :-)
Mikor véget ért a "meccs" volt csapatfotó a jégen, mi is rámentünk Nimróddal, persze cipőben... már akkor érezte, hogy ez bizony csúszik :-D, de nem adta fel. addig nyúzott még kértem neki egy korit (27-est) és felvittük... én csizmában, ő koriban... hát, eléggé bizonytalanul pakolgatta a lábát :-), majd jött Barna és vitte egy kört amolyan oktatás-szerű módon. Mutatta Neki, hogy pakolja a kis lábát, meg tartsa ki a kezét, mert a repülő is azért nem esik le, mert szárnya van :-D egész ügyes volt a mütyűr, csak egyszer esett el (na mert jól fogtuk ugye), nagyon tetszett neki, de belátta, hogy hát ő mégsem tud MÉG korizni, de ami késik nem múlik... majd viszem még jégre, meg ősszel majd kezdi az ovi korit is Barnával és Attilával.
Mire a pályáról haza értünk Apáék már itthon voltak, rendet tettek, porszívóztak... így ebéd után le tudtunk pihenni, még mielőtt Tündiék (Kevin keresztanyjáék) megérkeztek, így a srácok sem voltak zizik estére...
A Kereszt-családdal jól elkarácsonyoztunk, volt ajándékozás meg minden, a kicsik szokás szerint tüneményesek voltak, nagyon szeretik egymást (Panka és Nimród) és bár néha egy kicsit tönkre tették a nagyok aktuális játszását azért jól elvoltak. Tündi istenien finom sütiket is hozott, ami fogyott is rendesen (ő nagyon profi az ilyesmi készítésében ellentétben velem, nekem se érzékem, se türelmem...)
És "kölcsön ajándékot is hoztak" mert sajnos aznap délelőtt a héten már másodjára megdöglött a winchester a nagy laptopomon (most viszi majd vissza Apa a szerelőhöz, hogy azért a -nekünk-sok pénzért bizony többet vártunk 2 napi működésért...!!!) Szóval kölcsönadták az ő mini netbookjukat, amit nem használnak sokat amúgy sem, nekünk viszont most az egyetlen internetforrásunk. Ezer hála érte!!!!
Mikor Ők haza indultak, akkor kezdtük a mi kis karácsonyunkat, megkapták a gyerkőcök az ajándékaikat (Fanni egy iPhone3ast, Kitti egy Nokia C5-03ast, Kevin egy testvédőt a hokihoz, meg egy Jáva építőt, mert azt nagyon szeretett volna, Nimród meg egy szövegelős Manny mestert, egy ilyen pakold meg Timmy-t társast, meg egy Anna Peti Gergő könyvet, a Gergő-könyvet... Nagyon örült neki :-)
Szóval mint írtam nem volt nagy karácsony, de nem is vettünk fel hiteleket, nem lökdösődtünk sehol az akciós plazmáért... Viszont nem kell messzire menni, hogy lássuk bizonyos szemszögből ez nem kevés. (elég csak azt a sort nézni, akik a Blahán álltak sorba némi meleg ételért, sajnos nem csak hajléktalanok, és nem is csak felnőttek... mi meg itthon ülünk a tiszta meleg lakásban, jókat kajálunk, beszélgetünk játszunk... Szóval ugye minden relatív. Lényeg, hogy valóban békés nyugodt három nap volt, vasárnap Velencén voltunk a szüleimnél, hétfőn itthon. Végül is erről szól a karácsony, a szeretetről, a családról "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3.16)
Nimródot varázsolta el leginkább a csoda, csak úgy mint Mikuláskor, Neki jó, Ő még hiszi a mesét, a szépet a csodát.
Kb. ennyit a karácsonyról :-)


Pár mondat a suliról: az idei vizsgaidőszakból már csak kettő vizsga van. Bár úgy terveztem, hogy három lesz, lévén, hogy a klinikai vizsgára (gyógyszertan+belgyógyászat) nem készültem, mert csúnya rémhír kapott szárnyra, miszerint 30 kérdéses vizsga lesz, 4 válasszal, de nincs megadva, hogy melyikre hány helyes válasz van de csak akkor ér pontot ha a helyes válaszokat mindet és csak azt karikázol... Szóval mondom a fene sem cseszi el ezzel a karácsony előtti heteket a non-stop tanulás stressz meg effélék. A vizsga 20-án volt, még mondtam is a vizsga előtt a csajoknak, hogy ha idén jó voltam, akkor karácsonyra azt kapom, hogy sima hagyományos kilogikázható teszt lesz... Amikor beültünk és megkaptuk a lapokat láttam, hogy "ez-az!!" totó és logika segítségével x-elgettem (na jó 5 kérdésre kaptam tuti -padalatti-sugallatot jobbról :-P) lényeg, hogy rá két napra nézem a neptunt és láttam, hogy 2est kaptam :-D persze, ha készülök jobb jegy lett volna, az tuti és jobban mutatna az eddigi 4-es 5-ös mellett, de egyrészt jó érzéssel töltött el, hogy min. 60%osra teljesítettem kút főből a dolgot, másrészt nem kell erre most időt pocsékolnom :-D


A másik igazán említésre méltó dolog a Kevin és a hoki dolgai :-)
Túl vagyunk már néhány meccsen, egész ügyes a csapat a fiam is alakul... Jókat játszanak és ősszel mind a 2 meccsen elverték a Fradit, nem úgy mint tegnap az UTE (volt szerencsénk kint lenni a gyerekkel, mondjuk, hogy jó meccs volt, bár még a laikus szememmel is volt kivetni való a játékban, volt kis bunyó a pályán, meg szájkarate a lelátón de semmi komoly, már az ilyesmi sem a régi :-D azért nem ültünk túl közel, nehogy valami csúnya rendőr elgázosítson minket véletlenül)
A legutóbbi meccsre busszal mentek a gyerekek (kisbusz) mi meg kocsival. Jó buli volt Győrig, bár kis híján elkéstek, hiszen a buszsofőr nem mehet gyorsan (tachográf) és nem is akart (mégis csak 12 gyereket vitt)
Nagyon jó volt a játék is és a vendéglátás is. Mindenki kedves volt, jó nagy asztalokat raktak meg nekünk szendvicsekkel, teával, forraltborral... a rolbájukat imádtam, olyan hangja van, mint a motorvonatnak Hűvösvölgyben, az emberek, akik a jeget csinálták kedvesek voltak beszélgetősek, mosolygósak... Nem sértésként, hanem épp ellenkezőleg, az az igazi vidéki vendéglátás volt :-)
Pénteken óévkupa lesz Újpesten, 8.-án pedig Szombathelyre megyünk :-)

2011. október 24., hétfő

Hozd el anyádat is!!!

Körülbelül ez a gondolat jutott eszembe, amikor szóltak, hogy a gyerekek bemutató mérkőzésen vesznek részt a felnőtt UTE múltheti hazai meccsein... (oké az "anyád" nem csak ebben a kontextusban jutott eszembe a hétvége folyamán)

A mérkőzések pénteken és vasárnap este 6 után kezdődtek és a srácaink az első harmad utáni szünetben (természetesen miután végzett a rolba) játszottak 5(!) percet, megjegyzem nagyon ügyesen (a Steua kapus nagyon kedves volt, mind a 4 kapuspalántát megdicsérte a gyerekem állítása szerint igaz enyhe akcentussal, ami nagyon kedves dolog, sokat jelent egy 6évesnek, ha egy olyan ember dicséri, akinek a mamutja akkora, mint a gyerek maga, a Rio de Miskolciak nem tették, hangsúlyozom állítólag, hisz nem lehettem ott a kispadon...)
Szóval a megjelenés, pláne a kapusnak "kötelező", cserébe 1 gyerekkel egy felnőtt ingyen megnézheti a meccset.
Szerintem hibás döntés, valami olyan kéne, hogy egy gyerek hozza el az összes szomszédot meg havert is, mert gyalázat az a pangás ami a lelátón van.
Na nem mintha a csapat megérdemelné, hogy akárki is kiüljön a lelátóra...
Oké, kis túlzással a pénteki meccs még élvezhető is volt, 2:5ről szépen feljöttek 5:6-ra, de még az én avatatlan szemem is látott egy-egy csúnya gólt aminek be sem kellett volna menni, ha csak kicsit is figyel a kapus :-(
A fiam még várta a csodát, remélte, hogy majd a vasárnapi... Kac-kac, ha a tabellán egyel felettünk álló csapattal nem sikerült, várható volt, hogy a második helyért jövő csapattal sem fog, de a remény hal meg utoljára...
Hát a tegnapi meccs gyakorlatilag gyalázat volt, mind a csapat teljesítménye, mind a bírói oldal  utóbbiak kaptak is hideget-meleget attól a maroknyi szurkolótól, akit érdekelt a meccs. Éppen azt beszéltük, hogy lesz mit magyarázni az oviban, suliban, hogy azokat a cifrákat hol tanulta a gyerek :-D Kevin maradt volna végig, de Apa is velünk volt, akiből kitört egykori szurkolói vére és közölte: az eredményre, játékra való tekintettel tüntetőleg hagyjuk el a csarnokot :-D, így csak a második harmadig maradtunk. Nimródot dicséret illeti, hogy egyeltán eddig is bírta, mert míg a Kevin képes végig ülni a 3x 20 percet (csak ha hokiról van szó :-P ) kisebbik csemeténkre nem jellemző.
A nap "jó híre" a következő volt: vasárnap 8kor edzőmeccs, szintén a Megyerin... annyira várom :-D

És itt a már megszokott mondásomat kell idéznem:
A hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj :-) (de a gyerekért MINDENT!!!)

2011. október 22., szombat

Iskolaérés hokival...

Csillától kaptam az ihletet, hogy Kevint specifikusabban figyeljem, kérdezgessem.
Szerencsére nagyjából mindenben megfelelt az én szakképzelteln felmérésemnek.
Persze enyhe félelemmel indultunk neki 1-1 témának, de a gyerekem szerencsére kellemes meglepetést okozott. Számolni már régóta elszámol százig, kisebb összeadásokat és kivonásokat már tud (de azt inkább ilyen 10es számkörben), érti a különbséget a zöldség-gyümölcs között, a testsémájával tisztában van, térben és időben orientált (bár néha "számolja" a napokat az ujján) ismeri az évszakokat. Az én nevemet néha keveri, a lánykori mögé teszi a "né"t csóri gyerek issza a levét a hosszú nevemnek :-P, színeket ismeri, felismerhető alakokat rajzol (na jó nem lesz a következő Munkácsy, de ez van)
Valamint a minap volt konzultáció a logopédusnál, Kevin tavaly óta jár, az utolsó találkozáskor még az r betűt nem tudta kimondani, a nyáron egyik pillanatról a másikra kimondta... Szóval a logopédus néni nagyon nagyon elégedett volt vele, épp a találkozásunk előtt íratott a srácokkal ilyen iskolaérettségi feladtlapot (még a nem hivatalosat) és a Vakarcs nagyon ügyes volt, felismerte a logikai sorrendeket és mindent, egyedül az auditiv feladatoknál van kis gondja, egy-két hasonló hangot kever (sajnos nem kaptam tippet itthon hogy tudom fejleszteni), viszont nagyon jó könyvet kért dolgozni (Lexi iskolás lesz), és ezt szoktuk itthon is nézegetni... Szóval a logopédus néni szerint a gyerek nagyon jól halad, lehet nem is kell egész évben járnia.
Aminek én azért nem örülök, mert bár végre "tiszta nagycsoport" vagyunk, sajnos nem nagyon foglalkoznak a srácokkal, mint "felkészítés", kerek perec kimondták, hogy ha erre van igényünk, oldjuk meg magunk. Szóval így ajándék az a heti 1 foglalkozás, amit végig koncentrál a gyerek.. S ha már koncentráció: a gyerek nagyon sokat fejlődött ebben is a logopédus szerint. Erre pedig feltettem a kérdésemet, ami egy ideje ott motoszkált bennem: "Jól gondolom-e azt, hogy a hoki javított ekkorát a gyerekemen?" és a válasz: IGEN nagyon valószínű.
Miért is gondolom ezt? Heti három óra jeges edzés, koncentráció, figyelik az utasításokat, ismerniük és alkalmazniuk kell a jobb-bal fogalmát, guggolni, felállni, mind ezt a korcsolyában, néha büntiből még bukfenc is bár ebből Kevin kimarad, mert jó (na jó nem is, csak abban a szerelésben lehetetlen ami a kapusnak van)
Minderre rájön az, hogy heti egyszer van száraz edzés is egy "speciális" tornateremben (metodikai központ), direkt hokisokra tervezve, rengeteg dolgot csinálnak ott is abban a másfél órában, több TSM-torna szerű mozdulatot, gyakorlatot véltem felfedezni (pl ilyen levegővel teli fél gömb, amin mondjuk fél lábon kell egyensúlyozni és minden efféle)
Szóval ezek nagyon hasznos dolgok egy fejlődő kis elmének, szerintem.
Az első és legfontosabb amit mi a hokitól kaptunk: IDŐ. Mivel Apánknak "enyhe tömegiszonya van" és mi egy bevásárló központ közepén játszunk, így én viszem a gyereket edzésre, rengeteg időnk van beszélgetni. Mindenfélékről, a napunkról, az időjárásról, a körülöttünk levő dolgokról és az autókról, ugyan is ez az új favorit. Az autók, márkajelzéseik (szerintem a legjobb memória fejlesztők egyike), a menő kocsikról, amiben a kerület bővelkedik, van Űrdongó imitáló Camaró, ilyen-olyan porsche, Mustang kabrió, és minden hasonló csoda... Egyik másik kiejtése már önmagában jó kis nyelvtorna a gyereknek :-)
Nekünk pedig nagy szerencsénk van, hogy szereti is, amit csinál. Egyetlen egy baj van: nem tud veszíteni :-(
Legutóbb vasárnap volt meccsünk a jégpalotában, rengeteg csapat volt, a centerpálya 3 részre volt osztva, és mindegyiken folyt a küzdelem (persze tét nélkül, mert ugye ebben a korosztályban nincs győztes/vesztes...) szóval minden csapat 3-3 meccset játszott, igyekeztek úgy összerakni a csapatokat, hogy egy szinten legyenek az ellenfelek, elsőnek 2:0ra "verték"  vasast, majd 5 vagy 6:0-ra a fradit (itt voltam a legboldogabb :-P ), majd 0 perc pihenő után jött az mtk, bár a fiam hatalmasakat védett, olyan mozdulatai voltak, hogy még az ellenfél és egyéb csapatok szüleinek is tátva maradt a szája és minden oldalról csíptem el csodálkozó beszélgetés töredékeket, amiben egyértelműen felismerhető volt a "Kevin" (ugye a hátán ott a neve :-).. DE mivel a srácok elfáradtak, a másik csapatnak jobbnak bizonyult az állóképessége, a meccs java, főleg a végén a gyerek kapuja körül zajlott... így "vesztettek". A gyerekem sírva jött le a pályáról. Pedig mindenki dicsérte, vad idegen edzők jöttek oda hozzá és veregették vállon... mégis percekig vigasztalhatatlan volt. Hiába mondtuk, hogy 1.: nem számít az eredmény, 2.: akkor is kiemelkedő volt és még sorolhatnám...
Pedig még tegnap is az UTE pályán volt 2 szülő a hátunk mögött a büfében, akik mutogattak rá (mezben volt), hogy "Ő volt az..."
S, ha már tegnap: felnőtt UTE-Steua (bukarest) meccs volt, melynek az első szünetében a gyerekek játszottak (vagy 5percet), állítólag amikor jöttek le a vendégek kispadjánál a steua kapus azt mondta ügyes volt (gondolom minden gyereknek ezt mondta :-P, ugyan is a gyerek kapujához alig mentek nem nagyon tudta megvillogtatni a benne szunnyadó tehetséget) utána ott maradtunk meccsen, ahol 5:6ra kikapott az Újpest... mondani sem kell, megint elszontyolodott...
Holnap Újpest-Miskolc lesz és mennünk kell :-P

Száz szónak is egy a vége: szerintem jövő szeptemberre nagyon érett lesz a fiam iskolaügyileg, remélem

2011. szeptember 30., péntek

Kitti is...

Belázasodott estére.
Ő viseli a legnehezebben, még reggel is lázas volt, míg a fiúk "csak" egy este, utána max hőemelkedés reggel, s újra ugráltak... De Kitti nem, ő fekszik, nem érzi jól magát. Ugye nem is fiú és már nagy is, van "betegségtudata", valamint ugye a folyamatosan szedett gyógyszerek (JIA) gyengítik az immunrendszerét.
Már csak a Fanni "hiányzik" a sorból... Persze ő a múlthéten kapott egy egész hét szabit, mert leesett egy lépcsőn, megütötte a lábát majd az orrát, ami bedagadt. Meg röntgenezték, semmi műteni való nem volt rajta, jegelni kellett, ha nagyon fájt, akkor fájdalomcsillapító meg orrcsepp, érfalerősítő (rutascorbin), elárulom, szerdán már semmi baja nem volt, enyhén kékes kontúr volt csak az orra körül, és ha megnyomta, akkor fájt max... A legnagyobb gondja az volt, hogy nem engedtük a játszóra, mivel aki suliba nem mehet, az oda se menjen... Szóval neki nem hiányozna még pár nap kihagyás. Na jó, gondolom nem tiltakozna, csak ugye azt egyszer pótolni is kell...

2011. szeptember 29., csütörtök

Betegséges...

Azzal kezdődött, hogy pénteken este Kevinnek menni kezdett a hasa. Nem kicsit megijedtünk, mert az első "komoly" tornájuk vasárnap volt, ugye Kevin egyedi darab, ő a kapus, nélküle a meccs igen csak macera.
Szombaton reggel még ment a hasa, de nem úgy, hogy egész nap trónólt, hanem csak, néha ment, de akkor laza volt... Dél körül már nem fájt a pocija, nem volt láza egyszer sem és nem ment a hasa. Így elmentünk Dóri bulijára is. Nimród is felment a szülinaposokkal a buszra, ráadásul a kis gonosz jobban viselkedett mint a tesója partiján :-P (lehet azért is, mert most ügyesebb volt a hostess nőci, foglalkozott velük, énekeltette őket, meg táncoltak -na jó a 6 éves fiúk annyira nem-). Az este is zavartalanul telt, ha pisilni ment, mentem utána nem megy-e a hasa, ilyenkor már lélekben mindig az edzőnket hívtam, meg a nagy kapust, végig gondoltam mennyire örülnének nekünk, hogy egész nap ott kell  lenni... De szerencsére semmi nem volt, rendes kaksi, semmi láz, pici hasfájás.
Reggel is minden oké volt, így hajnali fél 8kor elindultunk a meccsre. Ahol becsületére legyen mondva szenzációs volt! Az első meccsen nem nyertek csak, de sok volt a nehezítő körülmény, elsősorban az, hogy nem volt meg a 9+1 fő (3sor) 1 hiányzott (a második meccsre behívtunk egy délutánost, aki pechére a pályánál lakik :-P) és ez megbonyolította a cseréket, így 2 gólunk is érvénytelen lett, mert bentragadt valaki és egyel többen voltak a pályán, ráadásul a második bekapott gólnál a fiam "feladta" magában a dolgot, láttam az arcában, hogy dühös, hisztis, ez elvette a figyelmét és jött a 3. gól. De amint lejött tisztáztuk, hogy nem érdemes feladni, 1-1 gól nem a világ vége... Aztán következett fradi elleni csata :-) azt megnyertük, így mondtam, hogy innen már akármit csinál, mindent beenged akkor is boldog vagyok :-P Természetesen itt meg kell jegyeznem, hogy az ő korosztályukban NINCS győztes és vesztes hivatalosan nem nézi senki az eredményeket, a játék a lényeg.
Az utolsó 2 meccset is hozták, szóval eszméletlen büszke voltam Rá, nagyon jókat védett, olyanokat is kifogott néha amikre én már keresztet vetettem volna. A játékosok is belendültek a végére, volt már 1-2 passz is, ami talán nem annyira jellemző még az ő korukban.
Délután a nagyok (1 évvel előbb kezdték) voltak pályán, pár meccsüket megvártuk, Kevin látni szerette volna. Közben ugrált, szaladgált.
De mikor hazajöttünk nagyon csillogott a szeme, megmértem a lázát: 38,3°c... Hurrá! lázcsillapítás és effélék (persze még mindig pörgött be nem feküdt volna az ágyba) hétfőn reggel még volt hőemelkedése (erre már nem adtam semmit neki, had dolgozzon a szervezete) aztán semmi, kapott pár nap szabit, ma ment először oviba. Kedden már annyira jól volt, hogy el tudtunk menni a hétvégi játékának jutalmára az Újpest-Fradi hoki meccsre. Élete első felnőtt meccsére. Nagyon izgatott volt, már félórával a kezdés előtt beült volna a jégverembe.... Kicsit elszontyolodott, hogy nem nyertünk, de had szokja :-/
Tegnap voltunk dokinál, igazolásért, délután bejött velem suliba, életem egyik leguncsibb előadása volt. Egyszer csak Apa írt SMSt, Nimi lázas, 39 felett van... Egyből indultunk haza.
Alig ismertem rá, nem ugrált, elfeküdt szót fogadott. Este azonnal lepihent, nem volt hiszti "csak még egy meséért", vagy szomjas vagyok, vagy effélék, lefeküdt és pihent. (persze éjszakára kihoztam magam mellé)
Szóval szó szerint melegváltás volt a 2 kisbetegnél. Ma reggel hőemelkedése volt. Mindjárt indulunk a dokihoz...

2011. szeptember 8., csütörtök

Ma...

Azt gondolom, hogy az ovi-témát lezárhatjuk,  mármint a beszoktatás részét. Nimród a héten már bent is aludt. Sőt, már kétszer ment 7re, amikor még kevesen vannak és volt, hogy nem is a saját csoportjába kellett bemennie. Nem sír, mindig megbeszéljük azt, hogy mikor megyek, vagy apa mikor megy. Amikor megyek érte akkor azonnal jön. Mesélni magától nem mesél, csak ha kérdezgetem, de akkor mondja ezerrel. A neveket lassan tanulja, legtöbbször ha kérdem, hogy kivel játszott, akkor ezt válaszolja: "Hát valakivel" azt elmondja, hogy kisfiú vagy kislány :-) eddig Zitust nevezi nevén, meg az egyik Hunorról mesélt...

Szóval a mai poszt megint az én nyomoromról fog szólni :-P
Ma eléggé vacakolós napom volt. Reggel 8ra mentem suliba, volt egy klinikai ismeretek órám, konkrétabban gyógyszerészet, aztán meg rohantam a Szentkirályi utcába a fogászati klinikára. Ma kezdtük a gyökérkezelést. Mondanom sem kell betojtam nagyon amikor mondta a doktornő, hogy akkor ma elkezdjük a gyökérkezelést.
A régi emlékemben egy elég durva kezelés élt (az egyik fogamat már gyökér kezelték, azt szedték ki a múlthéten, fúróval darabolva stb...) Ma egy szurival kezdtünk, lidocaint kaptam. Aztán neki kezdett a tisztításnak, csiszolásnak. Fizikailag szerencsére ez sem fájt, semmit sem éreztem, csak az a hang, a szag, a tudat. Úgy remegett az ajkam szó szerint... nem tudtam befolyásolni, irányítani. Végig mondogattam magamban, hogy muszáj, kell, akarom, hogy rendes mosolyom legyen, hogy végre mehessek a kórházba gyakorlatra, hogy akkor sokkal bizalomgerjesztőbb, megnyugtatóbb a mosolyom... Majd egy órát feküdtem ott, mire elkészült a dolog, kaptam bele egy gyógyszeres cuccot és egy ideiglenes koronát. Ami azt illeti eléggé idegennek érzem. Remélem, hogy a maradó pótlás majd nem zavar ennyire... Erre viszont nagyon kell figyelnem, mert ez csak dísz, gyakorlatilag funkcióképtelen, harapni nem nagyon lehet vele, mert akkor letörik és mehetek vissza előbb, mert az nem "egészséges" ha fedél nélkül marad a gyökércsatorna ebben az állapotban. Hétfőn kell hívnom a következő találkozás ügyében, akkor kapja meg a heti beosztását...
Nem tudom, hogy azért-e, mert ez a fogam már teljesen el volt halva, vagy azért mert ez a doktornő ügyesebb, mint anno a másik doki, de ez nem marad meg olyan rémes emléknek mint a korábbi, nem éreztem a gyökérkezelő tű idegölő kaparászását.
Miután végeztünk, akkor vissza rohantam a suliba egy ápolástan gyakorlatra, félig még lezsibbasztott felsőajakkal...
Miután jól megtanultuk, hogyan kell a steril kesztyűt felvenni és a munka végeztével levenni, meg pulzust vizsgáltunk egymásnak elrohantam a szájsebészetre is, kiszedtük az utolsó csíkot, most már remélhetőleg magától is gyógyul tovább. A következő húzás, vagy ha Zsombor dokit idézem "pöccintés" 16-án reggel 9-kor lesz. Ha az a seb is begyógyul, jöhet a pótlás készítés. Csak lennék már túl rajta...

2011. szeptember 5., hétfő

Véletlenek...

Pénteken bementem a suliba megírni azt az ominózus angol szintfelmérőt, amire ugye nem is készültem...
Aztán kiderült, hogy nem is írni kellett, hanem klikkelni. Egy 12 kérdéses tesztet kellett a gépen kitölteni.
5 modul közül kellett választani, nekem minimum a 3as modulba kellett bekerülni, hogy időben legyek ahhoz, hogy feltudjam venni a szaknyelvet jövőre, amikor kell. Ez kritérium feltétel, ha nem teljesíted a szaknyelvet, nincs diploma... A szaknyelvet meg csak úgy veheti fel az ember, ha van nyelvvizsgád, vagy pedig jársz az angol alapozásra, aminek feltétele volt ez a szintfelmérő.
Sokáig filóztam, hogy merjem-e bevállalni a 4-es modult, vagy maradjak meg a 3-asnál, mert ha sikerülne a 4-es akkor nem apának kellene edzésre hordani hétfőn a gyereket (bónusz a Nimródot), mert akkor ebben a félévben még nincsen nyelv. Viszont mi van, ha nem sikerül a teszt? és két szék közül a pad alá esem? Ennek megfelelően eldöntöttem magamban, hogy a 3-as modult "pályázom", arra van esélyem talán.
A gépnél azt mondták, hogy az egyest ne is akarja senki megírni, mert az az a modul amit tavaly indítottak teljesen kezdőknek, de idén talán el sem indul. ennek megfelelően a 2-es teszt az egyes modul, 3-as teszt a kettes modul és így tovább. Szóval fogtam magam és kiklikkeltem a 4-es tesztet. 50%-ost írtam azt írta a program ki, hogy megfelelt....
Ma rakták ki az eredményeket, nézem a 3as modul szerencsés versenyzőit, nincs a nevem, nézem a kettest és az egyest nincs a nevem. Teljesen kétségbe estem, hogy nem sikerült?! Mire megláttam a nevem a 4-es modul papírján.
Mint kiderült a számoknál az 1 az egyes modul volt 2 a kettes stb. Az ötös modul pedig az volt, akinek be sem kell járni alapozásra, hanem ha eljön az ideje akkor szaknyelv.
Persze az a tetű kisördög ott motoszkált, hogy bezzeg ha be merem vállalni az 5ös tesztet (amiről azt hittem, hogy a 4-es modul). Persze így is jó, fél év "haladék", egy vizsgával kevesebb és fél évig még tuti, hogy belefér a hoki az én időmbe, nem kell apát terhelni vele és jól jött ki, mert tényleg nem is számítottam rá.

A másik véletlen:
Már napok óta nagyon fájt a fogam helye, gyakorlatilag fájdalomcsillapítóval tudok aludni. A hétvégén vettem a bátorságot és odaérintettem a nyelvemet és mit érzek: darabokat! Mondom basszus bent maradt pár törmelék. Ma elmentem a szájsebészetre, be voltam tojva, a dokim már nincs a klinikán, se időpontom se egyéb... A szokásos módon beadtam a kartonomat és vártam. Sokat vártam. Közben mindenféle rossz szagok jöttek ki, majdnem rosszul lettem. Volt egy down-os fiú, nagyon aranyos volt, mosolyogva integetett be a rendelőbe. Az asszisztens megkérdezte tőle, hogy jó lett-e a fénykép (rtg.) mosolygott-e ügyesen, ő meg mondta, hogy igen :-) (anyukája mindezt nem erősítette meg ugyan)
Szóval vártam a sorom, mikor egyszer csak megjelent "ő" az ex dokim, civilben. Gondolom még vissza húz a szíve, vagy van mit adminisztrálni... Megismert és egyből kérdezte, minden oké-e. Mondtam, hogy mi a helyzet. Bement és röviddel utána be is hívott. A jó hír az, hogy nem szilánkok, a rossz pedig az, hogy az bizony a csont, amibe a fog ágyazódott bele. Eléggé bizarr. Valahogy kiesett előbb a véralvadék, begyulladt ott minden, amin alap nem csodálkozom, az egyik fogam ugye alap gyulladt volt mikor kiszedték...
Most rakott bele gézcsíkot, ami ilyen eszméletlenül szarízű jódos cumóba volt beáztatva. Újra "átadott" az új dokimnak, holnap megyek megint, immár az új dokimhoz csíkcserére.
Komolyan tök jól esett, hogy már nem kellett volna neki velem foglalkoznia, full civilben volt (jobban is állt neki, mint a fehér köpeny), mégis foglalkozott velem.
Persze amúgy már veszett elegem van, hogy egészségügyileg minden szar megtörténik velem az idén, még egy rohadt fogamat se tudom úgy kiszedetni, hogy ne gyulladjon be. Most már itt lenne az ideje, hogy végre helyrejöjjön minden. Legyen normális mosolyom a legkevesebb szenvedés árán és a lábam se vacakoljon már meg még sorolhatnám.
Tényleg a legnagyobb kincs az egészség...

2011. szeptember 2., péntek

Ovis

Ott kezdem, hogy szerdán Nimród elballagott a bölcsiből.
9-re mentünk, a Kitti és én vittem a kicsit, anyósom valamilyen rejtélyes ok miatt pont lebetegedett vagy ilyesmi, reggel lemondta. Apa pedig a pénzt hajtotta, valamiből élni kell.
A bölcsit gyönyörűen feldíszítették a gondozónők, csupa lufi és szalag volt az udvar.
Szóval Nimród gyakorlatilag kezelhetetlen volt, őrültködött, bohóckodott, a "ballagás" része még ment, amikor is a csoportok az egyestől elindultak énekelve és folyamatosan csatlakoztak be a gyerekek libasorban, fogták egymás kis vállát/derekát és énekelve végig vonultak az épületen és az udvaron. Aztán minden csoport külön-külön bemutatott egy kis éneklős akármit, na ott már elszakadt a fonal, mindent csinált ugrált lökdösődött.
Aztán amikor lehetett leült a kis asztalkához, evett ivott annyit amennyi belefért, majd folytatta tovább az őrültködést. Ebben partnerei is voltak, megérkezett Kuti barátja is a nyári szünet kihagyás után, kb 5 perc alatt feloldódott és mintha ki sem hagyta volna úgy ment Nimivel... Próbáltuk őket fotózni, mert az ő szülei is tudják, hogy a legjobb barátok voltak, ami tök érdekes, hisz Kuti vietnámi és alig azaz szinte nem beszél magyarul, mégis megértik egymást. Szóval próbáltuk fotózni ennek a barátságnak az utolsó pillanatait, de annyira mozgásban voltak, hogy lehetetlen volt. Ha nem Kutival rosszalkodott, akkor kis Kevinnel (neki is vietnámi az apukája és magyar az anyukája) hancúroztak a labda-medencében.
Kaptak aranyos kis tarisznyát bele útravalót némi édesség formájában, egy plüssállat csokrot...
Mi is odaadtuk a kollektív ajándékokat.
Elköszöntünk, megköszöntük a 2 évet a rengeteg türelmet és szeretetet. Nimród még maradt 4 másik gyerkőccel, mert úgy volt, hogy nekem fogorvoshoz kell mennem. de mikor hazaértem akkor éreztem, hogy hőemelkedésem van, gázmérő igazolta. Így lemondtam, mert valószínűleg az előző napi szájsebészet hagyatéka, (ma is eszméletlenül fáj még) így megegyeztünk, hogy jövőhéten folytatjuk. Ezért altatásra még éppen oda értem Nimródért és elhoztam. Mint kiderült Kevinnel folytatták a reggeli hancúrt :-)
Képeket később teszek fel.
S most a tegnapról:
Reggel felkeltünk, elkészültünk, odamentünk 9re. Kevin átöltözött beszaladt, Nimród is ezt akarta követni, de az óvónők nem hagyták. Hiába szólt a gyerek, hogy anya menj el nyugodtan menjél el... azt mondták ne menjek, mert nem lesz jó neki.
Nem értem. 2 hónapos kora óta jár oda a gyerek azóta hordjuk a Kevint. Folyamatosan azt látja, hogy Kevin átöltözik, puszi, bemegy... fél éve, mióta szobatiszta abba a mosdóba megy el minden reggel pisilni. Arról nem is beszélve, hogy szerdáig bölcsis volt 2 éven át. Ezért most azt hiszem a gyerek fejében egy naagy kérdőjel van. Ugye eddig a bölcsiben is én az ajtóig, puszi és ment dolgozni én meg alvás után mentem érte. Erre készült az oviban is. Erre be kellett mennem vele, ott ültem, együtt játszottunk 2 órát és hazajöttünk. Ne értsetek félre! Nem a közös időt sajnálom, csak szerintem most ezzel százszor jobban megkavartam, mintha hagyom reggel bemenni és kész. De ne nekem legyen igazam.
Ezért is olvastam csodálkozva, hogy például Rika-Barbi, aki bölcsis sem volt már bent aludt tegnap. Nem értem miért nyújtják ezt. Minden esetre mára kértem már ebédet és hazajövök, pont. ha kell 5 perc és bent vagyok. Ebéd után meg apa hazahozza (nekem angol szintfelmérőt kell írni 1től), ja és hétfőn megpróbálom a bent altatást. Jövőhéttől suli van nekem is. S a zsigereimben azt érzem, hogy így a jó Neki is. A gyors átmenet, nem a nyújtós.

2011. augusztus 30., kedd

Aúúú...

... ezzel az egy szóval jellemezhető a mai napom.
"Kicsit" megszenvedtem a szájsebészeten, két nagyon csúnya és rakoncátlan foggyökértől szabadítottak meg, csak-hogy ezek a nyomorultak bitangul ragaszkodtak volna a gazdaállathoz. Az egyik enyhe gyulladásban volt, ezért nyilalgatott kicsit mikor kimozgatták, a szomszédja meg egy gyökérkezelt fog volt és annyira nem akart jönni, hogy jól megtúlóráztatta a dokisrácot, meg a lelkivilágomat. Végül úgy döntöttek, hogy fúróval kettőbe szedik és gyökerekre bontva húzza ki, az egyik könnyebben ment a másik még mindig harcolt. Konkrétan fizikailag nem nevezném fájdalomnak, de a fúró hangja és az a szag rémálmaim tárgya évek, évtizedek óta.
Na meg ahogy a bal kezével az arcom tartotta a srác és már néha láttam, hogy enyhén remeg a lila gumikesztyű akkor bónusz betojtam. Szerencsére nem volt szükség az időközben odakészített szikére és sutura készletre, megoldottuk; én túléltem, Ők kiszedték. Nagyon kedves asszisztens hölgy volt Zsombor dokival, végig kommunikáltak meg minden. Meg cseverésztek egymás közt is, jókat nevettem volna, ha nincs lezsibbasztva az arcom, valamint hallgattam mások nyomorát a többi székben, volt akinek egy szemfoga nem bújt ki és nem is fog soha, ellenben rakoncátlankodott, ezért ott szükség volt a szikére...
A "leg-leg aúbb" dolog csak a húzások után jött. A srác közölte, hogy elmegy a klinikáról (gondolom végzett), ezért átad egy kollégájának a maradék 2 kiszedendő fogaimmal. Mivel látta, hogy kicsit megijedtem ezért megnyugtatott, hogy ezeket már csak ki kell pöccinteni (hiszem ha látom). Az új dokim egy talán arab származású pasas lesz, mint orvos szimpi, de gondolom nem fog végig dumálni, nekem sem menne a nem anyanyelvemen cseverészni, miközben "koncentrálok".
A lényeg, hogy ha neadj Isten majd egyszer szájsebészetre tévedtek, vagy szájsebészt kerestek, akkor egy bizonyos Vécsey Zsombor dokiban megbízhattok és a legjobb kezekben lesztek.

Még van egy nem mai, de egészségügyes történetem: A suli miatt kötelező az oltás hepa B ellen. Én ezt az elmúlt 2 évben elhanyagoltam, hol véletlen, hol betegség és volt amikor még nem tudtuk mi az a bigyó a májamban, addig nem volt érdemes ilyesmivel csesztetni pluszban... Szóval most elmentem szépen a receptért a dokimhoz, majd a harmincadik patikában volt is vakcina. Másnap vissza mentem, ahol közölték, hogy ezer forintért adják be. Kicsit csodálkoztam. Részben nem-hogy örülnének, hogy a kliens "védekezik" valami ellen, másrészt tudják, hogy szegről végről kolléga leszek és ehhez kell az oltás (nekik is megvan). Szóval ennyit a lojalitásról.
Elvben éppen meglesz a védettségem mire kezdődik a gyakorlat, de addig még kell két újraoltás. Meg fogom keresni a suliban az ápolónőt, hogy szánom bánom, hogy eddig nem mentem, de oltsanak már le az elsőévesekkel, ha lehet (ott ingyen van), mert ha nem muszáj nem adnék ki még kétszer 3500+1000 forintot.
Na meg keresnem kellene egy másik dokit, akiben akad némi lojalitás, mert a gyakorlathoz kellenek vizsgálatok, amik elvben térítéskötelesek ha nem vagy beteg. De a legtöbb dokinál ilyenkor azért van lojalitás a leendő EÜs felé és hajlandó ráírni ezt-azt (azaz a gyanút) a vizsgálat kérő lapra, pl a torokváladékra, hogy fáj a torka, a mellkas rtg-re, hogy köhög, a székletmintásra meg, hogy hasfájás. De azt hiszem az én dokimnál ez nem lesz így, és nem "olcsó" vizsgálatok, főleg 4 gyerek mellett és nappali tagozaton, na meg egy összegben...

Ui.: megy ki az érzéstelenítő :'-(  nem lesz jó napom, remélem holnap a kicsi ballagására már elmúlik

2011. augusztus 29., hétfő

Vége van a nyárnak....

Lassan mindenki visszakerül az oktatási körforgásba.
A csajoknak már mindent beszereztünk szinte, nem írom, hogy mennyit költöttünk annak ellenére, hogy a tankönyveink teljesen ingyenesek. Viszont ugye az ember hosszútávra vásárol, nem épp jó befektetés a "százforintos bolt" színes ceruzája és ilyesmi dolgai. Nagyon szimpatikus dolog, hogy az olvasókönyvük "tartós használatú", ami azt takarja, hogy csak erre az évre kapják meg kölcsön és jövőre már a következő osztály gyerkőcei használják majd. Itthon hegyekben állnak az elmúlt évek könyvei, csak porosodva, mert nincs szívem kidobni, persze ezer százalék, hogy a fiúk éppen nem ilyenből tanulnak majd, ahogy a két lányom sem ugyan abból a könyvcsaládból tanult. Természetesen nem annyira várják a sulit a csajok, Fanninak elég nyögvenyelős a kötelező olvasmány és az olvasónapló, de ezt dobta a gép :-P Még egy utolsó hetet voltak lent anyáméknál Velencén, hogy rápihenjenek a tanévkezdésre. Azért mindent egybevetve szerintem jó és mozgalmas nyaruk volt.
Nimródnak szerdán lesz a ballagása, én már ma bőgtem, pedig csak a próbába pillantottam bele. Képzeljetek el úgy 30 háromévest ahogyan egyes sorban egymást fogva "vonatozva" haladnak körben a bölcsiben és énekelnek, Ti is bőgni fogtok.... :-P főleg ha végiggondolja az ember, hogy jelen esetben az én gyerekem 15 hónapos volt mikor bekerült és azóta annyi de annyi minden történt, ami megmelengeti az ember szívét, az első kézműves dolgok, tenyérlenyomatok, barátok, huncutságok...
Amúgy Nimivel július közepén voltunk a hároméves státuszon (jobb későn mint soha) 15 kiló és 98 centi, nagyon ügyesen végrehajtotta a különböző feladatokat, pl megmondta miket mutat a védőnéni tőle x méterre, hogy miket súg, miket mond távol és effélék, meg lett dicsérve, teljesen normálisan fejlődik érthetően beszél érti amit neki mondanak, ovira is teljesen alkalmas, hisz ráadásul már teljesen szoba és ágytiszta.
Kevinnel most voltunk nemrég voltunk ugyan ott, nem győzték dicsérni, hogy milyen jó kiállású kis hokis. Ő 23,5 kiló és 120 centi, minden feladatot végrehajtott, látása jó a hallása még jobb is mint az "átlag" (csak azt nem értem, hogy akkor miért nem hallja amikor a játszóról indulnánk hazafelé és hívom)
Augusztusban a kapustábor és az edzőtábor után már eljártunk az Újpestiek edzésére (azaz ők jártak hozzánk :-P, hisz a pólusban tartották az edzéseket heti kétszer. Ezeket a nyár végi forró napokat nem nagyon bírta a jégpálya (na meg azt, hogy a pályát körülvevő vendéglátós térben nem működik légkondi), így az utolsó edzések már kis híján  úszóleckék voltak, állt a víz a pályán. Az utolsó edzést ezért Kevin úgy zárta (kint ugye 40° volt), hogy a kaputól begyorsulva pont a pálya közepén, ahol a legjobban állt a víz hasravágta magát és "mellúszásba kezdett", vicces látványt nyújtva teljes kapusfelszerelésben... Majd 2 cm-s víz borította a pályát, de a gyerekek élvezték a meccset, hatalmasakat estek, mindenki egy merő víz volt. Anno a siófoki strandon mi osztálykiránduláson úgy fociztunk egy felfújt pályán, hogy2 cm-s víz gumilabda, asszem vizifoci a neve, na itt meg volt jó kis vizi-hoki. Hazafelé szó szerint folyt a táskánkból a víz, több tíz méter csíkot húztunk magunk után, na meg persze háromszor nehezebb volt a táska is. Az erkélyen persze a nap semmi perc alatt megszárított mindent. De szerintem a gyerek jobban érezte magát mint akármelyik aquaparkban.
Csütörtöktől pedig kezdődnek a mi edzéseink is, én meg naponta lesem a meccskiírás tervezetet, eddig eredménytelenül. Pedig jó lenne előre tervezni, hogy mikor hova kell mennünk, hova érdemes vonattal menni és hova lenne jobb betársulni valakinek a kocsijába.
A nyarat családilag mi a huszadikai hétvégén zártuk, szombaton egy jót kirándulva a gyermekvasúton (odafelé nyitott kocsiban utaztunk), Nimi örömére sok különböző járművel mentünk aznap, nagyon jót és hosszút sétáltunk az erdőben a Normafánál, fel az Erzsébet kilátóba, majd le megint a kis vasúthoz, ami visszafelé nosztalgia volt, igai gőzössel, és az alagútban nem kapcsoltak lámpát. Mind a kétszer "kiabáltuk", hogy IDŐALAGÚT  :-D visszafelé egy másik család is képben volt... Majd a Széchenyi hegyen kajáltunk egy jót egy olyan régi büfében, ahol már Apa is evett a mamájával vagy 20 éve. Ott a hamburger az igazi volt, nem valami mekis, ahogy a hot-dog is a hagyományos nagy kifliben nagy virsli és sok sok kecsap, mustár...
Hazafelé összefutottunk egy nénivel, aki nem győzte csodálni, hogy négy gyerekünk van :-)
Itthon volt mit lemosni magunkról, Nimród valami csoda folytán magától elment időben aludni. Mi pedig a tűzijáték helyett egy random valahol feleresztett kívánságlámpás csoportot néztünk az erkélyről.
Másnap pedig kimentünk a kerületi rendezvényre, ahol egy hagyományörző csoport mutatott be különböző harcolási módokat, szablyákkal, fokossal, íjjal... A bemutató végén íjászkodtak a nagyok. Aztán onnan hazajöttünk, mert ezt a programot leszámítva eléggé gagyi volt a program, ráadásul már délben tele volt részeg hajléktalanokkal akik nem tudtak viselkedni, végigüvöltötték a bemutatót, pl "öld meg! vágd el a nyakát" és effélék... szánalmas volt.

Én kis kihagyás után folytatom a fogászatos dolgaimat, már konzultáltam a pótlásról (hát köztes megoldás lesz, nem a legdrágább és nem a legolcsóbb, de nekem pont elég kifizetni majd), rendes fogdokinőcit fogtam ki elviseli azt, hogy rettenetesen félek és igyekszik kíméletesebb lenni. Már volt egy fogkő eltávolításom, majd becartam a félelemtől végig, pedig fizikailag nem is fájt (annyira), holnap szájsebészetre megyek, még 4 menthetetlen fogam van, szerdán újra fogászat, először a maradós fogakat teszi helyre, tömés stb. majd pedig egy törött, elhalt fogat gyökérkezel és épít újra és ha mindennel megvagyunk  akkor jön a pótlás, kb 1-1,5 hónap.
Nem egyszerű de KELL. Ráveszem magam

2011. augusztus 11., csütörtök

Kapustáboros hét

A múlt héten remek hetünk volt.
Bár az első nap kicsit kétségbe estünk, mert Kevin volt az egyetlen hatéves, a többiek 8-10 évesek voltak, akik már legalább egyszer részt vettek a kapustáborban és nem fél éve korongoznak...
Szóval az első nap nehezen telt el, részben néha nem is értette a feladatokat, az "elvárást", részben kudarcként élte meg, ha nem sikerült valami hiába mondtam Neki, hogy nem béna csak kicsi, ami nagy különbség. Aznap még nem is nagyon barátkozott, maximum Áronnal, aki áprilisig a Pólus Pingvinek csapatát erősítette (és a napokban ünnepelte a 8. szülinapját) Keddre viszont össze szedte magát a csemete, sőt, már barátokat is szerzett és szinte óráról órára ügyesebb lett. Nagyon büszke vagyok Rá!
Én csak délelőtt voltam ott, amíg a jeges edzéseket tartották, hogy a végén elpakolhassam a felszerelést, részben mert nem lett volna jó, ha bármi eltűnik, részben meg azért mert mielőtt a táskába került volna megtörölgettem a dolgokat, hiszen vizesek, jegesek voltak. A tervben az volt, hogy egész nap vele maradok, de az edzőnk finoman közölte, hogy el kéne engednem :-P
Ami mint kiderült teljesen jó döntés volt, mert a hét végére kijelenthetem, hogy mindenkivel össze haverkodott, tanult titkos kézfogást, különböző vicceket, tréfákat... Volt például egy 11éves lövőjátékos, aki a hét végére csak a Kevin kedvéért kért engedélyt a saját edzőtáborából való késére, hogy tudjon jönni tíz óráig lőni a gyereknek, mert szerinte tök cuki a Kevin :-)
Szóval teljesen tuti, hogy jövőre is megyünk, mert kár lenne kihagyni. Mint kiderült teljesen jól jártunk azzal, hogy a második turnusba kerültünk (először voltak kétségeim, mert az elsőben több kisebb gyerkőc volt -persze az abszolút rekorder a Vakarcs a maga 6 évével) az első turnus teljes kapacitással üzemelt (14 gyerek), míg a második hét csak 8 gyerkőccel ment. Sokkal több idő és figyelem jutott így mindenkire, köztük a fiamra is, ami a lehető legjobb hatással volt a teljesítményére is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tábor pont az ekkora kölykök igényeire volt szabva, egyszerre volt komoly meló és móka. Az én személyes kedvenc mókám, amikor teljes menetfelszerelésben fociznak labdával a jégen:

Ami még meglepő volt számomra, hogy volt aki Miskolcról és Szombathelyről érkezett a tábor kedvéért.
Egy-egy nap úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól jó fél tizenegyig kapusfelszerelésben edzettek, különböző korcsolyatechnikákat, védéstechnikákat gyakoroltak Nagy Attilával és Bálint Attilával valamint az újpesti lövőjátékosok közreműködésével, majd tízóraiztak és volt valami egyéb program, hol tombolós játszóházban voltak, hol az edzőterem egyik termében játszottak mindenféle labdajátékokat (tehát ekkor is folyamatosan mozogtak), azután ebéd és egy kis pihenő, a napot pedig még egy óra jéggel zárták, ekkor már nem volt rajtuk mamut meg ilyesmi, csak sisak kesztyű és kori (na jó meg ruhák is mert viccesen néztek volna ki egy bevásárlóközpont kellős közepén meztelenül a jégen... :-D), különböző feladatokat csináltak...
Mint már írtam nagyon sokat fejlődött a gyerek, pl az utolsó napokon már reptében kapta el a lepkéssel a korongokat, ami mint megtudtam nem minden 6évesre jellemző, s éppen a minap akadtam egy interjúra, miközben az UTE hoki oldalát olvasgattam ahol pont Bálint Attila mondta ezt: „Amikor például egy kapuspalánta már nem csak arra használja a lepkés kesztyűjét, hogy rátenyereljen vele a korongra, hanem a levegőből tudatosan kapja le vele a pakkot, az mindkettőnknek igazi sikerélmény” s én elhiszem annak az embernek a szájából, akinél az akkor 6 éves Szuper Levente is kezdett korongozni...
A hetet egy mini bulival búcsúztattuk, ahol volt üdítő, ajándékozás, torta. Mi megköszöntük az egy hét tábort, törődést, Nagy Attila pedig a részvételt. Mindenkihez volt egy két jó szava, Kevint is dicsérte, hogy nem csak-hogy a várakozással ellentétben zökkenőmentesen vette a tábort 6 éves létére, de sokat fejlődött, ügyesedett a hétfőhöz képest péntekre. Kaptunk csapatfotót és "oklevelet" is emlékbe.
A tortának külön története van: részben én elfelejtettem egyben fotózni, ami  valószínűleg annak a bosszankodásnak is betudható, hogy volt a rendelés körül egy kis bonyodalom. Lévén rendeltem egy téglalap alakú csokitortát, a tetejére kértem csináljanak egy marcipán kapusbotot és írják rá: kapustábor 2011. Mivel egy átlag embernek fogalma sincs milyen is a kapusbot ezért nyomtattunk 1 képet, az elsőt amit barátunk a google kiadott. Kértem a cukrászt, hogy csak a formát "kövesse" semmit ne írjon rá, se a márkát ami a képen van, se a színét nem kell utánozni. délután 3kor megyünk a tortáért ami a következőképpen festett: tetején fehér marcipán kapusbot, rajta fehér krémmel a "márka" ami a képen volt, semmi egyéb, amúgy kért felirat. Mire közöltem szépen, hogy elnézést mi nem ezt/így kértük. Mire a pultos nyögött egy fél bocsánat félét, meg, hogy ez van, nem tudja javítani a cukrász is elment már. Kértük, hogy segítsen, pl hozzon ki krémet, majd mi ráírjuk; közölte: nincs, már a végén sima csokiöntetet kértünk arra közölte úgyse lenne jó. Hiába magyaráztuk, hogy a tortának kb fél óra múlva hűlt helye sem lesz, de mégis csak gyerekeknek lesz és effélék, rendkívül passzív maradt az eladó s természetesen nem segített, sőt mi több még volt pofája az 5ezer előleghez pluszban kérni a doboz árát  (amit szerintem egy ilyen szituban minimum grátisz adnak jobb helyeken) volt még negyed órám, hogy rohangáljak beszerezni ilyen kész cukor mázat, ami olyan cuccban van, hogy lehet vele írni a sütikre... Persze a torta a sok kalamajka ellenére nagyon finom volt (csak ezért nem mentem vissza reklamálni), el is fogyott hamar.
Ezen a héten Kevin már volt rendes "sima" edzésen hétfőn az Újpesti szuperminikkel, ahol meg is mutatta nem volt hiába az elmúlt hét, mind a korcsolyatechnikás feladatok jobban mentek mint akár júniusban a szünet előtti utolsó edzéseken, sokkal gyorsabb és kicsit pontosabb is, valamint a játék alatt nagyon jókat védett még Attila fiának a korongját is kivédte, ráadásul a már fent említett lepkés elkapással.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is minimum ennyire ügyes lesz majd, hisz lassan jönnek az "igazi" meccsek a szupermini fordulók, ahol nagy feladat hárul Rá, mint hálóőrre.
Ma délelőtt egy csapattárs fiúcskával voltunk korcsolyázni, holnap is megyünk reggel Velük, délután meg edzésre.
Hát igen, ilyenkor eszembe jut, amit párhete egy szintén hokis anyuka mondott, akinek a lányai hokiznak (11 és 15 évesek), hogy a hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj. Nyáron mikor alhatnánk már 8 kor menetfelszerelésben jégre tesszük a gyereket (van/volt aki korábban is) később lesznek edzések majd hétvégeken szintén ilyen hajnali, vagy esetleg késői időpontokban, mint pl tavaly a szerda esti meccsek a kölyök (vagy előkészítő?) korosztályban... Hogy sokszor arra van csak idő, hogy a "rácson keresztül" tömj egy kekszet a szájába meg inni adj neki és már fut is vissza a jégre...
De én azt gondolom ennek csak így van értelme ez egy önmagába visszafutó kör. Sajnos ma Magyarországon ez nem egy olcsó sportág, egy kamaszban már egy jobb kocsi ára állítólag benne van... Ezért törekszik arra az ember, hogy ha már benne vagyunk csináljuk jól, hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből (és magunkból),adjuk meg a lehetőséget, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobb formáját hozza aminek bizony az az ára, hogy néha ha nincs edzés is korit adsz a lábára, hogy ne jöjjön ki a formából, hogy a programjaidat hozzá igazítod, ha edzés van, ha meccs, ha bármi...
Mindeközben mentálisan is mögötte állsz, ha elfárad, ha "megijed", ha azt érzi nem jó... Mindezek mellett még segíted az iskolában (oviban), ugyan úgy teremtesz neki időt gyereknek lenni és kontrollálni, hogy ne higgye, hogy ő  a legmenőbb aki bármit megtehet, hogy több csak ettől a társainál.
S ami a legfontosabb nem szállsz el, nem szősz olyan hiú ábrándokat, hogy majd a te gyereked lesz a legjobb legszebb és majd ő lesz a következő generáció sztárja itthon és külföldön.
Csak büszke vagy Rá és élvezed ahogy játszik akár nyer, akár nem.
Addig sem lóg a tévé előtt, vagy az interneten, nem vegyül kétes alakokkal a játszótereken...
Néhány kép:


Még több képet találhatsz itt is a második turnust érdemes nézni (ha rám hallgatsz kikapcsolod/lehalkítod a hangszórót)
Interjú Attilával az utánpótlássport.hu-n
Valamint az icehockey.hu is írt a táborról.
Szóval köszönünk mindent Nagy Attilának és Bálint Attilának az edzőknek, Évának, aki a srácoknak segített, ha mi szülők nem voltunk ott...
Sikeres szezont Nektek: Rómeó, Kende, Gergő, Dominik, Gellért, Roland, Áron és Kevin valamint a lövőjátékos srácoknak is, különösen Gábornak, akiről fent írtam ;-)
Jövőre veletek ugyanitt!

2011. augusztus 1., hétfő

Nimród

A névanalízis szerint a Nimród név magabiztosságot, önbizalmat és önállóságot adhat. A név viselői sokat gondolkodó emberek, könnyen állnak rá egy logikus gondolatmenetre, és követik azt a végkövetkeztetésig, még akkor is, ha az bonyolult és összetett. Kísérletező hajlamú, vállalkozó szellemű, vezető típusú egyéniségek. Nehezen viselik ha mások beleszólnak a vitáikba, pedig ezt ők maguk is gyakran teszik.


A név eredete bizonytalan, talán asszír. Jelentése: vadász. Névnapok: április 28-án, augusztus 1-jén vagy november 11-én, valamint Február 3 a református naptár szerint...
Mi ma ünnepeljük.
A magyar mondavilágban Nimród két fia Hunor és Magyar, akiket a csodaszarvas vezetett az új hazába, ide a Kárpát-medencébe.


"...Ennek előtte sok ezer esztendővel, messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem, Nimród volt a neve. Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali vitéznek, akiknek maradékai a hunok, és a magyarok. Amíg nagy legénnyé serdültek, együtt vadásztak édesapjukkal, majd hogy Nimród leöregedett, ketten kalandozták be hazájuk földjét: minden zegét-zugát ismerték annak. Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét: túlmenni az ország határán, hadd lássák mi van ott. Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel, s vadászgatás közben elkalandoztak messze, messze, az országuk határán túl...     "
Benedek Elek nyomán

2011. július 29., péntek

Napközis tábor és Tinédzser lamúr.. :-D

A dolog ott kezdődött, hogy idén először a csajokat elküldtem a nyári napközis táborba, tanulva a korábbi évek látványos unatkozásaiból, az unalmukban egymást piszkálásból...
Először nem mentek valami lelkesen, nekem is voltak kétségeim, de szerencsére kellemesen csalódtam.
Nagyon színvonalas jó programok is vannak, voltak. Nekünk teljesen ingyenes, mert mi év közben is ingyen kajálunk a suliban és ezt ott is figyelembe veszik (ahogy az ottalvós táboroknál is a minimál árat kell csak fizetni)
Szóval már többször voltak állatkertben, hetente van, hogy többször mennek a pólusba korcsolyázni, amit a sokezres, "magán" napközis táborosok sem mondhatnak el magukról, uszodába is gyakran járnak, moziban is voltak már kétszer, de amikor "csak" a táborban vannak is igyekeznek érdekesen eltölteni az időt, hogy csak a heti programokat említsem: volt indiános nap, honfoglalás nap ( még rovásírással is írtak, ami nekem tetszik ;-) ), volt kalóz nap (még aznap a moziban is a kalózos film ment), viking nap... Hétfőn volt egészségnap is, a Kitti is töltögetett teszteket, harmadikost és negyedikest, sőt még felsőst is, mindegyik nagyon jól sikerült neki, dicsérték is, hogy honnan tud ennyit, mire mondta, hogy anya is eü-t tanul, meg ő gyógytornász szeretne lenni ezért sokat olvasgatja a könyveimet is, főleg az anatómiát...

Ebben a táborban ismerte meg a Fanni a fiúcskát. Először volt együtt korcsolyázás meg minden ilyesmi, majd eljött délutánonként a mi játszóterünkre, görkoriztak és egyebek.
Semmi komoly dolog nem volt, még kézfogás sem, de megbeszélték, hogy most "járnak" :-D
Persze gyorsan azért túlestünk a méhek és virágok történetén biztos ami biztos, ne lehessen becsapni, megvezetni...
Nem volt könnyű dolguk, kicsit ellenszélben úsztak eleve, mert Kittiék cukkolták őket sokat (neki nem volt szimpi a gyerek) és van a fiúnak egy nem idén barnult barátja, akinek szerintünk tetszik a Fanni, és sokat kevert be nekik, pl a fiúnak azt mondta a Fanni mondta neki, hogy nem szereti, a Fanninak ugyan ezt fordítva... folyton a nyomukban volt...
Aztán egy szép napon a fiú közölte facebookon, hogy vége (a technika kora... :-P ) szerencsére a Fanni nem igazán tört össze, nem is konkrét szerelmi bánata van, inkább csak az egója sérült (amiből van neki bőven :-) ) szóval inkább sértve érezte magát, hogy őt egy akárki dobta...
Persze a barát fiú egyből megjelent, hogy akkor ő járna a Fannival szívesen, de közölte a gyerekem, hogy majd ha a pokol befagy :-D
Megbeszéltük, hogy ilyen ez az élet, lesz ez még így se... :-D
Azért furcsa és nehéz dolgok ezek.
Tegnap még az inkubátorban melengették, ma meg már pasi dolgok vannak.
Nagyon igyekszünk olyan szinten tartani a kommunikációt vele, hogy semmi hülyeségbe butaságba ne kerüljön, de mégsem tartjuk "burokban", viszont nem szeretném, ha annyira durva lenne, mint egyik másik osztálytársa...

Sapkajáték Csillánál!

http://petrateszabi-csilla.blogspot.com/2011/07/sapijatek.html?showComment=1311921212876#c1614540609752471818

Nagyon csinos horgolt sapka a nyeremény! 
A szabályok Csilla oldalán!

Sok sikert mindenkinek!

Persze mi is örülnénk, ha nyernénk...
Főleg az első szerelmi bánatos nagy csaj, aki szereti az ilyesmi dolgokat :-)
A sztori később ha minden igaz itt :-P

2011. július 6., szerda

dokis

Még mindig van nem kevés elmaradásom blog-ügyileg, de talán majd a nyáron behozom, hogy aztán a sulis időszakban megint elmaradhassak újra....
Ebben a posztban a dokis dolgokat fogok írni, elsősorban Kittiről és a kórházról, majd a Fanni ujjtöréséről és én is voltam kontrollon a lábammal....

Szóval:
Ha jól emlékszem már korábban is írtam többször itt is, fórumokon is, hogy a Kittinek úgy 4,5 éves korában bedagadt egy lábujja és egy kézujja. Vittük orvoshoz, de az csak széttárta a kezeit, hogy fogalma sincs, ahogy a következő doki is. Majd 5 évesen egyszer bedagadt a térde azonnal kórházba vittük ahol azt mondták, hogy az előző hetekben lehetett mandulagyulladása és az ment rá a térdére, örüljünk, hogy nem a szívére. Egy hét kórház, gyógyszerek és minden oké lett. Az ujjai továbbra is duzzadtak voltak. Néha fájt, néha nem.
Aztán most télen jártunk ortopédián, ahol szintén mutattam a dolgokat és jeleztem, hogy nem fogadom el, hogy nincs válasz. Azt mondták "ha nagyon akarunk menjünk el az ORFIba." Nagyon akartunk, de közbe jött a bokatörésem...
Tavasztól egyre inkább húzta a térdét (is) sokat fájt is neki... Mire kaptunk időpontot a dokibácsihoz már jól be volt duzzadva. Mint a professzor is mondta egyértelmű volt a többízületi gyulladás, érthetetlen miért nem jöttek rá előbb, vettek egy csomó vért tőle. Néztek immunt és általános vérképet. Az eredmény is gyulladást mutatott valamint pár értéke mutatott eltérést immun dolog, nem tudom leírni mert én sem értem 100%osan
Amennyire kivettem a doki szavaiból, sokízületi gyulladás a fiatalkori idiopáthiás (ismeretlen eredetű) arthritis. Amennyire kivettem az immun leletből, autoimmun eredetű. Agyalgatok, lehet a kiskori fülgyulladásai okozták, ha jól emlékszem a mandulagyulladást-fülgyulladást okozó bacinak van hasonló sejtfelszíni anyaga, mint az ízületnek a felszíni anyagában valami anyag és az immun rendszer sejtjei valamilyen hatásra azt hiszik, hogy a porc is idegen anyag és elkezdik pusztítani, ez gyulladást generál, jönnek a fagociták és a többiek...
Sajnos ez egy krónikus betegség, ami "hullámzik" lesznek tünetmentes időszakok és lesz rosszabb is.
Szóval június 9-én voltunk először az ORFI rendelő intézetben akkor mondták, hogy be kell feküdni, amint lesz hely a kórházban telefonálnak. Nagyon reménykedtünk, hogy nem a tábor ideje alatt lesz, de sajnos úgy alakult mégis. Mérlegeltünk és egyértelmű: ez fontosabb volt. Szóval múlthét hétfőn bementünk a kórházba.
Első nap semmi nem történt, csak megvizsgálta az osztályos doktornő alaposan (alaposabban mint korábban bármelyik szakorvos, kivéve azt aki beutalta) előírta a szükséges kezeléseket, majd lementünk a diszpécserekhez, másnapra csináltak "órarendet" így hétfő-szerda-péntek 8kor vízi torna, kedd-csütörtök 9kor kéz-váll torna minden nap 11kor csoportos gyógytorna és egyszer van minden nap rekeszes galván kezelés (ilyen elektro-terápia, ami gyulladáscsökkentő hatású) hétvégén nincs kezelés. Minden a délelőtt folyamán van, délután "szabadfoglalkozás" akik vidékről jöttek fel a kórteremben ők zömmel város-néztek meg ilyesmi, mi hazajövünk. Apa estére vissza viszi, mert bár itthon is alhatna (a szomszéd kórteremben egy nagyfiú otthon alszik), de mi nem tudnánk beérni a 8 órás kezelésre , anyós 8ra jön a Nimródhoz (bölcsi szünet van) én csak azután indulok a Kittihez. Hétvégén pedig itthon volt, elvben ha nem engedik haza "végleg", akkor is itthon lesz és hétfőn hajnalban megyünk vissza. Keddig van felvéve a kezelésekre, de azt mondják, hogy nem szentírás.
A múlt héten még pluszban lecsapolta a doktornő a térdízületét, mert nagyon csúnyán fel volt dagadva. Azt az 5 percet nem kívánom senkinek. Fel kellett feküdnie a vizsgálóágyra a gyereknek, én a kezét fogtam, a nővérke a lábát, a doktornő pedig kitapintotta hol kel szúrni és bökött. Szerencsére nagyon okos gyerekem van, akivel már korábban megbeszéltük, hogy ez nem egy kellemes beavatkozás lesz, de egyrészt segít azon, hogy a térde végre újra tudjon rendesen mozogni, másrészt pedig ha mozgatná akkor a tűvel valamit még meg is sérthet odabent a doktornő. Így végig fogtam a kezét, beszéltem hozzá, nyugtattam Ő pedig nagyon okosan tartotta mozdulatlan a lábát, igaz kezdett folyni a könnye. Majd fél vesetálnyi trutymót leszívott a doktornő, ami azért eléggé brutál, ha azt vesszük, hogy abban az ízületben pár csepp folyadék kell a normál működéshez. Kapott bele közvetlenül szteroidot, aminek annyira nem örülök, de sajnos most ez a legjobb megoldás. Persze folyamatosan elkezdek tájékozódni a neten a suliban és bárhol ha esetleg van bármi egyéb, vagy ha nem is más megoldás, de valami amivel csökkenthetném az esetleges mellékhatásokat, kockázatokat.
Most kap NSAID gyulladáscsökkentőt és egy immunrendszerre ható gyógyszert.

Fanni  pedig júni 3-án törte el a jobb kisujját, két hétig gipsz sínben volt... Ő egyébként tegnap óta a balcsin táborozik. (na meg a napközis táborban rátalált az első szerelem, de ez majd egy másik poszt lesz talán)

Én meg voltam 2 hete kontrollon, minden vasam a helyén van a röntgen szerint, majd fél év múlva megyek újra, akkor megbeszéljük azt, hogy mikor is szedjük ki, elvben január közepén agyalok, igyekszem gyorsan levizsgázni és akkor hamar felépülhetek és a 2. félévben amikor gyakorlat is lesz már tudom terhelni, használni...

2011. június 9., csütörtök

Hoki-hét

Bár tudom, hogy elég sok elmaradásom van, amit idővel talán pótolok, de ez a bejegyzés most a Kevin hoki csapatáról fog szólni zömmel.
A gyereknap előtti hetet edző táborral kezdtük, reggel 8 ra már a jégen voltak a srácok teljes szerelésben.
Négy napos tábor volt, amikor csak lehetett szinte 11ig jégen voltak a törpök, különböző ügyességi/technikai feladatokat kaptak majd a végén játék (értsd: hoki) volt. Majd mikor lejöttek átöltözés, különböző programok (játszóház, foci stb.) ebéd, délutáni pihenő és még egy óra jég, minimál felszerelésben, botok nélkül, zömmel korcsolya technikai feladatokkal.
Abban a szerencsében volt részem, hogy ezt a négy napot végig ott tölthettem, vizsgaidőszak volt (van), nem vettem fel semmit ezekre a napokra, így segítettem átöltözni, elkísértem a játszóházba, a moziba őket.
Remek napok voltak, hihetetlen, hogy a jégen már kis ördögök, de volt akit a játszóházban a bébi-sarokban kaptam le, miközben a miniasztallal játszott elmerülten. Az ebéddel voltak néha gondok, de ugye 22 gyereknek nehéz a kedvére főzni, nekem néha a négynek sem megy. Eredmény viszont, hogy a kis "fényevőnk" a korábbi táborokhoz képest jóval többet evett. Az én fiam rendesen evett, bár néha dolgozott volna a csordaszellem, amikor is egy amúgy  kedvelt kaját nem eszik meg, mert a haverok szerint fúj... De hát hol nincs ilyen.
Volt egy két problémás csemete is, de nem vészesen rosszak. Minden esetre azért az edzőnek kötél idegei vannak és hihetetlen, hogy ekkora fegyelmet tud csinálni, elég egy "rossz nézés" és már nyugi van. Minden nap végére lefáradtam kicsit, azért az a zsivaly amit csinálnak agyzsibbasztó. De ki nem hagytam volna azokat a pillanatokat, mikor is annyi arcát megismerhettem a srácoknak. A moziba 3-an kísértük a csapatot, a Riót néztük meg. Mindenkinek tetszett, még azoknak is akik másodszor látták (pl mi is), egy kiskölyök aludt csak el, aki olyan édes volt.
Aztán szombaton következett a naaagy meccs, nekünk kicsiknek (akik november végén kezdtünk) az első. A programajánló amit írtam itt.
Mázli, hogy előtte csak én izgultam, mint kiderült más gyakorlottabb szülőktől ez mindenkinél így van. A gyerek előző este hamar elaludt, én meg úgy forgolódtam, mint kölyökkoromban valami nagy esemény (pl kirándulás) előtt, majd mikor nagy nehezen elaludtam jöttek a rémálmok, mint elkésünk, hogy nem viszünk minden felszerelést és egyebek. Így hajnalban már mindent bepakoltam, összekészítettem, a gyerek felvette a szereléséből amit itthon csak lehetett, és korán hívtunk egy taxit.
Az első percben összefutottam egy egyetemi tanárommal, kérdeztem mit keres erre ahol a madár se jár (hajnali 8kor), mire azt felelte, hogy hokizik a fia. Mondom jé az enyém is! Erre Ő: és mióta? Mondom november vége óta. Ő: az enyém már másfél éve. Ekkor azért betojtam, hogy csúnya dolog lesz itt, a mi "friss gyerekeink" meg a gyakorlott kölykök.
De nem így lett. Az első meccsünk 8:20kor kezdődött. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gyerekem állta a sarat a meccs nagy része az Ő kapuja előtt zajlott és csak keveset engedett be. Első meccsnek jó volt. Igazából ha azt vesszük, hogy tényleg csak kezdő gyerekekkel voltunk nem töltötte fel az edző a csapatot nagyokkal, akkor azt kell mondjam derekasan helytálltak. Bár ugye eleve nem nézünk eredményeket szuper mini meccseken. Ami csoda volt, hogy a cserék (percenként cserélik a sorokat) valami vas fegyelemben zajlottak, míg edzéseken ezt finoman szólva nem lehet elmondani általában.
Hát, nekem még gyakorolnom kell az önuralmamat, mert amikor a gyerekem kezét elkezdte csépelni pár újpesti gyerek (már a kesztyű alatt volt a korong) finoman szólva legszívesebben pofáncsaptam volna a kis mutánsokat "lila-fehér forever" ide vagy oda. Ez volt az egyetlen pontja a gyereknek is, ahol kicsit elkeseredett, sérült az igazságérzete. De meg kell tanulnunk, hogy ez egy ilyen sport. Amikor olyan srácokkal játszottunk, akik kb egy szinten vannak velünk, akkor nyertünk is, ha jól emlékszem vagy 6:2re.
Szóval a gyerekem nagyon ügyes volt és én mérhetetlenül büszke vagyok rá.
A legijesztőbb pillanata a napnak az volt, amikor az első meccs alatt eltűnt a Nimród. Mivel én fotóztam, meg "instruáltam" a kölyköm ezért arról volt szó, hogy apáék rendezik... Csakhogy apa kiadta alvállalkozásba a csajoknak. A Kitti azt mondta a Fanni vigyázott rá, a Fanni meg azt, hogy a Kitti... Azt a 3 percet senkinek sem kívánom, de szerencsére előkerült épségben a kis felfedező. Aztán ahogy haladt előre a nap egyre macerásabb volt, ezért csak a díjkiosztóig maradtak Apával, mi meg a nap végéig a többiekkel.
A meccsek és a díjkiosztó után (minden gyerkőc kapott aranyérmet, hisz ugye hivatalosan nincs helyezés) a gyereknapi programokba vetettük magunkat, nyugodtan mondhatom, mindenki jól érezte magát, még a mindig durcás és elégedetlen Fanni is.

2011. június 8., szerda

2011. április 17., vasárnap

A "szokásos"/esedékes ezisazis

Pár napig megint nem írtam, de ugye a hétköznapok beszippantják az embert, suli, edzés, gyógytesi és minden, néha megspékelve beadandó dolgozattal...
A múlt hétvégén pedig anyuéknál voltunk, mert bár szeles volt az idő, de ezen felül egész jó idő volt...
Szóval minden, kb szépen sorjában:
A suli nekem, nagyon laza, heti 1-2 napot vagyok bent. De most ezekben a napokban több beadandót is kell(kellene) beadnom, van ami kész, van amihez még hozzá sem piszkáltam (hiába Pató Pál sehol se van hozzám képest). Most már csak egy ilyen dolgozat vár, az klinikai genetika, nem lesz egyszerű. Aztán majd jön a vizsgaidőszak is.
A gyógytesi része az életemnek, még mindig siralmas, hol jobban megy, hol kevésbé és a kudarcot nem mindig viselem jól.

Edzés: Ebben a hónapban még nem tudnak teljesen átmenni a 2003asok Újpestre, ezért az edzések egy részén egyszerre van pályán a 2003-as, a 2004-es és a 2005-ös garnitúra. Ilyenkor a jég kész káosz -nekem, mert az edző tudja kezelni ezt a helyzetet :-) A fotókon nem tudtam egyszerre leképezni a pályát (lusta voltam felmenni a galériára), de van egy két olyan kép, ami ilyen edzésen készült, igyekeztem úgy, hogy a pálya fele egyiken a másik a másikon, rakjátok össze...
Lassan majd jön a mezrendelés, amikor végre saját meze a saját nevével. Már nagyon várja.
Tegnap görkorival mentünk a játszótérre és mivel nincs neki sima görkoris sisakja ezért a hokisban ment le... A gyerekek nézték egy darabig ahogy közeledett majd felismerték és kiabálták, hogy Ő a Kevin!! mire Pavel (egy hokis társ) megszólalt: Igen, Ő a mi kapusunk! Annyira örült a gyerek és büszke volt, jött oda mesélni az esetet.

Ha már a görkori felmerült... A múlt hét végén lent voltunk Velencén, anyáméknál. A csajok hozták a görkorijukat, mert ott olyan az utca, hogy naponta 2-3 autó megy el és kész. szóval lehet ott mozogni rendesen. Ekkor a Keve elkezdett nyöszörögni, hogy neki nincs korija... Anyu meg a fejére csapott, hogy nem is olyan biztos az!  bement és előkapott a szekrényből egy 30-as görit. A kérdésre, hogy honnan van? csak annyit válaszolt, hogy lomtalanítás... :-D Apu olyan mint a hörcsög, kb mindent gyűjt, hátha jó lesz még valamire... és 2 éve amikor hazafelé jött a melóból a szomszéd faluban lomtalanítás volt. Ő lassabban hajtott, csak nézelődött, nem is tervezte, hogy kiszáll egészen addig, amíg meg nem látta ezt a korit a kupac tetején. Talán egyszer volt az eredeti tulajon... Gyorsan betette a kocsiba, itthon anya kimosta a bélését, lemosták a műanyagot... Tavaly a tesóm lánya felvette egyszer, nem nagyon ment neki a dolog, kicsit megkarcolta az eséseivel, de nem is vette fel többet. Mint kiderült éppen jó a gyerekre, tök jó állapotú, egy dech. saját-márkás szilikonkerekes, kori, ami sokkal jobban gurul, mint a csajoké, mert a csapágyai is nagyon jók. Egy pillanatra felmerült bennem a filozófikus énem, hogy miféle ember dob ki egy ilyet? Nincs a környezetében egy olyan kölyök aki örülne neki? Na mindegy! Itt volt aki örült neki és főleg annak, hogy haza (pest) hozhatja. Azóta ha csak lehet ebben megy mindenhova, oviba, edzésre...
Ami még nagyon jó volt abban, hogy lent voltunk az a levegő és a sok mozgás, valamint az, hogy a szüleim éppen kertészkedtek. Így annak ellenére, hogy mi már (sajnos) panellakók vagyunk a srácok láthatják, hogy miképpen is zajlik az ilyesmi, hogy a zöldség nem a boltban terem... Sőt! Még be is kapcsolódtak a csajok a munkába, palántát csináltak, borsót vetettek, hagymát duggattak... Nimród leginkább Bélát szerelt, volt egy órás mosolyszünet is köztük, ugyanis Nimi megnyomkodta erősebben az egyik melső-lábát, mire a macsek kicsit odakapott. Nimród úgy sírt, mintha minimum leszaggatta volna a kezét, percekig panaszkodott üvöltve mindenkinek, hogy Béla bántotta. Míg én igyekeztem megértetni vele, hogy csak megvédte magát, addig az apja meg adta alá a lovat; hogy jaj szegény Nimród, meg gonosz cica és mutassa a bibijét (megjegyzem semmi sem látszott a kezén) Pasik....

Ha éppen nincsen edzés, vagy egyéb program, akkor sokat játszóterezünk, olyankor pedig a kicsi követi a nagyot mint valami félistent.

A csajok is lent vannak sokat, görkoriznak és "bandáznak". Szerencsére zömmel értelmes haverjaik vannak. Bár bevallom napról napra jobban aggódom, mert eléggé érdekes gyerekek is vannak erre. Például Fanni (4.-es) osztálytársa egy 8.-as fiúval jár. Nekem ez egy kicsit nem oké. De lehet én parázom csak túl a dolgot. Fannimnak is van "szerelme" Kitti egyik osztálytársa. Aki egyébként nagyon aranyos kis kölyök és szerencsére a nagy szerelem annyiból áll, hogy bringáznak, görkoriznak, beszélgetnek, zömmel gardedámmal (Kitti :-) ) és kapott egy nyakláncot a Fanni a sráctól (nem kell nagy értékre gondolni) Mindenesetre hihetetlen, hogy már ilyesmi zajlik körülötte, pedig olyan, mintha tegnap lett volna az inkubátorban élet és halál között, becsövezve, gépen...
Vannak itt az udvaron idióta gyerekek is, akik szelektív kukákat gyújtogatnak és nem normálisan viselkednek, de senki nem tesz semmit, mert fiatalkorúak is, na meg "kátrányos helyzetűek"...
Szóval zajlik az élet és napról napra jobban kell rájuk figyelni, vigyázni, és beszélni velük, mindenről, egyre több mindenről....
Ha már tűz, a minap hátul a kis rétnél/kutyafuttatónál égett egy kicsit az alj növényzet, fura S alakban. Majd a hét közepén délután egyszer csak elment az áram, kisebb fura hang kíséretében... Mikor kimentünk a villanyórához hallottam, hogy fel bolydult a lépcsőház = nem csak nálunk nincs áram. Mivel aznap nem főztem, hanem rendeltünk kaját (Nomád étel) és lassan itt volt az ideje a szállításnak, átmentem a tetőnél a szomszéd lépcsőházba, hogy ha ott van áram, akkor ott megoldjuk a kaja átvételét.... Ott sem volt áram, ahogy a környék tömbjeiben sem. Közben egy gyakorlottabb szomszéd felvilágosított, hogy elszállt a trafó, az ablakból látni ahogy feljön a füst (én nem is tudtam, hogy abban az épületben van ilyesmi). Közben hívtuk a diszpécsert, hogy mi a helyzet, ha ideér a futár csörgessenek meg, lemegy a párom a kajáért. A diszpécser persze elfelejtett szólni a srácnak, aki rá pár percre hívott telefonon, hogy az ajtóban van... Szegény, motoros szerkóban felmászott a 10.re. Megjegyzem miután elment rá pár percre az elmű megoldotta az áram dolgot (gondolom másik trafóra kapcsolt), vagy 7-8 tűzoltó autó volt kint és rendőrök meg minden.
Remélem mostanában semmi ilyen nem lesz már...

Ja és azóta túl estem csütörtökön egy újabb szájsebészeti cuccoson is, egy hátsó fogammal kevesebb. Ami valószínűleg elég régóta elég jelentős góc pont (volt) pl borsó nagyságú csomó van mellette az állcsontomnál, sokkal nehezebben jött ki, mint az előző 2 fogam, amit egyszerre szedtek ki. Persze a doki srác most is nagyon ügyes és aranyos volt, nem rajta múlt, hogy dupla adag injekció kellett...
Még néhány fog van amitől meg kell válnom, aztán jöhetnek a pótlások... Egy baj van csak, hogy sajnos nem megy gyorsan, pl a következő időpontom május 10-re van... Viszont teljesen ingyen van a szájsebészet (majd a fogászati része is így lesz, ha jól tudom csak a pótlást kell fizetni majd) és mégis a legjobb kezekben érzem magamat.

RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!!

2011. április 3., vasárnap

Állatkert

Mivel mégis csak egy gyerekes blogról van itt szó, és nem csak egy néha gyerekesen viselkedő lassan 28 évesről, meg annak mindenféle nyavalyáiról, gondoltam megírom merre jártunk tegnap :-)
Az állatkertben voltunk Keve keresztszüleivel és a lányaikkal.
Nagyon jól éreztük magunkat, jól el is fáradtunk, mi felnőttek jót dumáltunk, a gyerekek meg kitombolták kicsit magukat...
Nimród végre látott igazi tigrist, bár amíg ott voltunk csak szunyált épp egy pillanatra kukkantott fel, szerencsére épp fotóztam... A tigris nálunk a favorit ugye.
Imádom még én is vén fejjel az állatkertet, mert ilyenkor mindig eszembe juttatja azt, hogy a természet a legcsodálatosabb dolog, a színek a formák, minden... Bár mindeközben sajnálom is szegény jószágokat, hogy mi minden amit el kell viselniük, bezártság, kicsi hely, sok idióta, kiabáló, kopogó ember...
Azt azért sajnálom, hogy valami mindig kimarad, holott órákat vagyunk bent... Igaz a zárórát is "benéztük" azt hittük 7 ig van, ezért 5:50 kor meg is lepődtünk, hogy megkérik a látogatókat, hogy távozzanak...
Hát, nem szépítem a dolgot, nem a legegyszerűbb dolog 4 gyerekkel és egy aszociális férjjel állatkertbe menni hétvégén, amikor is tele van. Ilyenkor én elsősorban rájuk figyelek, véletlen sem akarom szem elől téveszteni őket, most pedig bár többen voltunk, de több gyerekre, így ahelyett, hogy "hátradőltem volna" reflexből 2-vel több gyerkőcöt figyeltem. Persze így is mindent láttam, de a fotózás nagyon minimális volt részemről (sztem Tündi küld majd jövőhéten képeket még)
Ám meg kell hagyni Nimród dicséretet érdemel, nagyon okosan viselkedett sokat ült a kocsiban, így nem kellett akkor rohanni utána, amikor kint volt sem nagyon szaladt el, figyelte a többieket, az állatokat... (lehet új volt neki a kocsi, hisz amióta én hordom reggel ismét, sétálunk mert nem merek még ekkorát emelni buszra, lépcsőn...)
A legjobb az állatsimogató volt. Ahogy a kicsik figyelték, simogatták a kecskéket, mi meg figyeltük őket, hogy a legkevesebb kakiba lépjenek... Mire odaértünk már rendesen be voltak zabálva, nyitás óta tömik a gyerekek őket ugye. A zoo csemege nem is nagyon izgatta őket, elvétve lehetett csak olyat találni aki 1-2 falatot betuszkolt még a kicsik kedvéért. Bezzeg a cipőfűzők, vagy a ruhák csúsztak volna befelé, ha azt a tulajok nem védelmezték volna és rángatták volna ki a szájukból. A láma idén nem köpött le senkit amíg ott voltunk, lehet megnevelték... Annyiból sajnálom, hogy nem 1-2 héttel később mentünk, hogy az összes nőstény kecske hasas volt eléggé nekikerekedve, szerintem akkorra már tele lett volna minden kicsi kecskegidákkal
A legjobb élmény nekem a pálmaházban volt. Nem tudom mit csináltak a lajhárokkal, mert majdnem mind aktív volt, jött-ment... Amikor beléptünk az egyik épp a plafonról lógott le és hagyta, hogy simogassák, majd mentünk tovább és az egyik úgy belógott az ösvényre, hogy majdnem össze buciztak Kevével, egy pillanaton múlt. Megsimogattuk és hagyta cuki volt és puha... majd ő ment tovább az ágakon. A falon meg egy másik volt kiterülve, hanyatt és várta a vakargatókat. Olyan volt mint egy baba. Imádtam. Miközben fotóztam a csajok "felsikkantottak", mert amelyik az előbb bucizni akart az akkor épp fejjel lefelé csimpaszkodva a Kittit akarta elkapni, nem "vérengzős" módon, csak nem számított rá a lánykám és "megijedtek" :-)
Szóval tényleg jó napunk és remek időnk volt és szerencsére a lábam is bírta, fel sem dagadt (oké alapból nagyobb mint a jobb, de ahhoz képest komolyan jól bírta), lehet pár hét és belevágunk valami komolyabb hegyi sétába pl.
Még közösen megvacsoráztunk egy közeli gyorsétteremben, majd elbúcsúztunk, köriék Fehérvár felé, mi haza vettük az irányt. Egyik gyereknek sem kellett könyörögni, hogy aludjon, Keve már a buszon is majdnem elaludt.... Úgyhogy fürdetés után ki is dőltek.

 Kígyó, ami csuklik(?):

2011. április 2., szombat

szájsebészet update:

Túléltem a dolgot, nem volt annyira vészes, és jó kezekben voltam.
Szóval a bal egyest és kettest kaptuk ki első körben, ezek gyökérig le voltak törve :-(
Már a kezdetekkor jól esett, hogy ahogy ment be a srác mosolygott=megismert (mondjuk egy hisztériásan altatásért könyörgő embert nehéz elfelejteni talán)
Behívott beültem a székbe, kezemet a seggem alá tettem, ne is akarjak kapálózni. Végig nagyon aranyosan, megnyugtatóan beszélt. Megbeszéltük, hogy a 2essel kezdi, mert az a nehezebbnek látszó és ha minden oké folytatjuk az 1essel. Szóval mint mondtam végig jól csinálta a követés-vezetés kommunikációt, az átkeretezést, az igenlő beállítást és úgy cuzammen mindent.
Mielőtt beszúrta az injekciót bekente lidocainnal a helyét, így a szúrást sem éreztem. Neki állt a munkának szépen lassan és végig beszélve kihúzta egyben (mármint ugye ami még volt belőle) így arra jutottunk, hogy folytatjuk. A másikat is ugyan ilyen rendesen szedte ki, szintén egyben. Így megúsztam a csúnya sztorit amitől a legjobban rettegtem, nem volt varrás stb most szépen gyógyulok és 14-én folyt köv. remélem azzal/azokkal is minden oké lesz.
Nem mondom, hogy ezentúl soha sem fogok félni, de tény az, ha az én gyerekkoromban is ilyen dokik lettek volna fele ennyire nem félnék. Pl a mi gyerekfogdokink is egy fiatal lány, lila gumikesztyűvel végig beszélget a gyerekekkel, eperízű fájdalomcsillapító löttyel előérzéstelenít majd csak aztán nyúl bele a fejükbe... Kevének egy csontfogágát tömni kellett és rezzenéstelen arccal csinálta végig a gyerek. Nem győzte dicsérni, kapott matricákat stb, ami csippcsupp dolog, de egy gyereknek? relikvia!
Remélem ezek a srácok és lányok megmaradnak ilyennek akkor is, ha elkapja őket a nagyvilág...
Szóval bár aludtam egyet amikor hazaértem, a sokk elmaradt, hála Istennek, este pedig eltudtam vinni hokira a gyereket is

2011. április 1., péntek

szájsebészet

Ha már kérdezted Kit :-)
Ma 10 kor van randim az egyébként aranyos sráccal, akivel 1 nagy baj van csak, hogy csúnya hivatása van és azt rajtam akarja gyakorolni...
Nem kértem dilibogyót, igyekszem túlélni anélkül, győzködöm magam ezerrel (meg a májamnak elég lesz az a gyógyszer mennyiség amit ott kapok és még írnak fel...)
A gázos bódítástól is félek, van egy olyan kényszerképzetem, hogy valami olyan "élmény" félében lenne részem, mint asszem pont Kit-nek az altatással (mmint neki nem képzet, hanem megesett), hogy ébren vagy, tiszta a tudatod, és nem tudsz szólni, hogy fáááj és nem akarod és hagyjanak. Hanem némán vagy kénytelen szenvedni, mert valahol leragadtál a tudat és a tudattalan között mégis tisztán. (na meg lehet nem kellett volna anno végső állomást nézni?)
Szóval ma már nem tudok bejelentkezni valószínűleg, mert magamat ismerve, ha hazaérek sokkos állapotban lefekszem aludni, aztán 3 körül indulok a srácokért majd onnan edzésre, ráadásul ma 2 fiúval, mert Apa gyógytornára és fizikóra megy egy úgy tűnik komoly gerinc bajjal, ami most derült ki. Pár hete beállt a háta, de nem lumbágó szerűen, csak rohadtul fájt neki és időnként jött de akkor K.O. lett fél pillanat alatt. A héten volt rheumatológusnál meg rtg-n. A háti-ágyéki csigolya átmenetnél van valami korábbi trauma nyoma, ami most még nem okoz semmi komolyat, de ha nem figyel rá akkor idővel.
Érdekes az egészben, hogy semmi olyan dolog nem rémlik neki amiből ez származhatna, egész idáig soha nem fájt a háta és semmi ilyesmi baja sem volt.
Remélem semmi baj nem lesz vele, most már tudjuk, hogy jobban oda kell figyelni.
Szóval szorítsatok értem!

2011. március 29., kedd

Kacika bogá


A bölcsibe is tavasz van :-)
Úgyhogy a festés témája is ekörül forog. Ezt a művet nagyon szereti és nekem is tetszik

2011. március 28., hétfő

Báli szezon :-)

Az ovisoknál tart még. Na jó nem konkrét bálok, "csak" szülinapok. Így eshetett meg, hogy egy héten belül 3x is tortázott a nagyfiam. Első körben múlthét vasárnap egy remek kalandváras szülinapon, ahol Anitát ünnepeltük a 6. szülinapján. Jó buli volt, az a tombolós futkározós. Örömmel figyelem, hogy a gyerek egyre felszabadultabb ilyen helyzetekben

Aztán másodjára a már mutatott hétfői hokis bulin tortázott...
Most pedig tegnap Henike 6. születésnapját ünnepeltük, a pólus-meki repülőn... (ezen a bulin nem fotóztam)
Itt is nagyon jól érezte magát minden gyermek.
Azért is jók az ilyen bulik, mert mi szülők ilyenkor cserélünk információkat
Megtudtam pl, hogy úgy fest marad a csoportból 17 gyermek, így marad a csoport is, sőt talán még egy állítólagos jogszabály miatt nem is pakolnak senkit. Nagyon örülnék, ha megmaradna ez a remek csoportközösség.
Valamint éppen azt beszéltük, hogy a szomszéd csoport (is) megürül azaz szeptembertől kiscsoport lesz.
Ezen kicsit elgondolkoztam... Jó lesz-e vajon, ha csak egy ajtó választja el a fiúkat? Nem lesz az túl "közeli" a Nimródnak? Mi van, ha folyamatosan át akar menni? Nagyon szoros és jó kapcsolat van közöttük. Nimi úgy emlegeti a "testvérem". A csajokat a nevükön, de a Kevét legtöbbször csak "testvérem". Tegnap pl a délutáni altatáskor, amikor mi a buliba indultunk hangosan sírt, hogy: elmegy a testvérem
Másfelől viszont jó lenne, ha egy öltözőben lennének, mert a reggelek könnyebben mennének és a haza felé indulás is, nem kellene ingázni a 2 gyerek és esetleg a földszint és az emelet között.

Bár még a legtöbb kölyök nem megy iskolába, már téma volt az iskolaválasztás is. Valamiért azt érzem, hogy ne a csajok iskoláját válasszuk. Most több suli is szóba került és van egy szimpatikus, ami relatív közel van és van sport tagozat is. Talán itt tolerálják majd a versenysportot és az azzal járó dolgokat (ha edzés van délután akkor kimarad a napközi, ha valami nagyobb meccs van hétköznap -mint most az UTE U10-nek volt a Csíkszereda- akkor ne kelljen könyörögni, hogy mehessen), de majd biztos ami biztos jövő ősszel, amikor kezdődik a suliban a bemutatkozás, felkészítő stb, akkor majd ott leszünk és az időközben felmerülő minden kérdéseinket nekik szegezzük :-). Amennyiben sikerül és felveszik akkor majd a picit megpróbálom abba az oviba rakatni -de ez nem 100%. Csak az a baj, hogy abba a suliba tuti a túljelentkezés, mi pedig nem a körzetében lakunk. Viszont állítólag a mi vidéki (velencei) címünk előny lehet, mert így nem érheti az a "vád", hogy a kerület másik iskolájából "halászták el" a gyereket, hisz papíron semmi köze a gyereknek a kerülethez... Valamint logikám szerint az is + a sport tagozat miatt, hogy a gyerek idén április 4-től hivatalosan leigazolt hokis (lesz).
Hisz eleve a kerületi ovis sport eseményekre is járnak ki a tanárok és a jól teljesítő gyerekek (nagycsoportosok) eleve felvételt nyernek/nyerhetnek, ha oda szeretnének menni.
Olyan furcsa, a csajoknál nem problémáztam ennyit és nincs is baj a sulival, csak valahogy mégis... A felső tagozatot szeptembertől teszteljük majd, arról elég sok rosszat hallottam, mind a gyerekek magatartásáról, mind bizonyos tanárok hozzáállásáról. Felmerült, hogy eleve sulit váltunk most nyáron, de Fanni ragaszkodik a közösséghez (páran viszont tuti mennek), így megegyeztünk, hogy aktívan figyelünk és az első gyanús dolognál kiveszem (pl rossz társaságba keveredik -mert itt aztán van mindenféle "nép" és egyik másik nem nagyon viselkedik, vagy ilyesmi, mert a felsősöket már nem kontrollálják szünetekben, vegyülnek a szakképzősökkel is...)
Az is felmerült bennem, hogy ha nem jön be a felső, akkor amikor Keve elsős lesz (Fanni 6, Kitti5-es) akkor átviszem mind a 3at és legalább egy helyre járnak majd...

2011. március 25., péntek

Régen és ma... avagy: Lila-fehér e két szín mindennél többet ér :-)

 


Nemrég bukkantam a képre :-)
Ugyan hivatalosan a színünk még 2-3 évig fekete-fehér-sárga (Pingvin :-) ) de aki ismer tudja, hogy a lila-fehér a kedvenc, mi ilyen szurkolók buliján ismerkedtünk meg a férjemmel pl.
Egyszer kétszer amikor kicsi volt a Keve át is futott az agyamon, hogy hú majd milyen jó lenne ha az UTE-ben focizna... Módosult a program ugyan részben, hisz nem foci és nem egyből az UTE, de nem tagadom nagyon nagyon büszke voltam amikor először vette fel a lila-fehér mezt, még ha csak edzésre és nem is hivatalos... És azóta is minden egyes alkalommal nagyon büszke vagyok továbbra is.
A nagyok (8évesek) már csak a jövőhéten lesznek velünk és 4.-től a csapat zöme hivatalosan is lila-fehér lesz... Egyszer csak majd mi is :-)
Posted by Picasa

2011. március 23., szerda

Az ügyes Pingvinek :-)

Hétvégén a "nagyok" Bécsben játszottak.
Ahogy azt vártuk elhozták a kupát, a korosztályukban az elsők lettek
Bár mi még nem lehettünk részesei a csapatnak, sőt talán jövőre sem (mindig a nagyobb kapust viszik, ami idén Áron volt, jövőre pedig Levi lesz, majd csak aztán jön Keve.
De így is nagyon büszke vagyok Rájuk, mert ügyesek voltak!
Ami igazán figyelemre méltó, hogy az ellenfelek java külföldi, nagyobb hokikultúrával bíró csapat volt, mégis ez a kis csapat tudott nyerni a második pedig az Újpest szupermini csapata lett, eztán jöttek csak a többiek.
A hétfői edzés végén megünnepelték a győzelmet. Nem csak azokkal a srácokkal akik kint voltak, hanem az egész csapattal, tortával.
Mivel ugye a Vakarcs is jár már a hétfői edzésre (is), így őt is meginvitálták a házi ünnepségre

Az asztalon a serleg :-)

2011. március 22., kedd

Depi

Valahogy nem jönnek össze a dolgok...
Valamiért azt érzem, hogy semmi sem sikerül, semmi nem jó.
Ugye itt ez a krva baleset, a szar bokám, a nehéz gyógytesi egyre többször esek magam alá és folyik a könnyem. rühellem a teniszlabdákat, a gumiszalagot, a tehetetlenséget, hogy nem működik, hogy fáj...
Erre egy hete úgy döntött a fogam, hogy elég volt neki velem, így letörött, naná, hogy a bal egyes... Azonnal mars a szájsebészet. Ahol arra a napra csak egy röntgen jutott, majd csak elsején szedik ki ami bent maradt. Aki ismer tudja, hogy rettenetesen félek a fogorvostól és még finoman fogalmaztam (halálfélelem, ájulás-közeli állapot, hisztériás roham, hányinger, öklendezés.....) erre való tekintettel gondoltam kérem, hogy altassanak el. DE nem megy. Mint kiderült itt (és a legtöbb állami helyen) nincs kapacitás az altatásra csak a súlyos fogyatékosok esetében. Ami én nem vagyok a srác szerint (szájseb. rezidens). Hiába közöltem vele, hogy erről tudnék és akarok vitatkozni jelen esetben. Amúgy a srác nálam 5öst kapott segítő kapcsolatok pszichológiájából élesben is remekül használja a tanult fogalmakat (gondolom a FOKon is van valami hasonló tárgy mint nekünk az ETKn) aranyosan próbált meggyőzni, hogy nem fogok meghalni. Amit az eszemmel értek és tudok, sőt! De egyszerűen akkor sem tudok magamnak parancsolni.
A tervem a következő: megkeresem a kedvenc tanáromat (addiktológia tárgy, a pasi meg piciáter), hogy írjon, javasoljon nekem valami dilibogyót, amit ha beveszek a kezelés előtt akkor ad némi erőt ahhoz, hogy átvészeljem, amit át kell. Nem betépni akarok, hanem túlélni.
Ha sikerül a túlélés akkor viszont elhatároztam, hogy apránként helyre rakatom a fogaimat, kezdésnek előre csináltatok egy hidat, mert mégis csak gáz ahogy most van. És hiába vagyok aranyos cukipofa stb, ha a fogam nem oké. Engem is visszafog a dolog, gátlásosabb vagyok pl, valamint másnak sem bizalomgerjesztő
Most azt sulykolom magamba pár napja, hogy van egy kedves barátom, aki gyanítom a 2 kezét összetenné, ha csak ennyi baja lenne, akire ami vár az ennél sokkal keményebb lesz és mégis tartja magát.
Nem hisztizhetek ennyitől...
Valamint ugye szülésznő akarok lenni, jó szülésznő és ehhez kapcsolódik a jó megjelenés. Szarból ugyan nem lehet várat építeni, azt tudom, de hozzuk ki amit tudunk...

De mostanában nagyon szarul vagyok. Ennek is köszönhetően. Meg még nem is tudom, hogy minek. De tény, hogy napok óta nem tudok aludni, forgolódok nem érzem jól magamat. Napközben meg olyan vagyok mint a mosott fos. és a béka segge alatt érzem magamat...