... ezzel az egy szóval jellemezhető a mai napom.
"Kicsit" megszenvedtem a szájsebészeten, két nagyon csúnya és rakoncátlan foggyökértől szabadítottak meg, csak-hogy ezek a nyomorultak bitangul ragaszkodtak volna a gazdaállathoz. Az egyik enyhe gyulladásban volt, ezért nyilalgatott kicsit mikor kimozgatták, a szomszédja meg egy gyökérkezelt fog volt és annyira nem akart jönni, hogy jól megtúlóráztatta a dokisrácot, meg a lelkivilágomat. Végül úgy döntöttek, hogy fúróval kettőbe szedik és gyökerekre bontva húzza ki, az egyik könnyebben ment a másik még mindig harcolt. Konkrétan fizikailag nem nevezném fájdalomnak, de a fúró hangja és az a szag rémálmaim tárgya évek, évtizedek óta.
Na meg ahogy a bal kezével az arcom tartotta a srác és már néha láttam, hogy enyhén remeg a lila gumikesztyű akkor bónusz betojtam. Szerencsére nem volt szükség az időközben odakészített szikére és sutura készletre, megoldottuk; én túléltem, Ők kiszedték. Nagyon kedves asszisztens hölgy volt Zsombor dokival, végig kommunikáltak meg minden. Meg cseverésztek egymás közt is, jókat nevettem volna, ha nincs lezsibbasztva az arcom, valamint hallgattam mások nyomorát a többi székben, volt akinek egy szemfoga nem bújt ki és nem is fog soha, ellenben rakoncátlankodott, ezért ott szükség volt a szikére...
A "leg-leg aúbb" dolog csak a húzások után jött. A srác közölte, hogy elmegy a klinikáról (gondolom végzett), ezért átad egy kollégájának a maradék 2 kiszedendő fogaimmal. Mivel látta, hogy kicsit megijedtem ezért megnyugtatott, hogy ezeket már csak ki kell pöccinteni (hiszem ha látom). Az új dokim egy talán arab származású pasas lesz, mint orvos szimpi, de gondolom nem fog végig dumálni, nekem sem menne a nem anyanyelvemen cseverészni, miközben "koncentrálok".
A lényeg, hogy ha neadj Isten majd egyszer szájsebészetre tévedtek, vagy szájsebészt kerestek, akkor egy bizonyos Vécsey Zsombor dokiban megbízhattok és a legjobb kezekben lesztek.
Még van egy nem mai, de egészségügyes történetem: A suli miatt kötelező az oltás hepa B ellen. Én ezt az elmúlt 2 évben elhanyagoltam, hol véletlen, hol betegség és volt amikor még nem tudtuk mi az a bigyó a májamban, addig nem volt érdemes ilyesmivel csesztetni pluszban... Szóval most elmentem szépen a receptért a dokimhoz, majd a harmincadik patikában volt is vakcina. Másnap vissza mentem, ahol közölték, hogy ezer forintért adják be. Kicsit csodálkoztam. Részben nem-hogy örülnének, hogy a kliens "védekezik" valami ellen, másrészt tudják, hogy szegről végről kolléga leszek és ehhez kell az oltás (nekik is megvan). Szóval ennyit a lojalitásról.
Elvben éppen meglesz a védettségem mire kezdődik a gyakorlat, de addig még kell két újraoltás. Meg fogom keresni a suliban az ápolónőt, hogy szánom bánom, hogy eddig nem mentem, de oltsanak már le az elsőévesekkel, ha lehet (ott ingyen van), mert ha nem muszáj nem adnék ki még kétszer 3500+1000 forintot.
Na meg keresnem kellene egy másik dokit, akiben akad némi lojalitás, mert a gyakorlathoz kellenek vizsgálatok, amik elvben térítéskötelesek ha nem vagy beteg. De a legtöbb dokinál ilyenkor azért van lojalitás a leendő EÜs felé és hajlandó ráírni ezt-azt (azaz a gyanút) a vizsgálat kérő lapra, pl a torokváladékra, hogy fáj a torka, a mellkas rtg-re, hogy köhög, a székletmintásra meg, hogy hasfájás. De azt hiszem az én dokimnál ez nem lesz így, és nem "olcsó" vizsgálatok, főleg 4 gyerek mellett és nappali tagozaton, na meg egy összegben...
Ui.: megy ki az érzéstelenítő :'-( nem lesz jó napom, remélem holnap a kicsi ballagására már elmúlik
2011. augusztus 30., kedd
2011. augusztus 29., hétfő
Vége van a nyárnak....
Lassan mindenki visszakerül az oktatási körforgásba.
A csajoknak már mindent beszereztünk szinte, nem írom, hogy mennyit költöttünk annak ellenére, hogy a tankönyveink teljesen ingyenesek. Viszont ugye az ember hosszútávra vásárol, nem épp jó befektetés a "százforintos bolt" színes ceruzája és ilyesmi dolgai. Nagyon szimpatikus dolog, hogy az olvasókönyvük "tartós használatú", ami azt takarja, hogy csak erre az évre kapják meg kölcsön és jövőre már a következő osztály gyerkőcei használják majd. Itthon hegyekben állnak az elmúlt évek könyvei, csak porosodva, mert nincs szívem kidobni, persze ezer százalék, hogy a fiúk éppen nem ilyenből tanulnak majd, ahogy a két lányom sem ugyan abból a könyvcsaládból tanult. Természetesen nem annyira várják a sulit a csajok, Fanninak elég nyögvenyelős a kötelező olvasmány és az olvasónapló, de ezt dobta a gép :-P Még egy utolsó hetet voltak lent anyáméknál Velencén, hogy rápihenjenek a tanévkezdésre. Azért mindent egybevetve szerintem jó és mozgalmas nyaruk volt.
Nimródnak szerdán lesz a ballagása, én már ma bőgtem, pedig csak a próbába pillantottam bele. Képzeljetek el úgy 30 háromévest ahogyan egyes sorban egymást fogva "vonatozva" haladnak körben a bölcsiben és énekelnek, Ti is bőgni fogtok.... :-P főleg ha végiggondolja az ember, hogy jelen esetben az én gyerekem 15 hónapos volt mikor bekerült és azóta annyi de annyi minden történt, ami megmelengeti az ember szívét, az első kézműves dolgok, tenyérlenyomatok, barátok, huncutságok...
Amúgy Nimivel július közepén voltunk a hároméves státuszon (jobb későn mint soha) 15 kiló és 98 centi, nagyon ügyesen végrehajtotta a különböző feladatokat, pl megmondta miket mutat a védőnéni tőle x méterre, hogy miket súg, miket mond távol és effélék, meg lett dicsérve, teljesen normálisan fejlődik érthetően beszél érti amit neki mondanak, ovira is teljesen alkalmas, hisz ráadásul már teljesen szoba és ágytiszta.
Kevinnel most voltunk nemrég voltunk ugyan ott, nem győzték dicsérni, hogy milyen jó kiállású kis hokis. Ő 23,5 kiló és 120 centi, minden feladatot végrehajtott, látása jó a hallása még jobb is mint az "átlag" (csak azt nem értem, hogy akkor miért nem hallja amikor a játszóról indulnánk hazafelé és hívom)
Augusztusban a kapustábor és az edzőtábor után már eljártunk az Újpestiek edzésére (azaz ők jártak hozzánk :-P, hisz a pólusban tartották az edzéseket heti kétszer. Ezeket a nyár végi forró napokat nem nagyon bírta a jégpálya (na meg azt, hogy a pályát körülvevő vendéglátós térben nem működik légkondi), így az utolsó edzések már kis híján úszóleckék voltak, állt a víz a pályán. Az utolsó edzést ezért Kevin úgy zárta (kint ugye 40° volt), hogy a kaputól begyorsulva pont a pálya közepén, ahol a legjobban állt a víz hasravágta magát és "mellúszásba kezdett", vicces látványt nyújtva teljes kapusfelszerelésben... Majd 2 cm-s víz borította a pályát, de a gyerekek élvezték a meccset, hatalmasakat estek, mindenki egy merő víz volt. Anno a siófoki strandon mi osztálykiránduláson úgy fociztunk egy felfújt pályán, hogy2 cm-s víz gumilabda, asszem vizifoci a neve, na itt meg volt jó kis vizi-hoki. Hazafelé szó szerint folyt a táskánkból a víz, több tíz méter csíkot húztunk magunk után, na meg persze háromszor nehezebb volt a táska is. Az erkélyen persze a nap semmi perc alatt megszárított mindent. De szerintem a gyerek jobban érezte magát mint akármelyik aquaparkban.
Csütörtöktől pedig kezdődnek a mi edzéseink is, én meg naponta lesem a meccskiírás tervezetet, eddig eredménytelenül. Pedig jó lenne előre tervezni, hogy mikor hova kell mennünk, hova érdemes vonattal menni és hova lenne jobb betársulni valakinek a kocsijába.
A nyarat családilag mi a huszadikai hétvégén zártuk, szombaton egy jót kirándulva a gyermekvasúton (odafelé nyitott kocsiban utaztunk), Nimi örömére sok különböző járművel mentünk aznap, nagyon jót és hosszút sétáltunk az erdőben a Normafánál, fel az Erzsébet kilátóba, majd le megint a kis vasúthoz, ami visszafelé nosztalgia volt, igai gőzössel, és az alagútban nem kapcsoltak lámpát. Mind a kétszer "kiabáltuk", hogy IDŐALAGÚT :-D visszafelé egy másik család is képben volt... Majd a Széchenyi hegyen kajáltunk egy jót egy olyan régi büfében, ahol már Apa is evett a mamájával vagy 20 éve. Ott a hamburger az igazi volt, nem valami mekis, ahogy a hot-dog is a hagyományos nagy kifliben nagy virsli és sok sok kecsap, mustár...
Hazafelé összefutottunk egy nénivel, aki nem győzte csodálni, hogy négy gyerekünk van :-)
Itthon volt mit lemosni magunkról, Nimród valami csoda folytán magától elment időben aludni. Mi pedig a tűzijáték helyett egy random valahol feleresztett kívánságlámpás csoportot néztünk az erkélyről.
Másnap pedig kimentünk a kerületi rendezvényre, ahol egy hagyományörző csoport mutatott be különböző harcolási módokat, szablyákkal, fokossal, íjjal... A bemutató végén íjászkodtak a nagyok. Aztán onnan hazajöttünk, mert ezt a programot leszámítva eléggé gagyi volt a program, ráadásul már délben tele volt részeg hajléktalanokkal akik nem tudtak viselkedni, végigüvöltötték a bemutatót, pl "öld meg! vágd el a nyakát" és effélék... szánalmas volt.
Én kis kihagyás után folytatom a fogászatos dolgaimat, már konzultáltam a pótlásról (hát köztes megoldás lesz, nem a legdrágább és nem a legolcsóbb, de nekem pont elég kifizetni majd), rendes fogdokinőcit fogtam ki elviseli azt, hogy rettenetesen félek és igyekszik kíméletesebb lenni. Már volt egy fogkő eltávolításom, majd becartam a félelemtől végig, pedig fizikailag nem is fájt (annyira), holnap szájsebészetre megyek, még 4 menthetetlen fogam van, szerdán újra fogászat, először a maradós fogakat teszi helyre, tömés stb. majd pedig egy törött, elhalt fogat gyökérkezel és épít újra és ha mindennel megvagyunk akkor jön a pótlás, kb 1-1,5 hónap.
Nem egyszerű de KELL. Ráveszem magam
A csajoknak már mindent beszereztünk szinte, nem írom, hogy mennyit költöttünk annak ellenére, hogy a tankönyveink teljesen ingyenesek. Viszont ugye az ember hosszútávra vásárol, nem épp jó befektetés a "százforintos bolt" színes ceruzája és ilyesmi dolgai. Nagyon szimpatikus dolog, hogy az olvasókönyvük "tartós használatú", ami azt takarja, hogy csak erre az évre kapják meg kölcsön és jövőre már a következő osztály gyerkőcei használják majd. Itthon hegyekben állnak az elmúlt évek könyvei, csak porosodva, mert nincs szívem kidobni, persze ezer százalék, hogy a fiúk éppen nem ilyenből tanulnak majd, ahogy a két lányom sem ugyan abból a könyvcsaládból tanult. Természetesen nem annyira várják a sulit a csajok, Fanninak elég nyögvenyelős a kötelező olvasmány és az olvasónapló, de ezt dobta a gép :-P Még egy utolsó hetet voltak lent anyáméknál Velencén, hogy rápihenjenek a tanévkezdésre. Azért mindent egybevetve szerintem jó és mozgalmas nyaruk volt.
Nimródnak szerdán lesz a ballagása, én már ma bőgtem, pedig csak a próbába pillantottam bele. Képzeljetek el úgy 30 háromévest ahogyan egyes sorban egymást fogva "vonatozva" haladnak körben a bölcsiben és énekelnek, Ti is bőgni fogtok.... :-P főleg ha végiggondolja az ember, hogy jelen esetben az én gyerekem 15 hónapos volt mikor bekerült és azóta annyi de annyi minden történt, ami megmelengeti az ember szívét, az első kézműves dolgok, tenyérlenyomatok, barátok, huncutságok...
Amúgy Nimivel július közepén voltunk a hároméves státuszon (jobb későn mint soha) 15 kiló és 98 centi, nagyon ügyesen végrehajtotta a különböző feladatokat, pl megmondta miket mutat a védőnéni tőle x méterre, hogy miket súg, miket mond távol és effélék, meg lett dicsérve, teljesen normálisan fejlődik érthetően beszél érti amit neki mondanak, ovira is teljesen alkalmas, hisz ráadásul már teljesen szoba és ágytiszta.
Kevinnel most voltunk nemrég voltunk ugyan ott, nem győzték dicsérni, hogy milyen jó kiállású kis hokis. Ő 23,5 kiló és 120 centi, minden feladatot végrehajtott, látása jó a hallása még jobb is mint az "átlag" (csak azt nem értem, hogy akkor miért nem hallja amikor a játszóról indulnánk hazafelé és hívom)
Augusztusban a kapustábor és az edzőtábor után már eljártunk az Újpestiek edzésére (azaz ők jártak hozzánk :-P, hisz a pólusban tartották az edzéseket heti kétszer. Ezeket a nyár végi forró napokat nem nagyon bírta a jégpálya (na meg azt, hogy a pályát körülvevő vendéglátós térben nem működik légkondi), így az utolsó edzések már kis híján úszóleckék voltak, állt a víz a pályán. Az utolsó edzést ezért Kevin úgy zárta (kint ugye 40° volt), hogy a kaputól begyorsulva pont a pálya közepén, ahol a legjobban állt a víz hasravágta magát és "mellúszásba kezdett", vicces látványt nyújtva teljes kapusfelszerelésben... Majd 2 cm-s víz borította a pályát, de a gyerekek élvezték a meccset, hatalmasakat estek, mindenki egy merő víz volt. Anno a siófoki strandon mi osztálykiránduláson úgy fociztunk egy felfújt pályán, hogy2 cm-s víz gumilabda, asszem vizifoci a neve, na itt meg volt jó kis vizi-hoki. Hazafelé szó szerint folyt a táskánkból a víz, több tíz méter csíkot húztunk magunk után, na meg persze háromszor nehezebb volt a táska is. Az erkélyen persze a nap semmi perc alatt megszárított mindent. De szerintem a gyerek jobban érezte magát mint akármelyik aquaparkban.
Csütörtöktől pedig kezdődnek a mi edzéseink is, én meg naponta lesem a meccskiírás tervezetet, eddig eredménytelenül. Pedig jó lenne előre tervezni, hogy mikor hova kell mennünk, hova érdemes vonattal menni és hova lenne jobb betársulni valakinek a kocsijába.
A nyarat családilag mi a huszadikai hétvégén zártuk, szombaton egy jót kirándulva a gyermekvasúton (odafelé nyitott kocsiban utaztunk), Nimi örömére sok különböző járművel mentünk aznap, nagyon jót és hosszút sétáltunk az erdőben a Normafánál, fel az Erzsébet kilátóba, majd le megint a kis vasúthoz, ami visszafelé nosztalgia volt, igai gőzössel, és az alagútban nem kapcsoltak lámpát. Mind a kétszer "kiabáltuk", hogy IDŐALAGÚT :-D visszafelé egy másik család is képben volt... Majd a Széchenyi hegyen kajáltunk egy jót egy olyan régi büfében, ahol már Apa is evett a mamájával vagy 20 éve. Ott a hamburger az igazi volt, nem valami mekis, ahogy a hot-dog is a hagyományos nagy kifliben nagy virsli és sok sok kecsap, mustár...
Hazafelé összefutottunk egy nénivel, aki nem győzte csodálni, hogy négy gyerekünk van :-)
Itthon volt mit lemosni magunkról, Nimród valami csoda folytán magától elment időben aludni. Mi pedig a tűzijáték helyett egy random valahol feleresztett kívánságlámpás csoportot néztünk az erkélyről.
Másnap pedig kimentünk a kerületi rendezvényre, ahol egy hagyományörző csoport mutatott be különböző harcolási módokat, szablyákkal, fokossal, íjjal... A bemutató végén íjászkodtak a nagyok. Aztán onnan hazajöttünk, mert ezt a programot leszámítva eléggé gagyi volt a program, ráadásul már délben tele volt részeg hajléktalanokkal akik nem tudtak viselkedni, végigüvöltötték a bemutatót, pl "öld meg! vágd el a nyakát" és effélék... szánalmas volt.
Én kis kihagyás után folytatom a fogászatos dolgaimat, már konzultáltam a pótlásról (hát köztes megoldás lesz, nem a legdrágább és nem a legolcsóbb, de nekem pont elég kifizetni majd), rendes fogdokinőcit fogtam ki elviseli azt, hogy rettenetesen félek és igyekszik kíméletesebb lenni. Már volt egy fogkő eltávolításom, majd becartam a félelemtől végig, pedig fizikailag nem is fájt (annyira), holnap szájsebészetre megyek, még 4 menthetetlen fogam van, szerdán újra fogászat, először a maradós fogakat teszi helyre, tömés stb. majd pedig egy törött, elhalt fogat gyökérkezel és épít újra és ha mindennel megvagyunk akkor jön a pótlás, kb 1-1,5 hónap.
Nem egyszerű de KELL. Ráveszem magam
2011. augusztus 11., csütörtök
Kapustáboros hét
A múlt héten remek hetünk volt.
Bár az első nap kicsit kétségbe estünk, mert Kevin volt az egyetlen hatéves, a többiek 8-10 évesek voltak, akik már legalább egyszer részt vettek a kapustáborban és nem fél éve korongoznak...
Szóval az első nap nehezen telt el, részben néha nem is értette a feladatokat, az "elvárást", részben kudarcként élte meg, ha nem sikerült valami hiába mondtam Neki, hogy nem béna csak kicsi, ami nagy különbség. Aznap még nem is nagyon barátkozott, maximum Áronnal, aki áprilisig a Pólus Pingvinek csapatát erősítette (és a napokban ünnepelte a 8. szülinapját) Keddre viszont össze szedte magát a csemete, sőt, már barátokat is szerzett és szinte óráról órára ügyesebb lett. Nagyon büszke vagyok Rá!
Én csak délelőtt voltam ott, amíg a jeges edzéseket tartották, hogy a végén elpakolhassam a felszerelést, részben mert nem lett volna jó, ha bármi eltűnik, részben meg azért mert mielőtt a táskába került volna megtörölgettem a dolgokat, hiszen vizesek, jegesek voltak. A tervben az volt, hogy egész nap vele maradok, de az edzőnk finoman közölte, hogy el kéne engednem :-P
Ami mint kiderült teljesen jó döntés volt, mert a hét végére kijelenthetem, hogy mindenkivel össze haverkodott, tanult titkos kézfogást, különböző vicceket, tréfákat... Volt például egy 11éves lövőjátékos, aki a hét végére csak a Kevin kedvéért kért engedélyt a saját edzőtáborából való késére, hogy tudjon jönni tíz óráig lőni a gyereknek, mert szerinte tök cuki a Kevin :-)
Szóval teljesen tuti, hogy jövőre is megyünk, mert kár lenne kihagyni. Mint kiderült teljesen jól jártunk azzal, hogy a második turnusba kerültünk (először voltak kétségeim, mert az elsőben több kisebb gyerkőc volt -persze az abszolút rekorder a Vakarcs a maga 6 évével) az első turnus teljes kapacitással üzemelt (14 gyerek), míg a második hét csak 8 gyerkőccel ment. Sokkal több idő és figyelem jutott így mindenkire, köztük a fiamra is, ami a lehető legjobb hatással volt a teljesítményére is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tábor pont az ekkora kölykök igényeire volt szabva, egyszerre volt komoly meló és móka. Az én személyes kedvenc mókám, amikor teljes menetfelszerelésben fociznak labdával a jégen:
Ami még meglepő volt számomra, hogy volt aki Miskolcról és Szombathelyről érkezett a tábor kedvéért.
Egy-egy nap úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól jó fél tizenegyig kapusfelszerelésben edzettek, különböző korcsolyatechnikákat, védéstechnikákat gyakoroltak Nagy Attilával és Bálint Attilával valamint az újpesti lövőjátékosok közreműködésével, majd tízóraiztak és volt valami egyéb program, hol tombolós játszóházban voltak, hol az edzőterem egyik termében játszottak mindenféle labdajátékokat (tehát ekkor is folyamatosan mozogtak), azután ebéd és egy kis pihenő, a napot pedig még egy óra jéggel zárták, ekkor már nem volt rajtuk mamut meg ilyesmi, csak sisak kesztyű és kori (na jó meg ruhák is mert viccesen néztek volna ki egy bevásárlóközpont kellős közepén meztelenül a jégen... :-D), különböző feladatokat csináltak...
Mint már írtam nagyon sokat fejlődött a gyerek, pl az utolsó napokon már reptében kapta el a lepkéssel a korongokat, ami mint megtudtam nem minden 6évesre jellemző, s éppen a minap akadtam egy interjúra, miközben az UTE hoki oldalát olvasgattam ahol pont Bálint Attila mondta ezt: „Amikor például egy kapuspalánta már nem csak arra használja a lepkés kesztyűjét, hogy rátenyereljen vele a korongra, hanem a levegőből tudatosan kapja le vele a pakkot, az mindkettőnknek igazi sikerélmény” s én elhiszem annak az embernek a szájából, akinél az akkor 6 éves Szuper Levente is kezdett korongozni...
A hetet egy mini bulival búcsúztattuk, ahol volt üdítő, ajándékozás, torta. Mi megköszöntük az egy hét tábort, törődést, Nagy Attila pedig a részvételt. Mindenkihez volt egy két jó szava, Kevint is dicsérte, hogy nem csak-hogy a várakozással ellentétben zökkenőmentesen vette a tábort 6 éves létére, de sokat fejlődött, ügyesedett a hétfőhöz képest péntekre. Kaptunk csapatfotót és "oklevelet" is emlékbe.
A tortának külön története van: részben én elfelejtettem egyben fotózni, ami valószínűleg annak a bosszankodásnak is betudható, hogy volt a rendelés körül egy kis bonyodalom. Lévén rendeltem egy téglalap alakú csokitortát, a tetejére kértem csináljanak egy marcipán kapusbotot és írják rá: kapustábor 2011. Mivel egy átlag embernek fogalma sincs milyen is a kapusbot ezért nyomtattunk 1 képet, az elsőt amit barátunk a google kiadott. Kértem a cukrászt, hogy csak a formát "kövesse" semmit ne írjon rá, se a márkát ami a képen van, se a színét nem kell utánozni. délután 3kor megyünk a tortáért ami a következőképpen festett: tetején fehér marcipán kapusbot, rajta fehér krémmel a "márka" ami a képen volt, semmi egyéb, amúgy kért felirat. Mire közöltem szépen, hogy elnézést mi nem ezt/így kértük. Mire a pultos nyögött egy fél bocsánat félét, meg, hogy ez van, nem tudja javítani a cukrász is elment már. Kértük, hogy segítsen, pl hozzon ki krémet, majd mi ráírjuk; közölte: nincs, már a végén sima csokiöntetet kértünk arra közölte úgyse lenne jó. Hiába magyaráztuk, hogy a tortának kb fél óra múlva hűlt helye sem lesz, de mégis csak gyerekeknek lesz és effélék, rendkívül passzív maradt az eladó s természetesen nem segített, sőt mi több még volt pofája az 5ezer előleghez pluszban kérni a doboz árát (amit szerintem egy ilyen szituban minimum grátisz adnak jobb helyeken) volt még negyed órám, hogy rohangáljak beszerezni ilyen kész cukor mázat, ami olyan cuccban van, hogy lehet vele írni a sütikre... Persze a torta a sok kalamajka ellenére nagyon finom volt (csak ezért nem mentem vissza reklamálni), el is fogyott hamar.
Ezen a héten Kevin már volt rendes "sima" edzésen hétfőn az Újpesti szuperminikkel, ahol meg is mutatta nem volt hiába az elmúlt hét, mind a korcsolyatechnikás feladatok jobban mentek mint akár júniusban a szünet előtti utolsó edzéseken, sokkal gyorsabb és kicsit pontosabb is, valamint a játék alatt nagyon jókat védett még Attila fiának a korongját is kivédte, ráadásul a már fent említett lepkés elkapással.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is minimum ennyire ügyes lesz majd, hisz lassan jönnek az "igazi" meccsek a szupermini fordulók, ahol nagy feladat hárul Rá, mint hálóőrre.
Ma délelőtt egy csapattárs fiúcskával voltunk korcsolyázni, holnap is megyünk reggel Velük, délután meg edzésre.
Hát igen, ilyenkor eszembe jut, amit párhete egy szintén hokis anyuka mondott, akinek a lányai hokiznak (11 és 15 évesek), hogy a hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj. Nyáron mikor alhatnánk már 8 kor menetfelszerelésben jégre tesszük a gyereket (van/volt aki korábban is) később lesznek edzések majd hétvégeken szintén ilyen hajnali, vagy esetleg késői időpontokban, mint pl tavaly a szerda esti meccsek a kölyök (vagy előkészítő?) korosztályban... Hogy sokszor arra van csak idő, hogy a "rácson keresztül" tömj egy kekszet a szájába meg inni adj neki és már fut is vissza a jégre...
De én azt gondolom ennek csak így van értelme ez egy önmagába visszafutó kör. Sajnos ma Magyarországon ez nem egy olcsó sportág, egy kamaszban már egy jobb kocsi ára állítólag benne van... Ezért törekszik arra az ember, hogy ha már benne vagyunk csináljuk jól, hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből (és magunkból),adjuk meg a lehetőséget, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobb formáját hozza aminek bizony az az ára, hogy néha ha nincs edzés is korit adsz a lábára, hogy ne jöjjön ki a formából, hogy a programjaidat hozzá igazítod, ha edzés van, ha meccs, ha bármi...
Mindeközben mentálisan is mögötte állsz, ha elfárad, ha "megijed", ha azt érzi nem jó... Mindezek mellett még segíted az iskolában (oviban), ugyan úgy teremtesz neki időt gyereknek lenni és kontrollálni, hogy ne higgye, hogy ő a legmenőbb aki bármit megtehet, hogy több csak ettől a társainál.
S ami a legfontosabb nem szállsz el, nem szősz olyan hiú ábrándokat, hogy majd a te gyereked lesz a legjobb legszebb és majd ő lesz a következő generáció sztárja itthon és külföldön.
Csak büszke vagy Rá és élvezed ahogy játszik akár nyer, akár nem.
Addig sem lóg a tévé előtt, vagy az interneten, nem vegyül kétes alakokkal a játszótereken...
Néhány kép:
Még több képet találhatsz itt is a második turnust érdemes nézni (ha rám hallgatsz kikapcsolod/lehalkítod a hangszórót)
Interjú Attilával az utánpótlássport.hu-n
Valamint az icehockey.hu is írt a táborról.
Szóval köszönünk mindent Nagy Attilának és Bálint Attilának az edzőknek, Évának, aki a srácoknak segített, ha mi szülők nem voltunk ott...
Sikeres szezont Nektek: Rómeó, Kende, Gergő, Dominik, Gellért, Roland, Áron és Kevin valamint a lövőjátékos srácoknak is, különösen Gábornak, akiről fent írtam ;-)
Jövőre veletek ugyanitt!
Bár az első nap kicsit kétségbe estünk, mert Kevin volt az egyetlen hatéves, a többiek 8-10 évesek voltak, akik már legalább egyszer részt vettek a kapustáborban és nem fél éve korongoznak...
Szóval az első nap nehezen telt el, részben néha nem is értette a feladatokat, az "elvárást", részben kudarcként élte meg, ha nem sikerült valami hiába mondtam Neki, hogy nem béna csak kicsi, ami nagy különbség. Aznap még nem is nagyon barátkozott, maximum Áronnal, aki áprilisig a Pólus Pingvinek csapatát erősítette (és a napokban ünnepelte a 8. szülinapját) Keddre viszont össze szedte magát a csemete, sőt, már barátokat is szerzett és szinte óráról órára ügyesebb lett. Nagyon büszke vagyok Rá!
Én csak délelőtt voltam ott, amíg a jeges edzéseket tartották, hogy a végén elpakolhassam a felszerelést, részben mert nem lett volna jó, ha bármi eltűnik, részben meg azért mert mielőtt a táskába került volna megtörölgettem a dolgokat, hiszen vizesek, jegesek voltak. A tervben az volt, hogy egész nap vele maradok, de az edzőnk finoman közölte, hogy el kéne engednem :-P
Ami mint kiderült teljesen jó döntés volt, mert a hét végére kijelenthetem, hogy mindenkivel össze haverkodott, tanult titkos kézfogást, különböző vicceket, tréfákat... Volt például egy 11éves lövőjátékos, aki a hét végére csak a Kevin kedvéért kért engedélyt a saját edzőtáborából való késére, hogy tudjon jönni tíz óráig lőni a gyereknek, mert szerinte tök cuki a Kevin :-)
Szóval teljesen tuti, hogy jövőre is megyünk, mert kár lenne kihagyni. Mint kiderült teljesen jól jártunk azzal, hogy a második turnusba kerültünk (először voltak kétségeim, mert az elsőben több kisebb gyerkőc volt -persze az abszolút rekorder a Vakarcs a maga 6 évével) az első turnus teljes kapacitással üzemelt (14 gyerek), míg a második hét csak 8 gyerkőccel ment. Sokkal több idő és figyelem jutott így mindenkire, köztük a fiamra is, ami a lehető legjobb hatással volt a teljesítményére is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tábor pont az ekkora kölykök igényeire volt szabva, egyszerre volt komoly meló és móka. Az én személyes kedvenc mókám, amikor teljes menetfelszerelésben fociznak labdával a jégen:
Ami még meglepő volt számomra, hogy volt aki Miskolcról és Szombathelyről érkezett a tábor kedvéért.
Egy-egy nap úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól jó fél tizenegyig kapusfelszerelésben edzettek, különböző korcsolyatechnikákat, védéstechnikákat gyakoroltak Nagy Attilával és Bálint Attilával valamint az újpesti lövőjátékosok közreműködésével, majd tízóraiztak és volt valami egyéb program, hol tombolós játszóházban voltak, hol az edzőterem egyik termében játszottak mindenféle labdajátékokat (tehát ekkor is folyamatosan mozogtak), azután ebéd és egy kis pihenő, a napot pedig még egy óra jéggel zárták, ekkor már nem volt rajtuk mamut meg ilyesmi, csak sisak kesztyű és kori (na jó meg ruhák is mert viccesen néztek volna ki egy bevásárlóközpont kellős közepén meztelenül a jégen... :-D), különböző feladatokat csináltak...
Mint már írtam nagyon sokat fejlődött a gyerek, pl az utolsó napokon már reptében kapta el a lepkéssel a korongokat, ami mint megtudtam nem minden 6évesre jellemző, s éppen a minap akadtam egy interjúra, miközben az UTE hoki oldalát olvasgattam ahol pont Bálint Attila mondta ezt: „Amikor például egy kapuspalánta már nem csak arra használja a lepkés kesztyűjét, hogy rátenyereljen vele a korongra, hanem a levegőből tudatosan kapja le vele a pakkot, az mindkettőnknek igazi sikerélmény” s én elhiszem annak az embernek a szájából, akinél az akkor 6 éves Szuper Levente is kezdett korongozni...
A hetet egy mini bulival búcsúztattuk, ahol volt üdítő, ajándékozás, torta. Mi megköszöntük az egy hét tábort, törődést, Nagy Attila pedig a részvételt. Mindenkihez volt egy két jó szava, Kevint is dicsérte, hogy nem csak-hogy a várakozással ellentétben zökkenőmentesen vette a tábort 6 éves létére, de sokat fejlődött, ügyesedett a hétfőhöz képest péntekre. Kaptunk csapatfotót és "oklevelet" is emlékbe.
A tortának külön története van: részben én elfelejtettem egyben fotózni, ami valószínűleg annak a bosszankodásnak is betudható, hogy volt a rendelés körül egy kis bonyodalom. Lévén rendeltem egy téglalap alakú csokitortát, a tetejére kértem csináljanak egy marcipán kapusbotot és írják rá: kapustábor 2011. Mivel egy átlag embernek fogalma sincs milyen is a kapusbot ezért nyomtattunk 1 képet, az elsőt amit barátunk a google kiadott. Kértem a cukrászt, hogy csak a formát "kövesse" semmit ne írjon rá, se a márkát ami a képen van, se a színét nem kell utánozni. délután 3kor megyünk a tortáért ami a következőképpen festett: tetején fehér marcipán kapusbot, rajta fehér krémmel a "márka" ami a képen volt, semmi egyéb, amúgy kért felirat. Mire közöltem szépen, hogy elnézést mi nem ezt/így kértük. Mire a pultos nyögött egy fél bocsánat félét, meg, hogy ez van, nem tudja javítani a cukrász is elment már. Kértük, hogy segítsen, pl hozzon ki krémet, majd mi ráírjuk; közölte: nincs, már a végén sima csokiöntetet kértünk arra közölte úgyse lenne jó. Hiába magyaráztuk, hogy a tortának kb fél óra múlva hűlt helye sem lesz, de mégis csak gyerekeknek lesz és effélék, rendkívül passzív maradt az eladó s természetesen nem segített, sőt mi több még volt pofája az 5ezer előleghez pluszban kérni a doboz árát (amit szerintem egy ilyen szituban minimum grátisz adnak jobb helyeken) volt még negyed órám, hogy rohangáljak beszerezni ilyen kész cukor mázat, ami olyan cuccban van, hogy lehet vele írni a sütikre... Persze a torta a sok kalamajka ellenére nagyon finom volt (csak ezért nem mentem vissza reklamálni), el is fogyott hamar.
Ezen a héten Kevin már volt rendes "sima" edzésen hétfőn az Újpesti szuperminikkel, ahol meg is mutatta nem volt hiába az elmúlt hét, mind a korcsolyatechnikás feladatok jobban mentek mint akár júniusban a szünet előtti utolsó edzéseken, sokkal gyorsabb és kicsit pontosabb is, valamint a játék alatt nagyon jókat védett még Attila fiának a korongját is kivédte, ráadásul a már fent említett lepkés elkapással.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is minimum ennyire ügyes lesz majd, hisz lassan jönnek az "igazi" meccsek a szupermini fordulók, ahol nagy feladat hárul Rá, mint hálóőrre.
Ma délelőtt egy csapattárs fiúcskával voltunk korcsolyázni, holnap is megyünk reggel Velük, délután meg edzésre.
Hát igen, ilyenkor eszembe jut, amit párhete egy szintén hokis anyuka mondott, akinek a lányai hokiznak (11 és 15 évesek), hogy a hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj. Nyáron mikor alhatnánk már 8 kor menetfelszerelésben jégre tesszük a gyereket (van/volt aki korábban is) később lesznek edzések majd hétvégeken szintén ilyen hajnali, vagy esetleg késői időpontokban, mint pl tavaly a szerda esti meccsek a kölyök (vagy előkészítő?) korosztályban... Hogy sokszor arra van csak idő, hogy a "rácson keresztül" tömj egy kekszet a szájába meg inni adj neki és már fut is vissza a jégre...
De én azt gondolom ennek csak így van értelme ez egy önmagába visszafutó kör. Sajnos ma Magyarországon ez nem egy olcsó sportág, egy kamaszban már egy jobb kocsi ára állítólag benne van... Ezért törekszik arra az ember, hogy ha már benne vagyunk csináljuk jól, hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből (és magunkból),adjuk meg a lehetőséget, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobb formáját hozza aminek bizony az az ára, hogy néha ha nincs edzés is korit adsz a lábára, hogy ne jöjjön ki a formából, hogy a programjaidat hozzá igazítod, ha edzés van, ha meccs, ha bármi...
Mindeközben mentálisan is mögötte állsz, ha elfárad, ha "megijed", ha azt érzi nem jó... Mindezek mellett még segíted az iskolában (oviban), ugyan úgy teremtesz neki időt gyereknek lenni és kontrollálni, hogy ne higgye, hogy ő a legmenőbb aki bármit megtehet, hogy több csak ettől a társainál.
S ami a legfontosabb nem szállsz el, nem szősz olyan hiú ábrándokat, hogy majd a te gyereked lesz a legjobb legszebb és majd ő lesz a következő generáció sztárja itthon és külföldön.
Csak büszke vagy Rá és élvezed ahogy játszik akár nyer, akár nem.
Addig sem lóg a tévé előtt, vagy az interneten, nem vegyül kétes alakokkal a játszótereken...
Néhány kép:
Még több képet találhatsz itt is a második turnust érdemes nézni (ha rám hallgatsz kikapcsolod/lehalkítod a hangszórót)
Interjú Attilával az utánpótlássport.hu-n
Valamint az icehockey.hu is írt a táborról.
Szóval köszönünk mindent Nagy Attilának és Bálint Attilának az edzőknek, Évának, aki a srácoknak segített, ha mi szülők nem voltunk ott...
Sikeres szezont Nektek: Rómeó, Kende, Gergő, Dominik, Gellért, Roland, Áron és Kevin valamint a lövőjátékos srácoknak is, különösen Gábornak, akiről fent írtam ;-)
Jövőre veletek ugyanitt!
2011. augusztus 1., hétfő
Nimród
A névanalízis szerint a Nimród név magabiztosságot, önbizalmat és önállóságot adhat. A név viselői sokat gondolkodó emberek, könnyen állnak rá egy logikus gondolatmenetre, és követik azt a végkövetkeztetésig, még akkor is, ha az bonyolult és összetett. Kísérletező hajlamú, vállalkozó szellemű, vezető típusú egyéniségek. Nehezen viselik ha mások beleszólnak a vitáikba, pedig ezt ők maguk is gyakran teszik.
A név eredete bizonytalan, talán asszír. Jelentése: vadász. Névnapok: április 28-án, augusztus 1-jén vagy november 11-én, valamint Február 3 a református naptár szerint...
Mi ma ünnepeljük.
A magyar mondavilágban Nimród két fia Hunor és Magyar, akiket a csodaszarvas vezetett az új hazába, ide a Kárpát-medencébe.
"...Ennek előtte sok ezer esztendővel, messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem, Nimród volt a neve. Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali vitéznek, akiknek maradékai a hunok, és a magyarok. Amíg nagy legénnyé serdültek, együtt vadásztak édesapjukkal, majd hogy Nimród leöregedett, ketten kalandozták be hazájuk földjét: minden zegét-zugát ismerték annak. Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét: túlmenni az ország határán, hadd lássák mi van ott. Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel, s vadászgatás közben elkalandoztak messze, messze, az országuk határán túl... "
Benedek Elek nyomán
A név eredete bizonytalan, talán asszír. Jelentése: vadász. Névnapok: április 28-án, augusztus 1-jén vagy november 11-én, valamint Február 3 a református naptár szerint...
Mi ma ünnepeljük.
A magyar mondavilágban Nimród két fia Hunor és Magyar, akiket a csodaszarvas vezetett az új hazába, ide a Kárpát-medencébe.
"...Ennek előtte sok ezer esztendővel, messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem, Nimród volt a neve. Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali vitéznek, akiknek maradékai a hunok, és a magyarok. Amíg nagy legénnyé serdültek, együtt vadásztak édesapjukkal, majd hogy Nimród leöregedett, ketten kalandozták be hazájuk földjét: minden zegét-zugát ismerték annak. Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét: túlmenni az ország határán, hadd lássák mi van ott. Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel, s vadászgatás közben elkalandoztak messze, messze, az országuk határán túl... "
Benedek Elek nyomán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)