Mindent egy lapra?!

Az utóbbi pár napban a gutaütés kerülget, ha meghallom az iskola szót.
Nem, nem az ETKn van gond (oké, tanulni kell/ene/, meg összevadászni a rohadt orvosi vizsgálatokat)
Kevin ugye szeptembertől iskolás lesz. Azaz kellene lennie de kvára elegem van már az iskolakeresésből.
Ahova a csajok járnak, oda nem szívesen engedném, azaz végszükség eseti tervnek benne volt a pakliban. De pl éppen a minap mikor a suliban voltam a Férjem sms-ezett velem, hogy kerestek-e valamelyik telefonunkon nincs-e nem fogadott hívásom (mind a 2 telefon nálam volt, amit ismernek a suliban) ismét kissé elbizonytalanodtam. Lényeg az, hogy a férjem azért volt ideges, mert 2 gyerekmentő és egy rendőr autó állt a csajok sulija előtt, és aggódott a csajokért. Még pontosan nem tudjuk, hogy éppen mi történt de szerencsére nem a lányainkkal.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kinéztünk egy sulit a közelben, ami még pont abban a távban van, hogy könnyen elérhessem a sulit meg mindent.
Szépen el is kezdtünk járni az iskola-előkészítőre, ahogy javasolt a körzeten kívüli gyerekeknek (is). Ugyan is eddig az volt a szokás, hogy a körzeten kívüliek, akik járnak erre az iskolába hívogató mókára, azok előnyt élveznek a felvételnél. Mi több, eddig kb. mindenki be is került. Na de hála a 2005ös baby-boomnak, idén már kapásból jóval többen érdeklődtünk és jártunk el ezekre a foglalkozásokra, mint a befogadható létszám.
De sebaj, gondoltam, hogy az indoklásokat figyelembe véve majd előrébb kerülhetünk.
Azt szerettem volna, ha Kevin a suli sport osztályába jár, lévén elég sportos alkat, járnak úszni is, meg különben is sport-osztályban nem lenne csodabogár ha mondjuk a hoki miatt néha ki kellene maradnia. Ráadásul a suli azon a vonalon van, ahol a 96-os busz jár (az közvetlen az UTE csarnok előtt jár), így ha már Újpesten játszik és legalább U12-es tehát már 4. ben akkor már bent tartják a felszerelésüket és így mehetne egyedül edzésre (azaz abba a suliba jár egy csapattársa, valamint szeretne (szeretett volna?) járni egy másik is, tehát így 3an mehettek volna.
Csütörtökön volt az esedékes sulielőkészítő, ahol a körzeten kívülieket különhívták. Az igazgató asszony finoman bejelentette, hogy akik nem körzetesek, és nem jár ide nagytesójuk, nem halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy SNI-sek, azok első körben mindenképpen el lesznek utasítva. Oké ez kb sejthető is volt, de eddig kb. saját hatáskörben döntötték el, hogy a fent maradó helyekre kik kerülnek be.
Eddig. Ugyan is idén bejelentette a fenntartó (önkormányzat), hogy ezentúl szeretnék ők intézni ezt a nemes feladatot, ráadásul teljesen random módon, sorsolással. Minden egyes fellebbezést bele dobnak egy dobozba és kihúznak annyit, ahány hely van. És pont. Szarnak ezek arra, hogy ki járt például az előkészítőbe vagy ki az, aki aznap reggel vonszolta el magát a suliig először, de körzeten kívüli. Na és a hab a tortán, ha majd ki is húzzák a "kalapból" a gyerekem nevét, akkor sincs garantálva az, hogy majd a sportosztályba fog kerülni. 
Mindez amolyan játszótéri pletykák szerint, azért van ez így mert bizonyos iskolák az önkormányzatnál sírnak arról, hogy elhalásszák a körzetes gyerekeiket ahelyett, hogy valami rendfélét próbálnának teremteni a saját portáikon, hogy újra legyen bizadalma a szülőknek, hogy hozzájuk kerüljenek a gyerekek. 
Szóval most ott tartok, hogy baromira elegem van az egészből, és magamban tanakodom, hogy ússzak-e az árral szemben, tegyek-e fel mindent egy lapra és próbáljam meg a fellebbezést? De ha nem sikerül, akkor meg kulloghatunk vissza a körzetesbe, hogy bocs, szerintem szarok vagytok ebben-abban (persze vannak jó dolgok is, az sem vitatható, sok jó szakkörük van mondjuk és ha kivágnák a nyomorult szakiskolásokat még jó is lehetne), de máshova nem kerültünk be, itt meg alapból kevés a gyerek vegyétek már be a kölket... aztán meg ha be vannak fordulva mert nem eleve oda mentünk, annak ellenére, h a 2 csaj ide jár, akkor még tán el is utasítják a vakarcsot, mégis csak velencei a hivatalos lakcíme, ergo nem körzetesek ha szűken értelmezzük azokat a tetves paragrafusokat.
Szóval még nem döntöttem, csak őrlődöm. és ELEGEM VAN!!!

Dilemma a határokról

Nem Magyarország térképét szeretném újra rajzolni (bár ez nem lenne rossz ötlet)
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.

Mindenféle...

Na, úgy fest, hogy a bejegyzéseim "havilappá" ritkulnak... :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...


A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.


Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!


De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében). 
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el  tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte  (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is.... 
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...


Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz...  Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)

A hetedik...

Boldog új évet mindenkinek!
Kívánom, hogy Mindenkinek teljesüljön minden álma vágya amit 2012-re betervezett, remélem a fele sem jön be annak a sok rossznak, amit gazdaságilag beígértek nekünk...


A szilveszterünk kb. úgy telt mint a kisgyermekes családok jó részének, csendben nyugalomban, itthon a családdal... 
Apával beszélgettünk kint a konyhában még délután, hogy na vajon bejön-e a Maják jóslata, bár ő kételkedik, mert nincs olyan ember, aki évezredekkel előre ilyet megmondjon, eltaláljon stb. és különben is olyan mint paranormál különben sem létezik... Hát mondom B+ pont Te mondod?! Apánkról ugyan is tudni kell, hogy sokszor mond olyan dolgokat, ami később beigazolódik, fiatalabb korában többször is előfordult, hogy hirtelen haragból valakinek rosszat kívánt és pár héttel később baj érte az illetőt. A legemlékezetesebb ilyen, amikor katona volt és volt egy tiszt aki hazugnak titulálta, mert a családról kérdezték és ő közölte, h az anyja a nemzetbiztonságnál van, apja katona budaörsön, a menyasszonya (én) várandós (ezek ugye amolyan kibúvók is lehettek volna a kemény bánásmód alól, meg a hazatávozás is benne van ugye...) erre meglátott engem a pasas kb 2 hónapos terhes voltam a Fannival és az állandó hányásnak hála 10 kiló mínusz körül jártam... fiatal is voltam, életem legjobb formájában (megjegyzem apám előtt is titkolni tudtam a terhességem az 5. hónapig kb., szóval oké tényleg nehezen hihető volt), lényeg h pont ott voltam mondta is a pasas a páromnak, h hazug stb... erre a párom, h "dögöljön meg" rá 2 hétre mentem látogatni és kint volt a pasas (egyébként 40es egészséges csóka) gyászjelentése a falon :-O és ez csak egy volt a sok közül... Szóval apánknak gyakran van ilyen, meg olyasmi, hogy kicsúszik valami a száján, nem agyal stb, csak egyszer csak jön és az később beigazolódik. A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy régi munkatársa eltűnt és a legjobb haverja bent volt a cégnél, beszélgettek páran, h szegény Gáborral mi lehet, mondta a srác, hogy hát ő azt hallotta, h drogügyekbe keveredett és lelépett "némi" pénzzel, de szerinte már megtalálták... Erre a párom: Lófaszt te ölted meg! (megjegyzem haverok voltak, de nem ismerte annyira a srácot, szóval csak ismét kijött a száján), srác arcára fagyott a mosoly, majd mondta, h bazd+ a legjobb barátom együtt nőtünk fel, a tanúm volt a lagzin, nem gondolod?! Erre pár hónapra kiderült, hogy bizony a srác ölte meg, kegyetlenül feldarabolta elásta a virágoskertben potom 200ezer ft adósság miatt, ami az undorítóbb a srác folyamatosan járt a családhoz (vmilyen fokon rokonok is voltak), hogy támogassa őket lelkileg, h előkerül majd a gyerek épen egészségben...
Idén nyáron meg volt egy olyan akciója apának, hogy éjjel aludtunk, egyszer csak felpattant megfogta az ajtót és abban a pillanatban jött egy akkora huzat, hogy ha nem fogja az ajtót mind a 2 üveglap betörik ripityára... azóta sincs fogalmunk, hogy ez miképpen történhetett, miért kelt fel álmából, honnan az ihlet, h ezt meg kell fogni...
Ezek csak részletek, mondom sok ilyesmi dolog van körülötte, sokszor apró dolgokban és sajna a lottó 5ös számai nem jöttek még elő :-P
Na szóval beszélgetünk, belátja amit mondok, neki is vannak ilyen dolgai, eddig még nem jöttünk rá, hogy miért kapta, mi a feladata, de akkor miért ne lehetne, hogy másnak is jutott ilyen/hasonló? Persze természetesen nagyon nagyon remélem, hogy nincs igazuk a Majáknak, vagy ha mégis, akkor igaz az amit más "jósok" mondogatnak, hogy a Kárpátmedence megvéd minket...
Aztán a szilveszter este ment tovább, mindegyik gyerkőc fent maradhatott, Nimród imádta a tűzijátékokat, amiből láthatott is eleget hála a szomszédságnak, akik gyakorlatilag sötétedéstől virradatig nyomták...
Közeledett az éjfél, gondoltuk előkészítünk a gyerekpezsgőhöz. Én szentül emlékszem, hogy 6 poharat hoztam be (egy körben úgyhogy komolyan kiszámoltam stb), Apánk pedig egyet sem, legalább is nem emlékszik... Ám amikor kitöltötte a pezsgőt 7 pohárba töltött (csodálkozott is, hogy nem elég)
Vajon kié lehetett a hetedik pohár?
-Egy jövevényé? Nem lenne most (még) jó de remélem egy kisbaba és nem pl anyós költözik majd hozzánk 2012ben :-D
- Vagy esetleg itt volt velünk Valaki, aki már fizikailag nem lehetett itt és ha igen akkor vajon ki?
Nem tudjuk, talán idén majd kiderül....


Az újévünk első napja jól telt dél körül kimentünk egy hatalmasat sétálni (10km) a budai hegyekbe Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy volt a séta táv, nagyon szeretem a tájat és mindent. A lábam is bírta (meg sem kottyant) Kitti ízületei kicsit fájtak estére. Nimród is csak az utolsó párszáz méteren kezdett sztrájkolni. Apánkat a megérzése cserben hagyta, a többszöri kérésem ellenére is kimentünk a mező melletti (nem turista jelzéses) útra, ahol akkora sár volt... és ahol apánk jól el is csúszott :-D csupa sár lett a gatyája, a kabátja, törölgethettük ezerrel, több-kevesebb sikerrel :-D De összességében mégis mindenki jól érezte magát...
Hazafelé a buszon egy bácsi fűzte a csaját, olyan szöveggel, hogy komolyan besírtam ő az atlantiszról jött 10ezer éves meg látja a szellemeket a gonoszt... (oké épp fent taglaltuk, h akár hihető a természet feletti, de lehet nem véletlen a lipót előtt ment a busz :-D), aztán átszálltunk az 50es buszra, bánom, h nem volt pofám fotózni, kívül belül díszítve volt, kívül egy csomó fenyőgirland volt ráragasztva meg a visszapillantóra tekerve, belül is szilveszteri díszítés volt... :-) egy nő a hátsó ülésen amolyan átszellemült, de nem részeg vigyorral kívánt mindenkinek Boldog új évet, aki elhaladt mellette... a nemlétező angoltudásommal segítettem egy külföldi párnak, hogyan juthatnak fel a várba...
Szóval tényleg jó napunk volt tegnap, remélem igaz a mondás az újév első napjáról és az adott év hangulatáról...

kis ez is, az is zanzásítva, mert ezer éve nem blogoltam... :-P

Azt hiszem időrendben kb. visszafelé fogok haladni...
Szóval kezdem a karácsonnyal :-)
Idén is jól teltek az ünnepek, bár nem volt valami gazdag, bevallom nálunk nem is erről szól.
Ellenben gyerekkorom tragikomédiás emlékeivel ellentétben még egy fél hangos szó sem hangzott el köztünk, tényleg a béke és a szeretet ünnepe volt nálunk. (anno gyerekkoromban a szenteste, azaz szentnap kb a vitákkal ment el, miszerint jó a fa vs. ronda görbe, miért ezt választottad, nem igaz, hogy nem megy a talpába, hagyjálmá' gyere kóstold már meg mi hiányzik a kajából, mért kötözted ilyen hosszú cérnával a szaloncukrot, nem igaz, hogy nem vetted észre, hogy kiégtek az égők, menjünk vagy ne menjünk az éjféli misére útközben betérjünk-e a família tagokhoz régi szokás szerint, útközben persze jól bekarmolva a felhalmozott nagy családi tartalék beszittyózása folyamán és az átlag bő félórás séta helyett vagy 3 órás túrák voltak, megdobva némi süti-áradattal... meg volt: ezek a büdös kölkök már megint kikutatták már rég az ajándékokat..., de ennyit a visszaemlékezésről :-D, gondolom a szituáció mindenki szeme előtt ott van...
Szóval ott van a régi "példa" az ember szeme előtt, hogy milyen ne legyen a dolog...
Ezeket kiküszöbölendő nekünk eleve mű fenyőnk van, én seperc alatt fel tudom állítani és még görbe sem lesz, sőt az sem fordulhat elő, hogy kibontás után kiderül, hogy hiányos a közepe vagy ilyesmi. Az évek során felhalmoztunk annyi díszt (3 színben ezüst-kék-narancs(?) ), hogy bőven van a fán dísz, nem kell kipótolni a lukakat szaloncukorral, tehát nem is teszünk a fára szaloncukrot, ebből kifolyólag nem kell senkinek kötözni és a kicsik sem rántják le a fenyőt némi csokoládé reményében. Szóval az elsődleges vitaforrás kiküszöbölve...
Mivel Kevin hokicsapata 24.-én reggel mindig rendez ilyen családi hoki-mókát amiből nem akartam kihagyni a gyereket, plusz mivel én nem mehetek jégre, így a Fanni helyettesített engem és ő régen ki szerette volna próbálni a jégkorongot. Így viszont bő 3 óra mínuszban voltam a szent-napi teendőimmel. Viszont kivételesen előre látó voltam és 23.-án  este megcsináltam pár dolgot, mint pl francia és krumplisaláta sült husi, meg pár tekercs piskóta, amit úgy este 9 magasságában dobtunk össze a csajokkal, ők ezt élvezték a legjobban :-)
Mivel Apa dolgozott még 24.-én reggel ezért 5-kor keltünk családilag (na jó a fiúk nem), Kitti ment dolgozni Apával, Fanni pedig nekem segített a fenyővel... Bár a díszítés végére már a fiúk is felkeltek, így is gyorsan, könnyen ment... aztán meg indulhattunk is a jégpályára. Az öltöztetés nem ment annyira simán, mert a Fanni szokásához híven mindenért nyavalygott, nem akart védő-szerelést venni, én meg nem voltam hajlandó anélkül felengedni, közben öltöztettem a Kevint és szemmel tartottam Nimit... aki különösen meg volt zakkanva, ugyan is pár nappal korábban megbeszéltem Barnával, hogy a családi ramazuri után felviszi a tökmagot a jégre, hogy végre kipróbálhassa a korcsolyázást, amiről egészen addig azt gondolta, hogy nagyon nagyon könnyű :-P
Nagyon jó móka volt, mindenki hozott finom sütiket, sok szülő is ráment a jégre (az egyik jól el is találta a gyerekem térdét, ami azóta is lila :-( ) Fanninak is tetszett, néha még a korongot is eltalálta, bár a kicsi Beni tök cuki volt, mert nem tudta, hogy a felnőttekkel van a Fanni, hisz "engem helyettesített" ugye... Egyszer csak megállt a Fanni előtt és így szólt: "lehet, hogy az elején nem mondtam, de MI A MÁSZIK KAPUSZRA LÖVÜNK!!!" azt hittem betojok a nevetéstől :-D, de elmagyaráztuk neki, hogy a Fanni a nagyokkal van (az ő 8 éves tesója a kicsikkel volt, gondolom azt hitte a Kevinékkel is ez a helyzet) :-)
Mikor véget ért a "meccs" volt csapatfotó a jégen, mi is rámentünk Nimróddal, persze cipőben... már akkor érezte, hogy ez bizony csúszik :-D, de nem adta fel. addig nyúzott még kértem neki egy korit (27-est) és felvittük... én csizmában, ő koriban... hát, eléggé bizonytalanul pakolgatta a lábát :-), majd jött Barna és vitte egy kört amolyan oktatás-szerű módon. Mutatta Neki, hogy pakolja a kis lábát, meg tartsa ki a kezét, mert a repülő is azért nem esik le, mert szárnya van :-D egész ügyes volt a mütyűr, csak egyszer esett el (na mert jól fogtuk ugye), nagyon tetszett neki, de belátta, hogy hát ő mégsem tud MÉG korizni, de ami késik nem múlik... majd viszem még jégre, meg ősszel majd kezdi az ovi korit is Barnával és Attilával.
Mire a pályáról haza értünk Apáék már itthon voltak, rendet tettek, porszívóztak... így ebéd után le tudtunk pihenni, még mielőtt Tündiék (Kevin keresztanyjáék) megérkeztek, így a srácok sem voltak zizik estére...
A Kereszt-családdal jól elkarácsonyoztunk, volt ajándékozás meg minden, a kicsik szokás szerint tüneményesek voltak, nagyon szeretik egymást (Panka és Nimród) és bár néha egy kicsit tönkre tették a nagyok aktuális játszását azért jól elvoltak. Tündi istenien finom sütiket is hozott, ami fogyott is rendesen (ő nagyon profi az ilyesmi készítésében ellentétben velem, nekem se érzékem, se türelmem...)
És "kölcsön ajándékot is hoztak" mert sajnos aznap délelőtt a héten már másodjára megdöglött a winchester a nagy laptopomon (most viszi majd vissza Apa a szerelőhöz, hogy azért a -nekünk-sok pénzért bizony többet vártunk 2 napi működésért...!!!) Szóval kölcsönadták az ő mini netbookjukat, amit nem használnak sokat amúgy sem, nekünk viszont most az egyetlen internetforrásunk. Ezer hála érte!!!!
Mikor Ők haza indultak, akkor kezdtük a mi kis karácsonyunkat, megkapták a gyerkőcök az ajándékaikat (Fanni egy iPhone3ast, Kitti egy Nokia C5-03ast, Kevin egy testvédőt a hokihoz, meg egy Jáva építőt, mert azt nagyon szeretett volna, Nimród meg egy szövegelős Manny mestert, egy ilyen pakold meg Timmy-t társast, meg egy Anna Peti Gergő könyvet, a Gergő-könyvet... Nagyon örült neki :-)
Szóval mint írtam nem volt nagy karácsony, de nem is vettünk fel hiteleket, nem lökdösődtünk sehol az akciós plazmáért... Viszont nem kell messzire menni, hogy lássuk bizonyos szemszögből ez nem kevés. (elég csak azt a sort nézni, akik a Blahán álltak sorba némi meleg ételért, sajnos nem csak hajléktalanok, és nem is csak felnőttek... mi meg itthon ülünk a tiszta meleg lakásban, jókat kajálunk, beszélgetünk játszunk... Szóval ugye minden relatív. Lényeg, hogy valóban békés nyugodt három nap volt, vasárnap Velencén voltunk a szüleimnél, hétfőn itthon. Végül is erről szól a karácsony, a szeretetről, a családról "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3.16)
Nimródot varázsolta el leginkább a csoda, csak úgy mint Mikuláskor, Neki jó, Ő még hiszi a mesét, a szépet a csodát.
Kb. ennyit a karácsonyról :-)


Pár mondat a suliról: az idei vizsgaidőszakból már csak kettő vizsga van. Bár úgy terveztem, hogy három lesz, lévén, hogy a klinikai vizsgára (gyógyszertan+belgyógyászat) nem készültem, mert csúnya rémhír kapott szárnyra, miszerint 30 kérdéses vizsga lesz, 4 válasszal, de nincs megadva, hogy melyikre hány helyes válasz van de csak akkor ér pontot ha a helyes válaszokat mindet és csak azt karikázol... Szóval mondom a fene sem cseszi el ezzel a karácsony előtti heteket a non-stop tanulás stressz meg effélék. A vizsga 20-án volt, még mondtam is a vizsga előtt a csajoknak, hogy ha idén jó voltam, akkor karácsonyra azt kapom, hogy sima hagyományos kilogikázható teszt lesz... Amikor beültünk és megkaptuk a lapokat láttam, hogy "ez-az!!" totó és logika segítségével x-elgettem (na jó 5 kérdésre kaptam tuti -padalatti-sugallatot jobbról :-P) lényeg, hogy rá két napra nézem a neptunt és láttam, hogy 2est kaptam :-D persze, ha készülök jobb jegy lett volna, az tuti és jobban mutatna az eddigi 4-es 5-ös mellett, de egyrészt jó érzéssel töltött el, hogy min. 60%osra teljesítettem kút főből a dolgot, másrészt nem kell erre most időt pocsékolnom :-D


A másik igazán említésre méltó dolog a Kevin és a hoki dolgai :-)
Túl vagyunk már néhány meccsen, egész ügyes a csapat a fiam is alakul... Jókat játszanak és ősszel mind a 2 meccsen elverték a Fradit, nem úgy mint tegnap az UTE (volt szerencsénk kint lenni a gyerekkel, mondjuk, hogy jó meccs volt, bár még a laikus szememmel is volt kivetni való a játékban, volt kis bunyó a pályán, meg szájkarate a lelátón de semmi komoly, már az ilyesmi sem a régi :-D azért nem ültünk túl közel, nehogy valami csúnya rendőr elgázosítson minket véletlenül)
A legutóbbi meccsre busszal mentek a gyerekek (kisbusz) mi meg kocsival. Jó buli volt Győrig, bár kis híján elkéstek, hiszen a buszsofőr nem mehet gyorsan (tachográf) és nem is akart (mégis csak 12 gyereket vitt)
Nagyon jó volt a játék is és a vendéglátás is. Mindenki kedves volt, jó nagy asztalokat raktak meg nekünk szendvicsekkel, teával, forraltborral... a rolbájukat imádtam, olyan hangja van, mint a motorvonatnak Hűvösvölgyben, az emberek, akik a jeget csinálták kedvesek voltak beszélgetősek, mosolygósak... Nem sértésként, hanem épp ellenkezőleg, az az igazi vidéki vendéglátás volt :-)
Pénteken óévkupa lesz Újpesten, 8.-án pedig Szombathelyre megyünk :-)

Hozd el anyádat is!!!

Körülbelül ez a gondolat jutott eszembe, amikor szóltak, hogy a gyerekek bemutató mérkőzésen vesznek részt a felnőtt UTE múltheti hazai meccsein... (oké az "anyád" nem csak ebben a kontextusban jutott eszembe a hétvége folyamán)

A mérkőzések pénteken és vasárnap este 6 után kezdődtek és a srácaink az első harmad utáni szünetben (természetesen miután végzett a rolba) játszottak 5(!) percet, megjegyzem nagyon ügyesen (a Steua kapus nagyon kedves volt, mind a 4 kapuspalántát megdicsérte a gyerekem állítása szerint igaz enyhe akcentussal, ami nagyon kedves dolog, sokat jelent egy 6évesnek, ha egy olyan ember dicséri, akinek a mamutja akkora, mint a gyerek maga, a Rio de Miskolciak nem tették, hangsúlyozom állítólag, hisz nem lehettem ott a kispadon...)
Szóval a megjelenés, pláne a kapusnak "kötelező", cserébe 1 gyerekkel egy felnőtt ingyen megnézheti a meccset.
Szerintem hibás döntés, valami olyan kéne, hogy egy gyerek hozza el az összes szomszédot meg havert is, mert gyalázat az a pangás ami a lelátón van.
Na nem mintha a csapat megérdemelné, hogy akárki is kiüljön a lelátóra...
Oké, kis túlzással a pénteki meccs még élvezhető is volt, 2:5ről szépen feljöttek 5:6-ra, de még az én avatatlan szemem is látott egy-egy csúnya gólt aminek be sem kellett volna menni, ha csak kicsit is figyel a kapus :-(
A fiam még várta a csodát, remélte, hogy majd a vasárnapi... Kac-kac, ha a tabellán egyel felettünk álló csapattal nem sikerült, várható volt, hogy a második helyért jövő csapattal sem fog, de a remény hal meg utoljára...
Hát a tegnapi meccs gyakorlatilag gyalázat volt, mind a csapat teljesítménye, mind a bírói oldal  utóbbiak kaptak is hideget-meleget attól a maroknyi szurkolótól, akit érdekelt a meccs. Éppen azt beszéltük, hogy lesz mit magyarázni az oviban, suliban, hogy azokat a cifrákat hol tanulta a gyerek :-D Kevin maradt volna végig, de Apa is velünk volt, akiből kitört egykori szurkolói vére és közölte: az eredményre, játékra való tekintettel tüntetőleg hagyjuk el a csarnokot :-D, így csak a második harmadig maradtunk. Nimródot dicséret illeti, hogy egyeltán eddig is bírta, mert míg a Kevin képes végig ülni a 3x 20 percet (csak ha hokiról van szó :-P ) kisebbik csemeténkre nem jellemző.
A nap "jó híre" a következő volt: vasárnap 8kor edzőmeccs, szintén a Megyerin... annyira várom :-D

És itt a már megszokott mondásomat kell idéznem:
A hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj :-) (de a gyerekért MINDENT!!!)

Iskolaérés hokival...

Csillától kaptam az ihletet, hogy Kevint specifikusabban figyeljem, kérdezgessem.
Szerencsére nagyjából mindenben megfelelt az én szakképzelteln felmérésemnek.
Persze enyhe félelemmel indultunk neki 1-1 témának, de a gyerekem szerencsére kellemes meglepetést okozott. Számolni már régóta elszámol százig, kisebb összeadásokat és kivonásokat már tud (de azt inkább ilyen 10es számkörben), érti a különbséget a zöldség-gyümölcs között, a testsémájával tisztában van, térben és időben orientált (bár néha "számolja" a napokat az ujján) ismeri az évszakokat. Az én nevemet néha keveri, a lánykori mögé teszi a "né"t csóri gyerek issza a levét a hosszú nevemnek :-P, színeket ismeri, felismerhető alakokat rajzol (na jó nem lesz a következő Munkácsy, de ez van)
Valamint a minap volt konzultáció a logopédusnál, Kevin tavaly óta jár, az utolsó találkozáskor még az r betűt nem tudta kimondani, a nyáron egyik pillanatról a másikra kimondta... Szóval a logopédus néni nagyon nagyon elégedett volt vele, épp a találkozásunk előtt íratott a srácokkal ilyen iskolaérettségi feladtlapot (még a nem hivatalosat) és a Vakarcs nagyon ügyes volt, felismerte a logikai sorrendeket és mindent, egyedül az auditiv feladatoknál van kis gondja, egy-két hasonló hangot kever (sajnos nem kaptam tippet itthon hogy tudom fejleszteni), viszont nagyon jó könyvet kért dolgozni (Lexi iskolás lesz), és ezt szoktuk itthon is nézegetni... Szóval a logopédus néni szerint a gyerek nagyon jól halad, lehet nem is kell egész évben járnia.
Aminek én azért nem örülök, mert bár végre "tiszta nagycsoport" vagyunk, sajnos nem nagyon foglalkoznak a srácokkal, mint "felkészítés", kerek perec kimondták, hogy ha erre van igényünk, oldjuk meg magunk. Szóval így ajándék az a heti 1 foglalkozás, amit végig koncentrál a gyerek.. S ha már koncentráció: a gyerek nagyon sokat fejlődött ebben is a logopédus szerint. Erre pedig feltettem a kérdésemet, ami egy ideje ott motoszkált bennem: "Jól gondolom-e azt, hogy a hoki javított ekkorát a gyerekemen?" és a válasz: IGEN nagyon valószínű.
Miért is gondolom ezt? Heti három óra jeges edzés, koncentráció, figyelik az utasításokat, ismerniük és alkalmazniuk kell a jobb-bal fogalmát, guggolni, felállni, mind ezt a korcsolyában, néha büntiből még bukfenc is bár ebből Kevin kimarad, mert jó (na jó nem is, csak abban a szerelésben lehetetlen ami a kapusnak van)
Minderre rájön az, hogy heti egyszer van száraz edzés is egy "speciális" tornateremben (metodikai központ), direkt hokisokra tervezve, rengeteg dolgot csinálnak ott is abban a másfél órában, több TSM-torna szerű mozdulatot, gyakorlatot véltem felfedezni (pl ilyen levegővel teli fél gömb, amin mondjuk fél lábon kell egyensúlyozni és minden efféle)
Szóval ezek nagyon hasznos dolgok egy fejlődő kis elmének, szerintem.
Az első és legfontosabb amit mi a hokitól kaptunk: IDŐ. Mivel Apánknak "enyhe tömegiszonya van" és mi egy bevásárló központ közepén játszunk, így én viszem a gyereket edzésre, rengeteg időnk van beszélgetni. Mindenfélékről, a napunkról, az időjárásról, a körülöttünk levő dolgokról és az autókról, ugyan is ez az új favorit. Az autók, márkajelzéseik (szerintem a legjobb memória fejlesztők egyike), a menő kocsikról, amiben a kerület bővelkedik, van Űrdongó imitáló Camaró, ilyen-olyan porsche, Mustang kabrió, és minden hasonló csoda... Egyik másik kiejtése már önmagában jó kis nyelvtorna a gyereknek :-)
Nekünk pedig nagy szerencsénk van, hogy szereti is, amit csinál. Egyetlen egy baj van: nem tud veszíteni :-(
Legutóbb vasárnap volt meccsünk a jégpalotában, rengeteg csapat volt, a centerpálya 3 részre volt osztva, és mindegyiken folyt a küzdelem (persze tét nélkül, mert ugye ebben a korosztályban nincs győztes/vesztes...) szóval minden csapat 3-3 meccset játszott, igyekeztek úgy összerakni a csapatokat, hogy egy szinten legyenek az ellenfelek, elsőnek 2:0ra "verték"  vasast, majd 5 vagy 6:0-ra a fradit (itt voltam a legboldogabb :-P ), majd 0 perc pihenő után jött az mtk, bár a fiam hatalmasakat védett, olyan mozdulatai voltak, hogy még az ellenfél és egyéb csapatok szüleinek is tátva maradt a szája és minden oldalról csíptem el csodálkozó beszélgetés töredékeket, amiben egyértelműen felismerhető volt a "Kevin" (ugye a hátán ott a neve :-).. DE mivel a srácok elfáradtak, a másik csapatnak jobbnak bizonyult az állóképessége, a meccs java, főleg a végén a gyerek kapuja körül zajlott... így "vesztettek". A gyerekem sírva jött le a pályáról. Pedig mindenki dicsérte, vad idegen edzők jöttek oda hozzá és veregették vállon... mégis percekig vigasztalhatatlan volt. Hiába mondtuk, hogy 1.: nem számít az eredmény, 2.: akkor is kiemelkedő volt és még sorolhatnám...
Pedig még tegnap is az UTE pályán volt 2 szülő a hátunk mögött a büfében, akik mutogattak rá (mezben volt), hogy "Ő volt az..."
S, ha már tegnap: felnőtt UTE-Steua (bukarest) meccs volt, melynek az első szünetében a gyerekek játszottak (vagy 5percet), állítólag amikor jöttek le a vendégek kispadjánál a steua kapus azt mondta ügyes volt (gondolom minden gyereknek ezt mondta :-P, ugyan is a gyerek kapujához alig mentek nem nagyon tudta megvillogtatni a benne szunnyadó tehetséget) utána ott maradtunk meccsen, ahol 5:6ra kikapott az Újpest... mondani sem kell, megint elszontyolodott...
Holnap Újpest-Miskolc lesz és mennünk kell :-P

Száz szónak is egy a vége: szerintem jövő szeptemberre nagyon érett lesz a fiam iskolaügyileg, remélem