2013. február 10., vasárnap

The winer is: Pólus Pingvinek! :-)




video


A dologhoz tartozik, hogy Kevin korosztályában (szupermini) a tornákon nincs helyezés, mi több eredmény sincs, maximum mi szülők számoljuk a gólokat :-)
A mai torna ezért volt más, persze mi ezt nem is tudtuk a meccsek alatt. 4 meccset játszottunk, ebből mind a négyszer nyertek a gyerekek. Igaz ami igaz, míg az első 3 könnyű meccs volt, jól elhúztak a mieink, Kevinnek alig volt dolga, addig az utolsó meccsen nem tagadom, hogy igencsak egyenlő volt a küzdelem végig, ők is 3 meccset nyertek előttünk és mi is 3-at. Végül is megbeszéltük az egyik jászberényi anyukával, hogy egy döntetlenben is kiegyeznénk :-D, de az utolsó cserében megszereztük a győztes gólt.
A torna végén a Műjég nagy jegén volt az eredmény hirdetés (éppen zajlott egy rendezvény, aminek egyik műsorszáma volt az eredményhirdetés), ekkor láttuk, hogy az asztalon különböznek a serlegek és elkezdték visszafelé sorolni a harmadik helyezettől a csapatokat. Elérkeztek az elsőhöz és Kevinnek adták át a kupát, hát csak azért nem bőgtem el magamat, mert féltem, hogy az arcomra fagy az eső :-D
Ugyan is ez egy nyílt pályás torna volt és tegnap óta szakadatlanul esik a hó elég erős intenzitással. A rolba próbált megküzdeni vele, de nem sokkal az után, hogy lement a jégről a hó lett az úr a hoki-pályán.
Alul egy kis videó van, az utolsó meccsből (a rolba után a harmadik meccs), adok egy kis segítséget az a fekete, ami időnként kibukkanik a hóból, na az a korong... S


video

2013. január 23., szerda

Bizonyítványok

Hamar ide ért a félév vége, pedig mintha tegnap kezdődött volna a suli a gyerekeknek.
Kevin bizonyítványával kezdem, mégis csak Ő az elsős
Mivel akkoriban éppen a blog-hanyagolás fázisában voltam ezért pár dolgot a kezdetekről:
Első nap már nagy izgalommal kezdtünk, mondanám, ha nem csak én paráztam volna ettől ez egésztől.
Kevin kb le sem tojta azt a macerát, mint évnyitó, meg első napok. ennek több oka is van biztos, de én csak kettőt emelnék ki. Egyrészt ugye nem volt neki semmi idegen ebben az egész iskolásdiban, a tesói révén már ismer mindent ugye itt sok családi rendezvény (farsang, gála stb), másrészt az egyik ovis cimbije is az osztályába jár, így nem érezte annyira idegennek a dolgot, pláne, hogy Kitti alsós osztályfőnökét kapta meg.
Igen ám, csak amit én itt most felsoroltam az lett a nagy előnyből a kisebb gáz. Ugyan is a gyerekem elfelejtett bepánikolni, nem volt sírás meg "para" ebből adódóan elkezdett ugye lazán bandázni az osztályban és ugye kikkel, ha nem a "nem annyira jó" gyerekekkel. Szóval sok gondunk volt a magatartásával. Amit alig akar elhinni bárki is, aki ismeri a gyereket (pl hokis-társak szülei...). Nem is ragozom nem szép történetek, persze nem is annyira csúnyák apró csínyek, amit rendes gyerekek minimum másodiktól csinálnak
DE mindezek ellenére nagyon nagyon jól tanul, gyorsan halad. A tegnapi szülőin mondta Aranka néni, hogy ha nem lennének ezek a magatartás dolgok, akkor bizony kitűnő lenne a gyerek. A félévi bizonyítványába be is van írva dicséret irodalomból és matematikából. Valamint amikor megkapta a tájékoztatót, akkor kiemelték, hogy még egy órát sem hiányzott :-)
Mint már nyáron is írtam asszem, szépen fokozatosan elkezdett megtanulni olvasni egyedül (na jó felismerte a betűket), amint elkezdődött a suli azonnal megértette, hogy mi a kulcsa az összeolvasásnak, így még a többiek ismerkedtek csak a betűk első pár darabjával Kevin szépen megtanult olvasni. Matekból is extra feladatokat kell neki adni, mert annyira hamar végezne különben, hogy rengeteg ideje maradna rosszalkodni.
Szóval egyértelműen leszögezhetem, hogy Kevin abszolút jól teljesít a suliban. Szerencsére házit is ritkán hoz haza, mindent meg csinál a napköziben, így bőven van időnk energiánk edzésekre menni, nem megy a suli rovására, pedig szépen be van idén is táblázva: hétfőn jeges edzés, kedden úszás, szerdán metodika (jégkorongosoknak kifejlesztett "tornateremben" száraz edzés), csütörtökön és pénteken jeges edzés, hétvégén néha meccs, vagy egyéb programok, most szombaton pl a Téli sportágválasztón voltunk képviselni egy kicsit a hoki utánpótlást és a csapatot. Ha éppen nincs semmi hétvégén, akkor azért olvastatom kicsit, meg gyakorolja a betűket is, nem árthat.

Kitti
Igazából vele vagyok a legelégedettebb, idén nincs egy hármas sem a féléviben, az átlaga 4,6-os. Amiért igazán büszke vagyok az az, hogy tett is érte rendesen. Nem benyalással, hanem tanulással. Hihetetlen, hogy 11 évesen belátja a saját gyengeségeit és azokon változtatni akar, képes. Így nem egyszer volt, hogy tudta, hogy valamiből még tanulnia kell, akkor felkelt akár hajnali 4 kor és nekiállt. Mert rájött, hogy akkor tud igazán tanulni. Este nyüzsi van itthon, mire csend van, addigra már fáradt a feje, így időben lefekszik és felkel négykor, kimegy a konyhába és tanul. Kicsit tartott a felsőtől, hogy majd milyen nehéz lesz, de eddig minden oké
Fanni
Nem véletlen hagytam őt utoljára... Tudna ő, ha akarna, de nem annyira akar. Igazi kis kamasz, nagyon nehéz vele ilyen téren. Hiába 3,77 az átlaga. A matek, a töri, a nyelvtan az bizony 2es neki és nagyon bosszant, mert nem hülye. De nem érti meg, hogy ez fontos lenne, főleg hatodikban. Szerintem jöcőre nagyon meg fogja ütni a bokáját, ha bejön a fizika, a biosz, föci, kémia (amúgy nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem úgy rémlik, hogy a biosz és föci anno vagy 5. ben kezdődött, a fizika meg hatodikban, nem?)
Folyamatosan hisztizik, hogy bezzeg a Kevin bezzeg a Kitti... de ő nem tesz semmit.
mégis engedem táncra (ami szerintem veszett hülyeség, amolyan frenchsize rendszerben működő táncsuli, sok iskolában vannak jelen, csinálnak maguknak "versenyeket", te meg fizesd a tagdíjat, a belépőket a versenyekre mind a gyereknek aki versenyzik, mind magadnak, ha látni akarod. Vegyél egyen pólót, valami tagsági füzetet, meg bele matricákat (csak akkor indulhat a versenyen a gyerek) szóval inkább a lehúzást jelenti nekem , mint a heti két táncórát)

Szóval itt tartunk most.

2013. január 13., vasárnap

Lila-Fehér

A Történet nagyon nagyon régen kezdődött...
Valahogy én világ életemben mániákusan mentem szembe a tömeggel bizonyos dolgokban... Így alakulhatott ki az, hogy kamasz koromban még a környezetemben mindenki (legalábbis a legtöbben) divat fradisták voltak én UTE szimpatizáns, konkrétan nem voltam soha nagy foci drukker, max néha tudtam pár játékos nevét és pár egyszerűbb szabályt, na meg jó néhány szitkot, amit hol a bíróra hol a zöldekre lehetett mondani, igazából nem tagadom annak a feelingje tetszett, hogy "ellene drukkoltam a népnek" egy-egy meccsen. A véletlen úgy hozta, hogy a szakmunkás suliban volt még 2-3 emberke, aki szintén Lila volt, egyikük akkoriban kezdett meccsekre is járni.
Aztán jött egy még nagyobb véletlen 2000 húsvétján: Bár én azon a vasárnapon ügyeletes voltam a suli állattartó-telepén (ott sajnos tombolt a fiatalkorúak kizsákmányolása munka terén :-D ) és ugyan fáradt voltam, de amikor hazaértem egy alapos tusolás után úgy döntöttem ideje elvernem azt a pénzt, amit a nyuszi hozott, hisz már vagy 12 órája meg volt ;-) így erőt vettem magamon és elindultam kicsit bulizni, persze komolyan mondom (írom), tényleg sokszor gondoltam át menjek-e vagy sem. A "véletlen" az igent hozta.
Majd jött egy másik véletlen: egy helyen kötöttem ki azzal az osztálytársammal, aki a meccsekre is járt, plusz néhány Lila haverjával, az egyikkel kölcsönösen szimpatikusak lettünk egymásnak... Nem ragozom tovább: a mai napig Ő a Párom, azaz már hivatalosabban megszólítva a Férjem
Természetesen kisebb-nagyobb intenzitással maradt a lila-fehér csapat a kedvencek közt, bár Apa futballhuligánból igen csak leszelídült hétköznapi család-apává, aki csak néha néha ment ki, ha a becsület megkövetelte (azt nem részletezem, hogy a 2006os "zavargásoknak" hála sok zöld "ellenségből" barát lett, így sokszor azért sem ment bele egy-egy balhéba onnantól)
Aztán ismételten jött a jó öreg véletlen és Kevin elkezdett jégkorongozni. Bár már előtte is gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha valamelyik gyerekünk UTE színekben sportolna, az eszembe sem jutott, hogy előbb-utóbb tényleg megvalósul ez a dolog. Ugyanis a kedves Véletlen úgy rendelte, hogy a Kevin hoki-csapata a Pólus Pingvinek az Újpest nevelőegyesülete (így Kevin 2013 májusától hivatalosan is Lila-Fehér kapus lesz)

Ráadásul mostanában egyel több oka van a Törpének örülni az Újpesttel kapcsolatban, kedvenc U18-as válogatott csajszi (Horváth Tifani) is átigazolt ide a hugaival, így tavasztól egy naagy bandába fog járni azokkal akikre igazán felnéz (Márk, Tifi, Joci...)
Szóval azóta Kevin és én gyakran járunk Újpest meccsre, amióta hokizik ki nem hagynánk egy UTE-fradit sem :-)
Nem tagadom a hoki nekem is egyre nagyobb "szerelmem", így Kevinnel együtt tanulgatjuk a szabályokat, szidjuk a zebrákat, szinte mindegyik srácnak tudjuk a nevét is, Kevin kedvence ugye egyértelműen Hajek Márk, de a másik kapust Jocit is bírja (hiszen ugye kollégák vele is)... Imádom, amikor hazafelé megbeszéljük a meccsen történteket és mindenkit szinte a keresztnevén emleget, pl egyszer: "Jé, ezen a meccsen a Benjit csak kétszer állították ki!" -mondta csodálkozva :-D


A Márktól kapott mezben éppen nagyon keményen néz egy meccs szünetében :-D


Az Újpest mezzel alszik...

DE bevallom én is gyakran veszek magamnak hasonlókat:


Szóval igen a véletlenek és a lila-fehér nagyban befolyásolják az életemet/életünket :-)

Hogy miért is jutott eszembe ez a poszt?
Finoman szólva a Fanni és a Kevin "rivalizálnak", néha már már igen csak nem kompatibilisek, így most a Fanni abban a periódusban van, hogy amit a Kevin szeret, azt Ő zsigerből és válogatás nélkül utálja :-D
Tegnap este a Fanni beindult a fürdőbe fogat mosni, majd azzal a lendülettel ki is vágódott a fürdőszobából. Kezében a fogkrémes tubus és kiabál:
"Ez most komoly?! Lila-fehér fogkrém?! Mégis kinek az ötlete volt ilyet venni?!" kiabálta olyan hangsúllyal, mintha valaki minimum leborotválta volna a haját álmában :-D
Ráadásul esküszöm: nem Kevin és én vettük, apa hozta a boltból, gondolom nem a színe miatt.
Mindenesetre jót nevettem rajta :-)

2013. január 7., hétfő

B.Ú.É.K. vagy mi

Először is szeretnék én is mindenkinek minden jót kívánni erre a 2013-as esztendőre!
Igazából vagy fél éve nem írtam (ami nem jelenti azt, hogy közben nem jártam erre a Többiek blogljait olvasni)
Sok piszkozat is van itt lementve de ezeknek a java nem ér annyit, hogy most befejezzem és felposztoljam ide, finoman szólva aktualitásukat vesztették mondjuk.
Igazából nem köntörfalazom egyrészt baromi lusta is vagyok, ha gép elé kerülök, akkor max "tompulni" van energiám, másrészt kicsit zsúfoltak tudnak lenni a mindennapok, ha a gyereket átlag heti 5x kell vinni edzésre,    na meg mellette ott van még három másik csemete az ügyes bajos dolgaikkal, meg nekem a suli, megspékelve a gyakorlattal, amivel kapcsolatban egyébként annyira vegyes tapasztalataim vannak, de leírni nem akarom sem a gyomorforgató (nem a szüléssel kapcsolatos, inkább emberekkel, emberi hozzáállással) dolgokat, mert még a végén beperelnek, ha kiteregetem a szennyest, sem a csodás részével kapcsolatban, mert sok történet lenne belőle és elmenne a blog egy szüléses/terhességes beszámolós oldallá, ami meg van fent a neten dögivel :-D
Már annyiszor megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit :-P de azért ebben az évben igyekszem egy kicsit összekapni magamat blog ügyileg (is) és igyekszem pár szóban leírni az aktuális dolgokat amíg még aktuálisak :-)
Mivel nem akarok sem regényt írni, sem egy eszméletlen hosszú blog bejegyzéseket pótló posztot ezért ma csak Nimródról rakok fel pár képet és írok pár sort
Így festett az ovis fotókon:
Ezzel a mosollyal bárkit levesz a lábáról 

Karácsonyra korit (is) kapott, egyből elkezdett gyakorolni


Tanulni csak is a legjobbaktól érdemes :-)

És bár még nem megy neki a legprofibban a dolog, de már elkezdte a hoki-sulit


(a bot még kicsit bezavarja, nehéz arra is koncentrálni, hogy korizzon és a botot is tartsa maga előtt)

És a végére egy elsőre szadistának tűnő videó, mármint, h én lennék a szadista, hogy felvettem, amikor először korizott és bizony el is esik... DE feláll és nem is akárhogy, hangsúlyozom: először volt jégen és a lényeget meg is tanulta; ha elesel fel kell állni ;-)
video

2012. július 31., kedd

Kapustábor meglepetéssel

Ha nyár, akkor tábor!
Nagyon vártuk már az idei kapustábort, a gyerek az élmények miatt én meg azért, hogy végre kimozogja magát és ne itthon pörögjön :-P
Bevallom kicsit megijedtem, amikor azt láttam, hogy idén csak egy turnus lesz, de abban 15-16 gyerek, míg tavaly ugye két turnus is volt és Kevin amikor volt akkor csak nyolcan voltak.
Mégis azt kell, hogy mondjam ez volt a lehető legjobb döntés! Mert bár sok gyerkőc volt, több edző is jött el idén. Három tapasztalt edző (Nagy Attila, Bálint Attila, Eperjesi Miklós) valamint Miháczi Gábor (nagy kamasz kapus :-) ) irányítása alatt kezdődött meg hétfőn reggel az edzés. Gábor remek ötletének hála, miszerint Ő is szerelésben megy fel a jégre kicsit könnyebb feladatuk volt a kicsiknek (6-12 éves gyerkőcök), ugyan is minden egyes feladatot, amit az edzők kértek megmutatott Gábor, így könnyebben kezdhettek hozzá. Hiába voltak "sokan" sorokra osztották fel őket és mind a négy sort egy-egy edző tartotta szemmel, egyesével haladtak a sorokban a gyerekek (egyszerre 4 gyerek csinálta a feladatot), mindenkivel szemben haladt egy edző és segített, javított már menet közben

A gyerekek is nagyon élvezték! Szóval bár többen voltak, mindenki megkapta a 100%-os figyelmet, ezáltal fejlődhettek. Idén is jöttek lövőjátékosok, Kevin cimbije is köztük volt, akivel már tavaly összehaverkodtak, egy eleven, de nagyon ügyes újpesti fiú, aki szerint a fiam cuki és huncut :-D, valamint azt is mondta, hogy a Kevin a kedvenc kapusa <3

A tábor napirendje a nekünk már megszokott módon telt, reggel egy 2,5-3 órás jeges edzés kapus cuccban (én eddig voltam ott, mármint ugye átöltöztettem a gyerekem és elhoztam azt a cuccát, amire aznap már nem volt szüksége), átöltözés után tízórai, majd különböző játékos foglalkozások, ebéd, csendes pihi és még egy óra korcsolya....

A meglepetés:
Korábban már írtam itt is, hogy Kevin kedvenc felnőtt újpesti játékosa (azaz kapusa) Hajek Márk, Ő a példaképe is...
Márk egy internetes csoda lévén ráakadt a képre, a blogomra és így megtudta, hogy kevin a #1 rajongója :-)
Ekkor pedig megkeresett engem a fészen, hogy szeretne egy aláírt mezt adni a Kevinnek. Megbeszéltük, hogy a kapustábor első napján találkozunk, odajön az edzés végére. Kevinnek is elmondtam, hogy jönni fog majd hozzá és megnézi kicsit, hogy hogyan játszik. Mondanom sem kell a hétfő délelőtt úgy ment el, hogy a fél szeme kint volt :-D, mikor lejöttek inni, pihenni mindig kérdezte, hogy mikor ér már oda. Aztán megérkezett :-), Kevinből meg előjött a szégyenlős nyúl :-D alig mert rápillantani, vörösödött meg minden. 


Az edzőnk is elcsodálkozott, hogy mit keres ott Márk, aztán pedig gyorsan meg is kérdezte ráér-e. Mivel igen volt a válasz, így másnaptól már Márk is ott volt a délelőtti edzéseken a fiam nagy örömére! Így Márk és Gábor már ketten mutatták be a feladatokat és Márk is segített a kicsiknek. Nagyon jó volt a gyerekeknek! Hihetetlen volt látni, hogy a két "nagy" milyen jól eltalálja a hangot a kicsikkel, a kicsiknek meg ők voltak a félistenek! Bár Kevin kicsit zavarban is volt, ha a Márk volt az ő sorukban, gondolom ismeritek a feelinget, amikor valakinek "tetszeni akartok", próbáltok szépen, ügyesen menni, de ehelyett kábé azt sem tudod melyik a jobb és a bal lábad, ráadásul egyik sem engedelmeskedik :-D

Szóval összefoglalva:
Nagyon klassz táboron vagyunk túl, amit nagyon jó edzők irányítottak. Minden gyerek sokat fejlődött önmagához képest, megérte nekik eljönni, pedig nem csak budapestiek jöttek ám! Voltak nálunk Zalaegerszegről, Jászberényből is többek közt. Valamint jó volt látni, hogy sok egykori Pingvin is itt volt. Amikor a nagyok is felvették a régi pingvin mezeiket, akkor volt, hogy csak úgy nyüzsögtek a Pingvinek a pályán :-D Régi barátságok elevenedtek fel, na meg persze újak is születtek, végig a jó kedv volt az úr (na meg a némi rumli az öltözőben :-P)
Nagyon köszönjük a lehetőséget és a szervezést! Elsősorban ugye Nagy Attilának, mert nélküle nem is lehetne kapustábor, a szíve-lelke végig benne volt (ahogy már Tőle megszoktuk), Évának, mert Ő volt aki a szervezés javát lebonyolította, Attila és Miki bácsinak, akik tudásuk legjavát adva segítettek a gyerekeknek jobb kapussá válni, Gábornak, aki szintén sokat segített a srácoknak ráadásul igazi jó bébiszitter is és kitartott egész héten reggeltől a tábor végéig (nem sok kamasz fiú ilyen!), egyszerre volt kicsit még gyerek és komoly felnőtt, a srácok imádták, folyton csüngtek rajta (a szó minden értelmében :-P)

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm, köszönjük Márknak, hogy Ő is velünk volt, szülő Nála jobb példaképet nem is kívánhat a fiának!
Az edzők :-):



Valamint az összes képet a Pólus Pingvinek facebook lapján:

2012. június 18., hétfő

A Négyéves

Kicsit megkésett poszt, de mentségemre legyen mondva, hogy jól el voltunk látva programokkal, mellékletnek meg itt a vizsgaidőszak...
Szóval nyolcadikán Nimród betöltötte a negyediket.
Nem csináltunk "nagy bulit" csak azt a két gyerkőcöt hívtuk át ünnepelni, aki mindig kitölti a napjait, a két legjobb ovis barátot, Zitát és Alpárt. Fotókat nem igen csináltunk, a srácok kicsit felforgatták a lakást, mi meg beszélgettünk jókat a szülőkkel.

Ilyenkor minden kedves blogger barátom összegzést készít a lurkókról, szóval én is próbálok valami ilyesmit.

Nimród igazi nagy dumás, reggeltől estig be nem áll a szája, mindent szépen, érthetően ejt, bár ha nagyon siet vannak betűcseréi, de ez inkább annak tudható be szerintem, hogy ezer dolgot akar néha egy időben elmondani.
Amennyire kivehető az óvónénik szavából Nimród és a fent már említett két barátja az igazi "keménymag", Zitával már nem ülhet egy asztalnál ebédkor... (Ő a legrégebbi Barát, már a bölcsiben is együtt voltak)



Nimi igen határozott elképzelésekkel bír az öltözködés terén is, ami néha igen furcsa kreálmányokban bontakozik ki és igen nehéz róla lebeszélni, valamint az új dolgokat szeretné folyton hordani, az én központúsága is a régi :-)
Nagyon szeret bringázni (még kitámasztóval)



Nagyon szeret mozogni, pörögni eddig úgy fest, hogy jó a "gömbérzéke" is
De a hoki is egyre jobban érdekli :-)
De mindenben elég bátor és talpraesett



Már most hatalmas sumák :-D házasságszédelgő... van egy korabeli "felesége" a Zita (ki más?), aztán Fanni egyik barátnője a Betti is a felesége, de persze örömmel használ ki minden ilyen nagyobbacska lánykát, aki vele akar babázni :-)
Méreteit tekintve a legtökéletesebb 17 kiló és 105 centi ezzel az úgynevezett 50% ban van, ami ebben az esetben a teljesen jó és átlagos, se nem "túl és se nem alul táplált"
sokat gondolkodtam azon, hogy írjam-e a többit, de végül is, akármilyen is az enyém...

Szóval bár a látása tökéletes, sajnos a hallása, azon belül a jobb füle nem a legjobb, nem is rossz annyira, de nem tökéletes. Többször próbálgattuk a védőnővel és mindig ez jött ki a balban meghallotta azt, amit a jobban már nem. Valószínű a babakori sok fülgyulladás "eredménye", gyakran 0 tünet (nem fájt, nem folyt az orra, evett ivott jókedvű volt, nem volt láza se) után azonnal felrepedt a füle és folyt ki a zöld cucc
Persze biztos ami tuti alapon most kérünk időpontot egy "igazi" hallásvizsgálatra az audiológiára, a többi meg majd kiderül

2012. június 6., szerda

Csak egy kis pánik :-D

Már több korábbi posztomban is nyavalyogtam frissen az oviból ballagott Fiam iskolaválasztásával kapcsolatban... De ugye nagy nehezen megszültük a döntést
Tegnap egy kicsit betojtunk apával, mert a neten egy eléggé félreérthető cikket olvastunk a kerületi iskola-összevonásokról: "Az ugyancsak XV. kerületi Száraznád Nevelési-Oktatási Központ, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat három telephelye közül a Neptun utcait - amelyben szakiskola és tanműhely működik - megszüntetik, miután a 740 férőhelyre csak 407-en járnak; ez az intézményrész a továbbiakban a Pattogós utcában működik majd." 
Na ebből próbáltuk tegnap hámozni, hogy most a szakiskolát viszik-e, vagy kompletten mindent, mert eléggé lehet így is úgy is érteni. Kicsit megbolygatta a nyugalmunkat az, hogy lehet kicsit összekavarodik minden, messzebb is van a suli, meg elvész minden pozitívum, ami a suli javára írható.
Mivel éppen ma vittem be a Kevin diákigazolványához szükséges okmányirodás papírt, gondoltam kapok az alkalmon és megkérdeztem a dolgot.
Mint kiderült szerencsére csak a szakiskolát helyezik át (és nem én vagyok az első aggódó, már több hívást is kaptak általános iskolás szülőktől)

ÉS itt akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, hogy
Bárcsak minden kívánságom így teljesülne!!!

Ugyan is az egyetlen nem igazán tetsző pont az iskolával kapcsolatban a szakiskolások jelenléte volt és már többször fejeztem ki azt a kívánságomat, hogy remélhetőleg elviszik őket innen