Megvagyunk ám még ;-)

Az utóbbi időben kisit eltűntem, ennek a fő oka egy költözés volt, aminek a becsomagolás részét 90%-ban én végeztem, mindezt úgy, hogy a Nimród végig velem volt, valamint ügyelni kellett rá, hogy olyan szisztéma szerint pakoljak, hogy a családot még el tudjam látni a cuccokból, legyen mindig tiszta ruha, kaja stb, és kéznél legyen minden ha kell, valamint azért mozogni is lehessen a doboz hegyektől. Többé kevésbé sikerült, de bevallom majdnem becsavarodtam.
Mikor meg nem pakolásztam és energiánk is volt, akkor csavarogtunk. Igyekeztünk minden nap játszóterezni, valamint 18.-án meglátogattuk Ancsát és Zolit Szabadbattyánban. Itt is köszönöm a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat. Finom volt a puszta pörkölt is!
Zoliék nagyon jó helyen laknak. Van egy klassz kiülőjük a kertben, nád fedeles kis kuckó, mellette bográcshely. Nagyon közel van hozzájuk a Cifrakert, ahol jót sétáltunk. Egy kisfiú oda jött hozzánk és megmutatta a hatalmas békáját, amit a papája fogott. Életemben nem láttam még ilyen közelről ekkora brekit. Egy komplett francia család jól lakhatott volna belőle, de nyugi, nem lett belőle rántott békacomb, mert vissza dobta a fiú a tóba. A gyerekek is megcsodálták. Ha időnk engedi biztosan vissza látogatunk még!


A költözés cuccolásos része most szombaton volt. 9 re jöttek a költöztetők. Még kicsit pakoltam, addig Nimród a babakocsiban várt, míg bírta cérnával. Majd mikor elvesztette a fonalat jött a költözés legjobb része számunkra: leléptünk az ikeába függöny vásárlás címszóval, hogy ne legyünk láb alatt.
Nagyon szeretek az ikeába menni, csak egy baj van vele: nincs az a pénz, amit ne tudnék pikk-pakk elverni ott, így nagyon erősnek kell lennem lelkileg, hogy ne tömjem meg a sárga szakadjmegszatyrot, míg a pénztárig elérek. Ebédeltünk is egy jót, ha már arra jártunk, azzal is ment az idő. Olyan furcsa, hogy ez az a hely, ahol az életemben a legtöbb terhes nőt láttam egy helyen, leszámítva ugye a várandós ambulanciát. De szombaton is szinte csak pocakok, meg ici-pici babák jöttek velem szembe. Ilyenkor azért irigykedem picit. Hisz én már nem leszek várandós, pedig nagyon szerettem az lenni. Valamint álmaim szakmája és a reménybeli egyetem is körvonalazódik a gondolataimban, hogy ha minden jól megy nemsokára ilyen pocakokkal fogok dolgozni, és olyan kis apró talpúakat segítek majd a világra...
Azért is szeretek ott vásárolni, mert gondolnak a kisemberekre is, van pelenkázó, szoptatós helység, etetőszék szóval minden, ami egy babával történő vásárláshoz kell.
Délután már az újlakba mentünk haza. Természetesen hatalmas volt a káosz. Mi bevetettük magunkat a konyhába, ott Nimród is tudott kicsit mászkálni, én meg közben pakoltam. Néha a Törpe is besegített, de gyanúm szerint ő az ellentábor beépített embere volt, ugyanis amit én beraktam, azt ő kipakolta.
Majd mikor a bútorok a helyükre kerültek, és a költöztető brigád elment, akkor az egész lakást a birtokunkba vettük. A kis Vakarcs rettenetesen élvezte a káoszt, minden egyes dobozt, zsákot, megmatatott, jött ment a földön heverő holmik között és hangosan magyarázott. Annyira fel volt pörögve alig bírtam kicsit elaltatni délután.
Szerencsére nagyjából minden elfért az újlakban, bár ez egy pici szobával kisebb (és jóval olcsóbb is) Este 9 re mindennel végeztünk, még a feltakarítással is. (na jó csalok, mert az új függönyöket még nem volt kedvem méretre vasalni, így az még hátra van.)
Nagyon rendes költöztető brigádot fogtunk ki, gyorsak voltak, profik és korrektek (értem ez alatt, hogy 9000-el kevesebbet kértek a végén, mint amennyit a díj szabásuk szerint kellett volna), és csak 2 dolognak lett baja, de azt is én "hibáztam el", mert nem szóltam, hogy törékeny, és nem tettem külön, így az anyatejgyüjtős üvegeimből 2 nem élte túl a költözést.
Igaz még kicsit furcsa itt minden (pedig ugye a bútoraink ugyan azok), de meg lehet (kell) szokni.

Vasárnap már csak jobbára lazultunk, ki mentünk a pólusba a halaknak levegőztetőért, mert a régi eltört (nem, nem a költözéskor) eddig halasztottuk, csak így rohadt gyorsan zöldült az aksi vize, meg gondolom a halaknak se volt túl jó anélkül) Még gy gyors délutáni alvás is belefért, aztán indultam ki a vasútra a nagyokért. Nekik is tetszik az új lakás, bár Kevin még szemmel láthatóan nem érzi otthon magát. De remélem megszokja. Ő amúgy is olyan alkatú emberpalánta, aki ragaszkodik a megszokásaihoz, és nehezebben vált.

Reggel már az újlakba jött a tejes srác. Ma másik volt mint múlthéten, mikor jeleztem a költözést. Mint kiderült az emberke elfelejtett szólni a munkatársának a költözésről, így szegény hívott a régi lakásból, hogy merre vagyok. De aztán ide talált.

Szóval ma már minden a régi kerékvágásban volt, suli ovi meg Apának munka ezerrel. Bár egy picit azért igyekszem újítani, az új lakás új élet jegyében. Kezdetnek: a gyerekek kint vacsiznak a konyhában (itt végre van hely), nem a nappaliban mint eddig (legtöbbször tvt bámulva) meg pár ehhez hasonló "újítás" egyben könnyebb megszokni szerintem.

A múlthét vége felé Nimródnak kinőtt felül a jobb és bal kettes fogacskája (hegye) így 6 fogúvá avanzsált elő.
Napról napra egyre jobban figyel dolgokat, például séta közben szeret mindent ami él és mozog (galamb, kutya, macsek), na jó meg ami nem él és mozog is, főleg akkor érdekes, ha szirénázik is mellé, mint pl tűzoltó vagy mentő. De ezt már a pocakban is nagyon szerette, az első érezhető mocorgásait is akkor tette, mikor egy mentő szirénázva elszaladt az ablak alatt. S bár általában mióta gyermekem van mindig is összeszorult a gyomrom, ha láttam egy rohanó mentőt, egyértelműen tudtam, hogy ott akkor abban a percben az én pici fiam jelzett nekem, hogy "szia itt vagyok ám!" Annak idején mindig megmosolyogtam az anyukámat, mikor aggódva figyelte a mentő autót, azaz hallgatta a szirénát, amikor valamelyikőnk épp nem volt otthon. Mindig mondtam, hogy ugyan Anyu! Minket nem ér baj! És amióta nekem is gyermekeim vannak én is ugyanúgy össze rezzenek, ha meghallom, sőt sokszor még ki is nézek, hogy "ugye nem az iskolához/ovihoz kanyarodott?!" Sőt a hormonjaimmal sem bírok néha, például ha koraszülött mentőt látok szirénázva rohanni, vagy gyermek mentőt akkor bizony a könnyem is kicsordul. Hülyén hangzik, és az okát sem nagyon tudom, viszont szabályozni sem. Szóval, ha nyílt utcán láttok valakit, akinek folyik a szeme egy mentő láttán az én vagyok valószínűleg... Sőt a békés természetemből kikelve tudok anyázni és öklöt rázni is, ha épp látom, hogy valami suttyó nem ad nekik elsőbbséget. Eddig még senki nem szállt ki, nem is tudom, hogy nekik vagy nekem szerencse ez.

Critical Moms

Április 19-én, a Föld Napja alkalmából minden eddiginél nagyobb felvonulást szerveznek a budapesti biciklisták. A demonstrációhoz ezúttal gyerekes családok is csatlakoznak, babakocsival, hordozóval, kismotorral. A mamami április végén ünnepli egyéves szülinapját. Ezt megünneplendő találkozzunk a CM gyerekes felvonulásán és vonuljunk együtt, hordozós szakosztályként, kritikus hordozós tömeget képezve a kritikus tömegben. Gyülekező: 2009.04.19. vasárnap 15:30-16:00 között VI.ker. Kodály körönd (irányban a Hősök tere felé)
Indulás: 16:00
Útvonal: Andrássy út - Hősök tere - Olof Palme sétány - Városliget (kb.2km)

A kerékpárosok évek óta szeretnének partnereket találni a belváros forgalomcsillapítását célzó törekvéseikhez. Idén a kritikus tömeg kisgyermekes családokkal is bővül, akik gyalogosan, babakocsikkal és hordozókkal haladnak majd mellettük a járdán.

Ők úgy érzik, a város közlekedési infrastruktúrájának hiányos fejlődésével, a közterületek és közintézmények akadálymentesítésének elmaradásával állampolgári jogaik sérülnek. A közlekedésben és ügyintézésben másodrendűvé degradálódnak, a járdán gyakran el sem férnek, a szorosan parkoló autók között nem tudják áttolni a babakocsit, az aluljárókat nem használhatják, parkjaik, játszótereik hangosak és szmogosak.

Találkozzunk 15:30-tól a Kodály köröndön, majd a biciklisták mellett 16:00-kor mi is elindulunk az Andrássy út járdáján, a Hősök terén keresztül a Városligeti parkba.

Terjeszd te is a felhívást gyerekes ismerőseid körében!

Boldog Nyuszit Mindenkinek!

Szablya István: Nyuszi- mese

Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...

Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...

Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...

Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett...

Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...

Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...

Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...

Ember tervez, tüszős mandulagyulladás végez...

Bár úgy terveztük, hogy holnap már Velencén leszünk, sajnos a címben megnevezett gyula közbeszólt.
Már napközben is nagyon gyanús volt nekem a Fannim, mert a szokásosnál is jobban el volt tunyulva, sőt még aludt is egyet, teljesen magától délután. Aztán Apa megfogta a homlokát, és azonnal lázat mértünk... Majdnem 39° volt. Elvileg nem biztos, hogy azonnal rohantam volna az orvoshoz Vele, vártam volna egy kicsit, hogy mit reagál pár nap lázcsillapítóra, meg vitaminra stb. De ugye ne feledjük el, hogy jönnek az ünnepek, ilyenkor azért jobb idejében elkapni a dolgokat, mint az ügyeletet keresgetni. Mivel ma péntek van ezért egész nap egy doki rendel, és szerencsénkre a mi dokink rendelt ma (mert amúgy "forgóban" dolgoznak péntekenként). Szóval futás a dokihoz, aki megvizsgálta és közölte a baj forrását. Valamint rákérdeztem arra, hogy mit javasol az utazásos terveinkre, azt mondta, hogy nem lenne baj, ha kihagynánk.
Szóval halasztjuk a dolgot. Nagyon sajnálom, mert készültünk... Reméltem, hogy jókat mókázhatunk, tojást festünk, a fűben keresős játékot is kigondoltam, a fiúk készültek locsolni, meg a csibéket is költöztetni kellene. De sajnos ez van. Maradunk, és így a csibék is még egy darabig. Viszont ha Fanni jobban lesz, lehet, hogy kedden lemegyünk, utólag megünnepeljük a nyulat. Akkor legalább már az unokahugi is otthon lesz, mert ők meg az anyai mamánál húsvétolnak.

Nyiff-nyiff meg minden

Szerdán a tavaszi szünet első napja volt, amit mi a Heim Pál rendelőjében töltöttünk.
Ugyanis az iskola orvos a Kittinek küldött beutalót a bőrgyógyászatra és az ortopédiára.
Reméltem, hogy még nem lesznek annyian, hiszen nem minden suliban volt még aznap szünet. Nem is tudom, hogy miért "kaptak" az enyémek 2 nap pluszt...
De nem jött be a reménykedésem. Rengetegen voltak, és az ortopédia rész katasztrófa volt. A bőrgyógyászatot hamar megjártuk... A Kitti ekcémás ugye, és egy csomó féle kencénk van, amit receptre kapunk csak ott írnak fel, és csakis ott lehet kiváltani.
Szóval az a sor nagyon hamar lecsengett, gyorsan sorra kerültünk.
A másik sor viszont borzasztó volt, bár viszonylag korán becsekkoltunk, mégis 3/4 12 volt, mire kijöttünk az épületből. Mindezt 4 gyerekkel hatalmas élmény volt végig ülni. Főleg, hogy Nimród is egyre nyűgösebb volt, meg egy idő után Kevin is eldobta a fonalat és sírva hisztizett, hogy Ő bizony azonnal haza akar menni. Néha-néha a csajok is nyaggattak, de ők nem voltak annyira vészesek. A diagnózis szerint a gyereknek boka süllyedése van kell rá gyógycipő azaz mi szandált választottunk, hisz jön ugye a jó idő. Bár nekem kicsit "gyanús", hogy előttünk és utánunk is szinte mindenkinek szóról szóra ez volt a diagnózis, függetlenül attól, hogy milyen problémával jöttek. De mindegy az a 3000 nem vág földhöz bennünket, ennyibe kerül ugyanis receptre a Salus szandi, aztán majd kiderül mennyit használ. 4 hét múlva talán el is készül, mert ezt speciálisan méretre gyártják.

Csütörtökön a városligeti játszótérre mentünk ismét. A srácok nagyon jól érezték magukat, Nimródra adtam dolgozós ruhát, amiben mászhatott. De eszméletlenül kellett figyelni rá, mert mindent a szájába vesz. Ahogy reggel a Kevin zsírkrétájából is mintát vett... A csajok néha néha körbecipelték a Törpét, amúgy meg rohangáltak össze-vissza, mindent kipróbáltak... A kevin a buli végére nem kicsit lett szutykos...
A mókáét több dolog is beárnyékolta: első sorban volt pár család, akik zajosak voltak és dohányoztak, dobálták szét a csikket...
Másik gond pedig az volt, hogy a végére eszméletlenül rosszul éreztem magamat, nem sok kellett volna hozzá, hogy elájuljak. Forgott velem a világ, borzasztó hányingerem volt, a fejem is zúgott. Nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne dőljek ki. Végig a gyerekekre gondoltam, hogy miattuk nem szabad kidőlni... De azért gyorsan megmutattam a Fanninak, hogy ha bármi történik velem hogyan tudja Apát azonnal hívni. Őszintén megvallom: csak foszlányok vannak arról hogyan is jutottunk haza. Fogalmam sincs mi volt a baj. Talán a meleg... Pedig vittünk enni-inni valót is. De lehet a vérnyomásom szúrt ki velem, ugyanis aznap nem ittam KV-t

Ma pedig megvettük a kiscsibéket, amiket húsvétra ígértem a srácoknak... Holnap persze visszük le őket a Mamáékhoz, ott fognak lakni. Ötöt vettünk, ugye az én 4 gyerkőcömnek, meg egyet az unokahuginknak, Lucának. Ahogy haza értünk a piacról azonnal kivették a dobozból a csibéket. Nimród egyből megrohanta Őket, el is kapta az egyiket a kis lábánál fogva és húzta magához. Persze a nagyobb bajt megakadályoztuk, és nem engedjük közelebb a pipikhez, amit ő nehezen visel, mert szeretné nagyon tüzetesen átvizsgálni őket.
Most kint csipognak az erkélyen a dobozukban. Az egész lakást belengi a csiporászás. Tök jó, olyan tavaszi ez is.

Holnap leutazunk Anyuékhoz és csak hétfőn jövünk majd haza, remélem marad ez a jó idő, mert akkor egész nap az udvaron leszünk. Nagyon hiányzik a "vidék", a kertes ház...

Tavasz!

Mostanában kevesebb időt töltök a világhálón, annál többet a szabadban
Hiszen végre itt van a jó idő. Délutánonként amikor megyünk a nagyokért az oviba, akkor játszóterezünk egy jót... Esténként viszont "kész vagyok" ezért ritkán van energiám ide bejegyzést írni.

Pénteken Anya nap volt, ami kb abból állt, hogy kimentünk Nimróddal az Arénába ruhát nézni nekem, mert kissé megkopott a ruhatáram (vagy a seggem nőt meg?) Szóval C&A ban vettem magamnak 2 gatyót, meg egy felsőt. Igaz a felső nem tetszik Apának, azaz neki tetszik, de ha rajta múlna, akkor nem mehetnék benne utcára... Mert szerinte nagyon "kidobja" a cicit. (azért vettem), meg vettem az akváriumba karmos békákat. Találkoztunk egy babával, aki nagyon érdeklődött, kezet fogtak a Törpével, meg minden... Akartam vért adni, mert véradós nap volt (gondoltam gyorsan cicin elaltatom a Nimródot a szopis helységben és akkor van időm), de mivel szoptatok ezért nem lehet. Azt mondta a hölgy, hogy szopi alatt nem lehet és utána is annyi időt kell még kihagyni, mint amennyi időt szoptatott az ember, tehát pl, ha valaki egy évig szoptat, akkor az abba hagyás után is egy évnek kell eltelnie, hogy adhasson vért. Nem tudom, hogy miért, még nem néztem utána a dolognak, mindenesetre szívesen adtam volna.
Már hazafelé is nagyon élveztük a melegebb időt, a kabátját sem adtam rá, mikor kijöttünk, ez szemmel láthatóan nagyon tetszett neki, ahogy az is, hogy végre lekerült a téli lábzsák is a járgányunkról.
Szombaton itthon lustálkodtunk többnyire. Hatalmasat aludtunk Apával délután, meg ilyesmi.
Vasárnap kint voltunk a Hősök terén, kicsit csatlakoztunk a demonstrációhoz, valamint a gyerekekkel együtt élveztük a jó időt. Nagyon tetszett nekik a "szutykos" ligeti tó, mert tele volt kishalakkal meg kacsákkal...
Valamint játszótereztünk is egy kicsit. Nagyon jó helyek vannak ott, tombolós játszótérrel. A nagyok mint valami makik egyből mászni ugrálni csúszni kezdtek.

Ma is vissza tértünk oda, igaz csak a Nimróddal. Annyira szépen süt a nap, nem volt kedvem idebent tölteni a délelőttöt a gép előtt, ezért fogtunk egy pokrócot és irány a szabad. Meg volt a "nagy" fűpróba is. Jelentem: Nimródot nem zavarja... Bár eleinte csak óvatosan simogatta, de aztán megindult nagy vagányan. Mivel, hogy erre nem is számítottam ezért nem volt nálam "dolgozós ruha" Neki, így nem engedtem meg, hogy össze füvezze a jó ruháját. Ezért igyekeztem a pokrócon tartani. Találkoztunk egy nagyon aranyos 1,5 éves kislánnyal is, aki nagyon barátkozós kedvében volt, csicsergett, kínálgatta a Törpét mindenféle jóval...Vagy 3 órát sétáltunk+ játszótereztünk, élveztük a tavaszt. Most vettem észre itthon, hogy egy picit megfogta a nap is.
Holnapra is csavargást tervezünk, vagy vissza a ligetbe, vagy a Margit szigetre. Most már viszek neki váltó ruhát is, had másszon.

Segítsünk Zakuszkán!

Mára nagyon sok mindent beterveztem, a szokásoshoz képest eseménydúsabb napunk volt.
De mikor volt egy kis időm leülni a géphez, akkor láttam, hogy Kedvenc ló menhelyes ismerősöm bajban van. Az NLC -n is nyílt egy poszt, ami azzal foglalkozik miként tudnánk segíteni a Gebbencseken. http://www.zakuszkatanya.hu/blog
Arra jutottunk, hogy a "Segítsüti" alapgondolatát elsajátítva blogos "árverést" tartunk, melynek a bevételét teljes egészében Zakuszkának ajánljuk fel.
HA van bármid, ami számodra felesleges, de még esetleg el lehetne adni és szívesen segítenél Andinak és a Mátrai lómenhelynek, akkor azon az oldalon megtehetitek.
Vagy esetleg találhattok Magatoknak valami jó holmit az oldalon, aminek a megvásárlásával Andit támogatjátok...
Az említett oldal: http://dike.blog.hu/