Kezdem a Kevével.
Feje jobban van szerencsére, így nézett ki a sebe bő másfél héttel a baleset után:
Azóta leesett róla már a varr is, nem vészes, de gyanítom megmarad a nyoma.
Megtörtént a nagy óvónők vs. mi beszélgetés is, úgy érzem kicsit közeledtek az álláspontok, persze mind 2 fél szerint vannak olyan dolgok, amiben a másiknak nincsen igaza.
Elég dilemmában vagyunk amúgy az emberkével kapcsolatban, ugye Ő június 26-án született... így 26 nappal lekéste azt az időpontot amikor még egyszerűen elmehetne iskolába. Így nekünk kell végiggondolnunk, hogy alkalmas-e arra, hogy iskolába menjen és ha igen, akkor kérni hivatalos szakvéleményt meg efféléket. Igazából még magam sem tudom mi lenne a helyes út, menjen vagy maradjon? A barátainak jó része ősszel biztosan iskolás lesz, az óvónők pedig nem tudják még mi lesz a csoportban maradtak sorsa, maradnak-e ott abban a szobában és hozzájuk jönnek új gyerekek (kicsik, vagy nagyok) esetleg őket dobják hozzá valamelyik csoporthoz...
Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy nem tudom megítélni objektíven alkalmas-e a gyerek arra, hogy elkezdje az iskolát. A számok érdeklik 100ig kis segítséggel elszámol, a betűk is egyre érdekesebbek (próbálom kerülni a "tanítását", nehogy valami rosszul rögzüljön, de egyre nehezebb) a minap pl a Kitti írogatott Neki fecnikre betűket (nyomtatottat) és ki tudta rakni sorba, hogy K E V E, akárhogy kevergette a nagy, az angolos szavak ragadnak rá, amit itthon hall ha a csajokkal tanulgatunk. Ráadásul tudom, hogy a Fanni tanárait kapná most, akikkel nagyon elégedett vagyok. De persze ott bujkál bennem az ördög is, hogy mi van, ha mégsem birkózna meg a feladattal? Minden esetre azért elmentünk az iskolába a leendő elsősöknek tartott bemutatkozásra, valamint szóltam a logopédusnőnek, meg az óvónőknek, hogy kezeljék úgy a gyereket, mint "potenciális" iskolába menőt. Persze a végleges döntést majd a nevtanban mondják ki, ahol az iskola alkalmasságit kell majd elkészíttetni (és persze erősen szorítok, hogy ne legyen igaz a szóbeszéd, miszerint az ovi véleménye a mérvadó, tehát ha azt mondják, hogy ne menjen a szakvéleménybe is ezt írják-állítólag) mert ha egy valóban releváns véleményt kapok, akkor hallgatok a szakemberre, még akkor is, ha azt mondja, amit nem szerettem volna hallani.
Idén elkezdett korcsolyázni is, eddig kemény 4 edzésen volt, mégis a minap egy meghívó fogadott a szekrényében, amiben hokira invitálták, gondoltam, biztosan mindenki kapott, de kiderült, hogy nem így van, sőt vannak olyan gyerekek akik már második éve járnak és nem kaptak. Keve elmondása szerint az edzésen játszottak kapura ütőst és neki jól ment, ügyesen beütötte a korongot a "gólba". Szóval pénteken megyünk az első hoki edzésre és ha megtetszik neki és valóban szeretné csinálni akkor szerdán délelőtt kori edzés péntek délután hoki. Nagyon büszke vagyok Rá (ráadásul ha ügyes lesz, akkor az UTE minibe is bekerülhet majd egyszer, mert az egyik utánpótlás edző tartja nekik az edzéseket, s mint tudjuk a a szívem már ezer éve lila-fehér...)
Viszont, ha bejön neki ez a kori-hoki dolog akkor kicsit segít az ovi kontra suli döntésben és hagyom még egy évet, azt hiszem.
Nimród, azaz az "Én-ember"
Mindent maga akar csinálni legyen az öltözés-vetkőzés, evés, porszívós orrszívás vagy akármi. Természetesen ellentmondást nem tűrve.
A szobatisztaság dologgal jól haladunk az esetek 99%-ban ha nincs rajta pelenka nagyon ügyesen jelzi ha pisilni vagy kakilni kell és lelkesen megy a wc-re. Új dilije, hogy a kaksit elnevezi, belekukkant a kagylóba majd közli például, hogy krokodil, vagy elefánt meg ilyesmi. Kb olyan mint a starwars-ban amikor születtek az ikrek és Amidala csak rájuk pillantott majd közölte: Luke, Leila...
A beszéde egyre inkább érthető, de persze van még bőven amit csak én értek meg esetleg a gondozónők.
A bölcsiben az utolsó pár napban kicsit elromlott a Drágám, nem akart aludni délután és vannak kisebb-nagyobb düh kitörései is, van amikor átrendezi a csoportszobát. Egyenlőre csak találgatunk, hogy mi lelhette, az tett-e be neki, hogy szétszedtem a kiságyat, vagy esetleg ő is érzi a stresszt ami egy kicsit engem terhel, ugyan is jön a vizsgaidőszak, ZH hét, meg effélék, szokás szerint csúszásban is vagyok (Pató Pál kutya füle hozzám képest) vagy csak az a baj, hogy az udvar átépítése miatt nem mennek ki napközben, max 10nm betonon mociznak... Minden esetre pénteken nem vittem be, hanem csapatépítő tréning gyanánt eljött velem suliba. Na jó órára Őt nem vittem be, de muszáj volt bemennem, mert egy beadandó doga határideje volt, amit csak személyesen lehetett beadni nem volt jó e-mailben. Nagyon élvezte a dolgot, még azt is, ahogy a gatyáját kellett szárogatnom a kézszárítóval mert leborította teával... Kávéztunk is (azaz ugye ő teát ivott), közben nézegette az emberkéket körülöttünk és megpróbált beilleszkedni:
Iszogatott üldögélt a kényelmes fotelben és netbookozott, mint a legtöbben az aulában (és igen az ott "tanulók" nagy többsége is FB-ozott magolás helyett :-P)
