A Négyéves

Kicsit megkésett poszt, de mentségemre legyen mondva, hogy jól el voltunk látva programokkal, mellékletnek meg itt a vizsgaidőszak...

Szóval nyolcadikán Nimród betöltötte a negyediket.
Nem csináltunk "nagy bulit" csak azt a két gyerkőcöt hívtuk át ünnepelni, aki mindig kitölti a napjait, a két legjobb ovis barátot, Zitát és Alpárt. Fotókat nem igen csináltunk, a srácok kicsit felforgatták a lakást, mi meg beszélgettünk jókat a szülőkkel.
Ilyenkor minden kedves blogger barátom összegzést készít a lurkókról, szóval én is próbálok valami ilyesmit.

Nimród igazi nagy dumás, reggeltől estig be nem áll a szája, mindent szépen, érthetően ejt, bár ha nagyon siet vannak betűcseréi, de ez inkább annak tudható be szerintem, hogy ezer dolgot akar néha egy időben elmondani.
Amennyire kivehető az óvónénik szavából Nimród és a fent már említett két barátja az igazi "keménymag", Zitával már nem ülhet egy asztalnál ebédkor... (Ő a legrégebbi Barát, már a bölcsiben is együtt voltak)

Nimi igen határozott elképzelésekkel bír az öltözködés terén is, ami néha igen furcsa kreálmányokban bontakozik ki és igen nehéz róla lebeszélni, valamint az új dolgokat szeretné folyton hordani, az én központúsága is a régi :-)
Nagyon szeret bringázni (még kitámasztóval)

Nagyon szeret mozogni, pörögni eddig úgy fest, hogy jó a "gömbérzéke" is
De a hoki is egyre jobban érdekli :-)
De mindenben elég bátor és talpraesett

Már most hatalmas sumák :-D házasságszédelgő... van egy korabeli "felesége" a Zita (ki más?), aztán Fanni egyik barátnője a Betti is a felesége, de persze örömmel használ ki minden ilyen nagyobbacska lánykát, aki vele akar babázni :-)
Méreteit tekintve a legtökéletesebb 17 kiló és 105 centi ezzel az úgynevezett 50% ban van, ami ebben az esetben a teljesen jó és átlagos, se nem "túl és se nem alul táplált"
sokat gondolkodtam azon, hogy írjam-e a többit, de végül is, akármilyen is az enyém...
Szóval bár a látása tökéletes, sajnos a hallása, azon belül a jobb füle nem a legjobb, nem is rossz annyira, de nem tökéletes. Többször próbálgattuk a védőnővel és mindig ez jött ki a balban meghallotta azt, amit a jobban már nem. Valószínű a babakori sok fülgyulladás "eredménye", gyakran 0 tünet (nem fájt, nem folyt az orra, evett ivott jókedvű volt, nem volt láza se) után azonnal felrepedt a füle és folyt ki a zöld cucc
Persze biztos ami tuti alapon most kérünk időpontot egy "igazi" hallásvizsgálatra az audiológiára, a többi meg majd kiderül

Csak egy kis pánik :-D

Már több korábbi posztomban is nyavalyogtam frissen az oviból ballagott Fiam iskolaválasztásával kapcsolatban... De ugye nagy nehezen megszültük a döntést
Tegnap egy kicsit betojtunk apával, mert a neten egy eléggé félreérthető cikket olvastunk a kerületi iskola-összevonásokról: "Az ugyancsak XV. kerületi Száraznád Nevelési-Oktatási Központ, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat három telephelye közül a Neptun utcait - amelyben szakiskola és tanműhely működik - megszüntetik, miután a 740 férőhelyre csak 407-en járnak; ez az intézményrész a továbbiakban a Pattogós utcában működik majd." 
Na ebből próbáltuk tegnap hámozni, hogy most a szakiskolát viszik-e, vagy kompletten mindent, mert eléggé lehet így is úgy is érteni. Kicsit megbolygatta a nyugalmunkat az, hogy lehet kicsit összekavarodik minden, messzebb is van a suli, meg elvész minden pozitívum, ami a suli javára írható.
Mivel éppen ma vittem be a Kevin diákigazolványához szükséges okmányirodás papírt, gondoltam kapok az alkalmon és megkérdeztem a dolgot.
Mint kiderült szerencsére csak a szakiskolát helyezik át (és nem én vagyok az első aggódó, már több hívást is kaptak általános iskolás szülőktől)
ÉS itt akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, hogy
Bárcsak minden kívánságom így teljesülne!!!
Ugyan is az egyetlen nem igazán tetsző pont az iskolával kapcsolatban a szakiskolások jelenléte volt és már többször fejeztem ki azt a kívánságomat, hogy remélhetőleg elviszik őket innen

A 10-ből 9 pontos recept

Ebben a posztban főként a Fanniról írok majd
Vele mostanában eléggé hullámzó a kapcsolatunk, ahogy kamaszodik egyre több a súrlódási pont köztünk, mind a tanulás, mind a viselkedés terén. Apját az öltözködése is zavarja, de engem nem kifejezetten. Tudom, hogy nem az a kiscsajos, habos babos, nem bírja a rózsaszínt... Neki egyedi stílusa van, hogy az milyen kategóriába fér be, azt passzolom, de ha így érzi jól magát akkor legyen...
De bírom benne (csak ő ne tudja), hogy mindig mindent ki tud magyarázni -gondolja Ő, persze nem mindig mutatom ki, de én többnyire átlátok rajta :-D,akkor is tetszik, hogy ötletes.
Hihetetlenül el tudja játszani a "buta szőkét", pedig bent csak "információt raktároz", amit később pillanatok alatt képes előhozni, ha a helyzete megkívánja
Kevinnel nem annyira bírják egymást, ebből adódóan eléggé passzív, ha valami olyan dolog akad, ami az öccsét érinti. Például a ballagása... Na olyan unott arcot szokott produkálni és látványosan tüntet, azon van, hogy egy egy beszólásával padlóra vágja a többi ember hangulatát is, ha már "oda kényszerítettük"
Így volt ez tegnap is. A hoki-csapattal (korábbi és mostani pólusosok, újpestiek) mentünk egy jó kis szezonzáró bográcsozós bulira a Csömöri-horgásztóhoz. Mondanom sem kell, egész odaúton duzzogot, ahogy kitettük a lábunkat az ajtón, hol a Kittit csesztette, hol minket, a buszon, héven külön ült látványosan fájt neki a világ és különben is miért gondoljuk mi azt, hogy amikor süt a nap meg tök kellemes idő van, akkor mi kivisszük a szabadba a normális jó levegőre?!
A tóhoz érve azonban látszott, hogy oldódik. Remek hangulat volt, gyönyörű környezet, az asztalok tele voltak sütikkel, üdítőkkel (később volt isteni gulyás is, de ez a Fanni története és az ő szempontjából abszolúte semleges --> nem egy nagy evő) szóval gyűltek a gyerekek sorban, kicsiktől a nagyokig vegyesen..
A Fanni először békára vadászott a kisebbekkel (Kevin és Nimród korú gyerekekkel), fogtak is rendesen, ilyenkor a Fanni kezébe vette a jószágot és diadalmasan körbejárták a brigádot, Fanni elől markában a békával, egyre több kicsi a nyomában, mindenkinek megmutatták... Apukák arra biztatták őket, hogy adják oda valamelyik anyukának, a gyerekek arra, hogy dobja a gulyásba, persze minden esetben a béka vissza került a tóba épen és egészségesen...
Volt ott egy kikötött csónak, abban ringatóztak csoportosan, amíg ki nem zavarták őket :-D, aztán egy 10 éves gyerekkel körbejárta a tavat, néztek teknőst meg minden effélét... Majd kellő számú és elevenséggel megáldott "nagy" hokis fiú (10 év körüliek) gyűlt össze ahhoz, hogy lehessen rosszalkodni. El is vonultak pacsálni, ha már fürödni tilos a tóban, gondolták az abba vezető csatornába sétálni azért lehet... Hagytam is az enyémet is, had érezze jól magát. Ismerem és tudom, hogy az efféle játékok sokkal közelebb vannak hozzá, mint a kislányokkal barbizás mondjuk. Az egyik kissráccal korábbról is ismerik egymást, amikor az uszodába jártak a Kevinék, akkor a Fannit is vittem, Zsombor is járt... Már akkor kerülgette a maga módján a lányom; elvette előle a labdát, eldobta majd így szólt: Ússz utána kutya! (tudja mi kell a mai emancipált nőknek :-D )
Szóval így nem teljesen idegenkén volt a többiek közt, Zsomborral ment oda. Szórakoztak, pacsáltak, ugratták egymást, meg ilyesmi ÉS állítólag itt hangzott el a srácok szájából, hogy a Fanni egy 10-es skálán 9-es bomba nő :-D Ne legyünk már maximalisták ugye... És mindezt azzal érte el, hogy van egyénisége, nem olyan lányos a viselkedése, mármint benne van az ökörködésbe, ha kell békára vadászik, és nem sír ha vizes és/vagy sáros a ruhája, ha eközben jól szórakoznak...

Tehát egyértelműen állíthatom tegnap nagyon jó napunk volt, családilag... Mindenki jól érezte magát, jó levegőn voltunk, klassz környezetben. Kevin horgászott a többiekkel, meg focizott, játszóterezett, apa is beállt kicsit a nyomi hátával focizni, Nimród is önmagához képest egész jól viselkedett és valami csoda folytán a tóból se kellett kihúzni, mert megértette meddig mehet el. Persze azért nagy szerepe volt ebben a világ legjobb bébiszitterének, a Kittinek :-)

Kevin

Tegnap délután a nagy fiam elballagott az oviból...
Hihetetlen!
A minap éppen nézegetett valami könyvet az ágyon hason fekve, heverészve... Végignéztem rajta; szépen kicombosodott, hatalmas fiú és már nincs benne semmi babás :-( aztán odamentem megcsikiztem és kérdeztem tőle, hogy ki ez a nagy fiú és mit csinált az én kicsi Kevin babámmal :-D Persze tudom, hogy ez az élet rendje, meg végső soron erre neveltem, tanítottam, hogy minél nagyobb lesz, annál jobban megállja a helyét és mindig is egy ilyen vagány kis krapekra vágytam.
Ami azt illeti igen eseménydús éve volt a Kevinnek ez a hetedik év.
Ugye keményebben bele csaptak a hoki-dologba, heti három jeges edzés, egy száraz és volt még mellette 10 alkalom úszás és néha vasárnaponként egy-egy hoki-torna, mind ezek mellett pedig ugye élte a nagycsoportos óvodások mindennapos életét
A trófeák:

(az oklevelek nincsenek rajta, volt pár meccs ahol "csak" azt kaptak)

(az alsó érem a kerületi óvódás olimpia bronz, amit csapatban szerzett)

Voltak nagyon klassz túráink, játszottak Szombathelyen, Miskolcon, Veszprémben meg egy csomó helyen, ilyenkor Ők kisbusszal mentek a csapattal, mi pedig kocsikkal utánuk. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az utak, meccsek. Jól is szerepeltek. Volt, hogy el is sírtam magam Győrben, mikor egy ellenfél csapatos edző a hátam mögött állva a mellette állónak dicsérte az ÉN gyerekem teljesítményét (nem tudta, hogy az én gyerekem), még most is borsódzik a hátam és könnybe lábad a szemem olyan boldog voltam és ez vagy ehhez hasonló helyzet gyakran ismétlődött... Sőt A mi edzőnk (akit igen nagyra tartok, mint edző) egy szülőin úgy emlegette Kevint, mint korosztályának egyik legjobb kapusa! Neki elhiszem (valaha ő is kapus volt, gondolom így is meg mint edző csak tudja mit beszél és ő az az ember aki amit ha mond azt nem "nyalásból" teszi, az nem az ő stílusa).

Minden meccs közül most ami a leginkább téma az a Gyereknapi torna, ami most volt 26.-án.

A mi jegünkön volt, a mi edzőnk szervezte. Nagyon jó volt, szeretjük ezt a programot :-)
Idén két csoportban indult Kevin, mert 3 csapattal indultunk, a C csapat kapusa Gergő volt, az új "kiskapus", akit szerencsére Kevin nagyon kedvel jókat dumálnak már most és segít az új fiúnak a "szakmai dolgokban" :-D is

Itt éppenséggel az edzőtáborban segít neki levenni a mamutot <3:

Szóval így a B és A csapatnak Kevin volt a kapusa, mert Gergő még túl "friss" és kicsit elfáradt az ő fordulóiban, viszont meg kell említsem, nagyon ügyes kisfiú.
Jó meccsek voltak, minden kis hokis nagyon ügyes volt, a régiek és az újak egyaránt. Kevin is hozta a formáját, ahogy mondani/tanácsol ni szoktam Neki: "csak a Tőled telhetőt, de azt elvárom" :-)

A B és az A forduló között a búcsúzó (2004-es) Pingvinek játszottak a felnőtt UTE csapat fiataljaival, akik valaha ezen a jégen a mi edzőnkkel kezdtek. ÉÉÉSSSS eljött a Kevin egyik kedvence, a csapat egyik fiatal kapusa a Hajek Márk is (egész héten ezen drukkolt a fiam :-) ), ha nagyritkán eljutunk Újpest meccsre akkor míg a többi hasonló korú kölyök fent rohangál mi az első sorban ülünk lent, mindig annak a kapunak az oldalánál, ahol a Hajek véd (így a szünetekben helyváltoztatunk, a nagy nehezen bemelegített székemet ott hagyva :-P ) Persze, ha a Szőke áll a kapuban ugyan ezt tesszük, de azért odafelé a buszon mindig azon drukkol, hogy a Hajek legyen :-) Minden mozdulatát figyeli :-D
Egyszer előfordult, hogy Márk sokat korcsolyázott ki nagyon előre úgy festett fel volt spanolva és csapkodta a botjával a jeget, meg kiabált, mikor a meccs a másik kapu előtt zajlott... Szerintetek mit csinált az én fiam a következő edzésen? ;-) igen pontosan azt... de ez gyakran fordult elő, mmint, hogy leutánozta valamilyen mozdulatát, viselkedését...

Így kaptunk az alkalmon és gyorsan kértünk egy közös fotót, amit természetesen nem utasított vissza Márk.
Megjegyzem hihetetlenül jó volt látni azt, ahogy a 18 év körüli srácok beszéltek az edzővel; tisztelettel, szeretettel, felnézve rá (hát pedig ebben a korosztályban ritka ma már az ilyen, ezért is vagyok hálás, hogy a gyerekem sportol, mert EZT is megkapjuk hozzá, az alázatot, a tiszteletet)

A ballagásról nem tudok sokat írni, szép volt, aranyosak voltak, ügyesen mondta a gyerekem amit csak kellett. Nagyon örült a lila-fehér csokornak, amit csináltattam Neki... Volt lufi felengedés is, a srácoknak az volt a kedvenc... 

Az ünnepség után még kicsit bent voltunk a csoportban. Nagyon tetszett a díszítés, voltak felaggatva madárkák, amiket a gyerekek csináltak, azt jelképezve, hogy repülnek tovább az iskolába... A gyerekek lerajzolták az óvónéniket és a dadusokat, Kevin teljesen egyedül rajzolta le Móni dadusnénit egy hatalmas lapra

Napról napra ügyesebb és büszke vagyok Rá, az én nagy fiamra, aki szeptembertől iskolás lesz

Itt látható a ballagáson kattintgatott pár fotó, sajna megújult a google is, így nem tudom olyan szépen kirakni "dia vetítésre"