2012. február 21., kedd

Dilemma a határokról

Nem Magyarország térképét szeretném újra rajzolni (bár ez nem lenne rossz ötlet)
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.

2012. február 6., hétfő

Mindenféle...

Na, úgy fest, hogy a bejegyzéseim "havilappá" ritkulnak... :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...


A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.


Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!


De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében). 
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el  tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte  (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is.... 
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...


Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz...  Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)