Bő egy hét néhány szóban, megpróbálom időrendben, úgy kicsit egyszerűbb.
A múltheti hétköznapok nagyjából szokásos módon teltek, mindenki a maga dolgát végezte.
A péntek kicsit más volt... A megismerkedésünk 10. évfordulója. Este arról beszélgettünk mi minden volt akkor és mi változott meg azóta. Olyan furcsa volt így vissza gondolni akkori önmagunkra. Már akkor, aznap megmondta, ahogy a tóparton ültünk éjjel a padon, hogy engem feleségül fog venni, nagyon boldogok leszünk és gyerekeink lesznek, sok gyerek. Persze akkor én kinevettem, igaz nem is tűnt annyira komoly pasasnak ahogy lógott ki a fejéből a varrat (3 nappal előtte fradi-UTE meccsen egy szemét sün tonfával verte fejbe)... és láss csodát! Hihetetlen!
Szombatra állatkertezést terveztünk be (megjegyzem hétvégén, jó időben SOHA többet) rengetegen voltak, alig láttunk egy csomó mindent, de láttuk a bébi orángutánt, amint az anyaállat dajkálta. Megint le van zárva a fele, ép mondtam is a férjemnek, hogy az elmúlt 10 évben mondhatjuk, hogy gyakran jártunk ott (minden nyáron 2-3szor, eleinte kettesben, aztán hárman, négyen, öten, s most már lassan két éve hatan) de eddig talán egyszer sem volt minden egy időben nyitva, valami mindig le van zárva. Remélem rövidesen elkészül teljesen.
Nimród hazafelé elaludt, majd ébredéskor arra lettünk figyelmesek, hogy zöld cucc dől a bal füléből színre-állagra mint a takony, na Apa egyből szaladt vele a Jánosba (az volt az ügyeletes) azért pont Ő mert nagyon sok embertől hallottuk, hogy határozott temperamentum ajánlott oda, ha ott van az ügyelet. Diagnózis: középfül gyulladás a bal fülében, torka jobb füle tiszta. Hurrá! Jó ideje nem láttuk eme nem kívánatos vendéget, erre vissza pofátlankodott. Furcsa az egészben, hogy 0 tünete volt, se láz, se hiszti sem az egyéb (szokásos) tünet. Visszagondolva talán azért nem ette meg a karalábé főzeléket csütörtökön a bölcsiben-de én szimplán csak azt hittem nem ízlett neki.
Hétfőn kontrollra kellett vinni, a területileg illetékes helyre. kiderült, hogy javul a felrepedt dobhártyája, de a jobb füle és a torka gáz. na ez tök érdekes nekem, hogy szombaton tiszta, 2 nap múlva meg annyira begyullad neki, hogy felkeljen szúrni? Mindezt antibiotikum+antibiotikumos orrcsepp+láz és fájdalom csillapító ami ugye gyula csökkentő+orrszívás mellett? Merthogy a doktornő azt javasolta szúrjuk fel, amibe én beleegyeztem, hisz inkább legyen kicsi sebe, mint újra ez is repedjen. Az eredmény minket igazolt, a bökés pillanatában szinte kizúdult egy csomó genyás cuccos, ami eddig feszítette a hártyáját. Igaz nem is evett aznap, a mama is panaszkodott rá, mert ő volt vele napközben amíg én suliban voltam. Bezzeg amikor elindultunk a rendelőből, beugrottam vele a sugárba fornettiért, egy egész xxl-es sajtos bigyót, meg egy pogit befalt egy-ültő helyében.
A hetet a mamával töltötte napközben, ha suliban voltam.
Csütörtökön élettan gyakorlaton csináltam kiselőadást a szív fejlődési rendellenességeiről, amihez aznap hajnalban dobtam össze egy ppt-t, életem első ppt-jét. Volt benne kép, meg rajz -amit painttel oktojáltam össze, amit utoljára vagy 15 éve csináltam. A csajok ezerszer különbet dobtak volna össze, de nem volt pofám felkelteni őket. Elég fura volt az előadás, mármint akkora gombóc volt a torkomban, hogy elmondani nem tudom, pedig csak az eperhármasok voltak ott, az a kis létszámú csoport, akik a névsorban az No kezdőbetűktől szerepelnek huszon-egynéhány emberke, akikkel szeptember óta együtt járunk az ilyen kiscsoportos gyakorlatokra, és akikkel egyébként szerintem egész jól összekovácsolódtunk, mégis elég zavarban voltam... A következő órán majd kaksiban fogunk túrni, de nem lesz -nekem- akkora gáz, mert Nimród termésével fogunk játszani. Ugyanis a tanárnő megkért, hogy hétfőre vigyek vagy 2 pelenkányi kakit, mert az ilyen emésztési izé-bizé vizsgálatokat a kiskölykök termésével jobb csinálni, abba könnyebben bele tudják keverni a mókákat (valami emésztetlen enzimféle dolgot), amit nekünk észre kell majd venni.
Délután anyáknapjáztunk az oviban. Voltak anyukák, akik már előre készültek zsepivel, meg hasonlókkal, hogy ők biztos sírni fognak. Na mondom én ugyan nem én már edzett vagyok az effélékre. Mindezt egészen addig bírtam amíg a világ legtökéletesebb majdnem ötévese odajött hozzám az ölembe és neki kezdett az alábbi versnek:
"Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!"
Osvát Erzsébet
A világon nincs ennél a pillanatnál csodálatosabb dolog, ez az amiért érdemes élni.
Holnap majálisozunk egyet a hajógyári szigeten Majd gondolok Rád/Rátok Zsóka :-)
Aztán újra tanulás ezerrel, egyre közeledik a ZH hét és a vizsga időszak, napról napra nő a para, hogy a hátralevő idő nem arányos a tananyagunk mennyiségével, de olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna -majdcsak lesz valami
2010. április 30., péntek
2010. április 19., hétfő
Újabb "életjel"
Úgy látszik nem vagyok még mindig az a naponta/hetente bejegyzést írogató fajta, hol "aktualitás" nincs, hol pedig időm leírni...
Lényeg, hogy megvagyunk még. Mindenki végzi a maga dolgát, ahogy azt kell.
Szinte minden nap eldöntöm, hogy írok ide is végre valamit, de mire oda jutok, hogy van egy pár nyugodt percem, már elszáll az ihlet, vagy az energiám.
De most így hajnali 3 körül arra jutottam, hogy mégis csak adok én is némi életjelet magunkról.
A csajok jól vannak, többé kevésbé a suli is megy nekik, a kevésbé-t sem kell véresen komolyan venni, csak Fanni szeret ezt azt ellinkeskedni, de sokat tenni nem lehet, úgy fest ez az ő természetével jár... De azért igyekszem kordában tartani. Az iskola doki jóvoltából szerencsére azt is tudjuk, hogy mind a 2 csaj jól lát, és Kitti még jól is hall-ugyanis a szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton azt feltételezte a dr.nő, hogy ez nem így van, mondjuk amint hallottam nem csak nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy néhány hetes várakozás után vizitálhattunk a szakorvosi rendelőben. De legalább feleslegesen, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy ingem gatyám otthagyom a 2 szemüvegért amit majd felírnak.
Kevin is jól van, ovi van neki ezerrel, szereti is. Itthon kicsit nehezen veszi néha, hogy nem vagyok hajlandó egy kalap alá venni a csajokkal, hogy neki kötöttebb a lefekvési ideje, az ő szobájukban nincs tv, és bizony neki kevesebb időt engedek a számítógép előtt is. Ez utóbbi kapcsán még vissza a Fannihoz: végre nem csak a bugyuta játékokat keresgeti a neten, hanem rákapott az olvasásra/ismeret szerzésre is! Mostanában irodalom órán a honfoglalás a téma (ezúton is minden tiszteletem a tanítónéninknek, mert azt kell látnom, hogy lényegesen többet/jobban foglalkoznak a témával, mint anno az én időmben, és örülök, hogy hagyja kibontakozni a gyerekeket, nem csitította el az enyémet sem pl. mikor a turáni átokról mesélt vagy arról, hogy Koppány talán nem is volt annyira rossz...) és csak úgy falja az információkat, nem győzöm neki nyomtatni amit kinéz és viszi be a suliba órára, teljes önszorgalommal bevágta a vérszerződés szövegét, meg valami verset Emese álmáról, valamint elég egyszer elmondani neki valami ilyen történetet, mondát és megragad az agyában (persze a rendes sulis dolgok azért nem ennyire ;-) ) De szerencsére nem csak a számítógép előtt szeretnek olvasni, hanem az igazi könyveket is nagyon szeretik, Kitti is végre rákapott az olvasás ízére, így második vége felé. Most éppen a zokni mukikról olvas, nagyon bejön neki. Az írónő részéről is jó ötlet volt szerintem személyesen bemenni a suliba, mert gyanítom az ő bemutatása is sokat dobott a könyv népszerűségén. Fanni éppen halálni nyavalyákról olvas (immunrendszer meg ilyen-olyan kórságok gyereknyelvre fordítva, mint pl kolera, sárgaláz, tbc...), ez a téma is érdekli, jelen állás szerint vagy orvos lesz, de minimum kórboncnok-van gyomra hozzá és minden véres mizéria érdekli, vagy pedig állatorvos-ennek fejében egyre gyakrabban nézzük végre az Animal planetet a zizi mesecsatornák helyett.
Nimródomról: December vége óta átalussza az éjszakát, ami hatalmas luxus számomra, egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a napirendjét (este 8-reggel fél7) hétvégén is tartja, de nem vagyok telhetetlen, a korábbi egész éjjel cicin lógáshoz képest már ez is bőven Hawaii, főleg, hogy a saját ágyában alszik, nem engem terrorizál még álmában is. Már csak azért verhetem a fejem a falba, hogy nem volt szívem előbb végig játszani azt a 2-3 napot, amíg az ágyban sírt altatáskor-pedig tényleg csak ennyi volt, és már meg is tanulta a dolgát, hogy neki az a helye, ott kell aludni, anya nem kapkodja ki minden egyes nyikorgáskor...
Végül úgy döntöttünk, hogy marad a megszokott csoportjában, ami úgy fest jó döntés volt. Ugyan is egy hete a régi-új bejáratot kell használni a bölcsiben, de Ő az ideiglenes ovin-keresztül bejárást szokta meg, azóta így volt, mióta oda jár. Ha hiszitek-ha nem, már az felborította a lelki békéjét, hogy nem azt az ajtót használjuk, reggel újra (hónapok óta először) pityereg, rendre a hátsó ajtón (az eddigi bejárat) akar kimenni ott cirkuszol, mikor indulunk haza. Ezt elnézve bele sem merek gondolni mit csinálna, ha az új csoportba kellene bemennie. Meg kell hagyni nagyon szép a 2 új csoport, valóban eu-s szintű így első ránézésre, és kaptak só-szobát is, bár gondolom ennek majd a következő ősszel-télen lesz jelentősége. Mama ügyekben is egyre jobb a helyzet. Mind velencei, mind pesti fronton, Anyukám szerencsére egyre jobban van a kemó után, amit váratlanul idő előtt abba kellett hagyni, mert elment a hangja mindenféle fül orr gégészeti indok nélkül, s mivel a dokija szerint sikeres volt a műtét, minden malignus sejtet eltávolítottak ezért jobb ha abba hagyják, nehogy többet ártson mint használjon a dolog. Azóta szépen lassan helyre áll a hangja is.
Anyós pedig valósággal beleszeretett Nimródba, amikor csak teheti jön hozzánk. Persze a többi srácot is szereti, de szemmel is látható, hogy az igazi hangot a Törpével vette fel. Ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy végre szorosabb a kapcsolatunk is, nem olyan távolságtartó, mondjuk tudni kell, hogy sem neki, sem a páromnak nincs könnyű természete de Nimród ezt teljesen áthidalja, én meg az örök szentimentális nagyon örülök, hogy egyben van a család ahogy az az egészséges élet rendje.
Suli is megyeget szokás szerint van ami nagyon klappol, és van ami kevésbé, és ami számomra elképesztő: egy hónap sincs és kezdődik először a ZH hét, aztán meg a szemesztervégi vizsgák. Naná, hogy bőven van miből utolérni magamat, de bízom benne, hogy sikerül ezt is megoldanom. Ami még furcsa, hogy egyre inkább bírom a laboros gyakorlatokat! Bírom a mikorbis szórakozott professzor szerű tanárunkat is, és eléggé érdekes maga a tárgy is, főképp, hogy nem a könyvet halljuk az előadáson szóról szóra, hanem próbálja a tanár érdekesen előadni a dolgot-könnyebben meg is marad. Egyre ügyesebben veszek mintát baci tenyészetekből is, már nem szántom fel a táptalajt annyira mint korábban, azért a kaksi minta vizsgálatot meghagytuk a bátrabbaknak de szerencsére az nem is volt kötelező. Élettanon a gyakorlaton már egyre kevésbé zavar a vér szaga-mert igen is van neki, vagy az alvadásgátlónak, amivel keverik, vagy a kettőnek együtt?-már nem is tudom... Most már azt is tudom, hogy az újraélesztésnél a kompressziót a Beegees Stayin' Alive számának az ütemére a legoptimálisabb csinálni és azt is, hogy a félautomata defibrillátornak nagyon agresszív néni a szinkronhangja :-D.
Szóval: bár rohadtul nehezen érem utol magam, és amint sikerül kezdhetem előröl azért nagyon szeretem az ETK-t.
Lényeg, hogy megvagyunk még. Mindenki végzi a maga dolgát, ahogy azt kell.
Szinte minden nap eldöntöm, hogy írok ide is végre valamit, de mire oda jutok, hogy van egy pár nyugodt percem, már elszáll az ihlet, vagy az energiám.
De most így hajnali 3 körül arra jutottam, hogy mégis csak adok én is némi életjelet magunkról.
A csajok jól vannak, többé kevésbé a suli is megy nekik, a kevésbé-t sem kell véresen komolyan venni, csak Fanni szeret ezt azt ellinkeskedni, de sokat tenni nem lehet, úgy fest ez az ő természetével jár... De azért igyekszem kordában tartani. Az iskola doki jóvoltából szerencsére azt is tudjuk, hogy mind a 2 csaj jól lát, és Kitti még jól is hall-ugyanis a szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton azt feltételezte a dr.nő, hogy ez nem így van, mondjuk amint hallottam nem csak nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy néhány hetes várakozás után vizitálhattunk a szakorvosi rendelőben. De legalább feleslegesen, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy ingem gatyám otthagyom a 2 szemüvegért amit majd felírnak.
Kevin is jól van, ovi van neki ezerrel, szereti is. Itthon kicsit nehezen veszi néha, hogy nem vagyok hajlandó egy kalap alá venni a csajokkal, hogy neki kötöttebb a lefekvési ideje, az ő szobájukban nincs tv, és bizony neki kevesebb időt engedek a számítógép előtt is. Ez utóbbi kapcsán még vissza a Fannihoz: végre nem csak a bugyuta játékokat keresgeti a neten, hanem rákapott az olvasásra/ismeret szerzésre is! Mostanában irodalom órán a honfoglalás a téma (ezúton is minden tiszteletem a tanítónéninknek, mert azt kell látnom, hogy lényegesen többet/jobban foglalkoznak a témával, mint anno az én időmben, és örülök, hogy hagyja kibontakozni a gyerekeket, nem csitította el az enyémet sem pl. mikor a turáni átokról mesélt vagy arról, hogy Koppány talán nem is volt annyira rossz...) és csak úgy falja az információkat, nem győzöm neki nyomtatni amit kinéz és viszi be a suliba órára, teljes önszorgalommal bevágta a vérszerződés szövegét, meg valami verset Emese álmáról, valamint elég egyszer elmondani neki valami ilyen történetet, mondát és megragad az agyában (persze a rendes sulis dolgok azért nem ennyire ;-) ) De szerencsére nem csak a számítógép előtt szeretnek olvasni, hanem az igazi könyveket is nagyon szeretik, Kitti is végre rákapott az olvasás ízére, így második vége felé. Most éppen a zokni mukikról olvas, nagyon bejön neki. Az írónő részéről is jó ötlet volt szerintem személyesen bemenni a suliba, mert gyanítom az ő bemutatása is sokat dobott a könyv népszerűségén. Fanni éppen halálni nyavalyákról olvas (immunrendszer meg ilyen-olyan kórságok gyereknyelvre fordítva, mint pl kolera, sárgaláz, tbc...), ez a téma is érdekli, jelen állás szerint vagy orvos lesz, de minimum kórboncnok-van gyomra hozzá és minden véres mizéria érdekli, vagy pedig állatorvos-ennek fejében egyre gyakrabban nézzük végre az Animal planetet a zizi mesecsatornák helyett.
Nimródomról: December vége óta átalussza az éjszakát, ami hatalmas luxus számomra, egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a napirendjét (este 8-reggel fél7) hétvégén is tartja, de nem vagyok telhetetlen, a korábbi egész éjjel cicin lógáshoz képest már ez is bőven Hawaii, főleg, hogy a saját ágyában alszik, nem engem terrorizál még álmában is. Már csak azért verhetem a fejem a falba, hogy nem volt szívem előbb végig játszani azt a 2-3 napot, amíg az ágyban sírt altatáskor-pedig tényleg csak ennyi volt, és már meg is tanulta a dolgát, hogy neki az a helye, ott kell aludni, anya nem kapkodja ki minden egyes nyikorgáskor...
Végül úgy döntöttünk, hogy marad a megszokott csoportjában, ami úgy fest jó döntés volt. Ugyan is egy hete a régi-új bejáratot kell használni a bölcsiben, de Ő az ideiglenes ovin-keresztül bejárást szokta meg, azóta így volt, mióta oda jár. Ha hiszitek-ha nem, már az felborította a lelki békéjét, hogy nem azt az ajtót használjuk, reggel újra (hónapok óta először) pityereg, rendre a hátsó ajtón (az eddigi bejárat) akar kimenni ott cirkuszol, mikor indulunk haza. Ezt elnézve bele sem merek gondolni mit csinálna, ha az új csoportba kellene bemennie. Meg kell hagyni nagyon szép a 2 új csoport, valóban eu-s szintű így első ránézésre, és kaptak só-szobát is, bár gondolom ennek majd a következő ősszel-télen lesz jelentősége. Mama ügyekben is egyre jobb a helyzet. Mind velencei, mind pesti fronton, Anyukám szerencsére egyre jobban van a kemó után, amit váratlanul idő előtt abba kellett hagyni, mert elment a hangja mindenféle fül orr gégészeti indok nélkül, s mivel a dokija szerint sikeres volt a műtét, minden malignus sejtet eltávolítottak ezért jobb ha abba hagyják, nehogy többet ártson mint használjon a dolog. Azóta szépen lassan helyre áll a hangja is.
Anyós pedig valósággal beleszeretett Nimródba, amikor csak teheti jön hozzánk. Persze a többi srácot is szereti, de szemmel is látható, hogy az igazi hangot a Törpével vette fel. Ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy végre szorosabb a kapcsolatunk is, nem olyan távolságtartó, mondjuk tudni kell, hogy sem neki, sem a páromnak nincs könnyű természete de Nimród ezt teljesen áthidalja, én meg az örök szentimentális nagyon örülök, hogy egyben van a család ahogy az az egészséges élet rendje.
Suli is megyeget szokás szerint van ami nagyon klappol, és van ami kevésbé, és ami számomra elképesztő: egy hónap sincs és kezdődik először a ZH hét, aztán meg a szemesztervégi vizsgák. Naná, hogy bőven van miből utolérni magamat, de bízom benne, hogy sikerül ezt is megoldanom. Ami még furcsa, hogy egyre inkább bírom a laboros gyakorlatokat! Bírom a mikorbis szórakozott professzor szerű tanárunkat is, és eléggé érdekes maga a tárgy is, főképp, hogy nem a könyvet halljuk az előadáson szóról szóra, hanem próbálja a tanár érdekesen előadni a dolgot-könnyebben meg is marad. Egyre ügyesebben veszek mintát baci tenyészetekből is, már nem szántom fel a táptalajt annyira mint korábban, azért a kaksi minta vizsgálatot meghagytuk a bátrabbaknak de szerencsére az nem is volt kötelező. Élettanon a gyakorlaton már egyre kevésbé zavar a vér szaga-mert igen is van neki, vagy az alvadásgátlónak, amivel keverik, vagy a kettőnek együtt?-már nem is tudom... Most már azt is tudom, hogy az újraélesztésnél a kompressziót a Beegees Stayin' Alive számának az ütemére a legoptimálisabb csinálni és azt is, hogy a félautomata defibrillátornak nagyon agresszív néni a szinkronhangja :-D.
Szóval: bár rohadtul nehezen érem utol magam, és amint sikerül kezdhetem előröl azért nagyon szeretem az ETK-t.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)