Bár tudom, hogy elég sok elmaradásom van, amit idővel talán pótolok, de ez a bejegyzés most a Kevin hoki csapatáról fog szólni zömmel.
A gyereknap előtti hetet edző táborral kezdtük, reggel 8 ra már a jégen voltak a srácok teljes szerelésben.
Négy napos tábor volt, amikor csak lehetett szinte 11ig jégen voltak a törpök, különböző ügyességi/technikai feladatokat kaptak majd a végén játék (értsd: hoki) volt. Majd mikor lejöttek átöltözés, különböző programok (játszóház, foci stb.) ebéd, délutáni pihenő és még egy óra jég, minimál felszerelésben, botok nélkül, zömmel korcsolya technikai feladatokkal.
Abban a szerencsében volt részem, hogy ezt a négy napot végig ott tölthettem, vizsgaidőszak volt (van), nem vettem fel semmit ezekre a napokra, így segítettem átöltözni, elkísértem a játszóházba, a moziba őket.
Remek napok voltak, hihetetlen, hogy a jégen már kis ördögök, de volt akit a játszóházban a bébi-sarokban kaptam le, miközben a miniasztallal játszott elmerülten. Az ebéddel voltak néha gondok, de ugye 22 gyereknek nehéz a kedvére főzni, nekem néha a négynek sem megy. Eredmény viszont, hogy a kis "fényevőnk" a korábbi táborokhoz képest jóval többet evett. Az én fiam rendesen evett, bár néha dolgozott volna a csordaszellem, amikor is egy amúgy kedvelt kaját nem eszik meg, mert a haverok szerint fúj... De hát hol nincs ilyen.
Volt egy két problémás csemete is, de nem vészesen rosszak. Minden esetre azért az edzőnek kötél idegei vannak és hihetetlen, hogy ekkora fegyelmet tud csinálni, elég egy "rossz nézés" és már nyugi van. Minden nap végére lefáradtam kicsit, azért az a zsivaly amit csinálnak agyzsibbasztó. De ki nem hagytam volna azokat a pillanatokat, mikor is annyi arcát megismerhettem a srácoknak. A moziba 3-an kísértük a csapatot, a Riót néztük meg. Mindenkinek tetszett, még azoknak is akik másodszor látták (pl mi is), egy kiskölyök aludt csak el, aki olyan édes volt.
Aztán szombaton következett a naaagy meccs, nekünk kicsiknek (akik november végén kezdtünk) az első. A programajánló amit írtam itt.
Mázli, hogy előtte csak én izgultam, mint kiderült más gyakorlottabb szülőktől ez mindenkinél így van. A gyerek előző este hamar elaludt, én meg úgy forgolódtam, mint kölyökkoromban valami nagy esemény (pl kirándulás) előtt, majd mikor nagy nehezen elaludtam jöttek a rémálmok, mint elkésünk, hogy nem viszünk minden felszerelést és egyebek. Így hajnalban már mindent bepakoltam, összekészítettem, a gyerek felvette a szereléséből amit itthon csak lehetett, és korán hívtunk egy taxit.
Az első percben összefutottam egy egyetemi tanárommal, kérdeztem mit keres erre ahol a madár se jár (hajnali 8kor), mire azt felelte, hogy hokizik a fia. Mondom jé az enyém is! Erre Ő: és mióta? Mondom november vége óta. Ő: az enyém már másfél éve. Ekkor azért betojtam, hogy csúnya dolog lesz itt, a mi "friss gyerekeink" meg a gyakorlott kölykök.
De nem így lett. Az első meccsünk 8:20kor kezdődött. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gyerekem állta a sarat a meccs nagy része az Ő kapuja előtt zajlott és csak keveset engedett be. Első meccsnek jó volt. Igazából ha azt vesszük, hogy tényleg csak kezdő gyerekekkel voltunk nem töltötte fel az edző a csapatot nagyokkal, akkor azt kell mondjam derekasan helytálltak. Bár ugye eleve nem nézünk eredményeket szuper mini meccseken. Ami csoda volt, hogy a cserék (percenként cserélik a sorokat) valami vas fegyelemben zajlottak, míg edzéseken ezt finoman szólva nem lehet elmondani általában.
Hát, nekem még gyakorolnom kell az önuralmamat, mert amikor a gyerekem kezét elkezdte csépelni pár újpesti gyerek (már a kesztyű alatt volt a korong) finoman szólva legszívesebben pofáncsaptam volna a kis mutánsokat "lila-fehér forever" ide vagy oda. Ez volt az egyetlen pontja a gyereknek is, ahol kicsit elkeseredett, sérült az igazságérzete. De meg kell tanulnunk, hogy ez egy ilyen sport. Amikor olyan srácokkal játszottunk, akik kb egy szinten vannak velünk, akkor nyertünk is, ha jól emlékszem vagy 6:2re.
Szóval a gyerekem nagyon ügyes volt és én mérhetetlenül büszke vagyok rá.
A legijesztőbb pillanata a napnak az volt, amikor az első meccs alatt eltűnt a Nimród. Mivel én fotóztam, meg "instruáltam" a kölyköm ezért arról volt szó, hogy apáék rendezik... Csakhogy apa kiadta alvállalkozásba a csajoknak. A Kitti azt mondta a Fanni vigyázott rá, a Fanni meg azt, hogy a Kitti... Azt a 3 percet senkinek sem kívánom, de szerencsére előkerült épségben a kis felfedező. Aztán ahogy haladt előre a nap egyre macerásabb volt, ezért csak a díjkiosztóig maradtak Apával, mi meg a nap végéig a többiekkel.
A meccsek és a díjkiosztó után (minden gyerkőc kapott aranyérmet, hisz ugye hivatalosan nincs helyezés) a gyereknapi programokba vetettük magunkat, nyugodtan mondhatom, mindenki jól érezte magát, még a mindig durcás és elégedetlen Fanni is.
