Ha már kérdezted Kit :-)
Ma 10 kor van randim az egyébként aranyos sráccal, akivel 1 nagy baj van csak, hogy csúnya hivatása van és azt rajtam akarja gyakorolni...
Nem kértem dilibogyót, igyekszem túlélni anélkül, győzködöm magam ezerrel (meg a májamnak elég lesz az a gyógyszer mennyiség amit ott kapok és még írnak fel...)
A gázos bódítástól is félek, van egy olyan kényszerképzetem, hogy valami olyan "élmény" félében lenne részem, mint asszem pont Kit-nek az altatással (mmint neki nem képzet, hanem megesett), hogy ébren vagy, tiszta a tudatod, és nem tudsz szólni, hogy fáááj és nem akarod és hagyjanak. Hanem némán vagy kénytelen szenvedni, mert valahol leragadtál a tudat és a tudattalan között mégis tisztán. (na meg lehet nem kellett volna anno végső állomást nézni?)
Szóval ma már nem tudok bejelentkezni valószínűleg, mert magamat ismerve, ha hazaérek sokkos állapotban lefekszem aludni, aztán 3 körül indulok a srácokért majd onnan edzésre, ráadásul ma 2 fiúval, mert Apa gyógytornára és fizikóra megy egy úgy tűnik komoly gerinc bajjal, ami most derült ki. Pár hete beállt a háta, de nem lumbágó szerűen, csak rohadtul fájt neki és időnként jött de akkor K.O. lett fél pillanat alatt. A héten volt rheumatológusnál meg rtg-n. A háti-ágyéki csigolya átmenetnél van valami korábbi trauma nyoma, ami most még nem okoz semmi komolyat, de ha nem figyel rá akkor idővel.
Érdekes az egészben, hogy semmi olyan dolog nem rémlik neki amiből ez származhatna, egész idáig soha nem fájt a háta és semmi ilyesmi baja sem volt.
Remélem semmi baj nem lesz vele, most már tudjuk, hogy jobban oda kell figyelni.
Szóval szorítsatok értem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése