Véletlenek...

Pénteken bementem a suliba megírni azt az ominózus angol szintfelmérőt, amire ugye nem is készültem...
Aztán kiderült, hogy nem is írni kellett, hanem klikkelni. Egy 12 kérdéses tesztet kellett a gépen kitölteni.
5 modul közül kellett választani, nekem minimum a 3as modulba kellett bekerülni, hogy időben legyek ahhoz, hogy feltudjam venni a szaknyelvet jövőre, amikor kell. Ez kritérium feltétel, ha nem teljesíted a szaknyelvet, nincs diploma... A szaknyelvet meg csak úgy veheti fel az ember, ha van nyelvvizsgád, vagy pedig jársz az angol alapozásra, aminek feltétele volt ez a szintfelmérő.
Sokáig filóztam, hogy merjem-e bevállalni a 4-es modult, vagy maradjak meg a 3-asnál, mert ha sikerülne a 4-es akkor nem apának kellene edzésre hordani hétfőn a gyereket (bónusz a Nimródot), mert akkor ebben a félévben még nincsen nyelv. Viszont mi van, ha nem sikerül a teszt? és két szék közül a pad alá esem? Ennek megfelelően eldöntöttem magamban, hogy a 3-as modult "pályázom", arra van esélyem talán.
A gépnél azt mondták, hogy az egyest ne is akarja senki megírni, mert az az a modul amit tavaly indítottak teljesen kezdőknek, de idén talán el sem indul. ennek megfelelően a 2-es teszt az egyes modul, 3-as teszt a kettes modul és így tovább. Szóval fogtam magam és kiklikkeltem a 4-es tesztet. 50%-ost írtam azt írta a program ki, hogy megfelelt....
Ma rakták ki az eredményeket, nézem a 3as modul szerencsés versenyzőit, nincs a nevem, nézem a kettest és az egyest nincs a nevem. Teljesen kétségbe estem, hogy nem sikerült?! Mire megláttam a nevem a 4-es modul papírján.
Mint kiderült a számoknál az 1 az egyes modul volt 2 a kettes stb. Az ötös modul pedig az volt, akinek be sem kell járni alapozásra, hanem ha eljön az ideje akkor szaknyelv.
Persze az a tetű kisördög ott motoszkált, hogy bezzeg ha be merem vállalni az 5ös tesztet (amiről azt hittem, hogy a 4-es modul). Persze így is jó, fél év "haladék", egy vizsgával kevesebb és fél évig még tuti, hogy belefér a hoki az én időmbe, nem kell apát terhelni vele és jól jött ki, mert tényleg nem is számítottam rá.

A másik véletlen:
Már napok óta nagyon fájt a fogam helye, gyakorlatilag fájdalomcsillapítóval tudok aludni. A hétvégén vettem a bátorságot és odaérintettem a nyelvemet és mit érzek: darabokat! Mondom basszus bent maradt pár törmelék. Ma elmentem a szájsebészetre, be voltam tojva, a dokim már nincs a klinikán, se időpontom se egyéb... A szokásos módon beadtam a kartonomat és vártam. Sokat vártam. Közben mindenféle rossz szagok jöttek ki, majdnem rosszul lettem. Volt egy down-os fiú, nagyon aranyos volt, mosolyogva integetett be a rendelőbe. Az asszisztens megkérdezte tőle, hogy jó lett-e a fénykép (rtg.) mosolygott-e ügyesen, ő meg mondta, hogy igen :-) (anyukája mindezt nem erősítette meg ugyan)
Szóval vártam a sorom, mikor egyszer csak megjelent "ő" az ex dokim, civilben. Gondolom még vissza húz a szíve, vagy van mit adminisztrálni... Megismert és egyből kérdezte, minden oké-e. Mondtam, hogy mi a helyzet. Bement és röviddel utána be is hívott. A jó hír az, hogy nem szilánkok, a rossz pedig az, hogy az bizony a csont, amibe a fog ágyazódott bele. Eléggé bizarr. Valahogy kiesett előbb a véralvadék, begyulladt ott minden, amin alap nem csodálkozom, az egyik fogam ugye alap gyulladt volt mikor kiszedték...
Most rakott bele gézcsíkot, ami ilyen eszméletlenül szarízű jódos cumóba volt beáztatva. Újra "átadott" az új dokimnak, holnap megyek megint, immár az új dokimhoz csíkcserére.
Komolyan tök jól esett, hogy már nem kellett volna neki velem foglalkoznia, full civilben volt (jobban is állt neki, mint a fehér köpeny), mégis foglalkozott velem.
Persze amúgy már veszett elegem van, hogy egészségügyileg minden szar megtörténik velem az idén, még egy rohadt fogamat se tudom úgy kiszedetni, hogy ne gyulladjon be. Most már itt lenne az ideje, hogy végre helyrejöjjön minden. Legyen normális mosolyom a legkevesebb szenvedés árán és a lábam se vacakoljon már meg még sorolhatnám.
Tényleg a legnagyobb kincs az egészség...