A dolog ott kezdődött, hogy idén először a csajokat elküldtem a nyári napközis táborba, tanulva a korábbi évek látványos unatkozásaiból, az unalmukban egymást piszkálásból...
Először nem mentek valami lelkesen, nekem is voltak kétségeim, de szerencsére kellemesen csalódtam.
Nagyon színvonalas jó programok is vannak, voltak. Nekünk teljesen ingyenes, mert mi év közben is ingyen kajálunk a suliban és ezt ott is figyelembe veszik (ahogy az ottalvós táboroknál is a minimál árat kell csak fizetni)
Szóval már többször voltak állatkertben, hetente van, hogy többször mennek a pólusba korcsolyázni, amit a sokezres, "magán" napközis táborosok sem mondhatnak el magukról, uszodába is gyakran járnak, moziban is voltak már kétszer, de amikor "csak" a táborban vannak is igyekeznek érdekesen eltölteni az időt, hogy csak a heti programokat említsem: volt indiános nap, honfoglalás nap ( még rovásírással is írtak, ami nekem tetszik ;-) ), volt kalóz nap (még aznap a moziban is a kalózos film ment), viking nap... Hétfőn volt egészségnap is, a Kitti is töltögetett teszteket, harmadikost és negyedikest, sőt még felsőst is, mindegyik nagyon jól sikerült neki, dicsérték is, hogy honnan tud ennyit, mire mondta, hogy anya is eü-t tanul, meg ő gyógytornász szeretne lenni ezért sokat olvasgatja a könyveimet is, főleg az anatómiát...
Ebben a táborban ismerte meg a Fanni a fiúcskát. Először volt együtt korcsolyázás meg minden ilyesmi, majd eljött délutánonként a mi játszóterünkre, görkoriztak és egyebek.
Semmi komoly dolog nem volt, még kézfogás sem, de megbeszélték, hogy most "járnak" :-D
Persze gyorsan azért túlestünk a méhek és virágok történetén biztos ami biztos, ne lehessen becsapni, megvezetni...
Nem volt könnyű dolguk, kicsit ellenszélben úsztak eleve, mert Kittiék cukkolták őket sokat (neki nem volt szimpi a gyerek) és van a fiúnak egy nem idén barnult barátja, akinek szerintünk tetszik a Fanni, és sokat kevert be nekik, pl a fiúnak azt mondta a Fanni mondta neki, hogy nem szereti, a Fanninak ugyan ezt fordítva... folyton a nyomukban volt...
Aztán egy szép napon a fiú közölte facebookon, hogy vége (a technika kora... :-P ) szerencsére a Fanni nem igazán tört össze, nem is konkrét szerelmi bánata van, inkább csak az egója sérült (amiből van neki bőven :-) ) szóval inkább sértve érezte magát, hogy őt egy akárki dobta...
Persze a barát fiú egyből megjelent, hogy akkor ő járna a Fannival szívesen, de közölte a gyerekem, hogy majd ha a pokol befagy :-D
Megbeszéltük, hogy ilyen ez az élet, lesz ez még így se... :-D
Azért furcsa és nehéz dolgok ezek.
Tegnap még az inkubátorban melengették, ma meg már pasi dolgok vannak.
Nagyon igyekszünk olyan szinten tartani a kommunikációt vele, hogy semmi hülyeségbe butaságba ne kerüljön, de mégsem tartjuk "burokban", viszont nem szeretném, ha annyira durva lenne, mint egyik másik osztálytársa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése