Ma...

Azt gondolom, hogy az ovi-témát lezárhatjuk,  mármint a beszoktatás részét. Nimród a héten már bent is aludt. Sőt, már kétszer ment 7re, amikor még kevesen vannak és volt, hogy nem is a saját csoportjába kellett bemennie. Nem sír, mindig megbeszéljük azt, hogy mikor megyek, vagy apa mikor megy. Amikor megyek érte akkor azonnal jön. Mesélni magától nem mesél, csak ha kérdezgetem, de akkor mondja ezerrel. A neveket lassan tanulja, legtöbbször ha kérdem, hogy kivel játszott, akkor ezt válaszolja: "Hát valakivel" azt elmondja, hogy kisfiú vagy kislány :-) eddig Zitust nevezi nevén, meg az egyik Hunorról mesélt...

Szóval a mai poszt megint az én nyomoromról fog szólni :-P
Ma eléggé vacakolós napom volt. Reggel 8ra mentem suliba, volt egy klinikai ismeretek órám, konkrétabban gyógyszerészet, aztán meg rohantam a Szentkirályi utcába a fogászati klinikára. Ma kezdtük a gyökérkezelést. Mondanom sem kell betojtam nagyon amikor mondta a doktornő, hogy akkor ma elkezdjük a gyökérkezelést.
A régi emlékemben egy elég durva kezelés élt (az egyik fogamat már gyökér kezelték, azt szedték ki a múlthéten, fúróval darabolva stb...) Ma egy szurival kezdtünk, lidocaint kaptam. Aztán neki kezdett a tisztításnak, csiszolásnak. Fizikailag szerencsére ez sem fájt, semmit sem éreztem, csak az a hang, a szag, a tudat. Úgy remegett az ajkam szó szerint... nem tudtam befolyásolni, irányítani. Végig mondogattam magamban, hogy muszáj, kell, akarom, hogy rendes mosolyom legyen, hogy végre mehessek a kórházba gyakorlatra, hogy akkor sokkal bizalomgerjesztőbb, megnyugtatóbb a mosolyom... Majd egy órát feküdtem ott, mire elkészült a dolog, kaptam bele egy gyógyszeres cuccot és egy ideiglenes koronát. Ami azt illeti eléggé idegennek érzem. Remélem, hogy a maradó pótlás majd nem zavar ennyire... Erre viszont nagyon kell figyelnem, mert ez csak dísz, gyakorlatilag funkcióképtelen, harapni nem nagyon lehet vele, mert akkor letörik és mehetek vissza előbb, mert az nem "egészséges" ha fedél nélkül marad a gyökércsatorna ebben az állapotban. Hétfőn kell hívnom a következő találkozás ügyében, akkor kapja meg a heti beosztását...
Nem tudom, hogy azért-e, mert ez a fogam már teljesen el volt halva, vagy azért mert ez a doktornő ügyesebb, mint anno a másik doki, de ez nem marad meg olyan rémes emléknek mint a korábbi, nem éreztem a gyökérkezelő tű idegölő kaparászását.
Miután végeztünk, akkor vissza rohantam a suliba egy ápolástan gyakorlatra, félig még lezsibbasztott felsőajakkal...
Miután jól megtanultuk, hogyan kell a steril kesztyűt felvenni és a munka végeztével levenni, meg pulzust vizsgáltunk egymásnak elrohantam a szájsebészetre is, kiszedtük az utolsó csíkot, most már remélhetőleg magától is gyógyul tovább. A következő húzás, vagy ha Zsombor dokit idézem "pöccintés" 16-án reggel 9-kor lesz. Ha az a seb is begyógyul, jöhet a pótlás készítés. Csak lennék már túl rajta...

Aúúú...

... ezzel az egy szóval jellemezhető a mai napom.
"Kicsit" megszenvedtem a szájsebészeten, két nagyon csúnya és rakoncátlan foggyökértől szabadítottak meg, csak-hogy ezek a nyomorultak bitangul ragaszkodtak volna a gazdaállathoz. Az egyik enyhe gyulladásban volt, ezért nyilalgatott kicsit mikor kimozgatták, a szomszédja meg egy gyökérkezelt fog volt és annyira nem akart jönni, hogy jól megtúlóráztatta a dokisrácot, meg a lelkivilágomat. Végül úgy döntöttek, hogy fúróval kettőbe szedik és gyökerekre bontva húzza ki, az egyik könnyebben ment a másik még mindig harcolt. Konkrétan fizikailag nem nevezném fájdalomnak, de a fúró hangja és az a szag rémálmaim tárgya évek, évtizedek óta.
Na meg ahogy a bal kezével az arcom tartotta a srác és már néha láttam, hogy enyhén remeg a lila gumikesztyű akkor bónusz betojtam. Szerencsére nem volt szükség az időközben odakészített szikére és sutura készletre, megoldottuk; én túléltem, Ők kiszedték. Nagyon kedves asszisztens hölgy volt Zsombor dokival, végig kommunikáltak meg minden. Meg cseverésztek egymás közt is, jókat nevettem volna, ha nincs lezsibbasztva az arcom, valamint hallgattam mások nyomorát a többi székben, volt akinek egy szemfoga nem bújt ki és nem is fog soha, ellenben rakoncátlankodott, ezért ott szükség volt a szikére...
A "leg-leg aúbb" dolog csak a húzások után jött. A srác közölte, hogy elmegy a klinikáról (gondolom végzett), ezért átad egy kollégájának a maradék 2 kiszedendő fogaimmal. Mivel látta, hogy kicsit megijedtem ezért megnyugtatott, hogy ezeket már csak ki kell pöccinteni (hiszem ha látom). Az új dokim egy talán arab származású pasas lesz, mint orvos szimpi, de gondolom nem fog végig dumálni, nekem sem menne a nem anyanyelvemen cseverészni, miközben "koncentrálok".
A lényeg, hogy ha neadj Isten majd egyszer szájsebészetre tévedtek, vagy szájsebészt kerestek, akkor egy bizonyos Vécsey Zsombor dokiban megbízhattok és a legjobb kezekben lesztek.

Még van egy nem mai, de egészségügyes történetem: A suli miatt kötelező az oltás hepa B ellen. Én ezt az elmúlt 2 évben elhanyagoltam, hol véletlen, hol betegség és volt amikor még nem tudtuk mi az a bigyó a májamban, addig nem volt érdemes ilyesmivel csesztetni pluszban... Szóval most elmentem szépen a receptért a dokimhoz, majd a harmincadik patikában volt is vakcina. Másnap vissza mentem, ahol közölték, hogy ezer forintért adják be. Kicsit csodálkoztam. Részben nem-hogy örülnének, hogy a kliens "védekezik" valami ellen, másrészt tudják, hogy szegről végről kolléga leszek és ehhez kell az oltás (nekik is megvan). Szóval ennyit a lojalitásról.
Elvben éppen meglesz a védettségem mire kezdődik a gyakorlat, de addig még kell két újraoltás. Meg fogom keresni a suliban az ápolónőt, hogy szánom bánom, hogy eddig nem mentem, de oltsanak már le az elsőévesekkel, ha lehet (ott ingyen van), mert ha nem muszáj nem adnék ki még kétszer 3500+1000 forintot.
Na meg keresnem kellene egy másik dokit, akiben akad némi lojalitás, mert a gyakorlathoz kellenek vizsgálatok, amik elvben térítéskötelesek ha nem vagy beteg. De a legtöbb dokinál ilyenkor azért van lojalitás a leendő EÜs felé és hajlandó ráírni ezt-azt (azaz a gyanút) a vizsgálat kérő lapra, pl a torokváladékra, hogy fáj a torka, a mellkas rtg-re, hogy köhög, a székletmintásra meg, hogy hasfájás. De azt hiszem az én dokimnál ez nem lesz így, és nem "olcsó" vizsgálatok, főleg 4 gyerek mellett és nappali tagozaton, na meg egy összegben...

Ui.: megy ki az érzéstelenítő :'-(  nem lesz jó napom, remélem holnap a kicsi ballagására már elmúlik

Depi

Valahogy nem jönnek össze a dolgok...
Valamiért azt érzem, hogy semmi sem sikerül, semmi nem jó.
Ugye itt ez a krva baleset, a szar bokám, a nehéz gyógytesi egyre többször esek magam alá és folyik a könnyem. rühellem a teniszlabdákat, a gumiszalagot, a tehetetlenséget, hogy nem működik, hogy fáj...
Erre egy hete úgy döntött a fogam, hogy elég volt neki velem, így letörött, naná, hogy a bal egyes... Azonnal mars a szájsebészet. Ahol arra a napra csak egy röntgen jutott, majd csak elsején szedik ki ami bent maradt. Aki ismer tudja, hogy rettenetesen félek a fogorvostól és még finoman fogalmaztam (halálfélelem, ájulás-közeli állapot, hisztériás roham, hányinger, öklendezés.....) erre való tekintettel gondoltam kérem, hogy altassanak el. DE nem megy. Mint kiderült itt (és a legtöbb állami helyen) nincs kapacitás az altatásra csak a súlyos fogyatékosok esetében. Ami én nem vagyok a srác szerint (szájseb. rezidens). Hiába közöltem vele, hogy erről tudnék és akarok vitatkozni jelen esetben. Amúgy a srác nálam 5öst kapott segítő kapcsolatok pszichológiájából élesben is remekül használja a tanult fogalmakat (gondolom a FOKon is van valami hasonló tárgy mint nekünk az ETKn) aranyosan próbált meggyőzni, hogy nem fogok meghalni. Amit az eszemmel értek és tudok, sőt! De egyszerűen akkor sem tudok magamnak parancsolni.
A tervem a következő: megkeresem a kedvenc tanáromat (addiktológia tárgy, a pasi meg piciáter), hogy írjon, javasoljon nekem valami dilibogyót, amit ha beveszek a kezelés előtt akkor ad némi erőt ahhoz, hogy átvészeljem, amit át kell. Nem betépni akarok, hanem túlélni.
Ha sikerül a túlélés akkor viszont elhatároztam, hogy apránként helyre rakatom a fogaimat, kezdésnek előre csináltatok egy hidat, mert mégis csak gáz ahogy most van. És hiába vagyok aranyos cukipofa stb, ha a fogam nem oké. Engem is visszafog a dolog, gátlásosabb vagyok pl, valamint másnak sem bizalomgerjesztő
Most azt sulykolom magamba pár napja, hogy van egy kedves barátom, aki gyanítom a 2 kezét összetenné, ha csak ennyi baja lenne, akire ami vár az ennél sokkal keményebb lesz és mégis tartja magát.
Nem hisztizhetek ennyitől...
Valamint ugye szülésznő akarok lenni, jó szülésznő és ehhez kapcsolódik a jó megjelenés. Szarból ugyan nem lehet várat építeni, azt tudom, de hozzuk ki amit tudunk...

De mostanában nagyon szarul vagyok. Ennek is köszönhetően. Meg még nem is tudom, hogy minek. De tény, hogy napok óta nem tudok aludni, forgolódok nem érzem jól magamat. Napközben meg olyan vagyok mint a mosott fos. és a béka segge alatt érzem magamat...