Túléltem a dolgot, nem volt annyira vészes, és jó kezekben voltam.
Szóval a bal egyest és kettest kaptuk ki első körben, ezek gyökérig le voltak törve :-(
Már a kezdetekkor jól esett, hogy ahogy ment be a srác mosolygott=megismert (mondjuk egy hisztériásan altatásért könyörgő embert nehéz elfelejteni talán)
Behívott beültem a székbe, kezemet a seggem alá tettem, ne is akarjak kapálózni. Végig nagyon aranyosan, megnyugtatóan beszélt. Megbeszéltük, hogy a 2essel kezdi, mert az a nehezebbnek látszó és ha minden oké folytatjuk az 1essel. Szóval mint mondtam végig jól csinálta a követés-vezetés kommunikációt, az átkeretezést, az igenlő beállítást és úgy cuzammen mindent.
Mielőtt beszúrta az injekciót bekente lidocainnal a helyét, így a szúrást sem éreztem. Neki állt a munkának szépen lassan és végig beszélve kihúzta egyben (mármint ugye ami még volt belőle) így arra jutottunk, hogy folytatjuk. A másikat is ugyan ilyen rendesen szedte ki, szintén egyben. Így megúsztam a csúnya sztorit amitől a legjobban rettegtem, nem volt varrás stb most szépen gyógyulok és 14-én folyt köv. remélem azzal/azokkal is minden oké lesz.
Nem mondom, hogy ezentúl soha sem fogok félni, de tény az, ha az én gyerekkoromban is ilyen dokik lettek volna fele ennyire nem félnék. Pl a mi gyerekfogdokink is egy fiatal lány, lila gumikesztyűvel végig beszélget a gyerekekkel, eperízű fájdalomcsillapító löttyel előérzéstelenít majd csak aztán nyúl bele a fejükbe... Kevének egy csontfogágát tömni kellett és rezzenéstelen arccal csinálta végig a gyerek. Nem győzte dicsérni, kapott matricákat stb, ami csippcsupp dolog, de egy gyereknek? relikvia!
Remélem ezek a srácok és lányok megmaradnak ilyennek akkor is, ha elkapja őket a nagyvilág...
Szóval bár aludtam egyet amikor hazaértem, a sokk elmaradt, hála Istennek, este pedig eltudtam vinni hokira a gyereket is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése