Állatkert

Mivel mégis csak egy gyerekes blogról van itt szó, és nem csak egy néha gyerekesen viselkedő lassan 28 évesről, meg annak mindenféle nyavalyáiról, gondoltam megírom merre jártunk tegnap :-)

Az állatkertben voltunk Keve keresztszüleivel és a lányaikkal.

Nagyon jól éreztük magunkat, jól el is fáradtunk, mi felnőttek jót dumáltunk, a gyerekek meg kitombolták kicsit magukat...

Nimród végre látott igazi tigrist, bár amíg ott voltunk csak szunyált épp egy pillanatra kukkantott fel, szerencsére épp fotóztam... A tigris nálunk a favorit ugye.

Imádom még én is vén fejjel az állatkertet, mert ilyenkor mindig eszembe juttatja azt, hogy a természet a legcsodálatosabb dolog, a színek a formák, minden... Bár mindeközben sajnálom is szegény jószágokat, hogy mi minden amit el kell viselniük, bezártság, kicsi hely, sok idióta, kiabáló, kopogó ember...

Azt azért sajnálom, hogy valami mindig kimarad, holott órákat vagyunk bent... Igaz a zárórát is "benéztük" azt hittük 7 ig van, ezért 5:50 kor meg is lepődtünk, hogy megkérik a látogatókat, hogy távozzanak...

Hát, nem szépítem a dolgot, nem a legegyszerűbb dolog 4 gyerekkel és egy aszociális férjjel állatkertbe menni hétvégén, amikor is tele van. Ilyenkor én elsősorban rájuk figyelek, véletlen sem akarom szem elől téveszteni őket, most pedig bár többen voltunk, de több gyerekre, így ahelyett, hogy "hátradőltem volna" reflexből 2-vel több gyerkőcöt figyeltem. Persze így is mindent láttam, de a fotózás nagyon minimális volt részemről (sztem Tündi küld majd jövőhéten képeket még)

Ám meg kell hagyni Nimród dicséretet érdemel, nagyon okosan viselkedett sokat ült a kocsiban, így nem kellett akkor rohanni utána, amikor kint volt sem nagyon szaladt el, figyelte a többieket, az állatokat... (lehet új volt neki a kocsi, hisz amióta én hordom reggel ismét, sétálunk mert nem merek még ekkorát emelni buszra, lépcsőn...)

A legjobb az állatsimogató volt. Ahogy a kicsik figyelték, simogatták a kecskéket, mi meg figyeltük őket, hogy a legkevesebb kakiba lépjenek... Mire odaértünk már rendesen be voltak zabálva, nyitás óta tömik a gyerekek őket ugye. A zoo csemege nem is nagyon izgatta őket, elvétve lehetett csak olyat találni aki 1-2 falatot betuszkolt még a kicsik kedvéért. Bezzeg a cipőfűzők, vagy a ruhák csúsztak volna befelé, ha azt a tulajok nem védelmezték volna és rángatták volna ki a szájukból. A láma idén nem köpött le senkit amíg ott voltunk, lehet megnevelték... Annyiból sajnálom, hogy nem 1-2 héttel később mentünk, hogy az összes nőstény kecske hasas volt eléggé nekikerekedve, szerintem akkorra már tele lett volna minden kicsi kecskegidákkal

A legjobb élmény nekem a pálmaházban volt. Nem tudom mit csináltak a lajhárokkal, mert majdnem mind aktív volt, jött-ment... Amikor beléptünk az egyik épp a plafonról lógott le és hagyta, hogy simogassák, majd mentünk tovább és az egyik úgy belógott az ösvényre, hogy majdnem össze buciztak Kevével, egy pillanaton múlt. Megsimogattuk és hagyta cuki volt és puha... majd ő ment tovább az ágakon. A falon meg egy másik volt kiterülve, hanyatt és várta a vakargatókat. Olyan volt mint egy baba. Imádtam. Miközben fotóztam a csajok "felsikkantottak", mert amelyik az előbb bucizni akart az akkor épp fejjel lefelé csimpaszkodva a Kittit akarta elkapni, nem "vérengzős" módon, csak nem számított rá a lánykám és "megijedtek" :-)

Szóval tényleg jó napunk és remek időnk volt és szerencsére a lábam is bírta, fel sem dagadt (oké alapból nagyobb mint a jobb, de ahhoz képest komolyan jól bírta), lehet pár hét és belevágunk valami komolyabb hegyi sétába pl.

Még közösen megvacsoráztunk egy közeli gyorsétteremben, majd elbúcsúztunk, köriék Fehérvár felé, mi haza vettük az irányt. Egyik gyereknek sem kellett könyörögni, hogy aludjon, Keve már a buszon is majdnem elaludt.... Úgyhogy fürdetés után ki is dőltek.

 Kígyó, ami csuklik(?):