Pár napig megint nem írtam, de ugye a hétköznapok beszippantják az embert, suli, edzés, gyógytesi és minden, néha megspékelve beadandó dolgozattal...
A múlt hétvégén pedig anyuéknál voltunk, mert bár szeles volt az idő, de ezen felül egész jó idő volt...
Szóval minden, kb szépen sorjában:
A suli nekem, nagyon laza, heti 1-2 napot vagyok bent. De most ezekben a napokban több beadandót is kell(kellene) beadnom, van ami kész, van amihez még hozzá sem piszkáltam (hiába Pató Pál sehol se van hozzám képest). Most már csak egy ilyen dolgozat vár, az klinikai genetika, nem lesz egyszerű. Aztán majd jön a vizsgaidőszak is.
A gyógytesi része az életemnek, még mindig siralmas, hol jobban megy, hol kevésbé és a kudarcot nem mindig viselem jól.
Edzés: Ebben a hónapban még nem tudnak teljesen átmenni a 2003asok Újpestre, ezért az edzések egy részén egyszerre van pályán a 2003-as, a 2004-es és a 2005-ös garnitúra. Ilyenkor a jég kész káosz -nekem, mert az edző tudja kezelni ezt a helyzetet :-) A fotókon nem tudtam egyszerre leképezni a pályát (lusta voltam felmenni a galériára), de van egy két olyan kép, ami ilyen edzésen készült, igyekeztem úgy, hogy a pálya fele egyiken a másik a másikon, rakjátok össze...
Lassan majd jön a mezrendelés, amikor végre saját meze a saját nevével. Már nagyon várja.
Tegnap görkorival mentünk a játszótérre és mivel nincs neki sima görkoris sisakja ezért a hokisban ment le... A gyerekek nézték egy darabig ahogy közeledett majd felismerték és kiabálták, hogy Ő a Kevin!! mire Pavel (egy hokis társ) megszólalt: Igen, Ő a mi kapusunk! Annyira örült a gyerek és büszke volt, jött oda mesélni az esetet.
Ha már a görkori felmerült... A múlt hét végén lent voltunk Velencén, anyáméknál. A csajok hozták a görkorijukat, mert ott olyan az utca, hogy naponta 2-3 autó megy el és kész. szóval lehet ott mozogni rendesen. Ekkor a Keve elkezdett nyöszörögni, hogy neki nincs korija... Anyu meg a fejére csapott, hogy nem is olyan biztos az! bement és előkapott a szekrényből egy 30-as görit. A kérdésre, hogy honnan van? csak annyit válaszolt, hogy lomtalanítás... :-D Apu olyan mint a hörcsög, kb mindent gyűjt, hátha jó lesz még valamire... és 2 éve amikor hazafelé jött a melóból a szomszéd faluban lomtalanítás volt. Ő lassabban hajtott, csak nézelődött, nem is tervezte, hogy kiszáll egészen addig, amíg meg nem látta ezt a korit a kupac tetején. Talán egyszer volt az eredeti tulajon... Gyorsan betette a kocsiba, itthon anya kimosta a bélését, lemosták a műanyagot... Tavaly a tesóm lánya felvette egyszer, nem nagyon ment neki a dolog, kicsit megkarcolta az eséseivel, de nem is vette fel többet. Mint kiderült éppen jó a gyerekre, tök jó állapotú, egy dech. saját-márkás szilikonkerekes, kori, ami sokkal jobban gurul, mint a csajoké, mert a csapágyai is nagyon jók. Egy pillanatra felmerült bennem a filozófikus énem, hogy miféle ember dob ki egy ilyet? Nincs a környezetében egy olyan kölyök aki örülne neki? Na mindegy! Itt volt aki örült neki és főleg annak, hogy haza (pest) hozhatja. Azóta ha csak lehet ebben megy mindenhova, oviba, edzésre...
Ami még nagyon jó volt abban, hogy lent voltunk az a levegő és a sok mozgás, valamint az, hogy a szüleim éppen kertészkedtek. Így annak ellenére, hogy mi már (sajnos) panellakók vagyunk a srácok láthatják, hogy miképpen is zajlik az ilyesmi, hogy a zöldség nem a boltban terem... Sőt! Még be is kapcsolódtak a csajok a munkába, palántát csináltak, borsót vetettek, hagymát duggattak... Nimród leginkább Bélát szerelt, volt egy órás mosolyszünet is köztük, ugyanis Nimi megnyomkodta erősebben az egyik melső-lábát, mire a macsek kicsit odakapott. Nimród úgy sírt, mintha minimum leszaggatta volna a kezét, percekig panaszkodott üvöltve mindenkinek, hogy Béla bántotta. Míg én igyekeztem megértetni vele, hogy csak megvédte magát, addig az apja meg adta alá a lovat; hogy jaj szegény Nimród, meg gonosz cica és mutassa a bibijét (megjegyzem semmi sem látszott a kezén) Pasik....
Ha éppen nincsen edzés, vagy egyéb program, akkor sokat játszóterezünk, olyankor pedig a kicsi követi a nagyot mint valami félistent.
A csajok is lent vannak sokat, görkoriznak és "bandáznak". Szerencsére zömmel értelmes haverjaik vannak. Bár bevallom napról napra jobban aggódom, mert eléggé érdekes gyerekek is vannak erre. Például Fanni (4.-es) osztálytársa egy 8.-as fiúval jár. Nekem ez egy kicsit nem oké. De lehet én parázom csak túl a dolgot. Fannimnak is van "szerelme" Kitti egyik osztálytársa. Aki egyébként nagyon aranyos kis kölyök és szerencsére a nagy szerelem annyiból áll, hogy bringáznak, görkoriznak, beszélgetnek, zömmel gardedámmal (Kitti :-) ) és kapott egy nyakláncot a Fanni a sráctól (nem kell nagy értékre gondolni) Mindenesetre hihetetlen, hogy már ilyesmi zajlik körülötte, pedig olyan, mintha tegnap lett volna az inkubátorban élet és halál között, becsövezve, gépen...
Vannak itt az udvaron idióta gyerekek is, akik szelektív kukákat gyújtogatnak és nem normálisan viselkednek, de senki nem tesz semmit, mert fiatalkorúak is, na meg "kátrányos helyzetűek"...
Szóval zajlik az élet és napról napra jobban kell rájuk figyelni, vigyázni, és beszélni velük, mindenről, egyre több mindenről....
Ha már tűz, a minap hátul a kis rétnél/kutyafuttatónál égett egy kicsit az alj növényzet, fura S alakban. Majd a hét közepén délután egyszer csak elment az áram, kisebb fura hang kíséretében... Mikor kimentünk a villanyórához hallottam, hogy fel bolydult a lépcsőház = nem csak nálunk nincs áram. Mivel aznap nem főztem, hanem rendeltünk kaját (Nomád étel) és lassan itt volt az ideje a szállításnak, átmentem a tetőnél a szomszéd lépcsőházba, hogy ha ott van áram, akkor ott megoldjuk a kaja átvételét.... Ott sem volt áram, ahogy a környék tömbjeiben sem. Közben egy gyakorlottabb szomszéd felvilágosított, hogy elszállt a trafó, az ablakból látni ahogy feljön a füst (én nem is tudtam, hogy abban az épületben van ilyesmi). Közben hívtuk a diszpécsert, hogy mi a helyzet, ha ideér a futár csörgessenek meg, lemegy a párom a kajáért. A diszpécser persze elfelejtett szólni a srácnak, aki rá pár percre hívott telefonon, hogy az ajtóban van... Szegény, motoros szerkóban felmászott a 10.re. Megjegyzem miután elment rá pár percre az elmű megoldotta az áram dolgot (gondolom másik trafóra kapcsolt), vagy 7-8 tűzoltó autó volt kint és rendőrök meg minden.
Remélem mostanában semmi ilyen nem lesz már...
Ja és azóta túl estem csütörtökön egy újabb szájsebészeti cuccoson is, egy hátsó fogammal kevesebb. Ami valószínűleg elég régóta elég jelentős góc pont (volt) pl borsó nagyságú csomó van mellette az állcsontomnál, sokkal nehezebben jött ki, mint az előző 2 fogam, amit egyszerre szedtek ki. Persze a doki srác most is nagyon ügyes és aranyos volt, nem rajta múlt, hogy dupla adag injekció kellett...
Még néhány fog van amitől meg kell válnom, aztán jöhetnek a pótlások... Egy baj van csak, hogy sajnos nem megy gyorsan, pl a következő időpontom május 10-re van... Viszont teljesen ingyen van a szájsebészet (majd a fogászati része is így lesz, ha jól tudom csak a pótlást kell fizetni majd) és mégis a legjobb kezekben érzem magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése