Kapustáboros hét

A múlt héten remek hetünk volt.
Bár az első nap kicsit kétségbe estünk, mert Kevin volt az egyetlen hatéves, a többiek 8-10 évesek voltak, akik már legalább egyszer részt vettek a kapustáborban és nem fél éve korongoznak...
Szóval az első nap nehezen telt el, részben néha nem is értette a feladatokat, az "elvárást", részben kudarcként élte meg, ha nem sikerült valami hiába mondtam Neki, hogy nem béna csak kicsi, ami nagy különbség. Aznap még nem is nagyon barátkozott, maximum Áronnal, aki áprilisig a Pólus Pingvinek csapatát erősítette (és a napokban ünnepelte a 8. szülinapját) Keddre viszont össze szedte magát a csemete, sőt, már barátokat is szerzett és szinte óráról órára ügyesebb lett. Nagyon büszke vagyok Rá!
Én csak délelőtt voltam ott, amíg a jeges edzéseket tartották, hogy a végén elpakolhassam a felszerelést, részben mert nem lett volna jó, ha bármi eltűnik, részben meg azért mert mielőtt a táskába került volna megtörölgettem a dolgokat, hiszen vizesek, jegesek voltak. A tervben az volt, hogy egész nap vele maradok, de az edzőnk finoman közölte, hogy el kéne engednem :-P
Ami mint kiderült teljesen jó döntés volt, mert a hét végére kijelenthetem, hogy mindenkivel össze haverkodott, tanult titkos kézfogást, különböző vicceket, tréfákat... Volt például egy 11éves lövőjátékos, aki a hét végére csak a Kevin kedvéért kért engedélyt a saját edzőtáborából való késére, hogy tudjon jönni tíz óráig lőni a gyereknek, mert szerinte tök cuki a Kevin :-)
Szóval teljesen tuti, hogy jövőre is megyünk, mert kár lenne kihagyni. Mint kiderült teljesen jól jártunk azzal, hogy a második turnusba kerültünk (először voltak kétségeim, mert az elsőben több kisebb gyerkőc volt -persze az abszolút rekorder a Vakarcs a maga 6 évével) az első turnus teljes kapacitással üzemelt (14 gyerek), míg a második hét csak 8 gyerkőccel ment. Sokkal több idő és figyelem jutott így mindenkire, köztük a fiamra is, ami a lehető legjobb hatással volt a teljesítményére is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tábor pont az ekkora kölykök igényeire volt szabva, egyszerre volt komoly meló és móka. Az én személyes kedvenc mókám, amikor teljes menetfelszerelésben fociznak labdával a jégen:

Ami még meglepő volt számomra, hogy volt aki Miskolcról és Szombathelyről érkezett a tábor kedvéért.
Egy-egy nap úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól jó fél tizenegyig kapusfelszerelésben edzettek, különböző korcsolyatechnikákat, védéstechnikákat gyakoroltak Nagy Attilával és Bálint Attilával valamint az újpesti lövőjátékosok közreműködésével, majd tízóraiztak és volt valami egyéb program, hol tombolós játszóházban voltak, hol az edzőterem egyik termében játszottak mindenféle labdajátékokat (tehát ekkor is folyamatosan mozogtak), azután ebéd és egy kis pihenő, a napot pedig még egy óra jéggel zárták, ekkor már nem volt rajtuk mamut meg ilyesmi, csak sisak kesztyű és kori (na jó meg ruhák is mert viccesen néztek volna ki egy bevásárlóközpont kellős közepén meztelenül a jégen... :-D), különböző feladatokat csináltak...
Mint már írtam nagyon sokat fejlődött a gyerek, pl az utolsó napokon már reptében kapta el a lepkéssel a korongokat, ami mint megtudtam nem minden 6évesre jellemző, s éppen a minap akadtam egy interjúra, miközben az UTE hoki oldalát olvasgattam ahol pont Bálint Attila mondta ezt: „Amikor például egy kapuspalánta már nem csak arra használja a lepkés kesztyűjét, hogy rátenyereljen vele a korongra, hanem a levegőből tudatosan kapja le vele a pakkot, az mindkettőnknek igazi sikerélmény” s én elhiszem annak az embernek a szájából, akinél az akkor 6 éves Szuper Levente is kezdett korongozni...
A hetet egy mini bulival búcsúztattuk, ahol volt üdítő, ajándékozás, torta. Mi megköszöntük az egy hét tábort, törődést, Nagy Attila pedig a részvételt. Mindenkihez volt egy két jó szava, Kevint is dicsérte, hogy nem csak-hogy a várakozással ellentétben zökkenőmentesen vette a tábort 6 éves létére, de sokat fejlődött, ügyesedett a hétfőhöz képest péntekre. Kaptunk csapatfotót és "oklevelet" is emlékbe.
A tortának külön története van: részben én elfelejtettem egyben fotózni, ami  valószínűleg annak a bosszankodásnak is betudható, hogy volt a rendelés körül egy kis bonyodalom. Lévén rendeltem egy téglalap alakú csokitortát, a tetejére kértem csináljanak egy marcipán kapusbotot és írják rá: kapustábor 2011. Mivel egy átlag embernek fogalma sincs milyen is a kapusbot ezért nyomtattunk 1 képet, az elsőt amit barátunk a google kiadott. Kértem a cukrászt, hogy csak a formát "kövesse" semmit ne írjon rá, se a márkát ami a képen van, se a színét nem kell utánozni. délután 3kor megyünk a tortáért ami a következőképpen festett: tetején fehér marcipán kapusbot, rajta fehér krémmel a "márka" ami a képen volt, semmi egyéb, amúgy kért felirat. Mire közöltem szépen, hogy elnézést mi nem ezt/így kértük. Mire a pultos nyögött egy fél bocsánat félét, meg, hogy ez van, nem tudja javítani a cukrász is elment már. Kértük, hogy segítsen, pl hozzon ki krémet, majd mi ráírjuk; közölte: nincs, már a végén sima csokiöntetet kértünk arra közölte úgyse lenne jó. Hiába magyaráztuk, hogy a tortának kb fél óra múlva hűlt helye sem lesz, de mégis csak gyerekeknek lesz és effélék, rendkívül passzív maradt az eladó s természetesen nem segített, sőt mi több még volt pofája az 5ezer előleghez pluszban kérni a doboz árát  (amit szerintem egy ilyen szituban minimum grátisz adnak jobb helyeken) volt még negyed órám, hogy rohangáljak beszerezni ilyen kész cukor mázat, ami olyan cuccban van, hogy lehet vele írni a sütikre... Persze a torta a sok kalamajka ellenére nagyon finom volt (csak ezért nem mentem vissza reklamálni), el is fogyott hamar.
Ezen a héten Kevin már volt rendes "sima" edzésen hétfőn az Újpesti szuperminikkel, ahol meg is mutatta nem volt hiába az elmúlt hét, mind a korcsolyatechnikás feladatok jobban mentek mint akár júniusban a szünet előtti utolsó edzéseken, sokkal gyorsabb és kicsit pontosabb is, valamint a játék alatt nagyon jókat védett még Attila fiának a korongját is kivédte, ráadásul a már fent említett lepkés elkapással.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is minimum ennyire ügyes lesz majd, hisz lassan jönnek az "igazi" meccsek a szupermini fordulók, ahol nagy feladat hárul Rá, mint hálóőrre.
Ma délelőtt egy csapattárs fiúcskával voltunk korcsolyázni, holnap is megyünk reggel Velük, délután meg edzésre.
Hát igen, ilyenkor eszembe jut, amit párhete egy szintén hokis anyuka mondott, akinek a lányai hokiznak (11 és 15 évesek), hogy a hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj. Nyáron mikor alhatnánk már 8 kor menetfelszerelésben jégre tesszük a gyereket (van/volt aki korábban is) később lesznek edzések majd hétvégeken szintén ilyen hajnali, vagy esetleg késői időpontokban, mint pl tavaly a szerda esti meccsek a kölyök (vagy előkészítő?) korosztályban... Hogy sokszor arra van csak idő, hogy a "rácson keresztül" tömj egy kekszet a szájába meg inni adj neki és már fut is vissza a jégre...
De én azt gondolom ennek csak így van értelme ez egy önmagába visszafutó kör. Sajnos ma Magyarországon ez nem egy olcsó sportág, egy kamaszban már egy jobb kocsi ára állítólag benne van... Ezért törekszik arra az ember, hogy ha már benne vagyunk csináljuk jól, hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből (és magunkból),adjuk meg a lehetőséget, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobb formáját hozza aminek bizony az az ára, hogy néha ha nincs edzés is korit adsz a lábára, hogy ne jöjjön ki a formából, hogy a programjaidat hozzá igazítod, ha edzés van, ha meccs, ha bármi...
Mindeközben mentálisan is mögötte állsz, ha elfárad, ha "megijed", ha azt érzi nem jó... Mindezek mellett még segíted az iskolában (oviban), ugyan úgy teremtesz neki időt gyereknek lenni és kontrollálni, hogy ne higgye, hogy ő  a legmenőbb aki bármit megtehet, hogy több csak ettől a társainál.
S ami a legfontosabb nem szállsz el, nem szősz olyan hiú ábrándokat, hogy majd a te gyereked lesz a legjobb legszebb és majd ő lesz a következő generáció sztárja itthon és külföldön.
Csak büszke vagy Rá és élvezed ahogy játszik akár nyer, akár nem.
Addig sem lóg a tévé előtt, vagy az interneten, nem vegyül kétes alakokkal a játszótereken...
Néhány kép:


Még több képet találhatsz itt is a második turnust érdemes nézni (ha rám hallgatsz kikapcsolod/lehalkítod a hangszórót)
Interjú Attilával az utánpótlássport.hu-n
Valamint az icehockey.hu is írt a táborról.
Szóval köszönünk mindent Nagy Attilának és Bálint Attilának az edzőknek, Évának, aki a srácoknak segített, ha mi szülők nem voltunk ott...
Sikeres szezont Nektek: Rómeó, Kende, Gergő, Dominik, Gellért, Roland, Áron és Kevin valamint a lövőjátékos srácoknak is, különösen Gábornak, akiről fent írtam ;-)
Jövőre veletek ugyanitt!