Ovis

Ott kezdem, hogy szerdán Nimród elballagott a bölcsiből.
9-re mentünk, a Kitti és én vittem a kicsit, anyósom valamilyen rejtélyes ok miatt pont lebetegedett vagy ilyesmi, reggel lemondta. Apa pedig a pénzt hajtotta, valamiből élni kell.
A bölcsit gyönyörűen feldíszítették a gondozónők, csupa lufi és szalag volt az udvar.
Szóval Nimród gyakorlatilag kezelhetetlen volt, őrültködött, bohóckodott, a "ballagás" része még ment, amikor is a csoportok az egyestől elindultak énekelve és folyamatosan csatlakoztak be a gyerekek libasorban, fogták egymás kis vállát/derekát és énekelve végig vonultak az épületen és az udvaron. Aztán minden csoport külön-külön bemutatott egy kis éneklős akármit, na ott már elszakadt a fonal, mindent csinált ugrált lökdösődött.
Aztán amikor lehetett leült a kis asztalkához, evett ivott annyit amennyi belefért, majd folytatta tovább az őrültködést. Ebben partnerei is voltak, megérkezett Kuti barátja is a nyári szünet kihagyás után, kb 5 perc alatt feloldódott és mintha ki sem hagyta volna úgy ment Nimivel... Próbáltuk őket fotózni, mert az ő szülei is tudják, hogy a legjobb barátok voltak, ami tök érdekes, hisz Kuti vietnámi és alig azaz szinte nem beszél magyarul, mégis megértik egymást. Szóval próbáltuk fotózni ennek a barátságnak az utolsó pillanatait, de annyira mozgásban voltak, hogy lehetetlen volt. Ha nem Kutival rosszalkodott, akkor kis Kevinnel (neki is vietnámi az apukája és magyar az anyukája) hancúroztak a labda-medencében.
Kaptak aranyos kis tarisznyát bele útravalót némi édesség formájában, egy plüssállat csokrot...
Mi is odaadtuk a kollektív ajándékokat.
Elköszöntünk, megköszöntük a 2 évet a rengeteg türelmet és szeretetet. Nimród még maradt 4 másik gyerkőccel, mert úgy volt, hogy nekem fogorvoshoz kell mennem. de mikor hazaértem akkor éreztem, hogy hőemelkedésem van, gázmérő igazolta. Így lemondtam, mert valószínűleg az előző napi szájsebészet hagyatéka, (ma is eszméletlenül fáj még) így megegyeztünk, hogy jövőhéten folytatjuk. Ezért altatásra még éppen oda értem Nimródért és elhoztam. Mint kiderült Kevinnel folytatták a reggeli hancúrt :-)
Képeket később teszek fel.
S most a tegnapról:
Reggel felkeltünk, elkészültünk, odamentünk 9re. Kevin átöltözött beszaladt, Nimród is ezt akarta követni, de az óvónők nem hagyták. Hiába szólt a gyerek, hogy anya menj el nyugodtan menjél el... azt mondták ne menjek, mert nem lesz jó neki.
Nem értem. 2 hónapos kora óta jár oda a gyerek azóta hordjuk a Kevint. Folyamatosan azt látja, hogy Kevin átöltözik, puszi, bemegy... fél éve, mióta szobatiszta abba a mosdóba megy el minden reggel pisilni. Arról nem is beszélve, hogy szerdáig bölcsis volt 2 éven át. Ezért most azt hiszem a gyerek fejében egy naagy kérdőjel van. Ugye eddig a bölcsiben is én az ajtóig, puszi és ment dolgozni én meg alvás után mentem érte. Erre készült az oviban is. Erre be kellett mennem vele, ott ültem, együtt játszottunk 2 órát és hazajöttünk. Ne értsetek félre! Nem a közös időt sajnálom, csak szerintem most ezzel százszor jobban megkavartam, mintha hagyom reggel bemenni és kész. De ne nekem legyen igazam.
Ezért is olvastam csodálkozva, hogy például Rika-Barbi, aki bölcsis sem volt már bent aludt tegnap. Nem értem miért nyújtják ezt. Minden esetre mára kértem már ebédet és hazajövök, pont. ha kell 5 perc és bent vagyok. Ebéd után meg apa hazahozza (nekem angol szintfelmérőt kell írni 1től), ja és hétfőn megpróbálom a bent altatást. Jövőhéttől suli van nekem is. S a zsigereimben azt érzem, hogy így a jó Neki is. A gyors átmenet, nem a nyújtós.