Vége van a nyárnak....

Lassan mindenki visszakerül az oktatási körforgásba.
A csajoknak már mindent beszereztünk szinte, nem írom, hogy mennyit költöttünk annak ellenére, hogy a tankönyveink teljesen ingyenesek. Viszont ugye az ember hosszútávra vásárol, nem épp jó befektetés a "százforintos bolt" színes ceruzája és ilyesmi dolgai. Nagyon szimpatikus dolog, hogy az olvasókönyvük "tartós használatú", ami azt takarja, hogy csak erre az évre kapják meg kölcsön és jövőre már a következő osztály gyerkőcei használják majd. Itthon hegyekben állnak az elmúlt évek könyvei, csak porosodva, mert nincs szívem kidobni, persze ezer százalék, hogy a fiúk éppen nem ilyenből tanulnak majd, ahogy a két lányom sem ugyan abból a könyvcsaládból tanult. Természetesen nem annyira várják a sulit a csajok, Fanninak elég nyögvenyelős a kötelező olvasmány és az olvasónapló, de ezt dobta a gép :-P Még egy utolsó hetet voltak lent anyáméknál Velencén, hogy rápihenjenek a tanévkezdésre. Azért mindent egybevetve szerintem jó és mozgalmas nyaruk volt.
Nimródnak szerdán lesz a ballagása, én már ma bőgtem, pedig csak a próbába pillantottam bele. Képzeljetek el úgy 30 háromévest ahogyan egyes sorban egymást fogva "vonatozva" haladnak körben a bölcsiben és énekelnek, Ti is bőgni fogtok.... :-P főleg ha végiggondolja az ember, hogy jelen esetben az én gyerekem 15 hónapos volt mikor bekerült és azóta annyi de annyi minden történt, ami megmelengeti az ember szívét, az első kézműves dolgok, tenyérlenyomatok, barátok, huncutságok...
Amúgy Nimivel július közepén voltunk a hároméves státuszon (jobb későn mint soha) 15 kiló és 98 centi, nagyon ügyesen végrehajtotta a különböző feladatokat, pl megmondta miket mutat a védőnéni tőle x méterre, hogy miket súg, miket mond távol és effélék, meg lett dicsérve, teljesen normálisan fejlődik érthetően beszél érti amit neki mondanak, ovira is teljesen alkalmas, hisz ráadásul már teljesen szoba és ágytiszta.
Kevinnel most voltunk nemrég voltunk ugyan ott, nem győzték dicsérni, hogy milyen jó kiállású kis hokis. Ő 23,5 kiló és 120 centi, minden feladatot végrehajtott, látása jó a hallása még jobb is mint az "átlag" (csak azt nem értem, hogy akkor miért nem hallja amikor a játszóról indulnánk hazafelé és hívom)
Augusztusban a kapustábor és az edzőtábor után már eljártunk az Újpestiek edzésére (azaz ők jártak hozzánk :-P, hisz a pólusban tartották az edzéseket heti kétszer. Ezeket a nyár végi forró napokat nem nagyon bírta a jégpálya (na meg azt, hogy a pályát körülvevő vendéglátós térben nem működik légkondi), így az utolsó edzések már kis híján  úszóleckék voltak, állt a víz a pályán. Az utolsó edzést ezért Kevin úgy zárta (kint ugye 40° volt), hogy a kaputól begyorsulva pont a pálya közepén, ahol a legjobban állt a víz hasravágta magát és "mellúszásba kezdett", vicces látványt nyújtva teljes kapusfelszerelésben... Majd 2 cm-s víz borította a pályát, de a gyerekek élvezték a meccset, hatalmasakat estek, mindenki egy merő víz volt. Anno a siófoki strandon mi osztálykiránduláson úgy fociztunk egy felfújt pályán, hogy2 cm-s víz gumilabda, asszem vizifoci a neve, na itt meg volt jó kis vizi-hoki. Hazafelé szó szerint folyt a táskánkból a víz, több tíz méter csíkot húztunk magunk után, na meg persze háromszor nehezebb volt a táska is. Az erkélyen persze a nap semmi perc alatt megszárított mindent. De szerintem a gyerek jobban érezte magát mint akármelyik aquaparkban.
Csütörtöktől pedig kezdődnek a mi edzéseink is, én meg naponta lesem a meccskiírás tervezetet, eddig eredménytelenül. Pedig jó lenne előre tervezni, hogy mikor hova kell mennünk, hova érdemes vonattal menni és hova lenne jobb betársulni valakinek a kocsijába.
A nyarat családilag mi a huszadikai hétvégén zártuk, szombaton egy jót kirándulva a gyermekvasúton (odafelé nyitott kocsiban utaztunk), Nimi örömére sok különböző járművel mentünk aznap, nagyon jót és hosszút sétáltunk az erdőben a Normafánál, fel az Erzsébet kilátóba, majd le megint a kis vasúthoz, ami visszafelé nosztalgia volt, igai gőzössel, és az alagútban nem kapcsoltak lámpát. Mind a kétszer "kiabáltuk", hogy IDŐALAGÚT  :-D visszafelé egy másik család is képben volt... Majd a Széchenyi hegyen kajáltunk egy jót egy olyan régi büfében, ahol már Apa is evett a mamájával vagy 20 éve. Ott a hamburger az igazi volt, nem valami mekis, ahogy a hot-dog is a hagyományos nagy kifliben nagy virsli és sok sok kecsap, mustár...
Hazafelé összefutottunk egy nénivel, aki nem győzte csodálni, hogy négy gyerekünk van :-)
Itthon volt mit lemosni magunkról, Nimród valami csoda folytán magától elment időben aludni. Mi pedig a tűzijáték helyett egy random valahol feleresztett kívánságlámpás csoportot néztünk az erkélyről.
Másnap pedig kimentünk a kerületi rendezvényre, ahol egy hagyományörző csoport mutatott be különböző harcolási módokat, szablyákkal, fokossal, íjjal... A bemutató végén íjászkodtak a nagyok. Aztán onnan hazajöttünk, mert ezt a programot leszámítva eléggé gagyi volt a program, ráadásul már délben tele volt részeg hajléktalanokkal akik nem tudtak viselkedni, végigüvöltötték a bemutatót, pl "öld meg! vágd el a nyakát" és effélék... szánalmas volt.

Én kis kihagyás után folytatom a fogászatos dolgaimat, már konzultáltam a pótlásról (hát köztes megoldás lesz, nem a legdrágább és nem a legolcsóbb, de nekem pont elég kifizetni majd), rendes fogdokinőcit fogtam ki elviseli azt, hogy rettenetesen félek és igyekszik kíméletesebb lenni. Már volt egy fogkő eltávolításom, majd becartam a félelemtől végig, pedig fizikailag nem is fájt (annyira), holnap szájsebészetre megyek, még 4 menthetetlen fogam van, szerdán újra fogászat, először a maradós fogakat teszi helyre, tömés stb. majd pedig egy törött, elhalt fogat gyökérkezel és épít újra és ha mindennel megvagyunk  akkor jön a pótlás, kb 1-1,5 hónap.
Nem egyszerű de KELL. Ráveszem magam