Betegséges...

Azzal kezdődött, hogy pénteken este Kevinnek menni kezdett a hasa. Nem kicsit megijedtünk, mert az első "komoly" tornájuk vasárnap volt, ugye Kevin egyedi darab, ő a kapus, nélküle a meccs igen csak macera.
Szombaton reggel még ment a hasa, de nem úgy, hogy egész nap trónólt, hanem csak, néha ment, de akkor laza volt... Dél körül már nem fájt a pocija, nem volt láza egyszer sem és nem ment a hasa. Így elmentünk Dóri bulijára is. Nimród is felment a szülinaposokkal a buszra, ráadásul a kis gonosz jobban viselkedett mint a tesója partiján :-P (lehet azért is, mert most ügyesebb volt a hostess nőci, foglalkozott velük, énekeltette őket, meg táncoltak -na jó a 6 éves fiúk annyira nem-). Az este is zavartalanul telt, ha pisilni ment, mentem utána nem megy-e a hasa, ilyenkor már lélekben mindig az edzőnket hívtam, meg a nagy kapust, végig gondoltam mennyire örülnének nekünk, hogy egész nap ott kell  lenni... De szerencsére semmi nem volt, rendes kaksi, semmi láz, pici hasfájás.
Reggel is minden oké volt, így hajnali fél 8kor elindultunk a meccsre. Ahol becsületére legyen mondva szenzációs volt! Az első meccsen nem nyertek csak, de sok volt a nehezítő körülmény, elsősorban az, hogy nem volt meg a 9+1 fő (3sor) 1 hiányzott (a második meccsre behívtunk egy délutánost, aki pechére a pályánál lakik :-P) és ez megbonyolította a cseréket, így 2 gólunk is érvénytelen lett, mert bentragadt valaki és egyel többen voltak a pályán, ráadásul a második bekapott gólnál a fiam "feladta" magában a dolgot, láttam az arcában, hogy dühös, hisztis, ez elvette a figyelmét és jött a 3. gól. De amint lejött tisztáztuk, hogy nem érdemes feladni, 1-1 gól nem a világ vége... Aztán következett fradi elleni csata :-) azt megnyertük, így mondtam, hogy innen már akármit csinál, mindent beenged akkor is boldog vagyok :-P Természetesen itt meg kell jegyeznem, hogy az ő korosztályukban NINCS győztes és vesztes hivatalosan nem nézi senki az eredményeket, a játék a lényeg.
Az utolsó 2 meccset is hozták, szóval eszméletlen büszke voltam Rá, nagyon jókat védett, olyanokat is kifogott néha amikre én már keresztet vetettem volna. A játékosok is belendültek a végére, volt már 1-2 passz is, ami talán nem annyira jellemző még az ő korukban.
Délután a nagyok (1 évvel előbb kezdték) voltak pályán, pár meccsüket megvártuk, Kevin látni szerette volna. Közben ugrált, szaladgált.
De mikor hazajöttünk nagyon csillogott a szeme, megmértem a lázát: 38,3°c... Hurrá! lázcsillapítás és effélék (persze még mindig pörgött be nem feküdt volna az ágyba) hétfőn reggel még volt hőemelkedése (erre már nem adtam semmit neki, had dolgozzon a szervezete) aztán semmi, kapott pár nap szabit, ma ment először oviba. Kedden már annyira jól volt, hogy el tudtunk menni a hétvégi játékának jutalmára az Újpest-Fradi hoki meccsre. Élete első felnőtt meccsére. Nagyon izgatott volt, már félórával a kezdés előtt beült volna a jégverembe.... Kicsit elszontyolodott, hogy nem nyertünk, de had szokja :-/
Tegnap voltunk dokinál, igazolásért, délután bejött velem suliba, életem egyik leguncsibb előadása volt. Egyszer csak Apa írt SMSt, Nimi lázas, 39 felett van... Egyből indultunk haza.
Alig ismertem rá, nem ugrált, elfeküdt szót fogadott. Este azonnal lepihent, nem volt hiszti "csak még egy meséért", vagy szomjas vagyok, vagy effélék, lefeküdt és pihent. (persze éjszakára kihoztam magam mellé)
Szóval szó szerint melegváltás volt a 2 kisbetegnél. Ma reggel hőemelkedése volt. Mindjárt indulunk a dokihoz...