Ma...

Azt gondolom, hogy az ovi-témát lezárhatjuk,  mármint a beszoktatás részét. Nimród a héten már bent is aludt. Sőt, már kétszer ment 7re, amikor még kevesen vannak és volt, hogy nem is a saját csoportjába kellett bemennie. Nem sír, mindig megbeszéljük azt, hogy mikor megyek, vagy apa mikor megy. Amikor megyek érte akkor azonnal jön. Mesélni magától nem mesél, csak ha kérdezgetem, de akkor mondja ezerrel. A neveket lassan tanulja, legtöbbször ha kérdem, hogy kivel játszott, akkor ezt válaszolja: "Hát valakivel" azt elmondja, hogy kisfiú vagy kislány :-) eddig Zitust nevezi nevén, meg az egyik Hunorról mesélt...

Szóval a mai poszt megint az én nyomoromról fog szólni :-P
Ma eléggé vacakolós napom volt. Reggel 8ra mentem suliba, volt egy klinikai ismeretek órám, konkrétabban gyógyszerészet, aztán meg rohantam a Szentkirályi utcába a fogászati klinikára. Ma kezdtük a gyökérkezelést. Mondanom sem kell betojtam nagyon amikor mondta a doktornő, hogy akkor ma elkezdjük a gyökérkezelést.
A régi emlékemben egy elég durva kezelés élt (az egyik fogamat már gyökér kezelték, azt szedték ki a múlthéten, fúróval darabolva stb...) Ma egy szurival kezdtünk, lidocaint kaptam. Aztán neki kezdett a tisztításnak, csiszolásnak. Fizikailag szerencsére ez sem fájt, semmit sem éreztem, csak az a hang, a szag, a tudat. Úgy remegett az ajkam szó szerint... nem tudtam befolyásolni, irányítani. Végig mondogattam magamban, hogy muszáj, kell, akarom, hogy rendes mosolyom legyen, hogy végre mehessek a kórházba gyakorlatra, hogy akkor sokkal bizalomgerjesztőbb, megnyugtatóbb a mosolyom... Majd egy órát feküdtem ott, mire elkészült a dolog, kaptam bele egy gyógyszeres cuccot és egy ideiglenes koronát. Ami azt illeti eléggé idegennek érzem. Remélem, hogy a maradó pótlás majd nem zavar ennyire... Erre viszont nagyon kell figyelnem, mert ez csak dísz, gyakorlatilag funkcióképtelen, harapni nem nagyon lehet vele, mert akkor letörik és mehetek vissza előbb, mert az nem "egészséges" ha fedél nélkül marad a gyökércsatorna ebben az állapotban. Hétfőn kell hívnom a következő találkozás ügyében, akkor kapja meg a heti beosztását...
Nem tudom, hogy azért-e, mert ez a fogam már teljesen el volt halva, vagy azért mert ez a doktornő ügyesebb, mint anno a másik doki, de ez nem marad meg olyan rémes emléknek mint a korábbi, nem éreztem a gyökérkezelő tű idegölő kaparászását.
Miután végeztünk, akkor vissza rohantam a suliba egy ápolástan gyakorlatra, félig még lezsibbasztott felsőajakkal...
Miután jól megtanultuk, hogyan kell a steril kesztyűt felvenni és a munka végeztével levenni, meg pulzust vizsgáltunk egymásnak elrohantam a szájsebészetre is, kiszedtük az utolsó csíkot, most már remélhetőleg magától is gyógyul tovább. A következő húzás, vagy ha Zsombor dokit idézem "pöccintés" 16-án reggel 9-kor lesz. Ha az a seb is begyógyul, jöhet a pótlás készítés. Csak lennék már túl rajta...