Bürokrácia...

Ma bementem az egyetemre intézni az intézni valókat.
Érdekes dolgok ezek...
Példának okáért szoctám (szociális ösztöndíj):
Beviszem a papírokat, ugyan azt mint ősszel, amikor is szó nélkül elfogadták a dolgokat (bonyolítja a helyzetet az, hogy ugye albérletben lakunk és én a gyerekekkel a szüleimhez vagyok bejelentve a páromnak nincs lakcíme sem) a csajok akik ott voltak és átvették mindenre húzták a szájukat, mindent többször el kellett magyarázni. Holt érdekes módon ugyan azokra a körülményekre és azokra a dokumentumokra most 25 pontot adnak, ami ősszel 31 volt. Ki érti ezt? Ja hát igen, akkor még a szociális bizottság élén egy tündérpofa jó fej tanárnő volt, aki nekem sajnos, de amúgy pedig hála Istennek elment Babázni, így most egy új ember van a bizottságban.
(amúgy egy papírt kifelejtettem, így be sem adtam, mert akkor csak fellebbezéssel csatolható a dokumentum, így meg 15.-ig leadható még....)
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy érdekes dolgok ezek és vajon tényleg vannak-e alapjai a pletykáknak ami a pénz elosztásokról szól....
Ha már bent voltam elmentem a sulidokihoz tesi felmentés ügyben. Azon kívül, hogy megváratott még csak a papírjaimat sem kérte csak ránézett a lábamra és már megírta, holott nagyon csúnya legendák vannak róla suli berkekben (mint a nagypocakos terhes lánynak szegezett kérdés: miért akarja felmentetni magát?, meg ilyesmi...)
Meg elintéztem még a könyvtárat és egy papírleadást.
Ja és hogy jó legyen: A türelmetlen férjemmel és Nimróddal voltam, Nimród valamit valahol megfogdosott amin domestos szerű cumó lehetett kimarta a 6 rongyos melegítőfelsőjét. Rohangált és szófogadatlan volt, meg kicsit hisztis, alvás időben mentünk ugye.
Azt hagyjuk, hogy eleve full idegbeteg módon indultam el, mert csupa jég a járda és rettegve indultam a taxi felé, féltem, hogy elesek.
A lábam megint vacakol, esténként úgy be dagad, feszíti szét a gipszet, remélem hamar lejár az egy hét és leszedik.
Ezt a mai napot nem szeretem....