Ovis farsang és egyebek

Tegnap volt a farsang az oviban.
Nálunk az a szokás, hogy a szülők csak akkor vehetnek részt a mókában, ami egyébként délelőtt van, ha jelmezt vesznek. Természetesen a fényképezőgép nem jelmez. Idén volt két szülő, aki nem vett fel semmit, még csak jelképesen sem, ami engem nem annyira zavart, csak kicsit igazságtalan szerintem egy tavalyi nagymamával szemben, akit csúnyán elküldtek, még öt percre sem engedték be fotózni.
Én krokodil voltam :-D, de rólam nincs kép az albumban (magamat nehéz fotózni)
Keve kék skorpió volt.
Nagyon jól szervezett buli volt. Volt eszem iszom (ugye mindenki vitt ezt-azt) és voltak játékok. Volt ami a gyerekeknek, volt ami a szülőknek és volt ami közös. Én csak a célba dobást, kukorica öntést, "seprű táncot" (körbejár a seprő és ha megáll a zene az esik ki, akinél éppen van) vállaltam, a többi feladat mint pl székfoglaló, kötélhúzás, tánc stb nem az én bokámnak találták ki (még)
Egy dolog volt ami nem igazán tetszett, az a zene, amolyan mulatós (pl Teknő), meg mindenféle pár éves dizsi-zene holott egyik anyuka hozott Alma CDt is, amiről a legvégén betettek egy darab számot...
Keve szerintem idén érezte magát a legjobban, legfelszabadultabban, játszott, táncolt. Sőt! Lányokkal is táncolt :-D

(ezért a videóért egyszer nagyon "kikapok" :-) )
Zárásképpen jött egy pasas, aki a tornateremben tartott bulit, 3 csoport volt jelen egyszerre. Gitározott, énekelt, a közönség meg táncolt...
képek:


Délben együtt jöttünk haza, aludtunk egyet, majd mentünk a hokira. Odafelé már buszoztunk, csak visszafelé taxiztunk, mert ebbe az irányba messze van a megálló. A lábam a nap végére így is K.O. lett éjjel alig aludtam annyira fájt.
Az edzésen 5től a kicsikkel (hokisuli) edzett, 6tól meg a nagyokkal
Először csütörtökön vett részt a nagyok edzésén. Attila nagyon kedvesen "bemutatta" a többieknek és ami nagyon szimpatikus volt, mondta nekik, hogy új és kicsi de ők is így kezdtek és fogadják normálisan. Akkor csak a 2004-es kapus volt edzésen (Áron aki 2003as csütörtökön már a Millenárisra jár kapusedzésre) Levi, aki éppen jelen volt örömmel fogadta, hogy van "Kiskapus" eddig ugye ő volt az (fél évvel idősebb csak a Kevénél) és egyből a szárnyai alá vette, tüneményesen segített, tanácsokat adott neki és olyan aranyosan vezérelte, a Keve meg igyekezett utánozni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az edzés második felében "meccs" volt, volt aki megértette, hogy először van a kapuban, volt 1-2 gyerek aki viszont örült, hogy gólt ütött... Pár srácon azt láttam, hogy nem is a kapura céloztak, hanem a gyerek botjára :-)
Tegnap már mind a 2 nagy kapus jelen volt, így "forogtak" hol az egyik csapat kapujában álltak, hol a másikban (így igazságosabb volt szerintem)
Van a kicsik közt egy két gyerek aki viszont féltékeny vagy nem is tudom. De nem csak a Kevére, hanem egymást is "oltják". Ez nem tetszik, bevallom. Mert szerintem egy csapatnak össze kell dolgozni és nem egymást csesztetni, hogy én vagyok a jobb te szar vagy (de a szülők kb ilyenek ezeknek a kölyköknek, így mit várunk...)
A legtöbb szülő viszont tök normális, egyik másik apuka tök vicces ahogy a gyerekét irányítja, be-be kiabál :-D még szerencse, hogy én nem értek a hokihoz.

A bölcsis farsangról még: Nimi végül is tigris volt, az elefántot pedig kölcsön adta Máténak, az albumban nem szemezgettem, mindent feltöltöttem, amit kaptunk így ez több mint 200kép:



Nekem szerdán kiszedték azt az egy öltést és megbeszéltük a gyógytornát. Hétfő-szerda-péntek 1 óra hetekig, akár hónapokig. Kemény lesz. A dokimhoz 4 hét múlva kell mennem.
Persze anyós valamiért pont szerdán hajnalban döntött pont úgy, hogy nem tud jönni, amikor is muszáj volt vinni a gyereket bölcsibe, hisz ha a sulit ki is hagyom reggel, délelőtt a varratszedés miatt menni kell és csak nem viszek egy tomboló 2,5évest egy ilyen helyre. Így muszáj volt, hogy magam vigyem. A Kitti fogta a kezét én meg a mankóval, busz 2 megálló majd séta... azóta mi hordjuk a gyerkőcöt. Érzem is a lábamon...
akkor láttam, hogy újítás van a bölcsiben, a hátsó aulában egy tornázós dühöngő van, ahova kijárnak foglalkozásokat tartani. Tök jó, van sószoba, dühöngő. Szeretjük a bölcsit :-)

Alakul...

...nak a dolgok

Kezdem a Kevével. Tegnap megvolt a nagy beszélgetés az edzővel. Mint kiderült rajtunk múlik a dolog, tehát ha mi bevállaljuk ugye, akkor várja a gyereket. Mert benne van amit keres valószínűleg (szerintem az x faktor is benne van, mert néha még úgy tartja a lábát :-D )
Sőt! Ha a gyerek valóban a kapus poszt mellett dönt, akkor jövőhéttől örülne, ha a nagyok edzésére is mennénk, hogy lássa a nagyokat, tanuljon tőlük, ismerkedjenek.
Szóval este leültünk a gyerekkel át beszéltük pro és kontra. Kapus akar lenni.
Szóval ha minden oké lesz, akkor csütörtökön már megyünk a nagyobbakhoz (7-8 évesek) Azért csak csütörtökön, mert hétfőn bemutató edzés lesz a koris farsangon. De ha menni fog a dolog (meg én, mert ugye nem taxizunk annyit....) akkor ezentúl hétfőn, csütörtökön és pénteken edzés 5-től, és pénteken ugye 5-től a kicsikkel, 6-tól a nagyokkal.
Május utolsó hetében, a gyereknapi hokis cucc előtt 4 napos "edzőtábor" lesz (18000), az első meccsek előtt, mert ugye a gyereknapi mókán lesz az első meccsük más csapatokkal.
Valamint ha sikerül leegyeztetni a dolgot akkor kapustábor (ha jól értettem a szövetség más feladatot szánna az edzőnknek pont arra a hétre) szóval ha összejön egy hét kapus tábor (25000)
Viszont ami pozitív: nem kell komplett cumót venni (egyenlőre) csak egy nyakvédőt, egy szuszpenzort és egy gurulós sporttáskát, mert minden mást Attila ad. Azért gurulós tatyi, mert ugye a hoki móka az én feladatom, én viszem majd a gyereket mindenhova és veszett nehéz, főleg a kapus felszerelés.

Niminek pénteken volt a farsang, de még nem tudok képeket mutatni, mert egyrészt még nem is én viszem, hanem anyósom, másrészt nem azonnal vette fel a jelmezét, hanem később beszélte rá a gondozónéni, állítólag mind a 2 jelmezt felvette amit vitt (tigris ruci, meg elefánt jelmez). Készültek képek amiket majd év végén a többivel (pl mikulás, karácsony stb.) együtt kiírnak CDre és úgy kapjuk meg. A többieknek jövőhét végén lesz, Kevének pénteken (szülők is csak jelmezben mehetnek) a csajoknak szombaton lesz. Ma megyünk a barátnőmhöz aki jelmezeket varr.

Én és a bokám (vagy legalábbis az a boka, ami azt állítja, hogy az enyém):
Ha rendesen bemelegszik akkor már egy bő fél centivel tovább mozdul. Főleg ha cipőben vagyok, mezítláb annyira nem. Lassan de tudok haladni, így pénteken már BKV-val mentem suliba. Igaz oda-vissza meg kellett szólítanom az első ülésen ülőt, hogy bocsi, de add már át a helyed, mert valami tök érdekeset látott kint, annyira bámulta az ablakot, hogy nem vette észre a 2 mankót (ha értitek ;-) ) viszont pl odafelé tök aranyos volt a buszsofőr, még jó 10 méterre voltam a busztól, de megvárt, amit természetesen meg is köszöntem. Viszont érdemes volt bemennem, hiába csak egy előadás volt, mert segítő kapcsolatok pszichológiája volt és a stresszről volt szó. Alapból érdekes a tárgy.
Viszont van egy tárgy ami eléggé elrettentő példa jelenleg. Úgy értem a jelenleget, hogy akik még csak nem is csúsztak, azoknak is korai a dolog. Ez a tárgy a szakdolgozati módszertan. A feladat erre a félévre találni egy lehetőleg szakmai témát, amihez kutatási tervet meg ilyesmit kell csinálni. Lehetőleg legyen egyedibb érdekes, tudj valami "újat" mondani meg ilyesmi. Na már most azok akik nem csúsztak most kezdték a szakmai tárgyakat és még csak az elején járnak, igazi szülést elvben csak videón láttak és egy műanyag bábun tapogattam méhszájat, babafekvést...
Szóval így azért nehéz belőni egy témát, márpedig többen gondoljuk azt, hogy ez alatt a 3 féléves tárgy alatt olyan témát akarunk alapozni, amin a végén pofozunk egy ici-picit még és már be is adhatjuk.
Az én témám kb megvan, de macera megfogalmazni a hipotéziseket a kutatási tervhez.
Én az apa szerepét/jelentőségét szeretném vizsgálni a várandós gondozás kezdetétől a gyermekágyi szak végéig, mint pl bement-e már az UH-kra, be mehetett-e egyeltalán, bent volt-e a szülésen, milyen volt a kórház rooming-inje, meg ilyesmi, valamint az első időkben mennyire "félt" vagy nem félt megfogni a picit, pl pelenkázni, fürdetni. Meg az anya miként élte meg azt, hogy az apa ott volt-e vagy sem meg ilyesmi. de nem lesz egyszerű, nem tudok, nem szeretek fogalmazni, nehezen tudom alkalmazni a stílusjegyeket szóval macera az egész...
Ja és számítsatok rá, hogy a kérdőívemmel Benneteket is megkereslek majd :-P meg esetleg interjút is szeretnék...
Viszont végre van a kedvenc tárgyam és a kedvenc tanárom tartja. Egyszerűen hatalmas a pasas. Addiktológia a téma. Nem szárazon adja le a dolgot, hanem viccesen és/vagy példákkal (ő maga is addiktológus pszichiáter, nap mint nap foglalkozik velük) mindig tropára röhögöm magam, viszont emlékszem az anyagra tanulás nélkül is valamint nagyon jó dolgokat mond a személyiségről és mindenről. Hétfőn kórház látogatás a Nyírőben, megnézzük az addiktológiát, a detoxikálót meg mindent. (tavaly is voltunk páran a tanár egy másik tárgyából kifolyólag, hát érdekes volt...)

kép...

Első képen a lábam műtét előtt (nem piszkos csak megjelölték a műtendő lábamat, valamint biztosra mentek, mert a "beteg" oldalamra kellett a karszalagot is tenni.
A másodikon az az egy egész öltés.
Éjjel csípett rendesen, meg a csontom is fájt, azaz a fáj annyira nem jó szó lüktetett és sajgott.

Műtét, vagy mi...

Na elcsentem a saját hozzászólásomat egy fórumról Így nem kell még egyszer írogatnom...
Túléltem a dolgot. Bár a várakozás cseppet felőrölt. Háromnegyed 7re ott voltam (7re kell odaérni ugye) fél8 után bevették a papírokat és 3/4 10 volt mire bejutottam a betegfelvételre, ahol azon kívül, hogy aláírattak velem pár papírt, kaptam egy karszalagot és egy nyilat rajzoltak arra a lábamra amit műteni kellett SEMMI nem történt. Aztán felküldtek osztályra ahol nem ágyat, hanem kerekesszéket kaptam (nem volt ágy az osztályon és ugye én ambuláns voltam), amiben bő fél2ig kellett üldögélni, kaptam cuki kis egyszer használatos hálóinget (mint a muszáj-kabát...) , majd legurítottak a műtőbe, először az előtérbe. A műtőbe konkrétan 13:50 kor toltak be, még dumáltam a dokimmal, előre elnézést kértem az esetleges hisztériás pánikrohamomért, bemosakodott mindenki, meg beöltözött, jól lefertőtlenítették a lábamat, körbe tapogatta a bokámat (kereste a csavar pontos helyét) kaptam lidokain szurit (ez kicsit kellemetlen volt) vágott és csavarozott, konkrétan nem fájt, de éreztem ahogy a csavar forog ki a csontomból, meg azt a "taszigálást" és kaptam egy darab öltést. Nem volt hisztériás rohamom, fegyelmezetten tartottam a lábamat és néha pöckölgettem az ujjammal a mellettem álló infúziós állványt (szerencsére csak az asztal tartozéka én nem kaptam semmi ilyet) 14:05 kor már kifelé toltak a műtőből elköszöntem a dokitól, újabb randit beszéltünk meg jövőhét szerdára varratszedés miatt, valamint akkor beszéljük meg a gyógytornát. A beteghordó még gyorsan eltolt a röntgenbe (lassan már világítok annyit fotóznak..) és fel az osztályra, ahol felöltöztem és hazajöttünk.
Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett úgy, hogy egyre szépen odamegyek, beköszönök, felveszem a hálórucit, megműt, hazajövök? miért kellett ezt ezzel a sok várakozással megspékelni?

Most pedig megy ki az érzéstelenítő és csíp a varratnál...

be vagyok tojva kicsit

holnap kiszedik azt a bizonyos csavart. Nagyon félek, hogy eluralkodik rajtam a hisztis énem, ami ciki és égő lenne, de a pakliban benne van....
Azt sem tudom hol van, miképpen szedik ki és "csak" helyi érzéstelenítéssel teljesen ép tudattal.
Reggel 7ig kell becsekkolnom, majd kapok egy ágyat és várunk szabad műtőre (szerintem jó későn mert én ugye ehetek-ihatok...)
Aztán pikk-pakk (he-he-persze) kikapja a csavart és mehetek Isten hírével.
(ha nem jelentkezem este akkor...)
Gondoljatok rám, szorítsatok nekem!

hoki hoki hoki

A lecke fel van adva :-)
A videón egyébként szerepel a mi edzőnk is, Attila.

:-)

Keve, mint kapus.
Ma vette fel először az "igazi" szerelést, rendes rácsos sisakot, a szuszpenzort, a vállvédőt, a mamutot és a kesztyűt és a kezében volt a golie stick.
Természetesen nem ment minden azonnal és elsőre, sokat esett, egy kicsit pityergett is, de nem adja fel. Megértette, hogy hozzá kell szoknia, ha kapus akar lenni.
Nagyon büszke voltam Rá, októberben volt először kori a lábán, ma meg kapus szerelésben volt a jégen. És lila mezben ♥ Kell ennél több?
Amikor érkeztek a következő edzésre a szülők az egyik apuka ránézett a fiamra meg szólalt: Na Attila talált végre kapust? Mondom, hát annyira még nem biztos, kicsit pityergett a gyerek, mert nem ment minden elsőre, ahogy eltervezte. Erre nagy nevetésben törtek ki és Kármen apukája megszólalt, hogy Attilánál olyan a kapus szerelés mint a pókembernél a fekete maszk, ha egyszer felvette akkor azt már nem veszi le. Szóval valószínűleg marad a dolog, remélem a gyerek is belerázódik. Igyekszünk majd sokat gyakorolni. Én pl az öltöztetést. Nem egyszerű a "mamutot" feladni a gyerekre és mindent jól összekötni...

ma...

...sem javult a helyzet, a bokám hajthatatlan. -Szó szerint.
De ez van így bírtam járni. Vagyis így nem bírok, de mindegy.

Mivel ma csak egy előadásom lenne most sem mentem be. A bkv még nem működik, messze vannak a megállók és túlságosan félek a zebrától az urániánál, mert még normál lábbal is úgy érek át a zöldön, hogy ha zöldre vált azonnal lelépek és szedem a lábamat...
Szóval ma kihagytam a sulit és spóroltam 4ezret a taxin.
Este pedig most már remélem eljutunk végre edzésre, szerencsére Keve jól van, most éppen oviban. Nimit fogtam ma itthon, ha már úgyis én is itthon vagyok, részben mert picit taknyos, részben meg mert bírjuk az ilyen napokat amikor kettesben vagyunk :-)
Néha ugyan kicsit hisztis, de amúgy meg zabálni való. Egyre többet beszél, egyre viccesebb sokat mókázunk és végre érthetően kifejezi magát mindenben. Mondjuk azért olyankor jókat nevetek, mikor például azt mondja, hogy "manókok" meg ilyesmi :-D
De ez a legjobb kor szerintem.
Persze a többit is imádom, de ők már néha nagyon erős egyéniségek... nem könnyű őket meggyőzni, ha valamiről mást gondolok pl.

kép erős idegzetűeknek

Elég vacak minőség kicsi telefonommal csináltam (még vakuja sincs...)
Belboka:

Külboka:


szóval így jártam...
ja és még mindig nem hajlandó mozogni....

Helyzet

Ma leszedték a gipszet...
Hát, finoman szólva nem erre számítottam.
A bokám kb 1cm-t mozog le-fel oldalra annyit sem., járni csak bottal, lassan és nehezen, meg be van dagadva.
Ami a legrosszabb: valami állítócsavar nevű biszbaszt kedden ki kell szedni egy ambuláns műtét keretén belül, mert ha nem teszi a dokim, akkor előbb utóbb eltörik a terheléstől.
Majd aztán beszéljük meg a többit, mint például a gyógytorna.
Képet holnap pakolok fel, csak erős idegzetűeknek... (bár az áztatástól sok varr lejött és agyonkentem a kiszáradt bőrömet niveával, így nem annyira durva

Ez is, az is...

Keve nem ment mégsem edzésre, mert aznap délután hőemelkedése volt. Nem kockáztattam a dolgot. Felhívtam Attilát és megbeszéltük, hogy jövőhéten nézzük meg milyen is a kapuban. Azóta is néha fel szökik a hője, nem vészesen, de remélem hétfőre már helyre jön.
Ahogy azt is remélem, hogy senki nem fogja elkapni a dolgot, hiszen jövőhéten kezdődik a suli nekem is. Hétfőn még nem megyek be, mert egy előadás miatt nem akarok 4ezer forintot taxira kiadni. Kedden már muszáj bemennem, mert csupa gyak. jellegű óra lesz, amiről kedvezményes tanrenddel sem lehet hiányozni.
Mókás egy félévem lesz. Az évfolyam azon része akik mehetnek gyakorlatra (max. 30an, holott 80 felett volt az évfolyam az első nap mikor kezdtünk), szóval ők 6 hetet lesznek csak az egyetemen, így azokat a tárgyakat, amiket én is feltudtam venni 6 hét alatt ledaráljuk (alkalmazott pszichológia, segítő kapcsolatok pszichológiája, addiktológia, szakdolgozati módszertan) ezután már csak a választható tárgyakra kell bejárnom, valamint latinra, amit tavaly elsumákoltam és klinikai szimulációra, amit most is indítottak és ősszel azért nem tudtam felvenni, mert nem volt még meg az élettan1-em.
Az órarendem ezek fejében eléggé szellős, hétfőn és pénteken pl van az első 6 hétben reggel 8-tól lesz 1-1 előadás és kész, és a 8.héttől sem hátfőn sem pénteken sőt még páratlan csütörtökön sem kell bemennem majd.
A jövőhét még tuti macera lesz, hisz csak szerdán szabadulok meg a gipszemtől és még nem tudom azt sem, hogy hogyan fogok majd tudni járni.
Annak nagyon örülök, hogy végre kisüt a nap. Olvad fel a jég így már nem kell majd rettegve indulni reggelenként, hogy elesek a jégen. Valamint így volt végre értelme elhúznom a sötétítőt az erkélynél. Így derült ki, hogy itt is okozott kis kárt a földrengés, megrepedtek az erkélyen az üvegek. Szerencsére ilyen dróthálós üveg, így nem veszélyes, nem is fog kitörni, csak nem szép...

:-)

Keve javulóban van, szerdán volt utoljára lázas, azóta hőemelkedése sincsen, ha ma sem lesz, akkor el tudunk menni este az edzésre...
Most, hogy itthon volt megkértem néha, hogy segítsen nekem kicsit, például kivinni, behozni ezt azt... (ugye én 2 mankóval közlekedek, így hozni-vinni nem igazán tudok)
Tegnap mikor mosogattam oda állt mellém és ezt mondta:
Anya én becsaptalak téged! Nem is vagyok beteg, csak itthon akartam maradni segíteni neked.
Hát, nagyon jól sikerült a becsapás, főleg az a 39,5-es láz :-DD

már csak 5 nap ebben a vacak gipszben (remélem)


Update bürokrácia:
Szerintem nagyon etikátlan mások előtt kibeszélni az ilyesmit egy szociális bizottságban. Egy évfolyamtársam másnap volt bent, állítólag mi is téma voltunk, de csak annyit csípett el, hogy lány gipszben, kopasz férj... mást nem hallott, viszont még valakiket kibeszéltek, mint, hogy X. Y. nem kap majd semmit mert ezt azt gondolják, mivel 2 asztalnál folyt az elbírálás ezért rendesen lehetett hallani mi is folyik a másik asztalnál és azt is, hogy időnként milyen lekezelő hangnemben folyt az elbírálás
Ilyenkor mindig a kápós "legenda" jut az eszembe, miszerint a koncentrációs táborokban egyes zsidók kaptak egy kis hatalmat, állítólag és ők is ugyan úgy kegyetlenkedtek, ha nem jobban, mint a katonák, ha már hatalmat kaptak. Holott ugyan olyan emberek/rabok voltak, mint a rabtársaik.
Itt is kb. ez zajlik...

Bürokrácia...

Ma bementem az egyetemre intézni az intézni valókat.
Érdekes dolgok ezek...
Példának okáért szoctám (szociális ösztöndíj):
Beviszem a papírokat, ugyan azt mint ősszel, amikor is szó nélkül elfogadták a dolgokat (bonyolítja a helyzetet az, hogy ugye albérletben lakunk és én a gyerekekkel a szüleimhez vagyok bejelentve a páromnak nincs lakcíme sem) a csajok akik ott voltak és átvették mindenre húzták a szájukat, mindent többször el kellett magyarázni. Holt érdekes módon ugyan azokra a körülményekre és azokra a dokumentumokra most 25 pontot adnak, ami ősszel 31 volt. Ki érti ezt? Ja hát igen, akkor még a szociális bizottság élén egy tündérpofa jó fej tanárnő volt, aki nekem sajnos, de amúgy pedig hála Istennek elment Babázni, így most egy új ember van a bizottságban.
(amúgy egy papírt kifelejtettem, így be sem adtam, mert akkor csak fellebbezéssel csatolható a dokumentum, így meg 15.-ig leadható még....)
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy érdekes dolgok ezek és vajon tényleg vannak-e alapjai a pletykáknak ami a pénz elosztásokról szól....
Ha már bent voltam elmentem a sulidokihoz tesi felmentés ügyben. Azon kívül, hogy megváratott még csak a papírjaimat sem kérte csak ránézett a lábamra és már megírta, holott nagyon csúnya legendák vannak róla suli berkekben (mint a nagypocakos terhes lánynak szegezett kérdés: miért akarja felmentetni magát?, meg ilyesmi...)
Meg elintéztem még a könyvtárat és egy papírleadást.
Ja és hogy jó legyen: A türelmetlen férjemmel és Nimróddal voltam, Nimród valamit valahol megfogdosott amin domestos szerű cumó lehetett kimarta a 6 rongyos melegítőfelsőjét. Rohangált és szófogadatlan volt, meg kicsit hisztis, alvás időben mentünk ugye.
Azt hagyjuk, hogy eleve full idegbeteg módon indultam el, mert csupa jég a járda és rettegve indultam a taxi felé, féltem, hogy elesek.
A lábam megint vacakol, esténként úgy be dagad, feszíti szét a gipszet, remélem hamar lejár az egy hét és leszedik.
Ezt a mai napot nem szeretem....

Hoki

Ahogy ígértem pár sor a hoki helyzetről...
Amennyire Attila az edzőnk szavaiból kiveszem, alakul a csapat, mindenkivel elégedett, fejlődnek a srácok (és a múlt hét péntek óta nálunk is van egy kislány, ahogy az egyel nagyobbaknál is, aki nagyon ügyes)
Szóval ha minden jól megy akkor készülhetünk arra, hogy tavasztól hivatalosan is Polus Pingvin lesz a gyerekből

Ennek tükrében egyre aktívabban ásom bele magamat a témába. Azt már tudom, hogy nem lesz olcsó mulatság, de ez van.
Nagyon örülök, hogy amikor ez a sportág megtalálta a gyereket, akkor ebbe a csapatba került. Már sima a ovis-kori oktatáson is nagyon szimpatikusnak találtam az edzőt, Attilát. Talán írtam is anno, hogy amikor sír egy-egy gyermek (az elején az évnek) akkor nincs üntyülü-müntyülü meg effélék, tudomást sem vesz róluk, nem szól rájuk, nem kiabál velük, nem alázza meg őket, hanem folytatja tovább az edzést. A kölyök pedig rájön, hogy semmire nem megy ha sír és csak kimarad a mókából, pár perc és már újra korcsolyázik...
Hokis edzőként is nagyon jó. Igazi csapatot igyekszik kovácsolni a srácokból. Sőt amolyan nagy család feeling van, kölykök, szülők, edző. Nem idegbeteg (mint anno egy két kajak-edző az én időmből), többször hangsúlyozta, hogy a fair play a lényeg, a srácok tudjanak nyerni, de ne szálljon el a fejük, tudjanak veszteni anélkül, hogy csalódottak, agresszívek legyenek és az ellenfél csapata nem ellenség, hanem ellenfél. Nagyon bízik abban, hogy az utánpótlás a jövő kulcsa és végre itthon is lesz nagy kultúrája a jégkorongnak. Sok mostani utánpótlás válogatott került már ki a kezei közül. A kapus utánpótlás sorsát is a szívén viseli, minden nyáron rendez(nek) a pólus pályán kapus tábort. Keve ugye kapus szeretne lenni, most pénteken kap kölcsön egy szerelést és kipróbálhatja mit tud. Naná, hogy ahogy nézem a kapus felszerelés jóval költségesebb a "sima" játékosokénál, de ez van, a gyerek az első :-D
Múlt héten már kezdtem felmérni a "terepet", az árakat.
Ugye áprilistól heti 3 jeges edzés és 1 száraz lesz+ hétvégén reggel állítólag használhatják az újpesti jeget és így kerül a tagdíj 10ezerbe (most egy edzés/hét 5000) szóval ez nagyon is baráti szerintem, más egyesületeknél jóval drágább és még a pálya beosztásuk sem a legjobb, itt meg rend van és nyugi.
Gyereknapkor már a saját szerelésükben kell lenniük (alap védő szett 30-40ezer+ apróságok, mint ütő, szuszpenzor, alsóruha, fejvédő egyebek) de "hivatalos" árlistát pénteken kapunk attól a bolttól ahol Attilának van ismeretsége
Nyári szerelés (mez, sapi stb)10ezer körül
Ezen felül vannak ilyen olyan extrák, mint szülőknek pulcsi a csapat lógójával+ gyerek nevével 5000 kb.
Téli kabát, téli sapka, melegítő... ezek végül is nem drágák, meg van az áruk, de kb ennyibe kerül egy nem is annyira márkás cucc is, amin se logó, se név.... meg ezt ugye nem most kell megvenni, majd csak ősszel
Ha beválik a poszton a kölyök, akkor ugye van a kapus tábor. Ha már mehet (van hely és bevállalják a 6 évest is) akkor 25ezer egy hétre. Napközis dolog kaja, edzés, móka... (végül is ez sem drága ismerve a programokat, azt, hogy tanulnak és jönnek majd nagy játékosok is, ami egy ilyen kölyöknek élmény, szóval reggeltől délutánig tömény elfoglaltság, nem gyerekmegőrző.
Mivel Attila hokicsaládot fabrikál, így állítólag nyáron van családi táborozás a balcsin (nem tudom mennyi, de apánk eleve csak egy hétvégére hajlandó, de még fűzöm majd ;-) )
Ősszel mindig van ilyen szupermini torna kint Bécsben, állítólag ilyenkor családi wellnes hétvégét szerveznek, 2 napos... (bár nem tudom, hogy idén Keve már tagja lenne-e a keretnek, aki utazik)
Ha befagy a Csömöri-tó akkor ott is vannak családi "piknikek", családi napok
Na meg ugye, ha már meccsekre kell majd járni azok sem mindig vannak itt Budapesten.

Viszont mérlegelve a dolgot:
Oké átcsoportosítom majd a költségvetést mert nem kis kiadások.
DE van egy esélye a fiamnak, talán később él majd vele
Addig sem a számítógép előtt porosodik a gyerek és tompul agyilag.
Szerintem egy sport ad egy alap tartást a gyereknek, edzi a testét-lelkét, megtanulja a kitartást, a fegyelmet de mégis szórakozik.
A családnak is jót tesz majd, ha ezen ürügyön felbuzdulva néha kimozdul majd, mikor meccsekre kísérjük a Vakarcsot. Nem a panelben ülünk a 4 fal között.
Az edzések továbbra is az én dolgom lesznek, ezzel nem terheljük Apát. Jelentősen könnyebb lesz ősztől, ha a két fiú egy oviba jár majd, és délután együtt megyünk edzésre, addigra Nimi is fejlődik annyit, hogy végig bírjuk majd azt az 1-1 órát, olvasással és edzés nézéssel. Most még macera lenne ugyanis üvölt a pálya szélén, hogy "POKIII POKIII én is akajok, kéjek kojit" és alig lehet visszafogni.
Erősen gyanús, hogy 1-2 év és már ő is a jégen lesz. Van most egy 4 éves kis srác a hoki-suliban, ugyan ez a helyzet, nagy tesó hokis (most megy át majd a minibe Újpestre) a pici pedig már hokizik. Kész öröm lesz a családnak a nagyot az UTE-be a picurt pedig ide hordani heti 3-4 alkalommal :-D

Nem ússzuk meg?

Reménykedtem benne, hogy legalább az influenza (vagy ki tudja milyen lázas nyavalya) elkerül minket idén, hiszen különösen ügyelünk most a rendszeres C és egyéb vitamin bevitelre, vitamintablettákkal is meg egy raklap gyümölccsel, zöldséggel...
Ennek ellenére Keve ma reggel lázasan ébredt. Még nem vészes 38,0°c így nem adok neki még lázcsillapítót, had dolgozzon a szervezete.
Mivel anyós bemondta az unalmast ezért a Nimród eleve itthon van velem (nincs aki vigye bölcsibe) Hármasban vagyunk itthon. Elég macera a dolog, egész nap rumliznak, kergetőznek, néha ölik egymást, üvöltöznek (nekem meg fáj a fejem és hisztis vagyok)pakolni se tudok utánuk normálisan így fél lábbal és ami a legrosszabb, így hogy buli van -szerintük- Keve nem fekszik rendesen, hiába magyarázom, hogy így nem fog meggyógyulni a pénteki edzésig. Pedig nagy nap lesz, mert Attila ki fogja próbálni a gyerek által áhított poszton, ami a kapus, mert bár még nincs április, szerintem már erősen agyal Attila a 2005-ös csapat összepakolásán, de erről majd a következő posztban...
Szóval tartok tőle, hogy ez a betegség végig fog gyalogolni az egész családon.
Ami nekem (lassan már gyakorló) hipochondernek kész para lesz, lévén így is félek mi van a 2 sebemmel a gipsz alatt így majd ha belázasodok mocoroghat a kisördög, hogy most csak influenza, vagy elfertőződött a sebem? Ami amúgy is mostanában sokat fáj, ég, viszket...
Valamint így a Páromnak extra feladatai is lesznek, dokihoz hordani a gyerekeket, amíg én nem tudom. Szegény amúgy is utálja az ilyen helyeket és a várakozást. Tegnap Kittit vitte az ügyeletes balesetibe, mert még csütörtökön elesett a suliban és megütötte a bal csuklóját, amit borogattam, kentük flectorral és fásliztam, nem színeződött el neki, különösen fel sem dagadt, csak fájlalta. Innen csókoltatom a kedves osztályfőnökét, aki ennek ellenére még 4ütemű fekvőtámaszoztatta, hiába mondta, h fáj a keze... csak tudjak járni, elkapom.... Szóval nem igazán javult a dolog ezért kicsit aggódtam, elmentek tegnap a Bethesdába, volt röntgen meg minden. Szerencsére csak zúzódás ugyan az a terápia ami eddig. Relatíve "feleslegesen" mentek, de legalább megnyugodtam. Szerencsére volt wlan a kórházban így apa sem unatkozott annyira, a telefonján néztek youtube-ot, szomszédokat meg ilyesmit :-D