Hétvége

Elég mozgalmasan telt...
Szombaton ugye találkoztunk a rég nem látott barátommal Zolival, és a párjával Ancsával.
Sétáltunk egy jót a remek időben... Elvileg úgy volt, hogy a Citadella a célpont, de csak fél útig jutottunk a Gellért-hegyen, nevezetesen egy sok hosszú/kanyargós/zárt csúszdás játszótérig. Apa úgy volt, hogy később csatlakozik hozzánk, jól el is "tévedt", bolyongott egy jó ideig míg össze találkoztunk. Hát kellemesen leizzadtam míg fel toltuk babakocsit, pedig nem is mentünk a tetejéig. (persze képeket elfelejtettem csinálni, viszont ha jól emlékszem Zoli kattintott egyet-kettőt, lehet megkérem küldjön képet) A gyerkőcöknek nagyon tetszett, meg ígértem, hogy a tavaszi szünetben ha jó idő lesz vissza térünk. Ám elkövettük azt a hibát, hogy nem vittem inni a törpéknek. Na ott vettem 300(!) ft-ért fél liter ásványvizet, amit Apa vihetett is vissza, mert le volt járva a szavatossági ideje (nem hiszem, hogy sok bajunk lett volna tőle, de akkor is az elvek), és még ők voltak felháborodva, hogy megjegyeztük.
Majd fel jöttünk hozzánk pizzáztunk egyet.
Jól el beszélgettünk, sztorizgattunk. Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat (remélem Ők is)
Megbeszéltük, hogy folyt. köv. legközelebb náluk.

Vasárnapra "beköszönt" kicsit Murphy.
Már Nagyon vártam, ugye Gárda avatás, Jobbik rendezvény... Nagyon szeretem az ilyen tömeg rendezvényeket, ami tök érdekes, mert amúgy az utóbbi időben nem viselem jól a nagy tömeget. Viszont az ilyesfajta rendezvényeken nem jön elő a tömegundorom. Sőt, mintha "otthon" lennénk. Lelkileg nagyon fel tölt akár hetekig friss energiával. Tetszik, hogy mindenki mosolyog még a vad idegenekre is, szeretem a zenéket ami ott szól, szeretem a beszédeket, mert az én véleményemet tükrözik, szeretem nézni a zászlókat, vannak népviseletbe, nagyon szép felöltőkbe öltözött emberek, akiket mindig megcsodálok, olyan jó a sok ismeretlen ismerős arca, akikkel szinte minden rendezvényen találkozik az ember, és az üdvözlő mosolyukból lehet látni, hogy ők is ezt érzik... Szóval valami hasonló lelki örömre készültem már egész héten. A szombati jó idő is bizalommal töltött el. Erre mikor készültünk az indulásra (épp a kokárdákat varrtam a gyerekek kabátjára, mert nem szeretem a tűs megoldásokat náluk), szóval kinézek az ablakon: esik az eső. Hurrá! Szépen meg beszéltük, hogy akkor Apa aki frissen gyógyult a tüdőgyulladásából marad itthon, valamint maradt még a Fanni és a Kevin is. Kittivel és Nimróddal indultunk el, Kittinél esernyő, Nimród babakocsiján esővédő... Ki is értünk, már elkezdődött e rendezvény rég (nem kis késéssel indultunk eleve-ugye aki ismer az tudja milyen "pontos" tudok lenni. Már az kész felüdülés volt a lelkemnek, hogy itt nem kutattak át senkit, nem kellett féltenem a Nimród cumisüvegét, amiben lefejt tej volt (mint tudjuk az állami rendezvényekre nem lehetett még cumis üveget sem bevinni). De az eső csak nem csillapodott. Így úgy döntöttem, hogy inkább haza viszem a gyerekeket, mert hiába védte a picit az esővédő, még fel sem tudtam volna venni, ha beadja a durcát esetleg, valamint a Kitti nadrágja is egyre vizesebb lett. Én már full átáztam, ugye esernyővel babakocsit tolni képtelenség, a kabátom meg feladta egy idő után. De nem érdekelt volna, ha "egyedül" vagyok. Mások is elindultak, sűrűn cserélődött a nép, mert "száraz" emberkék érkeztek, vízes emberkék távoztak... Úgy döntöttem, hogy kihagyjuk a sétát a Thököly útig, mentünk egy kisebb kört (földalatti-metró), kicsit több idő volt, de nem áztak a gyerekek. Nagyon jól esett, mikor indultunk lefelé a kisföldalatti lépcsőjén, hogy rengetegen akartak segíteni. Szóval sajnos nekünk csak ennyi volt a Gárda avatás. A Gárdistákat nagyon sajnáltam, Ők ugye végig ott álltak a szakadó esőben.
Így a feltöltődés várat magára. Remélem a Kárpátia koncertre eljutok, és ott pótolom, valamint a majálisra már most rendelnék jó időt-ha van valaki iiletékes aki olvassa kérem továbbítsa!

A nap estére is tartogatott meglepetéseket, fürdés után Kevin úgy döntött, hogy a wc és a bejárati ajtó közötti kemény 3 métert sprintben teszi meg (ami naná, hogy tiltva van), csak azt felejtette ki a számításaiból, hogy mivel most szálltak ki a kádból a fürdő előtt még vizes a kő. Akkorát esett mint az ólajtó! Minek következtében azonnal egy diónyi nagyságú púp keletkezett a fején. Nagyon nem tolerálta a jegelést, persze Apa hajthatatlan ezügyben. Én hamarabb megsajnáltam volna, mert nagyon hisztizett. Talán a jegelésnek köszönhetően, lehet amúgy is így lett volna, de reggelre egész jól lehúzódott a dolog, és nem volt annyira érzékeny neki. Persze egész éjjel figyeltük, nem nől-e, meg ha sóhajtott egyet álmában, már vert a víz, hogy hányni készül és akkor futás a kórházba. De szerencsére erre nem került sor. Persze azért egy párszor emlékeztettem jegelés közben, hogy "látod Fiam ezért nem szabad szaladgálni"...