Egy ovis Barát...

Most nem a gyerkőceimről fogok írni, hanem kivételesen magamról.
Bár az emlékeim kicsit megkoptak
Szóval anno pelenkás koromban volt egy nagyon kedves barátom, Zoli. A szüleink is barátok voltak néha össze jártak stb. Egy csoportba jártunk az oviban, és az iskolában is egy osztályba kerültünk. Egészen 5.-ig jártunk egy osztályba, mikor is elköltöztek. Azután sajnos megkopott a barátságunk.
Ám most hála az iwiwnek újra megtaláltuk egymást, már MSN-en beszélgettünk, és szombaton végre újra találkozunk immár felnőtt fejjel. Ő hozza a kedvesét is, én pedig ugye viszem a családom.
Ha jó idő lesz, amit nagyon remélek, akkor a Citadellára megyünk sétálni (azért, mert Fanni meg van őrülve érte, állandóan fel akar menni, akárhányszor alatta haladunk el).
Mint kiderült Zoli utoljára még velem és az osztályunkkal volt ott 3.-ban. Szóval felelevenítjük az emlékekett
Már MSN-en el is kezdtük a dolgot. Előszőr is küldött eme jeles napról régi képeket, amiken többek közt már akkor is látszott, hogy mennyire nem szerettem ha fotóznak. Na meg azért full ciki ahogy akkor kinéztem, de jó volt elnézegetnmi a retro képeket.
Amúgy Forest Gumpot idézve, Zoli volt a legjobbik jó barátom. Hatalmasakat hintáztunk a lakótelep játszóterén, meg minden. Emlékszem amikor rosszalkodtunk, levél kupacra ugráltunk a mászókáról, és ő rosszul esett, és felrepedt a bőr a fején. Naná, hogy azt a játékot is én találtam ki. Ahogy akkoriban a legtöbb "rosszba" én vittem bele. Még tisztán emlékszem a szobájában a polcra, milyen katonás rendben álltak a "dzsiádzsók" meg egyéb játékok, szegénynek én meg mindig jól össze kuszáltam őket. Valamint az is máig bennem van, hogy az Anyukája (aki sajnos már nincs köztünk) Rozi nak hívta a mosógépet. Ő varrt nekünk ovis farsangra kacsa fiú és lány jelmezt mi voltunk a kacsa Fiú-kacsa Lány (ez aztán a kacsa tánc...) Persze mi ezt akkor űber cikinek tartottuk.
Persze azért voltak nagy össze veszéseink is, pl Szigetszentmiklóson a táborban egyszer jól hasba vágtam egy fém kukával, mert meg akartam lépni, ő meg beárult... Meg egyszer mikor az ő anyukája és az én apukám egy helyen dolgoztak (Velencén egy táborban) ott töltöttük a nyarat és én véletlenül a tűző napon hagytam az egyik műanyag katonáját ami megolvadt... (itt megjegyzem nem direkt volt, még egyszer bocsi)
Meg sokszor azért is voltam gonosz vele, mert gyakran cikiztek bennünket, hogy "szerelmesek vagyunk" holott nem is. És akkor még adtam a köz véleményére...
Szóval holnap végre több mint 10 év után újra találkozunk, dumálunk egy jót. Már nagyon várom, és kíváncsi vagyok milyen emberke lett belőle. Amit fix tudok, hogy ő is szereti a Kárpátiát, és a világ jelen dolgairól is hasonlóan vélekedünk. Szóval nagy baj nem lehet