2011. február 9., szerda

Helyzet

Ma leszedték a gipszet...
Hát, finoman szólva nem erre számítottam.
A bokám kb 1cm-t mozog le-fel oldalra annyit sem., járni csak bottal, lassan és nehezen, meg be van dagadva.
Ami a legrosszabb: valami állítócsavar nevű biszbaszt kedden ki kell szedni egy ambuláns műtét keretén belül, mert ha nem teszi a dokim, akkor előbb utóbb eltörik a terheléstől.
Majd aztán beszéljük meg a többit, mint például a gyógytorna.
Képet holnap pakolok fel, csak erős idegzetűeknek... (bár az áztatástól sok varr lejött és agyonkentem a kiszáradt bőrömet niveával, így nem annyira durva

2011. február 6., vasárnap

Ez is, az is...

Keve nem ment mégsem edzésre, mert aznap délután hőemelkedése volt. Nem kockáztattam a dolgot. Felhívtam Attilát és megbeszéltük, hogy jövőhéten nézzük meg milyen is a kapuban. Azóta is néha fel szökik a hője, nem vészesen, de remélem hétfőre már helyre jön.
Ahogy azt is remélem, hogy senki nem fogja elkapni a dolgot, hiszen jövőhéten kezdődik a suli nekem is. Hétfőn még nem megyek be, mert egy előadás miatt nem akarok 4ezer forintot taxira kiadni. Kedden már muszáj bemennem, mert csupa gyak. jellegű óra lesz, amiről kedvezményes tanrenddel sem lehet hiányozni.
Mókás egy félévem lesz. Az évfolyam azon része akik mehetnek gyakorlatra (max. 30an, holott 80 felett volt az évfolyam az első nap mikor kezdtünk), szóval ők 6 hetet lesznek csak az egyetemen, így azokat a tárgyakat, amiket én is feltudtam venni 6 hét alatt ledaráljuk (alkalmazott pszichológia, segítő kapcsolatok pszichológiája, addiktológia, szakdolgozati módszertan) ezután már csak a választható tárgyakra kell bejárnom, valamint latinra, amit tavaly elsumákoltam és klinikai szimulációra, amit most is indítottak és ősszel azért nem tudtam felvenni, mert nem volt még meg az élettan1-em.
Az órarendem ezek fejében eléggé szellős, hétfőn és pénteken pl van az első 6 hétben reggel 8-tól lesz 1-1 előadás és kész, és a 8.héttől sem hátfőn sem pénteken sőt még páratlan csütörtökön sem kell bemennem majd.
A jövőhét még tuti macera lesz, hisz csak szerdán szabadulok meg a gipszemtől és még nem tudom azt sem, hogy hogyan fogok majd tudni járni.
Annak nagyon örülök, hogy végre kisüt a nap. Olvad fel a jég így már nem kell majd rettegve indulni reggelenként, hogy elesek a jégen. Valamint így volt végre értelme elhúznom a sötétítőt az erkélynél. Így derült ki, hogy itt is okozott kis kárt a földrengés, megrepedtek az erkélyen az üvegek. Szerencsére ilyen dróthálós üveg, így nem veszélyes, nem is fog kitörni, csak nem szép...

2011. február 4., péntek

:-)

Keve javulóban van, szerdán volt utoljára lázas, azóta hőemelkedése sincsen, ha ma sem lesz, akkor el tudunk menni este az edzésre...
Most, hogy itthon volt megkértem néha, hogy segítsen nekem kicsit, például kivinni, behozni ezt azt... (ugye én 2 mankóval közlekedek, így hozni-vinni nem igazán tudok)
Tegnap mikor mosogattam oda állt mellém és ezt mondta:
Anya én becsaptalak téged! Nem is vagyok beteg, csak itthon akartam maradni segíteni neked.
Hát, nagyon jól sikerült a becsapás, főleg az a 39,5-es láz :-DD

már csak 5 nap ebben a vacak gipszben (remélem)


Update bürokrácia:
Szerintem nagyon etikátlan mások előtt kibeszélni az ilyesmit egy szociális bizottságban. Egy évfolyamtársam másnap volt bent, állítólag mi is téma voltunk, de csak annyit csípett el, hogy lány gipszben, kopasz férj... mást nem hallott, viszont még valakiket kibeszéltek, mint, hogy X. Y. nem kap majd semmit mert ezt azt gondolják, mivel 2 asztalnál folyt az elbírálás ezért rendesen lehetett hallani mi is folyik a másik asztalnál és azt is, hogy időnként milyen lekezelő hangnemben folyt az elbírálás
Ilyenkor mindig a kápós "legenda" jut az eszembe, miszerint a koncentrációs táborokban egyes zsidók kaptak egy kis hatalmat, állítólag és ők is ugyan úgy kegyetlenkedtek, ha nem jobban, mint a katonák, ha már hatalmat kaptak. Holott ugyan olyan emberek/rabok voltak, mint a rabtársaik.
Itt is kb. ez zajlik...

2011. február 2., szerda

Bürokrácia...

Ma bementem az egyetemre intézni az intézni valókat.
Érdekes dolgok ezek...
Példának okáért szoctám (szociális ösztöndíj):
Beviszem a papírokat, ugyan azt mint ősszel, amikor is szó nélkül elfogadták a dolgokat (bonyolítja a helyzetet az, hogy ugye albérletben lakunk és én a gyerekekkel a szüleimhez vagyok bejelentve a páromnak nincs lakcíme sem) a csajok akik ott voltak és átvették mindenre húzták a szájukat, mindent többször el kellett magyarázni. Holt érdekes módon ugyan azokra a körülményekre és azokra a dokumentumokra most 25 pontot adnak, ami ősszel 31 volt. Ki érti ezt? Ja hát igen, akkor még a szociális bizottság élén egy tündérpofa jó fej tanárnő volt, aki nekem sajnos, de amúgy pedig hála Istennek elment Babázni, így most egy új ember van a bizottságban.
(amúgy egy papírt kifelejtettem, így be sem adtam, mert akkor csak fellebbezéssel csatolható a dokumentum, így meg 15.-ig leadható még....)
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy érdekes dolgok ezek és vajon tényleg vannak-e alapjai a pletykáknak ami a pénz elosztásokról szól....
Ha már bent voltam elmentem a sulidokihoz tesi felmentés ügyben. Azon kívül, hogy megváratott még csak a papírjaimat sem kérte csak ránézett a lábamra és már megírta, holott nagyon csúnya legendák vannak róla suli berkekben (mint a nagypocakos terhes lánynak szegezett kérdés: miért akarja felmentetni magát?, meg ilyesmi...)
Meg elintéztem még a könyvtárat és egy papírleadást.
Ja és hogy jó legyen: A türelmetlen férjemmel és Nimróddal voltam, Nimród valamit valahol megfogdosott amin domestos szerű cumó lehetett kimarta a 6 rongyos melegítőfelsőjét. Rohangált és szófogadatlan volt, meg kicsit hisztis, alvás időben mentünk ugye.
Azt hagyjuk, hogy eleve full idegbeteg módon indultam el, mert csupa jég a járda és rettegve indultam a taxi felé, féltem, hogy elesek.
A lábam megint vacakol, esténként úgy be dagad, feszíti szét a gipszet, remélem hamar lejár az egy hét és leszedik.
Ezt a mai napot nem szeretem....

2011. február 1., kedd

Hoki

Ahogy ígértem pár sor a hoki helyzetről...
Amennyire Attila az edzőnk szavaiból kiveszem, alakul a csapat, mindenkivel elégedett, fejlődnek a srácok (és a múlt hét péntek óta nálunk is van egy kislány, ahogy az egyel nagyobbaknál is, aki nagyon ügyes)
Szóval ha minden jól megy akkor készülhetünk arra, hogy tavasztól hivatalosan is Polus Pingvin lesz a gyerekből

Ennek tükrében egyre aktívabban ásom bele magamat a témába. Azt már tudom, hogy nem lesz olcsó mulatság, de ez van.
Nagyon örülök, hogy amikor ez a sportág megtalálta a gyereket, akkor ebbe a csapatba került. Már sima a ovis-kori oktatáson is nagyon szimpatikusnak találtam az edzőt, Attilát. Talán írtam is anno, hogy amikor sír egy-egy gyermek (az elején az évnek) akkor nincs üntyülü-müntyülü meg effélék, tudomást sem vesz róluk, nem szól rájuk, nem kiabál velük, nem alázza meg őket, hanem folytatja tovább az edzést. A kölyök pedig rájön, hogy semmire nem megy ha sír és csak kimarad a mókából, pár perc és már újra korcsolyázik...
Hokis edzőként is nagyon jó. Igazi csapatot igyekszik kovácsolni a srácokból. Sőt amolyan nagy család feeling van, kölykök, szülők, edző. Nem idegbeteg (mint anno egy két kajak-edző az én időmből), többször hangsúlyozta, hogy a fair play a lényeg, a srácok tudjanak nyerni, de ne szálljon el a fejük, tudjanak veszteni anélkül, hogy csalódottak, agresszívek legyenek és az ellenfél csapata nem ellenség, hanem ellenfél. Nagyon bízik abban, hogy az utánpótlás a jövő kulcsa és végre itthon is lesz nagy kultúrája a jégkorongnak. Sok mostani utánpótlás válogatott került már ki a kezei közül. A kapus utánpótlás sorsát is a szívén viseli, minden nyáron rendez(nek) a pólus pályán kapus tábort. Keve ugye kapus szeretne lenni, most pénteken kap kölcsön egy szerelést és kipróbálhatja mit tud. Naná, hogy ahogy nézem a kapus felszerelés jóval költségesebb a "sima" játékosokénál, de ez van, a gyerek az első :-D
Múlt héten már kezdtem felmérni a "terepet", az árakat.
Ugye áprilistól heti 3 jeges edzés és 1 száraz lesz+ hétvégén reggel állítólag használhatják az újpesti jeget és így kerül a tagdíj 10ezerbe (most egy edzés/hét 5000) szóval ez nagyon is baráti szerintem, más egyesületeknél jóval drágább és még a pálya beosztásuk sem a legjobb, itt meg rend van és nyugi.
Gyereknapkor már a saját szerelésükben kell lenniük (alap védő szett 30-40ezer+ apróságok, mint ütő, szuszpenzor, alsóruha, fejvédő egyebek) de "hivatalos" árlistát pénteken kapunk attól a bolttól ahol Attilának van ismeretsége
Nyári szerelés (mez, sapi stb)10ezer körül
Ezen felül vannak ilyen olyan extrák, mint szülőknek pulcsi a csapat lógójával+ gyerek nevével 5000 kb.
Téli kabát, téli sapka, melegítő... ezek végül is nem drágák, meg van az áruk, de kb ennyibe kerül egy nem is annyira márkás cucc is, amin se logó, se név.... meg ezt ugye nem most kell megvenni, majd csak ősszel
Ha beválik a poszton a kölyök, akkor ugye van a kapus tábor. Ha már mehet (van hely és bevállalják a 6 évest is) akkor 25ezer egy hétre. Napközis dolog kaja, edzés, móka... (végül is ez sem drága ismerve a programokat, azt, hogy tanulnak és jönnek majd nagy játékosok is, ami egy ilyen kölyöknek élmény, szóval reggeltől délutánig tömény elfoglaltság, nem gyerekmegőrző.
Mivel Attila hokicsaládot fabrikál, így állítólag nyáron van családi táborozás a balcsin (nem tudom mennyi, de apánk eleve csak egy hétvégére hajlandó, de még fűzöm majd ;-) )
Ősszel mindig van ilyen szupermini torna kint Bécsben, állítólag ilyenkor családi wellnes hétvégét szerveznek, 2 napos... (bár nem tudom, hogy idén Keve már tagja lenne-e a keretnek, aki utazik)
Ha befagy a Csömöri-tó akkor ott is vannak családi "piknikek", családi napok
Na meg ugye, ha már meccsekre kell majd járni azok sem mindig vannak itt Budapesten.

Viszont mérlegelve a dolgot:
Oké átcsoportosítom majd a költségvetést mert nem kis kiadások.
DE van egy esélye a fiamnak, talán később él majd vele
Addig sem a számítógép előtt porosodik a gyerek és tompul agyilag.
Szerintem egy sport ad egy alap tartást a gyereknek, edzi a testét-lelkét, megtanulja a kitartást, a fegyelmet de mégis szórakozik.
A családnak is jót tesz majd, ha ezen ürügyön felbuzdulva néha kimozdul majd, mikor meccsekre kísérjük a Vakarcsot. Nem a panelben ülünk a 4 fal között.
Az edzések továbbra is az én dolgom lesznek, ezzel nem terheljük Apát. Jelentősen könnyebb lesz ősztől, ha a két fiú egy oviba jár majd, és délután együtt megyünk edzésre, addigra Nimi is fejlődik annyit, hogy végig bírjuk majd azt az 1-1 órát, olvasással és edzés nézéssel. Most még macera lenne ugyanis üvölt a pálya szélén, hogy "POKIII POKIII én is akajok, kéjek kojit" és alig lehet visszafogni.
Erősen gyanús, hogy 1-2 év és már ő is a jégen lesz. Van most egy 4 éves kis srác a hoki-suliban, ugyan ez a helyzet, nagy tesó hokis (most megy át majd a minibe Újpestre) a pici pedig már hokizik. Kész öröm lesz a családnak a nagyot az UTE-be a picurt pedig ide hordani heti 3-4 alkalommal :-D

Nem ússzuk meg?

Reménykedtem benne, hogy legalább az influenza (vagy ki tudja milyen lázas nyavalya) elkerül minket idén, hiszen különösen ügyelünk most a rendszeres C és egyéb vitamin bevitelre, vitamintablettákkal is meg egy raklap gyümölccsel, zöldséggel...
Ennek ellenére Keve ma reggel lázasan ébredt. Még nem vészes 38,0°c így nem adok neki még lázcsillapítót, had dolgozzon a szervezete.
Mivel anyós bemondta az unalmast ezért a Nimród eleve itthon van velem (nincs aki vigye bölcsibe) Hármasban vagyunk itthon. Elég macera a dolog, egész nap rumliznak, kergetőznek, néha ölik egymást, üvöltöznek (nekem meg fáj a fejem és hisztis vagyok)pakolni se tudok utánuk normálisan így fél lábbal és ami a legrosszabb, így hogy buli van -szerintük- Keve nem fekszik rendesen, hiába magyarázom, hogy így nem fog meggyógyulni a pénteki edzésig. Pedig nagy nap lesz, mert Attila ki fogja próbálni a gyerek által áhított poszton, ami a kapus, mert bár még nincs április, szerintem már erősen agyal Attila a 2005-ös csapat összepakolásán, de erről majd a következő posztban...
Szóval tartok tőle, hogy ez a betegség végig fog gyalogolni az egész családon.
Ami nekem (lassan már gyakorló) hipochondernek kész para lesz, lévén így is félek mi van a 2 sebemmel a gipsz alatt így majd ha belázasodok mocoroghat a kisördög, hogy most csak influenza, vagy elfertőződött a sebem? Ami amúgy is mostanában sokat fáj, ég, viszket...
Valamint így a Páromnak extra feladatai is lesznek, dokihoz hordani a gyerekeket, amíg én nem tudom. Szegény amúgy is utálja az ilyen helyeket és a várakozást. Tegnap Kittit vitte az ügyeletes balesetibe, mert még csütörtökön elesett a suliban és megütötte a bal csuklóját, amit borogattam, kentük flectorral és fásliztam, nem színeződött el neki, különösen fel sem dagadt, csak fájlalta. Innen csókoltatom a kedves osztályfőnökét, aki ennek ellenére még 4ütemű fekvőtámaszoztatta, hiába mondta, h fáj a keze... csak tudjak járni, elkapom.... Szóval nem igazán javult a dolog ezért kicsit aggódtam, elmentek tegnap a Bethesdába, volt röntgen meg minden. Szerencsére csak zúzódás ugyan az a terápia ami eddig. Relatíve "feleslegesen" mentek, de legalább megnyugodtam. Szerencsére volt wlan a kórházban így apa sem unatkozott annyira, a telefonján néztek youtube-ot, szomszédokat meg ilyesmit :-D

2011. január 29., szombat

Földrengés!!!

Mint azt a fészen már olvashattátok alattam is megremegett a föld, ahogy Orsiéknál is.
Hihetetlenül furcsa érzés volt, enyhén azért bepánikoltam.
Úgy kezdődött, hogy ültem itt a gép előtt és hátulról egy rántást éreztem, majd folyamatosan oda vissza kisebb taszigálásokat, mint mikor pl Nimród szeretné kivívni a figyelmemet és cibálja a székemet hátulról, már majdnem rá is szóltam, mikor leesett, hogy mind a 4 porontyom kint eszik, a pasim meg mosogat a konyhában. Ekkor oldalra néztem és láttam, hogy leng a fenyőfa, az akváriumban meg mozgott a víz, nem sokáig tartott az egész, talán pár másodperc elkiáltottam magam, hogy apa gyereeee de mire beért csak azt látta, hogy a fenyődíszek hintáznak még kicsit. Ő nem érezte, ahogy a kölykök sem. Ezért tök hülyének éreztem magamat, már arra is gondoltam, hogy megkattantam. Még tartott a híradó, de percekkel később sem volt egy fél mondat sem róla, így egyre inkább azt hittem csak képzelődtem. Majd a rádióban a 7órás hírekben elmondták, hogy 4,8as földrengés volt ma Magyarországon, az epicentruma Oroszlánynál volt, de nagy kiterjedésben érezték (ugye én Bp. 15ben lakom, Orsiék Fehérváron, mégis éreztük ahogy a Felvidéken is, Győrben is, Pécsett is...)
Remélem senkinek nem esett baja és nem lettek káraik.
Én minden esetre meglepődtem magamon, mert bepánikoltam, percekig remegtem. Az futott át az agyamon az alatt a pár másodperc alatt, hogy Istenem, ha ez eldurvul hogyan mentem a gyerekeimet így törött lábbal a gyerekeimet?
Remélem ennél nagyobb vészhelyzet soha sem lesz és nem kell élesben kipróbálni, hogy miként reagálom le az ilyesmit. Mert azt hittem magamról, hogy "keményebb" vagyok.