A tanulság?

Az elmúlt hetek tanulságát, tanulságait keresem időnként, ha éppen van pár szabad percem elmélkedni.
Vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy sikerül a közelébe férkőznöm, van amikor meg azt, hogy esélytelen, hogy ebből bármi is leszűrődjön olyan minőségben, hogy tanúságnak nevezhessük.
Mondjuk talán egy dolog van, amit annak gondolok. Ez az Anyukám és az Ő betegsége, na meg az ezzel járó kedélyállapot változások. Bevallom eddig nagyon nehezen viseltem néha. Ma már értem, ismerem és igyekszem elfogadni. Csak, hogy néhány példát említsek: mérges voltam, mikor épp mélyponton volt (főleg az elején) és mi mondtuk neki, hogy hinnie kell, hogy sikerül és a java fejben dől el. Megtanultam, hogy ezt csak mondani könnyű, hogy néha bizony a kisördög rátelepszik a válladra és súg olyan dolgokat, amit a körülöttünk levők el sem tudnak képzelni, ezekben az időkben mondhat akárki akármit, az a kis dög bizony hangosabb. Aztán vannak órák, mikor a kisördög éppen szünetet tart, és elhiszed, hogy igen! sikerülni fog! amolyan világmegváltó hangulatban. Van, mikor csak lenyugszik az ember kicsit. Aztán meg jön néha egy kis düh, a miért pont én? és a bezzegek. A félelem, hogy mi lesz velem, másokkal mi lenne nélkülem? Aztán jönnek az információk-természetesen negatív a java. Anyunál ez nemrég egy ismerőse halálhíre volt, akinek ugyan az a betegsége volt, mint neki. Nálam ez a google és társai. Van még sokféle állapot, amit hirtelen nem tudok jellemezni,, de a szele megcsapott. Valamelyik mindig van, de folyton változik, elég egy hang, egy kép a fejedben, vagy bármi kis mozzanat és teljesen összefüggéstelenül képes átugrani az ember egy másik témára. Hogyan várhatnám el Anyutól, vagy bárkitől, akit vigasztalni szeretnék, hogy ne érezze néha nagyon lent magát, hogy ne hullámozzon a kedve? SEHOGY! Ez ilyenkor kiirthatatlan, enyhíteni lehet, de elmulasztani nem. Nekem az a dolgom, hogy mellette legyek, akármilyen a hangulata épp.
Bár egy dolgot továbbra sem értek, de elfogadom, hogy ő így döntött.
Ez pedig az, hogy nem hajlandó életmódot váltani.
Én igyekszem összeszedni magamat és tanulni a figyelmeztetésből, hallgatni a tanácsra. Pár napja írásban is megvan az eredményemet, kicsit több információval, jóindulatú daganat, meg nem alkoholos zsírmáj... Ez utóbbinak utána olvasva a leírását gondolkoztam el, mit is tegyek és azt hogyan. A válaszom még nincs meg, de erősen keresem. Pl fogyni kellene, de szigorúan lassan, a gyors fogyás ront a prognózison. Mozgás is kellene, de időm az nem sok van (ezért is szeretnék egy szobabiciklit-na meg némi helyet hozzá) étrendi változás sem ártana. Ez sem egyszerű-nekem, mert utálok szüttyögni a kajával, de imádok finomakat enni (zsírost is akár, meg fűszereset, sőt gyorsat is) és akkor még ott van, hogy mi van, ha valami "toxikus" dolgot nem vesz be a májam, hogy azonosíthatnám és iktathatnám ki? Szóval a kérdések megvannak, a válaszokat még keresem, de rajta vagyok :-)


(viszont ha nem hormon a ludas akkor előbb utóbb... ;-) )