Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb

A tegnapi napom kb így nézett ki:
Reggel felkelek, holt kómásan kivánszorgok a konyhába, letekerem a mogyorókrémes üveg tetejét, éppen kiskanálért kotorok a fiókban mire észbe kapok, hogy basszus nekem ma nem szabad enni! Pedig olyan éhes vagyok, mint a dög (persze máskor délig eszembe se jut, hogy enni kellene valamit) Ez az éhség egész nap elkísért, először a Nimródot vittük bölcsibe majd kimentem Kevinnel a piacra gyümölcsért, mert az oviban gyümölcsnap volt. Naná, hogy éhes ember a piacon még éhesebb lesz. Irány az ovi, majd még kicsit haza...
Útközben a metrón persze egyből azokat az embereket láttam, akik éppen falatoznak, volt aki csak ilyen gyors ezt azt, volt aki komplett ebédet varázsolt elő a táskájából.
Valamivel negyed 12 után értem oda, becsekkoltam, a 3. voltam (elvben ugye érkezési sorrend) a délben kezdődő rendelésen. Majd mikor megérkeztek a rendelést végzők (ők egy másik kórházból jönnek) beadtam a papíromat a többiekkel együtt. Mondom a páromnak, hogy mivel 3. vagyok én elmegyek még oda, ahova a sirály is gyalog... Épp húznám le a gatyóm, mikor a pasim utánam ront, hogy engem hívnak. Na utólag már itt gyanús a dolog....
Bemegyek: doki kérdi, hogy mizu. Adom neki a papírokat, csóválja a fejét, látom a nemtetszést az arcán. "na jól van feküdjön fel" nyögi ki nagy kegyesen. (én itt már a befosás határán, körbenézek, mindenhol nagy tűk meg fecskendők, meg különben is...
Nyúl az UH fejért. Hohó nincsen hasi UH fej azért valami más fejjel megnéz (igaz valóban fájt a bordám körül mikor húzkodta a nem kerekítettebb végű fejet). Majd közli, hogy jöjjek vissza máskor, mert ezt ő nem tudja így megcsinálni (agyamat kezdi elönteni a fos, ami az előbb még alul akart utat törni) na meg ő különben sem csinál itt ilyen vizsgálatot, és nem is érti hogy én mit keresek ott.... Mondom a szomszéd szobából van a beutaló, kérdezze meg ott (persze iróniával) Majd telefonál valahova, hogy adjanak új időpontot (17.-e) de nem is oda, hanem egy másik helyre, és készüljek úgy, hogy 3 órát még maradnom kell majd a vizsgálat után. Erről eddig szó sem volt ugye) na meg szerinte ez a vizsgálat akár még 5 év múlva is ráérne.
Erős a gyanúm, hogy ő már eleve akkor eldöntötte, hogy én aznap nem leszek megbökve, mikor még csak a lapokat vitték be és meglátta, h hasi vizsgálat. Különben mi a fenéért hívott volna be 3as sorszámmal elsőre? Csak az kúrta fel az agyamat, hogy úgy beszélt, mintha én akartam volna a vizsgálatot (pl épp felkeltem és nem volt programom, ezért elsétáltam a sebészetre, bekopogtam, hogy vágjon már a májamba egy nagy tűt, mert ez minden vágyam) nem pedig a szomszédos rendelőben döntött volna úgy a sebészem a leleteim ismeretében, hogy ennek a rohadt foltnak utána kell járni.
Így hát átsétáltam ama bizonyos szomszéd rendelőbe és megkértem az asszisztenst, hogy szóljon már a dokimnak (aki épp már műtéthez készült, de mégis első szóra lejött) Elmondtam, hogy mi történt, amin csodálkozott is, na meg, hogy máshova hívtak vissza és egyebek. Elkezdte keresni a kórház Uh-sát, de ő már nem vállalta el aznapra, mert valami dolga volt, így megegyeztünk a jövőhét keddben (ami mégiscsak 2 nappal előbb van mint csütörtök, de ráadásul nincs semmi fontos órám ahonnan ne lehetne hiányoznom, ellentétben a csütörtökkel, márpedig aznap ágynyugi kell és nem mehetek be az egyetemre), megadta az UH-s doki privát(!) számát, h hétfőn hívjam fel hányra menjek másnap és akkor aztán soron kívül fogad.
S mikor elnézést kértem tőle, hogy "zavartuk", hisz ugye már nem volt lent hivatalosan, csak annyit mondott, hogy nem zavartuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Kár, hogy nagyon nagyon kevés orvossal találkoztam eddig aki ezt vallaná.
Szóval az új felállás szerint kedden most már tényleg túlesem ezen a kellemetlen beavatkozáson, aztán remélem már csak majd időnként kontrolláljuk UH val vagy valami más noninvaziv cuccal, hogy kutya bajom. De a dokim ragaszkodna a full negatív leletem követéséhez (mert ezután akármi van most már szemmel tartjuk), pedig én mondtam, h én benne vagyok, ha most kihagyjuk a bökést és néha ránézünk, h nem
nőtt-e... Mint kiderült ő is ezt akarja tenni, csak nem hagyja ki a szurit.
Mérgemben jól bementem a suliba, beebédeltem a menzán, majd részt vettem az első drogprev. órán ami érdekesnek tűnik, csak, hogy a végén írjak valami jót is.