Eldőlt...

Tegnap végre pontot tettünk a mondat végére és eldöntöttük, hogy hova íratjuk a Kevint, mert 19.-20. a beíratás időpontja a kerületben.
A választás a körzetes iskolára esett. 
Van sok negatív meg néhány pozitív dolog is mellette, de3 a lényeg az, hogy kurvára betette a kaput ez a fellebbezős mizéria, amit az önkormányzat kitalált nekünk, hogy menjenek oda ahova gondolom (és az bizony nem is szép hely). Teljesen elment a kedvem a bürokráciának attól a részétől mint fellebbezés és efélék. Son Koneri (a polgármester a plakáton tök úgy nézett ki mint a színész, amikor Indiana Jones faterja) meg megnyalhatja a hangomat, amúgy sem a szívem csücske se ő se a macája (akarom mondani helyettese)
Szóval a sporttagozatról lemondtunk, utánunk meg a vízözön, vagy ami jön...
De a bürokráciának nincs még vége... már eleve macerás volt a beíratás, hisz ugye a férjem homless (papíron), mi a srácokkal Velencén élünk (szintén papíron) albi szerződést nem vittünk (ne kotorjanak már a tárcánkban) szóval kellett írjunk ilyen nyilatkozatot, hogy "így görbüljek meg itt élünk a körzetben" erre 2 tanú, de nem volt ám jó, h ők majd oda firkálják, neem ők nem írhatták alá, így Apa kiment a folyosóra összeszedni 2 tanút. Aztán jött a diákigazolvány téma: a csajok idején (sőt 3 éve mikor egyetemre iratkoztam) az volt, hogy vittél igazolványképet, meg egy csekket 500 forintról, kitöltötted a lapot azt helló. De most?! Húzz el az okmányirodába, csináltass képet a kölyökről, ott adnak egy igazolást, azt hozd vissza a suliba, töltsd ki amit ki kell, csengess ki 1400(!) pénzt, aztán majd ősszel -szándékosan nem szeptembert írtam, ezeket ismerve- vigyorog a kölyköd a diákigazolványán...


Szóval röviden és tömören:
Kevint beírattuk a Neptun suliba, ha minden jól megy (össze jön elég gyerek, meg effélék), akkor angolos osztályba 
   -olyanba mint a csajok, szóval semmi komoly, hogy majd minden egyebet is angolul fognak nyomni, csak heti 5 angol, játékosan, lazán, ismerkedve


Ja és a vezetés meg mindenki bekaphatja, amire gondolok, nesze nekünk "szabad iskola választás", meg "válassz tanítónénit a gyerekednek" és hasonló, lassan csak közhelyes mondatok