szülészetes

Egy jó hete a kettesen vagyok gyakorlaton.
Nagyon érdekes és izgalmas, bár igazán nem csinálok semmit nagyjából csak megfigyelek, leszámítva pl a CTG-t mert ott én raktam fel és vettem le a kismamákat, mértem vérnyomást... Erre, mint "terhesgondozás" gyakorlat E értékelést kaptam a gyakorlati füzetembe. Első nap Annával voltam, Ő adta az értékelést, ha kellene értékelni nekünk is, Ő is ezt kapná, aranyos kedves és türelmes volt. Hagyta, hogy próbálkozzak, ha nem ment azonnal, meg jókat beszélgettünk és sok hasznos infót adott át. Másik nap nem ő volt... kicsit türelmetlenebb volt az illető valamint nem igazán lopta be magát a szívembe ahogy valami olyan kérdéssel nyitott, hogy "mi vezetett ehhez a rossz, hálátlan munkához?" aztán, amikor megtudta, hogy 4 gyerekem van csak tetézte, miszerint hát ennyi gyerekkel ilyen szakma, biztos vagyok-e benne stb.
BASSZUS! nekem senki nem szólt, hogy a szülésznőknek cölibátust kell fogadniuk és nem lehet(nek) gyereke(i).. Mert kurvára nem számít szerintem, hogy 1 vagy 4 vagy 14 gyereked van, ha megtudod oldani, na meg nem beszélve arról, hogy Nimród már 6 éves lesz, mire elvégzem a sulit, a csajokról már nem is beszélve... Szóval nem hiszem, hogy annyira megviseli majd őket, ha éjszakázom vagy ilyesmi. Na meg van egy nagyon rendes férjem, aki maximálisan segít mindenben... Mellesleg a szaros érettségivel max árufeltölthetnék 3 műszakban... szóval, akkor mi is a rossz a 3 műszakban, ha már legalább azt csinálom, ami érdekel?! 
De vissza a jó dolgokhoz is...
Szóval, amikor a gyerekágyon voltam, akkor babáztunk, amikor felértünk már zengett a folyosó egy babától... egyszer csak megjelent egy kétségbeesett arcú anyuka a hang forrását tolva, hogy ő most megy és segítséget kér a csecsemősöktől... átvettük a csemetét, először a társam, akivel gyakorlatoztunk. Sétált vele, egy ideig hatott is aztán már nem... Ekkor átvettem a csöppet. Sejtettem, hogy büfi gondok vannak, ezért elkezdtem a hátát simizni a már begyakorolt technikámmal, amit meg is hálált a kis cuki egy hatalmas böfivel... Még simogattam kicsit, erre el is aludt, vissza tettem a kordéba és aludt tovább (ilyen dolgokért érdemes élni :-) ), még másnap is bekukucskáltam hozzájuk és minden rendben volt, majd mikor indultak haza összefutottunk a folyosón és elköszöntek... komolyan majd elsírtam magam :-) olyan jól esett
Voltunk még "orientálódni" a patológián is, az is egy elég jó gyakorlat volt...
Aztán azóta már túl vagyok két szülőszobás műszakon. Az első nap rögtön egy kitolási szakba érkeztem bele, szóval rögtön egy szülést láttam. Fantasztikus volt! Aztán volt még a napban 2 császármetszés, ahol csak megfigyeltem, mert egy harmadéves volt az, aki átvette a babákat (tök furcsa, ahogy el kell őket kapni és kivinni) viszont számomra is tök meglepő volt: nem lettem rosszul :-D igaz én csak addig néztem, míg ki nem emelték a babát, utána a melegítő asztalon volt a "lényeg" -számomra, ott érdemes figyelni mi is a szülésznő dolga, aztán kivittük a babát Apukának, had örüljön (már ha nem vitte el a csecsemős pl volt iker pár iker-iker transzfúzióval (a nagy elszívott mindent a pici elől), vagy mondjuk nem annyira jó apgarral, de például a nagysúlyú babákat is elviszik vércukormérésre meg megfigyelni...)
Szerdán igazán klassz napom volt, nagyon aranyos volt az egyik műszakos bába, akihez "csatlakoztam", sokat mutatott és magyarázott, kis híján egy szutura (varrás) műszerelésbe is bele vont (de egy harmadéves "beelőzött", Neki fontosabb ezt csinálni már, nem is nagyon bíznak ilyet másodévesre, de látta rajtam, hogy akarom, érdekel és megbízható vagyok) valamint a körülményekhez képest be is vont a szülésekbe, még ha nem is "igazi négykezesbe", de ilyen hozd, vidd, tedd dolgokba, pl öntsem a parafint a gátra fogjam a CTG fejet, amik látszólag csipp-csupp dolgok, de ezerszer jobb, mint 1,5 méterre állni az ágytól és nézni ki a fejedből. Sőt a végére már a szülőnővel is elég jól ment a kommunikálás, meg minden, szóval kezdem kicsit hasznosnak érezni magamat. De ha kell szívesen mosok el véres műszereket, meg hajtogatok bucit is, mert ez is a bábaság része és nem mindig van szülés sem, na meg ha nem mosod el a műszereket, akkor mit használnál a következő szüléseknél?!
Szóval lassan azt mondhatom átestem a tűzkeresztségen és még mindig azt érzem, hogy IGEN! ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI!!! :-)
Ma este pedig nekivágok az első éjszakás, szülőszobai műszakomnak. Nagyon várom :-)